[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Alexandre Falguière

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexandre Falguière
SzületettJean Alexandre Joseph Falguière
1831. szeptember 7.[1][2][3][4][5]
Toulouse
Elhunyt1900. április 19. (68 évesen)[1][6][7][8][9]
Párizs 6. kerülete[8]
ÁlneveFalguiere, Jean-Alexandre-Joseph
Állampolgárságafrancia[10]
HázastársaBlanche Falguière
GyermekeiMaurice-Alexandre-Alfred Falguière
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Sírhelye
Alexandre Falguière aláírása
Alexandre Falguière aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Falguière témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alexandre Falguière, teljes nevén Jean Alexandre Joseph Falguière (Toulouse, 1831. szeptember 7. – Párizs, 1900. április 20.) francia szobrász és festő.

Pályafutása

[szerkesztés]
Falguière síremléke, Párizs, Père-Lachaise temető. Laurent Marqueste műve

Toulouse-ban született a Valade utca 5. szám alatt, apja, Joseph, asztalos volt.[12] Bernard Griffoul-Dorval(wd) szobrász osztályába került a toulouse-i Képzőművészeti és Iparművészeti Iskolában (École supérieure des Beaux-Arts de Toulouse). Itt elért sikerei eredményeként ösztöndíjat kapott, hogy Párizsban folytathassa a képzését, azonban egzisztenciájának megteremtése érdekében előbb munkába állt Albert-Ernest Carrier-Belleuse(wd) szobrászművész igen jól menő cégénél, majd Jean Louis Chenillion(wd) mellett dolgozott.[13]

1854-től tanult az École des Beaux-Arts-ban,[13] ahol Jouffroy tanítványa volt, de nem követte mestere klasszikus irányát, hanem kezdettől fogva a művészi valóságábrázolás híve volt, így a realizmus egyik első mesterének tartják, bár őt az antik szellem is befolyásolta. Tulajdonképpeni eleme a kisplasztika, kedvenc kísérleti anyaga az agyag. 1859-ben elnyerte a Római Díjat a „Mézence blessé, sauvé par l'intrépidité de son fils Lausus” (A megsebesült Mezentius, akit fia, Lausus bátorsága mentett meg) című bazalt domborművével,[14][15] párhuzamosan Louis-Léon Cugnot-val(wd), aki azonos témájú reliefjével szintén elnyerte a díjat.[16] Az ösztöndíj birtokában 1860 és 1864 között a Villa Medici lakója volt, ahol 1861-ben újra találkozott toulouse-i földijével, Raymond Barthélemyvel(wd), aki 1860-ban nyerte el a Római Díjat, és aki egykor Toulouse-ban ugyancsak Griffoul-Dorval tanítványa volt.

Párizsba visszatérve már hírneve volt, a rue de l'Ouest 36.(Luxembourg kerület, ma rue d'Assas 68.) szám alatt lakott.

1864-ben nagy sikert aratott bronzalakjával, mely egy kakasviadalban győztes fiút ábrázol („Le Vainqueur au combat de coqs”),[17] és 1869-ben Szent Tarzíciusz vértanúságát ábrázoló szoborművével.[18] Azután elkészítette a Dráma alakját a párizsi új opera számára (1869), Pierre Corneille ülőszobrát a Comédie-Française számára, az Egyiptomi táncosnőt (1873), Toulouse város megbízásából Svájc allegorikus alakját, aki egy francia katonát támogat (1875),[19] a Zenét, az Asszonyt pávával,[20] Lamartine szobrát Mâconban (1878). Tőle való Ázsia alakja[21] az 1878. évi párizsi világkiállítás Trocadéro palotája előtti szökőkúton,[22] jelenleg a párizsi Musée d'Orsay előtt öt másik, hasonló méretű öntöttvas szoborral együtt látható, amelyek mindegyike egy-egy kontinenset (Észak és Dél-Amerika külön) képvisel.[23]

1882-ben a párizsi École des Beaux-Arts professzorává nevezték ki, és a Művészeti akadémia (Académie des Beaux-Arts) tagjává választották. Falguière tanítványai közé tartozott Antonin Mercié, Alfred Jean Halou, Laurent Marqueste,(wd) Gaston Schnegg,(wd) Camille Crenier,(wd) Achille Jacopin,(wd) Maurice Bouval(wd) és Jean-Marie Mengue,(wd) akik közül a leghíresebb Antoine Bourdelle volt.

1882-ben feltűnést keltett Diana istennő szobrával, 1883-ban elkészítette Gambetta szobrát Cahors-ban, 1893-ban Grévyét Dijonban. További emlékszobrai: Courbet admirálisról(wd) Abbeville-ben, Balzacról Párizsban az Avenue de Friedlandon, Lafayettről, Washingtonban). Ezután a párizsi Pantheon számára készített egy forradalmat dicsőítő csoportozatot. Legkedvesebb témája a meztelen női test, amelyet tökéletes tudással, francia könnyedséggel mintázott meg. Mellszobrai is értékes alkotások. Festéssel is foglalkozott, de képei (A birkózók, 1875;[24] Káin és Ábel;[25] az Ülő Diána,[26] Keresztelő János lefejezése; Sphynx stb.) kevésbé keltették fel a közfigyelmet. 1898-ban Falguière-t bízták meg a Balzac-emlékmű elkészítésével, miután a „Société des gens de lettres”,(wd) a szponzorai elutasították, hogy Auguste Rodin-től rendeljenek egy ilyen művet. Az ügy botrányt okozott, amelyet a sajtó „második Dreyfus-ügynek” nevezett, mivel Émile Zola Rodin-t támogatta. Annak bizonyítására, hogy ez az epizód semmiképpen sem befolyásolta barátságukat, Falguière egy Rodin mellszobrot[27] készített az 1897-es Párizsi Szalonra, Rodin pedig egy Falguière mellszobrot.[28]

A közmegbízások közül kiemelhetjük Charles Lavigerie bíboros(wd) bayonne-i emlékművét, amelynek gipszpéldányát Toulouse-ban, a Musée des Augustinsban őrzik, a Pèire Godolin(wd) emlékművet Toulouse-ban, a Léon Gambetta emlékművet Cahors-ban, a Gilbert du Motier de La Fayette emlékművet Washingtonban.

1878-ban a francia becsületrend tisztjévé, 1889-ben parancsnokává avatták.[29]

Betegségtől legyengülve Nîmes-be utazott, hogy felállítsák az Alphonse Daudet-emlékművét. Néhány órával a Párizsba való sietős visszatérése után, 1900. április 19-én Alexandre Falguière meghalt a rue d'Assas 68. szám alatti otthonában, özvegyét, a nála 19 évvel fiatalabb Blanche Charlotte Virginie néven született „Veidie”-t hagyva maga után.[30] A lakóházuk előtt felállított díszes ravatalt a világ minden részéről megjelent gyászolók koszorúzták meg. „Magyar színekben pompázó koszorút helyezett el Zala György, jeles magyar szobrászművész, a budapesti képzőművészeti társaság elnöke a párizsi magyar művészek nevében, Kallós Ede és Szirmai Antal(wd) magyar szobrászok kíséretében.” Négylovas hintón kísérte a gyászmisére a menet, majd további szertartások kíséretében temették el a Père-Lachaise temetőben.[31]

Párizs 15. kerületében utcát, teret neveztek el róla (Rue Falguière(wd)), (Place Falguière(wd)), s emiatt egy metróállomás is viseli az ő nevét a metró kerületi vonalszakaszán. Az 1900-as évek elején a Cité Falguière(wd) nevezetű zsákutca műteremlakásaiban sok művész lakott (köztük magyarok is).[32]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Jean Alexandre Joseph Falguière (holland nyelven)
  3. ↑ Alexandre Joseph Falguiere (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  4. ↑ Jean Alexandre Joseph Falguière (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Falguière, Alexandre, Alexandre Falguière
  8. ↑ a b https://archives.paris.fr/arkotheque/visionneuse/visionneuse.php?arko=YTo2OntzOjQ6ImRhdGUiO3M6MTA6IjIwMTgtMDEtMjEiO3M6MTA6InR5cGVfZm9uZHMiO3M6MTE6ImFya29fc2VyaWVsIjtzOjQ6InJlZjEiO2k6NDtzOjQ6InJlZjIiO2k6MjQ1MTQ4O3M6MTY6InZpc2lvbm5ldXNlX2h0bWwiO2I6MTtzOjIxOiJ2aXNpb25uZXVzZV9odG1sX21vZGUiO3M6NDoicHJvZCI7fQ==#uielem_move=0%2C0&uielem_rotate=F&uielem_islocked=0&uielem_zoom=58
  9. ↑ https://www.kansallisgalleria.fi/en/search?authors%5B%5D=Alexandre%20Falquière
  10. ↑ KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 25.)
  11. ↑ Le Figaro (francia nyelven). Société du Figaro, 1900. április 24.
  12. ↑ Pierre Salies, Dictionnaire des rues de Toulouse, 1. kötet, Milan kiadó, Toulouse, 1989. 456. o.
  13. ↑ a b Léonce Bénédite, Gustave Larroumet (előszó), Alexandre Falguière, Librairie de l'art ancien et moderne, 1902. 5. o.
  14. ↑ Mesentius, akit Aeneas megsebesített és fia Laususz megmentett című, Falguière, 1859, relief
  15. ↑ Falguière alkotása a Joconde adatbázisban. Megtekintve 2023-05-01
  16. ↑ Louis-Léon Cugnot reliefje, 1859
  17. ↑ Le Vainqueur au combat de coqs, Musée des Augustins, Toulouse. Bronz, 1864-es Párizsi Szalon; márvány, 1870-es Párizsi Szalon és készült fából is.
  18. ↑ Tarcisius, martyr chrétien, Musée des Augustins, Toulouse, 1868.
  19. ↑ Svájc, 1874. Musée des Augustins
  20. ↑ Pávás nő, Musée des Augustins.
  21. ↑ Képek: Ázsia, Alexandre Falguière
  22. ↑ A Trocadéro szökőkút 1900-ban
  23. ↑ Európa, Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika és Óceánia szobrai, Párizs
  24. ↑ Lutteurs. A Musée d'Orsay honlapja
  25. ↑ Káin és Ábel, 1876. Musée des Beaux-Arts de Carcassonne
  26. ↑ Diane assise, 1878. Musée Rodin
  27. ↑ Rodin büszt, Musée Rodin weblapja
  28. ↑ Falguière büszt, Musée Rodin weblapja
  29. ↑ Francia Köztársaság Becsületrendje, Léonore adatbázis
  30. ↑ Archives de Paris, 6. kerület halotti anyakönyv, 1900/885. szám. - 2/26.b. oldalon.
  31. ↑ Le Figaro, 1900, április 24. 3. oldal
  32. ↑ Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1) Függelék A magyar festők párizsi lakcímei

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexandre Falguière című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexandre_Falguière&oldid=26527201”