Réti fülesbagoly

Réti fülesbagoly
	Figyelmes példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Bagolyalakúak (Strigiformes);
Család:	Bagolyfélék (Strigidae);
Alcsalád:	Asioninae;
Nem:	Asio;
Faj:	A. flammeus;
Tudományos név
	Asio flammeus; (Pontoppidan, 1763)
Elterjedés
	Elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves költözési útvonal telelőhely
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Réti fülesbagoly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Réti fülesbagoly témájú médiaállományokat és Réti fülesbagoly témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2023. december 15.) ezen a változaton alapul.

A réti fülesbagoly (Asio flammeus) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Észak- és Dél-Amerikában, a Karib-tengeri szigeteken, a Galápagos-szigeteken és Ázsiában költ, Dél-Európában, Kis- és Dél-Ázsiában, valamint Afrikában telel.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres, kisszámú fészkelő, rendszerint a posztglaciális reliktum élőhelyeken fordul elő (például Hanság, Hortobágy). Állandó, de telente nagyobb távolságokat kóborol, esetenként inváziószerűen nagyobb mennyiségben jelennek meg csapatai. 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 13 itthon telelő réti fülesbaglyot figyeltek meg a madarakat számlálók.^[1]

Alfajai

eurázsiai réti fülesbagoly (Asio flammeus flammeus) (Pontoppidan, 1763) – Eurázsia, Északnyugat-Afrika, Észak-Amerika
dél-amerikai réti fülesbagoly (Asio flammeus bogotensis) (Chapman, 1915) – Kolumbia, Ecuador, Peru északi része
venezuelai réti fülesbagoly (Asio flammeus pallidicaudus) (Friedmann, 1949) - Venezuela, Guyana és Suriname
déli réti fülesbagoly (Asio flammeus suinda) (Vieillot, 1817) – Dél-Peru, Chile, Bolívia, Tűzföld, Brazília
Galápagosi fülesbagoly (Asio flammeus galapagoensis) (Gould, 1837) - a Galápagos-szigetek, egyes rendszerekben különálló fajként határozzák meg
Falkland-szigeteki réti fülesbagoly (Asio flammeus sanfordi) (Bangs, 1919) – Falkland-szigetek
Hawaii-szigeteki réti fülesbagoly (Asio flammeus sandwichensis) (A. Bloxam, 1827) – Hawaii szigetek
Ponape szigeti réti fülesbagoly (Asio flammeus ponapensis) (Mayr, 1933) – Ponape sziget (Mikronézia)
hispaniolai réti fülesbagoly (Asio flammeus domingensis) (Statius Müller, 1776) – Hispaniola (Dominikai Köztársaság, Haiti)
Puerto Ricó-i réti fülesbagoly (Asio flammeus portoricensis) (Ridgway, 1882) – Puerto Rico
kubai réti fülesbagoly (Asio flammeus cubensis) (Garrido, 2007) - Kuba

Megjelenése

A réti fülesbagoly hossza 34–42,3 centiméter, szárnyfesztávolsága 95–110 centiméter, míg testtömege 206–475 gramm közötti. Tollazata barna, fehér és fekete mintával. Arca jóval fehéresebb, mint a teste többi része. Ültében az erdei fülesbagolytól (Asio otus) sárgásabb színe, alig látható tollfüle és sávozatlan hasoldala különbözteti meg.

Életmódja

Többnyire magányos és nappal is szokott vadászni. Tápláléka mindenféle rágcsálóból áll, hazai viszonyok között legjellemzőbb tápláléka a mezei pocok (Microtus arvalis), de emellett számos más rágcsáló-fajt is fogyaszt.

Szaporodása

Az ivarérettség egyéves kortól kezdődik, a költési időszak márciustól júniusig tart. A talajra rakja fűszálakból álló fészkét. A fészekaljában 4-10 fehér tojás található, ezeken 26 napig kotlik a tojó. A fiatal madarak 5 hetes korukban repülnek ki.

Rokon fajok

A réti fülesbagoly rokona az erdei fülesbagolynak (Asio otus).

Jegyzetek

↑ Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 15.)
[Az MME Monitoring Központjának adatlapja https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-asifla]. (Hozzáférés: 2010. május 12.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)

[1]