Téka Vida Bianka „Szent vagy szörnyeteg?” Új értelmezési szempontok Bethlen Kata Önéletírásának elemzéséhez Bevezetés, fogalomtisztázás. Tanulmányom célkitzése olyan új értelmezési szempontokon alapuló elemzés létrehozása, amely kibvíti, árnyalja és lehetség szerint egységbe szervezi a Bethlen Katáról kialakult képet, az Önéletírásában létesül alakját az elbeszélt azonosság ricoeuri elmélete fell vizsgálva. Bethlen Kata Önéletírásában az elbeszélt azonosságot társadalom- és irodalomtudományi szempontok alapján vizsgálom meg, hozzáfzve ni írásának jellegzetességeit. Ahhoz, hogy a társadalomtudományi összefoglalóban egyértelmek legyenek az elbeszélt azonossággal kapcsolatos észrevételeim, tisztázok néhány alapvet fogalmat, amelyeket a késbbiekben használni fogok, és amelyek segítségével felépítem Bethlen Kata-értelmezésemet. Társadalmi szerepkörei értelmezéséhez felhasználom a társadalmi nem fogalmát, amely egy adott társadalom által a nktl és férfiaktól elvárt, társadalmi önazonosságukat meghatározó attitdök, hiedelmek és viselkedésmódok halmazát jelenti.1 A Paul Ricoeur meghatározása szerint elbeszélt azonosságról, más néven narratív identitásról olyan értelemben beszélünk, miszerint „az elbeszélés az elmesélt történet azonosságát építve építi a szerepl azonosságát”.2 Az elbeszélt az azonosság két jelentését, az magaságot és az ugyanazonosságot egyezteti össze az elbeszélés dialektikájában. Az ugyanazonosság a változékonyság ellenére megrzi a folytonos, idben tartós azonosság tudatát, ezért ez a támasza az magaságnak, amely bár magában foglalja az idben zajló önmegrzést, hogy az Én a lehet leghasonlóbb legyen önmagához, ki van téve a váratlan fordulatok, események hatalmának, így folyamatos önkorrekcióra szorul. Az Én azonosságába folyamatosan beférkzik a másikkal, a mással való azonosulás, aminek eredményeképpen a narratív síkon értelmezett Én folyamatosan létesített, újjáalakított Énként mutatkozik meg.3 Az önéletírás az magaság és az ugyanazonosság keveredését vonja maga után, de cselekményszövéséhez szorosan kapcsolódik a ricoeuri hármas mimézis fogalmi 1 2 3 Dauphin, Cécile, Farge, Arlette és mások, Ni kultúra és ni hatalom: a francia nk történelmének kérdései = Van-e a nknek történelmük?, szerk. Wallach Scott, Joan, ford. Greskovits Endre, Bp., Balassi Kiadó, 2001, 338. Ricoeur, Paul, Az én és az elbeszélt azonosság = U: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, szerk. Szegedy-Maszák Mihály, ford. Jeney Éva, Bp., Osiris Kiadó, 1999, 384. Ricoeur, Paul, A narratív azonosság = Narratívák 5. Narratív pszichológia, szerk. László János, Thomka Beáta, ford. Seregi Tamás, Bp., Kijárat Kiadó, 2001, 23. 47 TÉKA köre, amelynek eljárásai módjai – mimézis I, II, III – az elbeszélés és az id közötti kapcsolatot hozzák létre. Ennek kiemelkeden fontos része a cselekmény szimbolikus közvetítettsége. A narráció nem a semmibl születik, mindig megelzi a rögzült beszédmfajokon túl egy kvázi-szöveg, vagyis a cselekvések és dolgok szimbolikusan közvetített jelentésvilága.4 Az identitásnak alapveten két közvetít közege van: a szimbólum és a narráció. A cselekvésben, tárgyakban, társadalmai státusokban megragadható identitás szimbolikusan közvetített – ezekben benne élünk anélkül, hogy különösebben tudatában lennénk annak, hogy mindezek szimbólumként utalnak identitásunk milyenségére, és egyben állítják össze azt. Az identitásnak az az aspektusa, amely eléri a reflexív tudatot, a narratív identitás. Ez akkor jön létre, amikor az ember már nemcsak benne él a szimbólumokban – észre nem véve azokat –, hanem már elkezdi értelmezni is ezeket a szimbólumokat. Az identitás szimbólumainak narratív kifejtése és értelmezése vezet el az önazonosság tudata, a narratív identitás felé. Ez az azonosság azonban végérvényesen elérhetetlen, hiszen nem tudjuk kibontani egy-egy identitás-szimbólum összes jelentéselemét, s ugyancsak nem tudjuk számba venni az összes identitásképz szimbólumot a narráció segítségével. Azonban mindig efelé tartunk. Ezért kell beszélni egyszerre az ugyanazonosságról és az magaságról az identitás esetében. Az embert környez kultúraközvetít szimbólumok köre természetesen kismértékben változik, de nagy részben mégiscsak állandó; a szimbólumoknak a szubjektum által felismert jelentése azonban mindig változik, s ezért mindig újra el kell beszélni. Errl szól minden ön-életelbeszélés. Úgy vélem, egy ilyen megközelítés lehetvé teszi az olyan kérdések újraértelmezését, amelyek a Bethlen Kata Önéletírásában létesül dinamikus azonosság kapcsán a „szent vagy szörnyeteg” ellentmondásainak szembeállításán alapulnak. A 18. századi magyar társadalom – a n szemszögébl. Bethlen Kata elbeszélt azonosságát jelentsen determinálja az, hogy a korabeli társadalmi közeg elvárásainak bizonyos helyzetekben megpróbál megfelelni vagy ellenszegülni, és éppen ezek a minták ellenpontozzák a sajnálatra méltó személyrl sugallt képet, amelyben önmagát láttatni kívánja. Ezért tartom nélkülözhetetlennek a 18. századi magyar társadalom korképének megrajzolását, a benne él nk és a közéjük tartozó Bethlen Kata mindennapjainak, illetve azt összevetve az Önéletírásában megjelen gyakorlati tevékenységek kiemelését. A 18. századi magyar társadalomban a nk helyzetét, megítélését még jelentsen meghatározta a patriarchális római jog hagyománya, amely az aszszonyt a bölcstl a sírig gyámság alatt tartja, a germán hagyomány, amely szintén a gyámkodásra helyezte a hangsúlyt, illetve a keresztény kánonjog, amelynek a nkre és családra vonatkozó részei a bnre csábító Éván alapultak.5 A legtöbb európai országban a férjes asszonynak nem lehetett saját akarata, mindenben engedelmességgel tartozott elször apjának, majd a férjének, st a 4 5 Ricoeur, Paul, A hármas mimézis = U: Válogatott elméleti tanulmányok, szerk. SzegedyMaszák Mihály, ford. Angyalosi Gergely, Bp., Osiris Kiadó, 1999, 283. Bobula Ida, A n a XVIII. század magyar társadalmában, Bp., Magyar Társadalomtudományi Társulat, 1933, 9–10. 48 TÉKA legtöbb kultúrában a nk bántalmazását – házasságtörés gyanúja esetén megölését – is engedélyezték.6 Magyarországon viszont az asszonyok rendelkeztek si jogokkal, például az Árpád-korban lehetett saját vagyonuk, örökölhettek és hagyományozhattak, valamint földbirtokukat bármikor eladhatták gyám közremködése nélkül, illetve a 18. századig nem voltak kötelesek felvenni férjük nevét, megtarthatták és használhatták lánykori nevüket.7 Az Árpád-kor tehát a nknek sok elnyt biztosított, azonban a 18. század kezdetén Magyarországon is érvényt szerzett a patriarchális irányzat, amely a nk másodrendségét, alárendelt szerepét hirdette, így a nk megbecsülése ekkor mélypontra került.8 A kuruc korban a Franciaországgal, a nyugati országok diplomatáival való kapcsolat új szellemet hozott Magyarországra.9 A kuruc világban lépnek fel els költnink, akik önmagukról szubjektív önkifejez lírát alkotnak abban a korban, amikor a férfi lírikusok is csak áttételesen merik ezt megtenni, vagy kizárólag olyan érzelmekrl nyilatkoznak, amelyeket a társadalom férfiak számára is tolerál10 – és a századfordulón született Bethlen Kata, aki Önéletírásában megörökítette életét, a kor társadalmi szokásait: mindezt ni identitásának minden rezzenésével. Írásában megelevenedik a 18. századi Magyarország történelme: a kuruc kori nehézségek, amelyek „igen nehézzé tévén az özvegyeknek és árváknak sorsát”,11 az 1717-es törökkel való hadakozás Nándorfehérvár táján, amely Bethlen Katát elkeserítette, mert „nagy félelem volt a pogányok béütésétl, aminthogy bé is ütöttenek Besztercénél a tatárok, és egynéhány vármegyékben igen nagy rablást és sok károkat tettenek”,12 ami miatt a Bethlen család is kénytelen volt biztonságosabb helyre költözni. Megjelenik benne a megszállt, beolvasztott, ellenreformációs Erdély és a pestis pusztításai, amelynek következtében többek között els férje, Haller László is elhunyt. A jogi és társadalmi szokások az egész világon – így a 18. századi Magyarországon is – engedélyezték az apának azt a jogát, hogy ahhoz adja férjhez a lányát, akihez akarja, és hogy az engedelmességet minden eszközt felhasználva kikényszerítse.13 Bethlen Kata, mivel az édesapja már meghalt, anyja adta férjhez. Mivel a mélyen református vallású lány ellenkezett – lévén hogy a férjjelölt katolikus volt –, anyja megfenyegette, hogy ha nem veszi el a gyrt, kitagadja, így Bethlen Kata kénytelen volt formálisan beleegyezni a házasságba. A társadalmi konvenció alapján nem ellenkezhetett volna, mégis szembeszegült anyja döntésével, ami a többi eladósorban lév lánytól megkülönbözteti. 6 7 8 9 10 11 12 13 Miles, Rosalinda, Az id leányai, ford. Juhász Borbála, Bp., Balassi Kiadó, 2000, 14–15. Bobula, i. m., 14. Bobula, i. m., 17. Bobula, i. m., 97. S. Sárdi Margit, A költn szerepe és társadalmi lehetsége a XVII–XVIII. században = Hagyományos ni szerepek – Nk a populáris kultúrában és a folklórban, szerk. Külls Imola, Bp., Magyar Néprajzi Társaság és Szociális és Családügyi Minisztérium Nképviseleti Titkársága, 1999, 136. Bethlen Kata Önéletírása, válogatta, szöveggond., jegyzetek, Bitskey István, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984, 10. Bethlen, i. m., 11. Miles, i. m., 127. 49 TÉKA Azon a felfogáson azonban, miszerint a nk feltétlen engedelmességgel tartoznak férjüknek, éppen a vegyes házasságok ütötték az els rést.14 Bethlen Kata, miután anyja hozzáadta Haller Lászlóhoz, Önéletírásában írja, a házasság „férjem mind szép úrfi familiájára nézve, mind pedig maga személyére nézve illend és elegend szerencse is lett volna, ha velem egyazon hitben és vallásban való lett volna”,15 de a vallási különbség miatt „ez felemás házasságnak keser gyümölcsét szüntelen kóstoltatta Isten énvelem”16. A késbbiekben megemlíti, bár férje „igen vidám, rendes tréfájú, magát kedveltet ember”,17 nem kényszerítette arra, hogy elhagyja vallását – holott ezt férjeként megszabhatta volna –, st amikor férje papjai megjelentek náluk, megparancsolta nekik, hogy feleségét vallása miatt ne háborgassák. Ugyanakkor Bethlen Kata szívesen gúnyolódott férje vallásán, ezért férje megtiltotta papjainak, hogy csodatételekrl beszéljenek felesége eltt. Ebbl világosan kitnik, hogy a szegény, elnyomott protestáns feleség csak egy identitásminta alkalmi érvényesülése. Miután férje elhunyt, Bethlen Katának a férj rokonaival kellett harcolnia. A 18. században márpedig sokféle lehetség volt arra, hogy a rosszakaratú atyafiak kisemmizzék az özvegyet: a fiatal lányok az örökös gyámság, a feleség a férj befolyása alatt állt, az özvegy viszont „felszabadult a törvény alól”.18 „Minthogy az özvegyeknek állapotjuk hozza azt magával, hogy más embereknek mintegy célul kitétessenek, úgy vagyon az én özvegyi állapotom is; amelynek támadtak háborgói”19 – írja Önéletírásában. A Haller család atyafiai erszakkal elvették tle gyermekeit, és jószágának egy részét is kénytelen volt átadni nekik, második özvegysége után pedig anyagi javaiért, birtokáért kellett küzdenie a Teleki családdal. A 18. században széles lehetségei voltak a ni munkának: gyáripar nem volt, a mesteremberek pedig fleg olyan iparcikkeket készítettek, amelyek ritkán fordultak el és drágán keltek el, így a fogyasztási cikkek legnagyobb részét az asszonyok állították el.20 Minden háziasszonynak ismernie kellett a kenyérkészítés fázisait, hogy gondoskodjon családja élelmezésérl, és értenie kellett a szövéshez, fonáshoz, hogy ruházatukat is biztosítsa, ezenkívül tudnia kellett vetni, aratni, hogy kell gabonát tárolni.21 Bethlen Kata házában sok kézimunka készült: rokonai t bízták meg a lakodalmi keszkenk, asztalterítk és ajándék kendk készítésével, st e mesterségek megtanulására is hozzá küldték az inasokat, de a református templomok számára is rendszeresen készített úrasztali terítket.22 Azonban nemcsak vászonfélét szttek a házában, hanem gyapjúholmit is: pokrócokat és cser14 15 16 17 18 19 20 21 22 Bobula, i. m., 36. Bethlen, i. m., 11. Bethlen, i. m., 11. Bethlen, i. m., 23. Bethlen, i. m., 30. Bethlen, i. m., 149. Bobula, i. m., 43–44. Miles, i. m., 181–182. Palotay Gertrúd, Árva Bethlen Kata fonalas munkái, ETF, 1940/117, 4–10. 50 TÉKA géket. Erre utal Önéletírásának az a része, amely a házában támadt tzvész által megsemmisült javait sorolja fel: „Szüretre szoktam készíttetni pokrócokat, csergéket, ködmönöket, mellre valókat, mostan majd minden másszori szüretem felett való készületem felett készíttettem volt, úgyhogy az efféle egy nagy fekv ládával égett el.”24 Bethlen Kata ugyanakkor – nagybátyjához, Bethlen Miklóshoz hasonlóan – a nyugat-európai bútorok házában való meghonosításával is az élen járt: akkoriban Francia- és Olaszországban már régóta elterjedtek voltak az olyan karosszékek, amelyeknek támlája és ülése hímezve volt, ennek megfelelen Bethlen Kata székeinek hímzését bár külföldi minta alapján készítette, hímzésmvein azonban a régi, hagyományos minták és a kés barokk jellegzetességei is felfedezhetk.25 Ezek alapján látszik, hogy Bethlen Kata a kor gazdasszonyi teendket magában foglaló társadalmi mintáival azonosult. Annak tükrében, amit tudunk székeirl, a ricoeuri szimbolikus közvetítettség elmélete elvezet a 66. számú elbeszélésének világáig: „Elbágyadván azért, egy székre leültömben elszunyódtam, és sok nehéz gondolatim s képzeld elmélkedéseim után ilyen álmat láttam. Hogy egy esméretlen ember elömbe jvén nékem, így szólott. Én tudom, micsoda gondolattal ültél ide, mert azt gondolod vala: Én Istenem! ez a gyermek, ha élt volna is, úgy reménlem, hogy a szüléi vallásokkal ellenkez vallásban nem neveltetett volna, ez mégis meghalá: az enyimeket pedig, akiket tlem el akarnak venni, s én szent felségednek jó szívvel adnék, életben tartod. De amely dékrétumat most hoztak, attól nem félj: mert az Isten mennybl küld más dékrétumot, mely ezt elrontja. Ezen serkentem fel álmamból. Éppen azon gondolatokkal is ültem volt le a székre.”26 23 A szék Bethlen Kata számára már nem puszta tárgyként funkcionál, státusszimbólummá válik: Marosszékrl származik, második férje neve Széki Teleki József, ezek pedig a székhelyhez kapcsolódnak, amely a legfbb társadalmi méltóság, a gróf(n) helye. Ezután kulturális szimbólum lesz belle, mert azáltal, hogy kihímezi a karosszéket, elsajátítja azt, mvészi alkotássá alakul, a szövegrészben pedig Isten ítélszékeként jelenik meg, mert tle várja az ítéletet gyermekeirl. Ezek után szövegképz szimbólummá válik, ahogyan a szék és az álom szimbólum összekapcsolódik – magában foglalván az életértelmezését és az isteni igazságot –, ami elvezeti anyai szerepei és gyermekei kapcsolatának értelmezéséhez. Az álom szimbólumának pedig van olyan jelentése, hogy az anya a gyermek jövbeli sorsáról álmodik,27 és a gyermek is mint a jöv, a lehetség szimbóluma van jelen a szövegben.28 A szövetbl szöveg lesz: a szövés, szövet az ember életét, sorsát jelképezi,29 és a szöveg éppen Bethlen 23 24 25 26 27 28 29 Palotay, i. m., 9. Bethlen, i. m., 185. Palotay, i. m., 7–8. Bethlen, i. m., 41. Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, szerk. Pál József, Újvári Edit, Bp., Balassi Kiadó, 2001, 36. Szimbólumtár, i. m., 177. Szimbólumtár, i. m., 458. 51 TÉKA Kata életérl szól – amelynek minden egyes elbeszélése egy-egy kézimunka, malkotás. A tárgyból szimbólummá válás folyamatát az identitás „öntudatlan” jelei alkotják, és miután a szimbólum szövegképz aktusra tesz szert, jön létre az elbeszélt azonosság. Ebbl egyértelmen látszik, mi a különbség az identitás társadalmi és narratív formája között. A gazdasszonyi feladatok közé tartozott még a gyümölcsös- és veteményeskert, a majorság, a tejgazdaság, sertéshízlalás, illetve az élelmiszerek pincében, padláson történ raktározása, valamint feldolgozása.30 Ezt igazolja az, hogy Önéletírásában – szintén a tzvészrl való leírása során – megemlíti, volt a kertjében egy veteménynek készített verem, amelynek teteje meggyulladt, és csak tizenkét szalonnát és néhány dézsa túrót tudtak kimenteni belle, de a sok gabona, szalonna, háj, faggyú, aszalt gyümölcsök és sok más, ami a háztartáshoz szükséges, a tz martalékává vált. Az asszonyok feladata volt a gyógynövények termesztése, gyjtése és szárítása, hogy betegségek esetén gyógyíthassanak, és minden n ismerte valamennyire, mi a teend akár élet és halál kérdésében.31 Bethlen Katát fleg egyes füveknek, virágoknak, gyümölcsöknek a gyógyításában való hasznossága miatt érdekelték a növénytani mvek.32 Korának három legnagyobb orvosa – Köleséri Sámuel, Simoni Márton és Borosnyai Márton – tanította, így nagyfokú gyakorlatra tett szert az általános orvostudomány, a gyógyfüvekkel történ gyógyítás és a szemészet körében.33 Orvosi tevékenységérl annyira elhíresült, hogy bekerült Weszprémi István orvoséletrajzokat tartalmazó könyvébe.34 A 18. században több könyvgyjt asszony élt. Közéjük tartozott, fként vallási indíttatásból Bethlen Kata. Mveldéstörténetünk a 18. század legjelentsebb könyvgyjt asszonyának t tartja.35 Bethlen Kata és irodalmi környezete nem volt általános jelensége a 18. század els felének.36 Bethlen Kata Magyar Bibliothecájában a megelz két évszázad több mint ötszáz kéziratos és nyomtatott magyar nyelv mvét gyjtötte össze.37 Erdélyben a magyar nyelv írások, a vallás terjesztése és megersítése érdekében, illetve a tudományos élet hiánya miatt ekkor keletkeztek tudományos gyjtemények, könyvtárak.38 Az állomány általában patrónusok adományából került ki, gyarapodott; ilyen patrónus és adományozó volt Bethlen Kata és második férje, Teleki József is.39 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 Bobula, i. m., 44. Miles, i. m., 183. Simon Melinda – Szabó Ágnes, Bethlen Kata könyvtárának rekonstrukciója, Szeged, Sctiptum Kft., 1997, 18. S. Sárdi Margit, Bethlen Kata orvosló könyve, Magyar Könyvszemle, 2008/1, 71. Németh S, i. m., 236. Simon–Szabó, i. m., 25. Hopp Lajos, Németh László és a „régi magyarság”, ItK, 1959/2, 300. Simon–Szabó, i. m., 7. Simon–Szabó, i. m., 14. Simon–Szabó, i. m., 14. 52 TÉKA A 18. században több nagyasszony élt, akik birtokukon papirosmalmot és üvegcsrt állíttattak: Erdélyben, Kercesorán Bethlen Kata készíttetett eladásra üvegedényt és táblaüveget.40 A papírgyártás azért foglalkoztatta Bethlen Katát, hogy az általa patronált mvek kiadásához biztosítani tudja az olcsóbb papírt.41 Önéletírásában a tzvész pusztításairól szólván megemlíti, hogy „A papirosmalomhoz megkívánható sok berbécsláb, enyvnek, melynek köblit veszik negyvennyolc pénzen; rongy papirosnak való sok, melynek mázsáját szedettem bé száznegyvennégy pénzen. Gyjtöttem volt sokat, kívánván a maga idejében gondot viselni, hogy osztán fogyatkozás benne ne lenne. Ide tartozó égett el annyi, hogy esztendeig való hasznából nem gondolom, hogy a papirosmalomnak megforduljon.”42 Mária Terézia hosszú uralkodása alatt történt meg Bécsben a ni nem átértékelése.43 A nnevelésre kezdtek gondot fordítani, de még mindig a vallásoktatás volt a legfontosabb, és nem az általános mveltség elsajátítása.44 A lánynevelést hosszú ideig elhanyagolták, mert a régi hagyomány szerint jobb, ha a lányok tudatlanok maradnak, és kényelmesebb volt az államnak, ha a nnevelést az egyházra bízza.45 Bethlen Kata annak elsegítése érdekében, hogy a lányokat magasabb szinten oktassák Erdélyben, anyagi támogatást ajánlott fel a fogarasi református egyháznak, hogy egy második iskolamestert alkalmazzon, és a kett közül egy a lányokat oktassa, mert „fájdalommal szemlélhetni a mostani ott való leányok állapotját, melynek okául talán azt is gondolhatni, hogy mivel Ikfalvi uram fiúgyermekeket is tanított, tehát a leányok jól tanítására nem érkezhetett”.46 Ez a viselkedésforma tehát nem volt általános jelensége a kornak, amikor a nk taníttatására nem fordítottak elegend figyelmet. Bod Péter, Bethlen Kata udvari papja a század vége felé már belevette Magyar Athenasába négy írástudó magyar asszony nevét, a már elhunyt Bethlen Katáét, Dániel Polyxenáét, Lorántffy Zsuzsannáét és Petrczi Kata Szidóniáét – példának kívánván állítani a tudós nket más asszonyoknak, hogy ne szégyelljék a tudományt, mondván: „Más országokban a tudós asszonyok nem oly ritkák, mint a fekete hatytyúk vagy a fejér csókák, akik a tudós férjfiak között elszámláltatnak s dicsértetnek. Ha azért itt is egy-kett megemlíttetik, hogy másoknak légyen jó példa a követésre, s a tudományt azoknak példájokkal ne szégyenljék. Nem ill, hogy amiatt senkinek illetlen vádja vagy ítélete alá essem.”47 Bethlen Katát mint „tudományokat igen szeret, nagy kegyesség, tudós úri asszonyt” jelöli meg.48 Ekkor már nem volt ritkaság a Bodhoz hasonló felfogás, amely a nk irodalmi mködését dicséretre méltónak találta.49 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 Bobula, i. m., 48. Simon–Szabó, i. m., 18. Bethlen, i. m., 185. Bobula, i. m., 87. Bobula, i. m., 93. Fohlen, Claude, A n a társadalomban, Világtörténet, 1982/1, 97. Bobula, i. m., 108. Bod Péter, Magyar Athenas, Bp., Magvet Könyvkiadó, 1982, 246–247. Bod, i. m., 283. Bobula, i. m., 170. 53 TÉKA A társadalom és a férfiak körében – kivéve a középnemesség többségét és az egyszerbb, alsóbb társadalmi rétegeket – elkezddik lassan a nagy változás: egyre többen elismerik a nk jogát a szellemi élethez.50 Elbeszélt azonosság és önéletírás. A szöveget intertextuális kapcsolódásait figyelembe véve közelítem meg. Ily módon az önéletírás interpretálásához – mivel valóságreprezentációs szándékkal jött létre – elengedhetetlennek tartom a társadalomtudományi, kultúrtörténeti és a történelmi kontextusok vizsgálatát. Az Önéletírás referenciális szempontból (valós vonatkoztatási rendszer) a 18. század kulturális és társadalmi jellemzi, utóbbin belül a ni társadalmi szerepkörök alapján épül fel. Bethlen Kata elbeszélt azonosságát jelentsen determinálja az, hogy a korabeli társadalmi közeg elvárásainak bizonyos helyzetekben megpróbál megfelelni vagy ellenszegülni, és éppen ezek a minták ellenpontozzák a sajnálatra méltó személyrl sugallt képet, amelyben önmagát láttatni kívánja. Fikció szempontjából (irodalmi rendszer) az Önéletírás szöveghagyományokhoz is kapcsolódik intertextuálisan: a kegyességi irodalomhoz, a vallásos vallomásokhoz, az emlék- és naplóírói hagyományhoz, illetve a 18. századi halotti beszédekhez. Olyannyira kapcsolódik a korszak protestáns irodalmához, hogy gyakori szövegszinti átfedések mutathatók ki az önéletírás és a környezetében keletkez, 18. századi halotti beszédek között. Németh S. Katalin rámutat arra, hogy bizonyos részeknél szövegszer az egyezés, máshol témája vagy a hangulati tartalom feltételezi az átvételt, és az egyezések épp ott jelentkeznek, ahol a legszemélyesebb, legfájdalmasabb az alaptónus.51 Az önéletírás mindig azt meséli el, amit csak egyedül  mondhat el, de életrajzi kutatásokkal megkérdjelezhet a m hitelessége.52 Bethlen Katát S. Sárdi Margit is bírálta, hogy a gyámoltalan, elesett n csak póz, szerep, mert leveleibl, más emlékírók feljegyzéseibl kitnik, hogy a valóságban ers, kemény, racionálisan gondolkodó gazdasszony volt.53 Úgy vélem, nem szükséges küls forrásokkal egybevetni a mvet, mert abban jelen követhet a torzítás. Az elbeszélés közös nyelvi közege az emlékezésnek és a történelemnek, az elbeszélés pedig az elbeszélt epizódokban rögzített emlékek lezártságát az emlékezés folytonosságával egyesíti.54 Az elbeszél mindig közvetíti és értelmezi az elbeszélt eseményeket, és ezzel folyamatosan létesíti az elbeszélésben a felidézett ént. Az emlékez tehát a felidézett én színrevitelével alakítja ki identitását, de az elbeszélés csak ideiglenesen tudja kivonni az elbeszélt a visszaemlékezésbl, és a megírás jelenéhez visszatérve elkerülhetetlenné válik 50 51 52 53 54 Bobula, i. m., 178. Németh S. Katalin, Bethlen Kata Önéletírása és a XVIII. századi halotti beszédek, ItK, 1984/2, 198. Lejeune, Philippe, Önéletírás, élettörténet, napló, szerk. Z. Varga Zoltán, Bp., L’Harmattan, 2003, 38. S. Sárdi Margit, Bethlen Kata, Irodalomismeret, 1999/3–4, 21. Thomka Beáta, Elbeszélt identitás = U: Beszél egy hang. Elbeszélk, poétikák, Bp., Kijárat Kiadó, 2001, 183. 54 TÉKA a beszélk megkettzdése, a felidéz és a felidézett tudatok folyamatosságának megszakítása.55 Annak ellenére, hogy a kett teljesen soha nem tudja lefedni egymást, hiszen az elbeszélés pillanata mindig az események utáni id, megvizsgálható, hogy Bethlen Kata írásában milyen a felidéz én és a felidézett én közötti distancia. A kett között nincs nagy különbség, mivel szinte soha nem reflektál egykori önmagára. Emellett ugyanúgy ellentmondásos, látszólag összeférhetetlen tulajdonságai, szerepei is megjelennek mvében: szegény, elnyomott fiatal protestáns feleség, aki szívesen z gúnyt férje katolikus vallásából, csodatételekbl; mint Istennel társalkodó vallásos lélek, de birtokát erskezen kormányzó, gyakorlatias gazdasszony; gyermekei növekedését örömmel szemlél anya, aki a halálba kívánja ket; alkalmazottairól gondoskodó, velük szeretettel bánó asszony, és akitl megszöknek a jobbágyai. Az elbeszélés alanyai a hatalommal rendelkez, erszakos cselekvk és a szenvedk, akik elviselik a rájuk ható befolyást, javulást vagy romlást, védelmet vagy megfosztást.56 E két fogalom részaránytalanságán alapszik az erkölcsi ítélet.57 Bethlen Kata elssorban mint szenved, kiszolgáltatott n állítja be magát Önéletírásában: amikor a Haller család elveszi tle a lányát és fiát a vallásuk miatt, Bethlen Katát megviseli, hogy nem nevelheti ket református vallásban, holott a kontraktus szerint a fiút át kellett volna adnia nekik, de ha szükséges, mindig megvédi magát másokkal szemben, és a hatalmát fel is használja. Els férjénél is így kívánta érvényesíteni akaratát: „Kegyelmed azt maga is tudja, hogy énnékem ers kontraktusom vagyon kegyelmedtl, hogy ha vallásomban háborgat, elhagyhassam.”58 Eszerint a szenved szerep valóban póz. Ahogy az elbeszélt azonosság a dialektikán alapul, ugyanúgy a szerepl is rendelkezik egy bels dialektikával: az egyezéssel, ez az magaság, és az ütközéssel, amelyet váratlan események alkotnak, amelyek megszakítják az idbeli teljességet.59 Az ilyen váratlan eseményekben bvelkedik Bethlen Kata Önéletírása: mindkét férje és több rokona meghal, özvegy lesz, négy gyermeket temet el, kettt elvesznek tle, vihar és tzvész pusztítja el többször a megélhetését biztosító termés jelents részét. Elöljáró beszédét a keresztény istenfél olvasóhoz intézi, ennek megfelelen kollektivitást vállal más hív emberekkel, azaz ugyanazként determinálja magát. Ugyanakkor ez a bevezet fként ahhoz szükséges, hogy felvezesse saját élettörténetét. Bizonyítja, hogy minden csapás, kereszt Isten mve. Minden, ami történt vele a múltban, az Istennel, az  hatalmával függ össze, mindennek ez az oka, a magyarázata. Minden, amit leír, részletez, csak azért szükséges, hogy „innen is láttassék meg az Istennek csudálatos gondviselése az ember körül”.60 Az egyéni emlékek, élmények beiktatódnak a közösségi emlékekbe. 55 56 57 58 59 60 Dobos István, Az önéletírás elméletei = U: Az én színrevitele. Önéletírás a XX. századi magyar irodalomban, Bp., Balassi Kiadó, 2005, 15–16. Ricoeur, i. m., 380. Ricoeur, i. m., 380. Bethlen, i. m., 25. Ricoeur, i. m., 383–384. Bethlen, i. m., 34. 55 TÉKA Hasonlóképpen az élettörténetben egyes emberek megélt történetei is belefonódnak a másokéiba.61 Bethlen Kata tárgyilagosan közli is: „Hogy pedig világi életemnek leírásában némely személyeket nevezet szerént ki kellett írnom, magamon kívül, ezt a szükség kívánta, mert különben magam állapotját is világosan leírnom nem lehetett volna, hanem azokról is emlékezném, akik között volt életem.”62 Ezután Életem folyása címmel saját élettörténete következik, amelynek elején tulajdonnevével és származásának leírásával egyértelmen jelzi, hogy , Bethlen Kata, „Bethlen Sámuel úrtól, Küküll vármegyének fispánja és Marosszéknek fkapitányától, ki Bethlen Jánosnak, Erdély országa fkancelláriusának fia és a nevezetes Bethlen Miklósnak testvéröccse volt. És Nagy Borbála asszonytól, a borsai Nagy Tamásnak édes leányától”63 született. Önmeghatározása szerint „Istennek tetszett (…) egész gyermekségemtl fogva mind ez ideig sok nyavalyák és igen nehéz keresztek alá rekeszteni”,64 tehát fizikailag gyengének írja le magát, szellemi képességeirl pedig így szól: „Isten engemet gyermekségemtl fogva méltóztatott a maga szentbeszédének olvasására, és tanulására.”65 Ezzel a szövegben létrejött azonosság az magasághoz áll közelebb. Önmagáról alkotott képét az Önéletírásban végig meghatározza az a mondat, amely apja halálának leírása után következik: „tetszett az Úristennek még kisded koromban a gyámoltalan árvák seregébe béírni és egyszersmind mintegy elre jelül adni, hogy életemnek jobb részét árvaságban kellene eltöltenem”.66 Az árva, a szenved szerep jelenik meg. Azonban az árva szót a 18. században az özvegy kifejezés szinonimájaként használták,67 és Bethlen Katát éppen özvegységei idején támadták a rokonok; Teleki László halála után Árva Bethlen Kataként írja alá leveleit.68 A környezetében élkrl azonban nem alkot jellemrajzot, csak egy-két mondat erejéig emlékezik meg róluk, vagy hálaadása során felsorolja azokat, akikre támaszkodhatott a bajban. Amikor férjhez megy a katolikus Haller Lászlóhoz, mély vallásossága miatt mind élesebben elhatárolja magát férjétl: „elszemlélvén a kétféle vallásúak különböz isteni tiszteleteket, könnyen felháborodó életeket, és efféle házasságnak egyéb mérges gyümölcseit, oly nagy kísértetben és gyötrelemben voltam azon az egész éjszakán, melyet leírnom nem lehet”. 69 Felmerül a kérdés, ha annyira nem tudta feldolgozni a házasságot, akkor miért nem vált el tle? Hiszen „nagy famíliája, jószága is vagyon, odahagyja az urat, még véle sem fog lakni: megválik osztán, mit csinál az úr”70 – idézi Kornis Zsigmond gubernátor szavait. 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 Ricoeur, i.m., 402. Bethlen, i. m., 7–8. Bethlen, i. m., 9. Bethlen, i. m., 6. Bethlen, i. m., 80. Bethlen, i. m., 10. S. Sárdi Margit, Bethlen Kata, Irodalomismeret, 1999/3–4, 21. Németh S. Katalin, A levélíró Bethlen Kata, It, 1979/1, 8. Bethlen, i. m., 13. Bethlen, i. m., 24. 56 TÉKA Önéletírása els felének nagyobb részében folyamatosan önsajnálatba burkolózik, hogy idegen vallású a férje, pedig hites ura nem háborgatta vallásában, st  csitította akaratos és gúnyolódó nejét: „az én uram mindenkor megmondotta, hogy az Istenért ne szóljanak ellenem, mert igen meg szoktam felelni”, de maga Bethlen Kata is bevallja írásában, hogy „ha ellenem nem szólottak, mentl keményebben és vastagabban kívántam nékik megfelelni”.71 Férje tehát mindenben kedvében járt, vallását tiszteletben tartotta – Bethlen Kata mégis kesereg, kesergésének egyetlen oka pedig az, hogy ura pápista vallású, és nem az, hogy rosszul bánna vele. Csupán egy esetet tud felhozni saját álláspontjának igazolására, amikor Haller megbántotta a vallása miatt, amin  olyannyira megsértdött, hogy napokig nem szólt férjéhez, st férje halálát is ennek a hibájának tulajdonította: „Azután engem soha nem háborgatott, st el sem hozta vallásomat egyszernél többször, hanem egy betegségében, de akkor is mindjárt megbánván, megkövetett róla.”72 A katolikus követrl és a pápista csodatételekrl is szívesen anekdotázik. Amikor a gárdján közli vele, hogy nem él Haller Lászlóval igaz házaséletet – mivel nem vette fel vallását – azon nevet, hogy milyen tudatlan szamár volt a pap, hogy azt sem tudta, hogyan kell esketni, majd a báránycsont és a spanyol rézkereszt csodatév hatását bizonygató barátokból is gúnyt z, mire férje így szól: „Az Istenért, atyámuram, miért adta kezében, mert ezzel  csúfságot fog zni.”73 Miután mindkét férjét és négy gyermekét eltemeti, kettt pedig elvesznek tle, ahogy egészségügyi állapota egyre jobban romlik, valamint mind a Haller, mind a Teleki család ki akarja forgatni vagyonából, és utóbbi Bethlen Kata szerint valótlanságokat terjeszt róla, a magárautaltság, az elhatalmasodó magány elvezeti odáig, hogy egyedül Istenhez forduljon, vele „társalogjon”, hozzá imádkozzon, könyörögjön. Ahogy pedig a m szerkezete a második felétl kezd széttöredezni – a sok levélbetét, az imaformák túlzott használata miatt –, narratív identitása is töredezetté válik. Ennek az az oka, hogy megsznik a bels feszültség: legtöbb ellenségével kibékül, így nem kell harcolnia jogaiért, elveiért, vallásáért, de emiatt a narratív identitásának koherenciája is gyengül, hiszen éppen ez az állandó feszültség, ami élteti. Az írás problémája tehát az Én problémája. Önéletírása megírásának motivációját is abban jelöli meg, hogy „senki mellettem nem volna, akinek kipanaszolhatnám magamat, hogy a panasszal megkönnyebbülne a fájdalom… Kiönteném azért most is nagy bizodalommal az én panaszimat az én mennyei atyámnak kebelébe.”74 Eközben pedig folyamatosan megkülönbözteti magát mindenki mástól: „magamat az afféle idtölt haszontalan társalkodástól teljességgel elvontam”,75 hiszen „engemet senki jobban és közelebbrl nem esmér, mint magam”.76 A beékelt fohászok71 72 73 74 75 76 Bethlen, Bethlen, Bethlen, Bethlen, Bethlen, Bethlen, i. i. i. i. i. i. m., m., m., m., m., m., 26. 26. 29. 107. 122. 196. 57 TÉKA ban, könyörgésekben viszont egy másfajta identitás jelenik meg, mint ami a törzsszövegre általában jellemz. Míg a lineáris cselekménysorban szüntelenül ártatlanságát bizonyítja volt férjei családjával szemben, addig imáiban az én nyomorult bnösként határozza meg magát. Tehát az anekdoták, események alapján egy ers akaratú, gazdasszonyi teendit ellátó, a mveldésre igényt fordító, elveiért a végtelenségig kiálló n, aki magát mindenkitl megkülönbözteti – addig Istennel való társalkodása során szegény, beteg, bnös „por és hamu”, a keresztényi kollektíva, a közösség tagja. Miután visszatér a lineáris cselekményszövéshez, szomorúan írja, hogy még megmaradt gyermekei is ellene fordultak. Amikor tudomást szerez arról, hogy lánya, Haller Borbála – akit testvérével, Pállal együtt a Haller família elvett tle –, miközben hízelgett neki, háta mögött pedig katolikus családjának azt a hírt terjesztette, hogy anyja haragszik rá vallásáért, Bethlen Kata mélységesen elkeseredve írja, hogy valótlanságokat állít róla, majd mintegy megcáfolva korábbi kijelentését, írja: „minthogy énnékem az  vallások iránt szüntelen való keserségem volt, úgy kívántam én is magam dolgait igazítani, hogy sokat velem ne légyenek”,77 majd megmondja Borbálának, hogy többé látni sem akarja. Gyermekei „mocskolása” során, annak ellenére, hogy elzleg kijelenti, csupán Isten eltt mentegeti magát, tle várja az ítéletet, megszólítja az olvasót: „csak könnyen megítélheted, istenfél olvasó, hogy megháborított engemet is gyermekeimtl mocskoltatnom, oly dologgal, amelyben semmi sem volt.”78 Ez viszont már arra utal, hogy az utókortól várja az együttérzést, az  jó életének és szerencsétlen sorsának megítélését, ami megkérdjelezi az Isten eltti vallomás szinteségét. Innentl kezdve már a folyamatos történetbe is beékeli a könyörgéseket: egyre többször „kiszól” a szövegbl, és ezt is ugyanúgy keltezi, mint a külön egységeket alkotó fohászokat. Azért, hogy igazát bizonyítsa, mvébe beemel dokumentumokat, leveleket, így Önéletírása korh dokumentáció is. Ezt támasztja alá az is, hogy az önéletírás mfajára jellemz hitelesség megmarad, amikor szintén a lányáról ír: „ebben egészen bizonyos nem vagyok, s csak úgy is írom mint bizonytalant”.79 Ezek után olvasható az 1744. esztendt megjelöl mondat, azaz ettl az idponttól kezdve következnek a folyamatos bejegyzések. Nagyrészt a természeti katasztrófák által megkárosodott termésrl szólnak a feljegyzések és az Olt-parti tolvajokról, akik szerencsére elkerülték birtokát, de nagyobb események is szerepet kapnak bennük. Most a Rhédei és Kun család vádolja meg azzal, hogy nála vannak a levelesládáik, ezt követen a Teleki família azzal rágalmazza meg, hogy megszöknek tle a jobbágyai, és elmeháborodottnak tartják, Önéletírása végén – amikor már annyira felfokozott érzelmi állapotba kerül – olyan transzcendens entitást vezet be, amellyel azonosul: Istennel, azaz az örökkévalósággal. „Élek pedig többé már nem én, hanem él énbennem az én Jézusom, és amely életet most én ebben a testben élek, az én Jézusomban élem”,80 „mert bizony szeret tégedet az én lelkem, és teljes szívembl kívánom 77 78 79 80 Bethlen, Bethlen, Bethlen, Bethlen, 58 i. i. i. i. m., m., m., m., 100. 102. 102. 143. TÉKA életemmel egészen kimutatni, hogy én már tiéd vagyok”.81 Ezzel bekövetkezik az azonosságvesztés: „az Én az valaki Más”.82 Elveszti tulajdonnevét, személyiségét, de ez csupán a vágyott énje. Ezen a ponton teljesedik ki az áldozatszerep. Viszont az „Élek többé nem én” kezdet mondat nem azt jelenti, hogy az én semmi, hogy nem létezik. Ez az Én az ugyanazonosság segítségétl van megfosztva, amikor az elbeszélés által létrehozott Én a valóságban saját semmiségének hipotézisével szembesül.83 Az elbeszélés síkján eltnni látszó Én viszont az erkölcsi síkon megtartható,84 és az Én visszatér önmagához. Újfent az magasághoz közel. Mve utolsó oldalain listaszeren felsorolja azokat az igaz hit embereket, akik halálosnak tn betegsége idején ágya mellett virrasztottak, és még két, ellene forduló gyerekével is kibékül, de eközben sem feledkezik meg a jövrl: saját haláláról és az „utána élkrl”. Úgy vélem, a szimbolikus közvetítettség alapján a 135. számú elbeszélés egyik bekezdése narratív identitása felépítésének szempontjából kiemelt jelentség, st eme szövegrészlet az egész m történetét magába sríti: „Engem ha szüntelen való betegséggel látogatott is az Isten, de ugyancsak az ágyhoz nem szegezett, hanem annyi ert engedett, hogy többire fenn járva hordoztam a nyavalyát. Emellett csendes nyugodalmát sok nyavalyák bágyadozó testemnek az Isten szolgáltatta, mert magam házamnál csendesen és szükség nélkül voltam.”85 Az idézetben vastagon szedett motívumok újra és újra visszatérnek a szövegben, st együttesen jelennek meg abban. Ilyen motívum a ház, az ágy és a betegség, és ezek a test szimbólumához köthetk. A ház „feminim szimbólum”, ha hozzákapcsoljuk a háztartást, amelyet Bethlen Kata kiválóan vezetett és az  felségterülete volt, nála státusszimbólummá válik, de „magára az emberi testre is utal”.86 Hasonlóan az ágy szimbolikájához, mert az ágy a test fekhelye, pihenhelye, de „a halál, a betegség, az ertlenség jelképe is”.87 Bethlen Katánál mindig az utóbbi értelemben szerepel, ezáltal a ház és az ágy összefüggésbe kerül a betegséggel, például Bethlen Kata terhességeit is betegségként jellemzi – ez a szinonima használatos volt ebben a korban –, szintén utalva teste ertlenségére, st a gyermekágyi betegség is megjelenik nála. Tehát az ágy, a ház és a betegség motívumok mind a test motívuma köré szervezdnek, amely így központi szerepre tesz szert. Azáltal, hogy Bethlen Kata kibeszéli magából a betegségét – mivel hosszasan értekezik nyavalyáiról –, hogy értelmezi az azzal kapcsolatos tárgyakat, helyeket, azok szimbólumokká válnak, és önmagával, saját életével szembesül. Tehát az  kezében van saját sorsa,  szövi annak fonalát – utalok itt hímzéseire –, és a betegség alakítása során hozza létre a malkotást. Ezáltal a ház és az ágy már nem csupán tárgy, a betegség már nem pusztán állapot, hanem identitásmeghatározó elemként 81 82 83 84 85 86 87 Bethlen, i. m., Ricoeur, i. m., Ricoeur, i. m., Ricoeur, i. m., Bethlen, i. m., Szimbólumtár, Szimbólumtár, 145. 23. 409. 410. 77. i. m., 202. i. m., 25. 59 TÉKA mködik, hiszen amikor Bethlen Kata elkezdi ezeket a szimbólumokat értelmezni a narráció során, amikor ezekre reflektál, ez vezeti el a narratív identitás felé, létrejön a konfiguráció: ezen szimbólumok saját, különleges részévé válnak. Így az ezekbl létrejöv szimbólumrendszer mködésével – amely magában foglalja mind a ni, a társadalmi és a narratív identitását – jön létre az Önéletírás. Identifikáció és ni kultúra. Elaine Showalter megjegyzi, hogy egy olyan elmélet tudná a legteljesebben meghatározni a ni írások sajátosságait, amely a nk kultúráján alapul.88 Eszerint Bethlen Kata Önéletírásában az identifikáció a puritanizmus, pietizmus, illetve a ni társadalmi szerepkörei fell mködik. Vallásossága szempontjából megállapítható, hogy magán- és közösségi elvárásoknak eleget tesz. Az egyéni elmélyülést és érzelmi vallásos érzést kibontakoztató pietizmus jellemz vallásosságára.89 Emellett a puritanizmus eszméit is követi: a kegyességgyakorlás mellett a közösség oktatását, mveldését támogatja,90 például templomot építtet a református közösségnek. Németh S. Katalin kritikusan írja Bethlen Kata ellentmondásos tulajdonságairól a „Sok és nagy ertlenségekkel küszköd ember…” – Bethlen Kata a kortársak szemével cím cikkében, hogy miközben önmagát menteget vallásos lélek, a gyakorlati élet irányítója, irodalmi mecénás, könyvgyjt, mvelt emberf.91 A mvelt emberf fogalommal azonban óvatosan kell bánni, mert ez már a felvilágosodás korának egyik kategóriája, amellyel Kazinczy Ferencet és Bessenyei Györgyöt jellemezték, Bethlen Katánál viszont még a barokk kor irodalmi sajátosságai érvényesültek. Úgy vélem, a fent említett két tulajdonság nem zárja ki egymást Bethlen Kata esetében, hiszen éppen a puritanizmus kettssége – az elmélyült vallásosság gyakorlása, de „gyakorlati” tevékenységek végzése is a közösség szolgálatában – eredményezi ezt a látszólagos ellentmondást. Hasonlóképpen azt is felrója, hogy halálba kívánja gyermekeit, de gyönyörködik gyermekei gyarapodásában, és idegen gyermekeket istápol.92 Ez a viselkedés meglátásom szerint nem feltétlenül azt jelenti, hogy Bethlen Kata ne lett volna jó anya, mert  maga is végig a halálra készül, következetesen ugyanúgy velük kapcsolatban is így vélekedik – st még az örökbe fogadott árvával, Sámuellel szemben is –, és mint „gondoskodó” anya fohászkodik Istenhez, hogy vegye el tle, „s ne engedje, hogy e világgal megmocskolja lelkét”.93 A mártírszerep tehát nemcsak rá, hanem gyermekeire is vonatkozik, hiszen ez az igazi megdicsülés: eljutni Istenhez, feláldozni neki életét. A kegyesség és a misztika egyesülését eredményez pietizmus hatja át az Istenhez való elju88 89 90 91 92 93 Showalter, Elaine, A feminista irodalomtudomány a vadonban – A pluralizmus és a feminista irodalomtudomány, ford. Kádár Judit, Helikon, 1994/3–4, 434. Klaniczay Tibor, A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964, 457. Klaniczay, i. m., 234. Németh S. Katalin, „Sok és nagy ertlenségekkel küszköd ember…” – Bethlen Kata a kortársak szemével, Theológiai Szemle, 1985/10, 233. Németh S., i. m., 233. Bethlen, i. m., 36. 60 TÉKA tását, a vele való egyesülést. Tudatosan úgy építi fel Istenhez való útját, hogy az individuum bnbánatától eljut a közösség bnéig. Emiatt jellemz a mve vége felé megjelen fohászokban a többes szám els személy alak használata. Ezzel állítja magát példaként a közösségnek: „az én példámon emelkedjenek fel a nyomorúságok között tehozzád való ragaszkodásra, bizodalomra és szent nevednek dicsítésére”.94 Ni létébl fakadó szerepei a következk: leánygyermek, akit akarat ellenére adnak férjhez; kétszeri özvegy, akit rokonai ki akarnak forgatni vagyonából; gazdasszony, aki özvegységei után egyedül igazgatja gazdaságát; anya, aki gyermekeiért harcol és felvilágosult, a (n)nevelésre, mveldésre gondot fordító n. Olyan n tehát, aki az 1700-as évek viharos idszakában – amikor a nk megbecsülése nem volt megfelel, és hivatásos ni íróink nem voltak – újszer, korunkbeli eszméket vall, aki szabadon választ hitet, életformát, társat. Nem kizárt, hogy önéletírására a ni egyenjogúsítás igénye is rányomta a bélyegét. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Hermányi Dienes azt a képet rizte meg Bethlen Katáról, ahogy ifjú asszonyként csípre tett kézzel háromszor kergeti körbe az asztal körül a hátráló, görcsös, n-komplexusos Pápai Páriz Imrét, hogy kivegye belle véleményét az asszonyokról.95 A nk éppen hagyományos nemi szerepük miatt csak késn, a 19. században jelentek meg mint hivatásos írók, szembehelyezkedve azzal az általános vélekedéssel, hogy szerzk csak férfiak lehetnek. A gendermegközelítés irodalomelmélet éppen ezt a patriarchális irodalomhagyományt bírálja, mert hiányoznak belle a ni minták. A nírók közötti fontos különbségek, például az osztály, a nemzetiség és a történelem és a társadalmi nem, jelents irodalmi determinánsok.96 A 17. századi Magyarországon a naplóíró nk ugyanonnan vették mintáikat, mint a naplóíró férfiak: a rokonok által írt munkákból, hiszen ezekben a családokban nem kellett megküzdeniük az írás jogáért.97 Azonban a naplót a családjuknak vezették, és éppen a személyesség hiányzik írásaikból.98 Ez a hagyomány hatással volt Bethlen Katára, aki továbblépve már egy ers ni öntudattal rendelkezik: a nyilvánosság számára írta Önéletírását, és a szubjektív önkifejezés jellemz mvére. Ahogyan „az elbeszél forma a saját cselekedeteink és a mások cselekedetei megértésének és értelmezésének alapformája”,99 a nk kulturális modellje ahhoz szükséges, hogy kiderüljön, hogyan érzékeli ket a domináns csoport, valamint hogyan érzékelik saját magukat és másokat.100 A ni írás mindig magában foglalja mind az elnémított, mind a domináns csoport társadalmi, irodalmi, kulturális örökségét, tehát nem a férfitradíción kívül vagy belül vannak: egyszerre vannak benn mindkét hagyományban.101 Bethlen, i. m., 205. S. Sárdi, i. m., 20. 96 Showalter, i. m., 435. 97 S. Sárdi Margit, Naplók és naplóíró nk, It, 2006/4, 624. 98 S. Sárdi, i. m., 624. 99 Thomka, i. m., 207. 100 Showalter, i. m., 436. 101 Showalter, i. m., 439. 94 95 61 TÉKA Ez adja a ni írás sajátosságát. Ennek megfelelen tanulmányoztam a ni írás kéthangúságát: Bethlen Kata irodalmi identitását egyszerre formálja ni kultúrája, ahogyan a domináns férfitradíció is, hiszen Bethlen Miklós példáját, hagyományát követve kezdte el írni Önéletírását, tehát az írás jogát – amely férfiprivilégium volt – is elsajátította. Itt felvetdhet a felvetés, hogy a grófn utánozta-e eldjét, vagy korrigálta. Bethlen Kata, bár az önéletírást mint mfajt elssorban tle vette, ugyanakkor képes volt leírni és megalkotni saját szimbólumait, amelyek nem egyszeren nagybátyja hagyományának ellentétei. A 19. századi angol, francia níró beleírta betegségét, rültségét, étvágytalanságát, tériszonyát és paralízisét a szövegbe102 – Bethlen Kata, a tudatos írón ezt már a 18. századi Magyarországon megtette, jelezve ezzel, hogy ni identitásához való viszonya ers és kiegyensúlyozott. Összegzés. Konklúzióim alapján tehát az identifikáció ni kultúrájának meghatározó szegmensei fell épül fel: a vallásosságát meghatározó puritanizmus és pietizmus, illetve ni társadalmi szerepkörei fell mködik. A keresztényi kultúra minden hív ember sajátja, nem hat megkülönböztet ervel. Mivel ez a közösségi kollektivitást hangsúlyozza, azonossága egyezik másokéval, hívtársaival. Ezáltal vallásos identitása csupán egy identitásminta alkalmi érvényesülése, de ezt felersítik társadalmi szerepkörei és írói ellentmondásai. Miközben állítja, csak Isten eltt vall, a vele való bensséges társalkodásba beférkzik az írói becsvágy, megszólítja az „istenfél olvasót”, mert tle várja az együttérzést, az  szerencsétlen sorának megítélését. Ez azt bizonyítja, hogy az áldozatszerep szintén csak alkalmi azonosságalakzat. Társadalmi szerepei alapján egy határozott, racionalista, ers akaratú, elveiért és vallásáért kiálló, gazdasszonyi teendit ellátó, a mveldésre igényt fordító n – mindez ellenpólusát képezi a vallásossága alapján kibontakozó szegény, elnyomott, vallásában háboríttatott áldozatszerepnek. Ni társadalmi szerepei szerint korához képest korunkbeli eszméket vall, aki szabadon választ hitet, életformát, társat, amivel ellenszegül a konvencióknak. Ez alól a gazdasszonyi teendinek ellátása képezi a kivételt, amelyeket a kor más asszonyaihoz hasonlóan ellát, így ebben megfelel a társadalom elvárásainak. Valójában tehát a törzsszövegben jellemz társadalmi identitás, a társadalmi közeg mintái bizonyítják az önmagát menteget vallásos identitás hiteltelenségét. Kiváltképp az t ért sérelmekrl ír, életének boldogabb, kiegyensúlyozott idszakairól alig jegyez fel valamit, tovább ersítve ezzel az áldozatszerepet. Ezt viszont megint csak ellensúlyozza társadalmi szerepeivel azáltal, hogy mindig megvédi magát, és hatalmát felhasználja mások, fleg els férje ellen. Ezáltal egy ketts identifikációs folyamat jön létre, mert a narratív identitásba beépülnek a társadalmi identitás mintái. A szöveg szimbólumrendszere alapján kijelenthet, attól függetlenül, hogy Bethlen Kata elssorban az egyházi szónoklattan narratíváival építi fel szövegét, a különböz szociolektusok és beszédmfajok kavalkádjából – a mhöz való intertextuális kacsolódásuk ellenére – kialakul a csak az  nyelvére jellemz idiolektus, amely egy olyan eredeti, sajátos cselekményszövési mintát hoz létre, ami azeltt a magyar irodalomban még soha nem fordult el. 102 Showalter, i. m., 432. 62