gesztus

Hungarian

Etymology

From Latin gestus (“posture, attitude; gesture”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡɛstuʃ]
• Hyphenation: gesz‧tus
• Rhymes: -uʃ

Noun

gesztus (plural gesztusok)

1. gesture (motion of the limbs or body)
2. gesture (act or a remark made as a sign of attitude)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	gesztus	gesztusok
accusative	gesztust	gesztusokat
dative	gesztusnak	gesztusoknak
instrumental	gesztussal	gesztusokkal
causal-final	gesztusért	gesztusokért
translative	gesztussá	gesztusokká
terminative	gesztusig	gesztusokig
essive-formal	gesztusként	gesztusokként
essive-modal	—	—
inessive	gesztusban	gesztusokban
superessive	gesztuson	gesztusokon
adessive	gesztusnál	gesztusoknál
illative	gesztusba	gesztusokba
sublative	gesztusra	gesztusokra
allative	gesztushoz	gesztusokhoz
elative	gesztusból	gesztusokból
delative	gesztusról	gesztusokról
ablative	gesztustól	gesztusoktól
non-attributive possessive - singular	gesztusé	gesztusoké
non-attributive possessive - plural	gesztuséi	gesztusokéi

Possessive forms of gesztus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gesztusom	gesztusaim
2nd person sing.	gesztusod	gesztusaid
3rd person sing.	gesztusa	gesztusai
1st person plural	gesztusunk	gesztusaink
2nd person plural	gesztusotok	gesztusaitok
3rd person plural	gesztusuk	gesztusaik

Derived terms

Compound words

• gesztusnyelv

 

Further reading

• gesztus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN