Szilágyi István
Dr. Szilágyi István, az MTA doktora, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem , Földrajzi Intézet
NEMZETI KISEBBSÉG ÉS AUTONOMIA KÉRDÉS A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN*
NATIONAL MINORITIES AND THE QUESTION OF THE AUTONOMY IN THE
CARPATHIAN BASIN
ABSTRACT
The 21st century is the age of globalisation, the era of connections between cultures and civilisations
representing different values and value systems.
Our century is also the time of minorities, the time of identities moving back towards nationality-
consciousness, the time of minority rights and autonomies and the time of integrational,
disintegrational, territorisational, deterritorisational and reterritorisational tendencies in addition to the
implementation of the principle of subsidiarity.
All these factors have a significant influence on the multinational state structures in both the
developed and semi-peripheral areas of the world. The breakup of the Soviet Union, Yugoslavia and
Czechoslovakia, the federal and structural transformations in Great Britain, Spain and Italy and the
state failures in the Third World are manifestations of the same phenomenon.
The transformation of the unitarian centralised states and territorial systems carried out by
devolutional, decentralised and region-regulatory processes as well as the development of the local
councils and self-governing systems representing territorial, personal and national autonomies of
different levels indicate general tendencies. In the life of national minorities living in the territories of
multinational states the mother tongue is the primary representative of national identity: it expresses a
strong sense of belonging to the given national community. Along with the legal framework that
serves to secure minority language rights and institutional guarantees given to various types of
minority representation, this serves as an increasingly powerful factor in the lives of national
minorities.
On the basis of the National Censuses in 2011, the study analyses the possible framework,
circumstances and the demographic factors in the Carpathian Basin.
1. Nemzeti identitás, anyanyelv és autonómia a globalizáció korában
Századunk a globalizációnak, a különböző értékeket, értékrendszereket képviselő kultúrák
és civilizációk találkozásának, a nemzeti öntudatra ébredő identitások ismételt
megjelenésének, a kisebbségi jogok előtérbe kerülésének, az autonómia törekvések
felerősödésének, az integrációs és dezintegrációs a territorizációs, deterritorizációs és
reterritorizációs folyamatoknak és tendenciáknak, valamint a szubszidiaritás, mint általános
társadalomszervező elv elfogadottá válásának a korszaka.
1
Átalakult és eltűnt az állami szereplők kizárólagosságán és mindenhatóságán alapuló
westfáliai típusú nemzetközi rendszer. Megszűnt a XVIII-XIX.században használt homogén
nemzetállamot feltételező Nation State fogalom érvényessége.
Mindezek a tényezők jelentős hatást gyakorolnak a többnemzetiségű
államberendezkedésekre a világ fejlett, félperifériális és perifériális térségeiben egyaránt. A
Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia szétesése és megszűnése, a Nagy-Britanniában,
Spanyolországban és Olaszországban végbemenő szerkezeti átalakulások és föderációs
folyamatok, a harmadik világbeli szürke zónák államkudarcai e jelenség megnyilvánulási
formáit jelentik.
Általános tendenciát jelez az unitárius, centralizált államok és területi berendezkedések
devoluciós, decentralizációs, és regionalizációs folyamatok révén történő átalakítása és a
különböző szintű és típusú területi, személyi és nemzeti autonómiákat megjelenítő
önkormányzatok, önkormányzati rendszerek kiépülése. A multinacionális államok területén
élő nemzeti kisebbségek életében egyre jelentősebb szerepre tesz szert a nemzeti identitást
megjelenítő és az adott nemzeti közösséghez való tartozást kifejező anyanyelv, az annak
biztosítására szolgáló nyelvi jogok, valamint a különböző típusú kisebbségi képviselet
intézményes garanciáinak a kérdése.
A különböző típusú és alapú identitások, identitásformák és demokratizációs folyamatok
egymás mellett élése, találkozása és összekapcsolódása Európában is megváltoztatta az állam,
a nemzet, az állampolgárság, az önkormányzatiság és az önrendelkezés klasszikus
értelmezését.1 Egyre inkább általános értelmet nyert Juan José Linznek a többnemzetiségű
Spanyolországgal kapcsolatban 1982-ban adott megállapítása, mely szerint: „Spanyolország
ma valamennyi spanyol államát jelenti; nemzetállamot jelent a lakosság nagy része, csak
államot és nem nemzetet jelentős kisebbsége számára.”2 Az ezredforduló tájékán Katalónia
közjogi státuszának megváltoztatása, nemzetállami önállósága elismerésének kérdésében a
spanyol központi kormányzat és a barcelonai székhelyű Generalitát között kiéleződött
ellentétek Juan José Linz megállapítását igazolják. Jóllehet a folyamat még nem zárult le, a
katalán nemzetpolitika számos tanulsággal szolgál a Kárpát-medence magyarságának
autonómia törekvései számára.
Jelen tanulmányban a Katalán tanulságok a Kárpát-medence számára3című írásunk
megállapításaira és elemzéseire támaszkodva a határontúli magyarság autonómia
törekvéseinek lehetséges kereteit, körülményeit és demográfiai tényezőit kívánjuk felvázolni a
2011-es népszámlálások alapján.
2.- Spanyolország: az autonómia modelltől a föderális berendezkedésig vezető út
2
Spanyolországban a Franco-rendszert felváltó demokratikus parlamenti monarchia
intézményi fejlődésének 1979-1983 közötti első szakaszában megvalósult az állam (Spanyol
Királyság), a saját nyelvvel bíró történelmi nemzetek (baszk, gallego, katalán, valenciano) és
Roberto Blanco Valdés kifejezésével élve a történelem nélküli régiók4 (Cantabria, Asztúria,
Extremadura, Madrid, Murcia, La Rioja stb.) demokratikusan szabályozott együttélése. Abban
az országban, ahol a lakosság 20%-a katalán,6%-a baszk,2,5%-a gallego, 2%-a valenciano
nemzetiségű.
Tény, hogy a tizenhét önkormányzati közösség együttműködésén alapuló autonómia modell
megteremtésével a spanyol új demokrácia nemzetközi szempontból is példaértékű szerepet
játszott egy több száz éves probléma megoldásában.5 Az 1979 és 1983 között kialakított
rendszer máig életképesnek bizonyult.
1. térkép - Spanyolország Önkormányzati Közösségei
(Forrás:http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Autonomous_communities_of_Spain.svg)
Az 1978 decemberében elfogadott alkotmány 148. paragrafusa huszonkét pontban
taxatíve felsorolja az autonóm közösségek kompetenciájába tartozó ügyeket, amelyeket az
önkormányzatok alapszabályai6, valamint a központi kormány és a nemzeti pártok által kötött
„autonómia paktumok”7 tovább részleteznek.
A következő, a 149. § harminckét bekezdése a központi állami szervek kizárólagos
kompetenciájába tartozó ügyeket rögzíti. A törvényalkotó azonban lehetőséget nyújt arra,
hogy a központi hatalomhoz tartozó hatásköröket, vagy azok egy részét a spanyol parlament
valamennyi, vagy egy-egy autonóm közösségre átruházza vagy átengedje, s ezáltal
megvalósítsa a racionálisan szabályozott, a teljes jogegyenlőség és a kiteljesedett nemzeti-
regionális önkormányzatiság alapjára épülő demokratikus jogállamiság eszméjét. Hispániában
3
1983 és 2006 között az ország történetében példa nélkül álló decentralizációs és
demokratizálódási folyamat zajlott le. Ennek eredményeképpen az önkormányzati közösségek
közötti kezdeti jogi különbségek 2010 végére kiegyenlítődtek.
A demokratikus államszerkezet történelmi értelemben vett relatív stabilitása azonban nem
jelent változatlanságot. Az intézményi berendezkedés az állandó mozgás állapotában van. Az
autonóm közösségek félföderalizmusától a föderalizmus irányába vezető, a nemzeti-kulturális
és nyelvi identitásokra alapozott változások különösen a kilencvenes évek második felétől
gyorsultak fel és 2006 júliusában, Katalónia új Autonómia Statútumának elfogadását
eredményezték. Reális alternatívaként felmerült az önálló nemzet státuszát elnyert, Barcelona
székhelyű autonóm tartomány Spanyolországból történő kiválása is.8
Katalónia új Alapszabálya a függetlenség elnyerésének opciója mellett az önkormányzati
közösség hivatalos nyelveként a spanyollal, mint államnyelvvel szemben a katalánt nevesíti.9
Az új autonómia statútum komoly vitákat váltott ki Spanyolországban. Sokan a hatályos
politikai és alkotmányos rend súlyos sérelmének tartják az alapszabályban
megfogalmazottakat.10
A katalán megoldás ugyanis a baszkföldi, a galíciai és a valenciai igényeket is figyelembe
véve felveti és magában hordozza az alkotmányos modell átalakításának és egy generális
államreform beindításának a lehetőségét és szükségességét.11 Katalónia ugyanakkor a
függetlenség elnyerésén túl komoly erőfeszítéseket tesz a katalán nyelv megóvása és
fejlesztése érdekében egy virtuális, ám földrajzi térben ténylegesen létező, a katalán
kultúrkörhöz tartozó területek (Països Catalans – Katalánföld) szellemi-nyelvi közösségének
a megteremtésére.12
3.- A katalán modell alkalmazhatósága és az autonómia kérdés a Kárpát-medencében
Az Ibériai-félsziget nagyobbik államában végbemenő események és folyamatok a Kelet-
Közép- Európa országaiban élő nemzeti kisebbségek autonómia törekvései számára is fontos
tanulságokkal szolgálnak. Az analógiák világára koncentrálva leszögezhetjük, hogy a
Spanyolországban Katalónia esetében alkalmazott alkotmányos modellnek a kisebbségek
nyelvi, kulturális és politikai jogait rögzítő előírásai hozzájárultak a nemzeti identitások
megőrzéséhez. A Kárpát-medencében a szomszédos országokban élő magyarság esetében is
ez a helyzet. Az Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, Pannon-Horvátországban, és a
Vajdaságban kialakítandó autonómiaformák feltételezik a személyi elven, az adott településen
többségben élők helyi (kisebbségi), valamint a települési autonómiák társulásából keletkező
autonóm régió formájában szerveződő kulturális, területi, önkormányzati, politikai, gazdasági
és részben külképviseleti hatáskörökben megnyilvánuló autonómiát. Ennek kereteit a Kárpát-
4
medencében egyrészt a nemzeti kisebbségek államalkotó nemzetként történő elismerése,
másrészt az adott állam területi integritásának megőrzése képezi. A folyamat a katalán
tapasztalatok alapján természetesen nem nélkülözheti a kisebbségi érdekérvényesítést biztosító
intézményrendszer létét, a kisebbség által lakott terület megfelelő gazdasági
teljesítőképességét,13 a nemzeti kisebbség erős regionális tudatának meglétét,
önazonosságának szilárdságát és identitásának vállalását. Megkívánja a működéshez
szükséges erőforrások biztosítását és az adott állam többségi nemzete, valamint az uralkodó
politikai elitek és a társadalmi erők támogatását. Feltételezi a magyarországi és a szomszédos
országokban működő magyar pártok, kulturális, tudományos, civil szervezetek és
alapítványok közötti konszenzus megteremtését.
A párhuzamosságok és az analógiák mellett jelentős különbségek is kimutathatók a Kárpát-
medencei népek és a katalán nemzeti önmegvalósítást szolgáló törekvések között. A
magyarság szempontjából a jelenlegi helyzet kialakulásának gyökerei dátumszerűen az 1920.
június 4-én aláírt Trianoni Szerződés aláírásához nyúlnak vissza. Az 1920-as rendelkezéseket
az 1947-es Párizsi Béketárgyalások is fenntartották. Ennek következtében nemzetközi jogi
jelleggel három évtizeden belül kétszer is megerősítést nyert a Kárpát-medencei kisebbségi
kérdés igazságos és méltányos rendezésének nagyhatalmi érdekek által diktált, erő útján
történő szőnyeg alá söprése.
1920 óta e tanulmány megírásáig kilencvenkét év telt el. Az asszimiláció, a migráció, a
kényszerű lakosságcsere, a nemzeti kisebbségeket ért politikai-gazdasági jellegű hátrányok,
üldöztetések, méltánytalanságok és megtorlások, valamint a napjainkban érvényesülő
globális kortendenciák következtében a Kárpát-medence magyarságának százalékos aránya a
Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének 2011-ben kiadott
monográfiája által közölt adatok szerint14 az 1920-as 46,7%-ról 2001-re 40,1%-ra csökkent,
miközben létszáma az 1920-as 9 710 500 főről 2001-ben 11 822 000-re nőtt.
5
2. térkép – Magyarország etnikai összetétele - 1910
(Forrás: Teleki Pál - „Carte rouge”/Vörös Térkép”- 1920)
A számok olvastán örömujjongásra azonban semmi ok nincsen, mivel a népességi
szempontból csúcsévnek számító 1980-as esztendő óta eltelt időszakban a Kárpát-medencei
magyarság létszáma 13 403 300 főről 1 581 300 főt veszítve csökkent a 11 822 0000-es
létszámra és ezen belül éppen az anyaországban élők száma esett tíz millió alá.
3. térkép – Magyarság a Kárpát-medencében - 2011
6
(Forrás: Magyarország térképekben. (Szerkesztette: Kocsis Károly és Schweitzer Ferenc).
Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2011. 12.
o.)
Erdélyben a magukat magyarnak vallók száma 1920-ban 1 305 800 volt. Ez az akkori
lakosság 25,5%-át tette ki.2001-ben 1 416 800 főről szólnak a források, az viszont már a
betelepülő és gyorsabb népszaporulatot produkáló román nemzetiségűek miatt csupán az
Erdélyben élő népesség 19,6%-át jelenti.
A 2011. október 30-31-én tartott romániai népszámlálás adatai ugyanakkor a magyar
anyanyelvű lakosság csökkenéséről tudósítanak. Az országban 1 238 000 magyar él. Ez a
román népesség 6,5%-át teszi ki. Ha hinni lehet a népszámlálási adatoknak, akkor tíz év
alatt,2002-höz, a korábbi népszámláláshoz képest 2011-re a magyar nemzeti kisebbség száma
abszolút értelemben véve 178 800 fővel lett kevesebb. (hivatalos források 194 000-es adatot
közölnek. A romániai statisztika az MTA monográfiájában közölt adatokkal szemben 2002-
ben 1 432 000 magyar ajkú lakossal számolt) Az elmúlt tíz évben ugyanakkor Románia
lakossága 2,6 millió fővel csökkent és alig haladja meg a 19 milliót. Ennek alapvető oka,
amint azt a mellékelt táblázat is bizonyítja elsősorban az Európai Unió országaiba irányuló
román kivándorlásban jelölhető meg.
1. ábra - Román kivándorlás
(Horváth István: Milyen trendek rajzolódnak ki a 2011-es népszámlálás etnikai
adatsoraiból? 2012. február 3. http://www.transindex.ro/? cikk =16488.)
E folyamatok következtében 2002-höz képest a romániai magyarok országon belüli
százalékos aránya lényegesen nem változott. Románia legnagyobb nemzetiségeként a
lakosság 6,5%-át alkotja a tíz évvel korábbi 6,6%-al szemben. A magyar kisebbség után a
7
második legnépesebb közösséget a romák képviselik, akik a lakosság 3,2%-át teszik ki.
Számuk 619 000, ami növekedést jelent a tíz évvel korábbi 535 140 főhöz képest.
4. térkép – A magyar lakosság aránya Románia megyéiben - 2011.
(Forrás: www.recensamantromanania.ro)
A magyarság két megyében alkot többséget. Hargita megyében a lakosság 84,4%-át,
Kovászna megyében pedig 73,6%-át teszik ki. Jelentős a magyarság százalékos aránya Maros
(37,8%), Szatmár (34,5%), Bihar (25,2%), és Szilágy (23,2%) megyékben. Kolozs megyében
azonban csupán 15,7%-ot ér el a magyar ajkú lakosság aránya. Abszolút értelemben Hargita
megyében él a legtöbb magyar (258 615 fő). A második legnagyobb magyar lakossággal
rendelkező megye Maros (200 989), a harmadik Kovászna (151 787). Ezek után Bihar
(138 441), Szatmár (113 541), Kolozs (103 457),és Szilágy megye (50 659) következik. A
fenti számsorok értékét azonban reálisan kell szemlélnünk. Maros megyei részeredmények
szerint a megye összlakossága 531 381 fő. A románok száma 279 488 (52,60%), a magyaroké
200 989 (37,82%), a roma nemzetiségűeké 46 637 (8,7%). Hargitában 304 969 ember él. A
már említett 258 615 fő magyar lakosság mellett 40 431 román és 5422 roma nemzetiségű
lakosa van a megyének. Kovásznában a 73,6%-ot kitevő 151 787 magyar lakosság mellett
45 560 román, valamint 8238 roma nemzetiségű lakos él. A Székelyföld 90%-át alkotó három
megyében a magyarság aránya magánszámításaim szerint 72,26%-os arányt ér el. A
Katalóniában történtekkel és az Európában érvényesülő trendekkel összevetve tehát
8
mindenképpen indokolt, védhető, kívánatos és igazolható a kulturális, politikai és területi-
közigazgatási önkormányzatiságot is magában foglaló autonóm régió igénye.
Az állandósuló magyar-székely autonómia törekvések jegyében 2009 szeptember 4-én
Csíkszeredán az RMDSZ,majd egy nappal később a Székely Nemzeti Tanács szervezésében
Székelyudvarhelyen önkormányzati nagygyűlést tartottak,ahol elfogadták Székelyföld
15
Autonómia Statútumát. Ekkor nyilvánították Székelyföld hivatalos jelképeinek az SZNT
által használt zászlót és címert,illetve ekkor lett a Székelyföld hivatalos himnusza a Székely
Himnusz. Itt mutatták be Székelyföld közigazgatásilag nyolc székre osztott térképét is.16
5. térkép - Székelyföld
(Forrás: http://www. hu.wikipedia.org/wiki/Szekelyföld)
3. ábra- Székely zászló 4. ábra - Székely címer
(Forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Székelyföld) (Forrás:hu.wikipedia.org/wiki/Székelyföld)
9
Székelyföldön és a Partium északi részén viszonylag kedvezőek magyar szempontból a
2011-es romániai népszámlálás adatai. Összehasonlítva a 2002-es cenzus számaival, azt
tapasztalhatjuk, hogy Hargita és Kovászna megyében a magyarok száma stabil, miközben a
románok aránya- többek között az erőteljes külföldi kivándorlás eredményeképpen -
jelentősen csökkent.
Népességarány szempontjából stabilnak tekinthető a helyzet Észak-Partiumban Bihar,
Szatmár és Szilágy megyében. Ebben a térségben a magyarok aránya minimálisan, a
románságé jelentősen csökkent. Közép-és Dél-Erdélyben viszont kedvezőtlenek, vagy nagyon
kedvezőtlenek az adatok. Maros, Kolozs és Fehér megye többségében románok lakta
városaiban, településein általában gyors az asszimiláció. E folyamatot a magyarság
anyaországba, vagy külföldre irányuló kivándorlása is elősegíti. Ez a jelenség tapasztalható
Kolozsváron is, annak ellenére, hogy a kincses város a magyar kultúra és oktatás egyik
központjának, fellegvárának számít. Tovább csökkent a város magyar lakosságának aránya az
utóbbi tíz évben: a 2011-es népszámlálás adatai szerint Kolozsváron 16,04%-ra, azaz 49 426
főre zsugorodott a város magyar lakosságának száma. A legutóbbi, 2002-es népszámláláson
ez a szám még 60 287 fő volt, ami az akkori lakosság 18,96 százalékát jelentette. Az erdélyi
nagyváros összlakosságának száma 309 136-ra fogyatkozott a 2002-es 317 432-vel szemben -
írta a Szabadság című kolozsvári napilap a honlapján. Abszolút számokban mérve
Marosvásárhely után mégis Kolozsváron él a legtöbb magyar. Marosvásárhely lakosainak
száma 127 849.Ebből a románok 66 441 főt (51,9%), a magyarok 57 632 főt (44,87%), a
romák 3 134 főt (2,54%) alkotnak. Csíkszereda 37 411 főt számlál. Ebből 82%, azaz 30 719
fő vallja magát magyarnak. A románok száma 6734, (17%) a romáké 232 fő.
Sepsiszentgyörgy állandó lakossága 2011-ben 54 641 fő. Ebből 41 898 (76,7%) a magyar,
22,2%, azaz 12 142 fő a román lakosság száma és aránya. Székelyudvarhely lakossága 22 268
főt tesz ki. A magyarság e városban is túlnyomó többséget alkot. Miközben a felsorolt számok
és etnikai arányok akár kedvezőnek is tekinthető adatait soroljuk, nem feledkezhetünk meg
arról a már említett körülményről sem, hogy bár Románia lakossága 2,6 millió fővel, azaz
12,1%-al csökkent, a magyarsággal kapcsolatban is hasonló tendencia érvényesül. A 193 807
fős fogyás 13,6%-os csökkenési arányt jelent. Ez - mint a mellékelt térkép is mutatja -
összességében a székelyföldi és a magyar lakta megyékben igen súlyos demográfiai és
kulturális-identitásbeli következményekkel jár.
10
6. térkép - A magyarság csökkenése Romániában
(Forrás: Népszabadság,2012. február 18)
Jelentős létszámveszteséget szenvedett el a magyarság Szlovákiában, a Vajdaságban,
Pannon-Horvátországban, a Muravidéken és az Őrvidéken. Ezt bizonyítják a Kárpát-medence
magyarok által is lakott országaiban 2011-ben tartott népszámlálások adatai.
A 2011. május 21-én zárult szlovákiai népszámlálás szerint az országnak 5 397 036 lakosa
van. A magyarok létszáma a tíz évvel korábbi népszámlálás 520 528 (9,4%) adatával szemben
458 467 főre, 8,49%-ra csökkent.382 493 ugyanakkor azok száma, akik esetében nem derült
ki, milyen nemzetiségűek. Ez pedig a lakosság 7,08% -a.
Szerbiában 2011. október 1-15 között tartottak népszámlálást. Az ország lakossága
7 120 666 fő volt, 5%-al csökkent. A Vajdaság népessége kétmillió alá csúszott (1 916 889 fő). Az
elmúlt tíz évben közel 100 ezerrel csökkent a tartományban a népességszám. A betelepülők nagy száma
ellenére negatív a migrációs mérleg, mintegy 15 ezer fővel többen költöznek el, mint ahányan jönnek a
Vajdaságba.
A Vajdaságban született gyermekek 12 százaléka, az elhunytaknak pedig 17 százaléka magyar nemzetiségű.
Ez a tendencia előrevetíti a népességen belüli arány erőteljes csökkenését. 2002-ben Vajdaság népességének
14,3 százaléka volt magyar nemzetiségű, és ez az arány 2011-re 13 százalékra apadt. A magyar népesség
száma és aránya a jövőben vélhetően továbbra is lineárisan fog csökkenni.
A Horvátországban 2011. április 1 és 28 között tartott népszámlálás eredményei szerint az
országnak 4 290 612 lakosa volt, ezzel szemben az azt megelőző népámlálás alkalmával az
országban 4 millió 300 ezren éltek. A horvátországi magyarok létszáma nem csökkent
11
számottevően. Az uralkodó demográfiai tendenciát követve azonban nem túl biztató
következtetéseket vonhatunk le: Horvátországban a magukat magyarnak vallók száma
Trianon idején 120 ezer, 1948-ban 51 ezer volt, 1953-ban 48 ezer, 1961-ben 42 ezer, 1971-
ben 35 ezer, 1981-ben 25 ezer, 1991-ben 22-ezer, 2001-ben 16 585, 2011-ben szintén 16 000
fő volt. Szakemberek azt is elképzelhetőnek tartják, hogy 2060-ra az itt élő magyarság már
nem lesz demográfiai tényező.
A 12 800 km2 nagyságú ukrajnai Kárpátaljának 1 254 160 lakosa van. A tizenhárom járásra
osztott területen legutolsó adatok szerint 151 533 magyar él. A magyarság központjának a
25 000 lakosú Beregszász városa tekinthető. Itt működik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai
Magyar Főiskola. A város népességének több mint 50%-át alkotja a magyar nemzeti
kisebbség.
7. térkép - Szlovákia kerületei 8. térkép - A magyar lakosság Szlovákiában
(Forrás: http:// www.hu.wikipedia.org/wiki/Szlovakia)
A magyar lakosság Szlovákiában
██ 50-100%
██ 10-50% .
██ 0-10%
(Forrás: http:/www.hu.wikipedia.org/wiki/Szlovakia)
9. térkép – Szerbia
12
(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%A9p-Szerbia)
10. térkép – A magyar lakosság Szerbiában
(Forrás: http://www. erdely.ma/tarsmagyarsag.php? id=80368)
2. ábra - A magyar lakosság aránya a Vajdaságban
(Forrás: http://nemzetpolitika.gov.hu/data/files/84190142.pdf)
11. térkép – Horvátország etnikai megoszlása
Horvátország etnikai térképe (2001).
██ horvátok
szerbek
██ csehek
██ magyarok
██ olaszok
13
(Forrás: http://www.hu.wikipedia.org/wiki/Horvátország)
12. térkép - Ukrajna területi beosztása és Kárpátalja
(Forrás: http://www. hu.wikipedia.org/wiki/Kárpátalja)
13. térkép – a Kárpátaljai körzet
(Forrás: http://www. hu.wikipedia.org/wiki/Karpatalja)
Összességében elmondható, hogy „ A világ 13-14 millió magyarja 90%-nak hazája a
Kárpát-medence,a magyar állam évezredes,történelmi területe. Közel 3 milliónyi európai
magyar él a Magyar Köztársaság határain túl, akik a kontinens olyan nemzeti kisebbségének
számítanak, akiknek a létszáma meghaladja a Föld 86 országáét.(pl. Mongóliáét, Lettországét,
14
vagy akár Namíbiáét). A magukat magyar nemzetiségnek vallók közül 9,4 millió
Magyarország, 1,4 millió a romániai Erdély,520 ezer Szlovákia,290 ezer a szerbiai
Vajdaság,151 ezer az ukrajnai Kárpátalja és 15 ezer Horvátország pannon tájának lakója.”17
Nagyon fontos annak hangsúlyozása is, hogy az országhatárokon kívül lakó magyarság
nemzetiségi szempontból a katalánokhoz hasonlóan területileg kompakt egységet képez.
14. térkép - Katalónia
(Forrás: http://www.matula.hu/index.php? section=article&rel=45&id=548)
Ezért az országhatárokon kívül lakó magyarság a népességcsökkenés ellenére a korábban
vázolt feltételrendszer, valamint a szubszidiaritás általános társadalomszervező elve, továbbá
a kisebbségek önrendelkezési jogának érvényesítése lehetőséget nyújt az etnikai alapú
politikai önkormányzatiság területi megjelenítésére, az autonómiával rendelkező
önkormányzati régió/legfelső középszint adott országban történő létrehozására. Ez a megoldás
a nemzetközi jogi státusz quot megváltoztató és felforgató elemeket, vagy szándékokat nem
tartalmaz. Nagy Katalónia állami önállóságának elnyerésével ellentétben ugyanis nincs szó
Nagy Magyarország restaurálásáról. Elméletileg a kettős állampolgárság sem jelent más
országok belügyeibe való beavatkozást. Ezt a Spanyol Királyság több latin-amerikai
országgal, Románia pedig Moldáviával kapcsolatos kettős állampolgárságra vonatkozó
szabályozása is bizonyítja. A katalánok és a Kárpát-medencei magyarság történelmi helyzete
és pozíciói között mindazonáltal jelentős államszerveződésbeli különbségek is kimutathatók.
Katalónia a „Katolikus Királyok”- Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd - 1492-es
országegyesítése óta Spanyolország több-kevesebb önkormányzatisággal rendelkező
tartománya, az egységes spanyol királyság része. Az 1359-ben létrejött Generalitat életre
keltésére csupán az 1932-es önkormányzati Statútummal került sor és az új demokrácia
15
intézményrendszere kiépítésének eredményeképpen fogadták el a második lépcsőben a 2006.
júliusi Alapszabályt. A katalánok ugyanakkor a spanyol királyság lakosságának 20%-át teszik
ki. A kárpát-medencei magyar államiság ezzel szemben több mint ezer éves múlttal
rendelkezik, s a magyarság részaránya a történelmi Magyar Királyság területén 1910-ben 49,2
%-ot ért el. Magyarország nem új önálló állam megteremtésére, hanem az országhatárok
virtuálissá válása következtében az identitás alapú politikai, kulturális és területi-
közigazgatási autonómiát is magában foglaló és békés nemzetegyesítésre törekszik.
Amint azt a katalán nemzetpolitika Kárpát-medence számára hasznosítható tapasztalatainak
vázlatos áttekintése mutatja, a hasonlóságok mellett számos eltéréssel találkozunk. E
körülmény arra hívja fel a figyelmet, hogy az autonómia különböző formáinak biztosítása a
magyar nemzeti identitás megtartása/megőrzése szempontjából létkérdés.Másfelől arra
figyelmezetet hogy a különböző típusú, szintű és alapú önkormányzatok a jövőben egyre
fontosabb szerepet játszanak az államok életében és a nemzetközi viszonyok rendszerének
alakításában.
JEGYZETEK
1.-Részletesen lásd: Ricard Zapata-Barrero: Multiculturalidad e inmigración. Editorial Sintesis,
Madrid, 2004.
2.- José Linz: Politics in a Multilingual Society with Dominant World Language.In: J. G.Savard and
R.Vigeault (comps.):Les etats multilingues.Problemes et solution. Presses de Université Laval,
Québec., 1992. 423.o.
3.- Lásd: Szilágyi István: Katalán tanulságok a Kárpát-medence számára.Közép-Európai
Közlemények. 2012.1. sz. 75-86.o.
4.-Részletesen lásd: Roberto Blanco Valdés: Nacionalidades históricas y regiones sin historia.
Alianza Editorial, Madrid, 2005.
5.- Részletesen lásd: Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban.
Napvilág Kiadó, Budapest. 1996. 78- 83. és 133-145. o.
6.- Az Önkormányzati Közösségek Alapszabályait lásd: Ignacio Torres Muro: Los Estatutos de
Autonómia. CEPC, BOE, Madrid, 1999.
7.- Az 1992.február 28-i Autonómia Egyezmények,az 1998 július 16-án a katalán és galíciai nemzeti
pártok által közzétett Barcelonai Nyilatkozat,az 1998 szeptember 12- én Baszkföldön aláírt Estellai
(Lizarrai) Szerződés,valamint a tárgykörben elfogadott különböző alkotmánymódosítások és
Alkotmánybírósági Határozatok .
8.- Katalónia függetlenné válásáról 2009. december 13-án civil szervezetek kezdeményezésére több
mint 160 városban és településen 700 000 állampolgár részvételével referendumot tartottak. A válaszra
váró kérdés a következőképpen hangzott: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Katalónia független, szociálisan
16
elkötelezett, demokratikus és szuverén jogállam,az Európai Unió tagja legyen?” Bár a voksolás
eredménye nem volt kötelező erejű, mivel az alkotmány szerint népszavazást csak a madridi
kormányzat írhat ki, José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök közölte, hogy nem ismeri el a
referendumot. A népszavazás egyébként is érvénytelen volt, mivel a szavazásra jogosultak alig több
mint 30%-a járult az urnákhoz és azt a Generalitat sem támogatta. A megjelentek 95%-a ugyanakkor
Katalónia önállóságára szavazott. S már újabb szervezetek jelezték, hogy további népszavazásokat
terveznek és kezdeményeznek az önkormányzati közösség nagyvárosaiban.
A katalán függetlenség megteremtésének programjával kampányolt a 2012. november 25-i
önkormányzati közösségi választásokon Artur Mas, az uralkodó párti pozicióban lévő katalán
kormánypárt, a Konvergencia és Unió (Convergencia i Unio- CiU) vezetője. A 2016-ra függetlenségi
népszavazás kiírásának felvállalása és az előzetes várakozások ellenére a CiU nem szerezte meg a
remélt abszolút többséget. A 135 tagú Generalitatban az előző, a 2010-es autonómia választásokhoz
képest 12 képviselői helyet veszítve mindössze 50 mandátumot szerzett. Kivételes (abszolút) többség
hiányában a 21 képviselői helyhez jutó radikálisan függetlenségpárti Katalán Köztársasági Baloldalra
(Esquerra Republicana de Catalunya–ERC), valamint a 2010-ben még nem induló, 2012-ben azonban
három mandátumot szerzett baloldali radikális Népi Egység Listájára (Candidatura d’Unitat Popular –
CUP) támaszkodva vág(hat) neki a feszültséggekkel terhes, történelmi feladatok megoldása előtt álló
új törvényhozási ciklusnak. A CiU 2012. december 18-án az ERC-vel megegyezve 2016 helyett már
2014-re vállalta a függetlenségi népszavazás kiírását.
9.- Lásd:(http://www.gencat.cat/generalitat/eng/estatut/preambul.htm és/vagy: Ley Orgánica
6/2006.19 de julio, Sobre la reforma del Estatuto de Autonomía de Cataluña. Boletín Oficial del
Estado, 2006. núm.172. 27270.o.
10.-A spanyol Alkotmánybíróság 2010. június 28-i Határozata több szempontból is
alkotmányellenesnek minősítette Katalónia új Autonómia Statútumát. Az ezzel kapcsolatos politikai és
jogi vita még nem zárult le. Az Alkotmánybírósági határozatot lásd: Pleno. Sentencia 31/2010, de 28
de junio de 2010.BOE núm. 172, de 16 de julio de 2010.
11.-A generális államreform és a nyelvi komponens témakörében kibontakozó alkotmányjogi és
politikatudományi vita jól nyomon követhető Alberto López Basaguren: Las lenguas oficiales entre
Constitución y Comunidades Autónomas:¿desarrollo o transformación del modelo constitucional?
Revista Española de Derecho Constitucional, núm. 79, enero-abril de 2007. 87-112.o. tanulmányában,
továbbá a Spanyol Királyság Államtanácsa által az alkotmányreformról közzétett 932 oldalas
Jelentésben (El Informe del Consejo de Estado sobre la reforma constitucional.Texto del
informe y debates académicos.Consejo de Estado-CEPC, Madrid, 2006. pp.932), valamint a
spanyol Alkotmánybíróság 2010. június 28-i már említett Határozatában. (Pleno. Sentencia 31/2010,
de 28 de junio de 2010.BOE núm. 172, de 16 de julio de 2010.
17
12.-A Spanyol Királyság katalán nyelvű autonóm tartományai közé tartozik: a Baleari – szigetek. A
Valenciai Önkormányzati Közösségben beszélt valenciano nyelv is a katalán egyik dialektusának
tekinthető. Andorrában szintén a katalán a hivatalos nyelv és Franciaország Katalóniával határos
területein sem csupán baszkul, hanem katalánul is értenek. Hivatalos adatok szerint az Európai Unió
kilencedik legnagyobb nyelve a katalán. A katalán nyelvterület 68 000 km2-t tesz ki,13 530 000 fős
népességet számlál. Ezen belül Katalónia Önkormányzati Közösségének joghatósága 32 000 km2-re és
7 500 000 lakosra terjed ki.
13.- Spanyol hivatalos források szerint az egy főre jutó GDP és a gazdasági fejlettség tekintetében
Katalónia Baszkföld, Madrid és Navarra önkormányzati közösségek után a negyedik helyet foglalja el
az országos rangsorban. Tudományos elemzések ugyanakkor a katalán „boom” végéről írnak. Xavier
Casals. A katalán oázis (1975-2010) című könyve alcímében már a délibáb, vagy realitás kérdést
állítja vizsgálódásai előterébe. ( Xavier Casals: El oasis catalán.1975-2010.¿espejismo o realidad?
Edhasa, Barcelona, 2010).
14.- Magyarország térképekben. (Szerkesztette: Kocsis Károly és Schweitzer Ferenc). Magyar
Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2011. 100. o.
15.Lásd:http://www.sznt.ro/fr/index.php?option=com_content&view=article&id=15%3Aszek
elyfoeld-autonomia-statutuma&catid=10%3Astatutum&Itemid=14&lang=fr.
16.- Ezek: Maros, Udvarhely, Sepsi, Orbai, Bardoc-Miklósvár, Csík, Gyergyó, Kézdi. Ezen a
területen zajlott a véleménynyilvánító népszavazás is 2006. október 7-én.
17.- Magyarország térképekben. (Szerkesztette: Kocsis Károly és Schweitzer Ferenc). Magyar
Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2011. 101. o.
FELHASZNÁLT IRODALOM
- Eliseo Aja: El Estado autonómico. Federalismo y hechos diferenciales. Alianza
Editorial, Madrid.2003.
- A kultúra, a tudomány és a nemzet helyzete a Kárpát-medencében. Magyarságtudományi Kutatások.
I. (Szerkesztette: Garaczi Imre és Szilágyi István). Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány,
Veszprém. 2010.
- Anderle Ádám: Megosztott Hispánia. Kossuth Kiadó, Budapest,1985.
- Albert Bacells: El nacionalismo catalan. Historia. Madrid, 1991.
-Alberto López Basaguren: Las lenguas oficiales entre Constitución y Comunidades
Autónomas:¿desarrollo o transformación del modelo constitucional? Revista Española de Derecho
Constitucional, 2007.núm. 79, enero-abril. 87-112.o.
-Roberto Blanco Valdés: Nacionalidades históricas y regiones sin historia. Alianza Editorial,
Madrid.2005.
18
- Andrés de Blas Guerrero – Pedro Carlos González Cuevas:El concepto de nación en la
España del siglo XX. Claves, 2006. No.163.8-17.o.
- Xavier Casals: El oasis catalán (1975-2010).¿Espejismo o relidad?Edhasa, Barcelona.2010.
- El Informe del Consejo de Estado sobre la reforma constitucional. Texto del informe y
debates académicos.Consejo de Estado-CEPC, Madrid, 2006. pp.932.
- Jorge de Esteban: Las Constituciones de España. Centro de Estudios Políticos y Constitucionales
(CEPC), Boletín Oficial del Estado (BOE). Textos y Documentos Madrid.2000.
- Folyamatok és léthelyzetek- kisebbségek Romániában. Szerkeszetette: Jakab Albert Zsolt –
Peti Lehel.Nemzeti Kisebbségkutató Intézet,Kritérion.Kolozsvár, 2009
- Horváth Zoltán- Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja. Hvgorac Lap-és Könyvkiadó
Kft. Budapest, 2008.
- Ley Orgánica 6/2006.19 de julio, Sobre la reforma del Estatuto de Autonomía de Cataluña. Boletín
Oficial del Estado, 2006. núm.172. 27269-27310.o.
- Juan José Linz: Politics in a Multilingual Society with Dominant World Language.In: J. G.Savard
and R.Vigeault (comps.):Les etats multilingues.Problemes et solution. Presses de Université Laval,
Québec. 1992.
-Magyarország térképekben. (Szerkesztette: Kocsis Károly és Schweitzer Ferenc).Magyar
Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. 2011.
- Ramón Máiz: Nación de naciones y federalismo .Claves, 2005.No..155.18-26.o.
- Minority Politics within the Europe of Regions. Edited by István Horváth,Márton
Tonk.Scientia Publishing House,The Romanian Institute for Research on National
Minorities.Cluj-Napoca, 2011.
Nemzetállamok, globalizáció és kétnyelvűség. Szerkesztette: Horváth István- Tódor Erika
Mária. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kritérion. Kolozsvár, 2009
-Romániai Magyar Évkönyv.2007-2008.Fundatia DIASPORA-Editura Marineasa.
Temesvár,2008
- Pleno. Sentencia 31/2010,de 28 de junio de 2010.BOE núm. 172, de 16 de julio de 2010.
- Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban. Napvilág Kiadó,
Budapest. 1996.
- Szilágyi István: Nemzeti identitás, nemzetfelfogás és kulturális diplomácia a huszonegyedik
században. Magyar Tudomány. 2010.2. sz. 198-208. o.
- Tomás de la Quadra-Salcedo:Después del referéndum de Cataluña. Claves. 2006.No.164.4-
13.o.
- Julián-Joan Santamaría Marcet:18-J:El referéndum del nuevo Estatuto de Cataluña.Claves,
2006. No.165.26-34.o.
19
- Ignacio Torres Muro : Los estatutos de Autonómia. CEPC, BOE. Madrid.1999
- Ricard Zapata-Barrero: Multiculturalidad e migración.Editorial Sintesis, Madrid. 2004
http://www.congreso.es/portal/page/portal/Congreso/Congreso/Information/Normas/const_es
pa_texto_ingles_0.pdf
http://www.gencat.cat/generalitat/eng/estatut/preambul.htm
http://www.gencat.cat/generalitat/eng/estatut/titol_preliminar.htm#a6
http://www.gencat.cat/generalitat/eng/estatut/titol_htm.#a32
http://www.sznt.ro/fr/index.php?option=com_content&view=article&id=15%3Aszekelyfoeld-
autonomia-statutuma&catid=10%3Astatutum&Itemid=14&lang=fr
http://www.sznt.hu
http://www.szekelyfold.info.ro
* A tanulmány a TÁMOP-4.2.2./b-10/1-2010-0029 Tudományos képzés műhelyeinek
támogatása a Pécsi Tudományegyetemen projekt keretében készült.
20
21
