névelő
See also: nevelő
Hungarian
editEtymology
editPronunciation
editNoun
editnévelő (plural névelők)
Declension
editInflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | névelő | névelők |
accusative | névelőt | névelőket |
dative | névelőnek | névelőknek |
instrumental | névelővel | névelőkkel |
causal-final | névelőért | névelőkért |
translative | névelővé | névelőkké |
terminative | névelőig | névelőkig |
essive-formal | névelőként | névelőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | névelőben | névelőkben |
superessive | névelőn | névelőkön |
adessive | névelőnél | névelőknél |
illative | névelőbe | névelőkbe |
sublative | névelőre | névelőkre |
allative | névelőhöz | névelőkhöz |
elative | névelőből | névelőkből |
delative | névelőről | névelőkről |
ablative | névelőtől | névelőktől |
non-attributive possessive - singular |
névelőé | névelőké |
non-attributive possessive - plural |
névelőéi | névelőkéi |
Possessive forms of névelő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | névelőm | névelőim |
2nd person sing. | névelőd | névelőid |
3rd person sing. | névelője | névelői |
1st person plural | névelőnk | névelőink |
2nd person plural | névelőtök | névelőitek |
3rd person plural | névelőjük | névelőik |
Derived terms
editExpressions
See also
edit- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó (Category: hu:Parts of speech)
Further reading
edit- névelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN