puszta
Kiejtés
- IPA: [ ˈpustɒ]
Főnév
puszta
- Puszta táj.
Etimológia
- Egy szláv pust (a.m. 'üres, csupasz, kopár') melléknév nőnemű alakjából (pusta).
- A szláv nyelvekben a sivatag is puszta táj, vö. púšť, poušť, pustynia, pustinja, пустина, пустиня, пустыня.
- A pusztaság szó - az oroszból kölcsönözve - több finnugor nyelvben is megvan, vö. erza пустыня, mari пустынь.
Fordítások
fátlan sík vidék
pusztaság
|
|
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | puszta | puszták |
| tárgyeset | pusztát | pusztákat |
| részes eset | pusztának | pusztáknak |
| -val/-vel | pusztával | pusztákkal |
| -ért | pusztáért | pusztákért |
| -vá/-vé | pusztává | pusztákká |
| -ig | pusztáig | pusztákig |
| -ként | pusztaként | pusztákként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | pusztában | pusztákban |
| -on/-en/-ön | pusztán | pusztákon |
| -nál/-nél | pusztánál | pusztáknál |
| -ba/-be | pusztába | pusztákba |
| -ra/-re | pusztára | pusztákra |
| -hoz/-hez/-höz | pusztához | pusztákhoz |
| -ból/-ből | pusztából | pusztákból |
| -ról/-ről | pusztáról | pusztákról |
| -tól/-től | pusztától | pusztáktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | pusztám | pusztáim |
| a te | pusztád | pusztáid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
pusztája | pusztái |
| a mi | pusztánk | pusztáink |
| a ti | pusztátok | pusztáitok |
| az ő | pusztájuk | pusztáik |
Melléknév
puszta
- Üres, elhagyott.
- Csupasz, kopár.
- egyedüli, önmagában való, önvaló (pl. puszta tény).
- Egyszerű (pl. puszta megfigyelő).
- Tiszta (pl. puszta véletlen).
Származékok
Fordítások
Tartalom