[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Great Yarmouth

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yarmouth
Főutcája az óriáskerék tetejéről
Főutcája az óriáskerék tetejéről
Yarmouth címere
Yarmouth címere
Közigazgatási adatok
Ország Egyesült Királyság
RégióKelet-Anglia
MegyeNorfolk
IrányítószámNR30 (észak), NR31 (dél)
Körzethívószám+44 (0)1493
Testvérvárosok
Lista
Rambouillet (Franciaország)
Népességi adatok
Teljes népesség28 979 fő (2021)[1]
Népsűrűség2 214,83 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület17,47 km²
IdőzónaGMT (UTC+0)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 52° 36′ 26″, k. h. 1° 43′ 52″52.607230°N 1.731140°EKoordináták: é. sz. 52° 36′ 26″, k. h. 1° 43′ 52″52.607230°N 1.731140°E
Yarmouth weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Yarmouth témájú médiaállományokat.

Yarmouth (hivatalos nevén: Great Yarmouth) régi angol kikötőváros az Északi-tenger partján, a tenger és a Breydon Water között elnyúló földnyelven Kelet-Anglia Norfolk megyéjében (a hagyományos beosztás szerinti Norfolk grófságban), Norwichtól 30 km-rel keletre. Nevét onnan kapta, hogy a Yare folyó torkolatában épült.

Története

[szerkesztés]

Az egykori Gariannonum közelében kialakult település már a normann hódítás előtt lakott hely volt (Pnl); a római megszállás néhány tárgyi emléke fennmaradt.

Földnélküli János nyilvánította várossá.

1381-ben a város lakói szétverték Wat Tyler felkelőinek egy csapatját.

1682-ben a yorki herceget (a későbbi II. Jakab angol királyt) szállító Gloucester harmadosztályú sorhajó a város partjai előtt a sekély vízben manőverezve zátonyra futott, kettétört és gyorsan elsüllyedt. A legénység tagjai és az utasok közül sokan életüket vesztették; az áldozatok számát 130 és 250 közé becsülik. A herceget sikerült a partra menekíteni.[2]

A napóleoni háborúkban fontos hadikikötő volt; a Níluson aratott győzelem után Nelson hajója is itt kötött ki.

Lakosságának alakulása:

  • 1891: 49 320 (Pnl);
  • 1995: 58 700[3]

Gazdasága

[szerkesztés]

A középkorban Anglia egyik legfontosabb kikötője volt; forgalma Rotterdaméval, Antwerpenével, Bordeaux-éval és Marseille-ével vetekedett.

Az I. világháború előtt Anglia legnagyobb heringhalász kikötője volt több mint ezer halászhajóval. A háború után megcsappant a halállomány, ezért mindinkább teherkikötővé vált, majd az Északi-tengeri olajmezők felfedezése után egyre nagyobb részt kapott forgalmából az olajkutak ellátása.

Hagyományos iparágai:

  • kötélgyártás,
  • hajógyártás,
  • selyemfonás
  • malátagyártás.

Tengeri fürdőit már a 19. században sokan látogatták.

Látnivalói

[szerkesztés]
  • Egy 14. századi erődítmény romjai.
  • A 12. században épült Miklós-templom Anglia egyik legnagyobb plébániatemploma.
  • A római katolikus templomot 1850-ben szentelték föl.
  • A városháza tornya 38 m magas.
  • Nelson admirális emlékműve (Britannia Monument) egy 41 m magas dór oszlop, allegorikus szobrokkal.
  • A városi múzeumban egyebek közt a 13. századi kolostor fennmaradt kerengője is megtekinthető.
  • Több mint 1,5 km-es tengerpart sétányát 1760-ban építették ki.
  • A South Quay (déli rakpart) körüli régi városnegyed öreg házai közül kiemelkedik az Old Merchant’s House; gipszstukkós mennyezete eredeti, több kovácsoltvas építészeti elemét a 2. világháborúban lebombázott házakból mentették ki.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]