Centrizmus

A politikában a centrizmus vagy a center egy olyan speciális politikai pozíció leírása, mely kiegyensúlyozott mértékben fogadja el a társadalmi egyenlőség és a társadalmi hierarchia koncepcióját. Ezzel egyidejűleg ellenez minden olyan politikai változást, mely akár a bal-, akár a jobboldal javára túlságosan előnyös lenne. Egyfajta alternatívát jelent a bal-jobb kettősséggel szemben. A balközép és a jobbközép pártok egyaránt egyetértenek bizonyos fokig a centrizmus eszméivel, de azokat a saját állásuk szerint keverik a saját oldaluk felfogásaival.

Definíció

A centrizmus egy politikai álláspont, melynek képviselői elutasítják a jobb- és baloldali címkéket, sőt egyiknek sem vallják magukat, mondván, ők a középút (centrum) pártján állnak. Képviselőik kizárólag a mérsékelt politikai oldalakkal hajlandóak szövetkezni, mindazonáltal a szélsőjobboldallal és szélsőbaloldallal ellenséges a viszonyuk, mert túlságosan dogmatikusnak, erőszakosnak és szélsőségesnek tartják őket. A centristák bár nem opportunisták (elvtelenek), pontosan meghatározható ideológiai álláspontjuk sincs. Ennek az az oka, hogy egyrészt a középső pozíció mindig a két szélsőértéktől függ, másrészt pedig mert az együttműködésre és összefogásra épülő politikához elengedhetetlen az egyéni világnézetek és eszmerendszerek ideiglenes félretétele. Egyesek szerint az emberek csak statisztikai célokból szavaznak centrista pártokra.

Története

A jobb és baloldal kettőssége mellett, a centrizmus fogalma is teljes egészében a modern idők terméke, hiszen ezek a kifejezések először a francia forradalom (1789–1799) idején jelentek meg. Kezdetben az 1789-es Alkotmányozó Nemzetgyűlés ülésrendje alapján megkülönböztették a jobboldalt, a baloldalt és a centrumot. A centrumban kezdetben konzervatív liberálisok és polgári nacionalisták foglaltak helyet, akik mérsékelt politikát folytattak, támogatták a reformokat és egy konszenzusos alkotmányos monarchia bevezetését. A radikális forradalmárok elüldözték a jobboldali képviselőket, így 1791-ben az ülésrend átalakult, és a mérsékelt baloldaliak és centristák egy része átvette a jobboldal helyét. Ez a folyamat tovább formálta a politikai spektrumot, melyben a centristák továbbra is a mérsékelt politikai konszenzusra törekedtek. 1793-ban a jakobinusok jobb szárnya, - a girondisták -, kiváltak a klubból, és letartóztatásuk után újból megüresedett az ülésterem jobb oldala. 1794-ben, a jakobinus terror végével, a baloldalt is felszámolták, így csak a centrum liberálisai maradtak, akik elutasították a monarchizmust és a radikális demokratizmust egyaránt. A Bourbon-restauráció (1814-től) során új politikai klubok alakultak, és elterjedtek a „jobbközép”, „szélsőjobb”, „balközép” és „szélsőbal” kifejezések. Az alkotmányos monarchisták ekkor is a centrumot képviselték. Az 1848-as forradalmak után a liberalizmust, nacionalizmust és szocializmust baloldalinak tartották, míg a konzervativizmust jobboldalinak. A 19. század végén jelent meg a „harmadik út” vagy „harmadik pozíció”, amely a jobb- és baloldali megosztottság ellen érvelt, és a centristák a gyakorlati megfontolások és kompromisszumkeresés révén hasonlóképpen vélekedtek. Az első világháború (1914–1918) alatt az erőviszonyok alapvetően megváltoztak, és új politikai ideológiák születtek, miközben a meglévők jelentős átalakuláson mentek keresztül. A centrumban jelenleg olyan poszt-liberálisok találhatók, akik megőrizve a modernista és liberális értékeket, ellene vannak a politikai oldalak megosztottságának, és a jobb- és baloldal mérsékelt erőit egyesítve törekszenek egy közös cél elérésére.

Centrista álláspont

A centristák úgy vélik, hogy a politikai oldalak megszüntetése szükséges, mert azok olyan konfliktusokat szülnek, amelyek hosszú távon elidegenítik az embereket egymástól. Úgy gondolják, hogy a jobb és baloldali küzdelmek értelmetlenek, mivel ezek a politikai kategóriák önkényesen választanak és sajátítanak ki bizonyos emberi értékeket, miközben másokat elutasítanak. Bár minden centristának megvannak a saját elvei, amelyek különbözhetnek egymástól, egy dologban egyetértenek: a politikai vitákat ügyek mentén kell folytatni, és az ideológiákat vagy háttérbe kell szorítani, vagy teljesen ki kell zárni a közügyekkel kapcsolatos kérdésekből.

Mérsékelt centrizmus

A mérsékelt centrizmus lényegében posztliberalizmus, amely szigorúan véve nem ideológia, mivel nincsenek konkrétan meghatározott elvei vagy dogmái. A politikai véleményét leginkább az általános közvélekedés határozza meg. A hidegháború után - amelyből a liberalizmus került ki győztesen - a centrizmus a kulturális liberalizmus elveit örökölte meg. Ha a Szovjetunió nyerte volna meg a hidegháborút, akkor a mérsékelt centristák valószínűleg marxista-leninista elveket vallanának, nem azért, mert követői lennének, hanem mert ez az eszmerendszer határozná meg az általánosan elfogadott normákat. A mérsékelt centrizmus hidat képez a mérsékelt jobb- és baloldal között, célja, hogy a mindennapi problémákat higgadt párbeszéddel és együttes erővel oldják meg. Úgy vélik, hogy az ideológiák túlzott figyelembevétele és erőltetése akadályozza a mindennapi ügyek megoldását, míg az idealista szándékok csak arra jók, hogy a politikai megosztásból hasznot húzók hatalomba kerüljenek és ott is maradjanak. A mérsékelt centristák bármelyik mérsékelt ideológia követőivel hajlandók együttműködni, hogy közösen küzdjenek a kitűzött ügyekért és célokért, akár közvetlenül, akár közvetetten.A mérsékelt centristák általában konfliktuskerülők, gyakorlatiasak és diplomatikusak, de céljaik eléréséért elszántan harcolnak a politikai életben. Összefoglalva, a mérsékelt centrizmus legfontosabb céljai a következők:

• Az ideológiák kivonása a politikából.
• A bal–jobb megosztottság meghaladása.
• Hétköznapi, konkrét ügyek megoldására való törekvés.
• Hajlandóság a politikai elittel való kompromisszumokra.
• Politizálás az általános közvélekedés mentén.

Radikális centrizmus

A radikális centrizmus fogalma a 20. század végén jelent meg, és abban különbözik a mérsékelt változatától, hogy az intézményi szinten fennálló rendszert nem tartja elfogadhatónak, ezért radikálisabb módosításokat javasol, gyakran bevonva az új, zöldpolitikai törekvéseket is. A radikális centristák szemben állnak a politikai elittel, és gyakran kritizálják őket, még akkor is, ha hasonló üzeneteket fogalmaznak meg. Gyakran átvesznek mérsékelt jobb- és baloldali elemeket, mondván, nem az számít, ki melyik oldalhoz tartozik, hanem az, hogy ki képviseli az emberek jövőjét, és ki a saját önös érdekeit. A radikális centristák elvetik a szélsőséges individualizmust, és az emberek jövőjével foglalkoznak. Aggasztja őket, hogy a nyugati társadalom egyre inkább bezárkózik és magába fordul, ezért az elit káros és önző politikáját okolják. A radikális centristák bárkivel hajlandók összefogni, aki képes ideológiáját és idealista céljait félretenni annak érdekében, hogy együtt felszámolhassák a társadalom polarizáltságát, és fenntartható jövőt biztosíthassanak a következő generációk számára. A radikális centrizmus legfontosabb céljai a következők:

• Kivonni az ideológiát a politikából.
• A bal–jobb megosztottság meghaladása.
• Ökológiai célok elérése.
• Erőteljesen rendszer- és társadalomkritika megfogalmazása.

Centrizmus Magyarországon

2001 és 2011 között a CENTRUM Összefogás Magyarországért elnevezésű politikai szervezet működött centrista ideológia mentén, de egyetlen választáson sem tudtak jelentős eredményt elérni.

A 2010 utáni pártok közül a Momentum Mozgalom definiálja magát centrista pártként, akik a 2019-es európai parlamenti választást követően az ország harmadik legnagyobb pártjává erősödtek, annak ellenére, hogy egy évvel korábban a parlamenten kívül rekedtek az országgyűlési választáson.

Források

• Frank Robin, Lars Ritter. Eszmék Könyve, II., Frank Robin (2024). ISBN 978-615-01-4675-1