[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Palesztinok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Palesztin szócikkből átirányítva)
Palesztinok
Híres palesztinok balról jobbra: Tawfiq Canaan, Edward Said, Mahmoud Darwish, Leila Khaled, Jasszer Arafat, Muhámmád Bákri, Hanan Ashrawi, Ránija jordán királyné
Híres palesztinok balról jobbra:
Tawfiq Canaan, Edward Said, Mahmoud Darwish, Leila Khaled, Jasszer Arafat, Muhámmád Bákri, Hanan Ashrawi, Ránija jordán királyné
Teljes lélekszám
14,3 millió (2022)[1]
Lélekszám régiónként
Régió
 – Ciszjordánia3 190 000[1] (akik közül 2024-ben 913 ezer fő regisztrált menekült)[2][3]
 – Gázai övezet2 170 000 (ebből 2024-ben 1,47 millió regisztrált menekült)[1][4][2]
 Jordánia2 307 011 (2024, csak regisztrált menekültek) – 3 240 000 (2009)[5]
 Izrael2 037 000[6]
 Szíria568 530 (2021, registered refugees only)[7]
 Chile500 000[8]
 Szaúd-Arábia461 000[9]
 Katar356 000[9]
 USA255 000[10]
 Egyesült Arab Emírségek200 000[11]
 Libanon174 000 (2017 census) [12]–458,369 (2016, registered refugees)[7]
 Honduras27 000–200 000[9][13]
 Egyiptom135 932[14]
 Németország100 000[15]
 Kuvait80 000[16]
 El Salvador70 000[17]
 Brazília50 000[18]
 Líbia72 000[9]
 Irak57 000[19]
 Kanada45 905[20]
Nyelvek
arab
Vallások
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztinok témájú médiaállományokat.

A palesztinok (arabul: فلاسنيون [al-Filasṭīniyyūn], héberül: פָלַסְטִינִים, a modern görögből származik: παλαιστίνη, Palaistínē; arab : فلسن, falasṭīn, [falasˈtˁiːn] vagy filasṭīn) Palesztinában élő etnonemzeti csoport,[21] melynek tagjai nyelvileg és kulturálisan az arabok közé tartoznak.[22]

Palesztina és a palesztinok zászlaja
Palesztin piac Jaffában, Gustav Bauernfeind festménye 1887-ből

Eredetileg a kifejezés a brit palesztinai mandátum teljes lakosságára vonatkozott, beleértve a zsidókat és a szamaritánusokat is. Ma a palesztinok Palesztina arab lakosságára utalnak, ideértve 1948 óta a globális diaszpórát, amely főként Európában élő menekültekből áll. Izrael arab állampolgárai izraelinek, palesztinnak vagy arabnak vallják magukat.[23] A palesztinok nevüket az ókori filiszteusokról kapták. Az állítások szerint az ókori egyiptomi Peleset/Purusati kifejezés a „tengeri népekre” utalt,[24] köztük különösen a filiszteusokra.[25][26] A sémi nyelvek közül az akkád Palaštu (néha Pilištu) a 7. századi Filiszteára és négy akkori városállamára utalt. A bibliai héber rokon értelmű plištim szót általában „filiszteusoknak” fordítják.

1947. november 29-én az Egyesült Nemzetek Szervezete kiadott egy felosztási tervet Palesztina térségére, amelyben az akkori brit palesztinai mandátumot felosztották egy arab és egy zsidó államra. Izrael Állam 1948. május 14-i megalakulásával sok palesztin elhagyta Palesztina korábbi brit mandátumát, és a szomszédos arab országokban telepedett le, például Egyiptomban, Jordániában, Libanonban és Szíriában. Az 1948-as izraeli függetlenségi háború során a Gázai övezetet Egyiptom, Ciszjordániát pedig Jordánia foglalta el. Az 1967-es hatnapos háborúban a Gázai övezetet és Ciszjordániát is meghódította Izrael, ugyanakkor Jeruzsálem keleti és nyugati része újraegyesült, és Izrael „oszthatatlan fővárosává” nyilvánították.[27]

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) Algírban kinyilvánította Palesztina állam függetlenségét Izraeltől, amelyet azóta az ENSZ legtöbb tagállama a palesztinok államaként ismert el. 1994. május 4-én a Gáza–Jerikó megállapodással létrehozták a palesztin területeket az Izrael által megszállt területeken, amelyek a Gázai övezetet és Ciszjordánia 40%-át fedik le. 2011. október 31-én Palesztina Állam az UNESCO tagjává vált,[28] 2012. november 29-én pedig az ENSZ Közgyűlése nagy többséggel megszavazta Palesztina Állam cselekvő országként való felvételét.[29]

A legtöbb palesztin szunnita muszlim, kisebbségükben keresztények, szamaritánusok, drúzok és síiták. A palesztin keresztények különösen a keleti ortodox egyházhoz a (jeruzsálemi görög ortodox patriarchátushoz) tartoznak; azonban Palesztinában arányuk meredeken csökkent az erős kivándorlás miatt, az 1950-es 21%-ról 2008-ban már csak 8%-ra.[30] Legtöbbjük a palesztin Gázai-övezetben és Ciszjordániában él, ezt követi Jordánia, Izrael, Szíria, Chile és Libanon. Félmillió menekültjével Chile jelenleg a Közel-Keleten kívül a legtöbb palesztinnak ad otthont.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Palestinian Central Bureau of Statistics (PCBS) Presents the Conditions of Palestinian Populations on the Occasion of the International Population Day, 11/07/2022. Palestinian Central Bureau of Statistics (PCBS), 2022. július 7. [2023. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 20.)
  2. a b PCBS reports Palestinian population growth to 4.81 million. Ma'an News Agency , 2016. július 11. [2016. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  3. West Bank. The World Fact Book . CIA. [2021. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  4. PCBS: The Palestinians at the end of 2015. Palestinian Central Bureau of Statistics, 2015. december 30. [2023. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. Palestinian Central Bureau of Statistics (PCBS) Press Release. Palestinian Central Bureau of Statistics. [2017. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  6. Israel's population approaches 9.7 million as 2022 comes to an end. The Times of Israel, 2022. december 29. [2023. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 20.)
  7. a b Where We Work UNRWA. UNRWA . [2023. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  8. https://web.archive.org/web/20090722073846/http://laventana.casa.cult.cu/modules.php?name=News&file=article&sid=514
  9. a b c d Arab, Palestinan. Joshua Project. [2024. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 26.)
  10. U.S. Census website. United States Census Bureau. [1996. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
  11. Palestinians Living in UAE Uncertain Over Peace Deal With Israel. The Media Line , 2020. augusztus 16. [2023. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  12. Lebanon conducts first-ever census of Palestinian refugees. Jordan Times , 2017. december 21. [2017. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  13. Jorge Alberto Amaya: Los Árabes y Palestinos en Honduras: su establecimiento e impacto en la sociedad hondureña contemporánea:1900–2009, 2015. július 23. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. „En suma, los árabes y palestinos, arribados al país a finales del siglo XIX, dominan hoy en día la economía del país, y cada vez están emergiendo como actores importantes de la clase política hondureña y forman, después de Chile, la mayor concentración de descendientes de palestinos en América Latina, con entre 150,000 y 200,000 personas.”
  14. Migration Stock in Egypt 2022. International Organization for Migration (IOM). (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
  15. Unicomb, Matt: Inside Berlin's famous Palestinian neighbourhood. Middle East Eye , 2022. július 7. [2023. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  16. Palestinians Open Kuwaiti Embassy”, Al Monitor, 2013. május 23.. [2013. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 23.) 
  17. El Salvador's Palestinian connection, 2006. február 26. [2023. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  18. Estatísticas gerais: imigrantes e descendentes. memorialdoimigrante.org . [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  19. Factsheet: Palestinian Refugees in Iraq. Al Awda California . [2009. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 16.)
  20. Ethnic or cultural origin by gender and age: Canada, provinces and territories. Statistics Canada , 2022. október 26. (Hozzáférés: 2024. szeptember 20.)
  21. Wittes, Tamara Cofman. 2005. How Israelis and Palestinians Negotiate: A Cross-cultural Analysis. US Institute of Peace Press. 5. o.
  22. Palestine Nationalism: A. Search for Roots. The New York Times. 1978. február 19.
  23. Isabel Kershner: Noted Arab citizens call on Israel to shed Jewish identity (angol nyelven). International Herald Tribune, 2007. február 8. [2008. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 8.)
  24. (angolul) pwlɜsɜtj. John Strange, Caphtor/Keftiu: a new investigation, Brill, 1980. 159.
  25. (angolul) Killebrew, Ann E.. The Philistines and Other "Sea Peoples" in Text and Archaeology. Society of Biblical Lit, 2. o. (2013. november 23.). ISBN 978-1-58983-721-8 
  26. (angolul) Robert Drews. The End of the Bronze Age: Changes in Warfare and the Catastrophe Ca. 1200 B.C., 48–61. o.. ISBN 978-0-691-02591-9 
  27. US to recognise Jerusalem as Israel's capital (angol nyelven). BBC, 2017. december 6. [2020. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 31.)
  28. Palestinians get Unesco seat as 107 vote in favour (angol nyelven). BBC, 2011. október 31. [2019. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 31.)
  29. Palestinians win implicit U.N. recognition of sovereign state (angol nyelven). Reuters, 2012. november 29. [2019. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 31.)
  30. The Arab Population in Israel (angol nyelven). Israel Central Bureau of Statistics, 2008. [2018. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 31.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Palestyne című afrikaans Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.