Tanulmányok V. Székely György emlékére Kecskemét 2022 ARCHAEOLOGIA CUMANICA 5 „Élőknek öröksége...” A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 A KÖTET SZERZŐI A kötet szerzői Balogh Csilla PhD, régész - Istanbul Medeniyet University, Departmen of Art History – csillabal@gmail.com Benkő Elek MTA rendes tagja, régész, történész, - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH, Budapest – benko.elek@abtk.hu Bondár Mária DSc, régész - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH, Budapest – bondar.maria@abtk.hu Buzás Gergely PhD, régész, művészettörténész - Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, Visegrád – buzasgergely@visegradmuzeum.hu Csedreki László PhD, fizikus - Atommagkutató Intézet, Debrecen – csedreki@atomki.hu Dani János PhD, régész - Déri Múzeum, Debrecen – dani.janos@derimuzeum.hu Demény Attila MTA rendes tagja, geokémikus, - Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földtani és Geokémiai Intézet, ELKH, Budapest – demeny.attila@csfk.org Fazekas András Kristóf régész - Kecskeméti Katona József Múzeum – fazekas@kkjm.hu Feld István CSc, régész, történész - ELTE BTK Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszék, Budapest – feld@t-online.hu Gallina Zsolt régész - Ásatárs Kft. – gallinazsolt@gmail.com Gere László PhD, régész, műemléki szakértő -Lechner Tudásközpont, Budapest – gere.laszlo57@gmail.com Gulyás Gyöngyi régész - Ásatárs Kft. – ggyongyi77@gmail.com Ilon Gábor régész - 9662-Mesterháza Kossuth u. 2. – ilon.gabor56@gmail.com Kálnoki-Gyöngyössy Márton DSc, régész, numizmatikus - ELTE BTK Történeti Intézet, Történelem Segédtudományai Tanszék, Budapest – kalnoki-gyongyossy.marton@btk.elte.hu Kovács Enikő numizmatikus - Magyar Nemzeti Múzeum Éremtár, Budapest – kovacs.eniko@hnm.hu Kovács László DSc, régész, numizmatikus - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH, Budapest – kovacs.laszlo@abtk.hu Langó Péter PhD, régész - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH, Budapest – lango.peter@abtk.hu Lukács Nikoletta régész - Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet – lukacs.nikoletta@hnm.hu Mordovin Maxim PhD, régész, numizmatikus - ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest mordovin.maxim@btk.elte.hu Nagy Balázs régész, numizmatikus - Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre – balazs.nagy@muzeumicentrum.hu Náfrádi Katalin PhD, geológus - SZTE-TTIK Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged - nafradi@geo.u-szeged.hu Pálóczi Horváth András CSc, régész - Pázmány Péter Katolikus Egyetem – palocziha@yahoo.com Pánya István földrajzkutató - Kecskeméti Katona József Múzeum – panyaistvan@gmail.com Prohászka Péter PhD, régész, numizmatikus - Archeologický ústav SAV, Nitra – prohaszkapeter1975@gmail.com Rosta Szabolcs PhD, régész - Kecskeméti Katona József Múzeum – rosta@kkjm.hu Szentpéteri József CSc, régész - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, ELKH, Budapest – szentpeteri.jozsef@abtk.hu Takács Miklós DSc, régész - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH; PPKE, Budapest – takacs.miklos@abtk.hu Török Béla PhD, kohómérnök - Miskolci Egyetem, Műszaki Anyagtudományi Kar, Metallurgiai Intézet, Miskolc – bela.torok@uni-miskolc.hu Ujszászi Róbert numizmatikus - Móra Ferenc Múzeum, Szeged – ujszaszi@gmail.com Varga Sándor régész - Móra Ferenc Múzeum, Szeged – varga.sandor.arch@gmail.com Vizi Márta PhD, régész - Wosinszky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd – vizim@wmmm.hu Wicker Erika PhD, régész - Kecskeméti Katona József Múzeum – bacsmuz1@t-online.hu TARTALOM V. Székely György emlékére – Rosta Szabolcs V. Székely György – Dani János – Csedreki László Aranyak a petrezselyemföldről Bondár Mária Különleges rézkori sírok Nemesnádudvarról Appendix Attila Demény: The analyses of the beads at Nemesnádudvar Ilon Gábor Kősúlyok Gyöngyösfalu (Vas megye) határából. Gondolatok a bronzkori értékmérésről Prohászka Péter Régi-új I. Justinianus rézérmék a Kárpát-medencéből Balogh Csilla Megjegyzések az avar kori csont botvégekhez Gallina Zsolt – Gulyás Gyöngyi Avar és Árpád-kori vasműves nyomok a Duna-Tisza közén Varga Sándor – Lukács Nikoletta 10. századi temetkezések Kecskemét-Városföld, Farkas-tanya lelőhelyen Takács Miklós Néhány gondolat a batajnicai 10-11. századi temetőről Szentpéteri József – Török Béla A solti Tételhegy szórvány leleteinek skandináv és balti kapcsolatai Kovács László A pénzújítás tükröződése Salamon és I. László pénzverésében Langó Péter A 10–11. századi Kárpát-medencében előkerült keresztény vonatkozású kistárgyak kutatásának kezdetei a 19. században Buzás Gergely – Pánya István Nyárlőrinc középkori temploma Pálóczi Horváth András Egy elpusztult Árpád-kori falu templom körüli temetőjének leletmentő ásatása Kisújszállás–Konta-dűlőben Függelék Náfrádi Katalin: Koporsó famaradványok és faszénmaradványok Ujszászi Róbert Szempontok a CNH 278-as lemezpénz megítéléséhez és datálásához Rosta Szabolcs – Pánya István Gondolatok a síkvidéki középkori erődítésekről Feld István Tipológia és tipokronológia az Árpád-kori várak kutatásában Benkő Elek „Minden Egész eltörött ...” Vörösmárvány sírkő töredékek a pilisi ciszterci monostorból Kovács Enikő A bécsi dénárok hatása a magyar pénzverésre a 13–14. században Gyöngyössy Márton A bátmonostori késő középkori éremlelet Mordovin Maxim Középkori és újkori ólomplombák Bugacról Vizi Márta – Gere László Szerelem, szerelem… Jelképek egy ékszertípuson Fazekas András Kristóf – Nagy Balázs A pénzforgalom és kereskedelem emlékei Kecskemét belvárosából V. Székely György publikációi Rövidítések jegyzéke A kötet szerzői 7 9 27 34 39 51 61 91 105 123 139 175 191 205 225 241 265 275 337 349 359 381 403 417 439 453 456 457 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ Balogh Csilla Megjegyzések az avar kori csont botvégekhez Bevezetés Az avar kor tárgytípusai közül igen sokról született már részletes elemzés, gyakran nagyívű, alapos öszszefoglalás, amelyek után úgy érezhetjük, hogy idővel sem mondhatunk sokkal többet az adott tárgyról. Ugyanakkor nem ritka, hogy kerülnek elő új leletek, felfigyelünk új összefüggésekre, amelyek segítségével pontosíthajuk egy-egy tárgy egykori használatát, rekonstrukcióját vagy éppen kronológiáját. E dolgozatnak is egy ilyen tárgytípus a témája: a többnyire csontból, ritkábban fémből készült, gömbös vagy körte alakú, ostor- vagy korbácsvégnek nevezett csonttárgyak. Egy nemrégiben közölt lelet apropóján, valamint az Altaj-vidéki türk kori anyagban fellelhető, formai analógiák alapján szerintünk az avar kori anyagunkban lévő darabok egy része biztosan bot, mégpedig presztízst, pozíciót jelző bot szereléke volt. Ez a bottípus adta az ötletet ahhoz, hogy a kunbábonyi vezéri sír arany lemezből készített madárfej alakú aranydíszét eltérően az eddigi korbácsfejként való értelmezéstől, egy, a Malaja Perescsepino-i leletegyüttes hosszú botjához hasonló végére valószínűsítsük. Az avar kori csontgömbökről valamivel több mint két évtizede egy kiváló és ma is használható összefoglalást készített Garam Éva,1 melyben azokat ostor- vagy korbácsvégnek, illetve ostorbuzogánynak határozta meg. Összeállította az akkor ismert darabok listáját,2 vizsgálta formai változataikat, az egyes típusok kronológiai helyét. Megállapítása szerint a körte alakúak kora avar koriak, a gömbösök főleg a közép avar korból, míg a nagyméretű, lapított gömb alakú, a tojásdad, és a kisebb, hosszú szárú darabok általában késő avar kori leletkörnyezetből származnak.3 A keszthelyi és a csomai vasfüles csonttárgyakat és az adai öntött 1 GARAM 1998. 2 35 lelőhelyről 46 leletet sorolt fel (GARAM 1998, 110, 113, 115, 117.). A dolgozata megjelenése óta ismertté vált csontgömbökkel kiegészített lista, amelyben 49 lelőhely 70 darabja szerepel, a Függelékben található. 3 GARAM 1998, 118–119. füles bronzgömböt a Volga–Don vidéki csont és öntött bronz analógiák4 alapján ostorbuzogánynak határozta meg.5 A többi csontgömböt ostor vagy korbács fogóvégének vagy a fejrészen a nyél és a bőrszíjak összekapcsolását szolgáló tagként írta le.6 Megállapítása szerint az ostorok és korbácsok rövid szárú, 40 cm körüli nyélhosszúságú, a nomád állattartással, a tereléssel kapcsolatos eszközök voltak, melyek többnyire lovas férfisírokból vagy lósírokból származnak.7 A csontgömbök egy másik értelmezését Bóna István adta, aki botvégeknek tartotta ezeket,8 azonban Garam Éva fenntebb említett munkája óta ez a lehetőség gyakorlatilag eltűnt a szakirodalomból. A subasai csontszerelékes bot és avarföldi párhuzamai 2018-ban jelent meg Szalontai Csaba dolgozata a Kiskundorozsma-Subasán feltárt, mindössze 16 síros kis temetőről vagy sírcsoportról.9 A 42. bolygatatlan sírban egy 45–50 éves férfi csontváza nyugodott (1. tábla 1), aki valószínűleg a kis közösség vezetője volt.10 Sírjából többek között egy tölgymakk formájú, hengeres nyelén karcolt fonatmintás (1. tábla 2), és egy hosszúcsontból faragott, csonkakúp alakú tárgy (1. tábla 3) is előkerült.11 Az előbbi a bal medencelapát mellett feküdt, az utóbbi sírbéli helyzetét a publikáció nem említi. A sírrajzon,12 a szegycsontoknál – a többihez hasonlóan – színnel van jelezve egy melléklet, 4 KRYGANOV 1987. 5 GARAM 1998, 119. 6 GARAM 1998, 117. Ezt a funkciót valószínűsítette korábban már Erdélyi István (ERDÉLYI 1958, 65.) és Kovrig Ilona (KOVRIG 1963, 138– 139.) is. 7 GARAM 1998, 117. 8 BÓNA 1957, 163. 9 SZALONTAI 2018. 10 SZALONTAI 2018, 157. 11 SZALONTAI 2018, 153. 12 SZALONTAI 2018, 9. kép. 61 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A s mivel a többi lelet helyét a leírás tartalmazza, de a szegycsontnál fekvőről nincs utalás, így esetleg arról lehet szó, hogy a csonkakúp formajú csonttárgy a szegycsontoknál hevert. Az ásató-szerző a makk formájú tárgyat csontszopókának, a csonkakúposat csonttégelynek határozta meg, és eszerint érintette röviden elemzésében a leleteket.13 A tárgyak jellege és a későbbiekben bemutatásra kerülő belső-ázsiai türk kori párhuzamok alapján véleményünk szerint nem tömlővégről és tégelyről van szó, hanem a két csonttárgy egy hosszabb bot14 alkatrésze volt: a makk formájú, hengeres nyelű a felső, míg a kúpos a fogóvégen helyezkedett el (1. tábla 4). A bot – ha helyes a feltételezésünk, hogy a végén lévő kúpos tag a szegycsontoknál feküdt – 60-70 cm hoszszúságú és 1 cm körüli átmérőjű lehetett, és a halott férfi bal mellkasára fektették. Az avar kori anyagban találtunk néhány olyan síregyüttest, amelyben a botvég mellett a subasaihoz hasonló tubusszerű másik szerelék is előfordul. A subasai csonttárgyak legjobb és legegyértelműbb párhuzama a péterrévei (Bačko-Petrovo Selo – Çik, SR) 28. lószerszámos férfisírból került elő (1. tábla 7–8). A tojás alakú nagyobb botvég és a rövid, csonkakúp alakú tag is a sír lábfelőli végében, a lószerszámok között feküdt.15 A bot hosszára vonatkozóan nincs támpontunk, és a vastagságát is csak a rajzról leolvasott méretek alapján valószínűsíthetjük: fogóvégnél szélesebb lehetett (átm. kb. 1.5 cm), a vége felé kissé keskenyedett (átm. kb. 1,1-1,2 cm). A zamárdi-rétiföldeki 1641. bolygatott férfisír leletei között található nyújtott formájú csontgömb (1. tábla 5) a betöltésből került elő, de a hozzá tartozó kúpos csonttárgy (1. tábla 6) a jobb boka mellett, eredeti helyzetben feküdt.16 Ha helyes az elgondolásunk, hogy ezek is bot két végén voltak, akkor azt a halott bal lába mellé helyezték. Hosszát nem tudjuk, de a publikáció13 SZALONTAI 2018, 157–158. A szerző megjegyzi, hogy a 2012-ben lezárt kézirat irodalomjegyzékét aktualizálta (SZALONTAI 2018, 1. j.), de az sajnos csak a saját munkáira terjedt ki; az időközben megjelent avar kori szakirodalmat nem ismerte meg, s ezért elemző-értékelő része hiányos és részben pontatlan, téves maradt a nagy-gyöngycsüngős fülbevalók (BALOGH–PÁSZTOR 2015), a csontlemezes skatulyák (BALOGH 2016a) és a csont tömlővégek (BALOGH 2016b) tekintetében is. 14 A bot és pálca között a fogalmi különbség meglehetősen szubjektív (lásd Magyar Értelmező Kéziszótár 1978, 153, 1077.), mi a bot kifejezést használjuk. 15 BUGARSKI 2009, 38–39, Cl. 104, T. VII. 12–13. 16 BÁRDOS–GARAM 2014, 32, Taf. 180. 1641: 1, 11. 62 5 ban lévő tárgyrajzok alapján a bot mintegy 1,2-1,4 cm vastagságú lehetett. Kérdéses, hogy bot alkatrészei voltak-e az érsekújvári (Nové Zámky, Sl) 396. női sírban, a bal könyök környékén fekvő leletek: egy esztergályozott, egyik végén legömbölyített rövid csonttubus, egy vasgömb és egy keskeny vaspántból hajlított gyűrű.17 Amennyiben igen, a leletek jellege alapján valószínű, hogy a tubus a fogóvégen, míg a gömb a fejrész végén lehetett. A csont botvégek Altaj-vidéki párhuzamai A Kárpát-medencei csontgömbökhöz hasonló tárgyak Belső-Ázsia, elsősorban az Altaj-vidék türk kori anyagában szép számmal ismertek; Garam Éva a régóta ismert Mongun-Tayga (RUS, Tuva) és Sut-Chol példáját (RUS, Tuva)18 említette.19 Mindkét lelőhelyen az avar kori száras csontgömbök formájával megegyező darabok kerültek elő.20 Ezek mellett azonban a nyújtott gömb vagy tojás alakúakhoz is találunk a türk kori anyagban párhuzamokat, pl. Kara-Koba-I (RUS, Altaj) 85. kurgán (2. tábla 5).21 Ritkábban fordul elő, hogy két csontszerelék is van a leletek között: ezek egyike többnyire száras gömb formájú (2. tábla 1, 6; 3. tábla 2, 5, 8) vagy ritkábban egyéb, legömbölyített, száras kupakhoz hasonló (2. tábla 3), míg a másik hosszabb vagy rövidebb, hengeres tubusszerű tárgy (2. tábla 1, 3, 6; 3. tábla 3, 6, 9). Ezek mellett arra is találunk példát, hogy csak a tubusszerű hengeres tárgy van a sírleletek között (2. tábla 7–8). Ezek alapján a türk anyagban többféle csontszerelékes bottal is számolhatunk: olyannal, amelynek csak az egyik végén van csontszerelék (csak felül egy gömbös vagy csak alul egy tubus), illetve olyannal is, amelynek mindkét végére csontszerelék került. Az orosz szakirodalomban és annak nyomán a nyugati szakmunkákban is ezen tárgyakat – elsősorban a 19. századi közép-ázsiai néprajzi analógiák alapján22 – ostor fogó- és záróvégére rekonstruálták (vö. 2. tábla 9)23 annak ellenére, hogy sehol sem sikerült 17 18 19 20 21 22 23 ČILINSKÁ 1966, 77, Taf. LX. 396: 1, 5. KENK 1982, Abb. 17. 36, Abb. 33. 4. GARAM 1998, 117. További példákat lásd 2. tábla 2, 4. SEREGIN–TISHIN 2017, Ris. 10. 5. KUBAREV 2005: 78. KUBAREV 2005, 78–80; STARK 2008, 152, Abb. 63. e–f. BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ megfigyelni bőrszíjra utaló nyomokat. Pont ezért A. P. helyezték el (3. tábla 4–6).29 Az egyesével előkerült Borodovskij inkább a ló irányításánál használt lovag- csonttárgyak esetében is hasonló a helyzet: közvetlelópálca szerelékeinek gondolta a csonttárgyakat.24 El- nül az emberváz mellett került elő Kaldzhin-8 (RUS, képzelése nem gyökeresedett meg a kutatásban, mivel Altaj) 1. kurgánja esetében a szalagfonatos díszű, száa dél-szibériai török népek körében nem ismertek nép- ras csontgömb (2. tábla 2),30 Kara-Koba-I (RUS, Ataj) rajzi adatok lovaglópálca használatára vonatkozóan. 85. kurgánjában a nyújtott csontgömb (2. tábla 5),31 A legtöbb esetben nincs megbízható, jól dokumen- Ulandryk-I (RUS, Ataj) 10. kurgánjában a csont tubus tált adat a fenti csonttárgyak sírbéli helyzetéről, de az (2. tábla 8),32 stb. utóbbi időben közlésre került három olyan türk kori A gömb alakú csontszerelékek többsége díszített, ezért temetkezés is,25 amelyben eredeti helyzetükben doku- kevésbé tatjuk valószínűnek, hogy azok botok fogóvégementálták a gömbös és a tubus szerű tárgyak helyét (3. in voltak. Argalykty-I (RUS, Tuva) 15. kurgánjában egy tábla): a szerelékek valamennyi esetben egyvonalban, 80 cm hosszú, nyírfakéreggel bevont vékony nád- vagy egymától mintegy 60-75 cm-re helyezkedtek el. Ezek fapálca került elő, amelynek végén vörös festésű csontalapján a sírokat közlő G. Kubarev – igazodva az orosz gömb volt; ez is amellett szól, hogy az a botnak biztosan szakirodalomban megkövesedett elképzeléshez – 60- nem a fogóvége, hanem a feje (=dísze) lehetett.33 75 cm hosszú ostornyél két végére képzelte el őket.26 A fentebb felsorolt türk kori csontszerelékes botok Feltételezésem szerint ezek a páros csonttárgyak kivétel nélkül mind felnőtt, lóval eltemetett férfiak azonban nem ostorhoz tartoztak, hanem a fenntebb mellől kerültek elő, leleteik alapján nem kiemelkemár említett hosszabb bot szerelékei voltak; a csont- dően gazdag temetkezésekből származnak, de a lóval tárgyak belső átmérője alapján – az avarföldiekhez való temetés már önmagában jelzi, hogy bizonyosan hasonlóan – 1,1-1,3 cm vastagságú vékony botok vége- nem a társadalom legszegényebb rétegéhez köthetők. it zárták. Ezek analógiájára a magányosan előforduló Földrajzi elterjedésük egy viszonylag szűk régióra csontgömbök és a hosszabb-rövidebb csont tubusok is korlátozódik: az Altáj–Szaján környékén találhatóak inkább bot szerelékeinek tarthatók. meg. Kizárólag a régészeti leletek alapján egyelőre A csont botszerelékek általában lovas, és többnyire fér- ezen botok funkciójának meghatározása nem lehetséfi sírokból származnak, de feltehetően mégsem voltak ges, ahogyan az sem, hogy volt-e rangjelző szerepük ezek a botok közvetlenül a lófelszerelés részei. Erre vagy köthetők-e társadalmi státuszhoz, szolgáltak-e utal, hogy a legtöbb esetben nem a lóváz mellett, ha- ceremóniális célokat; de talán ehhez a következőkben nem a lóváztól térben is elválasztott emberváz mellett tárgyalt képi ábrázolások közelebb visznek. kerültek elő. A Tashanta-III (RUS, Altaj) 10. kurgán A csontszerelékes botok – Borodovskij által felvetett alatti temetkezésnél a két, egymától kb. 60 cm-re fekvő – lovaglópálca funkciója ellen szól, hogy a türk kori csonttárgy a padmalyban fekvő férfiváz bal alkarja és síregyüttesekben gyakran előfordulnak fémből (pl. combja vonalában helyezkedett el (3. tábla 1–3),27 míg Ulandryk-I [RUS, Altaj] 10. kurgán;34 4. tábla 2) vagy a Justyd-XII (RUS, Altaj) 28. kurgánban a kb. 75 cm csontból készült olyan ívelt (Argalykty-IX 1. kurgán;35 hosszú csontszerelékes bot a férfiváz jobb oldalánál 4. tábla 5), vagy kampós (Sut-Chol KÉ-2 kurgán 3. sír, került elő (3. tábla 7–9).28 A harmadik, két csontsze- KÉ-22 kurgán 3. sír;36 4. tábla 1), pálca szerű tárgyak reléket tartalmazó Justyd-I (RUS, Altaj) 8. kurgán te- is, melyeket elsősorban mongóliai néprajzi analógiák metkezésében a bot helyzete nem teljesen egyértelmű: alapján a ló ösztökélésére használatos eszköznek tart csak annyi bizonyos, hogy az ember és a lóváz közé 24 BORODOVSKIJ 1993, 180–181. 25 Tashanta-III (RUS) 10. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 11, 13); Justyd-I (RUS) 8. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 15, 17); Justyd-XII (RUS) 28. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 26, 28). 26 KUBAREV 2005, 79. 27 KUBAREV 2005, Tabl. 11, Tabl. 13. 7–8. 28 KUBAREV 2005, Tabl. 26, Tabl. 28. 6–7. 29 30 31 32 33 34 35 36 KUBAREV 2005, Tabl. 15, Tabl. 17. 6–7. SEREGIN–TISHIN 2017, Ris. 7. SEREGIN–TISHIN 2017, Ris.10. KUBAREV 2005, Tabl. 2. TRIFANOV 2000, 14. KUBAREV 2005, Tabl. 4. 5. VAJNSHTEIN 1974, Ris. 45. 2. KENK 1982, Abb. 31. 6, Abb. 39. 13–14. 63 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A a kutatás. Hasonló eszközök széles körben elterjedtek voltak az eurázsiai sztyeppén: feltűnnek a keleteurópai nomád temetkezésekben, pl. Arsybashevo (UK, 4. tábla 4)37 vagy Kalininskaja (UK) 30. kurgán 3. sír (4. tábla 3)38, de megtaláljuk a kazár kori lovasábrázolásokon is, mint a Pohl-I (UK) 62. kurgánból (4. tábla 6)39 vagy a Talovyj (UK) 2. sírból származó sótartón (4. tábla 7).40 A közép- és belső-ázsiai bot-ábrázolásokról A régészeti adatok mellett korabeli ábrázolások is tanúskodnak arról, hogy a türkök hagyatékában számolhatunk valamiféle rangjelző(?) bot jelenlétével. Ábrázolásukkal kőszobrokon és az afrasziabi falfestményeken is találkozunk. Az általunk ismert legkorábbi ábrázolást a 7. század első felére keltezhető (I. Türk Kaganátus), un. Ongenstíluskörhöz tartozó Hoshoo Tsaydam-III (MN) lelőhelyről származó egyik kőszobron41 látjuk (5. tábla 1): a férfit ábrázoló, kissé stilizált kősztélén gömbben végződő bot részlete van, az Asinasz törzs tamgája alatt. A mai Angren (UZ) közelében lévő Toj-Tubeből még a 19. század végén került a taskenti múzeumba az a 3 méter magas kőszobor,42 amelyen szintén egy hoszszú – a férfit ábrázoló figurának majdnem a nyakától a térdéig érő – bot látható (5. tábla 2). A botot a férfialak két, könyökben a mellkasra felhajlított kezével markolja, ezért felső záródása nem vehető ki. Elsősorban a türk kaganátust alapító kagánok és vezérek örökkévalóságát hírdető halotti emlékműveknél állítottak realisztikusabb, ülő vagy álló helyzetű alakot ábrázoló szobrokat, többnyire a komplexumon belül, a főkaputól a hátsó traktusban lévő halotti házig húzódó „lélek útja” két oldalán. A II. Türk Kaganátust alapító Kutlug Elteris kagán (682–691) Shiveet-Ulaanban (MN) található emlékművénél43 többek között két olyan férfialakot ábrázoló kőszobor is állt, amelyeken hosszú bot látható (5. tábla 3, 4–5).44 37 38 39 40 41 42 43 44 RASHEV 2007, Tab. 13. 27. KRUGLOV 2005, Ris. 22. 19. MIHAJLOV 2016, Ris. 3. GLEBOV–IVANOV 2007, Ris. 8. SAMASHEV ET AL. 2016, Ris. 186. MASSON 1953, Ris. 16. KUBAREV–BAYAR 2002, 80. KUBAREV–BAYAR 2002, 77–78, Ris. 10. 2, 5. 64 5 Mindkét szobor hiányos, a fejrésze egyiknek sem ismert. Az egyik szobor a mellkasra felhajlított jobb kezével egy hosszú botot, míg baljával a bal oldalon felfüggesztett kardját markolja (5. tábla 3). A szobron látható hosszú, lefelé kissé elkeskenyedő bot felső vége egyenes. A másik szobortest két nagy darabban került elő (5. tábla 4–5): a férfialak mindkét karja könyökben a mellkasra fel van hajlítva, határozottan kivehető a jobbjában tartott hosszú bot, amely lefelé elhegyesedik, nagy gömbben végződik és a hosszú botszár díszítettnek látszik. Másik kezében egy kis edényt tart, ami általánosan elterjedt motívum az eurázsia sztyeppe kőszobrain a vaskortól egészen a késői nomádokig. Ezzel a szoborral és a nagy gömbben végződő bot ábrázolásával megegyező szobortöredék került elő vezér Bilge Tonyukuk (716 után) Bayn-Tsoktonál (MN) lévő emlékművénél (5. tábla 6),45 illetve egy ismeretlen helyszínről az Ulanbatori Művészeti Múzeumba került szobortorzó (5. tábla 7)46 is ide sorolható. A szobrokon következetesen a jobb kézben ábrázolt botok egyes elképzélések szerint a hatalmat, a gazdagságot szimbolizálják,47 de akár ceremoniális eszközökként is értelmezhetők. Mások a katonai elit jelképének gondolják, utalva a Karakaben (KZ) lelőhelyen feltárt, a türk kor végéről (8. század vége – 9. század eleje) származó tizenkét fegyveres férfisírra, amelyekben rövid döfő eszköznek meghatározott, kettéhasított és kihegyezett fabotok voltak.48 Feltűnik a bot ábrázolása a Munget Khisaa-i (MN) 6–8. századnál pontosabban nem datálható türk sziklavésetek figuráinak kezében is (6. tábla 1–2).49 Ezen képi megjelenítéseknél fontosabb és pontosabb ábrázolásukat láthajuk az afrasziabi (UZ) falképeken, a „követek csarnokában”. A főfalon, a bejárat felőli nyugati oldalon, nyugati türk előkelők vagy magasabb rangú tisztviselők különböző követségeket (koreia, kínai, szogd) kísérnek (7. tábla 1). A kompozíció mindig ugyanaz: a küldöttségek előtt 3-3, a küldöttség felé forduló alak, aki a többiektől eltérő 45 SAMASHEV ET AL. 2016, Ris. 156. 46 SAMASHEV ET AL. 2016, Ris. 157. 47 KUBAREV–BAYAR 2002, 80. 48 SAMASHEV ET AL. 2016, 249. 49 POTANIN 1881, Tabl. X.; https://depts.washington.edu/silkroad/ museums/ubhist/turk.html (utolsó elérés: 2020.07.21.) BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ szabasú, az egyik sárga, a másik vörös, a harmadik fehér színű ruházatot (kaftánt) visel. A türk előkelők kezében hol hosszabb (8. tábla 1–2), hol rövidebb bot (8. tábla 4–5) látható. Az afrasziabi ábrázolások egyértelműen utalnak arra, hogy a türköknél a botok az előkelők vagy magasabb rangú tisztségviselők attribútumai, a hatalom vagy a pozíció jelképei voltak. A kép bal felső szélénél félig balra fordulva egy szintén türk féfifigura van, kezében kampós végű pálcával (8. tábla 3). Ez S. A. Yatsenko feltételezése szerint a szasszanida Iránban és a Nyugat-Turkesztán irániak által lakott régióiban kialakult, majd a 7–8. században a türkök és a kínaiak körében is kedvelté vált, a Selyemút mentén, különösen a kínai városokban az idegen delegációk érkezésének tiszteletére előszeretettel játszott lovaspóló-szerű lovassport eszköze.50 Ebben azért kételkedhetünk, hiszen a jelenet, amelynek részese a kampós botos alak is, egy nagy valószínűséggel a nyugati türk kagán jelenlétében zajló állami (birodalmi) „szertartást” ábrázol.51 A falképeken eredetileg valószínűleg feltűnt a hosszú bot egy szogd alak kezében is. A „követek csarnoka” déli falán irániak (szogdok) felvonulása látható (7. tábla 2), a méretben kiemelt központi alak feltételezések szerint Varkhuman samarkandi uralkodó (650?– 670?),52 s a jelenet valamely közeli hozzátartozójának (talán elődjének, Shishpirnek [kb. 630–640]53) a temetési menetét ábrázolja.54 A vonulókat a falkép felső szélénél egy kisebb lovascsapat kíséri. A falkép ezen része sérült, de a megmaradt részletek (többek között kard és íjtegez, valamint a ruházat részletei) alapján rekonstruált lovascsoport élén lovagló, a csoportot vezető előkelő kezében egy hosszú bot vagy pálca van, ami egyes rekonstrukciókon kampós végű (7. tábla 2), másokon egyenes. Az egyik legutóbbi munkában a Pendzsikent (TJ) 17/III helyiség falán látható iráni 50 YATSENKO 2004. 51 A falkép felső része sérült, de ennek ellenére az megállapítható, hogy az idegen követségek, élükön a türk tisztviselőkkel egy, a fal felső, központi részén elhelyezett alak felé mozognak, aki – tekintve, hogy előtte türk figurák ülnek felé fordulva – a türk kagánnál egyéb nem igen lehet. A részletes értelmezést lásd http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/ afras/west.htm (utolsó elérés: 2020.07.22.) 52 FRAY ET AL. 2015, 54. 53 FRAY ET AL. 2015, 54. 54 http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/south.htm (utolsó elérés: 2020.07.22.) lovas alakjával és a kezében tartott egyenes pálcával megegyező55 rekonstrukciós elképzelés (9. tábla 1) született, mert az afrasziabi alak megmaradt viseleti részletei teljesen megegyeznek a pendzsikentiével.56 A Selyemút menti oázisvárosok 7–8. századi falfestményein kívül egyéb szogd fegyvereseket vagy előkelőket ábrázoló alkotásokon is feltűnik a rangjelző bot. Példaként a Mug-hegyi fapajzs megmaradt részlete (6. tábla 3) említhető.57 A Pendzsikenttől 60 km-re keletre fekvő lelőhely a szogdok mentsvára volt a 7–8. században. Itt került elő az a pergamennel borított fapajzs-töredék, amin egy páncélos lovas szogd harcos látható, könyökben behajított bal kezében pedig a vállán nyugvó vékony bot részlete. Garam Éva erre az ábrázolásra való hivatkozással érvelt amellett, hogy az avar kori csontgömbök az ostornyelek fogóvégén voltak.58 Ez azonban nem lehetett a fogóvég, hiszen akkor a harcos nem magát a botszárat markolná. További két szogdokkal kapcsolatba hozható példát említünk most csak. Gömbös fejű botokat látunk a 7. század végéről – 8. század elejéről való, Durman Tepéről (UZ) származó szogd osszáriumon szereplő figurák kezében is (9. tábla 5–6).59 Az agyagból készült, kiégetett, fedeles, csonttárolásra szolgáló „doboz” oldalait mazdaista vallási szertartás ábrázolása díszíti. Az északi Qi-dinasztia idejéből (550–577) szármázó, un. Anyang-i (CN) halotti ágyon (9. tábla 3–4) viszont egy egészen hosszú, egyenes végződésű bottípus jelenik meg.60 A Kína keleti részén lévő Henan tartományban előkerült, márványból készített, díszes halotti ágy egy, a 6. században Kínába letelepült, vagyonos szogd temetési fekhelye volt. A szogdok nagyrészt átvették a kínaiak temetkezési gyakorlatát vagy annak bizonyos elemeit. Az ágy hagyományos kínai formájú, de a díszítésének a buddhizmussal és a zoroasztrizmussal kapcsolatos témái, valamint a világi és életrajzi elemek egyértelműen árulkodnak arról, hogy valamely szogd közösség elismert vezetőjének készült.61 Az ágy elülső 55 BELENIZKI 1980, Pl. 22. 56 ORY 2006. 57 PJANDZSIKENT 1954, Tab. V. 58 GARAM 1998, 110. 59 https://sogdians.si.edu/durmen-tepe-ossuary (utolsó elérés: 2020.07.22.) 60 https://sogdians.si.edu/anyang-funerary-bed (utolsó elérés: 2020.07.22.) 61 Korábban egy heftalita előkelő halotti ágyának tartották (SCAGLIA 1958). 65 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A oldalán két oldalt 2-2, vallási szertartás jeleneteivel díszített kaputorony látható. A zoroasztra papok mellett, a kaputornyok oldalfalánál mindkét oldalon férfiakból álló csoport van, akik hosszú kabátot, csizmát viselnek, vezetőjük kezében pedig ott a hosszú bot (9. tábla 4). A két szogd példa jól mutatja, hogy a hosszú, egyenes vagy gömbös végű botok ebben a kultúrkörben is – ahogyan a nomád türköknél is ezt láttuk – a hatalom, a presztízs szimbólumai voltak, emellett azonban az osszáriumon látható vallási jelenetek arra is utalnak, hogy e botok szakrális jelentéstartalommal is bírtak. Vagyis a 6–8. században Közép- és Belső-Ázsiában eltérő kultúrák egymásra hatásának egyik szép példájaként értelmezhetjük a rangjelző vagy ceremoniális botokat, amelyek a társadalmi státuszt, a hatalmat jelképezték.62 A csontból készült botvégek és a súlyos kőből vagy bronzból lévő buzogányfejek (mace-head) közötti formai hasonlóságot, szinte egyezést, lehetetlen észre nem venni. A rövid nyelű zúzófegyverként használt buzogányok először a Közel-Keleten jelentek meg a Kr.e. 10. évezredben, és onnan terjedtek el az ókori világba; az ókori Egyiptomba, Európába, Közép-Ázsiába és az eurázsia sztyeppére, és legvégül Kínába, annak is szinte csak az északnyugati részére (a mai Xinjiang, Gansu, Qinghai, Shaanxi tartományok).63 Ezek előbb fegyverek voltak, majd lassan az erő és ezzel együtt a hatalom szimbólumává is váltak. Idővel a szár hosszának növekedésével és a zárógömb díszesebbé válásával – nem ritkák a féldrágakövekből, jádéból és karneolból készült darabok sem – már nem általában a hatalom, a presztízs megtestesítői voltak, hanem egyenesen a legfelső hatalomé: vagyis kialakult a jogar (scepter). Míg az egyiptomi kultúrába, az iráni és a nomád sztyeppei világ szimbólumai, eszközei közé teljesen beépült a buzogány és a hosszú szárú, díszes változatai, addig 62 A türk kor előtti időszakból nem ismert a tárgyalt bottípus. A kínai források szerint a Xiongnuk a közelharcban kardot és csonttörésre alkalmas bronzpálcákat használtak (U. KŐHALMI 1972, 82), de ezeket a régészeti anyagban máig nem sikerült azonosítani. Korábban a Xiongnu fejedelmi sírok szinte mindegyikében megtalálható, 3040 cm hosszú, 3 cm körüli vastagságú bronz botokat egyesek ezekkel a harci pálcákkal azonosították, míg mások koporsóalkatrészként értelmezték. Egy-egy sírban nagy számban való előfordulásuk a harci bot funkciónak ellentmondani látszik. Az elmúlt időszakban ezen botok metallurgiai vizsgálata kimutatta, hogy speciális bimetál tárgyak: belül egy sokszögletű vasmag van, körülötte egy öntött bronz héj, s olyan bonyolult technológiát igényelt előállításuk, hogy koporsóalkatrész voltuk is megkérdőjelezhető (KUPER ET AL 2015). 63 SHUICHENG 2018, 268. 66 5 a kínai kultúrában „csak” egy egzotikus áru maradt. A felhozott példák alapján azt mondhatjuk, hogy a türköknél az előkelők vagy a tisztviselők szimbólumaként a csontszerelékes (dísz)bot nagy valószínűséggel a 7. században szogd hatásra jelent meg, s a közvetítő folyosó a Selyemút lehetett. Az avarok díszbotja Az előzőekben bemutatott példák jól mutatják, hogy abban a közép- és belső-ázsiai miliőben, ahonnan az avarok nyugatra jöttek, amin keresztül vonultak, amely területekkel a Kárpát-medencei nomád birodalom feltehetően folyamatosan kapcsolatot tartott, s ahonnan az Avar Kaganátus fennállása idején több hullámban kisebb-nagyobb közösségek bevándorlását sejtjük, a hatalom, a társadalmi vagy hivatali státusz szimbólumaként használtak hosszabb (dísz)botokat. Ezek egyik típusát alkotják a csontszerelékes darabok. Vagyis az avarok nagy valószínűséggel ismerhették ezt az eszközt és rangjelző szerepét is. Annak ellenére, hogy ma még nem tudunk arra a kérdésre választ adni, hogy a csontszerelékes botok a szogd–avar vagy türk–avar kapcsolatok révén kerültek-e be a Kárpátmedencei avar kultúrába, a subasai csontszerelékes botot és a hozzá hasonlókat az avar kori emlékanyag közép- vagy belső-ázsiai eredetű tárgytípusainak sorába sorolhatjuk. E botok esetében a László Gyula által felvetett jogar lehetőséget64 a formai hasonlóságok ellenére (gömbös végű pálca) elvethetjük, hiszen nem kiemelkedően gazdag temetkezésekből származnak. A magunk részéről az ütésre használt fegyver, vagyis a Garam Éva által felvetett buzogány lehetőséget65 sem tartjuk reálisnak a fémszerelék (vaslánc, vafül stb.) nélküli tárgyak esetében. Egy könnyű, szivacsos állományú csontvég biztosan nem volt képes komoly sérülés okozására. Az avar kori – vasalkatrész nélküli – csontgömbök többsége inkább volt botvég, mint ostor fogóvég. A kevés adat alapján az avar kori csontszerelékes botok funkcióját, szimbolikáját egyelőre teljes bizonyossággal nem határozhatjuk meg. Talán a subasai csontszerelékes bot esetében megkockáztathatjuk, hogy rangjelző tárgy, díszbot lehetett, tekintve, hogy az egyéb leletösszefüggések alapján a sírban nyugvó férfiban a 64 LÁSZLÓ 1938, 535. 65 GARAM 1998, 109. BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ kis közösség vezetőjét feltételezhetjük. Egyes esetekben a csontgömbök sírbéli helyzete arra utal, hogy a lófelszerelés részei voltak (vö. Függelék); ezért ezek akár a ló ösztökélésére, irányítására szolgáló lovaglópálca-szerű tárgyak részei is lehettek. Talán ezek rövidebb pálcák voltak; erre már utalt Garam Éva, amikor a csontgömbök sírbéli helyzetéből a hozzájuk tartozó szár hosszára – 40 cm körüli – próbált következtetni.66 A felsorolt türk kori anyagban lévő csonttubusok alapján elképzelhető, hogy az avar kori sírokban felbukkanó rövid csonttubusok egy része (pl. 10. tábla 1–3) is hasonló vékony botok szereléke volt. A korszak csonttubusai rendeltetésének meghatározása máig nem jutott nyugvópontra, talán csak azoké, amelyeken legalább két, egymással szemben lévő furat van valamilyen fedlap számára: ezeket Mesterházy Károly só- vagy írtartó tégelynek tartja.67 Érdemes röviden kitérni akár a csontgömböknél, akár a csonttubusoknál, vagy a csonthengereknél a kutatási nehézségekre és az azokból adódó bizonytalanságokra. A számos probléma közül itt kettőt említünk. Elsősorban a nyomott gömb alakú csontgömböket, főként ha az gyermek vagy női sírmellékletként került elő, egyes publikációk orsógombként nevezik meg. Sem ezek, sem a telepanyagokban feltűnő csontgömbök esetében nem dönthető el minden kétséget kizáróan, hogy orsógombról vagy botvégről van-e szó, hacsak a kísérő leletek vagy a leletösszefüggések további támpontot nem nyújtanak. Például a FelgyőKettőshalmi-dűlői avar telep 2317. objektumából – ami egy ÉK–DNY hossztengelyű, félig földbe mélyített, szabálytalan téglalap alakú épület volt – származó, pontkörös díszű, nyomott gömbös csontgömb fél töredékét említjük. Mivel az objektumban ezen kívül agyag nehezékek is voltak, joggal gondolhatunk arra, hogy a csontgömb valószínűleg orsógomb volt.68 Egyébként a telep csonteszközei között egy másik, lapos henger alakú csont orsógomb is előkerült.69 A Daruszentmiklós F-008 avar kori település O41/S25 objektumából (ház) származó csontgombot a publikáció botvégként említi,70 de az aszimmetrikus forma 66 67 68 69 70 GARAM 1998, 117. MESTERHÁZY 1971. BALOGH 2018, 40, 84, 6. kép 1. BALOGH 2018, 64. kép 13. BÁRÁNY 2014, 401, 3. kép 4. inkább emlékeztet a korszak agyag orsógombjaira. Férfisírokban (gyakorta öves-fegyveres sírokról van szó) más „női” leletekhez (agyag orsónehezék, egyegy jellemzően női ékszer, mint pl. láncos fülbevaló vagy torques) hasonlóan, gyakorta kerülnek elő tűtartószerű csonttárgyak, általában esztergályozott darabok. Több esetben a leírások tűről vagy vasmaradványról nem tesznek említést, de mégis a tűvel együtt lévő, egyértelmű darabokhoz hasonlóan a legtöbbször ezeket is tűtartóként, egy-egy esetben eszköznyélként nevezik meg. Ezen csonttubusok belső átmérője nagyjából megegyezik a felsorolt csontszerelékes botok valószínűsített vastagságával (1–1,3 cm), és általában a kéztő közelében kerülnek elő, ezért egyes esetekben nem kizárt, hogy a türk kori tubusok analógiájára ezek is vékony botok alkatrészei voltak. Teljességre törekvő gyűjtést nem végeztünk, ezért csak néhány kiragadott példát mutatunk be. A Kiszombor-O 2. öves-kardos férfisírban, a jobb alkar alatt 5 cm hosszú és 0,8 cm belső átmérőjű esztergályozott csonthenger került elő (10. tábla 6). Csallány Dezső tűtartónak írta le,71 Garam Évánál csonthengerként, kérdőjelesen tűtartóként szerepel.72 A Kiszombor-O 7. sírba is az övveretek tanúsága szerint férfit temettek. A szűkszavú leírás alapján a „mell mellett jobbról” 73 egy 5,7 cm hosszú és 1,1 cm belső átmérőjű, ugyancsak esztergált csonthenger került elő (10. tábla 7). A börcs-nagydombi 1. sírban, a bal alkaron belül egy esztergályozott, 8,7 cm hosszú és 1,5 cm átmérőjű csonthenger feküdt, melyet Tomka Péter sem tűtartónak, hanem tűtartó szerű tárgynak írt le (10. tábla 4).74 A henger belső átmérőjének méretét ugyan nem ismerjük, de a rajz alapján az hozzávetőlegesen megegyezik a bal medence külső szélénél talált rövid hengerével,75 1,1 cm körüli lehet. A rövid tubust Tomka Péter szerint „valaminek a nyelére húzhatták…”76 Elképzelhetőnek tartom, hogy a börcsi két csonttárgy összetartozott és együtt egy vékony bot szerelékei voltak még akkor is, ha a sírleírás alapján egymáshoz viszonylag közel kerültek elő. 71 72 73 74 75 76 CSALLÁNY 1939, 126, III. tábla 7. GARAM 1992, 142, Taf. 34. 1. CSALLÁNY 1939, 126, 4. kép 7. TOMKA 2005, 139, 4. kép 16. TOMKA 2005, 139, 4. kép 17. TOMKA 2005, 174. 67 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 Végül a késő avar kori anyagból a Komárom-Hajógyár A kunbábonyi vezér madárfejes botja 78., pikkelymintás öntött övgarnitúrával és lovával A kunbábonyi sírleletben lévő, pusztai vagy szírti együtt eltemett férfitemetkezést említjük. Sajnos ar- sasfejet ábrázoló, préselt aranylemezt (12. tábla 3) H. ról nem tesz említést a leírás, hogy a 7,4 cm hosszú, 1 Tóth Elvira és Horváth Attila korbács fogójaként ércm átmérőjű, szintén esztergált csonthenger (10. kép telmezte, és a leletek között lévő négy darab préselt, 5) – a publikációban tűtartóként szerepel77 – vajon hol gömb alakú dísszel együtt korbácsként rekonstruálkerült elő, de a sírrajzon talán a 20. sz. lelettel azonosít- ta.83 A madárfejen nem látszik hosszú használat nyoható, mely a férfiváz bal alkarja és a lóváz között feküdt. ma, ezért hatalmi szimbólumként interpretálták a díVisszatérve az avar kori csonttubusok kérdésére, e szes korbácsot. tárgyak botokhoz való tartozásának lehetőségét a fen- A szerzőpáros számbavette a formai analógiákat, megtebb említett türk kori példák mellett további, dél-szi- említették a perescsepinói együttes hosszú botját is, bériai hun kori leletek is valószínűsítik (11. tábla). J. valamint a kelet-európai madárfejes botvégeket, de V. Teterin 2014-ben megjelent rövid tanulmányában a hun kori leletekből ismert díszes korbácsok és vaDél-Szibéria, a Minuszinszk-medence, az Altáj–Sza- lószínűleg a Chronicon Pascale forrásadata alapján – ján vidék és Transzbajkália területéről összegyűjtötte mely a 623. évi Bizánc elleni ostrom eseményeit tárja és elemezte a hun–szarmata kori leletekben megtalál- elénk, s megemlékezik a kagán jelt adó korbácsáról84 ható tubusokat.78 Mindösszesen 24 példányt talált,79 – mégis a madárfejes korbács lehetősége mellett törtek vagyis ebben a régióban és időszakban sem egy ál- lándzsát.85 talánosan elterjedt tárgytípusról van szó. Méretben A perescsepinói leletegyüttesben lévő bot (jogar) egy (hosszuk 5-9 cm, átmérőjük 1-2 cm) az avar kori da- 153 cm hosszú, 2,2 cm átmérőjű pálca, melynek gömrabokkal megegyezőek, sima vagy díszített példányok, bös feje 3,4 cm átmérőjű (12. tábla 1–2). Egy fa alap, melyek Teterin szerint a hun–szarmata korszakon be- amely aranylemezekkel van borítva.86 A szárat erelül a Kr.e. 2. századtól egészen az 1. évezred közepéig detileg fedő 8 aranylemezen ugyanolyan apró lyukak előfordulnak e régiók temetkezéseiben.80 A tubusokat vannak, mint a koporsó lemezdíszein: valószínű, hogy az orosz kutatók is jobb híján tűtartónak nevezik an- azokhoz hasonlóan a bot lemezeit is eredetileg felszenak ellenére, hogy rendszerint azt is megjegyzik, hogy gelték. A lemezek különböző vastagságúak és eltérő tű nem volt bennük. Merőben eltér E. B. Vadeckaja minőségűek, de nem dönthető el, hogy ez a hosszú elképzelése, aki szerint ezek a copfok összefogására használat okán történt javítgatások eredménye vagy szolgáló viseleti darabok voltak.81 Mivel a hun–szar- pedig a temetés számára készített kellékről van-e szó. mata kori anyagban sokszor lovas sírokból, sőt néha a A perescsepinói bot (jogar) alapot kínál arra, hogy a lócsontok közül kerülnek elő a tubusok, végül Teterin kunbábonyi leletegyüttesben is feltételezhetjük valalegvalószínűbbnek azt tartja, hogy ezek ostor vagy mi hasonló jelenlétét. A kunbábonyi madárfej nyakrészének vastagsága hasonló a perescsepinói botszákorbács fogóvégeiként funkcionáltak.82 Feltehetően nem dönthető el, hogy korbácshoz vagy réhoz: bár a nyakrész pereme sérült, ezért nehezen bothoz tartoztak-e ezek a tubusok, de a fenti adatok állapítható meg a pontos átmérője, de 2 cm körüli. A legalábbis annak a lehetőségét mutatják, hogy az avar madárfej nyakán lévő apró lyukak ezüst szegecsek kori sírokból származó tubusok és „tűtartó” szerű nyomai, melyekkel a fa alapra aplikálták a vékony, 7,3 csonthengerek esetében sem zárható ki a botmarkolat cm hosszú és 3,5 cm magas aranydíszt (12. tábla 4). A leletegyüttesben nagyszámú töredékes aranylemez lehetősége. taláható, nagy részükről nem állapítható meg pontosan, hogy minek a díszítményei voltak. Nem zárható 77 78 79 80 81 82 TRUGLY 2008, 30, 19. tábla 42. TETERIN 2014. TETERIN 2014, 122. TETERIN 2014, 123. VADECKAJA 1999, 273, 275. TETERIN 2014, 125. 68 83 H. TÓTH–HORVÁTH 1992, 191, Abb. 8. 1, Taf. X. 1. 84 „…az avarok kagánja korbácsával intett, s a vele levők mindannyian nekirugaszkodva behatoltak a Hosszú Falon át;…” (SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 107.). 85 H. TÓTH–HORVÁTH 1992, 194. 86 INKOVA 2017, 11. BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ ki, hogy közöttük akár a botszár egykori aranyborításának töredékei is lehetnek. Az avar kori leletek között – a kunbábonyi példán kívül – csak három állatfejben végződő botvéget ismerünk. A kunbábonyihoz legközelebb a Győr-Téglavető 157. sír ólomból készült, madárfejben végződő, kúpos hosszú nyakú botvége (13. tábla 1) említhető.87 A sír egyéb leletei tarsolyzáró, vaskés, nyílhegy és edény voltak, amelyek inkább férfisírra utalnak. A GyőrTéglavető 63., szintén férfisírból pedig egy ugyancsak ólomból készült, kettős, stilizált állatfejben (ló- vagy madárfej) végződő, hosszú kúpos szárú botvég ismert (13. tábla 2).88 A 63. sír kronológiai helyzete nem határozható meg, a botvég öntött technikája inkább a késő avar korra utal. A 157. sírt az öntött, három lyukkal ellátott tarsolyzárója (Tobias 2011, 2e típus) alapján már egyértelműbben tehetjük a késő avar korra, annak elejére.89 Unikális tárgy az avar kori emlékanyagban a balatonszőlősi oroszlánfejes csont botvég (13. tábla 3). Az „A” sírból származó botvég késő avar korra való keltezésében a sír öntött, emberalakos csatteste és a kerek, lovast ábrázoló övveretek90 nem hagynak kétséget. Különleges a kunbábonyi botvég állatfej, madárfej alakja. Az avar kori leletanyagban viszonylag ritkán találkozunk madárfej alakú vagy madárfejjel díszített tárgyakkal. A két előbb említett győri botvégen kívül a komárom-hajógyári 109. sír öntött bronz, aranyozott, kis szíjvégét 91 és a 36. sír griff-fej alakú vereteit említhejük.92 A felsorolt állatfejes botvégek és madárfejes veretek, illetve az állatalakos tárgyak általában az avar kor kései korszakának jellemzői. Magában a kunbábonyi együttesben a madárfej a botvégen kívül egy kettős madárfejjel díszített, áttört téglalap alakú, granulációkkal és almandin betéttel dísztett aranyveret formájában bukkan elő.93 Ennek egyszerűbb kivitelű párhuzamát a bócsai vezéri sír87 88 89 90 91 92 93 BÖRZSÖNYI 1902, 135. BÖRZSÖNYI 1902, 21. TOBIAS 2011, 281. NÉMETH 1969, 154–156, 6–10. kép. TRUGLY 2008, 41, 48. tábla 3. TRUGLY 2008, 21, 36. tábla 10–14. H. TÓTH–HORVÁTH 1992, Taf. 5. ból ismerjük.94 Funkciójuk bár nem egyértelmű,95 de a 6–7. századi hasonló veretek és kettős madárfejes csatok nagyszámú előfordulása a Kaukázus-vidékén és Kelet-Európában (Ilovatka [UK], Kalinyinszkaja [RUS], Mokraja Balka [RUS] stb.),96 elsősorban a Kubán-vidékén és a Don alsó folyásánál, valamint a Krím-félsziget környékén97 azt jelzik, hogy a verettípus és a kettős madárfej-motívum kelet-európai eredetével számolhatunk. Ezen kívű azonban a szasszanida Irán,98 Bizánc99 és a késő antik eredet100 is felvetődött. Tovább árnyalja a képet, hogy az 5–7. században Itáliában és Nyugat-Európában is előfordul ez a motívum, főként csatokon és fibulákon. Talán ennél fontosabb, hogy a madárfej motívumként a hun-alán kultúrkörben is megtalálható:101 gondolhatunk pl. a regölyi kancsóra, a kercsi diadémára, a pokrovszki kard keresztvasára vagy a szeged-nagyszéksósi leletek között lévő madárfej alakú díszre. Ha a kunbábonyi leletek között H. Tóth Elvira által felismert késői hun „örökségre” gondolunk (aranyveretes szertartásíj, a felületet arányosan kitöltő granulációsorral keretezett kőberakások, peremveretes fa ivócsészék stb.),102 akkor ezek közé a horgas madárfej motívumot is besorolhatjuk. Közismert ma már, hogy a hun birodalom felbomlásával annak népessége és velük együtt kultúrája, műveltsége nem tűnt el, hanem ezt az örökséget a Kaukázus és Krím környéki központok tovább éltették. Közvetítésében fontos szerepet játszottak az alánok. Ezután azon sem lepődhetünk meg, hogy a Don-vidék kései alán, 8–9. századi anyagában tömegesen előfordulnak a madárfej alakú botvégek (13. tábla 4–8).103 94 LÁSZLÓ 1976, 19. ábra. 95 A bócsai kettős madárfejes veretet Kalmár János akasztóveretként értelmezte és az övre a madárfejekkel lefele rekonstruálta, László Gyula a sasfejekkel felfelé, az övre tette, s az Aradka-típusú akasztóveretet a róla lecsüngő szíj végére képzelte (KALMÁR 1943, XXIV. tábla 12; László 1976, 101.). H. Tóth Elvira a kunbábonyi kettős madárfejes aranyveretet egy hozzá hasonló stílusú, széles szíjvéggel együtt kés akasztóvereteként értelmezte (H. Tóth–Horváth 1992, 34–35, 127–129, Taf. VI. 2, 4–5.). 96 BÁLINT 1995, 5. kép 56–57, 7. kép 11, 16, 31. kép. 97 BÁLINT 1995, 31. kép. 98 WERNER 1986, 58–60. 99 DAIM 1990, 275–278. 100 BÁLINT 1995, 78. 101 A téma összefoglalását lásd KAZANSKI 2016. 102 H. TÓTH 1990. 103 USPENSKIJ–ALBEGOVA 2018. 69 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 Irodalom BALOGH 2016a Balogh Csilla: Csontlemezes skatulyák és dobozkák a Kárpát-medence avar kori anyagában — Bard-boxes and small cases decorated with carved bone plates in the Carpathian Basin from the Avar Period. Dolg Új sorozat 9 (2014), 131–144. BALOGH 2016b Balogh Csilla: Az avar kori tömmlővégek – Avar Mouthpieces of Hoses. Kuny Domokos Múzeum Közleményei 22, 193–216. BALOGH2018 Balogh Csilla: Egy falu a sötét időkből. Avar kori település a Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben — Avar Age Settlement at FelgyőKettőshalmi-dűlő (Csongrád County). Opitz Archaeologica 11. Budapest. BALOGH – PÁSZTOR 2015 Balogh Csilla – Pásztor Adrien: Az avar kori nagy gyöngycsüngős fülbevalók — Large bead-pendant earrings from the Avar period. In: Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája, Esztergom 2014. november 4–6. – Conference of young scholars on the Migration Period, Esztergom, november 4–6. Főszerk.: Türk A., szerk.: Balogh Cs. – Major B. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 3.1 – MTA BTK MŐT Kiadványok 3.1. Budapest–Esztergom, 581–625. BÁLINT 1995 Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai. Magyar Őstörténeti Könyvtár 8. Szeged. BÁRÁNY 2014 Bárány Annamária: Csonteszközöt Daruszentmiklós F-005 avar kori településről — Avar Bone Tools from Daruszentmiklós F-005 Site (Fejér County, Hungary). In: Avarok pusztái. Tanulmányok Lőrinczy Gábor 60. születésnapjára. Szerk.: Anders A. –Balogh Cs. –Türk A. Opitz Archaeologica 6. Budapest, 399–408. BÁRDOS – GARAM 2014 Bárdos, Edith – Garam, Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld in Zamárdi-Rétiföldek. Red.: Garam, É. – Vida, T. MAA 10. Budapest. BELENIZKI 1980 Belenizki, M. Aleksandr: Mittelasien – Kunst der Sogden. Leipzig. BÍRÓ 2015 Bíró Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei. Budapest. BÓNA 1957 Bóna István: Az ürbőpusztai avar temető — Le cimetière avar de Ürbőpuszta. ArchÉrt 84, 155–173. BORODOVSKIJ 1993 Бородовский, П. Андрей: Плети и стеки в экипировке раннесредневекового всадника юга Западной Сибири. В: Военное дело населения юга Сибири и Дальнего Востока. Новосибирск, 179–189. BÖRZSÖNYI 1902 Börzsönyi Arnold: Győri temető a régibb középkorból. ArchÉrt 22, 12–24, 128–143. BUGARSKI 2009 Бугарски, Иван: Некрополе из года антике и раној средњеј века на локалитету Чик — Cemeteries from Antiquity and Early Middle Ages at Čik. Београд – Belgrad. ČILINSKÁ 1966 Čilinská, Zlata: Slawisch-awarisches Gräberfeld in Nové Zámky. Bratislava. CSALLÁNY 1939 Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek — Grabfunde der Frühawarenzeit. FolArch 1–2, 121–180. DAIM 1990 Daim, Falko: Der awarische Greif und die byzantinische Antike. In: Typen der Ethnogenese unter besonderer Berücksichtigung der Bayern II. Hrsg.: Freisinger, H. – Daim, F. Wien, 273−304. ERDÉLYI 1958 Erdélyi István: A jánoshidai avar kori temető — Das awarenzeitliche Gräberfeld von Jánoshida. RégFüz Ser. II. No. 1. Budapest. FRAY ET AL. 2015 Fray, Géraldine – Grenet, Franz –Khasanov, Mutalib – Reurova, Marina – Riep, Maria: A Pastoral Festival on a Wall Painting from Afrasiab (Samarkand). Journal of Inner Asian Art and Archaeology 6/2011, 53–73. GARAM 1992 Garam, Éva: Die münzdatierten Gräber der Awarenzeit. In: Awarenforschungen I. Hrsg.: Daim, F. Archaeologia Austriaca Monographien 1. – Studien zur Archäologie der Awaren 4. Wien, 135–250. GARAM 1998 Garam Éva: Avar kori csont ostor vagy korbácsvégek és ostorbuzogányok — Awarenzeitliche Knochenpeitschen- oder Karbatschenenden und Peitschenkeulen. CommArchHung, 109–119. GLEBOV–IVANOV 2007 Глебов, П. Вячеслав – Иванов, А. Алексей: Кочевническое погребение хазарского времени из могильника Таловый II. B: Средневековые древности Дона — The Mediaeval Antiquities of the Don. Материалы и исследования по археологии Дона Вып. II — The Don Archaeology: New Materials and its Analysis Issue II. Москва, 154–176. INKOVA 2017 Инковa, Мариела: Съкровището на кан Кубрат. София. KALMÁR 1943 Kalmár János: Népvándorláskori akasztóhorgok és veretek — Metallhaken und Beschläge der ungarlädischen Völkerwanderungszeit ArchÉrt 4, 149–159. KAZANSKI 2016 Kazanski, Michel: Les mors de cheval à décor zoomorphe de l’époche des Grandes Migration. In: XXXVIIe journées internationales d’archéologie Mérovingienne. Bulletin de Liaison 40, 26–32. KENK 1982 Kenk, Roman: Früh- und hochmittelalterliche Gräber von Kudyrge im Altai. AVA-Materialien 3. München. KOVRIG 1963 Kovrig, Ilona: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. ArchHung 40. Budapest. KRYGANOV 1987 Крыганов, В. Андрей: Кистени Салтово-маяцкой культуры Подонья. СА 2, 63–69. KRUGLOV 2005 Круглов, Е. Владислав: Сложносоставные луки Восточной Европы раннего средневековья. B: Степи Европы в зпоху средневековья 4. Гл. ред.: Евглевский, А. В. Донецк. KUBAREV 2005 Кубарев, В. Глеб: Культура древних тюрок Алтая. По материалам погребальных памятников. Новосибирск. KUBAREV 2016 Кубарев, В. Глеб: Погребальные памятники древних тюрок в долине р. Хар-Ямаатын-гол (Северо-Западная Монголия) — Burial monuments of ancient Turks in the valley of the Khar-Yamaatyn-Gol River (Northwestern Mongolia). Археологические Вести 22, 115–129. KUBAREV – BAYAR 2002 Кубарев, В. Глеб – Баяр Д.: Каменные извания Шивет-Улана (Центральная Монголия). Археология, этнография и антропология Евразии 12:4, 75–85. 70 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ KUPER ET AL. 2015 LÁSZLÓ 1938 LÁSZLÓ 1976 MASSON 1953 MESTERHÁZY 1971 MIHAJLOV 2016 NÉMETH 1969 ORY 2006 PJANDZSIKENT 1954 Kuper, K. E. – Polosmak, N. V. – Kundo, L. P.: Examination of a Bimetal Artifact from the Xiungnu tomb. In: Ancient Metallurgy of the Sayan-Altay and East Asia. Materials of the 1st International Scientific Conference, dedicated to the Memory of Doctor of Historical Sciences Professor Yakov Ivanovich Sunchugashev (Abakan, September 23–27, 2015). Abakan–Ehime,117–124. László Gyula: Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához — Beiträge zur Betrachtungsweise des Krönungszepters. In: Szent István Emlékkönyv III. Budapest, 519–558. László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard. Cumania 4, 87–114. Массон, Е. Михаил: Ахангеран. Археоло-топографический очерк. Ташкент. Mesterházy Károly: Avarkori csonttégelyek — Bone-Jars from the Avar Age. DMÉ 1969–70, 109–116. Михайлов, А. Кирилл: Костюм из псковских камерных погребений 2-й пол. Х.в.на фоне раннесредневековых европейских аналогий. B: Древнерусский некрополь Пскова X - начала XI века Tom. 2. Ред.: Лабутина, И. К. НесторИстория, 416–427. Németh Péter: Újabb avarkori leletek a történeti Veszprém megyéből — Neue Funde aus der Avarenzeit auf dem historischen Gebeit des Komitats Veszpém. VMMK 8, 153–166. Ory, François: Essai de restitution des parties manquantes de la peintures d’Afrasiab. Rivista degli studi orientali 78, 87–105. Живопись древнего Пянджикента. Москва. Очерки Северо-Западной Монголии. Вып. 1. Результаты путешествия, исполненного в 1876-1877 годах по поручению Императорского русского географического общества членом-сотрудником оного Г. Н. Потаниным. Санкт Петербург. RASHEV 2007 Рашев, Рашo: Прабългарите през V–VII век. Велико Тырново. SAMASHEV ET AL. 2016 Самашев, Зайнолла – Дамдинсурэнгийн, Цэвээндорж –Онгарулы, Акан – Чотбаев, Айдос: Древнетюрский культовопоминальный комплекс Шивеет Улаан. Астана. SCAGLIA 1958 Scaglia, Guistina: Central Asians on a Northern Ch’i Gate Shrine. Artibus Asiae 2, 2–18. SHUICHENG 2018 Shuicheng, Li: The Mace-head: A Significant Evidence of the Early Cultural Interaction between West and East. Social Evolution and History 17:2, 258–272. SEREGIN–TISHIN 2017 Серегин, Н. Николай – Тишин, В. Владимир: Социальная история тюрков Центральной Азии (вторая половина I тыс. н.э.) — A Social History of Türks of Inner Asia (2nd half of the 1st millenium AD). Барнаул. STARK 2008 Stark, Sören: Die Alttürkenzeit in Mittel- und Zentralasien. Archäologische und historische Studien. Nomaden und Sesshafte 6. Wiesbaden. SZÁDECZKY-KARDOSS 1992 Szádeczki-Kardoss Samu: Az avar történelem bizánci forrásai I. Magyar Őstörténeti Könyvtár 5. Szeged. SZALONTAI 2018 Szalontai Csaba: Újabb avar temető Kiskundorozsma határából. Megjegyzések a hurkos végű csavart bronzdrótok rekonstrukciójához — A Newly Found Avar cemetery from the Vicinity of Kiskundorozsma. Comments on the Reconstruction of Loop-ended Twisted Bronze Wires. In: Sötét idők túlélői. A kontinuitás fogalma, kutatásának módszerei az 5–11. századi Kárpát-medence régészetében. Szerk.: Hága T. K. – Kolozsi B. Tempora Obscura 4. Debrecen, 141–183. TETERIN 2014 Тетерин, В. Юрий.: Рукояти плетей хуннской эпохи южной Сибири. В.: Материалы V международной научной конференции «Древние культуры Монголии и байкальской Сибири» (Кызыл, 15-19 сентября 2014 года) I. Кызыл, 122–128. TOBIAS 2011 Tobias Bendeguz: Avar kori tarsolyzárók a Kárpát-medencében – Awarenzeitliche Taschenverschlüsse im Karpatenbecken. MFMÉ – StudArch 12, 277–312. TOMKA 2005 Tomka Péter: Korai avar sírok Börcs-Nagydombon (Győr-Moson-Sopron megye) — Frühawarenzeitliche Gräber in Börcs-Nagydomb (Kom. Győr-Moson-Sopron). ArchÉrt 130, 137–179. H. TÓTH 1990 H. Tóth Elvira: Késői hun örökség a kunbábonyi kagáni sír leletei között. MKBKM 1988. Kecskemét, 5–15. H. TÓTH – HORVÁTH 1992 H. Tóth, Elvira – Horváth, Attila: Kunbábony. Das Grab eines Awarenkhagans. Kecskemét. TRIFANOV 2000 Трифонов, И. Юрий: Погребение Х. в. н. э. на могильнике Аргалыкты I. B: Памятники древнетюрский культуры в СаяноАлтае и Центральной Азии. Новосибирск, 143–156. TRUGLY 2008 Trugly Sándor: A Komárom-hajógyári avar temető és telep. Opitz Archaeologica 2. Budapest. USPENSKIJ – ALBEGOVA 2018 Успенский, С. Павел – Албегова, Х. Зарина: Деревянные предметы конского снаряжения из даргавского катакомбного могильника в Северной Осетии – Wooden Items of Horse Trappings from the Dargavs Catacomb Cemetery in North Ossetia. КСИА 252, 243–252. VAJNSHTEIN 1974 Вайнштейн, И. Севьян: История народного искусства Тувы. Москва. WERNER 1986 Werner, Joachim: Bewaffung und Waffenbeigabe in der Merowingerzeit. Settimante di studio del Centro italiano di studi sull’alto medioaevo 15. Spoleto, 95–108. YATSENKO 2004 Yatsenko, A. Sergey: The Costume of Foreign Embassies and Inhabitans of Samarkand on Wall Painting of the 7th c. In the „Hall of Ambassadors” from Afrasiab as a Historical Source. Transoxania 8. http://www.transoxiana.com.ar/0108/yatsenko-afrasiab_ costume.html POTANIN 1881 71 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 Függelék Gömbös csont botvéget tartalmazó avar kori lelőhelyek Lelőhely/sírszám Halott neme Egyéb Helye Mellékletek 1 Abony 282. sír ffi 2 Adorján-Kávai kertje/Adorjan (SR) 1. sír nő 3/a Alattyan-Tulát 181. sír ffi láb mellett vascsatok, vaskarika, nyílcsúcs dróttekercses fülkarikapár, gyöngyök, bronzcsipesz, vaskés, orsógomb fülkarikapár, vascsat, vaskarika, kétágú vasakasztó 3/b Alattyan-Tulát 441. sír ffi jobb térd belső oldalánál vaskarika, vaskés, vascsat 4 Aradka/Aradac (Ro) 59. sír ffi 5 Bécs-Unter St. Veit/Wien (A) 6 Bécs-Liesing /Wien (A) 3. sír ffi lovas 7 Bölcske 11. sír ffi lovas lókoponyánál lovas bal comb mellett, a ffi és a ló között 8 Bugyi-Űrbőpuszta 8. sír ffi 9 Budapest-Farkasvölgy, szórvány ffi 10 Csákberény-Orondpuszta 421. sír nő Csólyospálos-Felsőpálos, Budai-tanya 182. sír Csólyospálos-Felsőpálos, 11/b Budai-tanya 213. sír ffi 11/c Csólyospálos-Felsőpálos, Budai-tanya 258. sír ffi 12 Csoma-Újtelep 9. sír ffi 13 Dévényújfalu/Devinská Nová Ves (Sl) 28. sír 14 Dévaványa 145. sír 15 17 Dormánd-Hanyipuszta, szórvány Dunaradvány/Radvan nad Dunajom-Wirt (Sl) 12. sír Győr-Téglavető 160. sír ffi ló bal hátsó lábánál alkar mellett 18 Hajós-Cifrahegy 157. sír ffi jobb lapockán 19/a Halimba 159. sír ffi 19/b Halimba 357. sír ffi 11/a 16 MÁRTON 1904, 315. közöletlen (Városi Muzeum, Zombor/Sombor, SR) KOVRIG 1963, 23, Taf. XIV. 82. KOVRIG 1963, 41, Taf. XXIX. 15. vascsat, vaskés, vaskarika, bogozó NAGY 1959, 60, Tab. XI. 1. vaskard, íjlemezek, zabla, kengyel vascsat, vaskés, nyeregdísz DAIM 1979, 62, Taf. 5. 7. MOSSLER 1948, 222, Abb. 63. 19. SZELLE 1891, 244; LÁSZLÓ 1938, 525, IV. tábla 2. préselt veretek BÓNA 1957, 157, 32. tábla 1. NAGY 1998, 97–98, Taf. 83. A-12 csontlemez, vastöredékek, kova, csiholó, vascsüngő, csonteszköz, vascsat, gyöngyök, szíjvégek, állatcsontok jobb lábfejnél LÁSZLÓ 2017, 86, 37. tábla 10. közöletlen (Thorma János Múzeum, Kiskunhalas) kisgyöngycsüngős fülbevaló, közöletlen (Thorma János 2 vascsat, 2 vaskés, 2 nyílhegy, középszéles íjlemezek Múzeum, Kiskunhalas) koporsókapcsok, vascsat, öntött bronz, csuklós csat, közöletlen (Thorma János szegecstakarós veretek, Múzeum, Kiskunhalas) széleskarú íj lemezei, vaskés vascsat, vaskés, 3 nyílhegy jobb lábszár mellett ffi láb felőli sírvégen lábszárak között ostorbuzogány ostorbuzogány ostorbuzogány öntött övveretek BAKAY 1976, 32. edény EISNER 1952, 16, Obr. 7. 8. KOVRIG 1975, 138, Fig. 9. 1. SZABÓ 1966, 44, XIII. tábla 6. ffi 20 Homokrév-Vodoplav dűlő/ Mokrin (SR) 8. sír ffi 21 Hortobágy-Árkus ffi lovas bokák között lovas 22/a Jánoshida-Tótkérpuszta 30. sír ffi jobb térdnél 22/b Jánoshida-Tótkérpuszta 115. sír ffi+nö ffi medencéjének bal oldalán 72 Irodalom vascsatok, edény TOČIK1991, Taf. XIV. 52. vascsat, íjlemezek, nyílhegy fülkarika, gyöngy, 2 vascsat, vaskarika, vaskés, vasár fülbevaló, préselt övveretek, vaskés, íjlemezek, tegez, edény bogyócsüngős fülbevaló, tarsoly-gyöngy, vascsat, vaskés, nyílhegy, állatcsont, edény fülkarika, gyöngy, 2 vascsat, préselt veretek, bogozó, nyílhegy, vasakasztó, íjlemezek, tegezcsontok, csonttégely, vaskés, csontpecek, vasbádog tégely, tegezakasztó, zabla, hevedercsat BÖRZSÖNYI 1902, 136. BALOGH 2018a, 78, 99. tábla 157: 12. TÖRÖK 1998, 32, Taf. 18. 158: 8. TÖRÖK 1998, 51, Taf. 38. 357: 10. RANISAVLJEV 2007, 14., Tab. XXXVI. 1; BALOGH 2015, 44–46. H. TÓTH–HORVÁTH 1992, 761. j. ERDÉLYI 1958, 11–12, XIII. öntött övveretek tábla 6. henger alakú varkocsszorító, ERDÉLYI 1958, 23, XXVI. vaskés tábla 1. BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ Lelőhely/sírszám Halott neme Egyéb Helye 22/c Jánoshida-Tótkérpuszta 145. sír ffi job medence felső szélénél 22/d Jánoshida-Tótkérpuszta 179. sír ffi bal könyök belső oldalán 23/a Jászapáti-Nagyállási út 110. sír ffi jobb bordák mellett 23/b Jászapáti-Nagyállási út 139. sír ffi jobb combcsont ostorbumellett zogány 23/c jobb combcsont mellett Jászapáti-Nagyállási út 182. sír ffi ostorbuzogány 23/d Jászapáti-Nagyállási út 293. sír ffi jobb láb mellett ostorbuzogány 24 jobb kéznél Jutas 112. sír ffi Kassa-Zsebes/Sebastovce (Sl) 25/a 94. sír ffi lovas ló lábánál ostorbuzogány Kassa-Zsebes/Sebastovce (Sl) 25/b 321. sír ffi lovas jobb lábvégnél ostorbuzogány 26 Keszthely ffi térdek között ostorbuzogány 27 Kisköre-Halastó 76. sír 28 Kiskundorozsma-Subasa 42. sír 29 Kiskunfélegyháza-Pákapuszta A 11. sír 30 Kölked-Feketekapu B 621. sír jobb lábfejnél bal medence mellett ffi Mellékletek Irodalom bronzcsat, préselt övveretek, vaskés, szablya, nyílhegy 2 vascsat, préselt háromkarélyos veret, vaskés, kova, gyöngyök, csont akasztó fülkarika, 2 vascsat, 2 csont tarsolyzáró, vaskarika, tegezakasztó, vaskés, fenőkő, 7 nyílhegy fülkarika, vaskés, 2 kova, vaslemez töredéke fülkarika, bogyócsüngős fülbevaló, líra alakú bronzcsat, lemezes veretek, íjlemezek, tegezcsont, 3 nyílhegy, tegezzáró csontlemez, csont függesztő ERDÉLYI 1958, 28, XXVIII. tábla 7. ERDÉLYI 1958, 32, XXXII. tábla 2. MADARAS 1994, 39–40, Taf. XVII. 13. MADARAS 1994, 45, Taf. XX. 139: 2. MADARAS 1994, 54, Taf. XXVI. 7. MADARAS 1994, 76, Taf. XLI. RHÉ–FETTICH 1931, 24, vascsat, agyagkorong Abb. 6. kard, kengyel, nyeregvasa- BUDINSKÝ-KRIČKA– lás, lemez-falera, öntött TOČIK 1991, 26, Taf. XIV. veretek 94: 52. BUDINSKÝ-KRIČKA– lószerszámveretek, kengyel, TOČIK 1991, 64–65, Taf. zabla, lándzsa XLIV. 321: 9. HAMPEL 1905, III. Taf. öntött övveretek 155. 12. fülkarika, gyöngy, vascsat, GARAM 1979, 22, Taf. 15. 65. vaskés fülbevaló, 2 gyöngy, 2 vas- SZALONTAI 2018, 153–154, kés, vaskarika, bronzlemez, 19. kép 2, 4. szárnyascsontok BALOGH 2018b, 144. tábla 6. gyermek KISS 2001, 182, Taf. 99. B-621. betöltésben 31 Környe 147. sír ffi bal combtőnél 32 Mezőbánd/Band (Ro) 44. sír ffi 33 Mosonszentjános 175. sír 34 Péterréve/Bačko Petrovo Selo, Čik (SR) 28. sír ffi a sír északnyugati sarkában, a lószerszámokkal együtt 35 Pusztamérges B 4. sír nő jobb alkar mellett 36 Sükösd-Ságod 134. sír gyermek jobb combcsont közepe mellett 37 Szebény 97. sír ffi térdeknél 38 Szeged-Kundomb 116. sír gyermek szegycsontnál lovas lókoponya közelében 2 egybeöntött pajzstestű csat, vascsat, félgömb alakú apró veretek, öntött bronz hosszúszárú akasztóveret, préselt szíjvégek, hagymafejes fibula, csontfésű, bogozó, íjlemezek, fokos, 5 nyílhegy bronzcsat, préselt lószerszámveretek vaskarika préselt álcsat, préselt félgömb alakú lószerszámveret, vascsat, kova, 2 vaskés, bogozó, 2 nyílhegy, keskenykarú íj merevítői, szalu, 2 zabla, 2 kengyel, P-füles kard fülkarikapár, öntött bronz tű, vascsat, vaskés, fülkarikapár, öntött füles bronzkorong, indás lemezes kisszíjvég, vaskés, edény, állatcsont öntött indás övdíszek, vaskés, edény BUGARSKI 2009, 38–39, Tab. VII. 12-13. fülkarika, gyöngyök, vaslánc, vascsat, vaskés, csont tarsolyzáró, edény SALAMON– CS. SEBESTYÉN 1995, 22, Pl. 17. 116: 7. SALAMON–ERDÉLYI 1971, 28., Taf. 25. 10. KOVÁCS 1913, 321–322, 39. kép 1. KOVRIG 1963, 138. KOREK 1945, III. t. 24; BALOGH 2013, 455. kép 4: 15. közöletlen (Türr István Múzeum, Baja) GARAM 1975, 80, Fig. 8. 97: 38. 73 A R C H A E O L O G I A Lelőhely/sírszám 39/a Szegvár-Szőlőkalja 67. sír 39/b Szegvár-Szőlőkalja 73. sír C U M A N I C A Halott neme gyermek Egyéb 5 Helye térdnél ffi bal lábszár külső oldalánál Mellékletek Irodalom közöletlen (Koszta József Múzeum, Szentes) fülkarika, 3 vascsat, vaskés, közöletlen (Koszta József vaskarika, vasár Múzeum, Szentes) Gátér típusú préselt veretek, ROSNER 1999, 48–49, Taf. vascsat, szax, vaskés, 6 nyíl- 24. 350: 13. hegy, lándzsa, íjlemezek 2 vascsat, edény 40 Szekszárd-Bogyiszlói út 350. sír ffi jobb kéznél 41/a Szentes-Kaján 216. sír nő jobb könyöknél bronzlánc, vaskés 41/b Szentes-Kaján 226. sír nő bal combtőnél 41/c Szentes-Kaján 327. sír ffi bal térdnél 41/d Szentes-Kaján 389. sír ffi bokák között láncos fülbevaló, gyöngyök, KOREK 1943, XIX. tábla 51. vaskés préselt övveretek KOREK 1943, XXXI. tábla 1. KOREK 1943, XXXVI. tábla fülbevaló, vascsat, vaskés 46. vascsat, vaskés, vaskarika, B. NAGY 2003, 64, 173. kép vaspánt 488: 2. 42 Székkutas-Kápolnadűlő 488. sír juvenis 43 Tiszaeszlár-Bashalom, Csengőspart (Lovas István földje) 1. sír ffi 44 Tiszafüred-Majoros 592. sír ffi jobb bokánál ostorbuzogány (?) préselt veretek lovas jobb lábfejnél 45/a Vác-Kavicsbánya 347. sír gyermek jobb lábnál 45/b Vác-Kavicsbánya 426. sír juvenis jobb térdnél 46 Várpalota-Gimnázium 129. sír ffi 47 Vedresháza 27. sír lovas ffi Verbász-Polet téglagyár/Vrbas- gyer48 Ciglana Polet(SR) 130. sír mek Zamárdi-Rétiföldek 118. sír 49/a (121. ló ffi) Zamárdi-Rétiföldek 177. sír 49/b (184. ffi) lábnál ló Zamárdi-Rétiföldek 523/a sír (+gyermek) ffi sírföldben 49/d Zamárdi-Rétiföldek 1345. sír lo jobb oldalánál 49/e Zamárdi-Rétiföldek 1641. sír ffi 49/f Zamárdi-Rétiföldek 2044. sír ló 49/c a botvég a sírföldben, a henger a jobb lábszár alsó végénél jobb hátcsigolyák mellett öntött övveretek, vascsat, bronzcsat, vaskés, csiholó, kova, lándzsa KOREK 1943, 29, XIX. tábla 35. CSALLÁNY 1960, 59, XIX. tábla 46. GARAM 1995, 78, Taf. 105. 592: 22. TETTAMANTI 2000, 77, Taf. 19. 347: 3. vascsat, vaslánc, vasár, TETTAMANTI 2000, 96, Taf. 24. 426: 1. edény, tojás ERDÉLYI–NÉMETH 1969, falera, nagyszíjvég, kengyel 179, IV. tábla 3. közöletlen (Móra Ferenc vaskés Múzeum, Szeged) NAGY 1971, Tab. XXV. edény, vaskés, sarló 130: 3. BÁRDOS–GARAM 2009, 29, Taf. 14. 121(?): 1. 3 vascsat, téglalap alakú BÁRDOS–GARAM 2009, rojtosvégű és félgömb alakú 35–36, Taf. 20. 177: 35. lószerszámveretek fülkarika, edény 2 vascsat, verettöredékek, vaskés, vaskard, edény kantárkarika vasveretekkel, vas nyeregveretek, préselt félgömbös rozetták, préselt kúpos veretek, trapéz formájú préselt indás szíjvégek, lándzsa, 5 nyíl-hegy, középszéles íj lemezei BÁRDOS–GARAM 2009, 79, Taf. 65. 523/a: 7. BÁRDOS–GARAM 2009, 175, Taf. 152. 18. préselt rozetták, lemezes szíjvégek, bronzpánt szegeccsel BÁRDOS–GARAM 2014, 32, Taf. 180. 1641: 1, 11. zabla, vascsat, félgömb alakú lószerszámveret BÁRDOS–GARAM 2014, 90, Taf. 215. 2044: 1. A függelékben szereplő irodalom BAKAY 1976 BALOGH 2015 Bakay Kornél: A népvándorlás viharaiban. In: Kaposvár és környéke története. Kaposvár, 40–57. Balogh Csilla: A homokrévi 8. sír faragott csontlemezei. Adatok az avar kori tegezek típusaihoz —The carved bone plates of grave 8 from Mokrin [Srb]. New data to the types of the Avar age quivers. In: „…in nostra lingua Hringe nominant” – Tanulmányok Szentpéteri József 60. születésnapjára. Szerk.: Balogh Cs.– Petkes Zs. – Sudár B. – Zsidai Zs. Budapest, 39–70. BALOGH 2018a Balogh Csilla: Hajós-Cifrahegy — Avar Cemetery at Hajós-Cifrahegy. In: Avar kori temetők Bács-Kiskun megyében 1 – Avar Cemeteries in Bács-Kiskun County 1. Szerk.: Somogyvári Á. ArchCum 4. Kecskemét, 37–124., 214–317. BALOGH 2018b Balogh Csilla: Kiskunfélegyháza-Pákapuszta A — Late Avar graves from Kiskunfélegyháza-Pákapuszta A. In: Avar kori temetők Bács-Kiskun megyében 1 – Avar Cemeteries in Bács-Kiskun County 1. Szerk.: Somogyvári Á. ArchCum 4. Kecskemét, 125–134, 318–333. BÁRDOS – GARAM 2009 Bárdos, Edith – Garam, Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld in Zamárdi-Rétiföldek I. Red.: Garam, É. – Vida, T.. MAA 9. Budapest. 74 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ BÁRDOS – GARAM 2014 Bárdos, Edith – Garam, Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld in Zamárdi-Rétiföldek II. Red.: Garam, É.– Vida, T. MAA 10. Budapest. BÓNA 1957 Bóna István: Az ürbőpusztai avar temető — Le cimetière avar de Ürbőpuszta. ArchÉrt 84, 155–173. BÖRZSÖNYI 1902 Börzsönyi Arnold: Győri temető a régibb középkorból — Frühmittelalter-liches Gräberfeld in Győr. ArchÉrt 22, 12–24, 128–143. BUDINSKÝ-KRIČKA–TOČIK 1991 Budinský-Krička, Vojtech – Točík, Anton: Šebastovce. Gräberfeld aus đer Zeit des awarischen Reiches. Katalog. Nitra. BUGARSKI 2009 Бугарски, Иван: Некрополе из года антике и раној средњеј века на локалитету Чик — Cemeteries from Antiquity and Early Middle Ages at Čik. Београд – Belgrad. CSALLÁNY 1960 Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei — Awarische Funde des Komitats Szabolcs-Szatmár. JAMÉ 1, 31–87. DAIM 1979 Daim, Falko: Awarische Altfunde aus Wien und Niederösterreich. MittAnthGes 59, 55–101. EISNER 1952 Eisner, Jan: Devínska Nová Ves. Slovanské pohřebišté. Bratislava. ERDÉLYI 1958 Erdélyi István: A jánoshidai avar kori temető — Das awarenzeitliche Gräberfeld von Jánoshida. RégFüz Ser. II. No. 1. Budapest. ERDÉLYI – NÉMETH 1969 Erdélyi István – Németh Péter: A Várpalota-gimnáziumi avar temető — Awaren-Friedhof Várpalota-Gymnasium. VMMK 8, 167–198. GARAM 1975 Garam, Éva: The Szebény Cemetery. In: Avar finds in the Hungarian National Museum. Cemeteries of the Avar Period (567-829) in Hungary 1. Ed.: Kovrig, I. Budapest, 49–108. GARAM 1979 Garam, Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Kisköre. FontArchHung. Budapest. GARAM 1995 Garam, Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Cemeteries of the Avar Period (567-829) in Hungary 3. Hrsg.: Kiss, A. Budapest. HAMPEL 1905 Hampel, József: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn I–III. Braunschweig. KISS 2001 Kiss, Attila: Das Awarenzeitliche Gräberfeld in Kölked-Feketekapu B I–II. MAA 6. Budapest. KOREK 1943 Korek József: A Szentek-kajáni avar temető — Das awarische Gräberfeld zu Szentes-Kaján. Dolg 19, 3–90. KOREK 1945 Korek József: Két Szeged-környéki avar temető — Zwei awarische Gräberfelder aus der Umgebung von Szeged. FolArch 5, 102–116. KOVÁCS 1913 Kovács István: A mezőbándi ásatások. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából 4, 265–429. KOVRIG 1963 Kovrig, Ilona: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. ArchHung 40. Budapest. KOVRIG 1975 Kovrig, I.: The Dévaványa Cemetery. In: Avar finds in the Hungarian National Museum. Cemeteries of the Avar Period (567829) in Hungary 1. Ed.: Kovrig, I. Budapest, 121–155. LÁSZLÓ 1938 László Gyula: Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához — Beiträge zur Betrachtungsweise des Krönungszepters. In: Szent István Emlékkönyv III. Budapest, 519–558. LÁSZLÓ 2017 László Gyula: A csákberény-orondpusztai avar kori temető. Szerk.: Garam É. – Vida T. – Szentpéteri J. SzIKMK A sorozat 53. Székesfehérvár. MADARAS 1994 Madaras, László: Das Awarenzeitliche Gräberfeld von Jászapáti Das Awarische Corpus – Avar Corpus Füzetek II. Hrsg.: Madaras, L. Debrecen–Budapest. MÁRTON 1904 Márton Lajos: Új leletek az abonyi régibb középkori sírmezőből. ArchÉrt 24, 302–318. MOSSLER 1948 Mossler, Gertrud: Ein frühgeschichtliches Gräberfeld von Wien-Liesing. JÖAI 37, 216–238. B. NAGY 2003 B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. Szerk.: Bende L. – Lőrinczy G. MFMÉ – MonArch 1. Szeged. NAGY 1959 Nađ, Šandor: Nekropola kod Aradca iz ranog srednjeg veka — Die Nekropole bei Aradac aus dem Frühen Mittelalter. RVM 8, 45–102. NAGY 1971 Nađ, Šandor: Necropola iz srednjeg veka u ciglana „Polet” u Vrbasu — Das frühmittelalterliche Gräberfeld auf Gelände der Ziegelei „Polet” bei Vrbas. RVM 20, 187–268. NAGY 1998 Nagy, Margit: Awarenzeitliche Gräberfelder im Stadtgebiet von Budapest I–II. Red.: Garam, É. – Vida, T. MMA 2. Budapest 1998. RANISAVLJEV 2007 Ранисавлев, А.: Раносредњовековна некропола код Мокрина — Early Medieval Necropolis near Mokrin. Спрско Археолошко Друштво 4 – Serbian Archaeological Society 4. Београд. RHÉ–FETTICH 1931 Rhé, Gyula – Fettich, Nándor: Jutas und Öskü. Zwei Gräberfelder aus der Völkerwanderungszeit in Ungarn. Praga. ROSNER 1999 Rosner, Gyula: Das Awarenzeitliche Gräberfeld in Szekszárd-Bogyiszlói Straβe. Red.: Garam, É. – Vida, T. MAA 3. Budapest. SALAMON – ERDÉLYI 1971 Salamon, Ágnes – Erdélyi, István: Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe. StudArch 5. Budapest. SALAMON – CS. SEBESTYÉN 1995 Salamon, Ágnes – Cs. Sebestyén, Károly: The Szeged-Kundomb Cemetery. Das Awarische Corpus – Avar Corpus Füzetek IV. Ed.: Madaras, L. Debrecen–Budapest, 8–109. SZABÓ 1966 Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga II. Sírleletek Dormánd-Hanyipusztáról — Der awarenzeitliche Fundbestand des Museums von Eger II. Gräberfunde aus Dormánd-Hanyipuszta. EMÉ 4, 29–69. SZELLE 1891 Szelle Zsigmond: Régészeti ásatások a bölcskei népvándorláskori temetőben. ArchÉrt 11, 239–249. TETTAMANTI 2000 Tettamanti, Sarolta: Das awarenzeitliche Gräberfeld in Vác-Kavicsbánya. Red.: Garam, É. – Vida, T. MAA 5. Budapest. TÖRÖK 1998 Török, Gyula: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Halimba. Das Awarische Corpus – Avar Corpus Füzetek V. Hrsg.: Madaras, L. – Szentpéteri, J. Debrecen–Budapest. H. TÓTH – HORVÁTH 1992 H. Tóth, Elvira – Horváth, Attila: Kunbábony. Das Grab eines Awarenkhagans. Kecskemét. 75 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 Csilla Balogh Some notes on the Avar-Age bone baton-ends Based on ethnographic parallels, Hungarian and international scholarship consider Avar-Age spheres made of bone, sometimes of metal, whip-ends although no remains of leather belts were found near these objects. In the undisturbed male grave 42 of the Kiskundorozsma-Subasa (HU) cemetery (Fig. 1: 1), two bone objects came to light: an acorn-shaped one with scratched braided decoration on its cylindrical handle (Fig. 1: 2) and a truncated cone-shaped object (Fig. 1: 3) determined by the author of the publication as leather bottle’s end. Based on the recently published ancient Turkic parallels in Altai and 6th–8th-century depictions, we think that these could be decorations of a long baton (Fig. 1: 4). In the Avar-Age find material, there are few similar batons with two mountings (Fig. 1: 5–8). However, we suggest that most of the single bone spheres and short bone tubes (Fig. 10) also belonged not to whips or flogs, but to batons or, perhaps, riding crops. In the Turkic archaeological material of the Altai-Sayan Mountains, analogies of the bone spheres and tubes of the Carpathian Basin are well-known (Fig. 2). In three recently published and well-recorded burials (Tashanta-III [RUS] barrow 10; Yustyd-XII [RUS] barrow 28; Yustyd-I [RUS] barrow 8) (Fig. 3) spherical and tube-shaped objects were situated in line, 60–75 cm from each other. They did not belong directly to horse harness, being found not by horse skeletons, but beside human bones separated in space from the horse. So, we think, that these were batons with bone decorations. Besides archaeological data, contemporary depictions (stone sculptures, stone carvings, wall paintings from Afrasiab) also attest to the presence of some kind of batons or sticks in the Turkic heritage (Fig. 5, Fig. 6: 1–2, Fig. 7: 1, Fig. 8). Besides Turks, we meet several depictions of long batons frequently supplied with a spherical end in the Sogdian environment (Fig. 6: 3, Fig. 7: 2, Fig. 9: 1–2). Judging from the depictions, these objects served not only as symbols of power at Sogdians but had also sacral semantics (Fig. 9: 3–6). Probably, (parade) batons with bone ending could have appeared at the Turks in the 6th–7th century under the Sogdian influence, as the symbol of the elite or the officials. During their history, Avars stood in touch both with the Sogdians and the Turks, so they, with a great probability, could know these objects and their role as symbols of rank. For the time being, we are not able to answer the question of whether batons with bone end got into the Avar culture due to Sogdian-Avar or Turkic-Avar connections, but we can, probably, include the bone mounted pole from Subasa and similar pieces into the group of objects of Central or Inner Asian origin of the Avar Age finding material. Bone mounted batons and the long stick of the Malaia Pereshchepina assemblage (Fig. 12: 1–2) put us on the new interpretation of the bird head-shaped golden plate from the leader grave of Kunbábony (Fig. 12: 3). Opposite of the traditional view, we think that it served not as a whip handle, but as a decoration of a baton-end (Fig. 12: 4). The motive of the sparrow-hawk head goes back to the Hun-Alan cultural group, so the bird head-shaped baton-end can be interpreted as a piece of the late Hun legacy appearing among the finds of Kunbábony. After the dissolution of the Hun Empire, its population together with its culture had not disappeared. This heritage survived in the Caucasian and Crimean centers. Alans played an important role in the transmission of the culture. So, we cannot be surprised at the cast bird head-shaped baton-tops widely found in the late Alan, 8th–9th–century material of the Don Region (Fig. 13: 4-8). 76 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ 1. tábla: 1–4. Kiskundorozsma-Subasa 42. sír rajza, csontszerelékei (SZALONTAI 2018, 9. kép, 19. kép 2, 4) és a bot rekonstrukciója; 5–6. Zamárdi-Rétiföldek 1641. sír (BÁRDOS–GARAM 2014, Taf. 180); 7–8. Péterréve (Bačko-Petrovo Selo – Čik, SR) 28. sír (BUGARSKI 2009, T. VII. 12–13) 77 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 2. tábla: Khar-Yamaatyn-Gol (MN) 8. kurgán (KUBAREV 2016, Ris. 6); 2. Kaldzhin-8 (RUS) 1. kurgán (SEREGIN–TISHIN 2017, Ris. 7); 3. Balyk-Sook-I (RUS) 23. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 145); 4. Justyd-XIV (RUS) 1. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 42); 5. Kara-Koba-I (RUS) 85. kurgán (SEREGIN–TISHIN 2017, Ris.10); 6. Balyk-Sook-I (RUS) 11. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 128); 7. Balyk-Sook-I (RUS) 19. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 142); 8. Ulandryk-I (RUS) 10. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 5); 9. Csontszerelékes ostor rekonstrukciója (KUBAREV 2005, Ris. 23. nyomán) 78 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ 3. tábla: 1–3. Tashanta-III (RUS) 10. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 11, 13); 4–6. Justyd-I (RUS) 8. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 15, 17); 7–9. Justyd-XII (RUS) 28. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 26, 28) 79 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 4. tábla: 1. Sut-Chol (RUS) KÉ-2 kurgán 3. sír (KENK 1982, Abb. 31. 6); 2. Ulandryk-I (RUS) 10. kurgán (KUBAREV 2005, Tabl. 4); 3. Kalininskaja (UK) 30. kurgán 3. sír (KRUGLOV 2005, Ris. 22); 4. Arsybashevo (UK) (RASHEV 2007, Tab. 13); 5. Argalykty-IX 1. kurgán (VAJNSHTEIN 1974, Ris. 45); 6. Pohl-I (UK) 62. kurgán (MIHAJLOV 2016, Ris. 3); 7. Talovyj (UK) 2. sír (GLEBOV–IVANOV 2007, Ris. 8) 80 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ 5. tábla: 1. Hoshoo Tsaydam-III (MN) (SAMASHEV ET AL. 2016, Ris. 186); 2. Toy-Tube (UZ) (MASSON 1953, Ris. 16); 3–5. ShiveetUlaan (MN) (KUBAREV–BAYAR 2002, Ris. 10); 6. Bayn-Tsokto (MN) (SAMASHEV ET AL. 2016, Ris. 156); 7. Ismeretlen lelőhely, Ulanbator Művészti Múzeum (SAMASHEV ET AL. 2016, Ris. 157) 81 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 6. tábla: 1–2. Munget Khisaa (MN) (https://depts.washington.edu/silkroad/museums/ubhist/turk.html) ; 3. A Mug-hegyi fapajzs (https://www.pinvibe.com/media/455356212302364064) 82 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ 7. tábla: Afrasziab (UZ), a „követek csarnoka”. 1. A nyugati fal (rekonstrukció) (http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/ west.htm); 2. A déli fal (rekonstrukció) (http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/south.htm) 83 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 8. tábla: Afrasziab (UZ), a „követek csarnoka” nyugati falának részletei (http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/west.htm) 84 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ 9. tábla: 1. Pendzsikent (TJ) 17/III helyiség (BELENIZKI 1980, Pl. 22); 2. Afrasziab (UZ), a „követek csarnoka” déli falának rekonstruált figurája (http://www.orientarch.uni-halle.de/ca/afras/south.htm); 3–4. Anyang-i halotti ágy (CN) (https://sogdians.si.edu/anyangfunerary-bed); 5–6. Durman Tepe (UZ), szogd osszárium (https://sogdians.si.edu/durmen-tepe-ossuary) 85 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 10. tábla: Avar kori férfisírokból származó csonttubusok. 1. Jászápáti-Nagyállási út 91. sír (MADARAS 1994, Taf. XIV. 91: 3); 2. Péterréve (Bačko Petrovo Selo – Čik, SR) 81. sír (BUGARSKI 2009, T. XIV. 81: 2); 3. Topolya-Bánkert, Vágóhíd (Bačka TopolaBankert – Klanica, SR) 20. sír; 4. Börcs-Nagydomb 1. sír (TOMKA 2005, 4. kép); 5. Komárom-Hajógyár (Komarno-Lodenica, Sl) 78. sír (TRUGLY 2008, 19. tábla); 6. Kiszombor-O 7. sír; 7. Kiszombor-O 2. sír (GARAM 1992, Taf. 34) 86 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ 11. tábla: Hun kori bot vagy ostor fogóvégek. 1. Belyj Bom II (RUS); 2. Esino III (RUS); 3. Kok-Pash (RUS); 4, 7. Komarkova (RUS); 5. Dyrestuy (RUS); 6, 8. Ivolga (RUS) (TETERIN 2014, Ris. 1 nyomán) 87 A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 12. tábla: 1–2. Malaja Perescsepino (UK) (INKOVA 2017, 11.); 3. Kunbábony (H. TÓTH–HORVÁTH 1992, Abb. 8); 4. A kunbábonyi madárfejes díszbot rekonstrukciója 88 BALO GH CSILL A: MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI CSONT BOT VÉGEKHEZ 13. tábla: 1–3. Avar kori állatfejes botvégek. 1. Győr-Téglavető 157. sír (BÖRZSÖNYI 1902, 135); 2. Győr-Téglavető 63. sír (BÖRZSÖNYI 1902, 21); 3. Balatonszőlős-Tsz istálló “A” sír (BÍRÓ 2015, VIII.3). 4–8. Alán madárfejes botok és botvégek a Don-vidékről (USPENSKIJ– ALBEGOVA 2018, Ris. 1.) 89