kísérlet

Hungarian

kísérel (“to try, attempt”) +‎ -et (noun-forming suffix)^[1]

kísérlet (plural kísérletek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kísérlet	kísérletek
accusative	kísérletet	kísérleteket
dative	kísérletnek	kísérleteknek
instrumental	kísérlettel	kísérletekkel
causal-final	kísérletért	kísérletekért
translative	kísérletté	kísérletekké
terminative	kísérletig	kísérletekig
essive-formal	kísérletként	kísérletekként
essive-modal	kísérletül	—
inessive	kísérletben	kísérletekben
superessive	kísérleten	kísérleteken
adessive	kísérletnél	kísérleteknél
illative	kísérletbe	kísérletekbe
sublative	kísérletre	kísérletekre
allative	kísérlethez	kísérletekhez
elative	kísérletből	kísérletekből
delative	kísérletről	kísérletekről
ablative	kísérlettől	kísérletektől
non-attributive possessive - singular	kísérleté	kísérleteké
non-attributive possessive - plural	kísérletéi	kísérletekéi

Possessive forms of kísérlet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kísérletem	kísérleteim
2nd person sing.	kísérleted	kísérleteid
3rd person sing.	kísérlete	kísérletei
1st person plural	kísérletünk	kísérleteink
2nd person plural	kísérletetek	kísérleteitek
3rd person plural	kísérletük	kísérleteik

Compound words

^ kísérlet in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)