Holdfénycsuklyás

Ferenc pápa temetésére véletlenül csak három résztvevőnek sikerült NEM öltöznie az alkalomhoz.

Természetesen elfogadható, ha valaki nem fekete öltönyben érkezik egy temetésre - ha ilyen nincs a ruhatárában, elfogadható a sötétkék vagy grafitszürke is, fekete nyakkendővel. Ha valakinek nem telik arra, hogy több öltönye legyen, akkor ez érthető.

Mégsem tudom elképzelni, hogy ilyen kőgazdag elitköcsögöknek ne telne egy fekete öltönyre, amelyben megtisztelhetnék az alkalmat, ha már hivatalosak egy ilyen prominens személyiség végtisztességére!

Donát is olyan csóró, hogy az egyetlenegy kék öltönye van, amelyben a nyilvánosság előtt mutatkozni tud.
Breivik Vilmos is annyira szegény, és a családjától annyira megtanult spórolni - a brit királyi család legendás a smucigságáról, arról, hogy ott takarékoskodnak, ahol tudnak -, hogy tényleg nem férne bele a büdzséjébe egy fekete öltöny - bár nem ez volt az egyetlenegy sértő igénytelenség, amelyet elkövetett. Egyrészt a megmaradt kevés haja már kezdett lenőni, én nem tudom, nem ért rá legalább a haját rendesen levágatni, mielőtt egy ilyen eseményen nyilvánosan mutatkozik? A szakálla meg úgy néz ki, mintha hanyagságból nem borotválkozott volna már egy hete.
Másrészt lekapták, amint olyan közel állt a vigyorgáshoz, amennyire EZ képes erre, a temetés kellős közepén.
Rúgják ki, mint inkompetens trónörököst. Egyetlen feladata, hogy protokolláris rendezvényeken reprezentáljon és hozzájáruljon az országa imázsához, és még ezt az egyszerű feladatot sem képes elvégezni. Szégyent hoz a híres brit magatartáskultúrára. Esküszöm, ha akármelyik nem-felsőbb osztálybéli britet elküldtek volna a temetésre, kulturáltabban jelent és nyilvánult volna meg.

Lehet, hogy el kellene kezdeni a Gofundme-n kalapozni, hogy szegény Breivik Vilmosnak a plebs összekolduljon egy fekete öltönyre valót, hogy legyen mit felvennie, amikor legközelebb temetésre kell mennie?

Nem tudom, becses neje, Ceausescu Katalin miért maradt távol. Úgy láttam, a trónörökös/királyi párok együtt mentek.
Biztosan nem volt egyetlen fekete rongya sem, amelyet felvehetett volna. Miután állandóan a kosztümjeiről írnak a hírportálok, gondolom, nem telt volna az előírás szerinti fekete egyberuhára és fátylas kalapra. Azzal, hogy a protokoll nők számára maximum egy gyöngysort engedélyez a jegygyűrűn kívül, nem tudok mit kezdeni. Valahonnan kölcsönvehetett volna egy gyöngysort.

Ja, nem volt keret repülőjegyre? Még fapados járattal is csak az egyiküknek telt volna rá?

Illetve, nem is annyira krízis. Inkább csak őszintébb vagyok, és be kell látnom: sokkal jobban szeretek a romantikus-heroikus lovag lenni, semmint az éteri, spirituális lényezet. Bár mindkettőhöz van közöm.

Ennek a bejegyzésnek nincs különösebb apropója, csak annyi: nem először, nem másodjára olvasok arról, hogy némely szülők kidobják otthonról gyerMekeiket abban a pillanatban, amint azok nagykorúak lesznek. Több történetet is ismerek.

Volt, aki azt mesélte: az volt a 18.-ik születésnapi ajándéka, hogy a holmijait az anyja kitette a lakás elé egy sporttáskába csomagolva.
Valaki más hasonlót mesélt, hasonló meglepetés érte, amint betöltötte a 18-at.
Ma is olvastam több ilyen sztorit is. Volt, aki a születésnapjára egy olcsó bőröndöt kapott. Valaki más azt mesélte, hogy közölték vele: amint leérettségizik, nem maradhat náluk tovább. Nem érdekli őket, mit csinál vagy hová megy, de a szüleinél nem maradhat.

A kurva anyját az ilyennek, ezt tudom mondani. Mi a picsának szült,ha neki 18 év elég volt a gyerekéből.

Egy 18 éves már nyilván képes az önálló életvitelre, igen. Megfelelő kompetenciái vannak ahhoz, hogy megszerezzen egy olyan állást, amelyből fedelet tud biztosítani a feje fölé, igen. Ha valakinek érettségije van, akkor rendes munkát is azonnal kap. Le tud tenni háromhavi kauciót egy albérletre, igen.

Azonban nemcsak ez a probléma ezzel az embertelen, szeretetlen hozzáállással.

Mennyire szeretheti a gyerekét az, aki úgy gondolja, hogy miután 18 évig gondoskodott róla, egyik napról a másikra kibassza otthonról? "Mostanáig megtűrtelek, mert kötelező volt, de most már nem érdekel, mi lesz veled!"
Abortáltatta volna el inkább a gyerekét, az őszintébb lett volna.

Ha engem basztak volna ki így otthonról, azt mondtam volna: "jó, mától fogva nem ismerjük egymást. Az utcán se köszönjenek nekem. Maguk egy gyermektelen házaspár. Én meg mindenkinek azt fogom mondani, hogy a szüleimet soha nem ismertem. Adják ki a szobámat albérletbe egy idegen fiatalnak, akit szintén kibasztak hazulról a szülei, hogy legalább pénzt keressenek és felépüljenek abból az anyagi kárból, amelyet a felnevelésem okozott maguknak."

Nem, az sem volt jó, ahogyan a szentkefe kitúrt engem a lakásából.
Beköltözött a szobámba, úgy manipulált, hogy elérje, hogy ne érezzem magamat otthon - sokszor már a kihúzhatós vendégágyon aludtam a nagyszobában -, ezután siránkozott, hogy ő így hazavár meg úgy hazavár, meg hiányzok neki.
Nyilván ezért tett meg mindent azért, hogy ne érezzem magamat szívesen látva.
Egyetem alatt sokszor éreztem honvágyat, de egyszerűen nem volt hová hazamenni. Betolakodónak éreztem magamat ott. Úgy éreztem, hogy a szentkefe szívességet tesz nekem azzal, hogy átengedi nekem ilyenkor a szobáját, ezért választottam mindig inkább a kihúzhatós vendégágyat. Mintha ismerősnél csöveztem volna, olyan élmény volt.
(Ha ezt összevetem azzal a szemétséggel, hogy nem engedett el az akkori fiúmhoz, azzal a szöveggel: "Most hadd legyek ilyen önző! Ősszel úgyis elmész egyetemre, ezen a nyáron még maradj velem!" Igen, így szeretett engem, hogy szerette látni a szomorú arcomat, amiért anyucika szoknyáján kellett ülnöm álló nyáron át.)

Egyszer meg vissza akart parancsolni!
(Szerintem eleve azért igyekezett elhitetni velem, hogy nekem csak megalázóan alulfizetett aljamunkák juthatnak, ÉS ez nem is baj, mert arra apellált: ha belátom, hogy önállóan létképtelen vagyok és úgysem tudom magamat eltartani, akkor majd visszakaphat, nem lesz más választásom, mint hozzá visszaköltözni, és ugyanúgy szurkálhat-piszkálhat kedvére, mint régen.)
Ezzel csak azt érte el, hogy soha többé nem tettem be hozzá a lábamat.

Őszintébb lett volna, ha nyíltan dobott volna ki onnan, és megmondta volna, hogy oda én már csak vendégségbe mehetek, ha hív. Köszönettel visszautasítottam volna a meghívást minden alkalommal.

Félreértés ne essék: egyetértek, a mamahotel is nagyon, de NAGYON egészségtelen.
Rossz, hogy sokan vagy túl kényelmesnek élik meg a mamahotelt, és nem is akarnak elköltözni - Magyarisztánban két ilyen Diplomás Embert is ismertem, akik diploma után is a szüleiknél laktak.
Még rosszabb, hogy van, aki elköltözne, a saját életét élné már, de objektív okok miatt nem teheti meg, mert vagy lakik valahol, vagy eszik valamit.

Emlékszem, volt egy Wulffmorgenthaler-karikatúra is erről.
"Mads egy reggelen gondolkodóba esett, hogy ideje volna elköltözni a szüleitől".
A rajz: őszülő, kopaszodó ötvenes hapsi a reggeli müzlijét fogyasztja. A nappaliban a kanapén két koporsó.
Ez a két dán agybajnok szokás szerint telitalálat módon illusztrálta a problémát!

Azt gondolom, az a helyes, ha az ember fokozatosan válik le a szüleiről, és lassanként kezdi el az önálló, felnőtt életét élni.

Egyetem első évében még mindenkyt emészt a honvágy, és hetente hazautazik; van, aki direkt úgy szervezi az órarendjét, hogy csütörtökön már hazamehessen. Másodévben már gyakoribb, hogy "ehh, bent maradok a koleszben/albérletban hétvégére, együtt készülünk a többiekkel az akármicsodaológia ZH-ra", és kábé minden második-harmadik hétvégére utazik haza az enba. Harmadévben jó, ha havonta. Ezután meg körülbelül ünnepnapokra. (Bár van, aki a vizsgaidőszakot is otthon tölti és csak vizsgázni utazik el, szerintem még ez is normális - van, aki otthon nyugodtabban tud tanulni, mint a koleszos őrületben.)

Vagy, ha valaki már dolgozik, lehet, hogy valamennyi lóvét hazaad, de gyűjt arra, hogy el tudjon költözni - ez is normális lehet, szerintem.

Leveleztem valakivel, aki ezt így adta elő, miután elköltözött a szüleitől: "annyira furcsa látni a régi szobámat, amikor nagy néha hazautazok! Csak egymásra dobált tárgyak halmaza. Az otthon - itt van."
Ez szerintem így egészséges.

Bevallom, nem nagyon értem, miért épp most lyött ez elő.

Talán érthető, hogy miért váltanak ki ekkora eszméletlen haragot belőlem az ilyen otthonról-kihajítós történetek.

Nem, EZEKNEK nem elég emberi jogokat sérteniük. Egyre többet.
Nem, EZEKNEK nem elég hipokrita módon a gyerMekek védelmére hivatkozni (akikért egyébként a kisujjukat sem mozdítják, a keresztény értékek szerint az nem gond, ha pici gyerekeknek nem jut tápszer karácsonykor, és az sem gond, ha a kórházakban hagyott újszülöttek már nem is sírnak) és így tenni meg bűnbaknak és veszélyesnek egy alapvetően vulnerábilis csoportot.

Undorító, ocsmány, gyalázatos, hogy pénzbüntetéssel sújtanák azokat, akik mégis demonstrálni merészelnek.
Sokat elmond, hogy a törvényjavaslat szerint sem közmunkával, sem elzárással nem váltható ki a pénzbüntetés.
Ahhoz, hogy elhiggyem, hogy az így befolyt pénzösszegeket gyermekvédelemre fordítják, pontosan olyan jó kereszténynek kellene lennem, mint amilyenek EZEK.

És még ez sem elég nekik. A hímtagkönyvön úgy nyilvánulnak meg, mint a 13 éves iskolai bullyk. Miután épp ők dolgoznak aktívan azon, hogy ellehetetlenítsék a bűnbaknak kinevezett embereket, még valami leírhatatlanul primitív módon gúnyt is űznek belőlük.

Erre már nincsen szó b+++++++++++++++++++++.

Fordítom magamat.

Sziasztok, szeretném tudni, hogy új szabályt vezettetek-e be a hátitáskákkal kapcsolatban?

Nagyjából törzsvásárlók vagyunk az üzletetekben, és hosszú évek óta egy praktikus hegyivadász hátizsákot használok - ilyen típusút - , és a bolti alkalmazottaknak soha nem volt ezidáig problémájuk vele.

Ma egy alkalmazott - igen udvariasan - arra kérte Kedvesemet és engem, hogy tegyük le a táskáinkat. A gyógyszertár bejárata elé kellett helyeznünk a táskákat (a gyógyszertár ekkor már zárva volt).
Ezt eléggé méltatlannak éltem meg, miután kénytelen voltam a hátitáskámat egy kartonnyi Pepsi-üveg tetejére tenni.

Természetesen megértem, ha ez a szabály újonnan került bevezetésre, és az is magától értetődik, hogy nem akartam vitatkozni a munkatársatokkal - csak furcsának találtam: ez korábban soha nem történt meg, és láttunk néhány vásárlót hátitáskával az üzletben.

Amennyiben a táskám zavar másokat, amikor az üzlet tömve van emberekkel, ezt teljes mértékben meg tudom érteni - de az időpontban, amikor Nálatok vásároltunk, nagyon kevés vevő volt, ezért kissé bizonytalan lettem.

Arra az esetre, ha aggályaitok lennének a potenciális áruházi tolvajokról: azok az egyének, akik lopni szándékoznak, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet, és nyilvánvalóan nem visznek magukkal nagy táskákat :)

Nem az a szándékom, hogy kellemetlenkedjek, vagy megnehezítsem a munkátokat, csak szeretném egyértelműen tudni, miért jelentett a táskám hirtelen problémát - ezt korábban soha nem tapasztaltam!

Barátságos üdvözlettel,

külföldi név.

(Lehet, hogy az alkalmazott egy náci párocskának nézett bennünket?
Pici baba jó nagy, az egész haját le szokta borotválni, és terepmintás kabátban volt jelen; én bomberdzsekiben, sötétszürke gyakorlóban, Steel bakkancsban, és hozzá ez a kis retikül...
Nem tartom kizártnak, hogy ezt a kombinációt így igen könnyen be lehet nézni. Talán ez már sok volt az üzlet dolgozójának?)

Már meséltem, azt hiszem: a szentkefének volt egy kolléganője, aki erőteljesen a jobboldallal rokonszenvezett, de a Viktátort  még ő is csak Kishitlernek nevezte, leplezetlen ellenérzésekkel.
Véleményem szerint mindent elmond Orál Vikiről, ha már egy jobboldali szimpatizáns is így vélekedik róla - és úgy tűnik, teljes mértékben igaza volt.


Elképesztő, hogy "a gyermekek védelmében" be akarják tiltani a Pride felvonulást.


Ennek a demonstrációnak betiltása egy emberi alapjog sárba tiprása.

Mivel egyébként pont leszarják, mi van a gyerMekekkel - amikor sokgyermekes családokban van, hogy karácsonykor nem jut tápszer a picinek, amikor nonprofit szervezetek gyűjtenek könyöradományokat a mélyszegénységben élő családoknak, amikor emberek élnek az utcán - akkor eléggé átlátszó dolog a gyerMekekről meg a családok védelméről papolni. Egyetértek a hivatalos Pride közzétett nyilatkozatával.

Nem lehetnek olyan hülyék, hogy tényleg azt véljék: ha a gyerMekek LGBTQ felvonulást látnak, abból automatikusan az következik, hogy majd ők is melegek, biszexuálisak, transzneműek vagy cross-dresserek akarnak lenni.

Nem gondolhatják komolyan azt sem, hogy ha betiltják a felvonulást, ezzel érik el, hogy kivétel nélkül minden maghiar gyerMek ciszhet házasságban élő, háromgyermekes, keresztény értékek szerint élő (mármint az ő elképzeléseik szerinti "keresztény értékek" szerint élő, nem pedig az, amyt a kis Jézi mondott állítólag - hogy jó volna, ha a változatosság kedvéért nem ítélkeznénk egymás felett és könyörületesek volnánk egymáshoz), templomjáró katolikus - esetleg, ESETLEG protestáns -, konzervatív Fidesz-szavazóvá fog felnőni.

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezek tényleg azt hiszik: ha a gyerek ilyen demonstrációt lát, akkor automatikusan megbuzul tőle, vagy automatikusan ő is lány akar lenni, pedig fiúnak született, vagy automatikusan fiú akar lenni, holott lánynak született.

Ez rohadtul nem így működik! Eleve, mióta a világ világ, azóta voltak mindig LGBTQ emberek.

Mikor fogják már fel: az ember nem döntheti el, hogy leszbikus, meleg, transznemű, biszexuális, vagy akármi más "lesz". Ez nem elhatározás kérdése.

Ha egy ciszhet embernek - akár gyerek még, akár felnőtt - mutatnak egy ilyen eseményt, nem fog ettől megváltozni. Azt fogja mondani: "jó, hát vannak ilyen emberek is."
Ha egy ember gondolkozóba esik egy ilyen esemény láttán, elkezd kételkedni és kérdései támadnak: "lehet, hogy én is?..." - akkor valószínűleg ő maga is valamilyen LGBTQ lehet, csak nem tudott róla, hogy az.

Tehát nincsenek manapság többen az LGBTQ emberek, mint voltak bármikor is. Annyi a különbség, hogy ma már nyíltabban beszélnek róla, kezd bekerülni a köztudatba, és lévén a megfelelő információk egyre könnyebben elérhetőek, többen vagyunk, akik előbb-utóbb rájövünk, hogy mi bajunk van valójában. Vagyis, ez önmagában véve nem baj.

Döbbenetes, hogy némelyek úgy vélik, hogy LGBTQ-nak lenni pszichiátriai probléma, mert elmebeteg az, aki a saját neméhez vonzódik, illetve az ellenkező nemhez (vagy valamilyen másik nemhez) tartozónak "képzeli" magát.
Erről az elméletről már körülbelül az 1970-es évek óta köztudott, hogy nem állja meg a helyét.

Tapasztalatom szerint pedig ez nem olyasmi, amyt az enba "képzel". Ez egyszerűen az, ami _vagy_.

Én sem képzelem, hogy automatikusan fiúnak hisznek az interneten, ha nem mondom meg, hogy. Ez van. Nem képzelem az eufóriát, amelyet átélek, amikor maradéktalanul fiú üzemmódban nyilvánulok meg. Az eufória valódi. Nem képzelem, hogy az írásom mindig ordított arról, amit sokáig nem tudtam belátni. ("Valójában lágyabbak, gömbölyűbbek, nőiesebbek lennének a betűid" - copyright szentkefe. Próbált már valaki egy ennyire intenzíven ütemhangsúlyos írást erőltetni? Mennyi ideig sikerült?)
Kezeltetnem kellene magamat, hogy ne legyek ettől eufórikus? Kezeltetnem kellene magamat, hogy egy másik személy legyek, mint aki vagyok, csak hogy ne sértsem egyesek világnézetét?

A transz/meleg/egyéb láthatóság éppen az ellen irányul, hogy az érintettek pszichés roncsok legyenek.

Nagyon álszent duma ez, hogy "a magánélet szentségét tiszteletben tartjuk, zárt ajtók mögött mindenky azt csinál, amyt akar, de ne vigye ki az utcára".
Mi fog következni ennek alapján? Lecsukják a transz nőket, ha női ruhákat, illatszereket vesznek maguknak?
Engem is lecsuknak, ha Magyarisztánban férfi cuccokat vásárolgatok? Mert zárt ajtók mögött öltözködhetek így, hátrarakhatom a hajamat - így kajakra senky nem vesz nőszámba, ha nincs rajtam smink - és fürödhetek Aramis illatfelhőben, de ha Magyarisztánban mutatkozok így nyilvánosan, akkor bevisznek, mert a gyermekek romlatlan lelkét megrontom?
Ja, a pici babát is be fogják vinni, mert nagyon szereti a cukorkákat - a sötétkék a kedvence, amely egy hihetetlenül édes és mélyen árnyaltan édes illat? Házon belül befújkálhatom vele, de nyilvánosan nem jelenhet meg ilyen illatúan?!

A titkolózás, az el nem fogadás, a "nem tudom, mi bajom lehet, de úgy érzem, valamiért nem vagyok önmagam" ad pszichés problémákat.
A gyűlölet is.

Emlékszem, még réges-régen - amikor eszembe sem jutott, hogy mi lehet a fennforgás - olvastam egy tinimagazinban egy riportot két transz nővel. Egyikük, Claudia, azt mesélte: már kamaszkorában is voltak félreismerhetetlen jelek, a faterja agyon akarta ütni, amikor hosszú hajat és körmöket növesztett magának. Másikuk, Shella, arról beszélt: vadidegenektől - akiknek ő nem tett semmi rosszat - kap ilyen bekiabálásokat, mint "Gázkamrába való vagy, a golyó is kár lenne beléd".

Nem az a probléma, hogy vannak LGBTQ emberek.

Az a probléma, hogy némelyek nem tudják elviselni ezt a tényt, és ezért nem is akarnak LGBTQ embereket látni.

Én például nem szeretem a politikusokat, mégsem tiltom be őket.

Nem mondom, hogy zárt ajtók mögött pofázhatnak fasságokat öltönyben, de ne menjenek be vele a parlamentbe. Pedig ezzel jobban járna mindenky.

Elsősorban a pici babát kapacitáltam arra, hogy az évek óta porosodó, soha nem hallgatott magnókazettáitól váljon meg. Láthatóan nem telt bennük semmy öröme, még a nosztalgia miatt sem vette elő őket. Olyan porréteg volt a tárolóegységeken, hogy ez már önmagában véve is.

Ha belegondolok, mekkora nagy szám volt régen, ha eredeti műsoros kazettán megvolt valakinek valami... hát még, ha gyakorlatilag minden megvolt valakinek! Már az is státuszt jelentett, ha másolt kazettán megvoltak dolgok - ez ugyanis azt jelezte, hogy vannak kapcsolataid, olyan viszonyban vagy valakivel, akinek megvan eredetiben, hogy készséggel átveszi. Most meg, amikor már van Spotify, és már abszolút nem luxus a cd-lejátszó, senky nem vesz kazettát.

Sikeresen meggyőztem tehát a pici babát, hogy nézze végig a kazettáit: amy már megvan neki cédén is, attól nyugodtan megválhat. Attól is, amyt esze ágában sem volna cédén beszerezni, mert annyit azért nem jelent neki. Amyt majd be akar szerezni, azt egyenként: abban a pillanatban, amint megveszi cédén, útnak eresztheti a kazettát. (Elvileg az egész kollekció úgy, ahogy van, mehetett volna szerintem, de így is hónapokba telt, mire a pici baba rászánta magát, hogy átnézze.)

Négyszer annyi kazetta ment azonnal a levesbe, mint amennyi átmenetileg megmaradt. A tárolóegységek többsége is ment.
Viszont most van hely a polcon, por meg nincs.

Én is lomoltam. Leselejteztem néhány cuccomat, amelyeket már jó ideje nem hordtam, vagy amelyekről még a nagy lomtalanítás alkalmával sem láttam be: valójában soha nem jelentettek nekem annyit. Oka volt annak, hogy nem hordtam őket túl gyakran. Valaki még boldog lehet velük.
Így éppen elég helyem van ahhoz, hogy az újonnan érkezett cuccokkal együtt el tudjak mindent tárolni.

Rendet raktam az íróasztalom fiókjaiban is. A tollaim. A tollaim. A tollaim. Azt hiszem, a jelenlegi állapotokkal már Konmari-szenszei is elégedett volna.

Kimerült vagyok, de javultak az állapotok itt.

Tudom, már bátorkodtam, de ezen azóta is el vagyok képedve.

Volt, aki nem hitte el, hogy a nevem valóban az, ami, és ezt ilyen "kedvesen" kommentálta: "az IGAZI nevedet, légy szíves!"

Elmegy a kurva anyjába.

Eleve kinek esik jól, ha azt feltételezik róla, hogy hazudik.

Eleve mekkora agya van annak, aki azt hiszi, hogy egy nemzetiségi név csak kamu lehet?

Jó, legközelebb majd Somogyi Gabriellának vagy Domokos Orsolyának nevezem magamat, mert egy ilyen kamunév nem olyan kamugyanús, mint az IGAZI.

Kapják be!

Mármint nemcsak azért, mert ki a lószart érdekel, hogy egy idejétmúlt és fasiszta rendszer képviselői a dolgozó nép pénzén milyen luxusban élnek és milyen protokolláris rendezvényeken teszik-veszik magukat.
Semmit nem csinálnak, a politikai döntéseket sem ők hozzák, akkor meg mi az istenfaszának kell őket mutogatni minden hírportálon?

Azt sem értem, hogy ilyen alapon a dán, a holland, a belga vagy a svéd trónörökösöket miért nem kapja fel így a média.
Nekik sincs kevesebb befolyásuk, mint a brit megfelelőiknek.

Viszont ezen túl is, egyszerűen taszítónak találom mindkettőt. Bözsi néni még legalább népszerű tudott lenni - bár az elbűvölő idős hölgy imázsa mögött ő is pitiáner, fukar és fasiszta volt -, az alkoholbeteg fia legalább nem zavar sok vizet, részegeskedik ugyan, de a légynek sem árt - de EZEK...

A trónörökös engem brévikre emlékeztet. Alig egy kicsivel kevesebb ellenségesség van a tekintetében, de ugyanaz az agresszív arrogancia. Ráadásul úgy tűnik, nem tud mosolyogni, még műmosolyt sem tud produkálni, csak ellenséges, agresszív vicsort.
Egyáltalán nem becses neje meg annyira utálatos, hogy komolyan mondom, Elena Ceausescu-val vetekszik. Van egy bejáratott, begyakorolt kincstári bájvigyora, amelyet valóban jól begyakorolt és tényleg magatartás-szakértőnek kell lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye: ez kurvára nem őszinte mosoly. Ezen a kincstári mosolyon kívül azonban az összes arckifejezése, amelyet láttam, a gúnyos diadalt, a szarkasztikus "naugyemegmondtam" vagy "miafasztakarszteitt" üzenetet adja.
Ebből a szempontból tehát jól illenek egymáshoz, mindkettő ugyanilyen leírhatatlanul, taszítóan arrogáns, erőszakos és egyáltalán nem kedves. Azt gondolom, hogy a pár hímtagja szerencsére született rojális körülmények közé, mert ennyire súlyos és ennyire ellenséges narcizmussal, ha a plebs-be születik, már gyűlöletbűncselekményt követett volna el sértett narcizmusa által motiválva. A tény, hogy király lesz, még éppenhogy elegendő mértékben elégíti ki szokatlanul súlyos narcizmusát ahhoz, hogy ne jelentsen veszélyt a környezetére.

Nem értem, miért mutogatják őket állandóan a hírportálokon.
A pereputtyuk sem érdekel.

Ilyen alapon tényleg mutogassák már a szomszéd nénit, lehet, hogy ő talán még kedves is, és csinált mást is életében, a protokolláris eseményeken megjelenésen és a reprezentáláson túl. A szomszéd néni menyének kosztümje, és az, hogy a menyének másod-unokatestvére milyen nevet választott az újszülött gyermekének, VAN olyan érdekes, mint EZEK.

Valahogy mindig levezet egy csomó agresszíót a takarítás. Lehet, hogy azok az enbaz, akik takarítási kényszerben szenvednek, valójában a felismeretlen vagy felhasználatlan agressziójukat kanalizálják takarítással?