PÁLFFY GÉZA A Szent Korona Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokában (1619–1622) Egy korona-itinerárium összeállításának lehetõségeirõl1 Benda Kálmán nyomdokában – a korona Bethlen birtokában 1978. január elején, több évtizedes külföldi tartózkodást követõen a Szent Korona és a koronázási jelvények hazatértek az Amerikai Egyesült Államokból. A különleges esemény a magyar felségjelvény kutatásában is új korszakot nyitott: a magyar tudomány különféle diszciplínáinak képviselõi ugyanis páratlanul gyorsan reagáltak a korona iránt megnövekedett érdeklõdésre. Legfõbb nemzeti kincsünk történetét a középkorász Bertényi Iván már 1978-ban gondosan megírt kötetben foglalta össze, amely utóbb két javított kiadást is megélt.2 Ezzel egyidejûleg a régész-mûvészettörténész Lovag Zsuzsa kis füzetben összegezte a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülõ koronázási jelvényekrõl rendelkezésre álló ismereteket, amely két esztendõvel késõbb – a mûvészettörténész Kovács Évával való együttmûködésben kismonográfiává bõvítve – magyarul, németül és franciául is napvilágot látott.3 Sõt 1978-ban a nyelvtörténész Mollay Károly még 1 A tanulmány az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport által elnyert Lendület II. kutatási projekt (2012–2017) támogatásával készült. Külön köszönöm Szabó András Péter kollégámnak a szlovákiai forrásfeltárásban és a Függelék összeolvasásában nyújtott segítségét, valamint Buzási Enikõnek az „országtáblák” kapcsán évek óta tartó közös gondolkodást. 2 BERTÉNYI 1978, 1980, 1986. 3 LOVAG 1978, KOVÁCS–LOVAG 1980a–c. 75 a korona 1440. februári nevezetes elrablásáról szóló emlékiratot, Kottanner Jánosné német nyelvû munkáját is közzétette magyar fordításban.4 A lendület 1979-ben sem hagyott alább. Katona Tamás szerkesztésében közel félezer oldalas kötetben láttak magyar nyelven napvilágot a Szent Korona történetének addig ismert legfontosabb forrásai, köztük azok a dokumentumok, amelyek a felségjelvény Bethlen Gábor erdélyi fejedelem általi birtoklására (1619–1622) vonatkoztak.5 Az új eredmények közzétételébõl ebben az esztendõben már Benda Kálmán is meghatározó módon kivette a részét. A középkorász Fügedi Erikkel együtt élvezetes stílusban megírt, tudományos népszerûsítõ kötetben foglalta össze a magyar korona sok évszázados kalandjait. Benda a felségjelvény kora újkori históriájának bemutatásához számos korábban ismeretlen levéltári forrásra támaszkodott.6 Mivel a kötet 1988-ban német nyelven is napvilágot látott, még napjainkban is a Szent Korona története egyik legfontosabb idegen nyelvû összegzésének számít.7 Míg Bertényi Iván könyvében a korona Bethlen Gábor alatti története bõ egy oldalnyi terjedelemben szerepelt (pontosabb dátumok nélkül), Bendáék mûvében – a kora újkor kutatója Erdély iránti meghatározó érdeklõdésének köszönhetõen – már külön fejezetet (Bethlen Gábor és a Szent Korona) kapott.8 Ebben a Bethlen általi tényleges birtoklást Benda öt oldalon mutatta be. Ismertetése elsõsorban nagy elõdje, Szilágyi Sándor kutatásaira épült. Az utóbbi ugyanis nemcsak a fejedelem politikai levelezését adta ki, hanem a neves 17. századi koronaõr, Révay Péter egykori – a 19. század második felében még a Turóc megyei 4 MOLLAY 1978. KATONA 1979: 241–263. 6 BENDA–FÜGEDI 1979. 7 BENDA–FÜGEDI 1988. 8 BERTÉNYI 1978: 103–104., BENDA–FÜGEDI 1979: 165–182., ill. konkrétan a témára 168–172., vö. még KOVÁCS–LOVAG 1980a: 14. 5 76 styavnicskai kastélyban õrzött – levéltárából számos értékes koronatörténeti dokumentumot is közzétett. Ezek igen értékes itinerárium-adatokkal szolgáltak a magyar felségjelvény históriájához.9 Ezeket az ismereteket 1981-ben Bónis György a koronaõr életének és munkásságának kismonográfiát szentelve gazdagította értékes adalékokkal. Õ ugyancsak a Révay-levéltár anyagára támaszkodott, amelyet napjainkban már a szlovák fõvárosban õriznek.10 Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy a száz esztendeje született, nagyra becsült történész Benda Kálmán, valamint neves elõdei és utódai nyomdokába lépve lehet-e még újat mondani e nem könnyen kutatható kérdéskörrõl. A téma sokrétû új forrásai – a korona-itinerárium összeállításának problémái Bár az idézett történészek a korona históriájáról meghatározó összegzéseket tettek le az asztalra, a Bethlen általi birtoklást szisztematikusan egyedül Szilágyi Sándor kutatta. Õ az 1870-es években kétségkívül az egyik legfontosabb és leghiánytalanabbul fennmaradt iratanyagot, a Révay család archívumát hasznosította, így a legpontosabb adatokkal is õ szolgált a korona Bethlen alatti vándorlásának történetéhez. Ezt jól jelzi, hogy eredményeit csupán Komáromy András tudta érdemben kiegészíteni 1898-ban Trencsén vármegye, Takáts Sándor pedig 1916-ban Szepes vármegye iratanyagából.11 9 Mind a mai napig kiválóan hasznosítható okmánytárral: SZILÁGYI 1875. BÓNIS 1981: 35–42. E források egy részét használta újabban egy szlovák kutató is: MAÈUHA 2012: fõként 65–67. 11 KOMÁROMY 1898, TAKÁTS 1916. 10 77 A kérdés kutatásában az 1990-es évektõl meglepõ módon a mûvészet-, pecsét-, majd könyvtörténeti vizsgálatok hoztak jelentõsebb elõrelépést. A téma korábban szinte kizárólag írott forrásanyaga ugyanis ekkortól egy olyan különleges képi forráscsoporttal gazdagodott, amely a korona itineráriumához is döntõ fontosságú új adatokkal szolgált. Az egykorú forrásokban olykor „országtábla”, máskor a „Magyar Korona címerei” néven emlegetett festményeken ugyanis (amelyeknek napjainkban már öt 17–18. századi darabját ismerjük) középen a Szent Korona látható, amelyet a Magyar Korona országainak tíz címere vesz körbe.12 A korona csüngõi között pedig mindegyik „országtáblán” a felségjelvény pontokba szedett itineráriuma olvasható, nevezetesen Prágából való 1608. júniusi elindulásától pozsonyi õrzésén (1608–1620) át onnan Bethlen által Zólyomba történt elszállításáig. Ezt a címerek alatt elhelyezkedõ emléktábla feliratával együtt – miként az utóbbi végén olvasható – Révay Péter turóci ispán és koronaõr titkára, Hrabéczy Dániel állította össze. A számunkra most legfontosabb itinerárium-bejegyzés vége szerint – miként a képen latinul megszólaló korona úgymond maga mondja – „Pozsonyt elhagytam 1620. november 19-én; Zólyomba megérkeztem 1620. november 29-én. Az õrzési helyre elhelyeztek 1621. január 29-én”. E meghatározó képi forrás az addig ismert írott dokumentumokat számottevõen kiegészítette, ám hitelességét ez ideig sem cáfolni, sem megerõsíteni nem tudta a kutatás. Hasonlóan új szempontokat hozott Bethlen és a korona viszonyrendszerének vizsgálatában a fejedelem pecsétjeinek a kolozsvári mûvészettörténész, Kovács András által elvégzett, majd újabban többek által folytatott elemzése. Ez érzékletesen bizonyította, hogy a választott magyar királyi címmel bíró fejedelem a magyar korona tényleges birtoklása idején, 1620 és 1622 között 12 A korábbi irodalmat gondosan összegezve BUZÁSI 2008: 115–119. és LUDIKOVÁ 2009: 102–103., valamint a néhány éve Kõszegen elõkerült, immár ötödik (18. század végi) példányra: ZSÁMBÉKY 2009. 78 a Szent Koronát több pecsétjén a címerpajzs fölé helyeztette (mégpedig különleges, ún. lebegõ formában).13 Végül egy általunk néhány éve egy budapesti antikváriumban felfedezett könyvtörténeti ritkaság, amelyet napjainkban már a Magyar Nemzeti Múzeum õriz, ugyancsak a korona-itineráriumhoz szolgált kiemelkedõ jelentõségû adattal. Révay Péter 1613-ban Augsburgban megjelent nevezetes koronatörténete14 e példányának egyik bejegyzésébõl – amelyet Ladislaides János trencséni városi jegyzõ írt be a kötetbe – tudjuk ugyanis, hogy a II. Ferdinánd király biztosai által Bethlentõl visszahozott korona 1622. április 5-én ért Trencsén városába a koronaõr Révay Péter kíséretében.15 E fontos információt csaknem kizárólag innen ismerjük, errõl még a koronaõr értékes levelezése is hallgat. Csupán Trencsén város frissen átnézett levéltári iratanyaga, nevezetesen tanácsülési jegyzõkönyve erõsíti meg e dátumot számunkra, sõt a délután 5 órai érkezés megadásával még kissé pontosítja is azt. Ez azonban egyáltalán nem véletlen, hiszen az utóbbit is részben Ladislaides jegyzõ vezette, a jegyzõkönyv ezen latin nyelvû bejegyzését pedig egyenesen ugyanõ vetette papírra.16 Ezek a sokrétû új forrásadatok jelentõsen pontosítják a korona õrzési helyeirõl nemrég készült kronológiákat, amelyek – többnyire részletezés nélkül, és nemritkán egymásnak is ellentmondva – általában csupán azt jegyzik fel, hogy Bethlen 1618–1620 és 1622 között Pozsonyból elõbb Nyitrára és Zólyomba, majd Kassára és 13 KOVÁCS 2001: 30., vö. még újabban ÓLMOSI 2013: 50–51. Nr. 6/a–c.; GYULAI 2013: 255–258. és T. ORGONA 2014: 28–29. 14 REWA, Petrus DE 1613. 15 „Spectabilis et magnificus dominus, dominus Petrus de Rewa, comes Thurocensis 5 Apprilis anno 1622 in civitatem Trinchiniensem Coronam Sacram Angelicam Regni Hungariae adduxit ex arce Echediense…” MNM Budapest, Könyvtár, Rewa, Petrus de 1613, az utolsó nyomtatott oldalt követõen. 16 ŠA Bratislava, pob. Trenèín, MMT, Zápisnica 1622, fol. 26. A trencséni levéltári anyag részletes feldolgozását a jövõben tervezzük. 79 Eperjesre, végül Ecsedre vitette a koronát, hogy azután onnan Kassára visszahozva átadja II. Ferdinándnak a nikolsburgi béke értelmében.17 Mindezek ismeretében joggal kérdezheti az olvasó: a magyar történelem legfontosabb tárgyának ezen esztendõkbeli történetérõl csupán ennyire felületes kép kapható? Másként fogalmazva: a korona-itinerárium összeállításának valóban ilyen nagyok lennének a korlátai? A 2012. július elején alakult MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport kutatási projektjének18 keretében végzett feltáró munkánk alapján egyértelmûen kijelenthetõ: érdemes volt szisztematikus kutatásokkal folytatni a nagy mesterek munkáját. Közép-Európa és a Kárpát-medence közel tucatnyi udvari, családi, városi és vármegyei levéltárának anyagából ugyanis szinte csaknem napra pontosan rekonstruálható a Pozsonyból elvitt magyar korona Bethlen alatti utazásának, majd a magyar fõvárosba való visszakerülésének története. Míg a családi archívumok (a Révaylevéltár mellett elsõsorban a koronaõr felesége, Forgách Mária révén értékes iratokat õrzõ Forgách-, valamint a Thurzó-, a Zichy-, az Esterházy- és a Fejérpataky-archívum) forrásai alapján fõként 17 „1619–1622: Révay Péter koronaõrrel – Bethlen Gábor kíséretében – Zólyomba, Kassára, Eperjesre, majd az ecsedi várba kerül a korona. 1622. május: Sopronban megkoronázzák II. Ferdinánd feleségét, Gonzaga Anna Eleonóra mantuai hercegnõt. 1622. december 31.: Bethlen Gábor visszaadja a koronát. Kassán és Trencsénen át Pozsonyba viszik.” Tóth–Szelényi 2000: 76.; „1620. november 19.: Pozsony–Nyitra– Zólyom–Kassa–Eperjes–Ecsed. 1621: Ecsed–Kassa–Lõcse–Késmárk– Trencsén–Sopron–Pozsony.” FAZAKAS–HEGEDÛS–HENNEL 2002: 261., ill. 97–101.; „1618–1622. A Szent Koronát Pozsonyból Zólyomba, Kassára, Eperjesre, Ecsedre viszik. Kassán számba veszik a jelvényeket, majd nickolsburgi béke értelmében Trencsénbe szállítják. 1622. A Szent Koronát Trencsénbõl Sopronba viszik, a jelvényeket számba veszik.” SZVITEK–TÓTH 2003: 22., ill. 15. A hibás rekonstrukciók legfõbb forrása: IPOLYI 1886: 113–114., mely munka Szilágyi 1875 adatait pontatlanul öszszegezte. 18 Vö. PÁLFFY 2012. 80 a korona útját követhettük a korábbiaknál alaposabban nyomon, addig a kormányszervi, udvari és külföldi levéltárak segítségével az 1622. nyári soproni királyné-koronázásra való szállítása, majd Pozsonyba való visszaérkezése vált pontosabban rekonstruálhatóvá. Noha e feltáró munkát még korántsem tekintjük lezártnak, hiszen még mindig maradtak „fehér foltok” – elsõsorban a szállítás pontos útvonalát illetõen –, Benda Kálmán úttörõ munkássága elõtt tisztelegve röviden összegezzük új ismereteinket.19 A Szent Korona egyik legkülönlegesebb kalandja: Pozsonytól Pozsonyig 1619 októbere és 1622 augusztusa között A Szent Korona készülõ újkori részletes itineráriumából ehelyütt – a terjedelmi korlátok miatt részletesebb annotálás nélkül és csupán a legfõbb forrásadatok megjelölésével – közöljük a felségjelvény útját: nevezetesen Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által Pozsonyban történt megszerzésétõl (1619. október 15.) Kassán lebonyolított visszaadásán (1622. március 20.) át bevett õrzési helyére, a pozsonyi koronatoronyba való visszakerüléséig (1622. augusztus 9.). Ugyanezt a mellékelt térképen is nyomon követheti az olvasó.20 19 Jelen írásban nem foglalkozhatunk azzal a sokat vitatott kérdéssel, hogy Bethlen királykoronázása miért maradt el. Erre frissen vö. G. ETÉNYI 2013: 261–274., VARSÁNYI 2013: 288–290. és PÁLFFY 2013a: 149–151. 20 A térkép Nagy Béla (MTA BTK TTI) munkáját dicséri, amit neki ezúton is köszönünk. 81 Idõpont Helyszín Forrás 1619. október 15. Pozsony, a királyi várban (amelyet Bethlen elfoglalt) LUKINICH 1921–1922: 20. és NAGY 1969: 73. október 16. – 1620. november 19. Pozsony, a vár koronatornyában (1619. november 22-tõl már részben a Bethlen és az õt pártoló rendek adta 200 fõs õrség védelme alatt) SZILÁGYI 1875: 4–23.; Függelék és MNL OL Budapest, P 287 Fasc. HH. (33. doboz) fol. 153r–v. november 19. Pozsonyból indulás (az október eleji császári támadás, majd a november 8-i fehérhegyi csata után) Függelék, vö. „országtáblák” felirata, BUZÁSI 2008: 115. november 21–23. Nagyszombat, feltehetõen egy kanonoki házban (ma ulica M. Schneidra Trnavského 5. – Kereszt/Papnevelde utca 5.) SZILÁGYI 1875: 57–59.: Nr. XVIII.; Függelék; KOMÁROMY 898:877.; LUKINICH 1921–1922: 193.; IPOLYI 1886: 114.: 3. jz. november 29. Függelék, vö. „országtáblák” felirata, BUZÁSI 2008: 115. Zólyomba érkezés november 29 – 1621. április vége Zólyom, a várban SNA SAR Korešp. Peter Révay, Krab. 83. fol. passim és Függelék 1621. január 29. Zólyom, elzárás ajtófalazással „országtáblák” a várban kialakított „corona felirata, tartó hely”-re BUZÁSI 2008: 115.; vö. DIVÁLD 1879: 601. április 28. után Zólyomból Kassára szállítás (egy császári zsoldban szolgáló kozák csapat támadásától félve) feltehetõen Losoncon keresztül SZILÁGYI 1875: 67–70.: Nr. XXV–XXVI. és GERGELY 1882:125.: Nr. I. május 10. elõtt – június 28. Kassa, a Szepesi Kamara épületében SZILÁGYI 1879: 294.: Nr. CCLXXI. 83 Idõpont Helyszín Forrás június 28. reggel 9 órától Kassáról Tokajon át Ecsedre (a június 11-i kassai gyûlés határozata értelmében) SNA SAR Korešp. Peter Révay, Krab. 83. fol. 286–287. július eleje – 1622. március eleje Ecsed, a várban SNA SAR Korešp. Peter Révay, Krab. 83. és Roxne Krab. 92. fol. passim; Függelék; ill. MNL OL Budapest, P 287 Fasc. HH. (33. doboz) fol. 152r–v., fol. 155r–156v. 1622. március eleje – márc. 9. elõtt Ecsedrõl Tokajon át Kassára (az érkezést elõzetesen február 25-ére, majd 27-ére, végül 28-ára tervezték) MNL OL P 707 Fasc. 12. Nr. 704/b. fol. 60–61.; és Missiles Nr 10658.; SZILÁGYI 1879: 368.: Nr. CCCXXXIX. és SNA SAR Korešp. Peter Révay, Krab. 83. fol. 247–248., fol. 251– 252. és fol. 255–256. március 9–20. Kassa, még Bethlen birtokában, feltehetõen ismét a Szepesi Kamara épületében SNA SAR Korešp., Roxne Krab. 92. fol. 263–264. március 20. délelõtt 11 óra után Kassa, a fejedelmi palotában (az egykori királyi házban), átadás II. Ferdinánd biztosainak, a koronaláda kinyitását és leltározását követõen a nikolsburgi béke határozatának megfelelõen MNL OL E 142 Fasc. 20. Nr. 70., kiadása: SZILÁGYI 1879: 369.: Nr. CCCXL.; Pray 1816:296.: Nr. L.; DOMOKOS 1957: 251–252.; vö. még KEREKES 1943: 72. március 20–24. Kassa, valószínûleg a Szepesi Kamara házában, de már királyi birtokban PRAY 1816: 296–299.: Nr. L. és EOE VIII.: 7. 84 Idõpont Helyszín Forrás március 24. Kassáról indulás Eperjesre délelõtt 11 órakor PRAY 1816: 299.: Nr. L. március 24–25. Eperjes (éjszakázás) Függelék március 25–26. Kisszeben (éjszakázás) PRAY 1816: 299.: Nr. L. március 26. Kisszebenbõl Görgõn át Lõcsére UO. és TAKÁTS 1916: 111. március 26. este – 29. reggel 9 óráig Lõcse, Abraham Wiesenberger házában (annak hátsó traktusában, Révay Péter koronaõr felügyelete alatt) HAIN 1910–1913: 160–161.; EFK Batthyány-gyûjt. Cat. V. Tit. III. g. fol. 66r–v. (Czack-krónika); PRAY 1816: 299–300.: Nr. L. március 29. Lucsivna (Szepes m.), Lõcsérõl a Szepes vármegyei küldöttek eddig kísérik TAKÁTS 1916: 111. március 29. – április 5. Szepes és Liptó megyén át Trencsén irányában PRAY 1816: 299.: Nr. L. április 5. délután Trencsénbe érkezés 5 órakor MNM Könyvtár, Rewa, Petrus de 1613, az utolsó nyomtatott oldal után és ŠA Bratislava, pob. Trenèín, MMT, Zápisnica 1622, fol. 26. április 5. – július 5. SNA SAR Korešp. Peter Révay, Krab. 83. és Roxne Krab. 92. fol. passim és MNL OL E 196 Irreg. Thurzó IV. Szaniszló Trencsén (ám nem a várban, hanem a városban, nevezetesen Suskovics Mihály polgár házában) 85 Idõpont Helyszín Forrás levelezése, 1622. passim, valamint a polgárházra: ZREBENÝ, 1970. 176. és újabban (további helytörténeti irodalommal) BRINDZA 2014: 42–43. július 5. Trencsén, II. Ferdinánd és a soproni diéta biztosai átveszik Révay Péter özvegyétõl, Forgách Máriától július 5 –11. Trencsénbõl a Vág völgyén át, MNL OL P 231, 1. d., majd Nagyszombat és Pozsony 1622. júl. 7., (július 7.) érintésével Sopronba SZOMOLÁNY21 és a frissen feltárt nunciusi jelentés a Pozsonyba érkezésrõl: MOLNÁR 2014: 172. július 11. érkezés Sopronba, délután 4 órakor a régi városházára 21 SZILÁGYI 1876: 91–92.: Nr. XXXIX. és újrakiadása: KATONA 1979: 259.: Nr. 9. ÖStA HHStA OMeA A ÄZA Kart. 2. Nr. 3. fol. 8r. és MNL GyMSMSL SVL XV. 3. 7. (Petz-krónika) p. 78.; további velencei és budapesti forrásadatok: PÁLFFY 2013b: 402., ill. újabban egy említés a pápai nunciustól: MOLNÁR 2014: 173. Az adatot Hanák Béla tanítványomnak köszönöm. 86 Idõpont Helyszín Forrás július 12. Sopron, közszemlére téve a rendeknek az országgyûlés felsõtáblájának üléstermében, a városháza tanácstermében, majd Thurzó Szaniszló nádor felmutatja az erkélyrõl a Fõ téri tömegnek MNL OL N 114 Köt. 1. fol. 17r. és ŠA Levoèa, MML III/46/15., vö. még újabban PÁLFFY 2014: 34–36. július 12–25.[?] Sopron, a régi városházán PÁLFFY 2013b: 405. és PÁLFFY 2014: 66–69. július 26. Sopron, a ferences templomban, Eleonóra Anna királyné koronázásán, majd a városkapitányi házban, az uralkodópár szállásán (a lakomán) PÁLFFY 2013b: 402. és 406–407., ill. PÁLFFY 2004: 1076–1077. és PÁLFFY 2014: 37–39. július 26. – augusztus 8. Sopron, talán Kalmár Katalin házában (a késõbbi Prépost-házban) HETYÉSSY 1963: 371–372., vö. PÁLFFY 2014: 76–77. augusztus 8. indulás Sopronból Pozsonyba MNL GyMSM SL SVL XV. 3. 7. p. 80. 1622. augusztus 9. érkezés Pozsonyba, elzárják a királyi vár koronatornyába MNL OL E142 Fasc. 46. Nr. 89. és PÁLFFY 2014: 43–44. 87 Elfeledett koronaemlékhelyek, feltáruló rejtélyek A Szent Korona 1619–1622. évi különleges kalandjának részletes bemutatását a fenti források alapján majd egy nagyobb összefoglalásban tervezzük, de már most is érdemes az itineráriumot érintõ legfontosabb tanulságokat kiemelni. Mindenekelõtt a szisztematikus kutatás bizonyította, hogy a töredékes forrásadottságok ellenére a vártnál is jóval pontosabban rekonstruálható a korona 1620 novemberétõl 1622 augusztusáig tartó „országjárása”. Ennek során ráadásul nem egy esetben pontosan sikerült lokalizálnunk a korona õrzési helyét, így eddig ismeretlen koronaemlékhelyeket felfedeznünk. Zólyom várában – miként annak 1627. évi leltára bizonyítja – a korona õrzésére szolgáló védett helyet („corona tartó hely”) az „úr háló házá”-ból választották le, amely a felsõ emeleti nagy ebédlõbõl nyílt. Az új koronaszoba meglehetõsen jól védett helyiség lett, hiszen csupán négy ablaka volt, és egy nagy vasajtó zárta.22 Bár az eddigi szakirodalom többnyire úgy vélte, hogy a koronát az erdélyi fejedelem Zólyomban befalaztatta, ez az állítás ilyen formában nem állja meg a helyét. Noha kétségtelen, hogy egy kõmûves „a korona befalazásáért” Bethlen rendelkezése szerint a körmöci pénzverde jövedelmeibõl 2,5 forintot kapott,23 ez alatt nem tényleges befalazást, hanem az említett nagy vasajtó helyének kialakítását és az ajtó beillesztését, azaz a védett koronatartó hely ezzel történt leválasztását kell értenünk. Külön figyelmet érdemel, hogy ez nem akármilyen vasajtó volt. 1620. november 23-án Nagyszombatban ugyanis a fejedelem azt is elrendelte a Szent Koronával éppen ott tartózkodó biztosainak, hogy Zólyomban 22 23 MNL Budapest, P 108, Rep. 30. Fasc. G. Nr. 97. fol. 7v. DIVÁLD 1879: 601. 88 mindgyárást elsõben is egy oly erõs boltot keressen a várban, az kit a korona õrzõ urak is javalljanak és az Szent Koronát abban helyeztessék. Az mely vasajtó Posony várából az Szent Koronával edgyütt odavitetik, ugyanazon ajtót arra az bótra, az melyben az Szent Korona lészen, erõsen felcsináltassa.24 Ugyanakkor 1621 nyarán Kassán, a Felsõ-Magyarország jövedelmeinek igazgatásért felelõs Szepesi Kamara fõtéri házában, annak ugyancsak védettebb és zártabb helyiségében („egy szép boltban”) õrizték a koronát.25 Ide Zólyomból állítólag egy díszes fejedelmi kocsin érkezett, amelyet – ha hihetünk a kassai ferences kolostor 18. század második felében írt Historia domusa bejegyzésének – egy ideig a hosszú idõn át hadszertárként szolgált kolostorépületben õriztek.26 Majd a koronát utóbb Ecsedrõl Kassára visszahozva 1622. március 20-án a fejedelmi rezidencia, az egykori, majd késõbbi ún. királyi vagy fõkapitányi ház (domus regia) nagy ebédlõtermében adták át II. Ferdinánd király biztosainak.27 A felségjelvény Ecsed várbeli pontos helyét ugyan még nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy Nagyszombatban egy kanonoki házban, Lõcsén és Trencsénben pedig egy-egy polgárházban õrizték. Az utóbbiban lakott június 5-i elhunytáig Révay Péter is, ám ezt a házat hosszabb koronaõrzésre a halálát követõen odaérkezõ koronaõrtársa, Pálffy István egyáltalán nem tartotta al24 KOMÁROMY 1898: 877. 2–3. pont. SZILÁGYI 1879: 294. Nr. CCLXXI. 26 „Hic, prout vir fidedignus retulerat, reliquas inter munitiones bellicas respositus fuit currus ille triumphalis Bethlenii instructus rotis sola arte mobilibus, quo Cassoviam (forte dum anno 1621 Veterosilio Hungariae coronam apportaret) ingressus est...” ŠA Prešov, Ferences Hist. dom. p. 35., ill. a kolostorépületre WICK 1941: 376.; Bethlen 1621. május eleji kassai bevonulására vö. KEREKES 1908: 90. 27 Erre a Fõ utcai épületre, amely a 17. század közepén jezsuita gimnázium, majd utóbb premontrei rendház lett: WICK 1941: 391–393. és KEREKES 1943: 94–96. 25 89 kalmasnak.28 Nyitrán ugyanakkor tartósan biztosan nem õrizték a koronát (legfeljebb egy éjszakára állhattak meg itt 1620 késõ õszén Zólyom felé), a magyar fõvároshoz közelebbi más helyszínekhez hasonlóan a püspökvár csupán 1620 novemberében merült fel menekítési helyszínként a koronaõrök elképzeléseiben. Bethlen és tanácsadói azonban végül Zólyomot választották.29 A Trencsénbõl 1622 nyarán a soproni diétára vitt Szent Korona az utóbbi szabad királyi városban igen elõkelõ helyre került, hiszen Eleonóra Anna királyné július 26-i koronázásáig majd két héten át a régi városházán õrizték. Sõt miként nemrég errõl már több helyütt szóltam,30 a városháza tanácstermében, azaz az országgyûlés felsõtáblájának akkori üléstermében a fõ- és közrendek közös jelenlétében elõbb hivatalos (rendi körben lezajló), majd a nép számára Thurzó Szaniszló nádor által az ablakon át történõ felmutatásával, úgymond szélesebb körû közszemléjére is sor került. Ennek oka mindenekelõtt az volt, hogy a magyar politikai elit képviselõi saját szemükkel kívántak meggyõzõdni arról, hogy Bethlen Gábortól, illetve az elhunyt koronaõr (Révay Péter) özvegyétõl mind a koronát, mind a többi felségjelvényt hiánytalanul visszakapták. Mindezek ismeretében igen sajnálatosnak nevezhetõ, hogy a korona történetének e fontos 1620–1622. évi színhelyeire sehol sem emlékeztet emléktábla – még a ma Magyarország területén fekvõ Nagyecseden és Sopronban, sõt a magyar állam fõkonzulátusát Kassán napjainkban befogadó egykori királyi ház falán sem. Benda Kálmán a túlvilágon biztosan örülne, ha ez a jövõben megváltozna… 28 „az Szent Korona itt igen alkalmatlan helyen vagyon, hanem itt bár sokáig ne tartsák…” MNL OL Budapest, E 196 Irregestrata, Thurzó IV. Szaniszló, Pálffy István Thurzó Szaniszlónak, 1622. jún. 12. fol. 1–2. 29 SZILÁGYI 1875: 23. 30 PÁLFFY 2013b: 409–411. és PÁLFFY 2014: 34–36. 90 Az írott forrásokra épülõ itinerárium összeállítása fontos hozadékkal szolgált a Szent Koronát és a Magyar Korona országainak címereit ábrázoló „országtáblák”, azaz 17. századi kiemelkedõ képi forrásaink keletkezése szempontjából is. A korona csüngõi között olvasható felirat adatait, azaz a Pozsonyból való elszállítás (1621. november 19.) és megérkezés (november 29.) dátumát ugyanis sikerült forrással igazolnunk. Méghozzá nem is akármilyennel: nevezetesen Révay Péter koronaõr azon kiadási és bevételi számadásával, amelyben a koronát õrzõ katonaságnak kifizetett összegeket írta össze részben titkáraival, részben saját kezével az 1620–1622 esztendõkre vonatkozóan (lásd teljes terjedelemben: Függelék). Ebben ugyanis az ekkor már egyre többet betegeskedõ koronaõr nem könnyen olvasható kézírásával a következõ áll: „19 Novembris anno 1620 az koronával indultunk Pozonbul Zoliomba és oda érkeztünk die 29 Novembris, ez útban költöttem f. 63.” Mindezek ismeretében véleményem szerint egyértelmûen kijelenthetõ, hogy Révay Péter titkára, Hrabéczy Dániel az „országtáblák” eredeti változatának a korona itineráriumára vonatkozó információit vagy konkrétan ebbõl a forrásból (amelynek egyes bejegyzéseit nem kizárt, hogy maga írta), vagy ehhez kapcsolódó dokumentumokból (például számlákból) merítette. Sõt ezek az adatok még inkább megerõsítik azt a megállapítást, miszerint a napjainkra csak festménymásolatok formájában rendelkezésre álló, eddig még ismeretlen „õsváltozat”, vagy annak egy része, különösen a képek alsó felét kitöltõ emléktábla egészen bizonyosan a Szent Korona zólyomi tartózkodásához kapcsolódott. Éppen annak emlékére, hogy a koronát a magyar fõvárosból Zólyomba vitték, miként ezt a festményeken a faragott griffes keretbe foglalt, kõlapot imitáló feliratos tábla szövege – Révay Péter koronaeszméjének szellemiségében31 – latinul 31 Újabban részletesen TESZELSZKY 2009: 215–323. 91 elmeséli, sõt annak díszfelirata konkrétan is megnevezi („In profectionem S. Coronae Posonio Veterosolium”). Ugyanezt igazolja, hogy a csüngõk közötti itinerárium – mint láthattuk – nem mással, mint a korona zólyomi õrzési helyére való elhelyezésének (1621. január 29.) említésével zárul, amit egyébként ilyen pontossággal továbbra is kizárólag a festményekrõl tudunk. Végül mivel a tábla szövege Révay Pétert még élõként említi (aki ráadásul nem támogatta a korona Bethlen általi elvitelét Zólyomból), szintén azt valószínûsíti, hogy a jelenleg csak a festményekrõl ismert eredeti mûalkotás, azaz akár a teljes elõkép, akár annak emléktáblarésze mindenképpen a korona zólyomi õrzési helyéhez és Révay Péter köréhez köthetõ – miként ezt már a mûvészettörténész Buzási Enikõ is feltételezte.32 Végül a korona-itinerárium kapcsán még három problémakörre szeretnénk utalni. Egyrészt: bár a koronakutatás nem ritkán úgy véli, hogy Bethlen Gábor fejedelem a Pozsonyból való elszállítást követõen többször is láthatta a Szent Koronát,33 hiszen például 1621 májusában Kassán kinyittatta a ládát, Szilágyi Sándor ezen állítását34 a jelenleg ismert források nem erõsítik meg. A korona és a koronázási jelvények – úgy tûnik – mindvégig a lepecsételt koronaládában voltak, abból azokat csupán kassai visszaadásukkor, 1622. március 20-án, virágvasárnap vették ki. Erre ünnepélyes körülmények között a fejedelem szállásán került sor, miután Bethlen saját kocsiján áthozatta a lezárt koronaládát közeli õrzési helyérõl, feltehetõen ismét a Szepesi Kamara épületébõl. Ekkor a felségjelvények hivatalos összeírása is megtörtént.35 32 BUZÁSI 2008: 118. Vö. pl. PAP 2013: 35. 34 SZILÁGYI 1875: 27. 35 „Az Szent Corona holnapi napon [írták márc. 19-én] publice cum solennitate ládájából kivétetik ad revidendum és annak utána resignáltatik.” MNL OL Budapest, E 142 Fasc. 20. Nr. 70., kiadása: SZILÁGYI 1879: 369. Nr. CCCXL. és a királyi biztosok részletes beszámolója az átadásról: PRAY 1816: 296. Nr. L.; vö. még KORPONAY 1878: 37. és KEREKES 1943: 72. 33 92 Ha hihetünk a krónikás Tatrosy György nem mindig pontos feljegyzéseinek, a koronát ekkor egy külön asztalra ki is helyezték, ahol a jelenlévõk – így maga Tatrosy is – láthatták.36 Visszahozatalát követõen a magyar rendek 1622. július 12-én Sopronban – mint említettük – ellenõrizték a koronát és a felségjelvényeket, mégpedig a Kassán készült jegyzék alapján.37 Erre azért is szükség volt, mert az idõközben, június 5-én Trencsénben elhunyt koronaõr, Révay Péter özvegye, Forgách Mária ezt külön kérte tõlük. Az utóbbi errõl a hivatalos igazolást hamarosan meg is kapta, mégpedig az országgyûlés 4. törvénycikke 4. paragrafusának formájában,38 amelyet neki másolatban veje, Nádasdy Pál augusztus 7-én küldött meg.39 Két nappal késõbb pedig a korona már újra bevett õrzési helyére, a pozsonyi vár koronatornyába került, amirõl a koronázási láda ugyancsak nemrég elõkerült, eddig ismert legkorábbi, augusztus 9-i hivatalos leltára tanúskodik.40 Másrészt a gyakori állításokkal ellentétben Révay Péter nem maradt a korona 1619. novemberi Pozsonyból való elvitele és 1622. június elején bekövetkezett halála között mindvégig a korona mellett. Jóllehet vitathatatlanul a Szent Korona egyik leghûségesebb szolgálója és legjobb ismerõje volt, miként levelezése és most megjelenõ számadása (Függelék) egyértelmûvé teszi, 1621-ben hosszabb ideig, azaz hónapokon át távol volt a koronaládától: nevezetesen nem vett részt a korona tavaszi Kassára szállításában. Bethlennek ellentmondva ugyanis ezt nem támogatta, sõt még tisztségérõl is lemondott, így májustól augusztus végéig fõként Turóc megyében (Blatnicán, Szklabinyán, Mossócon, 36 „az magiary coronat az nagj palotaban az egesz accidantiaival az asztalom advan az praedikatio alat (enis lattam). ” DOMOKOS 1957: 251–252., vö. még EOE VIII. 6–7. 37 „secundum regestrum Cassouiae conscriptum …” MNL OL Budapest, N 114 Köt. 1. fol. 17r. 38 CJH 1608–1657: 184–185. 39 SNA Bratislava, SAR Korešpondencia, Roxne Krab. 92. fol. 287–288. 40 MNL OL Budapest, E142 Fasc. 46. Nr. 89., ill. PÁLFFY 2014: 43–44. 93 Stubnyafürdõn stb.), nagyobbrészt saját birtokain tartózkodott.41 Csak augusztus 22-én indult el Ecsedre, miután a Bethlen-párti rendek is újfent elfogadták koronaõrnek, és erre a fejedelem külön kérte, sõt feltételeit is teljesítette megígérve, hogy nem viszi el Magyarországról a koronát.42 Révay Eperjes (szeptember 1.) és Kassa érintésével (szeptember 3.)43 végül 1621. szeptember 8-án ért a mocsarak oltalmazta várba. Ezt követõen viszont haláláig valóban a korona mellett maradt. Rajta kívül ugyanez igaz Kinchy András pozsonyi másodvárnagyra (1612–1623) is, akit ez ideig méltatlanul szinte teljesen elfeledett a kutatás. Pedig õ még talán Révay Péternél is hûségesebb és odaadóbb szolgálója maradt a magyar koronának, noha csak havi 20 magyar forintot keresett. A koronaõr most említett 1621. nyári távollétét kivéve (amikor õ is vele volt) a koronaláda tényleges õrzése mindvégig az õ feladata maradt. Ez így volt már Zólyomban, ahol – miként Bethlen rendelkezett róla 1620 novemberében – „Kinchy András lészen az ország számára az várban az korona mellett”.44 Majd miután õt Bethlen 1621 júliusában Révayhoz hasonlóan újfent megerõsítette tisztében, Ecseden is Kinchy maradhatott a koronaláda közvetlen közelében. Sõt Révay halálát követõen, 1621 nyarán Trencsén városában is õ volt a Szent Korona legfõbb õre, mígnem azt július 5-én a királyi biztosok a másik koronaõr, Pálffy István jelenlétében el nem szállították Sopronba. Mint az utóbbi elismerõen írta június 12-én: „Kinchi András uram, az mint azelõtt is, hittel köteles volt, mast is 41 SNA Bratislava, SAR Korešpondencia, Peter Révay, Krab. 83. fol. 65–66. és fol. 67–68. (máj. 25–27., Blatnica), fol. 70., fol. 90–91., fol. 286–287. (máj. 29., jún. 22., júl. 1., Szklabinya), fol. 96–97. (júl. 21., Mossóc) stb., vö. még BÓNIS 1981: 39–40. 42 SZILÁGYI 1875: fõként 26–29. és 77–84. Nr. XXXII–XXXIII. 43 Szept. 1.: Függelék, szept. 3.: SNA Bratislava, SAR Korešpondencia, Roxne Krab. 92. fol. 253. 44 KOMÁROMY 1898: 877. 9. pont. 94 abban meg marad.”45 Ám ugyanezen a napon Thurzó Szaniszló nádornak maga a másodvárnagy is azt hangsúlyozta, hogy a „Szent Coronának gondviselésében és õrzésében, az mint ennek elûtte is, minden vigyázással, szorgalmatossággal és serénységgel, vitézekkel együtt, akarok lenni”.46 Harmadrészt Kinchy szerepét azért is hangsúlyozni szükséges, mert a korona õrsége Bethlen uralma alatt több ízben nagyot változott. Bár a fejedelem különleges aduként kiváló érzékkel használta fel politikai céljaira a magyar koronát, a korabeli forrásokban elsõsorban Révay hatására „szent, angyali és apostoli korona”-ként emlegetett felségjelvényt õrzõ katonaság zsoldjára akár koronás királyi (másként Habsburg-), akár választott királyi (avagy erdélyi fejedelmi) fennhatósága idején a magyar rendek mindig csupán vonakodva adóztak.47 Így a koronaõrzõ katonaság – a végvári vitézekhez hasonlóan – gyakori késésekkel jutott csak zsoldjához. A pozsonyi vár királyi, majd fejedelmi koronaõrsége – amelybõl a németeket Bethlen és hívei határozott követelésére már 1620. április végére kivonták48 – ráadásul nem hagyta el a magyar fõvárost. (Õk majd csak a felségjelvény 1622. tavaszi visszaszállítását követõen, a nyár folyamán vehették át ismét a koronaláda védelmét). Mindezt vitathatatlanul igazolja a koronát Pozsony, majd Ecsed várában õrzõ magyar katonaságnak (mindannyiszor öt tizedben nagyjából 50 fõnek) az itinerárium összeállítása során felfedezett három jegyzéke 1620–1621- 45 MNL OL Budapest, E 196 Irregestrata, Thurzó IV. Szaniszló, Pálffy István Thurzó Szaniszlónak, 1622. jún. 12. fol. 1–2. 46 Uo. Kinchy András Thurzó Szaniszlónak, 1622. jún. 12. fol. 1–2. 47 E kérdéskörrõl nemrég részletesebben szólt BAK 1997: fõként 98–102., ill. Kassa kapcsán több adattal az 1620-as évekbõl KEREKES 1908: 93–95., 107. 48 SZILÁGYI 1875: 19–20., 48–53. 95 bõl. Ezek a magyar koronaõrség eddig ismert legkorábbi névjegyzékei, azaz kiemelkedõ jelentõségû történeti források.49 Amint e dokumentumokból is látható, a régi pozsonyi koronaõrségbõl (amelyben nevük szerint legalábbis magyarok mellett szolgáltak bizonyára már elmagyarososodott horvátok is) egyedül Kinchy András másodvárnagy követte a felségjelvényt Zólyomba. Az elsõ porkoláb, Beleczy Mátyás távozása már csak kora miatt sem volt elképzelhetõ, hiszen ekkor már hetvenes éveit taposta.50 A Garam menti várban ezért Révay Péter – miként errõl számadása (Függelék) is tanúskodik – új gyalogokat volt kénytelen felfogadni, akiket részben egy bizonyos Somogyi Balázs vezetett. Majd miután a koronát 1621 áprilisának végén Bethlen Révay ellenzése dacára Kassára, végül Ecsedre szállíttatta, a koronaõrség ismét nagyot változott. A fejedelem ugyanis hamarosan nem akárkikre bízta a magyar felségjelvény védelmét. Nevezetesen saját gyalogos testõrsége, az ún. kék gyalogok51 egy hadnagyságát rendelte Buday Dániel vezetése alatt a korona szállításának és õrzésének biztosítására (mint az egyik lista nevezte õket: „az kíkek”), amely kizárólag magyar katonákból állt. Név szerinti két jegyzékük 1621 novemberébõl, amely pusztán a két utolsó katonában tér el egymástól, a fejedelmi testõrség története szempontjából is unikális forrásnak számít, hiszen hasonló doku49 Terjedelmi okokból ezeket majd másutt közöljük. Az 1610-ben esküt tett német koronaõrség jegyzéke ugyancsak kiadásra vár: MNL OL Budapest, P 1615, 1610: fol. 1–2., ill. nemrég utalt már rá MAÈUHA 2012: 69. 50 A varasdi származású Beleczy (Beletius) Mátyás elõbb a Magyar Udvari Kancellárián írnoka (1579) volt, majd Pálffy Miklós érsekújvári fõkapitány (1589–1600) mellett hadititkároskodott, hogy azután 1592-tõl 1626-ig Pozsony várának várnagyaként szolgálhasson. Kinchyhez hasonlóan kiemelkedõ szerepet játszott 1608 után a Szent Korona õrzésében. 1626-ban már nyolcvanévesen távozott tisztébõl. Életérõl részletes forrásadatokkal majd külön írásban szólunk. 51 Vö. elsõsorban a 16. századra vonatkozóan SUNKÓ 1994., ill. újabban röviden a 17. századra B. SZABÓ 2013: 977. 96 mentum a teljes 16–17. századból is alig áll rendelkezésünkre.52 Buday 1621–1622. évi szolgálataival Bethlen elégedett volt, 1622. június közepén ugyanis Szatmár megyei birtokadományban részesítette.53 Míg a koronaõr testõrök az ecsedi vár õrségét erõsítették, a koronaláda tényleges védelme segítségükkel Kinchy András pozsonyi másodvárnagy feladata maradt. 1621 szeptemberétõl pedig – mint láthattuk – már Révay Péter is jelen volt Ecseden, aki kényszerû koronaõri magányában az új koronaõrség fizetésének fáradságos összegyûjtése mellett 1613-ban megjelent koronatörténete átdolgozásával foglalatoskodott. Ehhez még egy sok kötetes könyvsorozatot is beszerzett, a most közölt számadásában is többször szereplõ Ruttkay Ferenc eperjesi harmincados (1620–1624) segítségével.54 Bár e fontos, végül országtörténetté formált munkát unokája, Nádasdy Ferenc országbíró 1659-ben kiadatta,55 a latin nyelvû összegzés magyarul még sohasem látott napvilágot. A „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport a következõ esztendõkben e hiányt is igyekszik a Tóth Gergely vezetése alatt készülõ kritikai kiadással pótolni, s ezzel a Szent Korona történetéhez egy újabb fontos munkával hozzájárulni. Jelen tanulmányhoz hasonlóan ezzel majd azt is bizonyítani szeretnénk, hogy legfõbb nemzeti kincsünk históriája kapcsán még a 21. század elején is érdemes Szilágyi Sándor és Benda Kálmán nyomdokába lépni. 52 MNL OL Budapest, P 287 Fasc. HH. (33. doboz) fol. 152r–v., fol. 155r–156v. 53 MNL OL Budapest, F 1, Vol. 18. p. 8. Több nyugtája „az Szent Korona mellé rendelt vitézeknek/legényeknek hadnagya”-ként: MNL OL Budapest, P 287 Fasc. HH. (33. doboz) fol. 154., fol. 155. Buday a koronaõrzés után, 1622. május elején a fejedelem kíséretében még Kolozsvárott is megfordult, miként ezt a város sáfárpolgári számadásai bizonyítják. (Jeney-Tóth Annamária debreceni kolléganõ szíves közlése, amit neki ezúton is köszönök.) 54 SNA Bratislava, SAR Korešpondencia, Peter Révay, Krab. 83. fol. 133–134. (1621. okt. 22., Eperjesrõl Ecsedre) 55 REWA, Petrus DE 1659, vö. BÓNIS 1981: 61–71., ill. a mûrõl egészen új szemléletben TÓTH 2014. Függelék Révay Péter koronaõr kiadási és bevételi számadása a koronaõrzõ katonaságnak kifizetett összegekrõl, 1620–1622 MNL OL Budapest, P 287 Fasc. HH. (33. doboz) fol. 124r–v. [Kurzívan Révay saját kezû bejegyzéseit szedtük.] [fol. 124r. 1. hasáb] Erogatio anni56 1620. Anno 1620 ultima die Januarii fizettem servitoribus coronae flor. 1177, [d.] 30. 8 Maii 1620 Palffy István uramnak fizetesébe adtam flor. 400. 8 Maii 1620 adtam egy hópénzt az korona szolgáinak, facit flor. 230. 23 Junii 1620 fizettem az korona szolgáinak flor. 222. 9 Julii anno 1620 adtam fizetésébe Palffi István uramnak flor. 340. 6 Julii 1620 adtam az legényeknek egy hópénzt flor. 222. Anno 1620 10 Augusti Knobloch Péter árosnak ex deputatione spectabilis ac magnifici domini Stephani Palffy az õkegyelme fizetésébûl adtam flor. 600. Eodem anno et die azon Palffi István uramnak deputatiójára fizettem Merbolth Györgynek flor. 400. Anno 1620 die 10 Augusti fizettem az korona szolgáinak flor. 993. Anno 1620 1 Septembris adtam Palffi István uramnak fizetésében flor. 300. Anno 1620 die 23 Septembris fizettem az korona szolgáinak flor. 336. Anno 1620 3 Decembris adtam fizetésébe Palffi István uramnak flor. 300. Anno 1620 2 Decembris adtam Kinchy Andrásnak fizetésébe Jónás [?] álta[l] flor. 39. Anno 1620 die 28 Decembris ismég adtam Kinchy Andrásnak flor. 20. Anno 1621 13 Januarii adtam Kinchy Andrásnak porkolábnak egy hópénzt flor. 20. Anno 1621 18 Martii adtam Kinchy Andrásnak fizetésében flor. 60. 56 Anno-ból javítva. 98 19 Novembris anno 162057 az koronával58 indultunk Pozonbul Zoliomba és oda érkeztünk die 29 Novembris, ez útban költöttem f. 63. [fol. 124v. 1. hasáb] 27 Martii 1621 Palffy uram lovászának, kit Zoliomba lova mellett hagyott, adtam flor. 1. Anno 1621 fizettem Somogi Balázsnak és alatta valóinak die 31 Martii flor. 106. 5 Aprilis 1621 tizennégy legényt és egy tizedes fogadtam, adtam nekik egy hópénzt, flor. 57. 18 Aprilis 1621 adtam Kinczi Andrásnak fizetésében flor. 40. 24 Aprilis Palffy István uram lovászának adtam fizetésébe flor. 1. 23 Junii 1621 adtam Kinczy Andrásnak fizetésében flor. 40. 20 Julii anno eodem adtam megint Kinczi Andrásnak fizetésébe f. 20. 13 Augusti 1620 [sic!] megint adtam neki f. 20. Thuroczbul indultam Eczedbe szekeremmel [?]59 die 22 Augusti anno 1621.60 Érkeztem Eczedbe die 8 Septembris. Költöttem az útban f. 184. Minden esztendõre fizetésem az korona [sic!] f. 1500. Ad perceptionem coronalis pecuniae f. 600. Pro sumptibus diversis61 dominorum commissariorum annuatim bevettek f. 60062 plus minus. A tempore ultimarum rationum computando caedunt ad praefatum diem. Anno 1621 die 4 Novembris adtam az Budai Dánielnek és ötven legényének f. 173. Anno 1621 die 15 Novembris adtam fizetésébe Kinczi Andrásnak f. 20. Anno 1621 die 30 Novembris adtam Budai Dánielnek és alatta való 50 legénynek f. 173. Azon nap Kinczi Andrásnak egy hópénzt f. 20. 57 Az anno 1620 utólag felülrõl beszúrva. Az az koronával utólag felülrõl beszúrva. 59 A szekeremmel utólag felülrõl beszúrva. 60 Az anno 1621 utólag felülrõl beszúrva. 61 A diversis utólag felülrõl beszúrva. 62 300-ból javítva. 58 99 [A bevételek jegyzéke] Anno 1622 11 Martii Szepes vármegye dicatora, Görgeij Kristóf adminisztrált f. 58 absque d. 11. Anno 1622 25 Martii Franciscus Rutkay in Eperies administravit manibus meis in paratis f. 300. Juxta diversas vero commissiones meas erogavit f. 225. [fol. 124v. 2. hasáb] Anno 1620 20 Septembris dicator comitatuum Nogradiensis, Pesthiensis, Pilisiensis et Zoltensis Volphangus Garay administravit manibus meis per generosum Casparem Zegedi flor. 435. Anno 1620 die 24 Octobris Laurentius Szili, dicator comitatus Comariensis administravit flor. 36. Anno 1620 21 Novembris postquam pecunia pro custodibus coronae in partibus Ultradanubianis cedens in militum exolutionem consumta fuisset, dominus Caspar Zegedi partium Cisdanubianarum administrator ad commissionem domini thesaurarii ex pecunia dicali administravit mihi Tyrnaviae florenos quadringentos. Anno 1620 21 Novembris perceptor comitatus Hontensis, Michael Palasthy administravit manibus meis Tyrnaviae pro anno 1619 florenos ducentos quinquaginta quinque. Anno 1620 22 Novembris dicator comitatus Posoniensis Colomanus Kermendi administravit Tyrnaviae manibus meis flor. ducentos sexaginta sex, den. 50. Ann 1621 20 Februarii dicator comitatuum Nogradiensis, Pesthiensis, Pilisiensis et Zoltensis Volffangus Garay administravit manibus meis Veterosolii medio generosi domini Matthiae Pongracz flor. 116. Anno 1621 die 4 Martii Rutkay Ferenc uram adminisztrált in paratis flor. 1500. Retinuit in rationem expensarum salarii flor. 152, [d.] 26. Tota administratio facit fl. 1652, [d.] 26. Anno 1621 die 19 Aprilis Rakolubsky Dániel Trinchin vármegye dicatora pro anno 1620 adminisztrált koronapénzt flor. 300. 1 Septembris anno 1621 Ruthkay Ferencné uram asszony,63 hogy Eperiest vótam, adott f. 200. 63 A Ferenchez csatolt -né és az asszony szó utólag felülrõl betoldva. 100 Anno 1621 22 Octobris dicator comitatus Zathmariensis, Nicolaus Cheyge administravit f. 100 pro anno 1619. Anno 1621 die 18 Novembris dicator comitatus Zathmar, dominus Stephanus Farkass administravit f. centum nonaginta septem – f. 197. [fol. 124v. 3. hasáb] Anno 1621 die 19 Novembris Bay Gáspár uram pro anno 1620 adott Eczed várában kezemhez f. 23 d. 2. Anno 1621 23 Novembris dicator comitatus Zabolchiensis Thomas Megjery administravit mihi pro annis 1618 et 1619 coronalis pecuniae florenos Hungaricales ducentos. Anno 1622 die 22 Februarii Farkas István uram Sathmar vármegye dicatora Eczedbe küldött koronára pénzt f. 123.64 Anno 1622 die 11 Martii Sepes vármegye dicatora Gergei Kristóf uram adminisztrált f. 58.65 Anno 1622 die 25 Martii Franciscus Ruthkay in Eperjes administravit manibus meis in paratis f. 300. Juxta diversas vero commissiones meas f. 225 erogavit, facit in toto f. 525. Anno 1622 21 Maii Daniel Rakolubsky dicator comitatus Thrinchiniensis administravit manibus meis ex dica anni 1619 f. 100. Levéltári források EFK Esztergom, Batthyány-gyûjt. Esztergomi Fõszékesegyházi Könyvtár, Esztergom; Batthyány-gyûjtemény MNL GyMSM SL Sopron, SVL Magyar Nemzeti Levéltár GyõrMoson-Sopron megyei Soproni Levéltára, Sopron; Sopron Város Levéltára MNL OL Budapest, E 142 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; E 142, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Acta publica 64 E befizetésre lásd Farkas levelét Révayhoz február 21-érõl Szatmárból: SNA Bratislava, SAR Korešpondencia, Peter Révay, Krab. 83. fol. 219–220. 65 Talán f. 56-ból javítva. 101 MNL OL Budapest, E 196 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; E 196, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Archivum familiae Thurzó MNL OL Budapest, F 1 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; F 1, Erdélyi országos kormányhatósági levéltárak, Gyulafehérvári Káptalan országos levéltára, Erdélyi fejedelmi kancellária, Libri regii MNL OL Budapest, N 114 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; N 114, Regnicolaris levéltár, Kovachich Márton György gyûjteménye, Acta diaetalia MNL OL Budapest, P 108 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; P 108, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Repositorium MNL OL Budapest, P 231 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; P 231, Kelecsényi Fejérpataky család MNL OL Budapest, P 287 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; P 287, Forgách család gácsi ágának iratai, Jelzetes iratok MNL OL Budapest, P 707 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; P 707, Zichy család zsélyi levéltára MNL OL Budapest, P 1615 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; P 1615, Révay család MNM Budapest Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest ÖStA Wien, HHStA OMeA ÄZA Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Hofarchive, Obersthofmeisteramt, Ältere Zeremonialakten ŠA Bratislava, pob. Trenèín, MMT Štátny archív, Bratislava, poboèka Trenèín; Magistrat mesta Trenèín ŠA Levoèa, MML Štátny archív, Levoèa; Magistrat mesta Levoèa ŠA Prešov, Ferences Hist. dom. Štátny archív, Prešov; Cirkevné fondy, Františkáni v Nixnej Šebastovej, Knihy Košice Nr. 27. Historia domus… SNA Bratislava, SAR Slovenský národný archív, Bratislava; Spoloèný archív rodu Révay 102 Kiadott források CJH 1608–1657: MÁRKUS Dezsõ (összeáll.) 1900: Magyar törvénytár. (Corpus Juris Hungarici) 1608–1657. évi törvényczikkek. Budapest. DIVÁLD József 1879: A körmöczi pénzverdébõl. A Bethlen Gábornak kiszolgáltatott készpénz, arany és ezüst jegyzéke. Történelmi Tár, 601–607. DOMOKOS Pál Péter 1957: Tatrosy György önéletírása és történeti feljegyzései. Irodalomtörténeti Közlemények (61.) 3. 238–261. EOE VIII.: SZILÁGYI Sándor (szerk.) 1882: Erdélyi Országgyûlési Emlékek / Monumenta comitialia regni Transsylvaniae. VIII. köt. (1621–1629.) (Monumenta Hungariae Historica III.: Monumenta Comitialia / Magyar Történelmi Emlékek III.: Országgyûlési emlékek, B/VIII.) Budapest. GERGELY Sámuel (közli) 1882: Bethlen Gábor levelei feleségéhez Károlyi Zsuzsannához. Történelmi Tár, 124–133. HAIN Gáspár 1910–1913: BAL Jeromos–FÖRSTER Jenõ–KAUFFMANN Aurél (kiad.): Hain Gáspár lõcsei krónikája. Lõcse. KATONA Tamás (vál. és szerk.) 1979: A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. (Bibliotheca Historica) Budapest. KEREKES György 1908: Kassa város jegyzõkönyveibõl. Történelmi Tár, 85–118. MOLLAY Károly (ford., közzéteszi) 1978: A korona elrablása. Kottanner Jánosné emlékirata 1439–1440. (Bibliotheca Historica) Budapest, ill. ugyanez, de más tördeléssel: Budapest, 1979. PRAY, Georgius 1816: Gabrielis Bethlenii principatus Transsilvaniae coaevis documentis illustratus. Tom. I. Complectens documenta ab anno MDCXII ad MDCXXIII. Pest. REWA, Petrus de 1613: De Sacrae Coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, annos ultra DC clarissimae brevis Commentarius. Augsburg. REWA, Petrus de 1659: De Monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem. Frankfurt am Main. SZILÁGYI Sándor 1875: Révay Péter és a Szent Korona. (1619–1622). (Értekezések a történelmi tudományok körébõl V/1.) Budapest. SZILÁGYI Sándor (kiad.) 1879: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest. 103 Hivatkozott irodalom BAK Borbála 1997: A koronaõrök fizetetlensége. (Thurzó Szaniszló nádor 1624. évi Zágráb szabad királyi városhoz küldött levele). In KALMÁR János (szerk.): Miscellanea fontium historiae Europae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Budapest, 89–106. BENDA Kálmán–FÜGEDI Erik 1979: A magyar korona regénye. Budapest. BENDA Kálmán–FÜGEDI Erik 1988: Tausend Jahre Stephanskrone. Budapest. BERTÉNYI Iván 1978, 1980, 1986: A magyar korona története. (Népszerû történelem) Budapest, ill. 2. változatlan kiad. 1980., 3. bõv. kiad. 1986. BÓNIS György 1981: Révay Péter. (Irodalomtörténeti füzetek 104.) Budapest. BRINDZA, Peter 2014: Genealogický poh¾ ad na trenè ianske mestské elity v 17. storoè í. (Dizertaèná práca. Univerzita Komenského v Bratislave, Filozofická fakulta, Pomocné vedy historické) Bratislava. BUZÁSI Enikõ 2008: „Országtáblák”, a Szent Korona a tartományok címereivel. In MIKÓ Árpád–VERÕ Mária (szerk.): Mátyás király öröksége. Késõ reneszánsz mûvészet Magyarországon (16–17. század). Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2008. március 28–2008. július 27. I. köt. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3.) Budapest, 115–119. Nr. II-45. G. ETÉNYI Nóra 2013: Politika és publicisztikai kontextus: Bethlen Gábor a Német-római Birodalomban kiadott nyomtatványokban (1619–1622). In KÁRMÁN Gábor–Kees TESZELSZKY (szerk.): Bethlen Gábor és Európa. Budapest, 244–274. FAZAKAS László–HEGEDÛS Ernõ–HENNEL Sándor 2002: A Szent Korona õrzése. A koronaõrök, a koronaõrség. Budapest. GYULAI Éva 2013: „Nézd meg ezt sok ország népe, Bethlen Gábornak ez képe” – Bethlen Gábor ikonográfiai reprezentációja. In PAPP Klára–BALOGH Judit (szerk.): Bethlen Gábor képmása. (Speculum Historiae Debreceniense 15.) Debrecen, 251–270. HETYÉSSY István 1963: A soproni országgyûlések és a magyar korona soproni házigazdája. Soproni Szemle (17.) 4. 371–372. 104 IPOLYI Arnold 1886: A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények története és mûleírása. Budapest. Reprint: 2013. KEREKES György 1943: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619–1629. Kassa. KOMÁROMY András 1898: A Szent Korona és Bethlen Gábor. Századok (32.) 876–883. KORPONAY János 1878: Abaujvármegye monographiája. I. köt. Kassa. KOVÁCS András 2001: Pecsétek vallomása. Bethlen Gábor fejedelem pecséteirõl. Korunk III. (12.) 7. 27–37. KOVÁCS Éva–LOVAG Zsuzsa 1980a–c: A magyar koronázási jelvények. Budapest; Die ungarischen Krönungsinsignien. Budapest; Les insignes royaux de Hongrie. Budapest. LOVAG Zsuzsa 1978: A magyar koronázási jelvények. Budapest. Utánnyomás: 1986. LUDIKOVÁ, Zuzana 2009: Svätoštefanská koruna. In LUDIKOVÁ, Zuzana (szerk.): Renesancia. Dejiny slovenského výtvarného umenia. Katalóg výstavy. Slovenská národná galéria v Bratislave 17. december 2009–28. marec 2010. Bratislava, 102–103. Nr. III.3.4. LUKINICH Imre 1921–1922: Bethlen Gábor és Pozsony városa. 1619– 1621. Századok (55–56.) 1–31., 172–211. MAÈUHA, Maroš 2012: Úrad stráxcu uhorskej koruny v prvej polovici 17. storoèia. In Mária KOHÚTOVÁ a kol.: Politické a spoloèenské pomery na Slovensku v 1. polovici 17. storoè ia. Bratislava, 51–75. MOLNÁR Antal 2014: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyûlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború elsõ idõszakában. In DOMINKOVITS Péter–KATONA Csaba (szerk.): Egy új együttmûködés kezdete. Az 1622. évi soproni koronázó országgyûlés. (Annales Archivi Soproniensis 1.) Sopron, 125–231. NAGY László 1969: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Budapest. ÓLMOSI Zoltán (szerk.) 2013: „Bethlen Gábor és kora”. Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Gyõr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról. Budapest. T. ORGONA Angelika 2014: Pecsétek a fejedelmi reprezentáció szolgálatában. In KISS Erika–OBORNI Teréz (szerk.): A kód Bethlen 1613. 105 Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2013. november 12.–2014. február 2. Katalógus. Budapest, 23–29. PÁLFFY Géza 2004: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbélésérõl és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok (138.) 5. 1005–1101. PÁLFFY Géza 2012: Állami és nemzeti reprezentáció az újkori Magyarországon: a magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona (1526–1916). Kutatási munkaterv a Lendület II. Programra (2012–2017). Történelmi Szemle (54.) 3. 491–502. PÁLFFY Géza 2013a: A Bethlen-kutatás egy alig vizsgált kérdésérõl: a magyar királysági rendek és az erdélyi fejedelem (1619–1622). In PAPP Klára–BALOGH Judit (szerk.): Bethlen Gábor képmása. (Speculum Historiae Debreceniense 15.) Debrecen, 139–158. PÁLFFY Géza 2013b: A Szent Korona a 17. századi Sopronban. Soproni Szemle (67.) 4. 400–411. PÁLFFY Géza 2014: A Szent Korona Sopronban. Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei. Sopron–Budapest. PAP Gábor 2013: Angyali korona, szent csillag. A magyar Szent Korona. Budapest. SUNKÓ Attila 1994: Az erdélyi fejedelmi testõrség archontológiája a XVI. században. Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) (1.) 2. 186–214. B. SZABÓ János 2013: Bethlen Gábor, az újjászervezõ. A kora újkori hadügyi fejlõdés Kelet-Közép-Európában: az Erdélyi Fejedelemség példája a XVII. század elsõ felében. 1. rész. Hadtörténelmi Közlemények (126.) 4. 963–988. SZILÁGYI Sándor 1875: Révay Péter és a Szent Korona (1619–1622). (Értekezések a történelmi tudományok körébõl V/1.) Budapest. SZVITEK Róbert József–TÓTH Endre (szerk.) 2003: A koronázási jelvények okmányai. (Bibliotheca Humanitatis Historica XVIII.) Budapest. TAKÁTS Sándor 1916: A szent korona Lõcsén. Közlemények Szepes vármegye múltjából (8.) 1–4. 110–112. TESZELSZKY, Kees 2009: Az ismeretlen korona. Jelentések, szimbólumok és nemzeti identitás. Szerk. CZIBERE Mária. (Historia Pro Futuro sorozat) Pannonhalma. 106 TÓTH Gergely 2014: Lutheránus országtörténet újsztoikus keretben. Révay Péter Monarchiája. In TÓTH Gergely (szerk.): Clio inter arma. Tanulmányok a 16–18. századi magyarországi történetírásról. (Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések) Budapest, 117–147. TÓTH Endre–SZELÉNYI Károly 2000: A magyar Szent Korona. Királyok és koronázások. 2. kiad. Budapest. VARSÁNYI Krisztina 2013: Bethlen Gábor királlyá választása a korabeli német nyelvû nyomtatott sajtómûfajokban. In KÁRMÁN Gábor– Kees TESZELSZKY (szerk.): Bethlen Gábor és Európa. Budapest, 275–310. WICK Béla 1941: Kassa története és mûemlékei. Kassa. ZREBENÝ, Alexander 1970: Trenèín v období protihabsburských stavovských povstaní. Vlastivedný è asopis (19.) 4. 174–178. ZSÁMBÉKY Monika 2009: Adatok egy újabb koronás képrõl. Mûvészettörténeti Értesítõ (58.) 2. 315–320. 107