Gérard Philipe
| Gérard Philipe | |
 | |
| A varsói Nemzeti Színházban | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Gérard Philip |
| Született | 1922. december 4. Cannes, Franciaország |
| Elhunyt | 1959. november 25. (36 évesen) Párizs, Franciaország |
| Sírhely | Cemetery of Ramatuelle |
| Nemzetiség | francia |
| Házastársa | Anne Nicole Navaux (1951–1959) |
| Élettárs | María Casares |
| Gyermekei | Anne-Marie Philipe |
| Iskolái |
|
| További díjak | Tiszteletbeli César (1990) |
| Gérard Philipe IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gérard Philipe témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gérard Philipe (születési neve: Philip) (Cannes, 1922. december 4. – Párizs, 1959. november 25.) francia színész, az 1950-es évek legismertebb európai filmszínésze, rövid élete alatt 34 filmben szerepelt.
Élete
[szerkesztés]Anyai ágon cseh származású. Apja Marcel Philip, anyja Marie Elisa Vilette. Jogásznak készült, Marc Allégret figyelt fel a jóképű fiatalemberre és hívta a színházba. Nizzában a Caligula című darabban lépett először színpadra, 1942-ben. Az 1943–44-es években a párizsi konzervatóriumban tanult J. Walltól színészmesterséget. Lyonban Cloud Dauphin társulatába került, ahol 1951-ben a Cid főszerepét, majd Lorenzacciót alakította. Már 1943-tól játszott filmekben, 1946-ban az első főszerepe Dosztojevszkij: A félkegyelmű Miskin hercege volt. Országosan ismert 1947-ben A test ördöge által lett.
Kamaszos megjelenése igen népszerűvé tette a női nézők körében, de nem skatulyázták be a hősszerelmes szerepébe, minden alakítása hiteles volt, vígjátékban vagy drámában egyaránt.
1951. november 29-én feleségül vette Anne Nicole Navaux-t, két gyermekük született, Anne-Marie (1954. december 21.) és Olivier (1956. február 9.).
A pármai kolostor, a Királylány a feleségem és a Vörös és fekete már egész Európában ismertté tette. 1956-ban filmrendezőként is bemutatkozott, a Till Eulenspiegelt Jean Vilarral közösen rendezte és eljátszotta a főszerepet is. A kor legismertebb rendezőivel dolgozott együtt. Claude Autant-Lara, René Clair, Yves Allegret, Marcel Carné, Julien Duvivier, Roger Vadim és Luis Buñuel kérték fel filmjeikhez. 1959-ben betegen is filmezett, orvosai eltitkolták előle a baj igazi okát, egy héttel 37. születésnapja előtt halt meg, májrákban. A Földközi-tenger mellett fekvő szülőfalujában, Ramatuelle-ben temették el.
Franciaországban színházak, iskolák viselik a nevét, és egy filmfesztivál is, Párizsban utcát neveztek el róla.
Filmek
[szerkesztés]
- 1943: A kicsik Quai aux Fleurs-ből – Jérôme Hardy
- 1945: Csillag nélküli ország
- 1946: A félkegyelmű – Miskin herceg
- 1946: Schéma d’une identification
- 1946: Ouvert pour cause d’inventaire
- 1947: A test ördöge – François Jaubert
- 1948: A pármai kolostor – Fabrice del Dongo
- 1948: Egy csinos kis fürdőhely – Pierre
- 1949: Az ördög szépsége – fiatal Faust/ fiatal Mephistopheles
- 1949: Tous les chemins mènent à Rome – Gabriel Pégase
- 1950: Elveszett emlékek – Gérard de Narçay
- 1950: Körbe-körbe - zűlött gróf
- 1950: Les fêtes galantes – narrátor
- 1951: Juliette, vagy az álmok kulcsa – Michel Grandier
- 1951: Saint-Louis, ange de la paix – narrátor
- 1952: Királylány a feleségem – Tulipános Fanfan
- 1952: A hét főbűn
- 1952: Az éjszaka szépei – Claude
- 1953: Vágyakozás – Georges, iszákos orvos
- 1953: Egy nap a parkban
- 1954: A kalandor – Mr. Ripois, – André Ripois
- 1954: Vörös és fekete – Julien Sorel
- 1954: A versailles-i kastély – D’Artagnan
- 1955: A nagy hadgyakorlat – Armant
- 1955: A legjobbik rész
- 1955: Ha Párizs mesélni tudna… – Le Trouvère
- 1956: Till Eulenspiegel – Till
- 1957: Tisztes úriház – Octave Mouret
- 1958: Montparnasse 19. – Amedeo Modigliani
- 1958: A játékos – Alekszej Ivanovics
- 1958: Az élet kettesben – Désiré
- 1959: Veszedelmes viszonyok – Vicomte de Valmont[1]
- 1959: El Paóban nő a láz – Ramón Vázquez [* 1]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ La fièvre monte à El Pao – a film forgatása közben a művész meghalt. Szerepét dublőr játszotta tovább, egy-két helyen átírták a forgatókönyvet
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Capua, Michelangelo (2008). Gérard Philipe. Alessandria: Edizioni Falsopiano.
- Sadoul, Georges (1962). Gérard Philipe. Berlin: Henschelverlag.
További információk
[szerkesztés]- Gérard Philipe a PORT.hu-n (magyarul)
- Gérard Philipe az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Gérard Philipe az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Gérard Philipe a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Gérard Philipe az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Gérard Philipe Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
