Romain Rolland

Romain Rolland (Clamecy, 1866. január 29. – Vézelay, Burgundia, 1944. december 30.) Nobel-díjas francia író.

Romain Rolland
1915-ben
Élete
Született	1866. január 29. Clamecy
Elhunyt	1944. december 30. (78 évesen) Vézelay
Nemzetiség	francia
Szülei	Émile Rolland
Házastársa	Marie Romain Rolland (1934–, 2) Clothilde Bréal (1)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény
Fontosabb művei	Jean Christophe Elvarázsolt lélek (regényciklusok)
Kitüntetései	irodalmi Nobel-díj (1915, 149 223 kr) Femina-díj (1905) Grand prix de littérature de l'Académie française (1913)
Irodalmi díjai	Nobel-díj
Romain Rolland aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Romain Rolland témájú médiaállományokat.

Életpályája

Közjegyző fiaként művelt családba született. Neveltetésére, taníttatására nagy gondot fordítottak szülei. Édesanyjának korai zenei ismereteit köszönheti. Már 11 éves korában írni kezdett szépirodalmi műveket. A család Párizsba költözött, hogy a gyermek jó középiskolába járhasson. Érettségi után bejutott az École Normale Supérieure-re, amely ma is Párizs elit egyeteme.

Irodalmat és történelmet tanult, ő volt az első, aki doktori disszertációját zenetörténetből írta, Jean-Baptiste Lully és Alessandro Scarlatti zeneszerzők életét, munkásságát dolgozta fel, ehhez volt szüksége a római ösztöndíjra (1889–1891). Rómában művészettörténeti ismereteit is gyarapította. Kapcsolatba került a német Malwida bárónővel, aki a művészeknek nagy pártfogója volt, az ő révén eljutott a Bayreuth-ba, a híres bajor városba.

Lakóháza Vézelay-ban

1892-ben érkezett haza Párizsba, középiskolákban tanított, majd ő lett a zenetörténet oktatója a Sorbonne-on 1904-től 1912-ig. Rá is, mint annyi kortársára, hatással volt a Dreyfus-ügy. Ennek kapcsán Charles Péguy francia író, költő és esszéíróval kötött barátságot.

Nem egészen tíz évnyi gyermektelen házasság után, 1901-ben elvált feleségétől. A tömegekhez közel álló színház (Le Théâtre du Peuple) terve foglalkoztatta, s közben megírta Jean Christophe című regényciklusát, amely 1904–1912 között jelent meg, egyből nagy sikere volt, és Európa-szerte ismertté tette az írót.

Emléktábla párizsi lakásának falán (XIV. kerület, boulevard du Montparnasse 162, Montparnasse városrész)

1914-ben, amikor kitört az első világháború, Romain Rolland hangoztatta pacifista nézeteit, helytelenítette a fiatal nemzedék lemészárlását, ezen nézeteinek röpiratban is hangot adott 1915-ben, a röpirat címe: Au-dessus de la Mélée (magyarul: A dulakodás fölött). Ettől fogva Romain Rolland az európai értelmiség körében az egyik humanista szellemi vezérnek számított. Stefan Zweig „A világ lelkiismeretének” nevezte. 1915-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amelyet azonnal a Vöröskeresztnek adományozott. Romain Rolland Nobel díja volt a világon a 14. irodalmi Nobel-díj.

Másik nagy regényciklusa az Elvarázsolt lélek (L'Âme enchantée) 1922–1933 között jelent meg, s így csatlakozott saját- és más írók nagy regényfolyamaihoz, amelyekből a korban egyre több látott napvilágot (mint például Roger Martin du Gard: A Thibault család című világhíres, Nobel-díjas regényciklusa, 1922–1937 között).

A 20. század fordulójától a nagy befolyást gyakorló folyóiratok is egyre szaporodtak, 1923-ban Romain Rolland megindította Europe c. nemzetközi kulturális folyóiratát a francia kommunista párt égisze alatt. Levelezett Makszim Gorkijjal, többször járt a Szovjetunióban, helyeselte a forradalmat, de a forradalmi erőszakot elvetette. Nagyon sokat vitatkozott Henri Barbusse-szal.

Mindig megmaradt a polgári humanizmus (szabadság, egyenlőség, testvériség) talaján, hirdette a francia–német barátság eszményét, de szembeszállt a hitleri nácizmussal. Franciaország német megszállását vidéken vészelte át, 1938-tól haláláig Vézelay-ban élt, nem sokkal Franciaország felszabadulása után halt meg.

Leginkább drámáiban kereste a választ az agonizáló Európa politikai, történelmi, társadalmi kérdéseire. Az 1789-es francia forradalomból merítette drámai ciklusának (Le 14 Julliet/Július 14.) témáit. Legtöbbet játszott drámája a Le Jeu de l'amour et de la mort/A szerelem és a hálál játéka (1925) című, amelyben egy forradalmat igenlő tudós maga is a forradalom áldozatává válik.

Regényciklusaiban a művészsors konfliktusai kaptak fő szerepet, életrajzi (Händel, Beethoven, Tolsztoj, Michelangelo) regényeit a hőskeresés mítosza jellemezte. India humanista hagyományait Mahátma Gandhiról (1923) írt monográfiájában dolgozta fel.

A két világháború közt Romain Rolland egyike volt Európa legtiszteltebb embereinek, olvasóival óriási levelezést folytatott. Hazánkban az 1920-as években volt legnépszerűbb a magyarországi francia filológusok, köztük Benedek Marcell színvonalas ismeretterjesztői és fordítói tevékenysége által. Az 1956-os forradalom bukását követő konszolidáció idején reneszánszát élte hazánkban a Romain Rolland művek kiadása. A rendszerváltás után egy reprint (Michelangelo) kötet jelent meg.

Életművéről

„Filozófus, író, drámaíró, esszéista és egyike a huszadik század nagy misztikusainak. Mélyen benne élt korának főbb spirituális, társadalmi és politikai eseményeiben, míg kivételes írói becsületessége az emberiség iránti szeretetéből fakadt. Monumentális regényéért, a Jean Christophe-ért – amely egy teremtő zenei géniusz felejthetetlen eposza, azé, aki tele van nemességgel, bátorsággal, költészettel, s akit az élet szeretete inspirált –, valamint az Ütközet fölülről-ért – amely szenvedélyes felhívás Franciaországhoz és Németországhoz, hogy az első világháború során vívott harcukban tiszteljék az igazságot és a humanitást –, 1915-ben Irodalmi Nobel-díj-jal tüntették ki. Számos nagy művében feltárja mély spiritualizmusát és őszinte pacifizmusát, valamint olyan csodálatos kinyilatkozásaiban, mint a Beethoven élete, Michelangelo élete és a Mahátma Gandhi. Romain Rolland volt az aki egész életében harcolt azért, hogy előmozdítsa az emberek közötti testvériséget és a népek közötti békét. Mindezt olyan kitűnő irodalmi műveken keresztül valósította meg, amiért számtalan barátja örökké hálás. 1928-ban, miután mélyen meghatotta az Esszénus Béke Evangélium, Edmond Bordeaux Székellyel együtt megalapította a Nemzetközi Biogenikus Társaságot, hogy annak Krédója szerint »mobilizálja az Élet összes erőit, a halál erőivel szemben«.”

Magyarul

Colas Breugnon (1919)

1944-ig

• Haendel; ford. Benedek Marcell; Budapest, 1910
• Beethoven élete; ford. Mikes Lajos; Athenaeum, Bp., 1911 (Modern könyvtár)
• Jean-Christophe. Regény; Athenaeum, Bp., 1919–1922
  • Az ifjú; ford. Zolnai Béla; 1919
  • Antoinette; ford. Karinthy Frigyes; 1922
  • A piaci vásár; ford. Zolnai Béla; 1922
  • A ház; ford. Gyergyai Albert; 1922
• Jean Christophe Párisban. A piaci vásár; ford. Rózsa Géza; Kultúra, Bp., 1919 (A Kultúra regénytára)
• Jean Christophe Párisban. Antoinette; ford. Rózsa Géza; Kultúra, Bp., 1919 (A Kultúra regénytára)
• Jean Christophe Párisban. Egy párisi ház; ford. Rózsa Géza; Kultúra, Bp., 1919 (A Kultúra regénytára)
• A farkasok. Forradalmi dráma; ford. Teleki Jenő; Thalia, Bp., 1919
• Jean-Christophe. Regény; Athenaeum, Bp., 1919–1924
  • 1. A hajnal; ford. Zolnai Béla; 1919
  • 2. A virradat; ford. Aranyossy Pál; 1919
  • 3. Az ifjú; ford. Zolnai Béla; 1919
  • 4. A lázadás; Zolnai Béla; 1920
  • 5. A piaci vásár; ford. Zolnai Béla; 1922
  • 6. Antoinette; ford. Karinthy Frigyes; 1923
  • 7. A ház; ford. Gyergyai Albert; 1924
  • 8. Az út vége I. A barátnők; ford. Zolnai Béla; 1923
  • 9. Az út vége II. Az égő csipkebokor; ford. Kosáryné Réz Lola; 1924
  • 10. Az út vége III. Az új nap; ford. Kosáryné Réz Lola; 1924
• Colas Breugnon; ford. Komor Zoltán; Dante, Bp., 1920 (Halhatatlan könyvek)
• Danton. Forradalmi dráma; ford. Sebestyén Károly; Athenaeum, Bp., 1920
• Az égő csipkebokor. Az eredeti teljes szöveg és hű magyar fordítása; ford. Király György; Lantos, Bp., 1921 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
• Michelangelo élete; ford. Éber László; Révai, Bp., 1920 (Mesterművek. Révai)
• Beethoven élete; ford. Cserna Andor; Rózsavölgyi, Bp., 1920
• Eljő majd az idő. Dráma; ford. Papp Dezső; Athenaeum, Bp., 1921 (Színházi könyvtár)
• Páris zenéje. Tanulmány; ford. Fodor Gyula; Athenaeum, Bp., 1922 (Modern könyvtár)
• Viharvirág; ford. Laczkó Géza; Kultúra, Bp., 1922
• Tolsztoj gróf élete; ford. Benedek Marcell; Kultúra, Bp., 1922 (Kultúra Könyvtár)
• Clerambault. Egy szabad lelkiismeret története a háború alatt; ford. Benedek Marcell; Minerva, Wien–Leipzig, 1923
• Zenei miniatűrök; ford. Bendek Marcell; Dante, Bp., 1924 (Műveltség)
• Mahátmá Gandhi; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1924 (Halhatatlan könyvek)
• Az elvarázsolt lélek, 1-2.; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1924–1929 (Halhatatlan könyvek)
  • 1. Anette és Szilvia; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1924 (Halhatatlan könyvek)
  • 2. A nyár; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1925 (Halhatatlan könyvek)
  • 3. Anya és fiú; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1929 (Halhatatlan könyvek)
• Haendel; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1925 (Halhatatlan könyvek)
• A szerelem és a halál játéka; ford. Kállay Miklós; Genius, Bp., 1925
• Zenei miniatűrök. 2. sorozat; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1927 (Műveltség)
• Liluli; ford. Hugai Ferenc; Hugai-Iskola, Gyöngyös, 1927
• Beethoven. A nagy teremtő korszakok. Az Eroica-tól az Appassionata-ig; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1929
• Goethe és Beethoven; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1931 (A modern regény klasszikusai)
• Az elvarázsolt lélek, 1-2.; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1933 (Halhatatlan könyvek)
• A vajúdás; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1934 (Halhatatlan könyvek)
• Berlioz; ford. Lakatos László; Kultúra, Bp., 1935 (Kultúra Könyvtár)
• A hírnök. Egy világ halála; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1938 (Halhatatlan könyvek)

1945–

• Colas Breugnon. Regény; ford. Jankovich Ferenc; Révai, Bp., 1950
• Colas Breugnon. Regény; ford. Jankovich Ferenc, bev. Dobossy László; 2., átdolg. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1954
• Jean Christophe gyermekévei; ford., átdolg. Réti Laura, bev. Benedek Marcell; Móra, Bp., 1957
• Július 14. Színmű; ford., utószó Benedek Marcell; Európa, Bp., 1957 (Világirodalmi kiskönyvtár)
• Ludwig van Beethoven; ford. Cserna Andor, jegyz., átdolg., kieg. Bartha Dénes; Bibliotheca, Bp., 1958 (Kis zenei könyvtár)
• Jean-Baptiste Lully; ford. Benedek Marcell, bev. Szabolcsi Bence; Gondolat, Bp., 1959 (Kis zenei könyvtár)
• Zenei utazások a múlt birodalmában; ford. Benedek Marcell; Zeneműkiadó, Bp., 1960
• Napló a háborús évekből 1914–1919. Válogatás; vál., ford. Benedek Marcell, bev., jegyz. Dobossy László; Gondolat, Bp., 1960 (Auróra)
• Eljő majd az idő. Dráma; ford., utószó Bajomi Lázár Endre; Európa, Bp., 1960 (Világirodalmi kiskönyvtár)
• A nép színháza; ford., bev., jegyz. Sz. Szántó Judit; Színháztudományi Intézet, Bp., 1961 (Korszerű színház)
• Pierre és Luce; ford. Rónay György, utószó Szávai Nándor; Magyar Helikon, Bp., 1961
• Zenei miniatűrök, 1-2.; ford. Benedek Marcell; Gondolat, Bp., 1961
  • Hajdani muzsikusok
  • Jelenkori muzsikusok
• Jean-Christophe; ford. Benedek András; Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, Bratislava, 1962 (Helikon klasszikusok)
• Romain Rolland levelei Czeke Mariannehoz a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában; szerk. Sáfrán Györgyi, ford. Benedek András nyomán Lakatosné Poltzer Ágota, bev., franciára ford. R. Szilágyi Éva, sajtó alá rend. Lakatos András; MTA Könyvtár, Bp., 1966 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei)
• Robespierre. Dráma; ford. Dániel Anna; Magyar Helikon–Európa Bp., 1966
• Lully, Gluck, Grétry; ford. Benedek Marcell, Lully-tanulmány előszó Szabolcsi Bence, Lully-tanulmány függelék Eösze László, Gluck-, Grétry-tanulmány függelék Takács Ágnes; Gondolat, Bp., 1981 (Zenei kiskönyvtár)

Drámái (válogatás)

• Szent Lajos
• Eljő majd az idő
• A farkasok
• A szerelem és a halál játéka (1925)
• Danton
• Robespierre

Levelezése

• Romain Rolland levelei Czeke Marianne-hoz a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában / közli Sáfrán Györgyi; Benedek András fordításának felhasználásával magyarra ford. Lakatosné Poltzer Ágota, a bevezetést franciára ford. R. Szilágyi Éva, sajtó alá rend. Lakatos András; Budapest, MTA Könyvtár, 1966, 195 p. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei, 48.)

Források

• Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1963. Romain Rolland lásd 257-258. p.
• Világirodalmi kisenciklopédia. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1984. Romain Rolland lásd 283-284. p.
• Romain Rolland (MEK)

További információk

• Romain Rolland: Pierre és Luce (MEK)
• Angol nyelvű életrajz
• French Association Romain Rolland (franciául)
• Edmond Bordeaux Székely
• Stefan Zweig: Romain Rolland élete; ford. Lányi Viktor; Kultúra, Bp., 1922 (Kultúra Könyvtár)
• Szilárd Erzsébet: Romain Rolland és Németország; Dunántúl Ny., Pécs, 1929 (Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis)
• Romain Rolland magyarul megjelent művei és a magyar Romain Rolland-irodalom. Bibliográfia; összeáll. Dobossy László; Tankönyvkiadó, Bp., 1956 (Bibliográfiák az egyetemi oktatás számára)
• Benedek Marcell: Romain Rolland; Gondolat, Bp., 1961 (Irodalomtörténeti kiskönyvtár)