Gerevich László

Gerevich László
Született	1911. április 7. Budapest
Elhunyt	1997. június 20. (86 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Vattai Ilona (1921 – 1988)
Gyermekei	Gerevich Éva (1945) Gerevich László (1947) Gerevich József (1948)
Foglalkozása	régész, művészettörténész, muzeológus, egyetemi tanár
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1931–1935)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1954)
Sírhelye	Farkasréti temető (2. parcella,4. sor, 198. sír)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gerevich László (Budapest, 1911. április 7. – Budapest, 1997. június 20.) Kossuth-díjas régész, művészettörténész, az MTA tagja. Kiemelkedő szerepe volt a Budai Vár második világháborút követő régészeti feltárásaiban.

Életpályája

Gerevich László Budapesten született, apja Gerevich Zoltán, miniszteri tanácsos, anyja Ladányi Ibolya. 1931 és 1935 között művészettörténetet, régészetet és magyar irodalomtörténetet tanult a budapesti egyetemen. 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1935-től a Fővárosi Múzeumban gyakornok, 1938-tól múzeumi őr (ez ma vezető beosztásnak felel meg), 1947-től ugyanott osztályvezető. 1936-37-ben tanulmányutat tett Olaszországban. 1947-től a budapesti egyetemen a középkori régészet magántanára. 1950-től 1961-ig a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. 1958-tól 1981-ig a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjának (később Intézetének) első igazgatója. Szerkesztette a Budapest Régiségei című sorozatot. Tudományos közleményei szaklapokban (Acta Historiae Artium, Acta Archeologica stb.) jelentek meg.

Kutatásai

Gerevich fő kutatási területe a középkor és a reneszánsz építészete, szobrászata volt. Nagybátyja, Gerevich Tibor széles európai horizontú középkori magyar művészettörténeti iskolájából kikerülve, ásatásait és annak feldolgozásait mindig szélesebb magyarországi és európai településtörténeti és művészettörténeti keretekbe helyezte. A középkori Csut falu és az albertfalvi kis vár feltárása után a Budai Vár városépítészetét és háztípusait vizsgálta.

Vezetése alatt zajlott a Budai Vár második világháború utáni régészeti feltárása. A dömösi prépostság ásatásainak vezetőjeként korszakalkotó eredményekkel járult hozzá a magyar romanika kezdeteinek megismeréséhez és közép-európai helyének meghatározásához. A pilisszentkereszti ciszterci apátság feltárásának vezetőjeként nemcsak addig vitatott történeti-földrajzi kérdéseket oldott meg, hanem a magyarországi gótika történetének fordulópontját, a Gertrudis-szarkofág maradványainak megismerését is lehetővé tette. A pilisi ciszterci kolostor feltárása során igen ritka ún. piskótamintás padlótéglákat talált. Felfedezte, hogy a padlóminta megegyezik a francia Villard de Honnecourt mester híres hátrahagyott albumában is megörökített mintákkal, és többek között ezzel igazolta, hogy Villard a korábban elfogadottal ellentétben 1220 körül, francia és pilisi ciszterciek közvetítésével, királyi megrendelések miatt jött Magyarországra. Gerevich állította, hogy ez a látogatás az egész korabeli magyar művészet számára óriási jelentőségű volt. A pilisi ciszterci apátságról szóló összefoglaló munkájában (Gerevich, 1984) így ír erről:

„Nyugaton e fölosztott díszítésű padlóburkolat szokatlansága keltette föl az Album tanúsága szerint Magyarországon megbízással járó Villard de Honnecourt érdeklődését, mert a téglány alakú mezőkre osztott díszítés öt mintáját lerajzolta, melyből négy alapmintát lehetett azonosítani a pilisi bekarcolt mintájú padlóburkoló téglával és padlótégla-mozaikkal; köztük olyan ritka is elterjedt, mint a piskótaminta. Alig lehet kétségünk afelől, hogy látta az éppen elkészült pilisi templomot, sőt, hogy megbízását éppen itt végezte el.”

Fontosabb munkái

• A kassai Szent Erzsébet-templom szobrászata a XIV-XVI. században (Budapest, 1935)
• A garamszentbenedeki Úrkoporsó (Gerevich Tibor emlékkönyv, Budapest, 1942)
• A felvidéki szobrászat stílusfejlődése (Budapest, 1943)
• Gótikus házak Budán (Budapest régiségei, 1950)
• Magyarországi gótikus művészet (A magyarországi művészet története, I. Budapest, 1955; 4. kiad. 1970)
• A budai várpalota története. Gerő Lászlóval (Budapest, 1956)
• Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban (Budapest régiségei, 1956)
• Közép-európai királyi műhelyek a XIV. században és a késő gótika (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemény, 1958)
• Johannes Fiorentinus und die pannonische Renaissance (Acta Historiae Artium, 1959)
• A budai vár feltárása (Budapest, 1966)
• A gótikus klasszicizmus és Magyarország (MTA Filoz.Tört. Tud. Oszt. Közl., 1971)
• The art of Buda and Pest in the Middle Ages (Budapest, 1971)
• Budapest története, I-II. Többekkel. Főszerk., szerk. (Budapest, 1973)
• Die mittelalterlichen Städte im Zentrum Ungarns II. (Göttingen, 1974)
• A kora gótika kezdetei Magyarországon (MTA Filoz.Tört. Tud. Oszt. Közl., 1974)
• Pilis abbey, a cultural center (Acta Arch., 1977)
• A pilisi ciszterci apátság (Szentendre, 1984; 2. kiad. 1987)
• Ergebnisse der Ausgrabungen in der ungarischen Zisterzienserabtei Pilis (Acta Arch., 1985)

Díjak, elismerések

• Kossuth-díj (1954)

Források

• Művészeti lexikon. II. köt. Szerk. Zádor Anna és Genthon István. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Gerevich László szócikkét lásd 198. p.
• Paloták, kolostorok, falvak – Gerevich László (1911–1997) középkori kutatásai Archiválva 2023. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben