A–3 Skywarrior
A–3 Skywarrior | |
EA-3B | |
Funkció | stratégiai bombázó |
Gyártó | Douglas Aircraft Company |
Tervező | Ed Heinemann |
Gyártási darabszám | 282db |
Személyzet | 3 fő |
Első felszállás | 1952. október 28. |
Szolgálatba állítás | 1956 |
Méretek | |
Hossz | 23,27 m |
Fesztáv | 22,10 m |
Magasság | 6,95 m |
Szárnyfelület | 75,4 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 17 876 kg |
Max. felszállótömeg | 37 195 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db Pratt & Whitney J57 –P –10 |
Tolóerő | 46,7 kN |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 982 km/h |
Hatósugár | 3380 km |
Legnagyobb repülési magasság | 12 495 m |
Szárny felületi terhelése | 421 kg/m² |
Fegyverzet | |
Beépített fegyverzet | 2 db M3L gépágyú |
Háromnézeti rajz | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A–3 Skywarrior témájú médiaállományokat. |
Az A–3 Skywarrior (korábban A3D) amerikai stratégiai bombázó repülőgép, melyet az Amerikai Haditengerészet az 1950-es évek közepétől üzemeltetett. 39 évig állt szolgálatban és ezzel a leghosszabb szolgálati idejű hajófedélzeti repülőgép az amerikai haditengerészetnél. Hivatalos neve mellett a Whale, vagyis „Bálna” becenevet kapta. Belőle fejlesztették ki az Amerikai Légierő számára a B–66 Destroyer könnyűbombázót.
Története
[szerkesztés]Az A–3 Skywarriort az 1950-es években az amerikai haditengerészeti légierő nukleáris bombázójának szánták, de a flotta végül más típusokat jelölt ki erre a feladatra. A Skywarriornak meg kellett hát újulnia, azaz más feladatköröket kellett betöltenie. Hosszú éveken át légi utántöltésre, elektronikus és fotófelderítésre, elektronikus hírszerzésre, szállító feladatokra és kiképzőrepülésekre használták. Bombázásra nem. A Skywarrior XA3D–1 jelű prototípusa 1952. október 28-án szállt fel első ízben a kaliforniai Edwards Légibázisról. A gyártás során két fő változat készült. Az első az A3D–1 volt, amelyből 50 darab készült a Douglas gyártósorain. Az erősebb, módosított változat az A3D–2 volt, amelyből sokkal többet, 230-at gyártottak. Valamennyi alváltozat erre a két alaptípusra épült, elsősorban az A3D-2-re.
Mivel a repülőgéptípusok jelölésének rendszere egyre kaotikusabb formát kezdett ölteni, 1962-től valamennyi haderőnemnél egységesítették és egyszerűsítették azt. 1962-től tehát az A3D–1-ből A-3A lett, az A3D–2 pedig A–3B. A különböző változatok feladatát az A betű előtti további betűjelzés tette egyértelművé.
Típusváltozatok
[szerkesztés]- XA3D–1 – prototípus
- A3D–1 – 50 darab készült
- A3D–2 – 230 darab készült
- KA–3B – légi utántöltő feladatokat látott el
- EKA–3B – légi utántöltésre és elektronikus hadviselésre egyaránt alkalmas változat
- EA–3B – elektronikus ellentevékenységre és felderítésre kialakított változat
- TA–3B – navigációs és harcászati kiképzésre specializált változat
- RA–3B – fotófelderítő változat
- ERA–3B – elektronikai felderítésre és kommunikációs ellentevékenységre specializált változat
Alkalmazása
[szerkesztés]Részt vett a vietnámi háborúban többféle feladatkörben (légi utántöltés, felderítés, elektronikai ellentevékenység). Az A–3-asok részt vettek az 1991-es Öbölháborúban, majd még abban az évben elbúcsúztak az aktív haditengerészeti szolgálattól.
Források
[szerkesztés]- Szórád Tamás: Repül a Bálna!. airbase.blog.hu, 2010. szeptember 23. (Hozzáférés: 2018. október 10.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Douglas A-3 Skywarrior című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.