[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Déli dolmányos hangyász

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Déli dolmányos hangyász
Déli dolmányos hangyász Brazília déli részén
Déli dolmányos hangyász Brazília déli részén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Vendégízületesek (Xenarthra)
Rend: Szőrös vendégízületesek (Pilosa)
Alrend: Hangyászok (Vermilingua)
Család: Hangyászfélék (Myrmecophagidae)
Nem: Tamandua
Faj: T. tetradactyla
Tudományos név
Tamandua tetradactyla
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Myrmecophaga tamandua G. Cuvier, 1798
  • Tamandua longicaudata (Turner, 1853)
  • Tamandua longicauda Vesey-FitzGerald, 1936
  • Tamandua longicauda Rode, 1937
  • Tamandua longicaudata var. nigra Beaux, 1908
  • Tamandua longicaudata mexianae Cabrera, 1958
  • Tamandua opisthomelas Gray, 1873
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Déli dolmányos hangyász témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli dolmányos hangyász témájú médiaállományokat és Déli dolmányos hangyász témájú kategóriát.

A déli dolmányos hangyász (Tamandua tetradactyla) az emlősök (Mammalia) osztályának vendégízületesek (Xenarthra) öregrendjébe és a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendjébe, ezen belül a hangyászok (Vermilingua) alrendjébe és a hangyászfélék (Myrmecophagidae) családjába tartozó faj.

Az állat a Tamandua emlősnem típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A déli dolmányos hangyász Dél-Amerikában található meg Venezuelától és Trinidadtól Észak-Argentínáig, Dél-Brazíliáig és Uruguayig a tengerszint feletti 2000 méteres magasságig.

Különböző nedves és száraz erdőkben él, beleértve a trópusi esőerdőket, szavannákat és bozótokat. Úgy tűnik, hogy a leggyakrabban a patakok és folyók közelében fordul elő, különösen azokon, amelyekben sűrűn nőnek epifita növények (feltehetően azért, mert tápláléka gyakori ezeken a területeken).

Alfajai

[szerkesztés]
  • Tamandua tetradactyla nigra
  • Tamandua tetradactyla straminea
  • Tamandua tetradactyla tetradactyla
  • Tamandua tetradactyla quichua

Megjelenése

[szerkesztés]
Kitömött déli dolmányos hangyász a londoni Természettudományi Múzeumban

Az állat hossza 52-67 centiméter, farokhossza 40-67 centiméter, és testtömege 3-6 kilogramm. A dolmányos hangyász szőrzete élőhelyétől függően eltérő, de túlnyomórészt a világos homokszín jellemző. Fekete vagy sötétbarna egyedek Peruban, Ecuadorban az Andok előhegységében, valamint az Amazonas deltájában fordulnak elő. Farka hosszú, pikkelyes és részben csupasz; ötödik kapaszkodólábként biztosan megtartja az állatot az ágon. Nyelve 40 centiméter hosszú is lehet. A hangyásznak nincs foga, ezért a táplálékot kizárólag a nyelvével veszi fel.

Életmódja

[szerkesztés]

A hangyász éjjel aktív, és magányosan a fákon él. Tápláléka termeszek, hangyák, méhek és méz. Fogságban legalább 9 évig él.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az ivarérettséget körülbelül egyéves korban éri el. A párzási időszak ősszel van. A vemhesség körülbelül 6 hónapig tart, ennek végén 1 utód jön a világra. A nőstény hátán hordja kicsinyét az elválasztásig.

Rokon fajok

[szerkesztés]

A déli dolmányos hangyász legközelebbi rokona és a Tamandua nem másik faja az északi dolmányos hangyász (Tamandua mexicana).

Érdekesség

[szerkesztés]

A megzavart állat orrfacsaró bűzt terjeszt, ezért nevezik a bennszülöttek „büdös erdőlakónak”. Amikor a nőstény az ágak közt táplálékkeresésre indul a kölykével, előfordul, hogy lefekteti a kis hangyászt egy ágra, majd amikor jóllakott, érte megy. Egy fiatal állat gyomrában több mint fél kilónyi hangyát és hangyalárvát találtak.

Ritkán látható állatkertekben. Magyarországon az 1930-as években találkozhattak utoljára a látogatók ezzel a fajjal. A Szegedi Vadasparkban 2014 tavasza óta látható egy pár ebből a fajból.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Igazi zoológiai csodák a Vadasparkban: tamanduák, skarlát íbiszek és kéktorkú arák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2014. május 28. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)

Források

[szerkesztés]