[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Erdei mályva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei mályva
Nyíló példány
Nyíló példány
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Mályvafélék (Malvaceae)
Alcsalád: Mályvaformák (Malvoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Malveae
Nemzetség: Mályva (Malva)
Tourn. ex L.
Fajcsoport: Malva sect. Malva
Faj: M. sylvestris
Tudományos név
Malva sylvestris
L.
Szinonimák
Szinonimák
  • Althaea godronii Alef.
  • Althaea mauritiana Alef.
  • Althaea vulgaris (Gray) Alef.
  • Malva acutiloba K.Koch
  • Malva albiflora C.Presl
  • Malva altissima Sennen
  • Malva ambigua Guss.
  • Malva aragonensis Sennen
  • Malva elata Salisb.
  • Malva equina Wallr.
  • Malva erevaniana Takht.
  • Malva glabra Desr.
  • Malva grossheimii Iljin
  • Malva gymnocarpa Pomel
  • Malva longilobata Sennen
  • Malva lucida Lindl.
  • Malva martrinii Rouy
  • Malva mauritiana L.
  • Malva obtusa Moench
  • Malva orientalis Mill.
  • Malva plebeia Steven
  • Malva polymorpha Guss.
  • Malva pumila Retz.
  • Malva racemosa C.Presl
  • Malva recta Opiz
  • Malva ruderalis Salisb.
  • Malva sylvestris var. mauritiana (L.) Boiss.
  • Malva tomentella C.Presl
  • Malva vivianiana Rouy
  • Malva vulgaris Gray
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei mályva témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei mályva témájú médiaállományokat és Erdei mályva témájú kategóriát.

Az erdei mályva (Malva sylvestris) a mályva nemzetségbe tartozó, egész Európában elterjedt, lágy szárú gyógynövényfaj, amely a parlagon hagyott területeket, töltéseket kedveli. Magyar népies nevei: csúszóka, fűdző rózsa, nagy papsajt.

Észak-Afrikában és Ázsiában is vannak állományai.

Leírása

[szerkesztés]
Virágporszeme elektronmikroszkóp alatt

Évelő növény. Szára kúszó vagy felálló, 30–120 cm-esre nő meg. Levelei hosszú levélnyeleken ülnek, tenyeresen 3-7 karéjúak, fűrészes szélűek. Viszonylag nagy, rózsáspiros virágai 2-6-osával a levélhónaljban nőnek, kivágott szirmúak. A sziromlevelek 20–25 mm-esek, sötéten csíkozottak, 3-4-szer nagyobbak a csészénél. A termés lapos, korong alakú papsajt, barna magja vese alakú.

A hideget és meleget egyaránt jól viseli, alakja az időjáráshoz alkalmazkodik. Télen a földön szétterülve szőnyeget alkot, nyáron akár 1 méter magasra is nőhet.[1]

Hatóanyagai

[szerkesztés]

Nyálkaanyagokat, flavonoid-szulfátokat, kis mennyiségű cseranyagot tartalmaz. A virágban kis mennyiségben antociánok, malvidin és delfinin található.

Felhasználása

[szerkesztés]

A legősibb haszonnövények közé tartozik. Az ókorban zöldségként használták. Fiatal leveleit a spenóthoz hasonlóan főzeléknek készítették el. A leveleket gyakran használták darázs- és skorpiócsípések borogatására.[2]

Belsőleg a virágot, ritkábban a levelet a székrekedés és a görcsös vastagbélgyulladás tüneti kezelésére, valamint köhögéscsillapítóként használják hörgőbántalmak esetén. Külsőleg, a bőrgyógyászatban bőrbetegségeknél viszketéscsillapítóként és bőrnyugtatóként alkalmazzák. A szájüreg betegségeinél fájdalomcsillapító, nyálkahártya-nyugtató hatású. Sok A-vitamint, vasat és kalciumot tartalmaz.[1]

Gyógyhatása

[szerkesztés]

A növény valamennyi hatására kiterjedő teljes körű gyógyszerészeti vizsgálat ma még nem létezik. Csupán az újabb keletű, egereken végzett laboratóriumi kísérletek bizonyították, a poliszacharidok immunrendszert serkentő hatását (a mályvával rokon orvosi zilíz gyökérkivonatával végzett kísérlet során).

Mindeddig a növénynek semmilyen mérgező hatása nem ismert, még hosszan tartó alkalmazása esetén sem.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 60. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
  2. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 105. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

Források

[szerkesztés]