A vers képe (MA thesis)

DIPLOMAMUNKA A vers képe Maróthy Szilvia Irodalom- és kultúratudomány MA Középkori és kora újkori irodalom szakirány 2014 Tartalomjegyzék Bevezetés............................................................................................................................................2 1. A Christus, poetico-planctus verstani tagolójelei...........................................................................6 2. Elszórtan található 15. századi nyelvemlékeink...........................................................................11 2.1. Gyulafehérvári sorok....................................................................................................... 11 2.2. Königsbergi töredék.........................................................................................................13 2.3. Szabács viadala................................................................................................................15 2.4. Emericus Török köszön Krisztinának..............................................................................15 2.5. Soproni virágének............................................................................................................16 2.6. Laskai Demeter imádsága................................................................................................16 2.7. Bagonyai ráolvasások …..................................................................................................17 2.8. Kiskarácsonytól keresztvíz.............................................................................................. 18 3. Festetics-kódex.............................................................................................................................19 4. Winkler-kódex..............................................................................................................................23 5. Az Apor-, a Döbrentei- és a Keszthelyi kódex............................................................................. 26 5.1. Az Apor- és a Keszthelyi kódex további verses szövegei................................................32 6. Peer-kódex....................................................................................................................................34 7. Zsoltárszövegek tagolása a 16. századig...................................................................................... 39 7.1. Prózai fordítások..............................................................................................................40 7.2. Verses fordítások..............................................................................................................41 7.2.1. Az 51. zsoltár verses fordításainak tipográfiája...................................................42 8. Verssorokra tördelő tipográfia az énekeskönyvekben.................................................................. 45 8.1. Váradi énekeskönyv.........................................................................................................45 8.2. Az 1569-es debreceni kiadás............................................................................................46 8.3. Huszár Gál, 1560–1561-es kiadás................................................................................... 47 8.4. Az 1593-as bártfai énekeskönyv...................................................................................... 47 9. Históriák....................................................................................................................................... 49 Összegzés..…................................................................................................................................... 54 Szakbibliográfia............................................................................................................................... 56 Forrásbibliográfia............................................................................................................................. 58 Absztrakt.......................................................................................................................................... 61 Abstract............................................................................................................................................ 62 Melléklet: Prózai és verses zsoltárfordítások egyesített táblázata.....................................................................63 1 Bevezetés Dolgozatom szinte kizárólag külsőségekkel foglalkozik. Pontosabban: a vers külalakjával. Sokfelé ágazó vizsgálataim során az 1600 előtt keletkezett, magyar nyelvű vagy részben magyar nyelvű, kéziratos és nyomtatott verses anyagot tekintem át abból szempontból, hogy milyen vizuális tagolási rendszerek működnek a versek szövegében. A 16. század végéig még jócskán többségben vannak azok a költemények, melyeket – a prózához hasonlóan – folyamatos szövegként jelenít meg a sciptor, ill. a szedő. Ennek változatos okai vannak: egyik, s legalapvetőbb a helytakarékosság. A versek sorokra tördelése ugyanis a legtöbb esetben nincs átfedésben az írástükörrel, szedéstükörrel. Vagy túl rövid, vagy túl hosszú. Egy verssor akár majdnem egy egész sornyi helyet is elpazarolhat, ha túllóg a során. Vagy legalábbis felet, negyedet, ha nem tölti ki azt. A helytakarékosság elve azonban nem lehet az elsődleges érv – ez ugyanis feltételezné egy a priori fennálló sortördelési hagyomány meglétét. Ilyenre vizsgálataim során azonban nem bukkantam. Az elsődleges érv tehát e hagyomány hiánya. Az általam vizsgált szövegek igen sokfélék, nagyobb részben fordítások (kivált a korai nyelvemlékek), vagy idegen mintát követnek. Ez a mintakövetés hatással van a szövegek külső tagolási rendszerére is, de nem kizárólagos érvénnyel. A sorokra tördelő verstagolási hagyomány a középkor végén kezd kialakulni, s egy relatíve következetes interpunkciós jelrendszer előzi meg. Sok kódex azonban nem veszi át ezt az új tagolási hagyományt, hanem megmarad a réginél – vagy a még régibbnél: a következetlen interpunkciós jelrendszernél. Ez a három nagy típus párhuzamosan működik mind a kéziratos, mind a nyomtatott szövegekben. Jelen dolgozat a vizsgált szövegek szerint három nagy egységre oszlik. Az első három fejezetben az 1500-nál nem régebbi szövegeket vizsgálom. Ezek alapvetően elszórtan fellelhető versek, verstöredékek, melyek gyakran latin nyelvű kódexek alapszövegébe ékelődnek, ill. épülnek be. Sok a glossza jellegű pársoros vers. Ezen első csoportba tartozik még a teljességében magyar nyelvű imádságos könyv a 15. század végéről: a Festetics-kódex. A következő három fejezet a kódexirodalom verses szövegeinek metrikai jellegű (külső) tagolási rendszerét tekinti át. Az áttekintés nem teljes, egyes kódexeket kiemelve, azok mentén indul el, s tárja fel a korra jellemző tagolási rendszereket. A központban a Winkler-, az Apor-, a Döbrentei-, a Keszthelyi és a Peer-kódex verses szövegei állnak, ezen csomópontok mentén egyegy vers erejéig pedig további kódexek vonódnak be az elemzésbe. A prózai és verses zsoltárfordításokkal foglalkozó hatodik fejezet már részben a harmadik nagy egység részét képezi: egyrészt a kódexekben fellelhető kéziratos (prózai) anyagot, másrészt a nyomtatványokban található 2 (verses) anyagot tartalmazza. A harmadik nagyobb egységben a 16. századi nyomtatott anyagot vizsgálom, ill. annak két jellegzetes típusát: az énekeskönyveket és a históriákat. Az áttekintés itt sem teljes körű, a kódexeknél is alkalmazott hálózatszerű, csomópontok mentén való haladás jellemzi. A csomópontokat Huszár Gál, Szegedi Gergely énekeskönyvei, az ismeretlen összeállítójú bártfai énekeskönyv, ill. Bornemisza Péter énekgyűjteménye adják. A históriák esetében a vizsgálat jóval szerteágazóbb, hiszen a 16. század második felében rengeteg egy-históriás kiadvány jelent meg. Itt a vizsgált anyagot alapvetően a szerzők, ill. egyes műveik, valamint a sortördelő–nem sortördelő ellentét szervezi. Célom tehát egy a korai magyar nyelvű verses szövegek külsődleges tagolási rendszerét áttekintő ismertetés megírása, mely áttekintés eddig hiányzott a szakirodalomból. Igaz, Keszler Borbála monográfiája a kezdetektől a 16. századig keletkezett anyag központozási rendszerét is vizsgálja, de nem csupán a verses szövegekét, s ritkán foglalkozik a tagolási rendszer metrikai vetületével. Ilyen jellegű monográfia tehát nem állhatott előttem például magyar nyelven, de állt angol nyelven: Malcolm Beckwith Parkes Pause and Effect című könyve.1 Noha ez sem kizárólag a verses szövegekre koncentrál, mégis egy átfogó, a (többnyire latin, francia, olasz, angol, német nyelvű) verses szövegekkel foglalkozó fejezete nagy segítséggel szolgált, kivált a legkorábbi nyelvemlékeink tagolási rendszerének feltárásakor. Hasonló, részben verses szövegeket vizsgáló monográfiák készültek latin és neolatin nyelvekre, ill. jellemzően a középkorra vonatkozóan.2 Elszórtan a magyar nyelvű anyagról is találhatóak olyan tanulmányok, megjegyzések, melyek a metrikai struktúrára vonatkozó központozási vagy más tagolási rendszerre vonatkoznak. Előtérbe kerül a vers képe például Vadai István a Meséről, ill. Pesti Gábor Esopus-fordításának verses summázatairól írt tanulmányaiban,3 de kiemelt jelentősége van Imre Samu a Szabács viadalának nagy kezdőbetűit elemző dolgozatában is.4 Általános képet kaphatunk a 16. századi 1 2 3 4 M. B. PARKES, Pause and effect: an introduction to the history of punctuation in the West: II.8. The Layout and punctuation of Verse, Berkeley, University of California Press, 1993. Például: Elena LLAMAS POMBO, Réflexions méthodologiques pour l'étude de la ponctuation médiévale = Systèmes graphiques de manuscrits médiévaux et incunables français: ponctuation, segmentation, graphies, ed. Alexei LAVRENTIEV, Université de Savoie, 2007, 11–49; UŐ, Variación gráfica y secuenciación de la palabra en manuscritos medievales hispánicos = Los códices literarios de la edad media: Interpretación, historia, técnicas y catalogación, Istituto de Historia del Libro y de la Lectura, Salamanca, 2009, 225–257; P. RAFTI, L'interpunzione nel libro manoscritto: Mezzo secolo di studi, Scrittura e Civiltà, 1988, 239–298; Grafia e interpunzione del latino nel Medioevo, seminario internazionale, Roma, 1984, ed. A. MAIERÙ, Roma, 1987 (Lessico Intellettuale Europeo, 41). VADAI István, Mese = Acta Historiae Litterarum Hungaricum, 2006 (Tom. 29.), 261–274; UŐ, X + 6 = Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek, humanizmus és gratuláció, szerk. CSÁSZTVAY Tünde, NYERGES Judit, közread. az MTA Irodalomtudományi Intézete, Budapest, Balassi, 2009, 490–498. IMRE Samu, A nagybetűk használata a Szabács Viadalában, MNy, 1956, 465–468. 3 magyar irodalom tipográfiai jellemzőiről Ács Pál nem régiben megjelent rövid összefoglalásából is.5 A korai, kéziratos nyelvemlékek tagolási rendszerének leírására használt jelölési rendszert Lusson ritmuselméletének ihletésében, ill. annak leegyszerűsítésével alakítottam ki, mely Szigeti Csaba ráalakítási módszerével közel azonos. Pierre Lusson általános ritmuselmélete6 egy olyan bináris leíráson alapszik, mely egyetlen kritérium szerint vizsgál bármely (pl. vers, zene, zörej) ritmust: azonosság és különbözőség szempontjából. A ritmust elemeire bontva, azt lineárisan szemlélve, az elemek egymásra következése lehet azonos (même), ill. eltérő (différent). Tehát az adott elem az előtte lévővel vagy azonos, vagy attól eltér; az ismétlődést vagy megbontja, vagy folytatja. E platonikus gyökerekre visszavezethető erősen stilizáló leírási megoldás könnyen átláthatóvá teszi a vizsgált versszöveg, dallam, stb. alapstruktúráját, vázát. Adott korpuszra alkalmazva pedig egyes struktúrák közös kapcsolódási pontjainak feltárását, metszeteinek láttatását segíti elő.7 Szigeti Csaba a Magyar versszakban8 részint az azonos–más elvét, részint az egymásra következő elemek diszkretizálásának módszerét használja fel, kivált a kéttömbű strófák leírásához. A módszer szigorú stilizáló szemléletét enyhítve a bináris leírást ráalakítási folyamat végeredményeként fogalmazza meg. Ez azt jelenti, hogy a pusztán azonos–más (szimbólumai: 0–1) regisztrálását megelőzi egy a szöveget, szövegegységeket nem lineárisan, hanem egészében szemlélő leírás, mely így kettőnél több eltérő elemet is hajlandó regisztrálni. Pontosabban az adott szövegegység elemeit veszi lajstromba, külön-külön szimbólumokkal (pl. háromelemű rendszernél: 0, 1, 2), megtartva így az elkülönböződés láttatásán túl a rendszerelemek fajtáit is (pl. rím esetében az elemek lehetnek: a, b, c; szótagszám esetében lehetnek: 12, 8, 6 – a stilizálás után a szöveg e két tulajdonsága egymásra vetíthető a képletek segítségével). Jelen dolgozatban ezt a Szigeti által bevezetett, ráalakítást megelőző leírási elvet alkalmazom kifejezetten a versek tagolójeleire és az általuk közrefogott egységekre koncentrálva. A vers forrásában, forrásaiban regisztrált jelek értelmezése, a jelrendszer rekonstuálása természetesen nem engedi nélkülözni a vers metrikai struktúrájának értelmezését. Ez kivált nehéz, s veszélyes feladat korai, bizonytalan verselésű szövegeknél. Olykor a korábbi értelmezések 5 6 7 8 ÁCS Pál, A látható nyelv: A költészet vizuális képe a XVI. századi magyar könyvekben, Doromb, 2013, 42–58. Pierre LUSSON, Egy általános ritmuselmélet összefoglalása, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, 1985 (Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 21. tom.), 161. Az elmélet jó összefoglalását adja: Jacques ROUBAUD, La vieillesse d'Alexandre, Essai sur quelques états récent du vers français, Ramsay, Párizs, 1988. Ilyen jellegű feltárásra tettem kísérletet korábbi, OTDK-n ismertetett dolgozatomban: Gróf Balassa Bálint költészete a lussoni ritmuselmélet felől, OTDK 2013, kézirat. SZIGETI Csaba, Magyar versszak, Budapest, 2005. 4 felülbírálását is követelte a tagolójeleket kiemelt helyen kezelő vizsgálati módszer. Sok esetben azonban nehéz következetességet felfedezni a tagolójelek egymásra következésében, ill. sok esetben egyáltalán nem is következetesek. Szintén bizonytalanságra ad okot az a tény, hogy a jeleket, illetve ugyanazokat a jeleket a metrikai tagoláson felül szintaktikai tagolásra is használják (ez ma sincs másképp). A bizonytalanságot azonban nagy mértékben enyhíti az a szabály, mely a régi magyar költészetre alapvetően jellemző: egy verssor = egész számú szintaktikai egység. Tehát a verssor végéhez érve mindenképpen szintaktikai határhoz is jutunk, a metrikaiak így alapvetően egybeesnek a szintaktikai határokkal. Egyképpen nem: amikor ezt a szabályt szegik meg: ez a soráthajlás jelensége. E szabályszerűség természetesen eddig sem létezett felfedetlenül – de módszeres vizsgálatára, s az elmélet teljes körű elfogadására eddig nem vállalkozott a szakirodalom. Nem vállalkozom én sem jelen dolgozat keretein belül, csak érintem azon bizonytalan esetekben, mikor e tétel kimondása nélkül a vers tagolójeleinek rendszere, ill. metrikai struktúrája nem lenne rekonstruálható. Az egy sor = egész számú szintaktikai egység elvét Bognár Péter axiomatikus versleírása nyomán érvényesítem,9 mely a készülő Régi Magyar Vers Adatbázis10 verstani részének működését mutatja be. Bognár abból az alapfeltevésből indul ki, „hogy a vers metrikusan rendezett nyelvi anyag”, ill. „hogy a metrum ismétlődésen alapuló, numerikusan szabályozott struktúra.” Megközelítése tehát részben verstani, részben nyelvtani: e két rendszer működését vetíti egymásra a régi magyar költészet szövegkorpuszában. A versek e szegmentálási elv mentén vizsgálva (a vizsgálat ugyan még nem teljes körű) egyöntetűen alátámasztották az egy sor = egész számú szintaktikai egység elvének jelenlétét. Dolgozatomban tehát a 16. századig keletkezett magyar költészet tagolójeleinek típusait, rendszerét vizsgálom, s vetem össze a versek metrikai tagolásával. Vizsgálom a különféle szövegtagolási módszerek okait is: pl. a helytakarékosság elvét, az egy versszak = egy bekezdés elvét, a szövegtagolás hagyományozódásának11 meglétét. Foglalkozom kéziratos és nyomtatott anyaggal is, s kiemelt figyelmet fordítok a sorokra tördelő gráfiával, tipográfiával rendelkező szövegekre. 9 BOGNÁR Péter, Általános metrikai leírás, kézirat, 2014. 10 RMVA, vagy másik nevén: RPHA17. Ld. BALÁZS-HAJDU Péter, BOGNÁR Péter, HEVESI Andrea, SINKA Zsófia, Szegedi kísérlet a 17. századi magyar vers gépi feldolgozására = Filológia és textológia a régi magyar irodalomban: Tudományos konferencia, Miskolc, 2011. május 25–28., szerk. KECSKEMÉTI Gábor, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv– és Irodalomtudományi Intézet, 2012, 461–470. 11 A szövegtagolás hagyományozódásának jelensége szerint bizonyos szövegek magukkal hordják tipográfiájukat is forrásról forrásra. Marginális jelenség: az esetek nagy részében a verses szövegek lejegyzését nem annyira a másolandó szöveg, mint inkább az adott személy (scriptor vagy szedő) meglévő tudása, adott, kialakult tagolási rendszere határozza meg. 5 1. A Christus, poetico-planctus verstani tagolójelei Dolgozatom első részében az Ómagyar Mária-siralmat elemzem részletesenen, elsősorban abból a szempontból, hogy a vers tagolására vonatkozóan milyen jeleket észlelhetünk a szövegben. A jelek kiolvasása, rendszerük rekonstrukciója képezi tárgyát e fejezetnek. A fejezetcímben s a továbbiakban olvasható, a siralom történeti címét, önreflexióját rekonstruáló elnevezést Horváth Iván tanulmánya12 nyomán használom. A Leuveni kódex tárgymutatója, melyet a magyar és a latin siralommal ill. az egyes magyar nyelvű glosszákkal közös kéz írt, a következő megnevezést tartalmazza a siralomra vonatkozóan: Christus poetico [vagy poeticus] planctus. Bár a poeticus nyelvtanilag helyesebb lenne, az íráskép nem feltétlenül ezt támasztja alá (kötőjelet természetesen nem találunk a szövegben). Ennyiben tehát rekonstrukció, anakronizmus a poetico-planctus név. Szokatlan megnevezés ez a Planctus Mariae helyett: ebben az értelemben a Planctus ezen költői (átköltött) fordítása Christust tárgyazza, műfaját tekintve pedig poetico-planctus. A tárgymutatóban nem jellemző ez a kettős leírás, hiszen az többnyire csak neveket tartalmaz. A tárgymutatóban feltüntetett megnevezés tehát további vizsgálatot igényel, annyi azonban kijelenthető róla, hogy az kiemelkedő fontossággal bír a vers értelmezésekor, keletkezésének feltárásakor. A szövegben található központozási jelek rendszerére már Benkő Loránd13 felhívja a figyelmet, s ezt átveszi Keszler Borbála is, kisebb kiegészítésekkel az írásjelek történetével foglalkozó monográfiájában.14 Nagy vonalakban tett megállapításaikkal egyetértek, az alábbiakban csak pontosítani, árnyalni fogom azokat. Az általam közölt átíráshoz képest jegyzet formájában jelzem a korábbi szövegközlések15 eltéréseit, kizárólag a verstanilag értelmezhető tagolójelek 12 HORVÁTH Iván, Ómagyar szövegemlékek mint textológiai tárgyak, 2013, megjelenés alatt. 13 BENKŐ Loránd, Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980, 365–366. 14 KESZLER Borbála, A magyar írásjelhasználat története a XVII. század közepéig, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1995 (Nyelvtudományi értekezések, 141), 77–78. L. még UŐ, Fejezetek az európai írásjelhasználat történetéből, Budapest, ELTE, 1993, és UŐ, Írásjeltan: az írásjelhasználat szabályai, problémái és története, Budapest, Nemz. Tankvk., 2004. 15 BENKŐn (a vershez tartozó lábjegyzetben B) és KESZLERen kívül MARTINKÓ tanulmányát vettem figyelembe, ill. az alábbi, kritikai igényű kiadásokat. GRAGGER Róbert, Ó-magyar Mária-siralom, MNy, 19(1923), 1-13. (A vers lábjegyzetében G.) MARTINKÓ András, Egy kiadói tett színe és fonákja, Irodalomtörténet, 15(1983), 410–427. (A vers lábjegyzetében Ma.) VIZKELETY András, „Világ világa, Virágnak virága…”: Ómagyar Mária-siralom, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1986. (A vers lábjegyzetében V.) E. ABAFFY Erzsébet, Korai kis szövegemlékeink újabb olvasata, MNy, 86(1990), 124–7. (A vers lábjegyzetében A.) A. MOLNÁR Ferenc, Az Ómagyar Mária-siralom értelmezése, MNyőr, 126(2002), 464–469. (A vers lábjegyzetében Mo.) 6 szempontjából (tehát az elválasztójeleket16 sem vettem fel). A vers szövegét Vizkelety nyomán17 közlöm, a jelek regisztrálása Horváth Ivánnal közös munkánk eredménye, mely az eredeti forrás megtekintésén18 túl a már hivatkozott fotómásolatokon, retusált képeken alapul. Az írásjelek, kis- és nagybetűk értelmezése és rendszerbe foglalása problematikus feladat a forrás minősége miatt, hiszen erősen sérült írásról van szó, s a szöveg többi részével ellentétben az sem zárható ki, hogy bizonyos tagolójeleket nem a szerző (vagy másoló) írt a szövegbe. Ennek valószínűségét csökkenti az, hogy a forrás rubrumozást nem tartalmaz, ill. hogy az elválasztójel azonos a verstani határt jelölő virgulával. A verstani jellegű értelmezési szándékot azonban e bizonytalanságtól függetlenül a korra jellemzőnek tudom tekinteni, s ennek megfelelően kerestem a lejegyzés módjában kapcsolódási pontokat. Problematikus továbbá egy következetes rendszer felállítása az adatokból azért, mert a korban használt jelölési rendszerek maguk is következetlenek, valamint egyszerre több funkciót is ellátnak. Például nem csupán verstani határt jelölnek egyes jelek, hanem mondattanit is, vagy vonatkozhatnak az előadás módjára – e határok gyakran egybevágóak. Hasonlóképpen egyes betűk (tipikusan az o betű ilyen) minuscula–maiuscula alakja nem, vagy csak kis mértékben tér el. Mindezeknek óriási tétje van a rendszer felállítása szempontjából – ennek megfelelő körültekintéssel igyekeztünk eljárni a forrás kézbevételekor. 5 10 15 Volek syrolm thudothlon sy rolmol sepedyk . buol ozuk epedek . Walasth vylagum tul sydou fyodumtul ezes urumemtuul . O en eses urodum eggen yg fyodum syrou a niath thekunched buabeleul kyniuhhad . Scemem kunuel arad en iunhum buol farad / the werud hullothya en iun hum olelothya Vylag uila ga viragnak uiraga . keseru en kynzathul uos scegegkel werethul . Vh nequem en fyon ezes mezuul / Scege nul scepsegud wirud hioll 16 A szövegben az elválasztást virgula jelzi: egyes esetekben a sor végén vagy elején, más esetekben mindkét helyen (felsorolásomban ezt dupla perjellel [//] jelzem). 6-7 a // niath 10-11 iun / hum 12-13 keseru / en 15-16 Scege / nul 17-18 fuha / zatum 25-26 bu / thuruth 32-33 wklel // ve 33-34 Kegug / gethuk 17 VIZKELETY, i.m., 7. 18 Leuveni kódex, OSZK, MNy 79, 134v. 3 V, A, Mo epedek .. Walasth 5 V urumemtuul : O 6 V fyodum : syrou G fyodum / syrou 8 V kyniuhhad ; Scemem 9 Mo farad the 12 G uiraga . Keseruen 13 A, G, Mo, V keseruen . kynzathul 14 V werethul : Vh A, Mo werethul Vh 15 A, Mo mezuul Scegenul 20 V hyul : Wegh 23 G felleyn . O 29 B, V kynzassal / Fyom 29 V halallal . Sydou 34 A, G, Mo ne leg / kegulm Ma ne leg [?] kegulm 7 20 25 30 35 wyzeul . Syrolmom fuha zatum therthetyk kyul en iumhumnok bel bua qui sumha nym kyul hyul Wegh halal engumet / egge dum illen / maraggun uro dum / kyth wylag felleyn O ygoz symeonnok bezzeg scouuo ere en erzem ez bu thuruth / kyt niha egyre . Tuled ualmun / de num ualallal / hul yg kynzassal / fyom halallal . Sydou myth thez turuentelen / fyom mert hol byuntelen / fugwa / huztuzwa wklel ue / kethwe / ulud . Kegug gethuk fyomnok / ne leg kegulm mogomnok / owog halal kynaal / anyath ezes fyaal / egembelu ullyetuk . A 13. századi magyar vonatkozású kódexeket felületesen áttekintve a Christus kettős jelrendszere, tehát az, hogy kisebb egységek elkülönítésére nem csak kispontot, hanem virgulát is használ, a kivételesek közé tartozik:19 hasonlót az általam kézbe vett reprodukciókban20 nem találtam. Kispontnagypont rendszerrel él azonban a kéziratok többsége, változó következetességgel, de jellemzően a nagypont (tehát egy egység végén álló pont, melyet egy egység elején álló nagybetű követ) a nagyobb egységeket jelöli (pl. versszak), a kispont (tehát egy egység végén álló pont, melyet egy egység elején álló kisbetű követ) pedig a kisebb egységeket (pl. verssor, ütem). A Christus ezekkel összehasonlítva következetességében is kiemelkedik. A magyar nyelvű vershez legközelebb álló két rövid Planctus21 közül a Fragmenta Buranában (a Carmina Buranához köthető töredékben) található22 szintén kispontot és nagypontot 19 PARKES monográfiája szerint ez a kettős jelölés (a versek esetében) csak a 14. századtól fordul elő, s akkor is kisebbségben a csak kispontot és nagypontot használó rendszerrel szemben. Vö. M. B. PARKES, i.m., 97–115. 20 Pl: az alábbi monográfiákban: SZENDREI Janka, A magyar középkor hangjegyes forrásai, Budapest, MTA ZTI, 1981 (Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 1), UŐ, Középkori hangjegyírások Magyarországon, Budapest, MTA ZTI, 1983 (Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 4), ill. „Látjátok feleim...”: magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig: az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29. – 2010. február 28., a kiállítás forgatókönyvét írta és a katalógust szerk. MADAS Edit, Budapest, OSZK, 2010. 21 A Planctus ante nescia rövid és hosszú verzióihoz, forrásaihoz lásd: Carmina Burana. Mit Benutzung der Vorarbeiten Wilhelm MAYERS kritisch herausgegeben von Alfons HILKA und Otto SCHUMANN, I. Band, Text 3, Die Trink- und Spiellieder, Die geistlichen Dramen, Nachtrage, Herausgegeben von Otto SCHUMANN und Bemhard BISCHOFF, Heidelberg, 1970. 22 Fragmenta Burana, hg. Wilhelm MEYER, Berlin, 1901 (Festschrift zur Feier des hundertfünfzigjährigen Bestehens der königlichen Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen, phil.-hist. Klasse), Tafel 6, 211. (URL: https://archive.org/details/fragmentaburana01meyegoog 2014. 04. 10.) 8 használ verstani tagolásra, s csak elválasztásra virgulát. A leuveni kódexbeli pedig mindössze kétszer alkalmaz virgulát – a vers elején – kisebb egységek elkülönítésére. Ez a verzió tagolásában messze elmarad a Christus következetességétől, a Fragmenta Buranáé azonban kiemelkedő azonosságot mutat vele. E három szöveget foglalom az alábbiakban táblázatba, mely rögzíti a versszakoknak a szekvenciában vélhetően elfoglalt helyét23 (első sor), az előforduló tagolójeleket (második és negyedik sor), s az általuk közrefogott egységeket (harmadik sor), a következő rövidítéseket alkalmazva: 0 = nagybetű; 1 = kisbetű; 2 = vonás; 3 = pont. Amennyiben egy adott egység nem rendelkezik lezáró jellel, a táblázat rubrikája üresen marad. A közrefogott egységek rövidítései: ü = ütem; s = sor; S = refrénes sor (a Leuveni kódexé ilyen); v = versszak. A versszakhatárokat a táblázatban vastagított vonallal jelzem. Planctus (Fragmenta Burana) 1a 1b 2a 2b 3a 3b 6a 6b 7a 7b 8a 8b 0 0 0 0 0 1 1 1 1 1 0 1 1 0 1 1 0 1 1 0 1 1 1 1 1 0 1 1 1 [v] [v] [v] [v] [s] [ss] [s] [ss] [s] [ss] [v] [s] [sss [s] [s] [ss] [s] [s] [ss] [ss] [ü] [ü] [ü] ] 3 3 [ü] [üü [s] [s] [s] [ss] s] 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 Christus 1a 1b 2a 2b 3a 3b 6b 7a 6a 0 1 0 0 0 1 0 1 0 0 0 0 1 1 1 0 [ss] [s] [v] [v] 7b 8a 8b 1 0 1 1 1 0 1 1 1 1 1 0 1 1 1 1 [ss] [ss] [ss] [ss] [ss] [ss] [v] [s] [s] [s] [s] [sss] [s] [s] [s] [s] [s] [s] [s] [ü] [üü] [ü] [ü] [s] [s] [s] [s] [s] 3 3 3 3 2 3 3 2 3 2 2 2 2 3 2 2 2 3 2 2 2 2 2 3 2 2 2 2 3 Planctus (Leuveni kódex) 1a 1b 2a 2b 3b 0 1 0 1 [s] [sS] [v] 4b 4a 5b-5a 6a 6b 7a 7b 8a 1 1 1 0 0 1 1 0 1 0 0 1 0 0 0 [v|v|ss] [s] [ss] [S] [v] 2 3 3 3 5a-5b 2 3 [ss] [ss] [S] [ss] [ss] [ss] [ss] [S] [v] 3 3 3 3 3 3 0 0 0 0 1 0 [ss] [ssS] [v] 3 8b [v] 3 3 [ss] [ss] [s] [v] 3 3 3 A táblázatokra támaszkodva kijelenthető, hogy a Christus tagolójelei verstani szempontból következetes rendszert alkotnak. A rendszerben a versszak egységét nagybetű nyitja és pont zárja, a versszakon belüli sorokat, sorkapcsolatokat kisbetű nyitja, és az esetek többségében virgula zárja. A vers első felében két helyen kispont is jelez verssorhatárt, a későbbiekben azonban ez elmarad, s kizárólag virgulát találunk versszakon belüli egységek elválasztásakor. Egyetlen példa van a 23 E viszonyítás inkább csak irányadó, s az Analecta Hymnicát veszi alapul. Analecta hymnica medii aevii, hrsg. Guido Maria DREVES, Leipzig, 1886–1922, 20, 156. (A továbbiakban AH.) 9 versben versszakon belüli nagy kezdőbetűnek: a hatodik versszak sorpárokra tagolódik, az első sorpárt nagybetű és virgula, a másodikat nagybetű és pont fogja közre. A nagyvirgulának (virgula + nagybetű jelkapcsolat) tehát nincs másik előfordulása a szövegben. Az utolsó előtti versszakban soron belül is találunk virgulát, mely kiemeli a versben a szóhangsúlyokat. Ezt a képileg is erőteljes, drámaiságot fokozó utolsó előtti versszakot a Fragmenta Burana Planctusa is nagyon hasonlóan tagolja: a versszak belsejében szavanként szünetet, megállást jelez (kispont), három-három ütemre törve a belső sorokat. A Christusban a sor egysége ritkábban, az ütemé még kevésbé van kiemelve, s nem teljesen következetes a sorpár, sorkapcsolat jelölése sem: a versszakon belüli tagolójelek inkább hangsúlyokat mutatnak a szövegben, melyek sok esetben egybeesnek a verstani határokkal. A táblázatok arra is tanulságul szolgálnak tehát, hogy a forrás tagolójelei a verssorok, ütemek rekonstrukcióját (kivált a szekvenciaköltészet felől szemlélve a Christus formáját) csak részben segítik elő. 10 2. Elszórtan található 15. századi nyelvemlékeink A magukban álló, általában csak pár soros feljegyzésekként elő verses nyelvemlékeink vizsgálata egy nagy tanulsággal szolgál: a versikék, verstöredékek nagy számban a sorokra tördelt írásképű szövegtípusba tartoznak. Nem a Szabács viadala tehát az egyetlen, s mint ilyen, különálló a magyar nyelvű verses szövegek között a 15. században.24 Igaz, e tény a Szabács viadala valószínű német kötődését egyáltalán nem kicsinyíti, mégis fontosnak tartom kiemelni, hogy sem a 15. században, sem a 16. században (lásd későbbi fejezetek) nem volt szokatlan (csak ritka) ez a tagolási mód. Ami a 15. század néhány soros emlékeit illeti,25 feltűnő gyakorisággal találhatunk rá példát, hogy a verses szövegeket nem folyamatosan írják: talán a versek rövidsége, ill. glossza jellege miatt. 2.1. Gyulafehérvári sorok A Horváth János rendszerében a Gyulafehérvári sorok (az alább tárgyalt Königsbergi töredékkel és a Lófekély elleni imádsággal együtt) az autonóm ritmusfajtába tartozik. E csoport jellemzője, hogy „oly ritmikai egységeket tüntetnek fel, melyek a gondolatnak rendszerint valamely mondattani viszonyítást ismétlő szerkezetét követve, hangzatban is két, egymástól szünettel elkülönített tagra oszlanak, mindenik tag egy-egy hangsúlyra támaszkodván.”26 A metrikai és a mondattani határjelölők szempontjából ez azt jelenti, hogy a mondattani határ = metrikai határ elve e versek esetében kizárólagosan érvényesül. A forrás27 viszonylag jól olvasható, a tagolójelek is jól látszanak, kivéve a Habrosagben walacnok... és az Vnun tonohtuananac... kezdetű egységek utolsó, lapalji sorait. A latin nyelvű kódex28 50a lapjának aljára írt Habrosagben walacnok... kezdetű rész öt sorát a latin akrosztichonos 24 Vitatkozom tehát a megállapítással, hogy a Szabács viadalának „külalakja sem illik bele saját korába: soronként van írva, nem lapszéltől lapszélig folyó prózának, s a sorkezdők nagybetűk. Tőlünk nyugatra a későközépkorban ez volt a szokás – de nálunk nem. Pesti Gábor Esopusáig, Sylvester Újtestamentumáig, aztán Balassi sajátkezű verslejegyzéséig (1593) kell várnunk, hogy ilyen külalakkal találkozzunk.” Nem kell várnunk. BOGNÁR Péter, HORVÁTH Iván, Szabács viadala = "Látjátok feleim...", magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig, az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29 – 2010. február 28., a kiáll. forgatókönyvét írta és a katalógust szerk. MADAS Edit, Budapest, OSZK, 2009, 151–157. 25 Sajnos e típus egyik fontos emléke, a Nyírkállói-kódex négysoros verses jogi regulája (Regula iuris: Mert mit egyszer megszerzettél, 1484, RPHA 901) vizsgálatomon kívül esik, nem lévén rendelkezésre álló hasonmáskiadás, fotómásolat a kódexről, a kódex e lapjáról. Nyírkállói-kódex (Magyi-kódex), 1476–1490, Klimó Könyvtár, DD. III. 18–19, 71. 26 HORVÁTH János, A középkori magyar vers ritmusa = Horváth János verstani munkái, szerk KOROMPAY H. János, KOROMPAY Klára, utószó KECSKÉS András, Budapest, Osiris, 2004, 179–295, 283. 27 Az eredeti forrást nem, csak annak hasonmását vizsgáltam. A Gyulafehérvári Sorok = MOLNÁR József – SIMON Györgyi, Magyar nyelvemlékek, Budapest, Tankönyvkiadó, 1976, 48–50. 28 Őrzőhely: Batthyaneum, Gyulafehérvár. Jelzet: R. III. 89. 11 vershez hasonlóan sorokra tagolva írja le a scriptor. A két épen maradt sorpárban, hallgatva a szöveg Jakubovics-féle átírására29 jól kivehető a tagolójelek megoszlása: az első és harmadik sort kötőjel, a második és negyedik sort pont zárja. A tagolójelek rendszere már kevésbé érthető: vajon valóban sorpáronként akarta-e összekapcsolni a vers öt sorát a scriptor? Ez a tagolási elv mondattani párhuzamosságot sugall, az így elkülönített sorpárokra azonban nem ez jellemző: akárcsak a latinban, itt is egymás mellé rakott birtokos szerepelnek a Jesus nevét adó (ill. a magyarban nem adó) öt sorban. A kötőjel nem nevezhető gyakori tagolójelnek a középkori kódexek esetében, se verses, se prózai szövegek nem tartalmaznak ilyet. Sokkal jellemzőbb a ponton kívül a virgula használata a azon kisebb egységek elkülönítésére, mely egységek általában kisbetűvel kezdődnek. Igaz a rendszer csak működik tökéletes következetességgel, a Gyulafehérvári sorok ezen átírás alapján több szempontból is atipikusnak mondható. A kötőjel előfordulásán túl egyrészt azért, mert olyan metrikai (és mondattani) helyzetben alkalmaz következetesen kettős jelölést (pontot és kötőjelet), mely nem indokolja azt, másrészt mert a kis- és nagybetű jelölési rendszere nem egybevágó az írásjelek rendszerével. A kisebb egységet elkülönítő jel után ti. általában kisbetűvel kezdődő egység következik: ez két esetből egyben nem teljesül (ez a nem-teljesülés igen ritka). A nagyobb egységet lezáró pont esetében pedig nagybetűs kezdet következne, de két esetből egyben ez sem teljesül (bár ez a nem-teljesülés jóval gyakoribb). Összevetve a mellette álló latin vers tagolásával (mely végig pontot és nagybetűt használ a sorok elkülönítésére) arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar nyelvű fordítás is egyedül (középső állású) pontot használ a sorok lezárására, s alapvetően nagybetűt a sorok kezdetére. Az első sor végén látható jel ugyan valóban kötőjelszerű, ez könnyen lehet azonban tollhiba – a harmadik sor végén látható jelről már nehezebb lenne bebizonyítani kötőjelségét. De előfordulhat, hogy a latin vers akrosztichonjának kiemelésére használt kötőjelek voltak hatással a scriptorra (vagy Jakubovics Emilre). Az általam helyesnek tartott tagolás tehát a következő (itt közölt átírásom Jakubovics már hivatkozott szövegén alapul): Habrosagben walacnok kegussege . eleeknek [kegusse] vruksege . Koorsagbon walaknok egessege . Scíuksegben walaknok beusege . ehezeu [...] További érv lehet a kötőjel elvitatása mellett az, hogy a kódexben található másik két versrészletben 29 JAKUBOVICH Emil, PAIS Dezső, Ó-magyar olvasókönyv, Budapest, 1971, 136–138. (A továbbiakban ÓmOlv.) 12 sem szerepel ez tagolójelként, csak a középső állású pont. A Chudalatus míuínc... kezdetű verset (125a lap alja) alapvetően a sorok egymás alá írásával tagolta a scriptor: a versszak elejét nagybetű jelzi, végét azonban semmi, versszakon belül pedig kisbetűk, s egy sorvégi pont található a harmadik sorban. Az Vnun tonohtuananac... kezdetű rész (154a lap alja) elsődleges metrikai tagolója szintén a verssorok egymás alá írása, emellett a hat sorvégből hármat biztosan pont is jelöl. Jakubovics átírásában a második, harmadik és negyedik soron kívül az ötödik sor végén is áll pont, ezt azonban a forrás (ill. a hasonmás) minősége miatt nem tudtam ellenőrizni – akárcsak a hatodik sor végét. A hat sorból négy elején nagybetű áll (igaz két esetben olyan tulajdonnév, mely gyakran szerepel nagybetűvel). Összességében tehát a Gyulafehérvári sorokról megállapítható, hogy alapvetően a verssorok egymás alá írásával különítette el a versszak e kisebb egységeit a scriptor. Ez a tagolási mód a korban igen ritka, így nagy figyelmet érdemel, hiszen a késő középkori magyar vonatkozású kódexekben a latin költemények esetében is ritka a sorokra tördelő íráskép. A versszakok további tagolójelei a nagybetűk, melyek sorkezdetet jelölnek, s a középső állású pontok, melyek a sor végét jelzik – ez a tagolási rendszer azonban nem működik következetesen a nyelvemlékben. 2.2. Königsbergi töredék Dolgozatom e fejezetében a Königsbergi töredék szalagjaival nem foglalkozom, csak a nyelvemlék első részével. Ennek elsődleges oka az, hogy a szalagokban fennmarad szövegtöredékek nem adnak elég támpontot a tagolási rendszer rekonstruálásához. A másik ok ezzel összefüggésben, ill. ettől függetlenül is az, hogy kevéssé bizonyítható e további két bekezdés versessége. A Königsbergi töredék30 (RPHA 1410) tagolójelekben igen gazdag szöveg. Két jelet különböztethetünk meg a szövegben: középső állású pontot és egy fordított pontosvessző szerű jelet (punctus elevatus). Keszler Borbála már hivatkozott írásjeltörténeti monográfiájában alsó és felső állású pontokat különböztet meg a szövegben, s azt állítja, hogy a felső állású pont a nagybetűvel kombinálva jelzi a szöveg legnagyobb egységeit, a kisebb egységeket pedig alsó állású pont illetve pontosvessző zárja.31 Néhány helyen a szövegben valóban inkább alsó állású pontok figyelhetőek meg,32 de mivel azok nem alkotnak következetes rendszert, inkább tollhibának tudható be ez az eltérés. A szövegben (Jakukovics nyomán) összesen két nagybetűt állapít meg – véleményem 30 A tagolójelek rekonstruálásához a töredék online fotómásolatát használtam. URL: http://nyelvemlekek.oszk.hu/sites/nyelvemlekek.oszk.hu/files/konigsbergi.pdf (2014. 04. 10.) 31 KESZLER, i.m., 29–30. 32 Egy szembetűnő példa akad: a harmadik sor tukere szava utáni pont. Valamivel a megszokottól lejjebb áll az első sorban a scolanoc után, ill. a hetedik sorban a tudhotiuc után. 13 szerint helytelenül, mert az első sor Wylag szava is nagy W betűvel kezdődik (vö. az alatta, második sorban lévő wala szóval). Összesen három (szerinte kettő) hely van tehát a szövegben, ahol vizsgálni lehet az írásjelek és a nagybetű kapcsolatát. A Tudyuc (negyedik sor) előtt Keszler felső állású pontot állapít meg. A hetedik sor Ez szava előtt sajnos ezt nem állapíthatja meg, így helyette a nagy kezdőbetűt tartja ez esetben elírásnak, bár mint már jeleztem, ez a „hiba” jóval ritkábban fordul elő a központozási rendszerekben. A harmadik nagy kezdőbetűs szó előtt egyébként szintén középső (Keszler rendszerében: alsó állású) pont van. Véleményem szerint tehát a szövegtöredékben három nagyobb egység különül el (ill. egy negyedik, melynek csak két szavát ismerjük: ug scolanoc), melyek elejét nagybetű, végét pont jelzi. Ezen nagyobb egységeken belüli pontokat Kalmár Elek közleményében33 a verssor végét jelölőkként értelmezi, s e szerint közli a verset sorokra tördelve. E rendszerben értelmezve a szöveget Kalmár megállapítja, hogy a „sorvégző pont csak 3 helyt hiányzik.”34 Kalmár nem különbözteti meg a pontot és a fordított pontosvesszőt: utóbbi összesen öt helyen fordul elő, s mint Keszler Borbála is megállapíttotta, általában a nagyobb egységek elkülönítésére szolgál, például az első versszakban: Wylag kezdetuitul fugua. rohtonc ez nem levt35 wala. hug scuz lean . fiot sciulhessen ‫؛‬ scuz segnec tukere . maradhassun ‫؛‬ es nekunc hyrunc benne ne leyessen . Ebben az esetben az inverz kettőspont akkor lép életbe a sor végén, amikor verssoron belül további tagolásra foglalt lesz a kispont. A további három szövegbeli előfordulása jelnek ettől eltérő: két helyen szintén sorvéget jelöl, de e sorokon belül nincsenek további tagolójelek. Egy helyen pedig soron belül használja a scriptor: furiscte musia ‫ ؛‬etety ymletí. A folyamatosan írott Königsbergi töredék nagyobb egységei tehát nagybetűvel kezdődnek és ponttal zárulnak. Három ilyen nagyob egység különíthető el a szövegben. Ezen egységeken belül gyakrabban középső állású pontot, ritkábban fordított pontosvesszőt használ a scriptor, a két jel funkcióját tekintve közel egyenértékű. 33 KALMÁR Elek, A Königsbergi Töredék versmértéke, NyK, 1895, 351–353. 34 I.m., 351. 35 Az Ó-magyar olvasókönyvben a levt után is pont van, a töredék fotómásolatán azonban jól látható, hogy itt nem pont, hanem a tintától feltűnően elütő, világosbarna, szétterülő paca áll. 14 2.3. Szabács viadala A Szabács viadala nem tartalmaz írásjeleket, a verssorokat alapvetően sortöréssel választja el a scriptor. A verssorok eleje az esetek többségében nagybetűs. Nem megállapítható, elkülöníthető némely betűk minuscula és maiuscula alakja, erre hívja fel a figyelmet Imre Samu is a forrás írásképének beható elemzésekor.36 A Szabács viadalában előforduló betűket a következőképpen osztályozza: 1. világosan felismerhető alaki különbség van a betű nagy és kis változata között, sor elején mindig a nagybetű fordul elő; ezek: a, b, d, e, g, i, m, n, o, s, t, y. 2. Nincs lényeges különbség nagy- és kisbetű között, alakilag a kettő nagyon hasonló, de sor elején a betű valamivel nagyobbnak látszik, mint a sorban szókezdeten, a ductus valamivel határozottabb; ezek: h, v, w. 3. A kérdéses jel sor elején, sorban szókezdeten, sót szóban ugyanolyan alakú és nagyságú; ezek: f, k, l, z.37 A vizsgálat végkövetkeztetése tehát, hogy a következetlenség a sorkezdő betűk esetében csak látszólagos, s nagyrészt a betűk különböző alakjaiból fakad. Fontos megállapítás ez nem csak a Szabács viadalára, hanem a többi korabeli szövegre nézve is. A história tehát nem csak sortördelő írásképével, hanem a soreleji nagy kezdőbetűkkel is kiemelkedik a korabeli szövegek közül – ha nem is annyira, mint a szakirodalom kétkedése felhánytorgatja neki:38 hiszen a Gyulafehérvári sorok, s alább további példák is bizonyítják, hogy a sortördelő íráskép nem egyedülálló a korban. 2.4. Emericus Török köszön Krisztinának Az Emericus Török köszön Krisztinának incipitű rövid verses köszöntés39 (RPHA 354) két sorát a következőképpen jegyezte le a scriptor: Emericus The[wrewk] kewzewn krysthynanak leghen kenweb ynhanak. Zaaz yo napath keth zaz yo eeth hozyaya. A vers tehát lejegyzője szerint kétsoros: egy 6;6;7 szótagszámú első sort (második és harmadik ütemében ragrímmel) és egy 4;4;3 beosztású második sort (az első és a második ütemben tárgyrag rímmel) tartalmaz. Ezt a tagolást támasztja alá a sortördelő írásképen túl a sorok nagy kezdőbetűje, ill. végükön a pont. A második sorban a keth Zaz, tehát a sorban második Zaz Csontosi János 36 IMRE Samu, A nagybetűk használata a Szabács Viadalában, MNy, 1956, 465–468. 37 I.m., 466–467. 38 Például: HORVÁTH János, A Szabács Viadala hitelességének kérdéséhez, IMRE Samu hozzászólásával, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1956; ill. BOGNÁR–HORVÁTH, i.m. 39 Magyar nyelvemlékek, 102–103. 15 közlésében40 és az RMKT-ban41 is nagy Z-vel szerepel, véleményem szerint tévesen. Igaz, a z betű minusculája és maiusculája jellemzően nem különül el élesen, így olykor nehéz megállapításokat tenni, de ebben az esetben a soreleji z betű jóval nagyobb, mint az utóbbi, s összevetve a felette lévő z betűvel (kewzewn) az is jól látszik, hogy a minuscula nyújtottabb; ellentétben a maiuscula alakjával, mely szélesebb, s hármasra emlékeztető formájú. A kétsoros köszöntővers scriptora tehát nem csak írásképében (sorokra tördel), de tagolójeleiben is világosan elkülöníti a vers két sorát. 2.5. Soproni virágének A kétsoros virágéneket, melynek írásképe szintén a sorokra tördelő típusba tartozik, Házi Jenő nyomán42 közlöm. Wyrag th[u]dyad theuled el kel mennem Es the yrethed kel gyazba ewlteznem Házi átiratában tagolójeleket is ír a szövegbe, ezek azonban feltehetőleg csak általa, az olvasást könnyítendő kerültek bele. Egy alkalommal vesszőt ír a thudyad után, a sorok végére pedig pontot rak. A forrás hasonmása alapján ezeket a tagolójeleket nem tudtam igazolni – igaz, nehezen kivehető maga a szöveg is. Az ellenben tisztán látható, hogy mindekét sor elején nagy kezdőbetű szerepel – tehát ezen nyelvemlékünk is a következetesen tagoló típusba tartozik. 2.6. Laskai Demeter imádsága Még eggyel gazdagítva a sorokra tördelő csoportot: Laskai imádságáról43 (Ó, Istennek teste édesség, e világnak oltalma, RPHA 3216) szintén megállapítható, hogy a vers öt sorát határozottan mindig új sorban kezdte a scriptor.44 A kódex latin szövegénél valamivel nagyobb betűmérettel írt magyar nyelvű imádság első és második sorának lapszéli végződése a fölötte és alatta látható írástükörrel egybevág, a további három soré azonban abból jobboldalt kilóg. Az ötödik sor utolsó szava 40 CSONTOSI János, Emericus Thewrewk..., Századok, 1877, 94. 41 HORVÁTH Cyrill, Középkori magyar verseink, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1921(Régi Magyar Költők Tára I2 – a továbbiakban RMKT I2), 477. 42 HÁZI Jenő, A Soproni virágének, MNy, 1929, 88–90. 43 Laskai Demeter iskoláskönyve, 1433–1435, 16r, online fotómásolat: http://nyelvemlekek.oszk.hu/adatlap/laskai_sorok_%E2%80%93_laskai_demeter_iskolaskoenyve (2014. 04. 10.) 44 A jelenségre már A. MOLNÁR Ferenc is felhívja a figyelmet a szövegről írott rövid ismertetőjében: „[a] ritmika, az ütemezés, az egyforma hosszúságú sorokban való leírás, az utolsó sor belső ríme azonban mutatja a versjelleget.” A. MOLNÁR Ferenc, Laskai sorok = „Latiatuc feleym …”: Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig, az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2009. október 29. – 2010. február 28., szerk.: MADAS Edit, Budapest, OSZK, 2009, 240–241. 16 (tisztohad) még így sem fért ki, ezért a scriptor a sor vége alá írva a szót, még bekezdésjellel is felhívja a figyelmet, hogy az még az utolsó sorhoz tartozik. A sorokra tagoló írásképen túl az öt sorból három nagybetűvel is kezdődik, írásjeleket pedig nem találunk a szövegben. 2.7. Bagonyai ráolvasások A Bagonyai kézirat három ráolvasást tartalmaz, melyek részben verses formában, illetve ritmikus prózában íródtak. A kézirat (ill. hasonmásának)45 minősége miatt nehéz megállapítani, milyen írásjeleket használ a scriptor. Részt vesz a tagolásban a kis- és nagybetű, valamint a pont és a vessző (virgula). A Lófekély elleni ráolvasás (RPHA 1449) első, rövidebb egysége rövid sorokat és morfémarímet tartalmaz. Vronck xpc felden ha Jar vala . Egy vton el megyen vala . prothomartir senth isthwanth Elel leltheuala az soth monta vala vronk xpc46 Az első két sort nagybetű nyitja és pont zárja. A harmadik sorban az El-el nagy kezdőbetűvel van írva, ezt a jelet követve Horváth Cyrill itt új sort kezd, majd versszakhatárt is jelöl. prothomartir senth isthwanth Elel leltheuala, az soth monta vala vronk xpc Könnyen kijelenthető, hogy a tagolójelek használata nem egységes a szövegben, kivált a kis- és nagybetűk használata félrevezető (szintaktikai, verstani határok keresésekor). A továbbiakban ezt a formát megtartani, a rövid sorokra tördelést a szövegen végivinni (ahogyan Horváth Cyrill tette) alaptalan és erőltetett. A tagolójelek is nagyobb egységekre utalnak. En serethew senthem senth istwan prothomartir . Ez vth melleth latek egh veres pey louath / Ew berekesith es ew husath fekel war fogta . Menie mondiad Zenth Janos ewangelistanak / hogy ez fekel war fogotta weres pey lo megh tistolion agh kepen menth Jordwan vize [ iften parancholathia miath / vronck xpc siletec menden Joth then hisegh istenek hogy [estes] ezt es Joua tesi . A szöveg vége felé láthatóan ritkulnak a tagolójelek, s már nagyobb szintaktikai határok esetében is elmaradnak. 45 Magyar nyelvemlékek, 104-106. 46 Az átiratot itt és a továbbiakban az RMKT nyomán közlöm. RMKT I2, 515–516. 17 A Fenyő váglak (RPHA 3012) kezdetű igen rövid, összesen egymondatos ráolvasás nem sok teret ad a vizsgálódásra, annyi mindenesetre elmondható, hogy a mondat negybetűvel kezdődik, a végén nincsen írásjel, mondatközben pedig talán kiolvasható egy pont vagy vessző. A mondat kezdőbetűjén túl két nagybetűs szó van a szövegben: az egyik tulajdonnév, a másik az előző szövegben is nagybetűvel írott El igekötő. Tekintettel arra, hogy ez az igekötő a hogy előtt áll, nem valószínű, hogy a nagybetűs írásmód itt metrikai (, szintaktikai, vagy akár felolvasásbeli) határt jelöl. Összevetve az előző szöveggel, inkább a szöveg sajátos írásmódjának tudható be – ezzel együtt azt is állítom, hogy az előző szöveg El-el leltheuala részlete sem tekinthető önálló szövegegységnek. Fenye vagloc / mire arra hogy El vesszen Janosrul az zemelchew A vers inkább hangsúlypárokra épül, s a fenyővágás ritmusára van (lényegében párbeszédesen) komponálva: Fenye vagloc | mire arra | hogy El vesszen | Janosrul az zemelchew Az Urunk, Krisztus, szamár hátán Jeruzsálembe ha ment (RPHA 3013) incipitű ráolvasásban általában szintaktikai határok jelölésével találkozni, főleg mondatzáró jelekkel. Versesség szempontjából vizsgálni mind a ráolvasás tagolását, mind szövegét irrelevánsnak tartom. 2.8. Kiskarácsonytól keresztvíz A versnek több forrása is ismert: az egyik 1462 körül keletkezett és a Nagyenyedi kódexben (RPHA 3041) található.47 A csízió lejegyzője következetesnek mondható tagolási rendszert alkalmaz: a rímes sorpárokat nem választja el egymástól, a sorpár kezdetét nagybetű jelzi, és az esetek több mint felében virgula zárja. A Peer-kódexről leválasztott töredék csíziója48 (RPHA 761) nem alkalmaz egységes tagolást, sorpár kezdetére összesen három helyen használ nagybetűt, két-két helyen pedig pontot ill. kettőspontot sorpár lezárására. 47 A csízió tagolási rendszerének rekonstrukcióját (nem lévén rendelkezésre álló hasonmás) az RMKT átírása alapján kíséreltem meg. RMKT I2, 459. 48 A csízió tagolási rendszerének rekonstrukcióját (nem lévén rendelkezésre álló hasonmás) az RMKT átírása alapján kíséreltem meg. RMKT I2, 463. 18 3. Festetics-kódex Egyik legrégebbi és legdíszesebb kódexünk a Festetics-kódex, mely Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készült, a nagyvázsonyi pálos kolostorban. Nagyobb részében a teljes Mária-officiumot tartalmazza, s mivel hórák szerint halad, a vizsgálat tárgyát képező zsoltárok, himnuszok is olykor ismétlődnek benne. Ez lehetőséget ad arra, hogy kódexen belül is megfigyelhessem a tagolási rendszer következetességét, hiszen a kódex alapszövegét egy kéz másolta. Igen díszes, szép kidolgozású kódexről van szó, melyben gyakoriak az aranyozott iniciálék, kezdőbetűk, s igen sűrű a rubrumozás is. Arannyal írottak, s néhol rubrumozottak is a nagyobb egységek (pl. versszakok) kezdőbetűi. Rubrummal vannak írva a kisebb egységeket (esetünkben sorokat) elválasztó kis függőleges vonalak, melyek a fekete tintával írott halvány virgulák helyére kerülnek. Ezek úgy látszik kivált verses szövegek metrikai tagolására szolgálnak, prózai szövegben jóval ritkábban tűnnek fel – ott a kisebb egységeket a rubrumozáson kívül feketével írt halvány virgulák, a nagyobb egységeket pirossal írt paragrafusjel választja el. A kódex első felében a rubrummal írott függőleges vonalak következetesebben vannak jelen (csak ritkán marad el egy-egy vonás), mint a kódex második felében, ahol 3-5 vonás is elmarad az egyes versekben. A hiányzó rubrumozások egy részében a fekete kis virgula megtalálható. Érdekes, hogy a rubrumozás általában kiterjed a lapon sorvégre eső verssorok esetére is, sőt a kódex vége felé, a 352-355. lapokon található két vers esetében a versszakok utolsó sorának végét is jelöli. Az Üdvözlégy tengernek húgya, Istennek kegyes anyja incipitű versnek (RPHA 1405) négy forrását ismerjük: kettőt a Festetics-kódexből,49 egyet az Apor-kódexből,50 egyet pedig a Czech-kódexből.51 A Festetics-kódex két szövege lényegében tagolását tekintve is megegyezik: a versszakok kezdetét aranyozott-rubrumozott nagy kezdőbetűk jelzik,52 végét külön tagolójel nem mutatja, hiszen a versszakok folytatólagosan következnek egymásra kódex soraiban, így az előző egység végét mindig az új egység kezdete jelzi – legyen az díszített nagykezdőbetű, vagy rubrummal írott műfaji jellegű kifejezés (pl. enek, psalmus), ill. amen. A 116–118. lapon lévő forrásban a verssorokat kiemelkedő következetességgel jelöli 49 Festetics-kódex, 1492–1494, OSZK, MNy 73. (A továbbiakban FestK.) Online fotómásolat: http://nyelvemlekek.oszk.hu/sites/nyelvemlekek.oszk.hu/files/festetics.pdf (2014. 04. 10.) 116–118, és 195–197. 50 Apor-kódex, bevezetéssel ellátta és hasonmásban közzéteszi SZABÓ Dénes, Kolozsvár, 1942. (A továbbiakban AporK), 133–134. 51 Lobkowitz codex, Batthyányi codex, Czech codex, közzéteszi VOLF György, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvárusi Hivatala, 1890 (Régi magyar codexek), 150–152. (A továbbiakban CzechK.) 52 Az első versszak kezdőbetűje arannyal megrajzolt, pirossal díszített iniciálé, melyet egy szintén rubrumozott, feketével írott nagybetű követ (pl. IDwez). A szó második betűjére is kiterjedő rubrumozás megfigyelhető egy helyen a második versszakban is, itt azonban a második betű már minuscula. Vö. Vevd (195., 14. sor). 19 egyrészt a szöveg lejegyzője (apró halvány virgulák feketével), másrészt a rubrumozó. Utóbbi néhány helyet ugyan kihagyva, de alapvetően jól követi a virgulákat, s rájuk függőleges piros vonalat húz (merőlegesen tehát a keretvonalakra). Összesen egy olyan eset van, amikor a piros tintával húzott függőleges vonal elmarad, de ott jól kivehető a virgula (117., 4. sor: idwezletheth / gabryel). Egy helyen soron belül is találni piros függőleges vonalat, alatta virgula nem látszik (de megjegyzendő, hogy más esetekben sem világosan kivehetőek a rétegek): kegyessee thegy | ees thyzthaakkaa (118., 1. sor). Itt nyilvánvalóan az és kötőszó vonzza be a tagolójelet (a vers e kódexben található másik forrása ezt nem hozza, vö. 196., 10. sor). Ez a jelenség igen gyakori az alapvetően metrikai tagolásra törekvő lejegyzések esetében is. Ennek oka, hogy a verssor vége alapvetően szintaktikai határral, igen gyakran az első adandó szintaktikai határral esik egybe. Noha kódexeinkben a lapon sor végére eső verssorok végét gyakran nem jelölik, az Üdvözlégy tengernek húgya... mindkét Festetics-kódexbeli forrása (egy kivételtől eltekintve) precízen jelöli piros tintával írott függőleges vonallal a sorvégeket ezekben az esetekben is. Feltűnő ez a következetesség főleg a vers második forrását olvasva, melyben a virgulák és rubrummal írott vonalak előfordulása valamivel esetlegesebb. Három helyen elmarad a sorvéget jelölő tagolójel, négy helyen pedig csak feketével írott virgulát találunk.53 Ebben az esetben tehát feltehetőleg a rubrumozó figyelme lankadt kissé (kivált a vers végéhez érve, vö. 196., 14–15. és 197., 1–3. sorok). Az Apor-kódex fordítása a verset sorszinten nem tagolja, igaz itt a sor fogalma is lazábban értendő; a szótagszám jóval ingadozóbb. A versszakokat (a kódexben található többi vershez és zsoltárhoz hasonlóan) rubrumozott nagy kezdőbetű nyitja, és virgula zárja. A verssorok, versszakok folytatólagosan íródtak a kódex lapjain. A Czech-kódexbeli himnuszban a versek kezdetét nem csak rubrumozott nagy kezdőbetű jelzi, hanem a latin eredeti rubrummal írott versszakkezdő szava, ill. szavai is. A kódex lapjain kissé kopott az írás, így nem minden esetben egyértelmű a jelek használata, de alapvetően két jelet használ a lejegyző: középső állású pontot és kettőspontot. A középső állású pont némely esetben alsó állásúra vált, különbség a funkciójukban azonban nem figyelhető meg, szándékos különbségtételnek ezt nem tekintem. A kettőspont néhány helyen farkincát is kap (a kopás miatt nem mindig egyértelmű, hogy csak a fölső pont, vagy az alsó is kap-e), de ezt a kódex lapjain sokféleképpen variálja a scriptor, így nem gondolom, hogy itt egy külön, fordított pontosvesszőszerű jelről (punctus elevatus) lenne szó. A versről általánosságban elmondható, hogy tendenciózusan sorokra tagol (közel azonos hosszúságú szintaktikai egységeket különít el), s erre 53 A csak feketével írottak közül egy valószínűleg elírás következtében másik tagolást tesz lehetővé a vers első strófájában: ees mindenkoron / zyz mennek bodogh kapwya (195., 13–14. sor). Mind metrikai, mint értelmezési okokból (a szűz mennyek kifejezés nem jellemző), s mert a másik két sorszinten tagoló forrás sem ezt támasztja alá, elírásnak tekintem. A kódex kiadása mellett közölt átirat e helyt pontot jelöl, a színes fotómásolat alapján azonban kijelenthető, hogy egyértelműen – a szövegben egyébként is e pozícióban jellemző – virgula szerepel. 20 egyenértékűen alkalmazza a pontot és a kettőspontot, utóbbit valamivel ritkábban. Formai szempontból különös keresztállásban van a Czech- és a Festetics-kódex Ave maris stellája: mindkét kódex Kinizsi Pálné benignának készült, s a Czech-kódex a későbbi keletkezésű. Pusztán a forrásokat figyelembe véve azonban éppen a fordítottjára gondolhatnánk. A Czech-kódex szövege jobban ragaszkodik a latin szöveghez, még a latin eredeti versszakainak első szavaival is szegmentálva van a szöveg, mely egyébként igen laza, bőbeszédű (kifejtő jellegű) egységekre oszlik a versszakokon belül. Horváth Cyrill összehasonlítva az Ave maris stella három fordítását a Festetics-kódexbeli fordítás versességét az Apor-kódexéhez viszonyítva emeli ki. Mutat példát a Festetics- és a Czech-kódex fordításának hasonlóságára is: az utolsó két versszak szinte szóról szóra megegyezik, így valamilyen – ha nem is közvetlen – kapcsolatot jogosan feltételez.54 Ez valóban tagadhatatlan, de mi lehet akkor az oka, hogy a vers többi versszaka nem hordja előzményeit? Néhány szókapcsolat egyezik ugyan, a szótagok és a sorok száma már kevésbé. A sortöbbletet az első strófából továbbgörgetett, refrénként működő első sor adja, mely az utolsó strófa kivételével minden strófa elején ismétlődik, variálódik: 1. str. O Istennek kögyelmes annya. 2. str. O Istennek kögyelmes zyleye. 3. str. O Istennek kögyelmes zyleye. 4. str. O Istennek kögyelmes zyleye. 5. str. O kristusnak kögyelmes zyleye. 6. str. O Istennek zyleye. Két esetben a refrén úgy is elválik a versszak többi részétől, hogy rubrumozott nagykezdőbetű követi (152., 8. és 13. sor). A bevett szókapcsolatokon túl tehát vagy szóban, vagy írásban ismert lehetett a Festeticskódex variánsa is, mely alapul szolgált a Czech-kódexbeli fordítás elkészítéséhez. Ez a fordítás azonban egy önálló, s formáját tekintve is elődjétől nagyban eltérő alkotás. Az Ó, dicsőséges asszony magas csillagok felett (RPHA 1101) incipitű vers a Festeticskódexben két helyen,55 s egy további forrása a Cornides-kódexben56 található. A himnusz Festeticskódexbeli két forrásának tagolása nem sok eltérést mutat, a kódex 266–268. lapjain ebben az esetben is valamivel kevesebb a tagolójel (három helyen hiányzik), mint a kódex elején található 54 RMKT I2, 84–87. 55 FestK, 43–44., és 266–268. 56 Cornides-kódex, 1514–1519, hasonmás és kritikai szövegkiadás, közzéteszi, jegyzetek és sajtó alá rend. BOGNÁR András, LEVÁRDY Ferenc, Budapest, Akadémiai, 1967. (Codices Hungarici, 6), 50v. 21 versben, ahol minden sorvéget jelöl tagolójel (egy helyen csak fekete virgula). Mint Horváth Cyrill is megjegyzi,57 a Cornides-kódex fordítása jóval csiszoltabb a Festetics-kódexénél. Ezt megtoldanám azzal, hogy figura etimologicát (ill. ál-figura etimologicát, vö. mennyben menjenek) is előszeretettel alkalmaz, az adandó lehetőséget kihasználja, míg a másik fordítás erre nem érzékeny, pl.: zent emlevyddel emletted (FestK: zoptataad zent emlewddel); hog menyben menyenek syralmasok (FestK: hogy be mennyenek syralmasok mennyekbe). A három versszakos vers tagolása a kódexben teljesen következetes: a versszakokat (középső állású) nagypont, a sorokat kispont választja el minden esetben. A Festetics-kódexben öt helyen58 szerepel az Emlékezzél, üdvösségnek szerzője (RPHA 367) incipitű három strófás himnusz, más forrása nincs. Az 52. lapon lévő forrás tagolásában egy ponton eltér a többitől,59 bár itt inkább tévesztésről lehet szó, mint tudatos választásról. A kódex vége felé (276. lap) található forrás ismét kevésbé rubrumozott: négy helyen csak feketével írott virgula tagolja sorokra a verset. A Krisztus kapuja megnyílik incipitű vers (RPHA 800) két forrásának tagolása a Festeticskódexben60 kevés dologban különbözik: a 210. lapon lévő néhány helyen elhagyja a másikban következetesen meglévő, sorokat elválasztó függőleges piros vonalat. A 133. lapon egy helyen soron belül is találunk ilyen tagolójelet: Anyanak thyztesseeghe | ees wygasaaga (14. sor). Itt ismét az és kötőszó vonzza be a tagolójelet. A Nap támadásának sarkától (RPHA 1045) kezdetű himnusz61 és a Mária szeplőtelen szűz, Istent nekünk szülé (RPHA 856) incipitű antiphona62 tagolása megegyzik. A verssorok végét minden esetben jelzi a rubrikáló, akkor is ha az a lapon sor végére esik, s akkor is, ha a versszak utolsó sora – ez a kódexben más verseknél csak elvétve fordul elő. A Mária szeplőtelen szűz... egystrófás ugyan, a negyedik sor után mégis nagy M következik. Ezt a betűt azonban a másutt is sokat javító közel korabeli kéz írta oda, alatta kikapart – talán arannyal írt – nagybetű rejlik. Talán a lejegyző, ill. a díszítő itt új strófa (vagy új, pl. értelmi egység) kezdetét jelezte, s ezt javította volna a későbbi kéz? A Hodie intacta virgo63 szintén hatsoros, de a két értelmi egység abban is élesen elkülönül – feltehetőleg ezt követte a magar szöveg lejegyzője, rubrikátora is. 57 RMKT I2, 75–82. 58 FestK, 52, 71, 82, 93, 276. 59 Az első strófát az 52. lapon a következőképpen tagolja: Emlekezyeel ydwessegnek zerzewye hoghy nyha | my thesthewnknek zemeeleeth | zeplewthelen zyzthewl fogadaad A többi forrásban: Emlekezyeel ydwessegnek zerzewye | hogy nyha my thesthewnknek zemeeleeth | zeplewthelen zyzthewl fogadaad. 60 FestK, 133–134., és 210–211. 61 FestK, 352–354. 62 FestK, 354–355. 63 RMKT I2, 85. 22 4. Winkler-kódex A feltehetőleg domonkos eredetű, 16. század elejéről származó Winkler-kódex64 nyolc verset őriz. Ebből egy feltehetőleg töredék, s mint ilyen, tagolójeleit tekintve sem kínál túl sok adatot. A további hét vers azonban szorosan összetartozik, versformájuk a 13-as sorfajhoz kapcsolódik. Kettő ezek közül négysoros, 13 szótagos (7;6 metszetű) strófákból áll, öt pedig (valójában három vers, melynek egyike kontamináció) tízsoros, s a 13-as sorfaj elemeit variáló, a latin mintára visszavezethető 7676 776 776 szótagszámképlet szerint épül fel. Ezt a két tömbbe rendeződő szótagszám mintát azonban nem minden vers követi teljes pontossággal, inkább szabadabban, a 7-es és 6-os szótagszámú sorokat variálva, s a tömböket sem mindig megtartva szerveződnek. A formai tagoltság változékonyságának az írásjelek általi tagoltság is megfelel – a képletet szabadabban követő versek esetében a tagolójelek rendszere sem túl kidolgozott. A strófák szintjén minden esetben tagoltak a szövegek, az egy versszak–egy bekezdés elve szerint. Egyes versek esetében kb. egy sornak megfelelő térköz is elválasztja a bekezdéseket egymástól. A mindössze kétsoros, talán töredékként fennmaradt Édes anya, boldog anya (RPHA 309) incipitű verses szöveg65 tagolásában sem szolgál sok információval: elejét nagy kezdőbetű jelzi, végén nincs írásjel. Az Atyának bölcsessége isteni bizonyság (RPHA 114) incipitű himnusz66 csak strófák szintjén tagolt: a versszak nagybetűvel kezdődik, egy versszak egy bekezdést foglal el, s a bekezdések között sornyi térköz is elkülöníti ezeket az egysgeket, utalva a szöveg verses voltára (máshol a kódexben nem jellemző).67 Hasonló a tagolása az Emlékezzél, keresztyén, az áldott Jézusról (RPHA 361) incipitű versnek68 is. A strófák elejét nagy kezdőbetű jelöli, végét a sortörés és a változó méretű (de az átlagosnál nagyobb) térköz mutatja. A térközt minden esetben megtartja a vers lejegyzője, bár az előtte álló verssel ellentétben nem hagy sornyi távolságot (pl. 121. lapon), ezt a szöveg átírásában olykor félreértelmezve elhagyják a térközt a kódex kiadásában. A versszakon belüli tagolásra itt és az ezt megelőző versben előfordul a nagybetűs sorkezdet is: a versszakkezdő sorokat nem számítva az Atyának bölcsessége... az esetek felében, az Emlékezzél… az esetek egyhatodában használ ilyen jelölést is. 64 Winkler-kódex, 1506, a nyelvemlék hasonmása, betűhű átirata és latin megfelelői, bev., jegyz., közzéteszi: PUSZTAI István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. A továbbiakban WinkK. 65 WinkK, 117. 66 WinkK, 118–120. 67 Így értelmezi az írásképet PUSZTAI is: „Scriptorunk tisztában volt azzal, hogy verset másolt, mert bár a sorokat folyamatosan irta, a strófákat elkülönítette egymástól.” WinkK, 26. 68 WinkK, 120–122. 23 Az Úr Jézusnak nevében kezdetik szent ének69 (RPHA 1419), a Nagy örömnap ez nekünk, mert Krisztus születék70(RPHA 1040), és a Dicséretes a gyermek71(RPHA 258) incipittel regisztrált énekek a kódexben egy egységet képeznek: a 31 strófás vers e három különböző ének összeszerkesztéséből született.72 A versszakok feltételezhetően nagy, rubrumozott kezdőbetűvel kezdődtek volna, erre utalnak a kihagyások. A kódex más helyén is (Kalendárium, 1-20.) előfordul rubrumozásra kihagyott kezdőbetű, valószínűleg itt is erről lehet szó (bár ebben az esetben a kódex kiadása ezt nem jelzi). Versszakon belüli egységekre nem találni következetességre törekvő jelölést, csak ritkán fordul elő nagybetűs sorkezdet. A szent alázatosság szerzetes asztalát73 (RPHA 1305) incipitű vers elejét rubrummal írott cím (Aztalnak zenth dicherete), ill. a kihagyott kezdőbetű jelzi, ill. feltehetőleg nagy rubrumozott kezdőbetű jelezte volna. A második strófa kezdetét nagy kezdőbetű jelzi (a kódex kiadásában tévesen kis „a”),74 strófán belül a kisebb egységeket nagykezdőbetű jelöli: az első strófában az ötödik és a nyolcadik verssor ilyen (a strófában tehát háromszor Az zenth... az indítás). A második strófában ugyanígy: Ees o neky, Mert elotte. Tehát a lejegyző következetesen három részre osztja a strófát. Ezt alátámasztja a szótagszámok váltakozása is: 7676 776 776. E képlettől egyedül a második strófa első sora tér el, mely nyolc szótagos. A jó szerzetesnek szíve Krisztus kertje75(RPHA 15) kezdetű dicséret szótagszámképlete a repertórium szerint az Asztalnak szent dícséretével azonos. Horváth János szintén a vágáns ritmus (trochaikus tizenhármas) egy változataként kialakult típusba sorolja a verset, az Aztalnak zenth dicheretével, a Zent enek ky dicheri zyz Mariat es az ö zent fiat című, már tárgyalt 31 strófás kontaminációval és a Dycheretevs az ember76 incipitű versekkel együtt. Az összetartozást nem, a követési elvet azonban cáfolnám: a hatos és hetes szótagszámú sorokkal (vagy ütemekkel) variál ugyan a vers, de (a kettő közül) egyik sem követi ezt a képletet, még a három tömb sem látszik élesen elkülönülni, különös tekintettel arra, hogy a második strófa eggyel kevesebb sorral bír. A rímtelen strófák szótagszáma: 1. 6677775767 2. 676776777 69 70 71 72 73 74 WinkK, 338–342. WinkK, 342–344. WinkK, 344--34 Vö. RMKT 12, 102, 107, 420; Winkler kódex, i.m., 31. WinkK, 351. A kódex átírása több ponton eltér az általam leírtaktól: a 351. lap kilencedik sorában lévő „Az”-on túl: negyedik sor végén: Az, tizenegyedik sor: Ees. Az azban lévő a betű egyértelműen maiuscula kell legyen, hiszen a kis a írásképe ettől eltér, szó elején is, és az azban is. Vö. pl. 350, 11. sor végén. 75 WinkK, 351–352. 76 Dicséretes az ember, RPHA 259. Példák Könyve, 1510, hasonmás és kritikai szövegkiadás, jegyzetekkel és tanulmánnyal kísérve közzéteszi BOGNÁR András és LEVÁRDY Ferenc, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1960, 31–33. 24 E leírás alapján többféle képlet feltételezhető, de az is elképzelhető, hogy inkább egy nem feltétlenül a képlethez ragaszkodó, alapvetően hat és hét szótagos egységeket variáló szabad formával van dolgunk – ellentétben a kódexben ezt megelőző, Aztalnak zenth dicheretével, melyben még a sorkapcsolatok tagolójelei is feltűnően láttatják a vers srtuktúráját. Ehhez igen hasonló, s még pontosabb a tagolása a Példák könyvében található regulának. A versszakokat két tömbre osztja egy áthúzott v betű, melynek fölkanyarított szára az -us rövidítésére emlékeztet – így talán a versus rövidítése lehet, s a versus–repetitio szerkezet két tömbjét különíti el.77 Nem teljesen következetes a a két tömbön belüli tagolási rendszer, de általánosságban elmondható, hogy az első tömbben a 13-as sorokat választja el középső állású ponttal a scriptor, a második tömbben pedig a 7-es és 6-os sorokat. Talán ez a jelölési mód is kihangsúlyozza, hogy a strófa első tömbje két tizenhármas sort tartalmaz, második tömbje pedig a tizenhármas sortípus elemeit variálja. E vers esetében a 7676 776 776 képlet egyébként érvényesnek mondható, a szótagszám ettől csak néhány helyen tér el. Nem úgy a Zent enek ky dicheri zyz Mariat es az ö zent fiat című dicséret esetében. Mint Horváth János is megjegyzi, a „310 soros első darabban pl. csak 40 sorban akad szótagszámeltérés (3 helyett 2, vagy 2 helyett 3), a pontos szótagszámúak közül pedig mintegy 60-ban nem szabatos a metszet.”78 Noha ő ezt 87 százalékos sikernek könyveli el, s a 13 százalékos sikertelenséget a másolónak ill. a helyenként ügyetlenkedő verselőnek tudja be, én úgy gondolom, hogy 13 százalékban inkább a 13-as sor elemeinek variálhatósága nyer teret. Hasonlóképpen, A jó szerzetesnek szíve Krisztus kertje kezdetű dicséretnek két strófája a kéttömbű, 7676 776 776 képletnek ugyan nem felel meg, de annak kötetlenebb formában való realizációinak tekinthetők. E kötetlenséget, ill. a tömbösítés hiányát támasztja alá a tagolójelek ritka, rendszertelen volta is. Bár az első strófa elején még előfordul a nagybetűk használata (a következő egységek különülnek el: 66 77 7[...]), a második strófa kezdetét nem jelzi nagybetűs kezdet sem, strófán belül pedig további jeleket nem találunk. 77 Hasonló jelet találunk a Peer-kódex két cantiojában is (Félelmes szívűnek engem alítátok, RPHA 403; Angyaloknak nagyságos asszonya, RPHA 99), ott a versszakok elkülönítésére alkalmazva – lásd erről a 6. fejezetet. A rövidítés megtalálható Capelli rövidítésjegyzékében is. Adriano CAPELLI, Dizionario di Abbreviature Latine ed Italiane, Milano, 1912, 384, versus. 78 HORVÁTH János, i.m., 218. 25 5. Az Apor-, a Döbrentei- és a Keszthelyi kódex Jelen fejezetben a Döbrentei-kódex verses szövegeiből kiindulva jutok el az Apor- és a Keszthelyi kódex verses és prózai szövegeihez. A vizsgált szövegek többsége olyan latinból fordított himnusz, melynek több variánsa él a kódexekben, s e variánsok keresztezik egymást. Az Apor- és a Döbrentei-kódex zsoltárfordításainak kapcsolatát Mészöly Gedeon tanulmányaiban79 részletesen elemezte, Horváth Cyrill pedig az RMKT lapjain (a Húgyak felséges szerzője jegyzetében) tér ki röviden e két kódex közösen meglévő himnuszaira: A magyar szöveg nem készült pusztán a deák eredeti alapján. A DöbrenteiC-nek négy hymnus-fordítása (Conditor alme syderum, Veni redemptor gentium, A solis ortus cardine ad usque, Vexilla regis) ugyanis számos helyében egyezik az AporC megfelelő hymnus-fordításaival.80 Dolgozatomban nem próbálok tehát újabb tényeket felkutatni a kódexek összetartozása mellett – a himnuszok prózai és verses fordításait tagolási rendszerük szempontjából vetem össze. A prózai fordítások csakúgy, mint a versesek, megőrzik az eredeti szöveg nagyobb egységeit, a versszakokat. Az Apor-kódexben a versszakoknak megfelelő egységek nagybetűvel kezdődnek és virgulával zárulnak. Ez a jelölési elv a kódex egészére érvényes, pl. a zsoltárok versei is így különülnek el egymástól. A Keszthelyi-kódex az egy versszak (ill. versszaknak megfelelő egység) – egy bekezdés elvet követi: a bekezdések elején a szöveg rubrumozott és aláhúzott, a bekezdés végén üresen maradt részben sorkitöltő hullámos vonal található. Ennél kisebb, mondaton belüli egységeket is jelöl olykor a két kódex kisvirgulával (virgula + kisbetű), ez azonban csekély metrikai jelentőséggel bír. A prózai fordítások versszöveg-közeliségét mindenesetre e tagolási elven túl az is bizonyítja, hogy e versszaknak megfelelő egységek általában 3–4 hosszabb-rövidebb verssornak megfelelő egységre bonthatók (a verssorhatár = szintaktikai határ elvét követve). A kétsoros, feltehetően disztichonos, Horváth Cyrill véleménye szerint „megmagyarosított”81 Testben, elmében halálra, ítéletre Istennek jöveti82 (RPHA 1376) incipitű vers pirossal írott szavai (az idézetben alább dőlttel) az időmértékes tagolást segítik elő: „az egyes «láb»-akat – minden kétség kiküszöbölése végett – szép piros betűkkel 79 MÉSZÖLY Gedeon, A Döbrentei-kódex zsoltárai és az Apor-kódex, MNyőr, 1914, 65–70; UŐ, A Döbrentei-codex és az Apor-codex második keze, ItK, 1915, 40–49. 80 RMKT I2, 122. 81 RMKT I2, 118–119. 82 Döbrentei-kódex, 1508, Halábori Bertalan keze írásával, a nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel, közzéteszi, a bevezetést és a jegyzeteket írta ABAFFY Csilla és T. SZABÓ Csilla, MADAS Edit közreműködésével, Budapest, Argumentum, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1995, 256. (A továbbiakban DöbrK.) A kódex 128v lapja az RMKT I2-ben és az RPHA-ban tévesen: 127. lap. 26 gondosan elkülönítette egymástól: Testben | elmeben | halalra | itiletre | iſtennek | iöveti ez neg | adventi || evange | livmba | vagon” Hogy valóban disztichonról lenne-e szó, bizonytalan. Ami a szöveg tagolását illeti, megjegyzendő, hogy a scriptor máshol is83 játszik a piros-fekete tinta váltogatásával – hol szavakat, hol betűket ír le a kétféle színnel, ezért ez inkább díszítésnek tűnik, mint valami kiküszöbölésének. A Legyen Atyának dicsőség és Fiúnak tisztesség (RPHA 837) kezdetű doxológia két helyen is84 beépül a kódex szövegébe. Az alább idézett verses szövegeket tagolójeleik szerint (középső állású pont, kettőspont, nagybetű) tördeltem sorokra. Legen attanak dicsöseg . es fivnak tiztesseg85 es zentleleknek vigassag Mikent vala kezdedben . es immar : es mindenkor . es öröknek örökig amen (DöbrK, 230.) En mvnkamert legen atanak dicsöseg Es fivnak tiztesseg Es zent leleknek vigasag Mikent vala kezdetben . es imar es mindenkor es öröknek örökig amen (DöbrK, 494) Bertalan pap mindkét alkalommal saját munkájához, a keletkezés körülményeihez kapcsolódóan emeli be a doxológiát. A jelek használatában és rendszerességében eltér a két szöveg: míg az egyik inkább pontokkal, sőt egy alkalommal kettősponttal tagol, a másik alapvetően a nagybetűket használja. A szöveg két nagyobb egységre oszlik: Legen és Mikent kezdetűekre, ez mindkét helyen ki van emelve. A kisebb szövegegységeket az es kötőszó kapcsolja össze, jellemzően ez előtt, ill. (nagybetű esetében) ezen találjuk a tagolójeleket is. Míg a 230. lapon a vers első és második egységén belül egyaránt, a 494. lapon található forrásban inkább az első egységen belül alkalmaz sűrűbben tagolójeleket a scriptor. A Húgyak felséges szerzője, hívőknek örök világa86 (RPHA 555) kezdetű himnusz esetében az első versszak rubrummal írott szavai (ill. szavakon belüli betűi)87 szintén nem annyira a szöveg 83 Vö. alább Húgyak felséges... első versszaka, vagy a 243. lapon: Isayas profeta ineklese hetföi veternen Confitebor . Tibi . domine – a rubrummal írott részt félkövérrel jeleztem. További lapokra vonatkozólag tették meg észrevételeiket a kódex idézett kiadásában a szöveg gondozói: „Minden második betűt vagy minden második szót ír pirossal a 316., 346–7. lapokon, vagy csak a neveket, mint a 430. lapon.”, DöbrK, Bevezetés, 9. 84 DöbrK, 230, 494. 85 A tiztesseg után ugyan nincs sem középső állású pont, sem kettőspont, a következő egység azonban új sorban kezdődik – s ezt a tagolást támasztja alá a kódex másik, idézett lapján található forrás is, ahol nagybetűvel különülnek el ezek az egységek. 86 DöbrK, 235. 87 Az első versszakban a tinta a következőképpen váltakozik (félkövérrel jelzem a rubrummal írott részt): Hvgak Felseges zerzöie hyvöknek örök vilaga kristus mindennek valtoia hall'ad könörgök kerelmet : 27 tagolását tükrözik, mint inkább díszítőelemként funkcionálnak: a Testben, elmében... incipitű vershez hasonlóan itt is hol minden második szó van pirossal írva, hol a szavak magánhangzói vagy mássalhangzói vannak kiemelve. A további versszakok kezdetét rubrummal írott nagykezdőbetű jelzi. Gyakran előfordul a sorpárt elválasztó pont vagy kettőspont, de további, kisebb egységek elkülönítésére is találhatunk példát, ezek azonban nem feltétlenül az egyébként következetesnek mondható szótagszám (négysarkú nyolcas) szerint jelölik ki a sorokat. A Conditor alme syderumnak két prózai fordítása maradt fenn: egyik az Apor-kódexben,88 másik a Keszthelyi kódexben.89 Az Apor-kódex himnusz- és zsoltárfordításaira jellemző tagolás itt is megfigyelhető: a versszaknak megfelelő egységek nagybetűvel kezdődnek és virgulával végződnek. Az első versszak fordítása ezen belül a negybetűk használatával egyenesen sorokra tagol, ennek láttatására a részletet sorokra törve közlöm. CIllagoknak zent zerzöie Húuöknek örök vilaga Cristus mendeneknek zabadeitoia Halgasmeg könörgöknek onzollattokat / Szótagszáma ugyan valóban nem felel meg a latin eredetinek, ez idézett szakasz azonban nem csak vizuálisan oszlik fel kisebb szakaszokra, hanem ritmusában is. Amennyiben hangsúlyszámlálónak, s nem szótagszámlálónak olvassuk, következetes verselésre találunk, mely azonban a szöveg egészére nem igaz.90 Tagolójelek alább a szövegben ilyen mértékben nem sűrűsödnek, a vers utolsó két egységében találunk még az első egységhez versességükben hasonló részeket. Megállapítható továbbá a szöveg egészéről, hogy a versszaknak megfelelő egységek általában 3–4 (nagyobb) szintaktikai egységet tartalmaznak. A Keszthelyi kódexben található fordítás szintén követi a versszakos tagolást, kivéve az első két egységet, ahol az első egység két sora átcsúszik a második bekezdésbe. Az egységek elejét rubrumozás és aláhúzás jelzi, végét sortörés, ill. az utolsó sor szabadon maradt részén sorkitöltő hullámos vonalak. Sornak megfelelő egységet ritkán jelöl a scriptor, s nem is jellemző a szövegre a verssorok követése: a versszaknak megfelelő egységek általában három szintaktikai egységre oszlanak, s igen változó hosszúságúak. A Felséges Ige származván, régen Atyától kijövén91 (RPHA 407) kezdetű himnuszban a Húgyak felséges... kezdetűhöz hasonlóan a versszakok kezdetét rubrummal írott nagykezdőbetű, a 88 AporK, 170–171. 89 Keszthelyi kódex, 1522, a nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel, közzéteszi, bev., jegyz. HAADER Lea, az előkészítő munkacsoport tagjai BAKONYI Dóra et al., Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 2006, 50–52. (A továbbiakban KeszthK.) 90 Az Apor-kódexbeli fordítás első három soráról FRICK is megjegyzi, hogy eléggé ritmikus – bővebb verstani elemzésbe nem bocsátkozik. FRICK József, A középkori magyar himnuszköltészet, Kolozsvár, 1910, 65. 91 DöbrK, 236. 28 versszakon belüli egységeket pont, kettőspont, s néhány esetben virgula jelzi – e jelek egyenértékűek. A szöveg metrikai tagolójelezése azonban e szövegben következetesebbnek mondható. Egy helyen (meg tilogyk : minden bintol) sormetszetet is jelöl a scriptor. A Verbum supernum proniens92 Keszthelyi kódexbeli93 prózai fordítása szintén jól követi a négy versszakos tagolást, az egységek kezdetét rubrumozás jelzi. Néhány esetben szerepel virgula is szintaktikai határnál, pl. és, ill. hogy előtt. A versszaknak megfelelő egységen belül azonban ritkán figyelhető meg verssorokhoz alkalmazkodó szintaktikai felépítés. A fordítás tartalmaz még ötödik egységként, a Conditor alme siderum utolsó versszakának e kódexbeli fordításával közel azonos (Laus, honor, virtus, gloria...)94 záróformulát is. A Jöjj, nemzetnek váltója, mutassad Szűznek ő szültét95 (RPHA 685) kezdetű karácsonyi himnuszban is a fentebbiekkel megegyező a versszaktagolás, a kisebb egységeket pedig pont és kettőspont határolja. A jelek egyenértékűek,96 a vers elején a kettőspont, a továbbiakban a pont szerepel sűrűbben. A forrás a kvázi sortördelő típusba tartozik: a sorhatárok jelölése nem általános, de igen gyakori (kb. 75%). A Veni redemptor további két, a szakirodalom által prózainak nyilvánított fordítását érdemes összevetni a Döbrentei kódexével (első versszak). Apor-kódex97 Döbrentei kódex98 Keszthelyi kódex99 Jöy nemzeteknek zabadeitoia / mvtassad meg zúznék zúleset / Czudalkogek [!] mend ez vilag istennek illen zúletet illik / Iöi nemzetnek valtoia mvtassad ziznek v zvltet minden örökseg csvdal'a yll'en zvles illet ístent Iwy hozyank nepeknek valtoya mutassad zyzeknek zylese zereth chodalya mynd ez vylaag bely ember mert ely zylees chak ystenth illeth A három fordítás közül valóban a Döbrentei kódexé áll a legközebb a latin forráshoz, s a szótagszámok is itt a legkövetkezetesebbek (a vers egészét tekintve is). A másik két fordítás ilyen jellegű teljesítménye már jóval ingadozóbb, a Keszthelyi kódexé kivált. E két szövegnél is megfigyelhető azonban, hogy követik latin forrásuk tagolását: a versszakok, sorok ezekben is előállnak, bár szótagszámuk jóval kötetlenebb. Figyelemre méltó a Keszthelyi kódex szűznek szülése szerét alliterációja is. Az Apor-kódex tagolása versszak szinten következetes, a többi kódexhez képest rendhagyó 92 93 94 95 96 AH, 2, 35; AH 51, 48. KeszthK, 52. AH 51, 48. DöbrK, 236. Olykor megfigyelhető a tárgyalt szövegekben, hogy adott egységen belül a kettőspont jelöli a nagyobb egységet, s a pont az ezen belüli kisebb egységet – pl. sornál kisebb egység elkülönítésére ritkán használ a scriptor kettőspontot. 97 AporK, 171-172. Az átírásokat itt és az alábbiakban a kódexkiadások nyomán közlöm, az ö hangot jelölő farkincás o betűt ö, a cs hangot jelelő L alakú betűt cs betűvel helyettesítem. A tördelést a tagolójelek, ill. a szintaktikai határok alapján magam végeztem el. 98 DöbrK, 236. 99 KeszthK, 53-54. 29 módon az egységek lezárására is alkalmaz virgulát a scriptor (e jelölési mód a kódex egészére jellemző). Virgula jelzi a sornak megfelelő kisebb egységek határait is, de nem minden esetben: a vers elején gyakran, a végén egyáltalán nem találunk ilyen jeleket. A Keszthelyi kódexben hasonló a helyzet: a versszakok jelölése itt is megvan minden esetben, elejét rubrumozás, végét sortörés és sorkitöltő hullámos vonal mutatja. A sornak megfelelő egységek határát versszakonként egy-két esetben virgula is jelzi. A Napkeletnek kezdésétől100 incipitű karácsonyi himnusz (RPHA 1047) és az Atyától Ige ihleték, anyától testbe öltözék101 incipitű Szent Jánosról való himnusz (RPHA 115) is kvázi sortördelő: szinte minden esetben jelölve van a sorhatár, gyakrabban ponttal, ritkábban kettősponttal. A Napkeletnek kezdésétől esetében két helyen a sorvég miatt, egy helyen törlés miatt marad el a tagolójel, az Atyától Ige ihleték... versszakaiban négy helyen hiányzik a tagolójel, ebből egy sorvégen helyezkedik el. Néhány esetben találni soron belül is pontot. A Titok szokásnak tanúságából102 (RPHA 1387) incipitű versben szintén pont és kettőspont jelöli a sorhatárt, az előbbieknél valamivel ritkábban. Soron belül további tagolójelek találhatóak, ezek azonban inkább mondattani jellegűek – pl. felsorolásnál pontok választják el a felsorolt elemeket: Azert ilönk mertekletesb bezeddel . etkel . es itallal : almal . iatekal . es erösben allonk mi örizetönkben A Krisztus, ki vagy nap és világ, és éjnek103 (RPHA 801) a Döbrentei kódexben található forrása tökéletes következetességgel jelöli nem csak a versszakok határait, de a verssorokét is. Előbbit a kódexre jellemző rubrumozott nagy kezdőbetű, utóbbit versszakon belül hol pont, hol kettőspont jelzi, melyet kisbetű követ. A pont és a kettőspont között inkább mondattani, mint verstani különbség figyelhető meg, s mint ilyen, két alkalommal előfordul kettőspont soron belül is: Zent ur mi teged : onzollonk . (DöbrK, 240, 5. sor) immar : es mind el oroke amen (DöbrK, 240, 18. sor) A Lobkowitz-kódex104 prózai változata nem utal verses előzményére, az imádság hosszabb és rövidebb egységei folyamatosan, nagyobb egységek elkülönítése nélkül következnek egymásra. A Thewrewk-kódexé105 azonban a versszakokat többnyire hűen követi, s fordítja, szintén prózában ugyan, de a szöveget versszakok szerint tagolja. A harmadik és a hetedik szövegegység (versszak) 100 DöbrK, 237–238. 101 DöbrK, 238–239. 102 DöbrK, 239–240. 103 DöbrK, 240. Latin eredetije: AH 27, 111: 75. Ad completorium (az RPHA-ban hibásan: AH 51, 21). 104 LobkK, 259. 105 ThewK, 132. 30 kivételével ezeket nagybetűs kezdet jelzi. A Király zászlói terjednek106(RPHA 760) szövegét közölve Horváth Cyrill kissé mechanikusan tördeli sorokba a verset, azt 7–9 szótagos sorokra bontva, különösebb tekintet nélkül tagolójeleire. Bár közli azokat, verstani szempontból nem értékeli fontosnak. Így lesz pl. a harmadik strófából: Meg tölt kit hyv dauid ineklet : v kintornaiaban mondvan . nemzetek közöt . isten az farvl orzaglot (DöbrK, 241, 4–6. sor) véletlen betoldással (hit) egy kis rendet rakva ez: Meg tölt kit hit hyv dauid ineklet v kintornaiaban mondván: nemzetek közöt isten az farvl orzaglot. (RMKT I2, 136.) Ez nem csak a vers forrásának mond ellent, hanem annak a már említett általános szabálynak is a régi magyar verselésben, mely szerint a verstani és a szintaktikai határok többnyire egybeesnek.107 Igaz, a két átírás közül a sorok szótagszáma egyikben sem lépi túl a kilenc szótagot, ellenben az előbbiben a strófa harmadik sorában az öt szótaggal erősen alámegy az ideális (latin előzménybeli) nyolc szótagnak. Ha félreolvasásból, ha más okokból fakad Horváth tagolása, semmiképp nem tartom sem a vers, sem a korabeli verselés szempontjából indokoltnak. A vers tagolása a forrásban egyébként igen következetes, néhány esetben marad csak el a versszakon belüli tagolójel, nem ritkán éppen sorvégen. A versszakokat itt is rubrummal írt nagykezdőbetű jelzi. Az Apor-kódexben található a Vexilla regis prodeunt prózai fordítása.108 Noha inkább prózai, mint verses a szöveg, a versszakos tagolást hűen követi: a versszakoknak megfelelő egységek nagybetűvel kezdődnek és virgulával végződnek minden esetben. Az egységen belül tagolójel nem található. A versszaknak megfelelő egységek azonban jellemzően három-négy szintaktikai egységre oszlanak, tehát a fordítás nem távolodott el teljesen az eredeti verses szövegtől. A Dicsőséges viadalnak nyelve109 (RPHA 287) kezdetű himnuszban a versszak elejét a szokott módon rubrumozás jelzi, s gyakran találunk versszakon belüli tagolójeleket is. Ezek (pont és kettőspont) azonban verstani szempontból igen esetlegesen fordulnak elő: olykor a soron belüli szintaktikai határokat is mutatják, olykor csak verssorokon átívelő nagyobb szintaktikai egységeket 106 DöbrK, 240–241. 107 Pontosabban: a verstani és a szintaktikai határok, a szabály szerint, általános jelleggel egybeesnek. Nem esnek egybe abban az esetben, amikor megtörik ezt a szabályt. Ezt a jelenséget nevezzük soráthajlásnak. Vö. BOGNÁR Péter e dolgozat bevezetésében már idézett verstani munkájával. 108 AporK, 173–174. 109 DöbrK, 241–243. 31 határolnak el. A Soha távol tőle, benne vagyon neki lelke (RPHA 1242) incipitű aenigmát110 erősen elkülönítette (vagy kiemelte)111 a fölötte lévő Énekek éneke fordítástól a scriptor. A Mese folytatólagosan következik a sorban, azonban a nyolcadik ének végét pirossal aláhúzva és függőleges vonnallal is elválasztva elkülöníti a Mesével kezdődő résztől, s ez utóbbit végig piros aláhúzással ki is emeli a lap aljáig. Vadai István a szöveget átfogóan vizsgáló tanulmányában már felhívta a figyelmet a Mesében található interpunkciós jelekre, ill. azok többféle olvasatára,112 s felismeri annak hatását a szövegközlésekre (Négyesy László,113 Horváth Cyrill),114 melyek sorokra tördelnek. Az átírásnak egyébként pozitív példája ez, mikor a szótagszámlálást kevésbé erőltetve, inkább a szövegforrás tagolására hagyatkozva olvassák és tördelik a verses szöveget.115 5.1. Az Apor- és a Keszthelyi kódex további verses szövegei Az Apor- és a Keszthelyi kódex több ponton kapcsolódik a Döbrentei kódexhez, így a fejezet függelékeként az eddig nem tárgyalt, e kódexekben fellelhető verseket írom le. Az Apor-kódexben található Üdvözlégy tengernek húgya incipitű verset116 már a Festeticskódexbeli forrásával együtt részletesebben elemeztem (3. fejezet), így e helyt csak elismételném annak eredményeit: a versszakok következetesen rubrummal írt nagy kezdőbetűvel indulnak, s virgulával zárulnak, versszakon belüli tagolás pedig nincs. Ennek a tagolási elvnek megfelel a további két, eddig nem vizsgált verse is a kódexnek: a Kegyes mindenható Isten117 minden versszaka rubrummal írott nagybetűvel kezdődik, a szakaszok végét pedig virgula jelzi. Az Éneklönk Krisztus fejedelemnek118 tagolása az előbbiektől annyiban különbözik, hogy a kódexben sorvégre eső versszakvéget nem jelzi külön virgula: a nyolc 110 Döbrk, 483. 111 A legutóbbi kutatások szerint a Mese, mint Aenigma, tartalmában szorosan kapcsolódik a kódexben közvetlenül előtte szereplő Énekek éneke fordításához: annak rövid, versbe foglalt értelmét adja. (HORVÁTH Iván szíves szóbeli közlése nyomán.) 112 VADAI István, Mese = Acta Historiae Litterarum Hungaricum, 2006 (Tom. 29.), 261–274. Egy helyen ki is egészíti a kódex hasonmás kiadásával közölt átiratot: szerinte a kódex 483. lapjának 19. sora végén található mert után is található pont, ezzel azonban nem értek egyet: nem annyira központozásjel, mint a t betű szára ez, hasonlóképpen ugyanezen sor miként szavában. 113 NÉGYESY László, Szerzelék középkori verses emlékeinkhez, It, 1915, 177. 114 RMKT I2, 144. 115 „Azért kezd új sort [ti. Négyesy] a 7. és 8. sorban, mert a Vigaz és a Monga szavak nagybetűsek. Ha ezt nem tudom, megkísérelhetek másféle tagolást is, pl.: Ű nézése lankad – miként Eszter vigyáz félvén – miként Judit mondja kedven kedvét.” VADAI, i.m., 263-264. 116 AporK, 133–134. 117 AporK, 131. 118 AporK, 132–133. 32 versszakból öt végét tehát virgula jelzi, kettőét egyszerűen a kódex lapján adódó sortörés – az utolsó strófa végét pedig a kódexekre általában is jellemző módon csak az Amen szó mutatja. Az Apor-kódexből idézett prózai fordítások, ill. részben versesnek tekinthető, részben prózai fordítások és a verses szövegek esetében tehát figyelemre méltó, hogy mindkét esetben azonos tagolási rendszert, jeleket alkalmaz a scriptor. A kódexben az egy versszak – egy bekezdés elvet követi, a bekezdés eleje rubrumozással, vége virgulával van jelölve, s a szövegek többségében ritkán megy versszak vagy annak megfelelő egység szintje alá. A Keszthelyi-kódex tagolójelei igen világosak és artikuláltak: a bekezdések elejét általában rubrumozott kezdőbetű és aláhúzás együttese adja, végét a sortörésen túl sorkitöltő díszként hullámos vonal jelzi. Ez a külső jellemző a verses, ill. a részben verses és prózai szövegekre egyaránt. Az Ó szent lélek, minden állatoknak teremtője, jöjj mihozzánk119 (RPHA 1131) incipitű bizonytalan verselésű, anaforikus szerkesztésű vers a latin eredetijének versszakait tagolásában követi. A versszaknyi egységek rubrumozott nagy kezdőbetűvel, s néhol piros aláhúzással kezdődnek (nem csak az anaforikusan visszatérő Ó szent lélek esetében!) és virgulával zárulnak. Versszakon belül összesen négy alkalommal találni virgulát, jellemzően (négyből három esetben) és előtt. Az Aki veti segedelmét az Istennek hatalmába120 (RPHA 74) kezdetű vers kurzív írása és tagolórendszere elüt a kódex egészétől. A versben igen gyakoriak a nagybetűk: sorok, sormetszetek elválasztásánál is előfordulnak (összesen kilenc esetben). A vers párrímes hosszúsorokból épül fel, így néhány esetben a 8;8-as sormetszetet is jelölte a scriptor. A versszakok kezdetét minden esetben nagybetű, végét pont jelzi. A sorok és sormetszetek határát következetesen a kettőspont jelöli. Összességében a 18 versszakból 8 sorszinten nem tagolt, 10 pedig a párrímes két sort elkülöníti, melyből háromban (minden esetben a második sorban) találni megjelölt sormetszetet is. 119 KeszthK, 432. 120 KeszthK, 437–438, 451. A vers vége a 451. lapon található. 33 6. Peer-kódex A kódex verses anyagának nagyobb részét egy kéz írta, tagolási rendszereit tekintve igen változatosan. A versszakhatárt minden esetben jelöli, kezdetét rubrumozott nagybetűvel, végét sortöréssel, itt tehát az egy versszak – egy bekezdés elve érvényesül. Sorok és sorkapcsolatok elválasztására gyakrabban kettőspontot, ritkábban pontot használ. A strofikus versek mindegyikében találunk sorszinten is tagolójelet, ám egyikben sem működik következetesen a rendszer. A nem strofikus, egy bekezdésnyi verses ráolvasásszerű imádságok közül a Krisztus országol, ill. az Örök mindenható Istennek hatalma incipitű verseket viszonylag következetesen tagolja sorokra a scriptor. Az Ó nyíl állj meg esetében nagy szerepük van még a szöveg tagolásában a gondolatritmust feldaraboló anaforikus szövegelemeknek is. Másik kéztől származik az Áldott Krisztus a keresztfán kezdetű vers. Itt nem találunk strófaszintű tagolást, csak sorpárok és sorok különülnek el: erre a lejegyző pontot és kettőspontot használt, változó következetességgel. A harmadik kéztől származik Apáti Ferenc és Vásárhelyi András cantilenája, melyeknél ugyan szintén nem érvényesül az egy versszak – egy bekezdés elve, de külön jelet használt a scriptor a versszakok elkülönítésére, mely jelre egyébként nem, vagy nem sok példa akad a kódexirodalomban. Vásárhelyi András cantilénájában ezen felül sorszinten kvázi-következetes tagolási rendszer fedezhető fel: a strófák egyik felében teljes következetességgel kettőspont jelöli a sorhatárokat, másik felében változó gyakorisággal sorokra, ill. sorpárokra tagolódik a vers. A Szűz Mária ez világon121 (RPHA 1352) egy versszaknyi terjedelmű, sorhosszait különféleképpen értelmezik,122 bár erre a szöveg forrása nem sok alapot kínál, hiszen versszak alatti szinten 121 Peer-kódex, 16. század első negyede, a nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata, közzéteszi KACSKOVICS-REMÉNYI Andrea, OSZKÓ Beatrix, Budapest, Argumentum Kiadó, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2000 (Régi Magyar Kódexek, 25), 219. A továbbiakban PeerK. 122 KACZIÁNY a verset ötsorosra tördeli: Zyz maria ez wilagon zwléthok kozot nynchen hozzad haſonlatus azzonnyalatok kozoth wyragzon roſa illatozol mykenth lilium ymagh erthonk vr iſtennek zenth annya Kacziány, ItK, 1891, 13-14. HORVÁTH hétsorosra: Zyz maria ez wilagon zwléthok kozot nynchen hozzad haſonlatus azzonnyalatok kozoth wyragzon roſa illatozol mykenth lilium ymagh erthonk vr iſtennek zenth annya RMKT I2, 212. 34 semmilyen tagolással nem találkozunk. Így a vers tagolásában a rímen kívül egyeseket a vélt szótagszám, másokat a hangsúlyok, ill. a szintaktikai határok igazítanak el. Az antiphonáról elmondható, hogy négy egységre osztható, mely tetszőlegesen öt vagy hét, esetleg kilenc, tíz sorra bontható. A szöveg következő egysége a versus föléírással ellátott sorpár, a harmadik egysége pedig egy nem verses könyörgés (utóbbit az RMKT nem tartja szerves részének). Az egységek kezdetét rubrumozott iniciálé (közlésemben félkövér) jelzi, az egységek végén nincs jelölés, de az új egység mindig új sorban kezdődik (a sortöréseket alább én iktattam a szövegbe). Antiphona Zyz maria ez wilagon zwléthok kozot nynchen hozzad haſonlatus azzonnyalatok kozoth wyragzon roſa illatozol mykenth lilium ymagh erthonk vr iſtennek zenth annya Versus Ekeſb orchyad menden zwzeknek felette zeb wag angeloknak zyzeknek zyze Ez the nagh oromeidnek myatta kiket orokke birs kerlek tegedeth kegelmesseges edesseges ees irgalmassagus wr istennek zent annya zyz maria hog kegelmez nekem symonnak ees mend en athyamnak anyamnak ees mendh en yo barathymnak ees kyk ennekem youal Voltak kyk élnék kyk meg holtakees ees annak felette kerlek tegedet zyz maria hog oriz meg engemet menden lelki ees testy wescedelemtol es menden rettenetes ees hertelen halaltul ees yelesol hol en halalomnak ydeyn lathassalak tegedet ees teueledorokkon orokke menorsagban vigadhassam amen Az Örök mindenható Istennek hatalma123 (RPHA 1152) incipitű döghalál elleni imádság igen következetesen alkalmaz tagolójeleket (kettőspontot) a sorok elkülönítésére. Nagyobb egységek nincsenek a szövegben, az imádság elejét rubrummal írott cím (önmegnevezés és használati javaslat: „dogh halalrol walo ymadsag walaky menden naph meg olwassa ymadsag”), végét dupla kettőspont jelzi, melyet egy az imádság használatára vonatkozó instrukció követ: „Ez vtan mongy oth pater nosterth : es heeth Ave mariath”. Az Ó kegyes Szűz Máriában124 (RPHA 1118) a versszakok minden esetben elkülönülnek 123 PeerK, 235. 124 PeerK, 236. 35 egymástól: nagy, rubrumozott kezdőbetű áll az elején, végét pedig sortörés jelzi. Versszakon belül hol sorokat, hol sorcsoportokat fog közre egy-egy kettőspont, ezek nem alkotnak egységes rendszert. Az Üdvözlégy Istennek szent teste125 (RPHA 1398) incipitű ének első strófájában a sorpárok kettősponttal különülnek el, a további öt strófában csak versszakszinten tagolódik a szöveg: elejét rubrumozott nagy kezdőbetű, végét sortörés jelzi. A Krisztus országol126 (RPHA 812) esetében nem lenne pontos verssorokról beszélni, inkább gondolati egységek hagyományozódó jelöléséről van itt szó. Mind a latin,127 mind a magyar ráolvasás elején a „cristus orzagol + cristus paranchol + cristus goz + orozlan [...]” trikolon ugyanúgy örökli tagolójeleit, mint az „atanak + es fywnak + es zenth leleknek” formula a ráolvasás végén (vö. Örök mindenható... végén). Az Ó nyíl állj meg128 (RPHA 3017) párhuzamos mondatszerkesztésre épülő ráolvasásszerű imádság. Az Ó nyíl állj meg kezdetű, különböző hosszúságú mondatokat a (többnyire) nagy „O” betűk tagolják.129 Egyetlen helyen (253, 3. sor) találunk kettőspontot, mely mondaton belül áll. A szöveg mondat alatti egységeit a miatta elem határolja, a szöveg egészét az amen szó tagolja három nagyobb egységre. Az Ave virgo gloriosa (Üdvözlégy kegyelmes szűz, RPHA 1394) fordítása a Peer-kódexen kívül négy másik kódexben is fennmaradt, tagolási rendszerüket a következő táblázat szemlélteti. GyöngyK130 LobkK132 PeerK131 0 [s] 4 0 [s] 4 0 [ss] 1 [s] 4 1 [s] 4 1 [s] 4 1 [s] 4 1 [s] 1 [s] 4 1 [sss] 4 1 0 [s] 4 1 PozsK133 2 TelK134 0 [s] 2 0 [s] 2 2 1 [s] 2 [s] 2 0 [s] 2 [s] 2 1 [s] 2 0 [ssss] 4 1 [s] 4 125 PeerK, 242. 126 PeerK, 248. 127 PeerK, 247. 128 PeerK, 250–255. 129 Hasonló szerkesztésű és tagolási rendszerű a Thewrewk-kódexben található úrfelmutatási imádság is (Ó, Uram, Krisztusnak szent Lelke, RPHA 1137, ThewK, 303–304.), ott az „O Crystuswsnak[...]” ismétlődik, s az „O” és „C” betűk rubrumozottak. 130 Gyöngyösi Kódex, 1500-as évek eleje, közzéteszi: DÖMÖTÖR Adrienne, Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 2001 (Régi magyar kódexek, 27), 25. A továbbiakban GyöngyK. 131 PeerK, 288–289. 132 Lobkowicz-kódex, 1514, közzéteszi: REMÉNYI Andrea, Budapest, Argumentum, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1999 (Régi Magyar Kódexek, 22), 342. A továbbiakban LobK. 133 Pozsonyi Kódex, 1520, közzéteszi: ABAFFY Csilla, ABAFFY Erzsébet, MADAS Edit, Budapest, 2004 (Régi Magyar Kódexek, 29), 32. A továbbiakban PozsK. 134 Teleki Codex, 1525–1531, közzéteszi: VOLF György, Budapest, 1884 (Nyelvemléktár, 12), 361. A továbbiakban TelK. 36 1 [s] 4 0 [s] 4 0 [s] 4 0 [s] 4 1 [sss] 1 [s] 2 1 [s] 2 1 [s] 1 [s] 2 1 [s] 2 1 [sss] 1 [s] 2 0 [s] 2 1 [s] 2 4 A legkövetkezetesebb tagolási rendszerrel a Gyöngyösi-kódex és a Pozsonyi-kódex szövege rendelkezik, ezekben minden verssor vége jelölve van, előbbi kettőspontot, utóbbi virgulát használ – a sorok elejét néhol nagybetű is jelzi. A másik három forrás változó az egységek kijelölésében, a Lobkowicz-kódex gyakrabban, a Gyöngyösi-kódex és a Teleki-kódex ritkábban különít el verssorokat, gyakoribb a sorcsoport. A versszak minden esetben iniciáléval kezdődik, s a tagolójelen túl, vagy helyett (vö. PeerK, TelK) Amennel zárul. A Szent László ének135 (RPHA 1399) és a Dicsőséges Szűz Mária136 (RPHA 286) tagolási rendszere megegyzik: latin és magyar nyelvű versszakok váltják egymást, a versszakok minden esetben rubrumozott iniciálét kapnak, a versszak végét sortörés jelzi.137 Más tagolójel a Peerkódexben nem található. A Gyöngyösi-kódexben lévő Szent László ének töredéke138 azonban néhol sorpárokat is elkülönít sortöréssel, ill. két esetben nagy kezdőbetűvel is. Másik kéz írása az Áldott Krisztus a keresztfán139 (RPHA 86), melynek tagolása kissé szokatlan – de eleinte következetes – módon alakul: a versszak két sorra majd egy sorpárra oszlik. Tehát a strófa első sora után egy pont következik, a második sora után sortörés. Ezt egy sorpár követi, az elején rubrumozott nagy kezdőbetűvel, végén sortöréssel. A következő három strófa sorpárokra oszlik, itt a sorpárok kezdetét minden esetben rubrumozott kezdőbetű jelzi. A feltételezhetően hiányos vers végén a tagolás is bizonytalanná válik. A versszakhatárokat tehát nem, csak a sorpárokat jelöli a vers lejegyzője (a táblázatban látható vastag elválasztóvonalat tehát csak az átláthatóság kedvéért használom). 0 1 0 0 1 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 135 PeerK, 307–325. 136 PeerK, 325–330. 137 A két vers tagolása többek figyelmét felkeltette, elsősorban a versek magyar-latin váltakozása miatt. HORVÁTH Iván is megállapítja, hogy a latin-magyar strófapárok összetartozását a nagyobb méretű, valamivel jobban kidolgozott, latin strófa elején található, ill. a kisebb, kevésbé díszes magyar strófa elején álló iniciálé is kifejezi. Véleményem szerint ez az összetartozás azonban nem feltétlenül jelent kétnyelvűséget. HORVÁTH Iván, De Sancto Ladislao: 1464: Mátyás kancelláriai reformja = Villanyspenót, szerk. HORVÁTH Iván, BALÁZS Debóra, BENE Andrea, NYERGES Gábor Ádám, TARCSAY Zoltán, ZÓLYOMI Kristóf, 2009–2012. URL: http://www.villanyspenot.hu/?p=szoveg&n=12373 (2014. 04. 10.) Lázs Sándor szerint a „klérus és a populus váltakozó énekében kell keresnünk a magyar kódexek kétnyelvű, páros strófájú himnuszai, versei lejegyzésének okát.” LÁZS Sándor, Latin és anyanyelv a magyar kódexirodalomban: Függelékül a Szent László-ének kétnyelvűségéhez és használatához, Magyar Könyvszemle, 2011, 425–444, 440. 138 GyöngyK, 1. 139 PeerK, 194. 37 [s] [s] [ss] [s] 3 3 [s] [ss] [s] [s] [ss] [ss] [ss] [ss] [ss] [ss] [ss] [s] 3 [s] [ss] [ss] 4 A harmadik kéz írása Vásárhelyi András és Apáti Ferenc cantilenája. Mindkét versen végig következetesen jelöli a versszakhatárokat egy áthúzott v betűre emlékeztető jellel,140 a versszakot nagybetűvel kezdi. Apáti Félelmes szívűnek engem alítátok incipitű versében141 (RPHA 403) más tagolójel nincs. Az Angyaloknak nagyságos asszonya (RPHA 99) a 16. századból három forrásban maradt fenn. A Pozsonyi-kódex hétsoros töredékében142 nem találunk ugyan semmiféle tagolójelet, s bár a kódex mérete is magyarázata lehet a sortöréseknek, mégis feltételezhető a lejegyzésben némi sortudatosság. Csak két esetben lóg ugyanis át a kódex következő sorába a verssor egy-egy szótagja. Egy esetben azonban az új verssort sorvégen megkezdi a scriptor, majd törli a leírt szókezdetet (myn) és új sorba kezdi a szót (mynd). Ezen tényekből arra következtetek, hogy a lejegyző szándékosan, a sorokat követve jutott el a kvázi-sortördelő alakhoz. A Peer-kódexbeli forrás143 tizenhét verszakából nyolc sorokra van tagolva, a fennmaradó kilenc versszakban pedig változó módon különülnek el sorok, ill. sorkapcsolatok: a különálló sorokon túl öt versszakban találni egy-egy sorpárt, három versszakban (2., 10., 15.) pedig három sor esik a tagolójelek közé. A tagolásra alapvetően kettőspontot használ, eleinte azonban (az első és a harmadik strófában) ezzel egyenértékűen pontot is. A Thewrewk-kódex forrása nem követi ezt a lejegyzési módot: a versszakokat rubrumozott nagy kezdőbetűvel választja el egymástól, kisebb egységeket pedig egyáltalán nem különít el a scriptor. 140 Megemlíti KESZLER Borbála is, csak hibásan: „[a] kódex 330–41. oldalán Apáti Cantilénájában pedig, melyet folyamatosan írtak, a versszakkezdéseket a másoló x-szerű jellel jelölte. Volf szerint (1874, 99–103) ezek áthúzott nagy V-k.” KESZLER, i.m., 35. A kódex idézett lapjain természetesen Vásárhelyi Cantilénája is szerepel, s utána Apátié, a jelölés pedig mindkét versre jellemző. Hasonló jel található továbbá az Istenes élet reguláiban is (Dicséretes az ember, RPHA 259, Példák Könyve, 1510, 31–33.), a versszak tömbjeinek elhatárolására alkalmazva (vö. 4. fejezet). A magyar nyelvű kódexirodalomban más példája előttem nem ismeretes, a latin nyelvűben azonban gyakori rövidítése a versus szónak. Vö. 4. fejezet, 77. jegyzet. 141 PeerK, 337–341. 142 PozsK, 63. 143 PeerK, 330–337. 38 7. Zsoltárszövegek tagolása a 16. századig Az alábbiakban a zsoltárfordítások két típusát vizsgálom, a verses és a prózai fordításokat. A prózai fordítások szorosabban kapcsolódnak a zsoltárok lejegyzési hagyományaihoz:144 a párhuzamosan szerkesztett mondatelemeket minden esetben tagolójelek választják el egymástól, s a mondatelemeken belül további értelmi tagolást is alkalmaznak az összetettebb egységek esetében. A kettős, per cola et commata tagolási rendszer csak a nyomtatott forrásoknál (Székely Istvánnál és a Károlyi Gáspárnál), ill. a kései keletkezésű Batthyány-kódexnél figyelhető meg. A verses, strofikus formában írott zsoltárok azonban (melyek Bogáti zsoltárait leszámítva javarészt nyomtatásban terjedtek a 16. században) a már kódexekben is többségben fellelhető egy strófa – egy bekezdés elvét követik. Bogáti Fazakas Miklós zsoltárait a dolgozatban részletesen nem tárgyalom, hiszen psalteriuma csak 17-18 századi kéziratokban maradt fenn. Általánosságban elmondható, hogy a kéziratok mindegyike alkalmaz vesszőt, a verssorok elkülönítésére nagy következetességgel. A nem sortördelő forrásokban az egy versszak–egy bekezdés elv működik, a versfők minden esetben ki vannak emelve. Sorokra tördelve tartalmazza a verseket a Jancsó-kódex és a Péchi Simon-énekeskönyv.145 A teljes zsoltáros anyagot a 16. század végéig e dolgozat keretein belül fel nem dolgozhattam, e helyett az anyag egy metszetét vizsgálom, s igyekszem felmérni a rá jellemző tagolási rendszereket. A 16. század végéig keletkezett prózai és verses zsoltárfordítások gyűjteményét a mellékletben (1. sz. melléklet) közlöm. Az alábbiakban részletesen ismertetett metszet nem más, mint a korban igen népszerű bűnbánati zsoltár. Az 51. (= 50.) zsoltárnak a 16. századig összesen hat prózai és hét verses fordítása található. 144 PARKES központozással foglalkozó monográfiájában a latin nyelvű zsoltáros hagyománnyal kapcsolja össze e versek, s közvetett módon az európai verselés központozási hagyományát: „[…] Latin translations of the Psalms came to be percieved as non-metrical stichic verse: the unit of psalmodic continuity was percieved as a verse period, and the two parts of the verse identified with cola members. [… W]hen the Psalms became more widely recognized as non-metrical verse they were laid out as stichic verse (plate 43): each verse began on a new line with littera notabilior aligned against margin, and any run-over was indented on the next line.” PARKES, i.m., 103–104. 145 Az alábbiakban kifejtett okokból kifolyólag csak a psalterium egy metszetét, az 51. zsoltárt vizsgáltam a következő forrásokban: Szenterzsébeti Bogáthi-kódex, 1607–1608, Stoll 22, 76v–78r; Jancsó-kódex, 1615-1618, Stoll 31, 1v, 49r–50r; Péchi Simon-énekeskönyv, 1615, Stoll 33, 111–113; Mátéfi János kódexe, 1620–1634, Stoll 39, 130v– 132r; Abasfalvi zsoltárkönyv, 1631, Stoll 53, 59v–61r; Kövendi János-kódex, 1679, Stoll 105/2, 84–87; Magyari Péter kódexe, 1704, Stoll 167/1, 91–92. Ezúton mondok köszönetet a Bogáti kritikai kiadáson dolgozó pécsi munkacsoportnak, kivált Szatmári Áronnak az értékes fotómásolatokért, és a korpuszra jellemző tagolási tendenciák bemutatásáért. 39 Ps. Prózai Verses 51. Döbrentei kódex, 1508 nn, 1524-60 (RPHA 1436) Keszthelyi-kódex, 1522 nn, aq. 1560 (RPHA 0979) Kulcsár-kódex, 1539 Hartyáni Imre, aq. 1560 (RPHA 0470) Székely István, Zsoltárkönyv, 1548 Szegedi Lajos (?), aq. 1560 (RPHA 0834) Batthyány-kódex, 16. sz. vége, 17. sz. eleje Bogáti Fazakas Miklós, aq. 1583 (RPHA 0097) Vizsolyi Biblia, 1590 Balassi Bálint, 1594 (RPHA 1473) Össz. 13 7.1. Prózai fordítások A zsoltár legkorábbi prózai fordítása a Döbrentei kódexben található.146 A zsoltárversek rubrumozott nagykezdőbetűkkel különülnek el egymástól a folyamatosan írt szövegben. A verseken belül középső állású pontot alkalmaz igen sűrűn (az egyes verseken belül általában többször is) a scriptor az értelmi egységek elkülönítésére. A Keszthelyi-kódexben147 egy-egy vers egy-egy bekezdésnek felel meg, mely nagy, rubrumozott kezdőbetűvel és az első sorban aláhúzással indul, végét pedig sorkitöltő hullámos vonal jelzi (vö. 5. fejezet). Versen belüli tagolásra virgulát használ: általában egyet, a mondatpárhuzam elválasztására. A Kulcsár-kódex versei148 szintén új bekezdésben kezdődnek, rubummal rajzolt kis iniciálékkal az elején. Verset lezáró jel, ill. sorkitöltő rajz nem található. Versen belül kis virgulákkal tagol a scriptor, jellemzően a mondatpárhuzam elválasztására, de a hosszabb verseket olykor három-négy részre is tagolja. Chak teneked vetkeztem / es gonossagoth the eletted tettem / hogy ygazwltassal the bezydydbe / es dyadalmat veeg mykoron ytiltetel (123., 12–15. sor) Ugyanez a vers a Keszthelyi-kódexben is tagoltabb, itt három szünetet jelöl a scriptor. Chak teneked wethkeztem ees gonossagoth the eletted tettem / hogy ygazwlthassal the bezedydbe / ees Dyadalmath weeg mykoron yteeltetel (128., 10–13. sor) A Döbrentei kódexé pedig öt egységet különít el. Csak tenön magadnak veteek . es te elötted . gonozt töttem . hog te bezedidbe igazul' . es gözi mikoron itiltetnel (108., 11–13. sor) A zsoltárszövegek tagolása versen belül tehát nem egészen következetes, hol teljesen elmarad a tagolás, hol sűrűsödni látszik. Általánosságban azonban elmondható, hogy a mondatpárhuzam két 146 DöbrK, 108–109. 147 KeszthK, 127–130. 148 Kulcsár-kódex, 1539, a nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel, közzéteszi: HAADER Lea és PAPP Zsuzsanna, Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 1999 (Régi Magyar Kódexek, 23), 123–125. 40 elemének elválasztására gyakran használnak kisvirgulát, ill. kispontot, az összetettebb versek esetében pedig több tagolójelet is kitesznek, ha nem is a teljesség igényével. A vitatott keletkezési idejű149 Batthyány-kódex150 jóval következetesebb tagolási rendszert alkalmaz: a versek bekezdésekben kapnak helyet, versen belül a mondatpárhuzam elválasztása nagykettősponttal (kettőspont + nagykezdőbetű) történik – három hely kivételével, ahol a kettőspontot kisbetű követi. A versek végét pont is jelzi. Székely István Zsoltárkönyvében151 is az egy zsoltárvers – egy bekezdés elve működik, a párhuzamba állított mondatelemeket kettőspont választja el egymástól, a párhuzamba állított két egységen belül pedig vesszővel tagol. Ezt a tagolási rendet következetesen tartja. Károlyi bibliájában igen változó a zsoltárversek tagolása a verseknek megfelelő bekezdéseken belül (ez a tagolási elv itt is érvényesül). Az 51. zsoltár152 esetében a hetedik versig csak vesszőt találni, onnan a zsoltár végéig a párhuzamba állított mondatelemeket hol kettőspont, hol pontosvessző választja el, s a vessző csak a kisebb egységek elkülönítésére szolgál. A Vizsolyi Bibliában a zsoltárversek tagolása tehát már távolabb esik a hagyományos jelölési rendszertől, s inkább a szintaktikai kapcsolatoknak megfelelően használja az írásjeleket. 7.2. Verses fordítások Az 51. zsoltár verses fordításai az énekeskönyvek egy jelentős részében megtalálhatók, kéziratos forrása csak 17. századból adatolható. Jelen esetben hat 16. századi kiadványt vizsgálok: a Keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek három kiadását153, az 1569-es Debreceni 149 A kódex datálásával részletesen foglalkozó Czeglédy 1578 és 1607 közé teszi keletkezését, és igazat adva Volf megállapításait a kódex anyagának régiségére vonatkozóan inkább 16. századinak állítja. STOLL bibliográfiájában 16. száad második fele, az RPHA-ban 17. század szerepel. CZEGLÉDY Sándor, A Batthyány-kódex és az Óvári graduál közös leírója, Magyar könyvszemle, 1961, 247–263. STOLL Béla, A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája, 1963, 2001, 2003, 2005, Budapest, Balassi Kiadó, elektronikus kiadás. URL: http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/stoll.html (2014. 04. 10.), 6. tétel. 150 Lobkowitz codex, Batthyányi codex, Czech codex, közzéteszi VOLF György, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvárusi Hivatala, 1890 (Régi magyar codexek), 251–254. 151 Zsoltárkönyv, Krakkó, 1548, ford. SZÉKELY István, SZENTMÁRTONI Szabó Géza tanulmányával, a fakszimile szövegét közzéteszi: KŐSZEGHY Péter, Budapest, Argumentum, MTA Irodalomtudományi Intézet, 1991, 50r–51r. 152 Ércnél maradandóbb, a Vizsolyi Biblia vizsolyi példányának hasonmása, szerk. MONOK István, NYERGES Judit, Budapest, Vizsoly, Magtár Művészeti Alapítvány, 2006, 559v–560r. 153 Keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek [...], Óvár, Kassa, Debrecen, 1560–1561 (RMNY 160), fakszimile: A keresztyéni gyülekezetben való [...], Reggeli éneklések, a kísérő tanulmányt írta BORSA Gedeon, a fakszimile szövegét gondozta VARJAS Béla, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983, a továbbiakban HG1; Várad, 1566 (RMNY 222), fakszimile: A keresztyéni gyülekezetben való isteni diczeretek egyben szedögettek, és mostan nyomtattak vyonnan oregbitetek, es emendaltattak L. F. altal, Váradon, 1566, a kísérő tanulmányt írta SCHULEK Tibor, a fakszimile szövegét gondozta VARJAS Béla, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975, a továbbiakban HG2; Komjáti, 1574 (RMNY 353), online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/08800/08838/html/ (2014. 04. 10.), a továbbiakban HG3. 41 énekeskönyvet,154 Bornemisza Péter Enekec harom rendbe gyűjteményét,155 ill. az 1593-as bártfai énekeskönyvet.156 A versek nyomtatott formája jóval következetesebb és kevés változatosságot rejt magában, s azok egy része is inkább nyomdahibából fakad (pl. kimarad, vagy sorvégen lemarad egy vessző). Az általam vizsgált 16. századi anyagra alapvetően a (kódexektől örökölt) egy strófa – egy bekezdés elve jellemző, s csak kevés verset találni, ami sorokra van tördelve. A bekezdésen belül a verssorokat nagy következetességel vesszők választják el egymástól, a versszak végét pont jelzi. Szintén ritka, hogy a verssorok kezdetét is nagybetűvel jelzik. Ilyen inkább elvétve fordul elő az egyes versekben, s igen következetlenül. Rtkán előfordul azonban, hogy a sorkezdet minden esetben nagybetűvel kezdődik – ezt általában megelőzi egy sorokra tördelt tipográfiájú korábbi kiadás. Ebben az esetben az adott vers tipográfiáját is hozza magával, s az egyszerűség, vagy a helyspórolás igényével találkozik (lásd következő fejezet, Melius Minnyájan örüljünk … incipitű versének Enekecbeli forrásáról). A latin nyelvű költemények tipográfiai hagyományát azonban nem változtatja meg egyik kiadás sem: a beékelődő latin nyelvű verses szövegek sorokra tördelve szerepelnek. Ez a hagyomány olykor átragad a magyar nyelvű versekre is, ennek szép példája a Puer natus in Bethlehem (Gyermek születék Bethlehemben, RPHA 2019) kétnyelvű kiadása (lásd a következő fejezetet).157 Mivel Bogáti zsoltárait leszámítva az 51. zsoltár összes verses fordítása nyomtatott forrásban maradt ránk, az alábbiakban ezeket vetem össze. Az énekeskönyvekben verssorokra tördelt tipográfiával rendelkező verseket pedig a következő fejezetben tárgyalom. 7.2.1. Az 51. zsoltár verses fordításainak tipográfiája Az Úristen, irgalmazz nekem a te irgalmasságod szerint (RPHA 1436) incipitű zsoltár vizsgált hat forrásában elszórtan vannak eltérések: a HG1 (T2v) a leggondosabban szerkesztett szöveg, a sor és 154 Enekes könyv, melyböl szoktanac az Vrnac diczeretet mondani az anya szent egy házban es keresztyeneknec minden gyüléközetiben, mostan vyobban egben szedegettetött es meg örégbittetött, Sz. Gergel általa meg emendáltattatott, Debrecen, 1569 (RMNY 264), online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/4250 (2014. 04. 10.), a továbbiakban D69. 155 Enekec harom rendbe, […] kuloemb kueloemb felec, BORNEMISZA Péter, Detrekő, 1582 (RMNY 513), hasonmás kiadás, a kísérő tanulmányt írta KOVÁCS Sándor Iván, a fakszimile szövegét gondozta VARJAS Béla, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964, a továbbiakban BP. 156 Az kereztieni gievlekezetben valo isteni diczéretek egyben szedegetettet, vyonnan nyomtatatot, émendáltatot, és sok szép dicziretteckel megöregbitettet, Bártfa, 1590 (RMNY 713), online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6929 (2014. 04. 10.), a továbbiakban B93. 157 Hasonló jelenségre hívja fel a figyelmet ÁCS Pál is tanulmányában: „Érdekes megfigyelni, hogy a magyar nyelven, klasszikus, időmértékes formában írott versek – javarészt disztichonok – tördelésekor mindig ugyanazt a technikát alkalmazták, ami a latin versek esetében régóta szokásos volt.” ÁCS Pál, A látható nyelv: A költészet vizuális képe a XVI. századi magyar könyvekben, Doromb, 2013, 42–58, 44. 42 versszakvégek minden esetben jelölve vannak. Ehhez képest a HG2 (73), a D69 (39), a HG3 (57v), BP (101v) és a B93 (101) néhány helyen elhagyja a vesszőt soron belül, s lemarad egy-két vessző a sorvégekről is, más különbség nincs. A Mindenható Úristen, szívünk retteg szüntelen (RPHA 979) esetében a HG1 (T4r), a D69 (43), a HG3 (58r), a BP (102r) és a B93 (102) megegyezik: a sorokat minden esetben veszővel választja el, s hosszúsorok lévén néhány esetben cezúránál (a sormetszet igen következetesen 7;7, olykor belső rímmel) is találunk vesszőt, leggyakrabban, öt helyen, a bártfai kiadásban. A Háborúsága Dávid királynak egykoron nagy vala (RPHA 470) incipitű vers HG1 (T7v), D69 (41), HG3 (59r), BP (103r) és B93 (183) forrása közel megegyező: a HG1-ben egy helyen sorvégen elmarad a vessző, a D69-ben sorvégen három helyen is elmarad az írásjel, s egy helyen soron belül is találunk vesszőt: „paraznassagban es gyikossagban, en magamot eytem” (4. vsz). Ugyanezen (és ezen az egyetlen) a helyen a bártfai kiadásban is van vessző. A HG3-ban szintén ebben a versszakban, de annak utolsó sorában van egy példa a soron belül, cezúra helyén álló vesszőre: „szemeid előtt, soha UR Isten el nem reyteszhetem.” A HG2 esetében sok helyen hiányzik a verssorokat elválasztó vessző, s két esetben a sorvég miatt elmarad a versszakzáró pont is. Ez, a váradi kiadás tűnik a források közül a legkevésbé igényes szedésűnek. A Légy irgalmas Úr Isten minekünk (RPHA 834) HG1 (T6r), D69 (40), HG3 (26v), BP (74v) és B93 (216) kiadásaiban egy-egy elmaradt vessző kivételével következetes tagolásúak. A HG2 (74) e vers esetében is hiányosabb a többinél, hol kimaradnak, hol az összecsúszott szavak közé nem férnek, hol sorvégről maradnak le az írásjelek – minden strófában hiányzik egy-két vessző. A Végtelen irgalmú, ó, te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes (RPHA 1473) incipitű vers egyetlen 16. századi, a Balassi-epicédiumban található nyomtatott forrása,158 a kiadvány egészére jellemző módon igen kimunkált tipográfiával rendelkezik. A versek beljebb kezdve, sorokra (rövidsorokra, tehát a nagy Balassi-sort három sorra) tördelve és az első sor kiugratásával versszakokra tagolva szerepelnek. Ebből kifolyólag a pontnak, vesszőnek már nincsen metrikai tagoló szerepe, a nagybetűé azonban megmarad: a verssorok nagykezdőbetűsek minden esetben. Összehasonlításképp a grazi 1606-os énekeskönyv159 tagolását is megvizsgáltam: ez a kiadás a verset hosszúsoronként veszi egy bekezdésnek, strófaszinten pedig nem alkalmaz további kiemelést, tehát a hosszúsorok kvázi strófákként viselkednek. A rövidsorok minden esetben nagybetűvel kezdődnek, s a bekezdésben vesszővel vannak elválasztva, a hosszúsor végét pedig 158 Ac generosi magnifici […], Vizsony, 1596 (RMNY 787), B4r, hasonmás kiadás: RIMAY János, Epicédium a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára, szerk., sajtó alá rend. és a jegyzeteket írta ÁCS Pál, Budapest, Balassi, 1994. 159 Keresztyeni imadsagos keonyv, Graz, 1606 (RMNY 945), 180v, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/7019 (2014. 04. 10.) 43 pont jelzi. A tagolójelek itt kettős funkciójúak: néha előfordul rövidsoron belül is vessző (pl. felsorolásnál), a rövidsorok közötti vesszőt pedig minden esetben megtaláljuk, mely metrikai elválasztást suggall. Az Epicédiumban viszont, ahol már elmaradnak a szintaktikai szempontból mellőzhető írásjelek, világosan kitűnik, hogy ezeknek már nincs metrikai tagoló funkciója. 44 8. Verssorokra tördelő tipográfia az énekeskönyvekben Az előző fejezetben vizsgált énekeskönyveket most aszerint veszem sorra, hogy mely verseket közlik sorokra tördelve, s e versek tipográfiai hagyománya a korpuszon belül mennyire erős. A vizsgált hat énekeskönyvben összesen tizenöt vers huszonkettő ilyen tipográfiájú forrása lelhető fel. Ebből tíz vers párrímes, ill. sorpár egységére épít, a fennmaradó négy vers pedig négysoros, izorímes. Nem sok, egy–három verset találni kiadványonként, mely sortörést alkalmaz, ezek közül emelkedik ki magasan az 1593-as bártfai kiadás. A tipográfiáját legerősebben tartó vers Melius Juhász Péter Minnyájan örüljünk hív keresztyének incipitű karácsonyi éneke (lásd alább), mely ötből négy esetben megőrzi sorokra tördelt alakját, egy esetben pedig bekezdésben ugyan, de következetesen nagy kezdőbetűs sorkezdettel szerepel (mely szintén igen ritka, kivált az Enekec esetében). Kérdés, hol van az összefüggés a versek és tipográfiájuk között: az adott vers viszi-e tovább magával tördelési hagyományát, vagy az egyes versformák hordozzák azt? Nehéz eldönteni azt is, mennyiben vezethetett praktikus felismerés pl. a párrímes versek sortördelő szedéséhez, mely szembe megy a szintén praktikus okokból kialakult, kódexirodalomból átörökített egy versszak – egy bekezdés elvnek. 8.1. Váradi énekeskönyv A váradi énekeskönyvben két vers található, mely a megszokottól eltérő módon sorokra van tördelve: itt soronként nagykezdőbetű szerepel, a versszakok elejét pedig kiugratással jelzi a szedő. Az egyik vers, a Magasztaljuk az Úr Istent már hívek, (168-171, RPHA 848) Dobokai Mihály nevét hordja az akrosztichonban: feltehetőleg a vers szerzője, a Szolnok-Doboka vármegyében tevékenykedő prédikátor, aki a vers szerzésének majd nyomtatásának idején Kolozsváron tartózkodhatott.160 Egészen rövid idő alatt került a vers nyomtatásba: az RMKT szerint keletkezése 1565-re tehető, egy évre rá pedig már szerepel a Váradi énekeskönyvben – talán szerzői intenció áll a vers tipográfiája mögött? Az 1593-as bártfai énekeskönyv már nem követi ezt a tipográfiát, a versszakok bekezdésenként következnek egymásra, a verssorok között vessző és kisbetűs sorkezdet van. A másik Melius Juhász Péter De nativitate Christi (Minnyájan örüljünk hív keresztyének,161 160 XVI. századbeli magyar költők művei, 7, 1566–1577, közzéteszi DÉZSI Lajos, Budapest, MTA, 1930 (Régi magyar költők tára, VIII), 418–419. 161 HG2, 123–126. 45 RPHA 990) című verse. Az 1569-es debreceni kiadásban162 a vers szintén sorokra tördelve, s nagybetűs sorkezdettel szerepel, ahol a sorpár első sora van beljebb kezdve. A Komjáti kiadás163 is sorokra tördeli Melius versét, bár egy sorba nem mindig fér ki: mégis, azokban az esetekben is új sort kezd, amikor csak egy szó csúszott át a következő sorba. Itt is vessző választja el a sorpárokat, nagybetűvel kezdődik minden verssor. A versszak eleje itt beljebb van kezdve, a versszak végén pedig a többi forráshoz hasonlóan pont van. A vers szedési hagyományának erősségét az 1593-as bártfai kiadás164 is mutatja: ebben az énekeskönyvben szintén sorokra van tördelve, a fentebb leírtakkal megegyező módon. Az Enekecben165 megmarad ugyan az egy bekezdés–egy versszak tagolás, de a sorpárokat ott is vesszővel és soreleji nagykezdőbetűvel elválasztva találjuk. A sorokra tördelés és a nagybetűs sorkezdet egyébként sem jellemző Bornemisza Enekec kiadására: egyedül a 207v-208v közti lapokon, a kurzívval szedett két latin verset166 tagolja így. 8.2. Az 1569-es debreceni kiadás Az 1569 debreceni énekeskönyvben ellenben Melius már említett versén kívül több olyan zsoltárt találni, melyet sorokra tördelt a tipográfus. A verssorok nagybetűvel kezdődnek, az első sorpárban az első sor kerül kiugratásra, s a második jóval beljebb kezdődik, a további sorpároknál pedig az első sor kezdődik beljebb. Ezt a tipográfiát követi az alábbi három zsoltár: – Ps. 128. Minden hív keresztyének meghalljátok (66., RPHA 960) – Ps. 133. Mely igen jó legyen az egyenesség (69., RPHA 879) – Ps. 148. Mikoron az Szent Dávid megesmeré (75-76., RPHA 943) A kiadások közül a bártfai énekeskönyv az egyetlen, mely mindhárom (128.,167 133.168 és a 148.169) zsoltárt sorokra tördelve közli. A további kiadásokban a három vers közül egyedül a 128. zsoltár az, melyet ilyen tipográfiával közöl az 1560–1561-es Huszár Gál-kiadás170 is. Az 1566-os váradi énekeskönyv171 pedig nem tördel ugyan sorokra, de a sorkezdet itt is minden esetben nagybetűs. A másik két vers esetében egyik kiadványban sem alkalmazták ezt a tipográfiát (az 1574-es kiadás172 162 D69, 84–85. 163 HG3, 181r 164 B93, 40–43. 165 BP, 7v 166 Janus Pannonius, De inconstantia rerum humanarum; Hymnus brevis: Patris sapientia, veritas diuina. Utóbbit feltehetően Bornemisza sem Janus Pannonius költeményeként szerkeszti bele az énekeskönyvbe. 167 B93, 215. 168 B93, 221–222. 169 B93, 230–231. 170 HG1, Z5r 171 HG2, 106. 172 HG3, 92v 46 és az Enekec173 pedig egyiknél sem). 8.3. Huszár Gál, 1560–1561-es kiadás Huszár Gál 1560–1561-es énekeskönyvében Melius versén túl sorokra van tagolva a Jövel Szent Lélek Isten, tarts meg minket Igédben174 (RPHA 697) incipitű vers is. Az első strófa sorai még nem követik a sortöréses tagolást, mert a szöveg az iniciáléhoz idomul. A következő négy strófa sorait azonban már következetesen egymás alá tördelte a tipográfus, a versszakok első sorai pedig beljebb kezdődnek. A sorokat pont választja el egymástól, s e négy versszakban minden verssor nagybetűvel kezdődik (az első strófában csak két helyen van nagybetűs kezdet). Az általam vizsgált további kiadások nem követik ezt a tipográfiát. A Puer natus in Bethlehem (Gyermek születék Bethlehemben,175 RPHA 2019) kétnyelvű kiadása sorokra tördelve hozza mind a latin, mind a magyar nyelvű versszöveget. Előbb a latin két sorát olvashatjuk, kisebb betűmérettel, s kurzívval szedve, ez alatt következik a megfelelő magyar nyelvű két sor, ugyanazzal a bekezdésalakkal (a sorpár első sora beljebb kezdődik). Minden sor nagykezdőbetűs, végét sorpáron belül vessző, sorpár végén pont mutatja. 8.4. Az 1593-as bártfai énekeskönyv A bártfai énekeskönyvben a már említetteken túl további nyolc (tehát összesen tizenkettő) vers van sorokra tördelve. Ez a korabeli kiadások viszonylatában kiemelkedőnek számít. A versek között igen nagy számban (a tizenkettőből tíz ilyen) találhatunk kétsoros, gyakran párrímes egységekből építkezőket, ilyen Melius karácsonyi éneke, a három zsoltárfordítás (lásd fentebb), a négy allelujás vers és Johann Horn magyarra fordított hálaadó éneke. A fenmaradó két vers négysoros egységekből áll: az egyik egy Horatius átköltés, a másik a 47. zsoltár fordítása. Hogy mi okozza a kétsoros versek feltűnő többségét, nehéz megválaszolni. Gyakorlatias és az egész anyagra nem érvényes magyarázat lehet az, hogy a kétsoros versek esetében a sorokra tördelés nem okoz plusz sorveszteséget, helytakarékossági szempontból indifferens, hiszen egy sorba a sorpárok sehogyan sem férnének el. De éppen ez a logika nem jellemző – talán e kiadás kivételével? - a 16. századi verskiadásokra: általában a kétsoros versek esetében is, indifferens ide vagy oda, az egy versszak – egy bekezdés elvet követik az énekeskönyvek, s csak ritkán, inkább az egyes versekhez kötődő tipográfiai hagyomány az, ami e másik hagyományt képes felülírni. 173 BP, 131r 174 HG1, A4r–A4v 175 HG1, K7v–K8v 47 A sortördelten megjelenített versek egyik csoportját az allelujás versek alkotják, ezek: Jézus Krisztus feltámada, alleluja176 (RPHA 665) Krisztus urunk feltámada, alleluja177 (RPHA 813) Krisztus mennyben ma felméne, alleluja178 (RPHA 809) A Pünkösdnek jeles napján, alleluja179 (RPHA 36) A Surrexit Christus hodie két fordítása csak nyomokban követi latin eredetijének180 párrímes formáját, így a versforma megállapításában a latin előzményen túl a vers tipográfiája igazíthat el: a sorpár első tagja nagy kezdőbetűvel kezdődik és vesszővel végződik, második tagja elején kis kezdőbetű, végén pont található. A Krisztus mennyben ma felméne... és A Pünkösdnek... incipitű himnuszok szedése annyiban tér el az előbbi kettőtől, hogy minden sor elején nagy kezdőbetű található. A refrénszerűen ismétlődő elem (alleluia ill. A Pünkösdnek... esetében váltakozó refrén: alleluia, dicziret Istennek) mind a négy vers esetében a sor részét képezi, s vessző után következik. Az Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli incipitű párrímes dicséret181 (RPHA 61) és a Minden népek örülvén tapsoljanak kezdetű kétsoros egységekből építkező zsoltár182 (RPHA 963) tipográfiája szintén a verssoronként nagy kezdőbetűt alkalmazó típusba tartozik. Horatius Postumushoz címzett ódájának átköltése (Látod mely rövid múlandó ez világ,183 RPHA 830) – talán a latin szöveg hatására – soronként van tördelve, s minden sor nagykezdőbetűs, a sorvégeket vessző, a versszak végén pont jelöli. Ezzel megegyező a tipográfiája az énekeskönyvben utána következő Az gonosz természet megromlásárul184 incipitű (RPHA 7) éneknek is. 176 B93, 134–135. 177 B93, 137–138. 178 B93, 142–143. 179 B93, 143–144. 180 AH, 1, 165. 181 B93, 165–166. 182 B93, 210–211. 183 B93, 381–382. 184 B93, 382–386. 48 9. Históriák Dolgozatom utolsó fejezetében a 16. századi nyomtatásban megjelent históriák tipográfiáját tekintem át – a teljesség igénye nélkül. A hivatkozott források kivétel nélkül megtalálhatóak online fotómásolatban az OSZK digitális archívumában, ez az anyag képezte vizsgálataim alapját. Az alábbiakban ezt az anyagot szerzők illetve gyűjteményes kötetek szerint rendezem – s ha van rá mód az egyes költemények különböző kiadásait is összehasonlítom. A kérdés változatlanul az, hogy a sortördelés mennyire függ össze a helytakarékossággal, ill. hogy a versek sorokra tördelt alakja hatással van-e a későbbi kiadásokra. Rövid válasz a kérdésre: hol igen, hol nem. Egyes históriák kiadásait összehasonlítva könnyedén tetten érhető a helytakarékossági elv (lásd alább az Enekecben található gyűjteményt vagy Ilosvai Nagy Sándorról, ill. Ptolomaeusról írott históriáit). A Bogáti-kiadványokban a sortördelő tipográfiájú históriák többségben vannak, s ezzel a 16. századi anyagból is kiemelkednek. Valamivel gyakrabban találkozni sorokra tördelt költeményekkel a kolozsvári nyomda (akár Heltai Gáspár, akár Heltai Gáspárné, akár ifj. Heltai neve alatti) kiadványaiban. A gyűjteményes kötetekhez képest gyakrabban találkozni egy históriás kötetekben a sortördeléssel – erre talán csak egy kivétel hozható fel: Bogáti Cronicája, mely elejétől végéig a sortördelő tipográfiát alkalmazza. Még egy szempont van összefüggésben a versek tipográfiájával: a versforma. A rövidebb (8–13 szótagos) sorok általában rugalmasabban, s következetesebben viselkednek: megtalálhatóak sortördelő és folyamatosan szedett formában is, a sorok végén mindig vessző, ill. pont (ritkán: kettőspont) található, cezúrahelyen ritkán találni írásjelet. A hosszúsorok valamivel zavarosabbak (az alábbiakban csak 6;6;7 osztató 19-esekre lesz példa): a cezúra helyét gyakran jelzi vesszővel, ill. nagy kezdőbetűvel a szedő, de egy esetben sem következetesen. A 19 szótagos hosszúsor az továbbá, mely pont nem alkalmas kiférni a negyedrét egy sorába, néhány szótag vagy betű szinte mindig a következő sorba csúszik át, még kisebb betűméret esetében is. Erre legszebb példa az Eurialus és Lucretia (RPHA 1249) 1587 körüli kiadása,185 melynek némely, magánhangzókban gazdagabb sora megengedte a sortördelő alakot is: ezekben az esetekben a tipográfus a netán még fennmaradó néhány betűhelyet szabadon hagyva sortörést iktat be a strófában (pl. 15–16., 19–20. strófa). Tinódi Sebestyén Cronicája186 tipográfiájában is kiemelkedik a históriakiadások sorából, hiszen még 185 Igen szep historia Sigmond Cyaszarnak ideieben löt dolog, az nemes ket szemelyröl, Euryalusrol es Lucrecyarol, es azoknac egy mashoz valo szerelmekröl, s Lucretyanak halalarol, Euryalushoz valo szerelmenek myatta mynt löt halala, Debrecen, 1587k, RMNY 584, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6888 (2014.04.10) 186 TINÓDI Sebestyén, Cronica, Kolozsvár, 1554, RMNY 109, online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/12200/12294/12294.pdf (2014. 04. 10.) 49 a 16. század végén készült kiadványok is csak ritkább esetben tagolják a históriákat sorokra. A Cronicában azonban mind a 21 história sorokra tördelve szerepel, a sorok elején nagy kezdőbetűvel. A sorok végét általában vessző is jelzi a versszakon belül, a versszak végén pedig pont áll. A kolozsvári Cancionaléban187 Tinódi Zsigmond király és császár krónikája188 (RPHA 867), a Szegedi veszedelem189 (RPHA 1334), az Erdélyi história190 (RPHA 1245), a Losonczi István haláláról191 (RPHA 1244), a Budai Ali basa históriája192 (RPHA 511) és az Eger vár viadaljáról való história193 (RPHA 1381) csak részben követi ezt a tagolási elvet, ott a versszakok bekezdésekbe foglaltatnak, a verssorok nagy kezdőbetűje pedig megmarad. A Cancionale alapvetően az egy versszak – egy bekezdés elve szerint közli a verseket, a sorok pedig nagy kezdőbetűvel kezdődnek az alábbi históriákban (Tinódi már említett költeményein kívül): – Temesvári János, Krónika Béla királyról194 (RPHA 819) – Nagybáncsai Mátyás Hunyadi János históriája195 (RPHA 1065) – Temesvári István, A kenyérmezei diadalról196 (RPHA 683) – Görcsöni Ambrus, Mátyás király viselt dolgairól szóló história197 (RPHA 101) Nagybáncsai Hunyadi-históriájában a nagy kezdőbetűvel jelölt hosszúsorokon túl (a história szótagszámképlete: 19 (6;6;7) 19 (6;6;7) 19 (6;6;7) 19 (6;6;7), rímképlete változó: aaaa és aabb),198 változó következetességgel a hosszúsor ütemei is el vannak választva nagybetűvel, ill. vesszővel, például: Szület vtán mikor irnánac, ezer, harom száz kilentzuen kettöben, Vala ackoron két wr, attyafiassac, Hauaseluö földében, Az elsö Dan vala, a másic kediglen, Mircze uala neuében, Ezzec egybe veszuén, Meg hasonlottanac vala az ö földekben. 187 Cancionale, az az historias enekes könyw, […], Kolozsvár, 1574, RMNY 351, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6697 (2014. 04. 10.) 188 Cancionale, 33–72. 189 Cancionale, 203–215. 190 Cancionale, 140–203. 191 Cancionale, 216–233. 192 Cancionale, 234–252. 193 Cancionale, 253–313. 194 Cancionale, 4–32. 195 Cancionale, 88–120. Az általam vizsgált két további forrása: Historia az vitez Hvniadi Ianos vaidanak, […], Debrecen, 1574, RMNY 342, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6700 (2014. 04. 10.); Az elsö az nagy wr […], Kolozsvár, 1580, RMNY 468/1, online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/12000/12027/12027.pdf (2014. 04. 10.) 196 Cancionale, 121–139. 197 Cancionale, 314–368. 198 A Repertóriumban tévesen: a19 (6;6;7) a19 (6;6;7) a19 (6;6;7) a19 (6;6;7). Az RPHA megállapítása pl. az 1574-es debreceni kiadásra érvényesnek tekinthető, az 1574-es és 1580-as kolozsvárira azonban nem. A história további forrásait ezidáig nem vizsgáltam. 50 (2. versszak) Ez a tagolás jellemző a Hunyadi-história másik két forrására is. A kolozsvári kiadásban egyedül Valkai András Bánk bán históriája199 (RPHA 1270) van sorokra tördelve (a sorok kezdőbetűi itt is nagybetűk). A história 1580-as kolozsvári kiadásában200 is ilyen tipográfiával jelent meg. Valkai külön kiadott História Audoinusról és annak fiáról, Albuinusról201 (RPHA 851) című költeménye szintén sorokra tördelve szerepel, s nagy kezdőbetűs sorokkal van szedve. Cronicájában202 ellenben egyedül a Hariadenus históriájának203 (RPHA 629) első strófája van sorokra tördelve (így simulva az iniciáléhoz), a további strófák már folyamatos szedésben, bekezdésenként szerepelnek, a sorok eleje pedig nagy kezdőbetűs. A Krónika Károly császárról204 (RPHA 144) és a János pap császár birodalma205 (RPHA 1247) is ezt a tipográfiát követi a kötetben. Bornemisza Péter által az Enekec harom rendbe kötetben kiadott históriák strófái a kötetben található himnuszokhoz, zsoltárfordításokhoz hasonlóan (lásd 7–8. fejezet) bekezdésekbe vannak szedve, a sorok pedig kis kezdőbetűvel kezdődnek. Batizi András Jónás prófétának históriájának206 (RPHA 1091) későbbi kiadásában207 például az Enekeckel megegyező tipográfiában találjuk a verset, Kákonyi Péter Sámson históriáját (RPHA 1250) pedig sorokra tördelve adták ki 1579-ben,208 az Enekec209 viszont nem veszi át ezt a tipográfiát. Ugyanez a helyzet pl. Tinódi Dávid és Góliát históriájával210 (RPHA 1229). Nem feltétlenül jellemzi azonban az egy históriás kiadásokat sem a sorokra tördelés, pl. Istvánfi Pál Volter és Grizeldis históriájának két kiadása211 közül az 1574-es debreceniben a 199 Cancionale, 73–87. 200 VALKAI András, Elsö az nagy wr Bankbanról [!], miképpen az András Királynac feleségét meg ölte az ö nagy vétkeért. Mikoron írnánac Christus Wrunknac születése vtan 1201. Esztendöbe, Kolozsvár, 1580 (Két szép historia), RMNY 468, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6732 (2014. 04. 10.) 201 VALKAI András, Historia, enec szerent szerezve az longobardvsoc tized kirallyokról Andoinusról [!] és annac fiáról Alboinusról […], Kolozsvár, 1580, RMNY 467, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6733 (2014. 04. 10.) 202 VALKAI András, Cronica, avagy szép historiás enec, miképpen Hariadenus, tengeri toluay, Barbarossa, és bassáua löt, es miképpen ez által Suliman czászar a tengert birta, és meg haboritotta a tengert, soc földeket, várakat és várasokat, es meg vötte Tunetum királyi birodalmat, midön az országbeliec egyenetlesnégböl veszédnénec egymással, Kolozsvár, 1573, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6704 (2014. 04. 10.) 203 VALKAI, Cronica, A2r–E3r 204 VALKAI, Cronica, E4r–K2v 205 VALKAI, Cronica, K3v–M3v 206 Enekec, 331v–335r 207 BATIZI András, Jónás prófétának históriája, 1596, Debrecen, RMNY 774, online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/12300/12374/12374.pdf (2014. 04. 10.) 208 KÁKONYI Péter, Egy szep historia az nagy erös Samsonról, az Biraknac könywében meg vagyon írva […], Kolozsvár, 1579, RMNY 439, online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/12000/12023/12023.pdf (2014. 04. 10.) 209 Enekec, 284r–288r 210 TINÓDI, Cronica, e1v–f3v; Enekec, 288v–292r 211 ISTVÁNFI Pál, Historia regis Volter ad notam Francisco, Debrecen, 1574, RMNY 340, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6701 (2014. 04. 10.); UŐ, Szep rövid cronica, az iffiv Volter kirallyrol, és az Ianicvla 51 versszakok bekezdésekbe szedve szerepelnek, a sorokat vessző választja el, a sorok eleje pedig kisbetűvel kezdődik. Az 1580-as kolozsvári kiadás azonban sorokra tördelve, minden sort nagy kezdőbetűvel írva közli a históriát. Természetesen ettől függetlenül továbbra sem elvetendő a sorokra tördelő tipográfia hiányának megindoklása a helytakarékossággal. Jól példa erre Ilosvai Selymes Péter Nagy Sándor históriájának (RPHA 692) és Ptolomaeus históriájának (RPHA 1288) különféle kiadása. A Nagy Sándor-história négy kiadása ismeretes: az 1574-es212 és a 1596–1619 közötti debreceni kiadás213 a versszakokat bekezdésekbe szedi, az 1574-esben a sorok elején kisebtű áll, az 1596–1619 közöttiben nagybetű. Ez utóbbi azonban feltűnő módon kisebb betűméretet is használ. A história másik két kiadása214 sorokra tördelve közli a verset, s a sorok nagy kezdőbetűsek. Így pl. az 1582-es 90, az 1596–1619 közötti debreceni kiadás pedig 52 lapos – tekintettel az utóbbi kiadás csökkentett betűméretére és a 38 lapnyi különbségre, a helytakarékossági szándék utóbbiban tagadhatatlan. Ugyanezt a különbséget megfigyelhetjük a Ptolomeaus sorokra tördelő 1588-as kolozsvári,215 és a bekezdésekbe szedő, kiseb betűméretet használó 1596–1619 közötti debreceni216 kiadásában is. Sorokra tördelve jelent meg Ilosvai Pál apostolról szóló históriája217 is (RPHA 1287) 1579-ben Debrecenben. Bogáti Fazakas Miklós históriái már kevésbé változatosak tipográfiájukat tekintve: jóval gyakoribb a versek sorokra tördelt külalakja. Az általam vizsgáltak218 közül sortördelőek az alábbi kiadványok: leanyáról, Griseldis aszszonról […], Kolozsvár, 1580, RMNY 462, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6734 (2014. 04. 10.) 212 ILOSVAI SELYMES Péter, Historia Alexandri Magni, partim ex Ivstistino [!] historiographo, partim ex fragmentis Quinti Curtij diligenter collecta, Debrecen, 1574, RMNY 339, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6702 (2014. 04. 10.) 213 ILOSVAI SELYMES Péter, Historia az vilag biro Nagy Sandornak ez szeles vilagon levö nagy sok orszagoknak meg holdoltatasarol, vitezi között viselt nagy dolgairul es sok hadakozasirul, Debrecen, 1596–1619, RMNY 956, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6887 (2014. 04. 10.) 214 ILOSVAI SELYMES Péter, Historia Alexandri Magni, partim ex Ivstino historiographo, partim ex fragmentis Q. Curcii diligenter collecta, Debrecen, 1582, RMNY 510, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6727 (2014. 04. 10.) UŐ, Historia Alexandri Magni partim ex Iustino historiographo, partim ex fragmentis Q. Curtii diligenter collecta, et nunc a plurimis mendis repurgata ac aedita, Kolozsvár, 1591, RMNY 665, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6935 (2014. 04. 10.) 215 ILOSVAI SELYMES Péter, Historia regis Ptolomei Philadelphi, quomodo Mosis quinque libros per septuaginta duos interpraetes ex Hebraico sermone in Graecum transferri curavit, Kolozsvár, 1588, RMNY 614, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6723 (2014. 04. 10.) 216 ILOSVAI SELYMES Péter, Historia, mikeppen az Ptolomaeus kiraly az Moysesnek öt könyvet nagy költseggel fordittatta az sido es görög nyelvböl az hetvenket (bölcsek) tolmacsok altal, Debrecen, 1596–1619, RMNY 957, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6886 (2014. 04. 10.) 217 ILOSVAI SELYMES Péter, Az nagy szent Pal apostolnac életéröl es haláláról szep historia a Szent Irasbol, 1579, RMNY 438, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6694 (2014. 04. 10.) 218 A Szenterzsébeti Bogáthi-kódexben (STOLL 22) fennmaradt históriái kívül esnek a vizsgált korszakon, ill. nem képezik tárgyát dolgozatomnak az OSZK által még nem digitalizált anyagok sem. 52 – Szep historia az tökélletes aszszonyállatokról,219 (RPHA 261) – Eszter dolga,220 (RPHA 323) – Castriot György históriája221 (RPHA 743) Az Aspasia asszony dolga222 (RPHA 693) című históriában viszont az egy versszak – egy bekezdés elvet követik, a verssorok nagy kezdőbetűsek. A belső cezúrákat (6;6;7) a szedő hol jelzi, hol nem; ritkább esetben cezúrán belül is van vessző (pl. felsoroláskor). 219 BOGÁTI FAZAKAS Miklós, Szep historia az tökélletes aszszonyállatokról, melly az Plutarhusból forditatot magyar nyelwre, Kolozsvár, 1577, RMNY 385, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/2112 (2014. 04. 10.) 220 BOGÁTI FAZAKAS Miklós, Ester dolga, Kolozsvár, 1577, RMNY 386, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/2113 (2014. 04. 10.) 221 BOGÁTI FAZAKAS Miklós, Az nagy Castriot Györgynec, kit a töröc Szkenderbégnec hiuot, ki Hunyadi Iánossal két felöl vit az törökre, külömb külömb czoda szerenczéuel, vitezi dolgainac historiaya hat reszben, Kolozsvár, 1592, RMNY 683, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/2119 (2014. 04. 10.) 222 BOGÁTI FAZAKAS Miklós, Aspasia aszszony dolga és az io erkölczü aszszonyoknac tüköre, Kolozsvár, 1591, RMNY 662, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/2118 (2014. 04. 10.) 53 Összegzés A kezdetektől a 16. század végéig vizsgált anyag a metrikai tagolójelek szempontjából két nagy csoportra osztható: folyamatosan lejegyzett és sortördelő szövegekre. A folyamatosan lejegyzett szövegeken belül a tagolójelek gyakorisága és rendszerezettsége szerint négy altípust különböztethetünk meg: nincs tagolójel, vagy tagolása következetlen, vagy relatíve következetes, vagy teljesen következetes. A nincs tagolójel csoportjába voltaképpen egy szöveg sem tartozik, mert a szövegkorpusznak van egy tagolójelekre vonatkozó minimuma: a nagybetű használata, mely minden általam vizsgált szövegben előfordul. A különböző fokú következetesség a versek több szintjén is vizsgálható: általában (főleg a korai nyelvemlékeknél, de a nyomatott szövegek is, kisebb eltéréssel ugyan, ezt a megoszlást mutatják még) a versszakok szintjén következetes, a verssorok szintén relatíve, vagy nem következetes tagolási rendszer figyelhető meg. A versszakok megjelenítésének két tipikus formája: nagybetűs kezdet + versszakzáró pont (ritkábban virgula), ill. az egy versszak – egy bekezdés tagolási elv, ahol az új versszak mindig új sort kezd. Ez utóbbi forma előfordul már a kódexes korban (pl. Keszthelyi-kódex), s általános külalakja lesz a nyomtatott versek esetében. A versszakon belüli tagolás már jóval szerteágazóbb képet mutat: a korai, elszórtan ill. kódexekben található verses szövegek közt ritka a teljesen következetes tagolási rendszer: a többséget a relatíve következetes típus adja. A sorok elkülönítésére általában pontot, virgulát, kettőspontot, vagy ritkán punctus elevatust használnak, s a nem versszakkezdő sorok elején kisbetűt. A relatíve következetes a szövegek nagy részében azt jelenti, hogy nem alkalmaz ugyan a scriptor a versszakon belül minden sor elválasztására tagolójelet, de az esetek kb. felében, vagy annál többször igen, s a sorok elkülönítésére használt jelölési mód visszatérő, felismerhető. Gyakori a kettős jelölés is: ilyenkor több jelet is alkalmaz váltogatva a scriptor, ugyanarra az esetre (pl. sorvég, sorpár vége). A nyomtatványok esetében a sorokra tagolás már jóval következetesebben működik: csak ritkán marad el egy-egy sor végéről a tagolójel. Az esetek többségében a sorok egymástól vesszővel vannak elválasztva, a versszak végén pedig pont van. A verssorok eleje általában kisbetűs, olykor váltogatva kis- és nagybetűs, ritkán következetesen nagybetűs. A soron belüli tagolás mind a kéziratos, mind a nyomtatott anyagban ritka. Ezekben az esetekben inkább szintaktikai határjelelői funkcióban működnek a tagolójelek, s csak kisebb mértékben cezúra jelölői. Jellemzőbb azon költeményekben, melyek hosszabb sorokból építkeznek, s így a könnyebb érthetőséget célozva felmerül az igény kisebb egységek elkülönítésére. 54 A sortördelő írásképpel rendelkező szövegek gyűjtésekor célom az volt, hogy feltérképezzem, mennyire volt elterjedt, ismert ez a forma. Újabb példákat kívántam hozni a már jól ismerteken túl: Szabács viadala, Pesti Gábor Esopusa, Sylvester János Próféták által szólt régen néked az Isten incipitű disztichonos verse, Balassi kézirata, Rimay Epicédiuma. Vizsgálataim kimutatták, hogy a sortördelő íráskép három korpuszban is jelen van, igaz kisebbségben, a 16. század végéig: az énekeskönyveken és a históriákon túl korai nyelvemlékeink egy jelentős része is ilyen! A Szabács viadalán kívül sorokra van tördelve a Gyulafehérvári sorok, az Emericus Thewrewk..., a Soproni virágének és Laskai imádsága is. Igaz, e korai verses szövegeink mindegyike igen rövid, inkább glosszajellegű. Kódexek alapszövegében valóban nem találni sorokra tördelt verset (egy, vitatható példa az Angyaloknak nagyságos asszonya Pozsonyi kódexbeli forrása). Az énekeskönyvekben sorokra tördelt versek egy igen szűk, 22 tagot (15 vers 22 forrását) számláló korpuszt alkotnak: e 22 forrásból négy Melius Juhász Péter Minnyájan örüljünk … incipitű verse, mely ritka példáját adja a szövegtagolás hagyományozódásának. Feltűnően magas e korpuszban a sorpárokból, párrímekből építkező versek száma: nehéz megválaszolni miért, hiszen a helytakarékossági szempont itt is adja magát. Az esetek többségében ugyanis a sorpárok sorokra tördelve épp úgy, mint bekezdésekre tagolva a könyv lapjain két sort foglalnak el. Így a sorokra tördelő íráskép nem jár veszteséggel. Az érvet gyengíti az, hogy szép számmal találni párrímes verseket bekezdésekre tagolva is. A históriák esetében még nehezebb tendenciákat megfogalmazni – kin, min múlik a választás a szöveg tipográfiáját illetően. Általánosságban elmondható, hogy a kolozsvári kiadások valamivel gyakrabban alkalmazzák ezt a tipográfiát, s jellemzőbb az egy-históriás kiadványokra. Némely szerzőknél, műveknél is előfordul a tipográfia hagyományozódása, pl. Bogáti Fazakas Miklósnál, vagy Valkai András Bánk bán históriája esetében. Könnyebben tetten érhető a helytakarékossági igény összevetve egyes művek sortördelő és bekezdésekbe szedő kiadásait, erre jó példát szolgáltattak Ilosvai Selymes Péter históriái, melyek némelyike nem csak bekezdésekbe szedve, de kisebb betűmérettel is voltak megjelenítve. Vizsgálatom végéhez érve tehát megállapítottam, hogy a 16. század végéig vizsgált anyag nagy részében fellelhető egy következetesen működő, metrikai tagolást mutató jelrendszer. 55 Szakbibliográfia A. MOLNÁR Ferenc, Az Ómagyar Mária-siralom értelmezése, MNyőr, 126(2002), 464–469. A. MOLNÁR Ferenc, Laskai sorok = „Latiatuc feleym …”: Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig, az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2009. október 29. – 2010. február 28., szerk.: MADAS Edit, Budapest, OSZK, 2009, 240–241. ÁCS Pál, A látható nyelv: A költészet vizuális képe a XVI. századi magyar könyvekben, Doromb, 2013, 42–58. BALÁZS-HAJDU Péter, BOGNÁR Péter, HEVESI Andrea, SINKA Zsófia, Szegedi kísérlet a 17. századi magyar vers gépi feldolgozására = Filológia és textológia a régi magyar irodalomban: Tudományos konferencia, Miskolc, 2011. május 25–28., szerk. KECSKEMÉTI Gábor, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv– és Irodalomtudományi Intézet, 2012, 461– 470. BENKŐ Loránd, Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. BOGNÁR Péter, Általános metrikai leírás, kézirat, 2014. BOGNÁR Péter, HORVÁTH Iván, Szabács viadala = "Látjátok feleim...", magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig, az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29 – 2010. február 28., a kiáll. forgatókönyvét írta és a katalógust szerk. MADAS Edit, Budapest, OSZK, 2009, 151–157. CAPELLI, Adriano, Dizionario di Abbreviature Latine ed Italiane, Milano, 1912. CZEGLÉDY Sándor, A Batthyány-kódex és az Óvári graduál közös leírója, Magyar könyvszemle, 1961, 247–263. CSONTOSI János, Emericus Thewrewk..., Századok, 1877, 94. E. ABAFFY Erzsébet, Korai kis szövegemlékeink újabb olvasata, MNy, 86(1990), 124–7. FRICK József, A középkori magyar himnuszköltészet, Kolozsvár, 1910. GRAGGER Róbert, Ó-magyar Mária-siralom, MNy, 19(1923), 1-13. HÁZI Jenő, A Soproni virágének, MNy, 1929, 88–90. HORVÁTH Cyrill, Középkori magyar verseink, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1921(Régi Magyar Költők Tára I2), 477. HORVÁTH Iván, De Sancto Ladislao: 1464: Mátyás kancelláriai reformja = Villanyspenót, szerk. HORVÁTH Iván, BALÁZS Debóra, BENE Andrea, NYERGES Gábor Ádám, TARCSAY Zoltán, ZÓLYOMI Kristóf, 2009–2012. URL: http://www.villanyspenot.hu/?p=szoveg&n=12373 (2014. 04. 10.) HORVÁTH Iván, Ómagyar szövegemlékek mint textológiai tárgyak, 2013, megjelenés alatt. HORVÁTH János, A Szabács Viadala hitelességének kérdéséhez, IMRE Samu hozzászólásával, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1956. HORVÁTH János, A középkori magyar vers ritmusa = Horváth János verstani munkái, szerk KOROMPAY H. János, KOROMPAY Klára, utószó KECSKÉS András, Budapest, Osiris, 2004, 179– 295. IMRE Samu, A nagybetűk használata a Szabács Viadalában, MNy, 1956, 465–468. JAKUBOVICH Emil, PAIS Dezső, Ó-magyar olvasókönyv, Budapest, 1971. KACZIÁNY Géza, A magyar vers-alakok Erdősiig, ItK, 1891, 1–20. KALMÁR Elek, A Königsbergi Töredék versmértéke, NyK, 1895, 351–353. KESZLER Borbála, A magyar írásjelhasználat története a XVII. század közepéig, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1995 (Nyelvtudományi értekezések, 141). KESZLER Borbála, Fejezetek az európai írásjelhasználat történetéből, Budapest, ELTE, 1993. KESZLER Borbála, Írásjeltan: az írásjelhasználat szabályai, problémái és története, Budapest, Nemz. Tankvk., 2004. LÁZS Sándor, Latin és anyanyelv a magyar kódexirodalomban: Függelékül a Szent László-ének kétnyelvűségéhez és használatához, Magyar Könyvszemle, 2011, 425–444. 56 LLAMAS POMBO, Elena, Réflexions méthodologiques pour l'étude de la ponctuation médiévale = Systèmes graphiques de manuscrits médiévaux et incunables français: ponctuation, segmentation, graphies, ed. Alexei LAVRENTIEV, Université de Savoie, 2007, 11–49. LLAMAS POMBO, Elena, Variación gráfica y secuenciación de la palabra en manuscritos medievales hispánicos = Los códices literarios de la edad media: Interpretación, historia, técnicas y catalogación, Istituto de Historia del Libro y de la Lectura, Salamanca, 2009, 225– 257 LUSSON, Pierre, Egy általános ritmuselmélet összefoglalása, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, 1985 (Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 21. tom.) MAIERÙ, A. (ed.), Grafia e interpunzione del latino nel Medioevo, seminario internazionale, Roma, 1984, Roma, 1987 (Lessico Intellettuale Europeo, 41). MARÓTHY Szilvia, Gróf Balassa Bálint költészete a lussoni ritmuselmélet felől, OTDK 2013, kézirat. MARTINKÓ András, Egy kiadói tett színe és fonákja, Irodalomtörténet, 15(1983), 410–427. MÉSZÖLY Gedeon, A Döbrentei-kódex zsoltárai és az Apor-kódex, MNyőr, 1914, 65–70. MÉSZÖLY Gedeon, A Döbrentei-codex és az Apor-codex második keze, ItK, 1915, 40–49. MOLNÁR József – SIMON Györgyi, Magyar nyelvemlékek, Budapest, Tankönyvkiadó, 1976. NÉGYESY László, Szerzelék középkori verses emlékeinkhez, It, 1915, 174–179. PARKES, M. B., Pause and effect: an introduction to the history of punctuation in the West: II.8. The Layout and punctuation of Verse, Berkeley, University of California Press, 1993. RAFTI, P., L'interpunzione nel libro manoscritto: Mezzo secolo di studi, Scrittura e Civiltà, 1988, 239–298. Répertoire de la poésie hongroise ancienne, I–II, szerk. HORVÁTH Iván, H. HUBERT Gabriella, FONT Zsuzsa, HERNER János, SZŐNYI Etelka, VADAI István, GÁL György, RUTTNER Tamás, Paris, Le Nouvel Objet, 1992. (http://rpha.elte.hu/rpha/, 2014. 04. 10.) ROUBAUD, Jacques, La vieillesse d'Alexandre, Essai sur quelques états récent du vers français, Ramsay, Paris, 1988. STOLL Béla, A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája, 1963, 2001, 2003, 2005, Budapest, Balassi Kiadó, elektronikus kiadás. URL: http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/stoll.html (2014. 04. 10.) SZENDREI Janka, A magyar középkor hangjegyes forrásai, Budapest, MTA ZTI, 1981 (Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 1). SZENDREI Janka, Középkori hangjegyírások Magyarországon, Budapest, MTA ZTI, 1983 (Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 4). SZIGETI Csaba, Magyar versszak, Budapest, 2005 VADAI István, Mese = Acta Historiae Litterarum Hungaricum, 2006 (Tom. 29.), 261–274. VADAI István, X + 6 = Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek, humanizmus és gratuláció, szerk. CSÁSZTVAY Tünde, NYERGES Judit, közread. az MTA Irodalomtudományi Intézete, Budapest, Balassi, 2009, 490–498. VIZKELETY András, „Világ világa, Virágnak virága…”: Ómagyar Mária-siralom, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1986. XVI. századbeli magyar költők művei, 7, 1566–1577, közzéteszi DÉZSI Lajos, Budapest, MTA, 1930 (Régi magyar költők tára, VIII). 57 Forrásbibliográfia A keresztyéni gyülekezetben való [...], Reggeli éneklések, a kísérő tanulmányt írta BORSA Gedeon, a fakszimile szövegét gondozta VARJAS Béla, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983. A keresztyéni gyülekezetben való isteni diczeretek egyben szedögettek, és mostan nyomtattak vyonnan oregbitetek, es emendaltattak L. F. altal, Váradon, 1566, a kísérő tanulmányt írta SCHULEK Tibor, a fakszimile szövegét gondozta VARJAS Béla, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975. A keresztyéni gyülekezetben való [...], Komjáti, 1574 (RMNY 353), online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/08800/08838/html/ (2014. 04. 10.) Analecta hymnica medii aevii, hrsg. Guido Maria DREVES, Leipzig, 1886–1922. Az elsö az nagy wr […], Kolozsvár, 1580, RMNY 468/1, online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/12000/12027/12027.pdf (2014. 04. 10.) Az kereztieni gievlekezetben valo isteni diczéretek egyben szedegetettet, vyonnan nyomtatatot, émendáltatot, és sok szép dicziretteckel megöregbitettet, Bártfa, 1590 (RMNY 713), online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6929 (2014. 04. 10.) BATIZI András, Jónás prófétának históriája, 1596, Debrecen, RMNY 774, online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/12300/12374/12374.pdf (2014. 04. 10.) BOGÁTI FAZAKAS Miklós, Szep historia az tökélletes aszszonyállatokról, melly az Plutarhusból forditatot magyar nyelwre, Kolozsvár, 1577, RMNY 385, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/2112 (2014. 04. 10.) BOGÁTI FAZAKAS Miklós, Ester dolga, Kolozsvár, 1577, RMNY 386, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/2113 (2014. 04. 10.) BOGÁTI FAZAKAS Miklós, Aspasia aszszony dolga és az io erkölczü aszszonyoknac tüköre, Kolozsvár, 1591, RMNY 662, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/2118 (2014. 04. 10.) BOGÁTI FAZAKAS Miklós, Az nagy Castriot Györgynec, kit a töröc Szkenderbégnec hiuot, ki Hunyadi Iánossal két felöl vit az törökre, külömb külömb czoda szerenczéuel, vitezi dolgainac historiaya hat reszben, Kolozsvár, 1592, RMNY 683, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/2119 (2014. 04. 10.) Cancionale, az az historias enekes könyw, […], Kolozsvár, 1574, RMNY 351, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6697 (2014. 04. 10.) Carmina Burana. Mit Benutzung der Vorarbeiten Wilhelm MAYERS kritisch herausgegeben von Alfons HILKA und Otto SCHUMANN, I. Band, Text 3, Die Trink- und Spiellieder, Die geistlichen Dramen, Nachtrage, Herausgegeben von Otto SCHUMANN und Bemhard BISCHOFF, Heidelberg, 1970. Cornides-kódex, 1514–1519, hasonmás és kritikai szövegkiadás, közzéteszi, jegyzetek és sajtó alá rend. BOGNÁR András, LEVÁRDY Ferenc, Budapest, Akadémiai, 1967 (Codices Hungarici, 6). Döbrentei-kódex, 1508, Halábori Bertalan keze írásával, a nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel, közzéteszi, a bevezetést és a jegyzeteket írta ABAFFY Csilla és T. SZABÓ Csilla, MADAS Edit közreműködésével, Budapest, Argumentum, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1995. Enekec harom rendbe, […] kuloemb kueloemb felec, BORNEMISZA Péter, Detrekő, 1582 (RMNY 513), hasonmás kiadás, a kísérő tanulmányt írta KOVÁCS Sándor Iván, a fakszimile szövegét gondozta VARJAS Béla, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964. Enekes könyv, melyböl szoktanac az Vrnac diczeretet mondani az anya szent egy házban es keresztyeneknec minden gyüléközetiben, mostan vyobban egben szedegettetött es meg örégbittetött, Sz. Gergel általa meg emendáltattatott, Debrecen, 1569 (RMNY 264), online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/4250 (2014. 04. 10.) 58 Ércnél maradandóbb, a Vizsolyi Biblia vizsolyi példányának hasonmása, szerk. MONOK István, NYERGES Judit, Budapest, Vizsoly, Magtár Művészeti Alapítvány, 2006. Fragmenta Burana, hg. Wilhelm MEYER, Berlin, 1901 (Festschrift zur Feier des hundertfünfzigjährigen Bestehens der königlichen Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen, phil.-hist. Klasse), Tafel 6, 211. (URL: https://archive.org/details/fragmentaburana01meyegoog 2014. 04. 10.) Gyöngyösi Kódex, 1500-as évek eleje, közzéteszi: DÖMÖTÖR Adrienne, Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 2001 (Régi magyar kódexek, 27). Gyulafehérvári glosszák, Batthyaneum, Gyulafehérvár, R. III. 89. jelzetű latin nyelvű kódex. Historia az vitez Hvniadi Ianos vaidanak, […], Debrecen, 1574, RMNY 342, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6700 (2014. 04. 10.) Igen szep historia Sigmond Cyaszarnak ideieben löt dolog, az nemes ket szemelyröl, Euryalusrol es Lucrecyarol, es azoknac egy mashoz valo szerelmekröl, s Lucretyanak halalarol, Euryalushoz valo szerelmenek myatta mynt löt halala, Debrecen, 1587k, RMNY 584, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6888 (2014.04.10) ILOSVAI SELYMES Péter, Historia Alexandri Magni, partim ex Ivstistino [!] historiographo, partim ex fragmentis Quinti Curtij diligenter collecta, Debrecen, 1574, RMNY 339, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6702 (2014. 04. 10.) ILOSVAI SELYMES Péter, Az nagy szent Pal apostolnac életéröl es haláláról szep historia a Szent Irasbol, 1579, RMNY 438, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6694 (2014. 04. 10.) ILOSVAI SELYMES Péter, Historia Alexandri Magni, partim ex Ivstino historiographo, partim ex fragmentis Q. Curcii diligenter collecta, Debrecen, 1582, RMNY 510, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6727 (2014. 04. 10.) ILOSVAI SELYMES Péter, Historia regis Ptolomei Philadelphi, quomodo Mosis quinque libros per septuaginta duos interpraetes ex Hebraico sermone in Graecum transferri curavit, Kolozsvár, 1588, RMNY 614, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6723 (2014. 04. 10.) ILOSVAI SELYMES Péter, Historia Alexandri Magni partim ex Iustino historiographo, partim ex fragmentis Q. Curtii diligenter collecta, et nunc a plurimis mendis repurgata ac aedita, Kolozsvár, 1591, RMNY 665, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6935 (2014. 04. 10.) ILOSVAI SELYMES Péter, Historia az vilag biro Nagy Sandornak ez szeles vilagon levö nagy sok orszagoknak meg holdoltatasarol, vitezi között viselt nagy dolgairul es sok hadakozasirul, Debrecen, 1596–1619, RMNY 956, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6887 (2014. 04. 10.) ILOSVAI SELYMES Péter, Historia, mikeppen az Ptolomaeus kiraly az Moysesnek öt könyvet nagy költseggel fordittatta az sido es görög nyelvböl az hetvenket (bölcsek) tolmacsok altal, Debrecen, 1596–1619, RMNY 957, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6886 (2014. 04. 10.) ISTVÁNFI Pál, Historia regis Volter ad notam Francisco, Debrecen, 1574, RMNY 340, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6701 (2014. 04. 10.) ISTVÁNFI Pál, Szep rövid cronica, az iffiv Volter kirallyrol, és az Ianicvla leanyáról, Griseldis aszszonról […], Kolozsvár, 1580, RMNY 462, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6734 (2014. 04. 10.) KÁKONYI Péter, Egy szep historia az nagy erös Samsonról, az Biraknac könywében meg vagyon írva […], Kolozsvár, 1579, RMNY 439, online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/12000/12023/12023.pdf (2014. 04. 10.) Keszthelyi kódex, 1522, a nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel, közzéteszi, bev., jegyz. HAADER Lea, az előkészítő munkacsoport tagjai BAKONYI Dóra et al., Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 2006. Keresztyeni imadsagos keonyv, Graz, 1606 (RMNY 945), online fotómásolat: 59 http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/7019 (2014. 04. 10.) Königsbergi töredék, online fotómásolat, http://nyelvemlekek.oszk.hu/sites/nyelvemlekek.oszk.hu/files/konigsbergi.pdf (2014. 04. 10.) Kulcsár-kódex, 1539, a nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel, közzéteszi: HAADER Lea és PAPP Zsuzsanna, Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 1999 (Régi Magyar Kódexek, 23). Laskai Demeter iskoláskönyve, 1433–1435, 16r, online fotómásolat: http://nyelvemlekek.oszk.hu/adatlap/laskai_sorok_ %E2%80%93_laskai_demeter_iskolaskoenyve (2014. 04. 10.) Lobkowitz codex, Batthyányi codex, Czech codex, közzéteszi VOLF György, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvárusi Hivatala, 1890 (Régi magyar codexek). Lobkowicz-kódex, 1514, közzéteszi: REMÉNYI Andrea, Budapest, Argumentum, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1999 (Régi Magyar Kódexek, 22). Nyírkállói-kódex (Magyi-kódex), 1476–1490, Klimó Könyvtár, DD. III. Példák Könyve, 1510, hasonmás és kritikai szövegkiadás, jegyzetekkel és tanulmánnyal kísérve közzéteszi BOGNÁR András és LEVÁRDY Ferenc, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1960. Peer-kódex, 16. század első negyede, a nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata, közzéteszi KACSKOVICS-REMÉNYI Andrea, OSZKÓ Beatrix, Budapest, Argumentum Kiadó, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2000 (Régi Magyar Kódexek, 25). Pozsonyi Kódex, 1520, közzéteszi: ABAFFY Csilla, ABAFFY Erzsébet, MADAS Edit, Budapest, 2004 (Régi Magyar Kódexek, 29). RIMAY János, Epicédium a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára, szerk., sajtó alá rend. és a jegyzeteket írta ÁCS Pál, Budapest, Balassi, 1994. SZÉKELY István (ford.), Zsoltárkönyv, Krakkó, 1548, SZENTMÁRTONI Szabó Géza tanulmányával, a fakszimile szövegét közzéteszi: KŐSZEGHY Péter, Budapest, Argumentum, MTA Irodalomtudományi Intézet, 1991. Teleki Codex, 1525–1531, közzéteszi: VOLF György, Budapest, 1884 (Nyelvemléktár, 12). TINÓDI Sebestyén, Cronica, Kolozsvár, 1554, RMNY 109, online fotómásolat: http://mek.oszk.hu/12200/12294/12294.pdf (2014. 04. 10.) VALKAI András, Cronica, avagy szép historiás enec, miképpen Hariadenus, tengeri toluay, Barbarossa, és bassáua löt, es miképpen ez által Suliman czászar a tengert birta, és meg haboritotta a tengert, soc földeket, várakat és várasokat, es meg vötte Tunetum királyi birodalmat, midön az országbeliec egyenetlesnégböl veszédnénec egymással, Kolozsvár, 1573, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6704 (2014. VALKAI András, Elsö az nagy wr Bankbanról [!], miképpen az András Királynac feleségét meg ölte az ö nagy vétkeért. Mikoron írnánac Christus Wrunknac születése vtan 1201. Esztendöbe, Kolozsvár, 1580 (Két szép historia), RMNY 468, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6732 (2014. 04. 10.) VALKAI András, Historia, enec szerent szerezve az longobardvsoc tized kirallyokról Andoinusról [!] és annac fiáról Alboinusról […], Kolozsvár, 1580, RMNY 467, online fotómásolat: http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/6733 (2014. 04. 10.) Winkler-kódex, 1506, a nyelvemlék hasonmása, betűhű átirata és latin megfelelői, bev., jegyz., közzéteszi: PUSZTAI István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. 60 Absztrakt Dolgozatomban átfogó képet alkotok a régi magyar költészet metrikai tagolójeleinek rendszeréről. Az Ómagyar Mária-siralomtól elindulva a 16. század végéig terjedő korszakban vizsgálom a szórványosan fellelhető kéziratokat, a poétikatörténet szempontjából fontosabb kódexeinket, ill. a 16. század jellemző verses nyomtatványait: az énekeskönyveket és a históriákat. A versek metrikai struktúráját és a különböző forrásaikban regisztrálható tagolójeleket, tagolójeleinek rendszerét vetem össze. Megállapításokat teszek a tagolási rendszerek következetességéről, s ezek alapján csoportosítom a szövegeket. A tagolójelek beható vizsgálata olykor a szakirodalomban korábban elfogadott vélekedéseket is módosítja: egyrészt a tagolási rendszereket, másrészt a versformákat illetően. A vizsgált szövegek két nagy csoportja: a folyamatosan lejegyzett szövegek, s a sortördelő írásképpel, szedésképpel rendelkező szövegek. Jelen dolgozatban nagy hangsúlyt fektetek a sortördelő íráskép nyomainak felkutatására, s három nagy szövegkorpuszban fel is fedezem e hagyomány – bár kisebbségi – jelenlétét. Az énekeskönyvek és a históriák korpuszáról eddig is ismert volt a jelenség, itt a szövegkorpuszt tágítottam. A harmadik korpusz azonban legkorábbi verses emlékeinké, melyeknek mintegy felét a sorokra tördelő írásképpel jegyezte le scriptoruk. 61 Abstract This paper gives a comprehensive view about the systems of metrical puncuation in old hungarian poetry. In the era from the hungarian Planctus Mariae to the end of the 16th century, I am examinig sporadic manuscripts, the most important codices of hungarian history of poetry, and the most frequently used books of the 16th century: the song books and the histories (historical songs). I am setting against the metrical structure and the metrical punctuation, and I make statements about the structure's consistency. Along this consistency I am creating groups, corpora as well. Occasionally this extensive examination revises the earlier observations, and modifies our knowledge about the structures of articulation and the metrical structures (of some poems) themselves. There are two grater groups in this examination: the continually written or typeset texts and the poems with line breaks. My research is focusing on the texts which are written or typeset into lines. This corpus is quite small though, quite interesting as well. Besides the corpora of song books and historical songs from the age of early hungarian printing, the most exciting is the corpus of the earliest hungarian poems. Unlike in our codices, the half of the texts that are written before 1500, use linebreaks consistently. 62 Melléklet Prózai és verses zsoltárfordítások egyesített táblázata Rövidítések jegyzéke FK Festetics-kódex (1492-94) AK Apor-kódex (15/16. sz.) DK Döbrentei-kódex (1508) CzK Czech-kódex (1513) KeK Keszthelyi-kódex (1522) KuK Kulcsár-kódex (1539) Sz Bencédi Székely István Zsoltárkönyve (Krakkó, 1548) BK Batthyány-kódex (16. sz. utolsó harmada) V Károli Gáspár, Biblia (Vizsoly, 1590) 63 Ps. próza vers össz. (db) 1. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1560; Bogáti 8 2. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Szkhárosi Horváth András, 1549; Zeleméri László, aq. 1574; Bogáti; nn, aq. 1600 10 3. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Újlaki Péter, aq. 1569; nn, aq. 1569; Bogáti 9 4. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti 7 5. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti; nn, aq. 1600 7 6. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Szegedi Gergely, aq. 1560; Bogáti 8 7. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Szegedi Gergely, 1564; Bogáti 8 8. FK1, FK2, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1560; Bogáti; nn, aq. 1593 11 9. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 6 10. DK, KeK, KuK, Sz, V Szegedi aq. 1566; Sztárai aq. 1575; Bogáti 8 11. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 6 12. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, 1523-60; nn, aq. 1560; Sztárai aq. 1574, Bogáti 10 13. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti; nn, aq. 1600 7 14. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti 7 15. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Sztárai, Bogáti 8 16. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti, nn, aq. 1600 7 17. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 6 18. FK1, FK2, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Homonnai Drugeth István, 1581; Bogáti 10 19. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti, Rimay aq. 1600 7 20. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 6 21. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti 7 22. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti 7 23. FK1, FK2, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1574, Sztárai, Bogáti 11 24. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 6 25. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 6 26. DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai (?) aq. 1575; Pap Benedek aq. 1579; Bogáti 8 27. DK, KeK, KuK, Sz, V Pap Benedek aq. 1579; Balassi aq. 1589; Bogáti 8 28. DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai (?), Bogáti 7 29. DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai aq. 1575, Bogáti (3) 9 30. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Szegedi aq. 1560, Bogáti 8 31. DK, KeK, KuK, Sz, V Thordai Benedek aq. 1560; Tesini aq. 1560; nn, aq. 1566; Bogáti (2) 10 64 32. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Batthyány Orbán aq. 1547; Szegedi aq. 1560; Sztárai aq. 1575; Bogáti 10 33. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 8 34. DK, KeK, KuK, Sz, V Dóczy Zsuzsanna aq. 1596; Szegedi 1564; Sztárai; Bogáti (2) 10 35. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 8 36. DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai, Bogáti (2) 8 37. DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai, Bogáti (2) 8 38. DK, KeK, KuK, Sz, V Szegedi aq. 1560; Bogáti (2) 8 39. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 7 40. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 7 41. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 7 42. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Chasee Miklós aq. 1560; nn, aq. 1569; nn, 14 aq. 1579; Bogáti (2); Balassi Bálint aq. 1589; nn, aq. 1590; Debreceni Szőr Gáspár aq. 1599 43. DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1582; Bogáti (2); Tolnai Bálint (?) aq. 1590; nn, aq. 1590 10 44. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Batizi András aq. 1546; Németi Ferenc aq. 1565; Bogáti (2) 10 45. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 7 46. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, 1527-60; Bogáti (2); nn, aq. 1590 10 47. DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 8 48. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 8 49. DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 8 50. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 9 51. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, 1524-60; Hartyáni Imre aq. 1560; Szegedi Lajos (?) aq. 1560; nn, aq. 1560; Bogáti (2); Balassi 1594 13 52. DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1574; Bogáti (2), Skarica Máté aq. 1591 9 53. DK (53,3-9), KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 8 54. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Siklósi Mihály aq. 1574; nn, aq. 1574; Bogáti (2), Balassi aq. 1589 11 55. AK (55,1), DK, KeK, KuK, Sz, V Kecskeméti Vég Mihály 1561/67; Bogáti (3) 9 56. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 9 57. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V István deák, aq. 1560; Bogáti (2) 9 58. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 65 59. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 60. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 61. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 62. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 10 63. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2), Skarica aq. 1591 9 64. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai, Bogáti (2) 9 65. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai, Bogáti (2) 9 66. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 11 67. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, 1523-93; Bogáti (2); nn, aq. 1593 10 68. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 9 69. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Barát István aq. 1574; Bogáti (2) 10 70. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 9 71. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Szegedi 1563; Nagybáncsai Mátyás 1575; Ládonyi Sára (?) aq. 1582; Bogáti (2) 12 72. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 73. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 74. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2), Sztárai aq. 1575; Skarica aq. 1591 10 75. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 76. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 77. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Németi Ferenc aq. 1565; Bogáti (2) 9 78. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 7 79. DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 9 80. DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 8 81. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 7 82. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti; nn, aq. 1600 7 83. AK (83,9-13), DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 84. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 85. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 86. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Rimay (?) aq. 1600; Bogáti (2) 9 87. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 88. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 89. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (4) 11 90. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 9 91. AK, DK, KeK, KuK1, KuK2, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 10 92. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai aq. 1575; Bogáti (2) 11 66 93. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 94. FK, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Sztárai aq. 1575; Bogáti (2) 10 95. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Huszár Gál aq. 1574; Bogáti (2) 10 96. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti 8 97. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 98. FK, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 9 99. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 9 100. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2); nn, aq. 1600 9 101. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2), Ghyczy János aq. 1600 9 102. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 9 103. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, 1548; Bogáti (2) 9 104. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 105. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 106. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 107. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 108. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 109. FK1, FK2, AK, DK, CzK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 12 110. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 9 111. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 9 112. FK1, FK2, AK, DK, CzK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1560; Szegedi aq. 1566; Bogáti 13 113. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 10 114. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 7 115. DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 7 116. FK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1582; Bogáti (2) 10 117. DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 8 118. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 9 119. FK1, FK2, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 9 120. FK1, FK2, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2); Laskai István aq. 1600 10 121. FK1, FK2, FK3, FK4, DK, CzK, KeK, KuK, Sz, V nn, 1549; Bogáti (2) 13 122. FK, DK, KeK, KuK, Sz, V Szegedi (?) aq. 1574; Bogáti (2) 9 123. FK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 124. FK, AK (124,5), DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1574; Bogáti (2) 10 125. FK, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 10 126. FK1, FK2, FK3, AK, DK, CzK, KeK, KuK, Bogáti (2) 13 67 Sz, BK, V 127. FK, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti 9 128. FK, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn1, aq. 1560; nn2, aq. 1560; Bogáti 10 129. FK, AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 10 130. FK, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, 1523-66; nn, aq. 1560; Bogáti (2) 11 131. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Bogáti (2) 11 132. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 9 133. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 12 134. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; nn, aq. 1574, Bogáti 9 135. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti 7 136. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, 1545-69; Bogáti (2) 9 137. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (3); S M, aq. 1590 10 138. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 139. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 140. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 141. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 142. AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 8 143. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1560; Bogáti (2) 10 144. AK, DK, KeK, KuK (144,1), Sz, BK, V nn, aq. 1574; Bogáti (2) 10 145. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V Németi Ferenc aq. 1565; Bogáti (2) 10 146. AK, DK, KeK, KuK, Sz, BK, V nn, aq. 1579; Bogáti (2); Skarica/Sztárai (?) 13 aq. 1590; nn, aq. 1593; nn, aq. 1600 147. FK1, FK2, AK, DK, CzK, KeK, KuK (147, 19-20), Sz, V Bogáti (2), Skarica/Sztárai (?) aq. 1590 12 148. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V nn, aq. 1560; Bogáti (2); Balassi aq. 1589; Pécsi Lukács aq. 1591 13 149. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 10 150. FK1, FK2, AK, DK, KeK, KuK, Sz, V Bogáti (2) 10 Bogáti (2) 1 151. 68