ászka

See also: aszka

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːskɒ]
• Hyphenation: ász‧ka

Etymology 1

Noun

ászka (plural ászkák)

1. (zoology) isopod (any of very many crustaceans, of the order Isopoda, that have a flattened body and no carapace)

   Synonym: ászkarák

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	ászka	ászkák
accusative	ászkát	ászkákat
dative	ászkának	ászkáknak
instrumental	ászkával	ászkákkal
causal-final	ászkáért	ászkákért
translative	ászkává	ászkákká
terminative	ászkáig	ászkákig
essive-formal	ászkaként	ászkákként
essive-modal	—	—
inessive	ászkában	ászkákban
superessive	ászkán	ászkákon
adessive	ászkánál	ászkáknál
illative	ászkába	ászkákba
sublative	ászkára	ászkákra
allative	ászkához	ászkákhoz
elative	ászkából	ászkákból
delative	ászkáról	ászkákról
ablative	ászkától	ászkáktól
non-attributive possessive - singular	ászkáé	ászkáké
non-attributive possessive - plural	ászkáéi	ászkákéi

Possessive forms of ászka
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ászkám	ászkáim
2nd person sing.	ászkád	ászkáid
3rd person sing.	ászkája	ászkái
1st person plural	ászkánk	ászkáink
2nd person plural	ászkátok	ászkáitok
3rd person plural	ászkájuk	ászkáik

Derived terms

• ászkapók
• ászkarák
• pinceászka

 

Etymology 2

ászok (“gantry”) +‎ -a (possessive suffix)

Noun

ászka

1. Alternative form of ászokja, third-person singular single-possession possessive of ászok

Further reading

• ászka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ászka in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).