Bekerítések

A bekerítések (elkerítés, enclosure) szűkebb értelemben a 16–18. századi Anglia gazdasági – politikai folyamata, melynek során a birtokosok először a közös legelőket, majd a bérlők parcelláit kerítették be (ill. el), hogy kiterjesszék a juhlegelőiket vagy belterjes növénytermesztésbe fogjanak. A XVIII. században a bekerítések a földmagántulajdon megszilárdításával a fejlettebb eljárások elterjedését segítették elő. A bekerítés révén a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő az iparba vándorolt.

A bekerítés Angliában

A textilipar egyik alapanyaga, a gyapjú iránt megnőtt keresletre válaszolva az angol földbirtokosok a nagyobb haszonnal kecsegtető juhtenyésztésre kívántak átállni. Így az addig megműveletlen vagy a parasztok közös művelésében álló földeket, illetve maguknak a bérlő parasztoknak a földjeit is igyekeztek elvenni. A folyamat nem törvényhozási eszközökkel, hanem az igazságszolgáltatás útján, gazdasági és gazdaságon kívüli kényszerrel, erőszakkal zajlott le. Az angol törvények ugyan nem változtak, de a bíróságok a parasztok és a földbirtokosok vitáiban a földbirtokosoknak adtak igazat és segédkeztek a parasztok elűzésében. III. György brit király uralkodása alatt a Parlament 3354 úgynevezett magán felhatalmazást adott, amivel körülbelül négymillió acre földterület bekerítésére került sor. A Parlament abban az esetben adott felhatalmazást, ha ezt a községi földön gazdálkodók háromnegyedes többsége kérelmezte. A háromnegyedes többséget azonban nem a falusiak száma, hanem a földhöz való közük szabta meg. Így a legtöbb községben a squire egymagában is többségben volt, illendőségből azonban vett maga mellé még néhány nagybirtokost. Az eljárás során a parasztok értesítést kaptak a Parlamenttől arról, hogy – meghallgatásuk nélkül – elvették községi földjeiket. A folyamatot erősítette, hogy hatálytalanították I. Erzsébet angol királynő azon törvényét is, mely szerint tanyai házat csak négy acre kerttel szabad építeni. Az eljárás során a parasztok hiába állították, hogy az adott földet már nemzedékek óta háborítatlanul használták, a bíróság nem fogadta el védekezésüket. Az így nyert földterületeket a földbirtokosok vagy maguk kezdték művelni, vagy parasztbérlőknek (yeoman) adták ki.

Források

• André Maurois: Anglia története (Atheanum, 1937)
• Eric R. Wolf: Európa és a történelem nélküli népek (Osiris–Századvég, 1995) ISBN 963-379-041-7
• E. P. Thompson: Az angol munkásosztály születése (Osiris, 2007) ISBN 978-963-389-912-0
• Szántó György Tibor: Anglia története. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-53-5. 124. oldal.