Édouard Philippe
| Édouard Philippe | |
 | |
| Franciaország 23. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2017. május 15. – 2020. július 3. | |
| Előd | Bernard Cazeneuve |
| Utód | Jean Castex |
| Le Havre polgármestere | |
| Hivatali idő 2010. október 24. – 2017. május 20. | |
| Előd | Antoine Rufenacht |
| Született | 1970. november 28. (53 éves)[1][2][3][4][5] Rouen[6][1][2] |
| Párt |
|
| Házastársa | Édith Chabre |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái |
|
| Díjak |
|
 | |
| Édouard Philippe aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Édouard Philippe témájú médiaállományokat. | |
Édouard Philippe (Rouen, 1970. november 28. –) francia jogász és konzervatív politikus, 2017. május 15. – 2020. július 3. között Franciaország miniszterelnöke.
Az Unió egy Népi Mozgalomért, majd a Republikánus Párt tagjaként 2012 óta a Nemzetgyűlés tagja, Seine-Maritime megye 7. választókerülete képviseletében. 2010 óta Le Havre polgármestere és a város agglomerációs szövetségének az elnöke.
Philippe-et a frissen megválasztott köztársasági elnök, Emmanuel Macron nevezte ki kormányfőnek, készülőben a nemzetgyűlési választásra, amelyen Macron pártja, a szociálliberális En Marche aligha szerez egyedül parlamenti többséget.
Ifjúkora, iskolái
[szerkesztés]A szülei tanárok voltak, Phillipe Édouard baloldali családban nőtt fel. Bonnban érettségizett, ahol édesapja a Francia Iskola igazgatója volt. Egy év után abbahagyta a CPGE (Classe préparatoire aux grandes écoles) nyelv és irodalom (hypokhâgne) szakát, és a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében (Sciences Po) kezdett tanulni, ahol 1992-ben végzett. Később, 1995 és 1997 között a Nemzeti Közigazgatási Iskolában is tanult (École nationale d'administration, ENA), a "Marc Bloch csoportban".[7][8]
A Sciences Pón töltött éveiben Michel Rocard támogatója volt, és a Szocialista Párt rocard-i és szociáldemokrata szárnyaival azonosult. Miután Rocard elvesztette vezetői posztját a pártban, véget ért Philippe szimpátiája is a párt iránt. Miután 1997-ben elhagyta az ENÁ-t, az Államtanácsban (Conseil d'État) kapott munkát[7][8] a közbeszerzési jogra szakosodva.[9]
Politikai pályája
[szerkesztés]
2001-ben Le Havre jogi ügyekért felelős alpolgármestere lett Antoine Rufenacht polgármester alatt.[10] Rufenacht 1995 és 2010 közt volt a város polgármestere, és a 2002-es elnökválasztáson Jacques Chirac kampányigazgatója is volt.[8] Amikor 2002-ben megalakult az UMP, Philippe Alain Juppé támogatta, akit ideológiailag Michel Rocardhoz hasonlónak érzett. Ezzel véget ért baloldali aktivizmusa.[8] Ugyanebben az évben sikertelenül próbálta megszerezni választókerülete mandátumát a 2002-es törvényhozási választáson.[9] 2014-ig Juppé alatt az UMP szolgáltatási főtitkára volt, amikor a bordeaux-i polgármestert elítélték egy olyan fiktív munkákat érintő ügy miatt, amelybe belekeveredett a konzervatív párt elődje, az RPR (Rassemblement pour la République, Tömörülés a Köztársaságért) is. Ekkor Phillipe a privát szektorban kezdett dolgozni a Debevoise & Plimpton LLP nevű amerikai jogi cégnél.[7][8] Ugyanebben az évben megválasztották Felső-Normandia regionális tanácsába.[10]
Miután Nicolas Sarkozy megnyerte a 2007-es elnökválasztásokat, Phillipe rövid időre visszatért a politikába, Juppé rövid életű kabinetjébe, ahol egy ideig ökológiai miniszter lett (mielőtt kinevezték az Areva közügyi igazgatójának, amely posztot 2007 és 2010 között töltötte be).[8]
2007-től a Seine-Maritime 7. választókerületéből megválasztott nemzetgyűlési képviselő, Jean-Yves Besselat tartalék képviselője volt.[7] A 2008-as megyei önkormányzati választásokon Le Havre-ban a Seine-Maritime megyei tanács tagjává választották,[11] majd 2014-ben pártfogója, Rufenacht lemondása után polgármesternek választották,[8][7] és ugyanabban az évben a le havre-i agglomerációs tanács elnöke is lett.[10] Miután hosszú betegség után 2012-ben Besselat meghalt, Phillipe átvette a helyét a nemzetgyűlésben,[12] és a nem sokkal később tartott 2012-es törvényhozási választásokon meg is védte a mandátumát.[8] 2014-ben újraválasztották Le Havre polgármesterének. Már az első fordulóban elnyerte az abszolút többséget, a szavazatok 52,04%-át.[11]
2017. május 15-én Emmanuel Macron köztársasági elnök miniszterelnöknek nevezte ki.[13] 2020-ban mondott le.[14]
Magánélete
[szerkesztés]Felesége Edith Chabre, aki a Sciences Pón tanít. Három gyermekük van.[15][16]
Publikációi
[szerkesztés]Philippe a társszerzője a következő két fikció műfajú munkának:
- With Gilles Boyer. L'Heure de vérité. Flammarion (2007). ISBN 9782081237728
- With Gilles Boyer. Dans l'ombre. Jean-Claude Lattès (2011). ISBN 9782709637558 Politikai thriller egy trükkökkel és árulásokkal zsúfolt elnökválasztásról, amelynek csúcspontja, amikor kiderül, hogy a kinevezendő miniszterelnök bűnöző, in extremis.[17]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ a b c d e Édouard Philippe (francia nyelven). Franciaország kormánya, 2017. [2017. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 18.)
- ↑ French National Directory of Representatives, 9 April 2019
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ GeneaStar
- ↑ a b c Emmanuel Macron picks centre-right Édouard Philippe as PM (angol nyelven), 2017. május 15. [2017. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ a b c d e „Edouard Philippe de A à Z”, Le Point , 2010. december 16. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ a b c d e f g h Jules Pecnard. „Trois choses à savoir sur Edouard Philippe, le potentiel futur Premier ministre”, L'Express , 2017. május 10.. [2017. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ a b Justine Chevalier. „Qui est Edouard Philippe, juppéiste pressenti pour être Premier ministre?”, BFM TV, 2017. május 11. (Hozzáférés: 2017. május 14.)
- ↑ a b c „Biographie et actualités de Edouard Philippe”, France Inter (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ a b „Edouard Philippe : Biographie et articles”, Le Point (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ „Jean-Yves Besselat, député UMP de Seine-Maritime, est mort”, Le Monde , 2017. március 23.. [2018. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ „Le premier ministre Philippe prépare « un gouvernement rassembleur de compétences »”, Le Monde , 2017. május 15. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ Lemondott a francia kormány. www.msn.com. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
- ↑ All you need to know about France's little-known Prime Minister Edouard Philippe. The Local France, 2017. május 15. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ Session 1: Building a Smart Port City for today and tomorrow (Durban). 14th World Conference Cities and Ports. [2017. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
- ↑ Alain Auffray. „Edouard Philippe, la transgression à Matignon”, Libération , 2017. május 15.. [2017. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. május 16.)
