lusta

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈluʃtɒ]
• Hyphenation: lus‧ta
• Rhymes: -tɒ

Adjective

lusta (comparative lustább, superlative leglustább)

1. lazy

   Synonyms: rest, henye, tunya, renyhe

   Antonym: szorgalmas

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	lusta	lusták
accusative	lustát	lustákat
dative	lustának	lustáknak
instrumental	lustával	lustákkal
causal-final	lustáért	lustákért
translative	lustává	lustákká
terminative	lustáig	lustákig
essive-formal	lustaként	lustákként
essive-modal	—	—
inessive	lustában	lustákban
superessive	lustán	lustákon
adessive	lustánál	lustáknál
illative	lustába	lustákba
sublative	lustára	lustákra
allative	lustához	lustákhoz
elative	lustából	lustákból
delative	lustáról	lustákról
ablative	lustától	lustáktól
non-attributive possessive - singular	lustáé	lustáké
non-attributive possessive - plural	lustáéi	lustákéi

Derived terms

• lustaság

 

Further reading

• lusta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Swedish

Etymology

From Old Swedish lusta, from Old Norse *lusta, from Proto-Germanic *lustōną.

Noun

lusta c

1. (sexual) lust

   köttets lusta

   the lust of the flesh

Declension

Declension of lusta

		nominative	genitive
singular	indefinite	lusta	lustas
	definite	lustan	lustans
plural	indefinite	lustar	lustars
	definite	lustarna	lustarnas

See also

• lust
• åtrå

References

• lusta in Svensk ordbok (SO)
• lusta in Svenska Akademiens ordlista (SAOL)
• lusta in Svenska Akademiens ordbok (SAOB)

Anagrams

• lutas, sluta, sulat