[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

„Ford Escort” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9.5
 
(33 közbenső módosítás, amit 10 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
49. sor: 49. sor:
| képaláírás =
| képaláírás =
| gyártó =
| gyártó =
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}}[[Saarlouis]], [[Németország]]<br>{{zászló|Írország}} [[Cork]], [[Írország]]<br>{{zászló|Izrael}} [[Názáret]], [[Izrael]]<br>{{zászló|Ausztrália}} [[Homebush]], [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]]<br>{{zászló|Új-Zéland}} [[Seaview (Wellington)|Seaview]], [[Új-Zéland]]<br>{{zászló|Tajvan}} [[Tajpej]], [[Kínai Köztársaság]] (Ford Lio Ho)<ref>{{cite web|url=http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=129 |title=Facilities &#124; Ford Motor Company Newsroom |publisher=Media.ford.com |accessdate=2017-02-25}}</ref><br>{{zászló|Belgium}} [[Genk]], [[Belgium]]<ref>{{cite web|url=http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=48 |title=Facilities &#124; Ford Motor Company Newsroom |publisher=Media.ford.com |accessdate=2017-02-25}}</ref>
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}}[[Saarlouis]], [[Németország]]<br>{{zászló|Írország}} [[Cork]], [[Írország]]<br>{{zászló|Izrael}} [[Názáret]], [[Izrael]]<br>{{zászló|Ausztrália}} [[Homebush]], [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]]<br>{{zászló|Új-Zéland}} [[Seaview (Wellington)|Seaview]], [[Új-Zéland]]<br>{{zászló|Tajvan}} [[Tajpej]], [[Kínai Köztársaság]] (Ford Lio Ho)<ref>{{cite web |url=http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=129 |title=Facilities &#124; Ford Motor Company Newsroom |publisher=Media.ford.com |accessdate=2017-02-25 |archívurl=https://web.archive.org/web/20090918121234/http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=129 |archívdátum=2009-09-18 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090918121234/http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=129 |archivedate=2009-09-18 }}</ref><br>{{zászló|Belgium}} [[Genk]], [[Belgium]]<ref>{{cite web |url=http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=48 |title=Facilities &#124; Ford Motor Company Newsroom |publisher=Media.ford.com |accessdate=2017-02-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100902044554/http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=48 |archivedate=2010-09-02 }}</ref>
| év = [[1967]] – [[1975]]
| év = [[1967]] – [[1975]]
| modellvariánsok = Két- és négyajtós [[limuzin|szedán]]<br>Háromajtós [[kombi]]<br>Kétajtós kisáruszállító
| modellvariánsok = Két- és négyajtós [[limuzin|szedán]]<br>Háromajtós [[kombi]]<br>Kétajtós kisáruszállító
76. sor: 76. sor:
}}
}}


Az első generációs Ford Escortot<ref name="storia">{{cite web|author1=Marco Coletto|title=Ford Escort, la storia|url=http://www.panorama-auto.it/auto-classiche/auto-story/ford-escort-storia|publisher=Panorama Auto|accessdate=2017-02-25|language=olasz|date=24 March 2012}}</ref> [[1967]] végén mutatták be az [[Egyesült Királyság]]ban, míg szélesebb közönség előtt az [[1968]] [[január]]i [[Brüsszel]]i [[Autó]]szalonon mutatkozott be.<ref name=Autocar1968a>{{cite journal|title =Show in Brussels| journal=Autocar |volume=128 |issue=3754 |pages=44–47 |date =25 January 1968}}</ref> A [[Ford Motor Company|Ford]] [[európa]]i részlege a hosszú időn át gyártott, sikeres [[Ford Anglia|Anglia]] leváltására tervezte a modellt. Az Escort gyártása elsőként [[Anglia|Angliában]], a [[halewood]]i gyárban kezdődött meg, [[1967]] utolsó hónapjaiban, míg az [[Európa]] kontinentális részére szánt balkormányos változatok gyártása [[1968]] [[szeptember]]ében indult be, [[Genk]]ben, [[Belgium]]ban.<ref name=AutoMotoruSport2008 >{{cite journal|title= Auto Motor und Sport |volume=18 |page=162 |year=2008 |location= Stuttgart }}</ref> Az [[Egyesült Királyság]]ban gyártott darabok eleinte némileg eltértek az [[Európa]] többi részén kaphatóktól, például az első futómű hangolása és a kormányáttétel is más volt, továbbá a [[Genk]]ben készülő Escortok dupla [[hidraulika]]körös [[fék]]eket kaptak és szélesebb felnik kerültek rájuk.<ref name=Autocar1968b>{{cite journal|title=News from Germany: New German Fords |journal=Autocar |volume=129 |issue=3786 |page=66|date=5 September 1968}}</ref> [[1970]]-től az [[Európa]] kontinentális részén értékesített modellek gyártása áttevődött [[Németország]]ba, az új [[saarlouis]]i gyárba.
Az első generációs Ford Escortot<ref name="storia">{{cite web|author1=Marco Coletto|title=Ford Escort, la storia|url=http://www.panorama-auto.it/auto-classiche/auto-story/ford-escort-storia|publisher=Panorama Auto|accessdate=2017-02-25|language=olasz|date=24 March 2012|archiveurl=https://web.archive.org/web/20170202001820/http://www.panorama-auto.it/auto-classiche/auto-story/ford-escort-storia|archivedate=2017-02-02}}</ref> [[1967]] végén mutatták be az [[Egyesült Királyság]]ban, míg szélesebb közönség előtt az [[1968]] januári [[Brüsszel]]i [[Autó]]szalonon mutatkozott be.<ref name=Autocar1968a>{{cite journal|title =Show in Brussels| journal=Autocar |volume=128 |issue=3754 |pages=44–47 |date =25 January 1968}}</ref> A [[Ford Motor Company|Ford]] [[európa]]i részlege a hosszú időn át gyártott, sikeres [[Ford Anglia|Anglia]] leváltására tervezte a modellt. Az Escort gyártása elsőként [[Anglia|Angliában]], a [[halewood]]i gyárban kezdődött meg, [[1967]] utolsó hónapjaiban, míg az [[Európa]] kontinentális részére szánt balkormányos változatok gyártása [[1968]] szeptemberében indult be, [[Genk]]ben, [[Belgium]]ban.<ref name=AutoMotoruSport2008 >{{cite journal|title= Auto Motor und Sport |volume=18 |page=162 |year=2008 |location= Stuttgart }}</ref> Az [[Egyesült Királyság]]ban gyártott darabok eleinte némileg eltértek az [[Európa]] többi részén kaphatóktól, például az első futómű hangolása és a kormányáttétel is más volt, továbbá a [[Genk]]ben készülő Escortok dupla [[hidraulika]]körös [[fék]]eket kaptak és szélesebb felnik kerültek rájuk.<ref name=Autocar1968b>{{cite journal|title=News from Germany: New German Fords |journal=Autocar |volume=129 |issue=3786 |page=66|date=5 September 1968}}</ref> [[1970]]-től az [[Európa]] kontinentális részén értékesített modellek gyártása áttevődött [[Németország]]ba, az új [[saarlouis]]i gyárba.


Az Escort [[Európa]] több részén is sikeres modellé vált, de a legkomolyabb sikereket az [[Egyesült Királyság]]ban érte el, ahol az [[1960-as évek]] legsikeresebb modellje, a [[British Motor Corporation|BMC]] által gyártott [[BMC ADO16|Austin/Morris 1100]] egyre inkább elavulttá vált, a [[Ford Cortina]] pedig méretben és árban is kinőtte a kompakt osztályt, ahová eredetileg szánták. [[1974]] [[június]]ában a [[Ford Motor Company|Ford]] bejelentette a kétmilliomodik Escort elkészülését. Ezt a mérföldkövet korábban egyetlen [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]on kívüli Ford modell sem érte el.<ref name=Autocar197406>{{cite journal| journal=Autocar |volume=141 |issue=4053|author=Peter Garnier (ed) |title=News: Ford's two millionth Escort| page=28|date=22 June 1974}}</ref> A kétmillió Escort 60%-át az [[Egyesült Királyság]]ban gyártották.<ref name=Autocar197406/><ref>[[#Oswald Band 3|Oswald 1945–90 (vol 3)]], p 397 : 1,297,308 Mark I Escorts were built in Britain, while 848,388 were built by Ford Germany at Genk in Belgium and at Saarlous.</ref> [[Nyugat-Németország]]ban az [[autó]]k némileg lassabban készültek, évente körülbelül 150 ezer darab gördült le a gyártósorról. Ez a szám a gyártás utolsó évére 78 604-re csökkent.<ref>[[#Oswald Band 3|Oswald 1945–90 (vol 3)]], pp 396 & 397: "Der grossere Teil der Produktion ging ins Ausland, weil der Ford Escort [Mk I] auf dem deutschen Markt wegen seiner pummeligen Form, seiner simplen Konstruktion, seiner holprigen Straßenlage und seines bescheidenen Komforts nur mäßigen Zuspruch fand... 848 388 [Escort Mk Is fertigten] die deutschen Ford-Werke, doch nur 234 667 Exemplaren fanden deutsche Käufer."</ref> A [[Saarlouis]]ban készült modellek nagy részét a [[Benelux államok]]ba és [[Olaszország]]ba exportálták. [[Nyugat-Németország]]ban nem aratott különösebb sikert az Escort, mivel az országban gyártott [[Opel Kadett]]hez képest kényelmetlen volt, az olyan sikeres importmodellekkel szemben pedig műszaki jellemzők terén maradt alul, mint a [[Fiat 128]] vagy a [[Renault 12]].<ref>[[#Oswald Band 3|Oswald 1945–90 (vol 3)]], pp. 396 & 397: Of the 848,388 Escort Mk Is built by Ford Germany, only 234,667 were actually sold in Germany.</ref> A későbbi generációk megítélése ugyan javult [[Németország]]ban, de sosem tudták felvenni a versenyt az [[Opel Kadett]]-tel és utódjával, az [[Opel Astra|Astrával]].
Az Escort [[Európa]] több részén is sikeres modellé vált, de a legkomolyabb sikereket az [[Egyesült Királyság]]ban érte el, ahol az [[1960-as évek]] legsikeresebb modellje, a [[British Motor Corporation|BMC]] által gyártott [[BMC ADO16|Austin/Morris 1100]] egyre inkább elavulttá vált, a [[Ford Cortina]] pedig méretben és árban is kinőtte a kompakt osztályt, ahová eredetileg szánták. [[1974]] júniusában a [[Ford Motor Company|Ford]] bejelentette a kétmilliomodik Escort elkészülését. Ezt a mérföldkövet korábban egyetlen [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]on kívüli Ford modell sem érte el.<ref name=Autocar197406>{{cite journal| journal=Autocar |volume=141 |issue=4053|author=Peter Garnier (ed) |title=News: Ford's two millionth Escort| page=28|date=22 June 1974}}</ref> A kétmillió Escort 60%-át az [[Egyesült Királyság]]ban gyártották.<ref name=Autocar197406/><ref>[[#Oswald Band 3|Oswald 1945–90 (vol 3)]], p 397 : 1,297,308 Mark I Escorts were built in Britain, while 848,388 were built by Ford Germany at Genk in Belgium and at Saarlous.</ref> [[Nyugat-Németország]]ban az [[autó]]k némileg lassabban készültek, évente körülbelül 150 ezer darab gördült le a gyártósorról. Ez a szám a gyártás utolsó évére 78 604-re csökkent.<ref>[[#Oswald Band 3|Oswald 1945–90 (vol 3)]], pp 396 & 397: "Der grossere Teil der Produktion ging ins Ausland, weil der Ford Escort [Mk I] auf dem deutschen Markt wegen seiner pummeligen Form, seiner simplen Konstruktion, seiner holprigen Straßenlage und seines bescheidenen Komforts nur mäßigen Zuspruch fand... 848 388 [Escort Mk Is fertigten] die deutschen Ford-Werke, doch nur 234 667 Exemplaren fanden deutsche Käufer."</ref> A [[Saarlouis]]ban készült modellek nagy részét a [[Benelux államok]]ba és [[Olaszország]]ba exportálták. [[Nyugat-Németország]]ban nem aratott különösebb sikert az Escort, mivel az országban gyártott [[Opel Kadett]]hez képest kényelmetlen volt, az olyan sikeres importmodellekkel szemben pedig műszaki jellemzők terén maradt alul, mint a [[Fiat 128]] vagy a [[Renault 12]].<ref>[[#Oswald Band 3|Oswald 1945–90 (vol 3)]], pp. 396 & 397: Of the 848,388 Escort Mk Is built by Ford Germany, only 234,667 were actually sold in Germany.</ref> A későbbi generációk megítélése ugyan javult [[Németország]]ban, de sosem tudták felvenni a versenyt az [[Opel Kadett]]-tel és utódjával, az [[Opel Astra|Astrával]].


A kocsi a kor hagyományainak megfelelően hátsókerék-meghajtású volt, és négysebességes kézi vagy háromsebességes automata [[sebességváltó]]val volt kapható. Előre MacPheerson rugóstagok kerültek, míg hátra [[laprugó]]k. Az Escort volt az első kis méretű [[Ford Motor Company|Ford]], melybe [[fogasléc]]es kormányművet szereltek. Az [[autó]] néhány külső meghatározó dizájneleme az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] autógyártást idézte, ilyen volt például a kólásüvegre emlékeztető övvonal vagy a kutyacsont alakú hűtőrács. A jellegzetes övvonal a szintén [[Nyugat-Németország]]ban gyártott [[Ford Cortina|Cortinán]] is visszaköszönt.
A kocsi a kor hagyományainak megfelelően hátsókerék-meghajtású volt, és négysebességes kézi vagy háromsebességes automata [[sebességváltó]]val volt kapható. Előre MacPheerson rugóstagok kerültek, míg hátra [[laprugó]]k. Az Escort volt az első kis méretű [[Ford Motor Company|Ford]], melybe [[fogasléc]]es kormányművet szereltek. Az [[autó]] néhány külső meghatározó dizájneleme az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] autógyártást idézte, ilyen volt például a kólásüvegre emlékeztető övvonal vagy a kutyacsont alakú hűtőrács. A jellegzetes övvonal a szintén [[Nyugat-Németország]]ban gyártott [[Ford Cortina|Cortinán]] is visszaköszönt.


Az Escort elsőként kétajtós [[limuzin|szedán]] karosszériával volt elérhető. A "De Luxe" változat kerek fényszórókat és [[gumi]]borítású padlót rejtett magában, míg a "Super" fantázianevű variánsba szögletesebb fényszórók, szőnyegborítás, szivargyújtó és vízhőfokmérő került. [[1968]] [[március]]ában megjelent a háromajtós [[kombi]] változat, ami a gyártó szerint ledöntött hátsó ülésekkel 40%-kal több rakteret biztosított, mint a korábbi [[Ford Anglia|Anglia]] 105E.<ref name=Motor196804>{{cite journal |author=Charles Bulmer (ed) |title=Escort estate |journal=Motor |pages=26–27 |date=6 April 1968}}</ref> A [[kombi]] ugyanazokkal a felszerelésekkel bírt, mint a [[limuzin|szedán]], de nagyobb, 190 mm [[átmérő (geometria)|átmérő]]jű kuplungtárcsával és merevebb hátsó [[rugó]]kkal készült, valamint a legtöbb esetben nagyobb [[fék]]dobokat és -tárcsákat is szereltek rá, mint a lépcsős hátúra.<ref name=Motor196804/> [[1968]] [[április]]ában piacra került a hátsó ablakok nélküli kisáruszállító variáns, majd [[1969]]-ben a négyajtós [[limuzin|szedán]] (az [[Ford Anglia|Anglia]] soha nem volt elérhető ilyen karosszériával).
Az Escort elsőként kétajtós [[limuzin|szedán]] karosszériával volt elérhető. A "De Luxe" változat kerek fényszórókat és [[gumi]]borítású padlót rejtett magában, míg a "Super" fantázianevű variánsba szögletesebb fényszórók, szőnyegborítás, szivargyújtó és vízhőfokmérő került. [[1968]] márciusában megjelent a háromajtós [[kombi]] változat, ami a gyártó szerint ledöntött hátsó ülésekkel 40%-kal több rakteret biztosított, mint a korábbi [[Ford Anglia|Anglia]] 105E.<ref name=Motor196804>{{cite journal |author=Charles Bulmer (ed) |title=Escort estate |url=https://archive.org/details/sim_motor_1968-04-06_133_3433/page/n27 |journal=Motor |pages=26–27 |date=6 April 1968}}</ref> A [[kombi]] ugyanazokkal a felszerelésekkel bírt, mint a [[limuzin|szedán]], de nagyobb, 190&nbsp;mm [[átmérő (geometria)|átmérő]]jű kuplungtárcsával és merevebb hátsó [[rugó]]kkal készült, valamint a legtöbb esetben nagyobb [[fék]]dobokat és -tárcsákat is szereltek rá, mint a lépcsős hátúra.<ref name=Motor196804/> [[1968]] áprilisában piacra került a hátsó ablakok nélküli kisáruszállító variáns, majd [[1969]]-ben a négyajtós [[limuzin|szedán]] (az [[Ford Anglia|Anglia]] soha nem volt elérhető ilyen karosszériával).


A motortérbe ugyanolyan ''Kent Crossflow'' típusú keresztöblítéses [[motor]]ok kerültek, melynek 1,6 literes változatát a belépő szintű [[Ford Pinto|Pintóban]] is alkalmazták [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]]. A [[dízelmotor]]ok ekkoriban ritkák voltak a kis családi [[autó]]kban és ez alól az Escort sem volt kivétel. A kocsi eleinte csak 1,1 és 1,3 [[liter]]es, soros négyhengeres erőforrásokkal volt kapható. Néhány exportpiacon, például [[Olaszország]]ban és [[Franciaország]]ban egy még kisebb, 940 cm³-es [[motor]] is elérhető volt. [[Olaszország]]ban olyan népszerű volt az apró [[motor]], hogy az [[autó]] második generációjához is megtartották, [[Franciaország]]ban viszont [[1972]]-ben kikerült a kínálatból.<ref name="salon73">{{Cite journal | editor-last = Hersant | editor-first = Jacques | title = | date = September 1973 | work = Le Salon de l'Auto 1973: Toutes les Voitures du Monde | issue = 14 & 15 | page = 103 | publisher = l'Auto Journal | location = Paris | language = francia }}</ref>
A motortérbe ugyanolyan ''Kent Crossflow'' típusú keresztöblítéses [[motor]]ok kerültek, melynek 1,6 literes változatát a belépő szintű [[Ford Pinto|Pintóban]] is alkalmazták [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]]. A [[dízelmotor]]ok ekkoriban ritkák voltak a kis családi [[autó]]kban és ez alól az Escort sem volt kivétel. A kocsi eleinte csak 1,1 és 1,3 [[liter]]es, soros négyhengeres erőforrásokkal volt kapható. Néhány exportpiacon, például [[Olaszország]]ban és [[Franciaország]]ban egy még kisebb, 940&nbsp;cm³-es [[motor]] is elérhető volt. [[Olaszország]]ban olyan népszerű volt az apró [[motor]], hogy az [[autó]] második generációjához is megtartották, [[Franciaország]]ban viszont [[1972]]-ben kikerült a kínálatból.<ref name="salon73">{{Cite journal | editor-last = Hersant | editor-first = Jacques | title = | date = September 1973 | work = Le Salon de l'Auto 1973: Toutes les Voitures du Monde | issue = 14 & 15 | page = 103 | publisher = l'Auto Journal | location = Paris | language = francia }}</ref>


Létezett egy 1300GT nevű változat, melybe az 1,3 [[liter]]es Crossflow ([[Otto-motor#Vezérlés|OHV]]) motor sportosabb hangolású, Weber [[porlasztó|karburátorral]] szerelt változata és spotosabb futómű került. Ebbe olyan plusz műszereket szereltek, mint [[fordulatszám]]mérő, [[akkumulátor (energia)|akkumulátor]]töltés-jelző és olajnyomásmérő. Ugyanezt a motort egy Escort Sport nevű modellben is alkalmazták, melynek eleje szintén a [[Ford Motor Company|Ford]] korabeli sportos modelljeit idézte, de belső felszereltsége közelebb állt a hagyományos változatokhoz. Később bemutattak egy 1300E nevű luxusváltozatot, melyre ugyanazok a szélesített első sárvédők és 13 [[hüvelyk (mértékegység)|colos]] kerekek kerültek, mint a Sportra, de gazdagabb felszereltséggel bírt és [[fa (anyag)|faberakások]] kerültek a műszerfalára és az ajtókárpitjára is.
Létezett egy 1300GT nevű változat, melybe az 1,3 [[liter]]es Crossflow ([[Otto-motor#Vezérlés|OHV]]) motor sportosabb hangolású, Weber [[porlasztó|karburátorral]] szerelt változata és spotosabb futómű került. Ebbe olyan plusz műszereket szereltek, mint [[fordulatszám]]mérő, [[Akkumulátor (energiatároló)|akkumulátor]]töltés-jelző és olajnyomásmérő. Ugyanezt a motort egy Escort Sport nevű modellben is alkalmazták, melynek eleje szintén a [[Ford Motor Company|Ford]] korabeli sportos modelljeit idézte, de belső felszereltsége közelebb állt a hagyományos változatokhoz. Később bemutattak egy 1300E nevű luxusváltozatot, melyre ugyanazok a szélesített első sárvédők és 13 [[hüvelyk (mértékegység)|colos]] kerekek kerültek, mint a Sportra, de gazdagabb felszereltséggel bírt és [[fa (anyag)|faberakások]] kerültek a műszerfalára és az ajtókárpitjára is.


A Gruppe 2 nemzetközi [[rali]]versenyekhez és egyéb versenycélokra kifejlesztett Escort Twin Cam változat létrehozásában a [[Lotus Cars|Lotus]] is közreműködött.<ref>{{cite web|url=http://www.rallybase.nl/index.php?type=result&rallyid=376 |title=42ème Rallye Automobile de Monte-Carlo |publisher=Rallybase.nl |date= |accessdate=2012-12-29 |deadurl=yes |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110527202714/http://www.rallybase.nl/index.php?type=result&rallyid=376 |archivedate=2011-05-27 |df= }}</ref> A kocsi 1557 cm³-es erőforrása a [[Lotus Elan]] dupla [[vezérmű]]tengelyes, eredetileg 1498 cm³-es, nem keresztöblítéses [[motor]]jára épült. A Twin Cam [[halewood]]i gyártása befejeződött, miután megjelentek a [[Cosworth]] motoros RS1600-asok (az RS a Rallye Sport rövidítése). A leghíresebb Twin Cam egy 16 szelepes, 200 [[lóerő]]s motorral szerelt darab lett, mely az Alan Mann Racing csapat színeiben [[1968]]-ban és [[1969]]-ben is elindult a British Sallon Car Championship nevű bajnokságban, könnyedén megnyerve az [[1968]]-as kiírást.
A Gruppe 2 nemzetközi [[rali]]versenyekhez és egyéb versenycélokra kifejlesztett Escort Twin Cam változat létrehozásában a [[Lotus Cars|Lotus]] is közreműködött.<ref>{{cite web|url=http://www.rallybase.nl/index.php?type=result&rallyid=376 |title=42ème Rallye Automobile de Monte-Carlo |publisher=Rallybase.nl |date= |accessdate=2012-12-29 |deadurl=yes |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110527202714/http://www.rallybase.nl/index.php?type=result&rallyid=376 |archivedate=2011-05-27 |df= }}</ref> A kocsi 1557&nbsp;cm³-es erőforrása a [[Lotus Elan]] dupla [[vezérmű]]tengelyes, eredetileg 1498&nbsp;cm³-es, nem keresztöblítéses [[motor]]jára épült. A Twin Cam [[halewood]]i gyártása befejeződött, miután megjelentek a [[Cosworth]] motoros RS1600-asok (az RS a Rallye Sport rövidítése). A leghíresebb Twin Cam egy 16 szelepes, 200 [[lóerő]]s motorral szerelt darab lett, mely az Alan Mann Racing csapat színeiben [[1968]]-ban és [[1969]]-ben is elindult a British Sallon Car Championship nevű bajnokságban, könnyedén megnyerve az [[1968]]-as kiírást.


Az első generációs Escortból készült [[rali]] változatok a világ valaha volt legsikeresebb raliautói közé tartoznak. A [[Ford Motor Company|Ford]] gyári csapata az [[1960-as évek]] vége és az [[1970-es évek]] eleje között szinte verhetetlen volt. Ebben az időszakban az Escort legnagyobb sikeres az [[1970]]-es [[London]]–[[Mexikó]] Világkupa megnyerése volt. A verseny során a [[Finnország|finn]] legenda, [[Hannu Mikkola]] vezette az [[autó]]t és a [[Svédország|svéd]] [[Gunnar Palm]] ült mellette navigátorként. Ez a siker ihlette az 1598 cm³-es, keresztöblítéses motoros Escort Mexico változat létrejöttét. Ezt [[1970]] [[november]]ében mutatták be és összesen 10 352 darab készült belőle.<ref name=chanfour>{{cite web | url = http://www.channel4.com/info/press/press-packs/ford-escort-mexico-mk1 | title = Ford Escort Mexico Mark I | publisher = Channel Four Television | work = 4 Press | accessdate = 2017-02-25 }}</ref>
Az első generációs Escortból készült [[rali]] változatok a világ valaha volt legsikeresebb raliautói közé tartoznak. A [[Ford Motor Company|Ford]] gyári csapata az [[1960-as évek]] vége és az [[1970-es évek]] eleje között szinte verhetetlen volt. Ebben az időszakban az Escort legnagyobb sikeres az [[1970]]-es [[London]]–[[Mexikó]] Világkupa megnyerése volt. A verseny során a [[Finnország|finn]] legenda, [[Hannu Mikkola]] vezette az [[autó]]t és a [[Svédország|svéd]] [[Gunnar Palm]] ült mellette navigátorként. Ez a siker ihlette az 1598&nbsp;cm³-es, keresztöblítéses motoros Escort Mexico változat létrejöttét. Ezt [[1970]] novemberében mutatták be és összesen 10 352 darab készült belőle.<ref name=chanfour>{{cite web | url = http://www.channel4.com/info/press/press-packs/ford-escort-mexico-mk1 | title = Ford Escort Mexico Mark I | publisher = Channel Four Television | work = 4 Press | accessdate = 2017-02-25 }}</ref>


Az RS1600-ba egy 1601 cm³-es [[Cosworth]] BDA [[motor]] került, mely egy Crossflow (keresztöblítéses) blokkra épült, és 16 szelepes [[Cosworth]] hengerfej került rá. A BDA a Belt Drive A Series (szíjas hajtás, A-sorozat) kifejezés rövidítése volt. A Mexico és a BDA is a [[Ford Motor Company|Ford]] különleges járművekre specializálódott Advanced Vehicle Operations (AVO) üzemében készült, Dél-[[Essex]]ben. Ezeknek a modelleknek nem csak nagyobb teljesítményű motorjuk és sportosabb futóművük volt, de karosszériájuk ponthegesztés helyet varrathegesztéssel készült, ezzel erősebbé téve őket, jobban megfelelve a versenykörülményeknek.
Az RS1600-ba egy 1601&nbsp;cm³-es [[Cosworth]] BDA [[motor]] került, mely egy Crossflow (keresztöblítéses) blokkra épült, és 16 szelepes [[Cosworth]] hengerfej került rá. A BDA a Belt Drive A Series (szíjas hajtás, A-sorozat) kifejezés rövidítése volt. A Mexico és a BDA is a [[Ford Motor Company|Ford]] különleges járművekre specializálódott Advanced Vehicle Operations (AVO) üzemében készült, Dél-[[Essex]]ben. Ezeknek a modelleknek nem csak nagyobb teljesítményű motorjuk és sportosabb futóművük volt, de karosszériájuk ponthegesztés helyet varrathegesztéssel készült, ezzel erősebbé téve őket, jobban megfelelve a versenykörülményeknek.


[[1972]]-ben megjelent egy 1701 cm³-es [[Cosworth]] BDB nevű változat, majd később bemutatták az injektorral szerelt BDC motort is. A "heves" viselkedésű RS1600 alternatívájaként aztán megjelent az RS2000 variáns is, melybe egy 2,0 [[liter]]es [[Ford Pinto|Pinto]] motor ([[Otto-motor#Vezérlés|OHC]]) került. Ez szintén elért néhány jelentős sikert a [[rali]]versenyzés világában, és egyúttal előrevetítette a [[ferde hátú (autó)|ferde hátúak]] későbbi sikerét is, mint megfizethető, ugyanakkor gyakran nagy teljesítményű személyautók. Az RS1600 és a Mexico mellett ez is az AVO üzemben készült.
[[1972]]-ben megjelent egy 1701&nbsp;cm³-es [[Cosworth]] BDB nevű változat, majd később bemutatták az injektorral szerelt BDC motort is. A "heves" viselkedésű RS1600 alternatívájaként aztán megjelent az RS2000 variáns is, melybe egy 2,0 [[liter]]es [[Ford Pinto|Pinto]] motor ([[Otto-motor#Vezérlés|OHC]]) került. Ez szintén elért néhány jelentős sikert a [[rali]]versenyzés világában, és egyúttal előrevetítette a [[ferde hátú]]ak későbbi sikerét is, mint megfizethető, ugyanakkor gyakran nagy teljesítményű személyautók. Az RS1600 és a Mexico mellett ez is az AVO üzemben készült.


===Új-Zéland===
===Új-Zéland===
102. sor: 102. sor:
===Ausztrália===
===Ausztrália===


Az első generációs Ford Escortot [[1970]] és [[1975]] között gyártotta a [[Ford Australia]], kétajtós [[limuzin|szedán]]ként és háromajtós kisáruszállítóként.<ref name=uniquecarsandparts>[http://www.uniquecarsandparts.com.au/ford_escort_production_identification.htm Ford Escort Production Numbers And Identification Guide]</ref> Az 1,1 és 1,3 literes [[motor]]ok mellett az 1558 cm³-es dupla [[vezérmű]]tengelyes is elérhető volt.<ref name=uniquecarsandparts /> Az utóbbi erőforrással szerelt modelleket [[1971]] végén Escort Twin Camről átnevezték Escort GT 1600-ra. 67 146 Escort készült el [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]], ahol 85%-ban helyi alkatrészeket használtak fel a gyártáshoz.<ref>{{cite book | last=Darwin |first=Norm |title=The History of Ford in Australia |year=1986 |page=184}}</ref>
Az első generációs Ford Escortot [[1970]] és [[1975]] között gyártotta a [[Ford Australia]], kétajtós [[limuzin|szedán]]ként és háromajtós kisáruszállítóként.<ref name=uniquecarsandparts>[http://www.uniquecarsandparts.com.au/ford_escort_production_identification.htm Ford Escort Production Numbers And Identification Guide]</ref> Az 1,1 és 1,3 literes [[motor]]ok mellett az 1558&nbsp;cm³-es dupla [[vezérmű]]tengelyes is elérhető volt.<ref name=uniquecarsandparts /> Az utóbbi erőforrással szerelt modelleket [[1971]] végén Escort Twin Camről átnevezték Escort GT 1600-ra. 67 146 Escort készült el [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]], ahol 85%-ban helyi alkatrészeket használtak fel a gyártáshoz.<ref>{{cite book | last=Darwin |first=Norm |title=The History of Ford in Australia |year=1986 |page=184}}</ref>


===Izrael===
===Izrael===
135. sor: 135. sor:
| tervező =
| tervező =
| modell =
| modell =
| hossz = 3975 mm (szedán)<br>4140 mm (kombi)<ref name=Autocar1975>{{cite journal|title=Autotest: Ford Escort RS1800| journal=Autocar | volume =143 |issue=4107 |pages=33–37 |date=26 July 1975}}</ref>
| hossz = 3975 mm (szedán)<br>4140 mm (kombi)<ref name=Autocar1975>{{cite journal|title=Autotest: Ford Escort RS1800|url=https://archive.org/details/sim_autocar_1975-07-26_143_4107/page/n34| journal=Autocar | volume =143 |issue=4107 |pages=33–37 |date=26 July 1975}}</ref>
| szélesség = 1570 mm
| szélesség = 1570 mm
| magasság = 1414 mm
| magasság = 1414 mm
156. sor: 156. sor:
}}
}}


A második generációs Ford Escort gyártása [[1974]]. [[december 2.|december 2]]-án kezdődött meg, az elkészült [[autó]]kat pedig [[1975]] [[január]]jától lehetett megvásárolni.<ref name="storia"/> Az első és második generáció gyártása hat hónapig párhuzamosan folyt. Amíg az első Escortot kizárólag a [[Ford Motor Company|Ford]] [[Egyesült Királyság|nagy-britanniai]] részlege tervezte, a második generáción a britek már a [[Nyugat-Németország|nyugatnémetekkel]] közösen dolgoztak. A "Brenda" gyári kódnév alatt futó kocsi ugyanazokra a műszaki alapokra épült, mint elődje, de a karosszéria alá megújult tartószerkezet került.
A második generációs Ford Escort gyártása [[1974]]. [[december 2.|december 2]]-án kezdődött meg, az elkészült [[autó]]kat pedig [[1975]] januárjától lehetett megvásárolni.<ref name="storia"/> Az első és második generáció gyártása hat hónapig párhuzamosan folyt. Amíg az első Escortot kizárólag a [[Ford Motor Company|Ford]] [[Egyesült Királyság|nagy-britanniai]] részlege tervezte, a második generáción a britek már a [[Nyugat-Németország|nyugatnémetekkel]] közösen dolgoztak. A "Brenda" gyári kódnév alatt futó kocsi ugyanazokra a műszaki alapokra épült, mint elődje, de a karosszéria alá megújult tartószerkezet került.


A 940 cm³-es [[motor]] [[Olaszország]]ban elérhető maradt, mivel ott ez az erőforrás adózási szempontból nagy népszerűségnek örvendett, [[Európa]] többi részén azonban kikerült a kínálatból. A hátsó felfüggesztés továbbra is [[laprugó]]s maradt, annak ellenére, hogy több konkurens, például a [[Hillman Avenger]] is tekercsrugókra váltott. Az új modellt leginkább belső tárolórekeszek hiánya (kesztyűtartó például csak a magasabb felszereltségű modellekhez járt) és a bajuszkapcsolóra helyezett kürt miatt kritizálták.<ref name=SAMotor>{{cite journal | ref = SAM1275 | journal = SA Motor | title = Ford Escort 1300 L: bigger and better | page = 22 | editor-last = Howard | editor-first = Tony | publisher = Scott Publications | location = Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság | date = December 1975 }}</ref>
A 940&nbsp;cm³-es [[motor]] [[Olaszország]]ban elérhető maradt, mivel ott ez az erőforrás adózási szempontból nagy népszerűségnek örvendett, [[Európa]] többi részén azonban kikerült a kínálatból. A hátsó felfüggesztés továbbra is [[laprugó]]s maradt, annak ellenére, hogy több konkurens, például a [[Hillman Avenger]] is tekercsrugókra váltott. Az új modellt leginkább belső tárolórekeszek hiánya (kesztyűtartó például csak a magasabb felszereltségű modellekhez járt) és a bajuszkapcsolóra helyezett kürt miatt kritizálták.<ref name=SAMotor>{{cite journal | ref = SAM1275 | journal = SA Motor | title = Ford Escort 1300 L: bigger and better | page = 22 | editor-last = Howard | editor-first = Tony | publisher = Scott Publications | location = Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság | date = December 1975 }}</ref>


Az alap (később Popular) modellek voltak a legszegényesebben felszereltek, a két- és négyajtós [[limuzin|szedánként]] elérhető L és GL változatok igyekeztek kielégíteni az átlagos vásárolók igényeit, a Sport, RS Mexico és RS2000 nevű darabok a nagyobb teljesítményre vágyók számára készültek, a Ghia a luxusfelszereltséget jelentette. Ipari célú felhasználásra kisáruszállító változatok is készültek. Az [[1975]]-ös Ghia modellekbe került 1,6 [[liter]]es [[motor]] 84 [[lóerő]]s (63 kW) [[teljesítmény]] leadására volt képes, 125 Nm-es [[forgatónyomaték|nyomaték]] mellett, az [[autó]] súlya pedig 955 kg volt.
Az alap (később Popular) modellek voltak a legszegényesebben felszereltek, a két- és négyajtós [[limuzin|szedánként]] elérhető L és GL változatok igyekeztek kielégíteni az átlagos vásárolók igényeit, a Sport, RS Mexico és RS2000 nevű darabok a nagyobb teljesítményre vágyók számára készültek, a Ghia a luxusfelszereltséget jelentette. Ipari célú felhasználásra kisáruszállító változatok is készültek. Az [[1975]]-ös Ghia modellekbe került 1,6 [[liter]]es [[motor]] 84 [[lóerő]]s (63&nbsp;kW) [[teljesítmény]] leadására volt képes, 125 Nm-es [[forgatónyomaték|nyomaték]] mellett, az [[autó]] súlya pedig 955&nbsp;kg volt.


Az Escort [[1978]]-ban kisebb külső változtatásokon esett át, például az L változat is megkapta azokat a szögletes fényszórókat, melyek korábban csak a GL és a Ghia variánsokon voltak láthatók. Emellett az [[autó]]k belső felszereltségében is voltak kisebb változások, valamint az első nyomtáv szélesebb lett. Az [[Egyesült Királyság]]ban [[1980]] [[augusztus]]ában ért véget a gyártás, de néhány országban [[1981]]-ig folytatódott.
Az Escort [[1978]]-ban kisebb külső változtatásokon esett át, például az L változat is megkapta azokat a szögletes fényszórókat, melyek korábban csak a GL és a Ghia variánsokon voltak láthatók. Emellett az [[autó]]k belső felszereltségében is voltak kisebb változások, valamint az első nyomtáv szélesebb lett. Az [[Egyesült Királyság]]ban [[1980]] augusztusában ért véget a gyártás, de néhány országban [[1981]]-ig folytatódott.


===Oceánia===
===Oceánia===
168. sor: 168. sor:
====Ausztrália====
====Ausztrália====


[[Homebush]]-ban, [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] [[1975]] [[március]]a és [[1980]] között szereltek össze két- és négyajtós [[limuzin|szedán]], valamint háromajtós kisáruszállító karosszériás második generációs Escortokat. A háromajtós [[kombi]] nem volt elérhető az országban. A [[limuzin|szedán]] változatok L, XL (később GL) és Ghia felszereltségi csomagokkal voltak kaphatók, valamint egy Sport csomag is rendelhető volt az [[autó]]hoz, mely hasonló kiegészítőkkel járt, mint a többi piacon a 1300 és 1600 Sport nevű modellek. Más országoktól eltérően – valószínűleg a [[kombi]] hiánya miatt – a kisáruszállító variáns a szokásosnál magasabb felszereltséggel is megvásárolható volt, GL és Sport csomag is kérhető volt hozzá. A "kutyatál" becenevű keréktárcsák és a magas támlájú első ülések kizárólag az [[Ausztrália (ország)|ausztrál]] Escortokhoz voltak elérhetők.
[[Homebush]]-ban, [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] [[1975]] márciusa és [[1980]] között szereltek össze két- és négyajtós [[limuzin|szedán]], valamint háromajtós kisáruszállító karosszériás második generációs Escortokat. A háromajtós [[kombi]] nem volt elérhető az országban. A [[limuzin|szedán]] változatok L, XL (később GL) és Ghia felszereltségi csomagokkal voltak kaphatók, valamint egy Sport csomag is rendelhető volt az [[autó]]hoz, mely hasonló kiegészítőkkel járt, mint a többi piacon az 1300 és 1600 Sport nevű modellek. Más országoktól eltérően – valószínűleg a [[kombi]] hiánya miatt – a kisáruszállító variáns a szokásosnál magasabb felszereltséggel is megvásárolható volt, GL és Sport csomag is kérhető volt hozzá. A "kutyatál" becenevű keréktárcsák és a magas támlájú első ülések kizárólag az [[Ausztrália (ország)|ausztrál]] Escortokhoz voltak elérhetők.


A kocsikat eleinte az [[Európa|Európában]] megszokott 1,3 és 1,6 [[liter]]es, [[Otto-motor#Vezérlés|OHV vezérlésű]] Crossflow motorokkal szerelték, amikhez négysebességes manuális vagy háromsebességes automata [[sebességváltó]] volt választható. [[1977]]-ben az [[Ausztrália (ország)|ausztrál]] károsanyag-kibocsátási normák miatt az 1,3 literes egység kikerült a motorválasztékból, helyére a [[Ford Cortina]] 2,0 literes [[Otto-motor#Vezérlés|OHC]] [[Ford Pinto|Pinto]] motorja került, mely az [[Európa|Európában]] ismert változatnál gyengébb volt, az emissziós szabályokból eredő egyedi hangolása miatt. Felár ellenében ez szinte minden modellhez megrendelhető volt. A [[Ford Australia|Ford Australiánál]] BC kódnév alatt futó Escortok karosszériáját némileg át kellett alakítani, hogy a nagyobb motor beleférjen. A kocsi új üzemanyagtartályt is kapott, melynek betöltőnyílása a hátsó [[forgalmi rendszám|rendszámtábla]] mögött helyezkedett el.
A kocsikat eleinte az [[Európa|Európában]] megszokott 1,3 és 1,6 [[liter]]es, [[Otto-motor#Vezérlés|OHV vezérlésű]] Crossflow motorokkal szerelték, amikhez négysebességes manuális vagy háromsebességes automata [[sebességváltó]] volt választható. [[1977]]-ben az [[Ausztrália (ország)|ausztrál]] károsanyag-kibocsátási normák miatt az 1,3 literes egység kikerült a motorválasztékból, helyére a [[Ford Cortina]] 2,0 literes [[Otto-motor#Vezérlés|OHC]] [[Ford Pinto|Pinto]] motorja került, mely az [[Európa|Európában]] ismert változatnál gyengébb volt, az emissziós szabályokból eredő egyedi hangolása miatt. Felár ellenében ez szinte minden modellhez megrendelhető volt. A [[Ford Australia|Ford Australiánál]] BC kódnév alatt futó Escortok karosszériáját némileg át kellett alakítani, hogy a nagyobb motor beleférjen. A kocsi új üzemanyagtartályt is kapott, melynek betöltőnyílása a hátsó [[forgalmi rendszám|rendszámtábla]] mögött helyezkedett el.
174. sor: 174. sor:
[[1978]]-ban a [[Ford Australia]] bevezette a [[kék]] ovális [[Ford Motor Company|Ford]]-embléma használatát az Escort összes változatánál, az hűtőrácson és a csomagtartófedélen. Emellett a fiatalok felé is szeretett volna nyerni, ezért bemutatta a kisáruszállító változat Sundowner nevű variánsát, látványos külső dekorációkkal és kör alakú, domború hátsó oldalablakokkal. Ez 1,6 és 2,0 literes [[motor]]ral volt elérhető. [[1979]]-ben némileg módosultak a felszereltségi csomagok, és a G és GL felszereltségű modellek is szögletes fényszórókat kaptak, ami korábban csak a Ghia felszereltséghez járt. A fiatalok és a nagy teljesítmény kedvelői számára az [[Ausztrália (ország)|ausztrálok]] bemutatták saját változatukat az RS2000-ből, döntött orral. A kocsi két- és négyajtós [[limuzin|szedán]] karosszériával volt megvásárolható, ötféle egyszínű fényezéssel. Bár kinézetük eltért a kínálat többi tagjáétól, a 2,0 literes [[motor]] változtatás nélkül került a motorterébe, és manuális és automata [[sebességváltó]]val is szerelték. Összesen 2400 ilyen autó készült.
[[1978]]-ban a [[Ford Australia]] bevezette a [[kék]] ovális [[Ford Motor Company|Ford]]-embléma használatát az Escort összes változatánál, az hűtőrácson és a csomagtartófedélen. Emellett a fiatalok felé is szeretett volna nyerni, ezért bemutatta a kisáruszállító változat Sundowner nevű variánsát, látványos külső dekorációkkal és kör alakú, domború hátsó oldalablakokkal. Ez 1,6 és 2,0 literes [[motor]]ral volt elérhető. [[1979]]-ben némileg módosultak a felszereltségi csomagok, és a G és GL felszereltségű modellek is szögletes fényszórókat kaptak, ami korábban csak a Ghia felszereltséghez járt. A fiatalok és a nagy teljesítmény kedvelői számára az [[Ausztrália (ország)|ausztrálok]] bemutatták saját változatukat az RS2000-ből, döntött orral. A kocsi két- és négyajtós [[limuzin|szedán]] karosszériával volt megvásárolható, ötféle egyszínű fényezéssel. Bár kinézetük eltért a kínálat többi tagjáétól, a 2,0 literes [[motor]] változtatás nélkül került a motorterébe, és manuális és automata [[sebességváltó]]val is szerelték. Összesen 2400 ilyen autó készült.


Bár többféle változatban is elérhető volt, a [[Ford Cortina|Cortinához]] hasonlóan az Escort sem tudott jelentős sikereket elérni az [[Ausztrália (ország)|ausztrál]] piacon. Ennek fő oka az volt, hogy a vásárlók jobban kedvelték az általuk megszokott hathengeres [[autó]]kat, míg a négyhengeresek piacán egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a [[Japán]]ból importált járművek. A gyártás [[1980]] végén fejeződött be [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]], 79 142 elkészült darab után.<ref name=uniquecarsandparts /> Az Escortot az elsőkerék-meghajtású, [[Mazda 323|Mazda 323/Familián]] alapuló [[Ford Laser]] (három- és ötajtós [[ferde hátú (autó)|ferde hátú]]) és [[Ford Meteor]] (négyajtós [[limuzin|szedán]]) váltotta.
Bár többféle változatban is elérhető volt, a [[Ford Cortina|Cortinához]] hasonlóan az Escort sem tudott jelentős sikereket elérni az [[Ausztrália (ország)|ausztrál]] piacon. Ennek fő oka az volt, hogy a vásárlók jobban kedvelték az általuk megszokott hathengeres [[autó]]kat, míg a négyhengeresek piacán egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a [[Japán]]ból importált járművek. A gyártás [[1980]] végén fejeződött be [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]], 79 142 elkészült darab után.<ref name=uniquecarsandparts /> Az Escortot az elsőkerék-meghajtású, [[Mazda 323|Mazda 323/Familián]] alapuló [[Ford Laser]] (három- és ötajtós [[ferde hátú]]) és [[Ford Meteor]] (négyajtós [[limuzin|szedán]]) váltotta.


====Új-Zéland====
====Új-Zéland====
184. sor: 184. sor:
[[Ausztrália (ország)|Ausztráliától]] eltérően [[Új-Zéland]]on népszerű volt az Escort és a [[Ford Cortina|Cortina]] is, gyakran a havi eladási statisztikák élén állva. Az 1600 Sport mellé [[1979]]-ben megjelent a szintén 1,6 literes motorral rendelkező Ghia változat, illetve az alacsonyabb felszereltségű modellek is megkapták a GL változatok szögletes fényszóróit. Ugyanebben az évben került fel minden Escortra az ovális embléma, illetve a G és GL felszereltségű kocsikra is sportosabb felnik kerültek. [[1980]]-ban a Ghia felszereltség mellé alapáron könnyűfémfelnik jártak.
[[Ausztrália (ország)|Ausztráliától]] eltérően [[Új-Zéland]]on népszerű volt az Escort és a [[Ford Cortina|Cortina]] is, gyakran a havi eladási statisztikák élén állva. Az 1600 Sport mellé [[1979]]-ben megjelent a szintén 1,6 literes motorral rendelkező Ghia változat, illetve az alacsonyabb felszereltségű modellek is megkapták a GL változatok szögletes fényszóróit. Ugyanebben az évben került fel minden Escortra az ovális embléma, illetve a G és GL felszereltségű kocsikra is sportosabb felnik kerültek. [[1980]]-ban a Ghia felszereltség mellé alapáron könnyűfémfelnik jártak.


A [[Egyesült Királyság|brit]] alkatrészekből összeszerelt második generációs Escortok gyártása [[1980]] második felében fejeződött be. A kereskedők komoly árcsökkentéssel igyekeztek eladni utolsó Escortjaikat, hogy helyüket [[1981]]-ben átvehessék a [[Mazda 323]]-on alapuló [[Ford Laser]]ek, melyek [[limuzin|szedán]] és [[ferde hátú (autó)|ferde hátú]] változatban voltak kaphatók.<ref name=NZA>{{citation | ref = NZa | title = Assembly: New Zealand Car Production 1921–98 | last = Webster | first = Mark | publisher = Reed | year = 2002 | page = 156 | location = Birkenhead, Auckland, New Zealand | isbn = 0-7900-0846-7 }}</ref>
A [[Egyesült Királyság|brit]] alkatrészekből összeszerelt második generációs Escortok gyártása [[1980]] második felében fejeződött be. A kereskedők komoly árcsökkentéssel igyekeztek eladni utolsó Escortjaikat, hogy helyüket [[1981]]-ben átvehessék a [[Mazda 323]]-on alapuló [[Ford Laser]]ek, melyek [[limuzin|szedán]] és [[ferde hátú]] változatban voltak kaphatók.<ref name=NZA>{{citation | ref = NZa | title = Assembly: New Zealand Car Production 1921–98 | last = Webster | first = Mark | publisher = Reed | year = 2002 | page = 156 | location = Birkenhead, Auckland, New Zealand | isbn = 0-7900-0846-7 }}</ref>


===A világ többi része===
===A világ többi része===
190. sor: 190. sor:
====Izrael====
====Izrael====


Az Escortok összeszerelése [[1975]] [[augusztus]]ában vette kezdetét [[Izrael]]ben, ahol a kocsi a legnépszerűbb modellek közé tartozott. A legjobb évét [[1976]]-ban produkálta, amikor 8301 darab készült el. A motorkínálatban csak az 1,1 és az 1,3 literes egység volt kapható, az 1,6 literest nem vezették be az országban. A modellek túlnyomó többségét négyajtós [[limuzin|szedán]] karosszériával adták el. A legritkább az 1,1 literes kétajtós szedán volt, ilyenből mindössze 150 darab készült. A gyártás [[1981]] [[április]]ában, 12 700 darab után fejeződött be, azóta nem szereltek össze [[Ford Motor Company|Ford]] modelleket [[Izrael]]ben.
Az Escortok összeszerelése [[1975]] augusztusában vette kezdetét [[Izrael]]ben, ahol a kocsi a legnépszerűbb modellek közé tartozott. A legjobb évét [[1976]]-ban produkálta, amikor 8301 darab készült el. A motorkínálatban csak az 1,1 és az 1,3 literes egység volt kapható, az 1,6 literest nem vezették be az országban. A modellek túlnyomó többségét négyajtós [[limuzin|szedán]] karosszériával adták el. A legritkább az 1,1 literes kétajtós szedán volt, ilyenből mindössze 150 darab készült. A gyártás [[1981]] áprilisában, 12 700 darab után fejeződött be, azóta nem szereltek össze [[Ford Motor Company|Ford]] modelleket [[Izrael]]ben.


====Dél-Afrika====
====Dél-Afrika====


[[Silverton]]ban, [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrikában]] [[1975]] és [[1980]] között szereltek össze második generációs Ford Escortokat, melyek alkatrészei az [[Egyesült Királyság]]ban készültek. A kocsik eleinte 1300 L és 1600 GL változatokban készültek, két- és négyajtós karosszériával.<ref name=SAM19>[[#SAM1275|''bigger and better'']], 21. o.</ref> A jobb felszereltségű GL-t színre fújt keréktárcsákkal, szögletes fényszórókkal, tolatólámpákkal és oldalsó díszlécekkel szerelték. Az 1,3 [[liter]]es motor 56 [[lóerő]]s (42 kW), az 1,6 literes pedig 70 [[lóerő]]s (52 kW) volt.<ref name=SAMotor/> [[1979]] elején bemutattak egy 1600 Sport nevű variánst, sportosabb kinézettel és váltóáttételezéssel. Ez az 1,6 literes motoros modell jelenleg is népszerű az országban.
[[Silverton (Pretoria)|Silverton]]ban, [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrikában]] [[1975]] és [[1980]] között szereltek össze második generációs Ford Escortokat, melyek alkatrészei az [[Egyesült Királyság]]ban készültek. A kocsik eleinte 1300 L és 1600 GL változatokban készültek, két- és négyajtós karosszériával.<ref name=SAM19>[[#SAM1275|''bigger and better'']], 21. o.</ref> A jobb felszereltségű GL-t színre fújt keréktárcsákkal, szögletes fényszórókkal, tolatólámpákkal és oldalsó díszlécekkel szerelték. Az 1,3 [[liter]]es motor 56 [[lóerő]]s (42&nbsp;kW), az 1,6 literes pedig 70 [[lóerő]]s (52&nbsp;kW) volt.<ref name=SAMotor/> [[1979]] elején bemutattak egy 1600 Sport nevű variánst, sportosabb kinézettel és váltóáttételezéssel. Ez az 1,6 literes motoros modell jelenleg is népszerű az országban.


<gallery>
<gallery>
207. sor: 207. sor:
===Raliversenyzés===
===Raliversenyzés===


Elődjéhez hasonlóan az Escort második generációja is komoly sikereket ért el a [[rali]] világában. Az első generáció összes versenymodellje megjelent a második generációban is, azzal a különbséggel, hogy a Mexico változat RS emblémát kapott, és [[Otto-motor#Vezérlés|OHV]] helyett OHC vezérlésű 1,6 literes [[Ford Pinto|Pinto]] motort szereltek bele. Megjelent egy Sport nevű modell is, 1,6 literes Crossflow (keresztöblítéses) motorral. Emellett bemutatták az új RS1800-at is, 1790 cm³-es, üzemanyag-befecskendezéses [[Cosworth]] BDE erőforrással szerelve. Utóbbi kimondottan raliversenyzési célokból készült.
Elődjéhez hasonlóan az Escort második generációja is komoly sikereket ért el a [[rali]] világában. Az első generáció összes versenymodellje megjelent a második generációban is, azzal a különbséggel, hogy a Mexico változat RS emblémát kapott, és [[Otto-motor#Vezérlés|OHV]] helyett OHC vezérlésű 1,6 literes [[Ford Pinto|Pinto]] motort szereltek bele. Megjelent egy Sport nevű modell is, 1,6 literes Crossflow (keresztöblítéses) motorral. Emellett bemutatták az új RS1800-at is, 1790&nbsp;cm³-es, üzemanyag-befecskendezéses [[Cosworth]] BDE erőforrással szerelve. Utóbbi kimondottan raliversenyzési célokból készült.


A [[Ford Motor Company|Ford]] gyári csapatának versenyautói több speciális alkatrészt is tartalmaztak. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb a [[szilikon]]-folyadék kenésű középső [[differenciálmű]] volt, mely automatikus nyomatékvektorálású összkerékhajtást hozott létre (a fix négykerékhajtás helyett). Ennek a tervezési folyamatát Tim Howard, a Ford dagenhami részlegének mérnöke vezette. Alapelve jelenleg is visszaköszön a legtöbb összkerékhajtású [[autó]]ban.
A [[Ford Motor Company|Ford]] gyári csapatának versenyautói több speciális alkatrészt is tartalmaztak. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb a [[szilikon]]-folyadék kenésű középső [[differenciálmű]] volt, mely automatikus nyomatékvektorálású összkerékhajtást hozott létre (a fix négykerékhajtás helyett). Ennek a tervezési folyamatát Tim Howard, a Ford dagenhami részlegének mérnöke vezette. Alapelve jelenleg is visszaköszön a legtöbb összkerékhajtású [[autó]]ban.


Az Escort raliautók jellegzetességei voltak a kiszélesített kerékjáratok és a négy plusz szúrófény az éjszakai szakaszokhoz. [[1979]]-ben a [[Cosworth]] BDE motort lecserélte egy BDG kódú 2,0 [[liter]]es egység, [[alumínium]] blokkal, mely 250 [[lóerő]]t (186 kW) adott le. Emellett megerősített, ötlengőkaros felfüggesztés és egyenes fogazású ötsebességes ZF [[sebességváltó]] került az [[autó]]ba, néhány további kisebb módosítás mellett.
Az Escort raliautók jellegzetességei voltak a kiszélesített kerékjáratok és a négy plusz szúrófény az éjszakai szakaszokhoz. [[1979]]-ben a [[Cosworth]] BDE motort lecserélte egy BDG kódú 2,0 [[liter]]es egység, [[alumínium]] blokkal, mely 250 [[lóerő]]t (186&nbsp;kW) adott le. Emellett megerősített, ötlengőkaros felfüggesztés és egyenes fogazású ötsebességes ZF [[sebességváltó]] került az [[autó]]ba, néhány további kisebb módosítás mellett.
[[File:Rétromobile 2011 - Ford Escort Cosworth -6.jpg|thumb|right|Ford Escort RS1800]]
[[File:Rétromobile 2011 - Ford Escort Cosworth -6.jpg|thumb|right|Ford Escort RS1800]]
Az [[autó]] elődjéhez hasonlóan egyeduralkodóvá vált a [[Walesi rali]]ban, [[1975]] és [[1979]] között minden [[Rali-világbajnokság|világbajnoki]] szezonban megnyerve azt. A [[1979-es rali-világbajnokság|rali-világbajnokság 1979-es szezonjában]] [[Björn Waldegård]] az első, [[Hannu Mikkola]] a második, [[Ari Vatanen]] pedig az ötödik helyen végzett Escort R1800-zal versenyezve. Ebben az évben a [[Ford Motor Company|Ford]] megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet, melyre ezt követően egészen [[2006-os rali-világbajnokság|2006]]-ig nem volt példa, amikor [[Marcus Grönholm]] és [[Mikko Hirvonen]] [[Ford Focus]] RS WRC-vel elért sikereinek köszönhetően hódította el a díjat a vállalat. [[1981]]-ben [[Ari Vatanen|Vatanen]] ismét világbajnok lett az RS1800-zal, annak ellenére, hogy ebben az évben mutatkozott be a legendássá váló [[Audi Quattro]]. A [[Ford Motor Company|Ford]] sorozatban hatodszor is a dobogón végzett a konstruktőrök versenyében.
Az [[autó]] elődjéhez hasonlóan egyeduralkodóvá vált a [[Walesi rali]]ban, [[1975]] és [[1979]] között minden [[Rali-világbajnokság|világbajnoki]] szezonban megnyerve azt. A [[1979-es rali-világbajnokság|rali-világbajnokság 1979-es szezonjában]] [[Björn Waldegård]] az első, [[Hannu Mikkola]] a második, [[Ari Vatanen]] pedig az ötödik helyen végzett Escort R1800-zal versenyezve. Ebben az évben a [[Ford Motor Company|Ford]] megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet, melyre ezt követően egészen [[2006-os rali-világbajnokság|2006]]-ig nem volt példa, amikor [[Marcus Grönholm]] és [[Mikko Hirvonen]] [[Ford Focus]] RS WRC-vel elért sikereinek köszönhetően hódította el a díjat a vállalat. [[1981]]-ben [[Ari Vatanen|Vatanen]] ismét világbajnok lett az RS1800-zal, annak ellenére, hogy ebben az évben mutatkozott be a legendássá váló [[Audi Quattro]]. A [[Ford Motor Company|Ford]] sorozatban hatodszor is a dobogón végzett a konstruktőrök versenyében.


A döntött [[poliuretánok|poliuretán]] orrésszel rendelkező RS2000, mely a [[Ford Cortina|Cortina]] 2,0 literes [[Ford Pinto|Pinto]] [[motor]]ját kapta, [[1975]] [[március]]ában debütált az [[Egyesült Királyság]]ban,<ref name=Autocar197501>{{cite journal|title=New Escorts..RS 2000 Revived: Sporting version of new Escort with 2-litre ohc engine and 112 mph maximum speed, developed by FAVO.| journal=Autocar |volume=142 |issue=4089 |page=68 |date=8 March 1975}}</ref> majd [[augusztus]]ban [[Németország]]ban.<ref name=AutoMotoruSport1975>{{cite journal|title=Nasenkorrektur: New von Ford: Escort RS 2000 mit 110 PS (nose correction: New Ford Escort RS 2000 with 110 bhp) |journal=Auto, Motor und Sport | volume=17 | page=11 |date=16 August 1975}}</ref> Gyártása mindkét országban zajlott.<ref name=Autocar197501/> A 110 [[lóerő]]s [[autó]] végsebessége 177 [[A sebesség mértékegységei|km/h]] volt és 8,9 másodperc alatt gyorsult fel álló helyzetből 100 km/h-ra.<ref name=AutoMotoruSport1975/> A 2,0 [[liter]]es motor könnyedén beszerelhető volt az első generációs Escortokba is, a [[Ford Sierra|Sierra]] ötsebességes [[sebességváltó]]jával, rali- és egyé sportcélokra.
A döntött [[poliuretánok|poliuretán]] orr-résszel rendelkező RS2000, mely a [[Ford Cortina|Cortina]] 2,0 literes [[Ford Pinto|Pinto]] [[motor]]ját kapta, [[1975]] márciusában debütált az [[Egyesült Királyság]]ban,<ref name=Autocar197501>{{cite journal|title=New Escorts..RS 2000 Revived: Sporting version of new Escort with 2-litre ohc engine and 112 mph maximum speed, developed by FAVO.|url=https://archive.org/details/sim_autocar_1975-03-08_142_4089/page/68| journal=Autocar |volume=142 |issue=4089 |page=68 |date=8 March 1975}}</ref> majd augusztusban [[Németország]]ban.<ref name=AutoMotoruSport1975>{{cite journal|title=Nasenkorrektur: New von Ford: Escort RS 2000 mit 110 PS (nose correction: New Ford Escort RS 2000 with 110 bhp) |journal=Auto, Motor und Sport | volume=17 | page=11 |date=16 August 1975}}</ref> Gyártása mindkét országban zajlott.<ref name=Autocar197501/> A 110 [[lóerő]]s [[autó]] végsebessége 177 [[A sebesség mértékegységei|km/h]] volt és 8,9 másodperc alatt gyorsult fel álló helyzetből 100&nbsp;km/h-ra.<ref name=AutoMotoruSport1975/> A 2,0 [[liter]]es motor könnyedén beszerelhető volt az első generációs Escortokba is, a [[Ford Sierra|Sierra]] ötsebességes [[sebességváltó]]jával, rali- és egyéb sportcélokra.


====Rali világbajnokság – versenygyőzelmek====
====Rali világbajnokság – versenygyőzelmek====
377. sor: 377. sor:
| képaláírás =
| képaláírás =
| gyártó =
| gyártó =
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}}[[Saarlouis]], [[Németország]]<ref name="autogenerated2">{{cite web|url=http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=47 |title=Facilities &#124; Ford Motor Company Newsroom |publisher=Media.ford.com |accessdate=2017-02-25}}</ref><br>{{zászló|Spanyolország}} [[Almussafes]], [[Spanyolország]]<ref name="autogenerated1">{{cite web|url=http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=122 |title=Facilities &#124; Ford Motor Company Newsroom |publisher=Media.ford.com |accessdate=2017-02-25}}</ref><br>{{zászló|Brazília}} [[São Bernardo do Campo]], [[Brazília]]
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}}[[Saarlouis]], [[Németország]]<ref name="autogenerated2">{{cite web |url=http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=47 |title=Facilities &#124; Ford Motor Company Newsroom |publisher=Media.ford.com |accessdate=2017-02-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100902044549/http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=47 |archivedate=2010-09-02 }}</ref><br>{{zászló|Spanyolország}} [[Almussafes]], [[Spanyolország]]<ref name="autogenerated1">{{cite web|url=http://media.ford.com/plant_display.cfm?plant_id=122 |title=Facilities &#124; Ford Motor Company Newsroom |publisher=Media.ford.com |accessdate=2017-02-25}}</ref><br>{{zászló|Brazília}} [[São Bernardo do Campo]], [[Brazília]]
| év = [[1980]] – [[1986]]
| év = [[1980]] – [[1986]]
| modellvariánsok = Három- és ötajtós [[ferde hátú (autó)|ferde hátú]]<br>Három- és ötajtós [[kombi]]<br>Kétajtós [[kabrió]]<br>Háromajtós kisáruszállító
| modellvariánsok = Három- és ötajtós [[ferde hátú]]<br>Három- és ötajtós [[kombi]]<br>Kétajtós [[kabrió]]<br>Háromajtós kisáruszállító
| kategória = Alsó középkategóriás autó
| kategória = Alsó középkategóriás autó
| tervező = [[Uwe Bahnsen]]<br>[[Patrick Le Quément]]
| tervező = [[Uwe Bahnsen]]<br>[[Patrick Le Quément]]
404. sor: 404. sor:
}}
}}


Az "Erika" gyári kódnév alatt fejlesztett modellt [[1980]] [[szeptember]]ében mutatták be, mely a [[Ford Motor Company|Ford]] [[európa]]i részlegének mindössze a második elsőkerék-meghajtású [[autó]]ja lett. Eredetileg kódnévhez hasonlóan a modellnév is "Ford Erika" lett volna, de végül a gyár mégis megtartotta az Escort elnevezést. Ennek okáról nincs hivatalos feljegyzés, de egyesek szerint a [[Egyesült Királyság|britek]] nem voltak hajlandók lemondani a kimondottan sikeres Escort névről, míg mások szerint a [[Németország|németek]] vetették el az új modellnév ötletét, mivel úgy gondolták, sokan a [[Waffen-SS]]-hez köthető [[Erika (dal)|Erika]] című dalra asszociálnának róla.<ref name="salon81">{{Cite journal | ref = AJ81 | editor = Costa, André & Georges-Michel Fraichard | date = September 1981 | issue = 14 & 15 | department = Salon 1981: Toutes les Voitures du Monde | page = 80 | work = l'Auto Journal | publisher = Homme N°1 | location = Paris | language = francia }}</ref> Az [[Észak-Amerika|észak-amerikai]] [[Ford Escort (Észak-Amerika)|Escort]] ekkor került a piacra, melynek volt néhány közös műszaki vonása az [[európa]]i változattal. Az Escort eladási adatai még tovább növekedtek az [[Egyesült Királyság]]ban, és [[1982]]-re megelőzte az öregedő [[Ford Cortina|Cortinát]], az ország legkelendőbb modelljévé válva.
Az "Erika" gyári kódnév alatt fejlesztett modellt [[1980]] szeptemberében mutatták be, mely a [[Ford Motor Company|Ford]] [[európa]]i részlegének mindössze a második elsőkerék-meghajtású [[autó]]ja lett. Eredetileg kódnévhez hasonlóan a modellnév is "Ford Erika" lett volna, de végül a gyár mégis megtartotta az Escort elnevezést. Ennek okáról nincs hivatalos feljegyzés, de egyesek szerint a [[Egyesült Királyság|britek]] nem voltak hajlandók lemondani a kimondottan sikeres Escort névről, míg mások szerint a [[Németország|németek]] vetették el az új modellnév ötletét, mivel úgy gondolták, sokan a [[Waffen-SS]]-hez köthető [[Erika (dal)|Erika]] című dalra asszociálnának róla.<ref name="salon81">{{Cite journal | ref = AJ81 | editor = Costa, André & Georges-Michel Fraichard | date = September 1981 | issue = 14 & 15 | department = Salon 1981: Toutes les Voitures du Monde | page = 80 | work = l'Auto Journal | publisher = Homme N°1 | location = Paris | language = francia }}</ref> Az [[Észak-Amerika|észak-amerikai]] [[Ford Escort (Észak-Amerika)|Escort]] ekkor került a piacra, melynek volt néhány közös műszaki vonása az [[európa]]i változattal. Az Escort eladási adatai még tovább növekedtek az [[Egyesült Királyság]]ban, és [[1982]]-re megelőzte az öregedő [[Ford Cortina|Cortinát]], az ország legkelendőbb modelljévé válva.


Míg az Escort második generációja tulajdonképpen csak egy felújított változata volt az elsőnek, addig a harmadikat az alapoktól kezdve teljesen újratervezték. Ennek eredményeképp egy fejlett technológiájúnak és hatékony üzemanyag-felhasználásúnak számító kocsi jött létre, melyet a [[Ford Motor Company|Ford]] a [[Volkswagen Golf]] riválisának szánt. Az [[autó]]t ''"Simple is Efficient"'' (az egyszerűség hatékony) szlogennel népszerűsítették. Az elődökhöz képesti legnagyobb különbség az volt, hogy az új Escort elsőkerék-meghajtású lett, és a [[limuzin|szedán]] helyett [[ferde hátú (autó)|ferde hátú]] alapkarosszériát kapott. A gyárnak addig mindössze egy elsőkerék-hajtású modellje volt, az [[1976]]-ban debütáló [[Ford Fiesta|Fiesta]], és ferde hátúakból is mindössze egy szerepelt korábban a kínálatban, a [[Ford Capri|Crapri]].
Míg az Escort második generációja tulajdonképpen csak egy felújított változata volt az elsőnek, addig a harmadikat az alapoktól kezdve teljesen újratervezték. Ennek eredményeképp egy fejlett technológiájúnak és hatékony üzemanyag-felhasználásúnak számító kocsi jött létre, melyet a [[Ford Motor Company|Ford]] a [[Volkswagen Golf]] riválisának szánt. Az [[autó]]t ''"Simple is Efficient"'' (az egyszerűség hatékony) szlogennel népszerűsítették. Az elődökhöz képesti legnagyobb különbség az volt, hogy az új Escort elsőkerék-meghajtású lett, és a [[limuzin|szedán]] helyett [[ferde hátú]] alapkarosszériát kapott. A gyárnak addig mindössze egy elsőkerék-hajtású modellje volt, az [[1976]]-ban debütáló [[Ford Fiesta|Fiesta]], és ferde hátúakból is mindössze egy szerepelt korábban a kínálatban, a [[Ford Capri|Crapri]].


A harmadik generáció külső kialakítása követte a [[Ford Motor Company|Ford]] akkori dizájnnyelvezetét, például a zsalus [[fekete]] hűtőráccsal és a recés burájú hátsólámpákkal. Érdemes még megemlíteni a csomagtartófedél végének egyedi kialakítását (Aeroback), mely 0,37-ra csökkentette a kocsi [[légellenállás]]i együtthatóját, mellyel bemutatásakor kategóriavezető volt. Ezt a technológiát később a [[Ford Scorpio|Scorpióban]] és a [[Ford Sierra|Sierrában]] fejlesztette tovább a gyár.
A harmadik generáció külső kialakítása követte a [[Ford Motor Company|Ford]] akkori dizájnnyelvezetét, például a zsalus [[fekete]] hűtőráccsal és a recés burájú hátsólámpákkal. Érdemes még megemlíteni a csomagtartófedél végének egyedi kialakítását (Aeroback), mely 0,37-ra csökkentette a kocsi [[légellenállás]]i együtthatóját, mellyel bemutatásakor kategóriavezető volt. Ezt a technológiát később a [[Ford Scorpio|Scorpióban]] és a [[Ford Sierra|Sierrában]] fejlesztette tovább a gyár.


Szintén újdonságnak számítottak a felülvezérelt 1,3 és 1,6 [[liter]]es CVH [[motor]]ok. Ezek mellett egy Kent-alapú felülszelepelt, alulvezérelt "Valencia" nevű 1,1 [[liter]]es motor is kapható volt, amit a [[Ford Fiesta|Fiestában]] is alkalmaztak. Néhány piacon rövid ideig a CVH-ból is kapható volt egy 1,1 literes változat, de ennek gyártását [[1982]]-ben leállították. Az új Escortból az elődökből ismert [[laprugó]]s hátsó felfüggesztés is kikerült, és mind elöl, mind hátul független felfüggesztéssel szerelték. A kocsit [[1981]]-ben megválasztották az [[Az Év Autója|Év Autójának]]. A szavazáson a [[Fiat Panda]] végzett a második, az [[Austin Metro]] pedig a harmadik helyen.<ref>{{cite web|url=http://www.caroftheyear.org/previous-winners/1981_1/coty |title=Previous winners |publisher=Car of the year |date= |accessdate=2017-02-25}}</ref>
Szintén újdonságnak számítottak a felülvezérelt 1,3 és 1,6 [[liter]]es CVH [[motor]]ok. Ezek mellett egy Kent-alapú felülszelepelt, alulvezérelt "Valencia" nevű 1,1 [[liter]]es motor is kapható volt, amit a [[Ford Fiesta|Fiestában]] is alkalmaztak. Néhány piacon rövid ideig a CVH-ból is kapható volt egy 1,1 literes változat, de ennek gyártását [[1982]]-ben leállították. Az új Escortból az elődökből ismert [[laprugó]]s hátsó felfüggesztés is kikerült, és mind elöl, mind hátul független felfüggesztéssel szerelték. A kocsit [[1981]]-ben megválasztották az [[Az Év Autója|Év Autójának]]. A szavazáson a [[Fiat Panda]] végzett a második, az [[Austin Metro]] pedig a harmadik helyen.<ref>{{cite web |url=http://www.caroftheyear.org/previous-winners/1981_1/coty |title=Previous winners |publisher=Car of the year |date= |accessdate=2017-02-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120101121344/http://www.caroftheyear.org/previous-winners/1981_1/coty |archivedate=2012-01-01 }}</ref>


Bemutatásakor az [[autó]] alap (Popular), L, GL, Ghia és XR3 felszereltségi csomagokkal volt kapható. [[1982]] közepétől elérhetővé vált egy új, ötsebességes manuális [[sebességváltó]] a teljes kínálathoz, mely az 1,6 literes változatok esetén az alapfelszereltség része volt, az 1,3 literesekhez pedig felárért volt megrendelhető. Számos kiegészítő felszerelés és berendezés volt válaszható, ilyen volt többek között a dönthető és csúsztatható napfénytető, a központi zár és az [[elektromosság|elektromos]] ablakemelő. Az alap és L felszereltségű modelleken kívül minden Escortba került egy ellenőrzőlámpa-rendszer, mely az alacsony üzemanyagszintre, [[motorolaj]]szintre, hűtőfolyadékszintre, ablakmosófolyadék-szintre, illetve a [[fékbetét]]ek kopására figyelmeztetett. Az [[Ford Escort (Észak-Amerika)|észak-amerikai Escortokkal]] ellentétben az [[európa]]i darabokhoz nem volt rendelhető szervokormány. Az [[1983]]-as modellévben az 1,6 literes [[motor]]ral szerelt darabokhoz elérhetővé vált a kimondottan az amerikai változathoz kifejlesztett háromsebességes ATX automata [[sebességváltó]].
Bemutatásakor az [[autó]] alap (Popular), L, GL, Ghia és XR3 felszereltségi csomagokkal volt kapható. [[1982]] közepétől elérhetővé vált egy új, ötsebességes manuális [[sebességváltó]] a teljes kínálathoz, mely az 1,6 literes változatok esetén az alapfelszereltség része volt, az 1,3 literesekhez pedig felárért volt megrendelhető. Számos kiegészítő felszerelés és berendezés volt választható, ilyen volt többek között a dönthető és csúsztatható napfénytető, a központi zár és az [[elektromosság|elektromos]] ablakemelő. Az alap és L felszereltségű modelleken kívül minden Escortba került egy ellenőrzőlámpa-rendszer, mely az alacsony üzemanyagszintre, [[motorolaj]]szintre, hűtőfolyadékszintre, ablakmosófolyadék-szintre, illetve a [[fékbetét]]ek kopására figyelmeztetett. Az [[Ford Escort (Észak-Amerika)|észak-amerikai Escortokkal]] ellentétben az [[európa]]i darabokhoz nem volt rendelhető szervokormány. Az [[1983]]-as modellévben az 1,6 literes [[motor]]ral szerelt darabokhoz elérhetővé vált a kimondottan az amerikai változathoz kifejlesztett háromsebességes ATX automata [[sebességváltó]].


[[1983]] [[augusztus]]ában megjelent egy új, 1,6 literes [[dízelmotor]]. Az [[Anglia|Angliában]], [[Dagenham]]ben fejlesztett motor az L és GL felszereltségű [[autó]]khoz volt elérhető, és a mai viszonyokhoz képest is kedvező üzemanyag-fogyasztási értékeket produkált. [[Teljesítmény]]e azonban meglehetősen alacsony, mindössze 54 [[lóerő]]s (40 kW) volt, és mindössze 140 km/h-ig gyorsította a kocsit.
[[1983]] augusztusában megjelent egy új, 1,6 literes [[dízelmotor]]. Az [[Anglia|Angliában]], [[Dagenham]]ben fejlesztett motor az L és GL felszereltségű [[autó]]khoz volt elérhető, és a mai viszonyokhoz képest is kedvező üzemanyag-fogyasztási értékeket produkált. [[Teljesítmény]]e azonban meglehetősen alacsony, mindössze 54 [[lóerő]]s (40&nbsp;kW) volt, és mindössze 140&nbsp;km/h-ig gyorsította a kocsit.


Az [[Az Év Autója|Év Autója]] díj és a kedvező eladási adatok ellenére a szaksajtó eleinte meglehetősen rossz véleménnyel volt az Escort felfüggesztéséről, melyet a pozitív első és a negatív hátsó kerékdőlésszög miatt "ikszlábúnak" is csúfoltak. A harmadik generáció hamar hírhedté vált kemény és kényelmetlen menettulajdonságairól. A problémát az [[1984]]-es modellévre sikerült megoldani, az Escort alapú [[Ford Orion|Orionból]] származó felfüggesztés-alkatrészekkel, valamint a nagyobb [[Ford Sierra|Sierrából]] átvett [[fogasléc|kormányműfogasléccel]].
Az [[Az Év Autója|Év Autója]] díj és a kedvező eladási adatok ellenére a szaksajtó eleinte meglehetősen rossz véleménnyel volt az Escort felfüggesztéséről, melyet a pozitív első és a negatív hátsó kerékdőlésszög miatt "ikszlábúnak" is csúfoltak. A harmadik generáció hamar hírhedtté vált kemény és kényelmetlen menettulajdonságairól. A problémát az [[1984]]-es modellévre sikerült megoldani, az Escort alapú [[Ford Orion|Orionból]] származó felfüggesztés-alkatrészekkel, valamint a nagyobb [[Ford Sierra|Sierrából]] átvett [[fogasléc|kormányműfogasléccel]].


Az Escort [[kombi]] változata eleinte csak háromajtós karosszériával volt kapható, majd [[1983]]-ban megjelent az ötajtós változat is. Az elődöktől eltérően [[Limuzin|szedán]] változat nem készült az [[autó]]ból, ezt az űrt kívánta betölteni a szintén [[1983]]-ban bemutatott [[Ford Orion|Orion]], mely a [[ferde hátú (autó)|ferde hátú]] Escorttal azonos műszaki alapokra épült, de magasabb presztízsű modellnek számított, amit az is jelzett, hogy az 1,1 literes [[motor]] nem volt kapható hozzá. Az [[Ford Orion|Orion]] egyúttal a [[Ford Cortina|Cortinát]] is helyettesítette a [[Ford Motor Company|Ford]] [[limuzin|szedán]] kínálatában, mivel az [[1982]]-ben megszüntetett modell utódjából, a [[Ford Sierra|Sierrából]] sem létezett még ekkoriban lépcsős hátú változat.
Az Escort [[kombi]] változata eleinte csak háromajtós karosszériával volt kapható, majd [[1983]]-ban megjelent az ötajtós változat is. Az elődöktől eltérően [[Limuzin|szedán]] változat nem készült az [[autó]]ból, ezt az űrt kívánta betölteni a szintén [[1983]]-ban bemutatott [[Ford Orion|Orion]], mely a [[ferde hátú]] Escorttal azonos műszaki alapokra épült, de magasabb presztízsű modellnek számított, amit az is jelzett, hogy az 1,1 literes [[motor]] nem volt kapható hozzá. Az [[Ford Orion|Orion]] egyúttal a [[Ford Cortina|Cortinát]] is helyettesítette a [[Ford Motor Company|Ford]] [[limuzin|szedán]] kínálatában, mivel az [[1982]]-ben megszüntetett modell utódjából, a [[Ford Sierra|Sierrából]] sem létezett még ekkoriban lépcsős hátú változat.


Szintén [[1983]]-ban került piacra a [[kabrió]] variáns, melynek karosszériáját a [[Karmann]] karosszériaépítő vállalat készítette. Ez volt a [[Ford Motor Company|Ford]] [[európa]]i részlegének első [[kabrió]]ja az [[1960-as évek]]beli [[Ford Corsair|Corsair]] óta. Az Escort Cabriolet eleinte XR3i és Ghia felszereltségi csomaggal is kapható volt, de a Ghia változatot később elvetették.
Szintén [[1983]]-ban került piacra a [[kabrió]] variáns, melynek karosszériáját a [[Karmann]] karosszériaépítő vállalat készítette. Ez volt a [[Ford Motor Company|Ford]] [[európa]]i részlegének első [[kabrió]]ja az [[1960-as évek]]beli [[Ford Corsair|Corsair]] óta. Az Escort Cabriolet eleinte XR3i és Ghia felszereltségi csomaggal is kapható volt, de a Ghia változatot később elvetették.


[[1989]] [[december]]ében a harmadik generációs Escort volt a leggyakoribb [[autó]] az [[Egyesült Királyság]] útjain, az akkori adatok szerint ugyanis csaknem 1,5 millió forgalomban lévő darab volt belőlük az országban.<ref>{{cite web|url=http://rds.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/fcpu33.pdf |title=Car theft in England and Wales: the Home Office car theft index |format=PDF |date= |accessdate=2010-12-04 |deadurl=yes |archiveurl=https://web.archive.org/web/20111007102248/http://rds.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/fcpu33.pdf |archivedate=2011-10-07 |df= }}</ref>
[[1989]] decemberében a harmadik generációs Escort volt a leggyakoribb [[autó]] az [[Egyesült Királyság]] útjain, az akkori adatok szerint ugyanis csaknem 1,5 millió forgalomban lévő darab volt belőlük az országban.<ref>{{cite web|url=http://rds.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/fcpu33.pdf |title=Car theft in England and Wales: the Home Office car theft index |format=PDF |date= |accessdate=2010-12-04 |deadurl=yes |archiveurl=https://web.archive.org/web/20111007102248/http://rds.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/fcpu33.pdf |archivedate=2011-10-07 |df= }}</ref>


===Sportváltozatok===
===Sportváltozatok===


A [[Ford Motor Company|Ford]] szerette volna felvenni a versenyt a [[Volkswagen Golf]] GTi változatával, ezért bemutatta a sportos '''XR3'''-at. A sportosabb hangolású futómű és a sportos külső kiegészítők mellett az [[autó]]ba eleinte az 1,6 literes CVH motor nagyobb [[teljesítmény]]ű változatát szerelték, duplatorkú Weber [[porlasztó|karburátorral]]. [[1982]] [[október]]ében jelent meg az üzemanyag-befecskendezős változat, mely az '''XR3i''' nevet kapta. Fél évvel korábban debütált a szintén injektoros, RS1600i nevű limitált példányszámú (8659 db) variáns. A [[Köln]]ben tervezett RS [[számítógép]] által vezérelt gyújtást és módosított hengerfejet kapott, aminek köszönhetően teljesítménye 115 [[lóerő]]re (85 kW) nőtt.
A [[Ford Motor Company|Ford]] szerette volna felvenni a versenyt a [[Volkswagen Golf]] GTi változatával, ezért bemutatta a sportos '''XR3'''-at. A sportosabb hangolású futómű és a sportos külső kiegészítők mellett az [[autó]]ba eleinte az 1,6 literes CVH motor nagyobb [[teljesítmény]]ű változatát szerelték, duplatorkú Weber [[porlasztó|karburátorral]]. [[1982]] októberében jelent meg az üzemanyag-befecskendezős változat, mely az '''XR3i''' nevet kapta. Fél évvel korábban debütált a szintén injektoros, RS1600i nevű limitált példányszámú (8659 db) variáns. A [[Köln]]ben tervezett RS [[számítógép]] által vezérelt gyújtást és módosított hengerfejet kapott, aminek köszönhetően teljesítménye 115 [[lóerő]]re (85&nbsp;kW) nőtt.


[[1984]] [[október]]ében elkészült az RS Turbo nevű [[turbófeltöltő]]s változat, mely 132 [[lóerő]]s (97 kW) [[teljesítmény]] leadására volt képes.<ref name=TAM85>{{cite book | title = Quattroruote: Tutte le Auto del Mondo 1985 | editor = Mastrostefano, Raffaele | publisher = Editoriale Domus S.p.A | ref = TAM85 | year = 1985 | page = 400 | language = olasz | location = Milano | isbn = 88-7212-012-8 }}</ref> Az RS Turbo [[1985]] elején került piacra, de sokakban csalódást keltett, mivel bemutatását többször elhalasztották, illetve felépítése miatt is komoly kritikákat kapott.<ref name=Echap>{{cite journal | journal = Echappement | date = April 1985 | number = 198 | ref = AB85 | title = Dans la lignée | trans_title = Keeping with tradition | last = Bernardet | first = Alain | pages = 66–67 | publisher = Michael Hommell | location = Párizs, Franciaország | language = francia }}</ref> A kocsi első sorozatából mindössze 5000 darab készült, és csak néhány [[európa]]i országban árulták. Az RS 1600i könnyűfémfelnijei kerültek rá, [[Recaro]] sportüléseket és részlegesen önzáró [[differenciálmű]]vet szereltek bele.<ref name=Echap/> Egy kivételével mindegyik [[fehér]] fényezéssel készült, az egyetlen [[fekete]] példányt kimondottan [[Diána walesi hercegné|Diana hercegnő]] számára gyártották.<ref>{{cite web | url = http://www.gocompare.com/covered/2013/203727/a-short-history-of-the-ford-escort/ | title = A short history of... the Ford Escort | first = Daniel | last = Bevins | accessdate = 2017-02-26 | date = 2013-08-20 | publisher = gocompare.com | work = Covered mag }}</ref> A második sorozat az [[1986]]-os facelift után jelent meg.
[[1984]] októberében elkészült az RS Turbo nevű [[turbófeltöltő]]s változat, mely 132 [[lóerő]]s (97&nbsp;kW) [[teljesítmény]] leadására volt képes.<ref name=TAM85>{{cite book | title = Quattroruote: Tutte le Auto del Mondo 1985 | editor = Mastrostefano, Raffaele | publisher = Editoriale Domus S.p.A | ref = TAM85 | year = 1985 | page = 400 | language = olasz | location = Milano | isbn = 88-7212-012-8 }}</ref> Az RS Turbo [[1985]] elején került piacra, de sokakban csalódást keltett, mivel bemutatását többször elhalasztották, illetve felépítése miatt is komoly kritikákat kapott.<ref name=Echap>{{cite journal | journal = Echappement | date = April 1985 | number = 198 | ref = AB85 | title = Dans la lignée | trans_title = Keeping with tradition | last = Bernardet | first = Alain | pages = 66–67 | publisher = Michael Hommell | location = Párizs, Franciaország | language = francia }}</ref> A kocsi első sorozatából mindössze 5000 darab készült, és csak néhány [[európa]]i országban árulták. Az RS 1600i könnyűfémfelnijei kerültek rá, [[Recaro]] sportüléseket és részlegesen önzáró [[differenciálmű]]vet szereltek bele.<ref name=Echap/> Egy kivételével mindegyik [[fehér]] fényezéssel készült, az egyetlen [[fekete]] példányt kimondottan [[Diána walesi hercegné|Diana hercegnő]] számára gyártották.<ref>{{cite web | url = http://www.gocompare.com/covered/2013/203727/a-short-history-of-the-ford-escort/ | title = A short history of... the Ford Escort | first = Daniel | last = Bevins | accessdate = 2017-02-26 | date = 2013-08-20 | publisher = gocompare.com | work = Covered mag | archiveurl = https://web.archive.org/web/20170308131444/http://www.gocompare.com/covered/2013/203727/a-short-history-of-the-ford-escort | archivedate = 2017-03-08 }}</ref> A második sorozat az [[1986]]-os facelift után jelent meg.


====RS 1700T====
====RS 1700T====


A '''Ford Escort RS 1700T''' egy hátsókerék-meghajtású prototípus volt, melyet a [[Ford Motor Company|Ford]] tervezett [[1980]]-ban a B csoportos ralibajnokságban való részvételre. A harmadik generációs Escorton alapuló prototípusokba 1,8 literes, [[turbófeltöltő]]s [[Cosworth]] motorok kerültek, melyek csúcsteljesítménye több mint 300 [[lóerő]] (224 kW) volt. [[1982]]-ben egy 2,4 literes [[Hart Racing Engines|Hart]] motoros változat is elkészült. A motor alapjául egy [[Formula–2]]-es egység szolgált. A tervezés során fellépő állandó problémák miatt azonban a [[Ford Motor Company|Ford]] úgy döntött, hogy lemond a harmadik generációs Escort alapján készülő versenyautókról, és teljesen az alapoktól tervez egy új, négykerék-meghajtású [[autó]]t, mely képes felvenni a versenyt az [[Audi Quattro|Audi Quattróval]]. Így jött létre a legendássá vált [[Ford RS200]].
A '''Ford Escort RS 1700T''' egy hátsókerék-meghajtású prototípus volt, melyet a [[Ford Motor Company|Ford]] tervezett [[1980]]-ban a B csoportos ralibajnokságban való részvételre. A harmadik generációs Escorton alapuló prototípusokba 1,8 literes, [[turbófeltöltő]]s [[Cosworth]] motorok kerültek, melyek csúcsteljesítménye több mint 300 [[lóerő]] (224&nbsp;kW) volt. [[1982]]-ben egy 2,4 literes [[Hart Racing Engines|Hart]] motoros változat is elkészült. A motor alapjául egy [[Formula–2]]-es egység szolgált. A tervezés során fellépő állandó problémák miatt azonban a [[Ford Motor Company|Ford]] úgy döntött, hogy lemond a harmadik generációs Escort alapján készülő versenyautókról, és teljesen az alapoktól tervez egy új, négykerék-meghajtású [[autó]]t, mely képes felvenni a versenyt az [[Audi Quattro|Audi Quattróval]]. Így jött létre a legendássá vált [[Ford RS200]].


===Haszongépjármű-változatok===
===Haszongépjármű-változatok===


A háromajtós Escort Van új generációja [[1981]] [[február]]jában jelent meg a piacokon. A késlekedést az okozta, hogy a generációváltáskor a kereskedésekben még számos eladásra váró második generációs Van állt.<ref name=truck>{{cite journal | journal = TRUCK | date = May 1982 | ref = truck82 | page = 79 | last = Minnis | first = Peter | title = Long Term Test: A van for all seasons | location = London, Egyesült Királyság | publisher = FF Publishing Ltd }}</ref> A duplaszárnyú hátsó ajtókkal szerelt harmadik generációs Escort Van egyik sajátossága volt, hogy az első oldalablakok mögött egy további kisebb ablak kapott helyet, elősegítve a vezető jobb kilátását, mely ezek nélkül meglehetősen korlátozott lett volna.<ref name=truck/> A kisáruszállító változat alapján létrejött egy pickup is, [[Ford Bantam|Bantam]] néven, amit [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrikában]] gyártottak.<ref name="IMB">[https://books.google.co.uk/books?id=zY21AAAAIAAJ&dq=%22Ford+Bantam%22+Mazda+South+Africa&focus=searchwithinvolume&q=%22Ford+Bantam%22+ ''International Motor Business''], 137-140. sz., African Business Publications, 1989, 114. o.</ref>
A háromajtós Escort Van új generációja [[1981]] februárjában jelent meg a piacokon. A késlekedést az okozta, hogy a generációváltáskor a kereskedésekben még számos eladásra váró második generációs Van állt.<ref name=truck>{{cite journal | journal = TRUCK | date = May 1982 | ref = truck82 | page = 79 | last = Minnis | first = Peter | title = Long Term Test: A van for all seasons | location = London, Egyesült Királyság | publisher = FF Publishing Ltd }}</ref> A duplaszárnyú hátsó ajtókkal szerelt harmadik generációs Escort Van egyik sajátossága volt, hogy az első oldalablakok mögött egy további kisebb ablak kapott helyet, elősegítve a vezető jobb kilátását, mely ezek nélkül meglehetősen korlátozott lett volna.<ref name=truck/> A kisáruszállító változat alapján létrejött egy pickup is, [[Ford Bantam|Bantam]] néven, amit [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrikában]] gyártottak.<ref name="IMB">[https://books.google.co.uk/books?id=zY21AAAAIAAJ&dq=%22Ford+Bantam%22+Mazda+South+Africa&focus=searchwithinvolume&q=%22Ford+Bantam%22+ ''International Motor Business''], 137-140. sz., African Business Publications, 1989, 114. o.</ref>


===Latin-Amerika===
===Latin-Amerika===


Az Escort gyártása [[1983]] [[július]]ában kezdődött meg [[Brazília|Brazíliában]], ahol 1341 és 1555 cm³-es, [[Renault]]-alapú Ford CHT [[motor]]okkal szerelték őket. Ezek közül mindkettő elérhető volt [[etanol]] üzemanyagú változatban is, melyek teljesítménye némileg magasabb volt.<ref name=TAM852>''[[#TAM85|Tutte le Auto del Mondo 1985]]'', 383–384 o.</ref> A [[Brazília|brazil]] gyártású Escortokat [[1983]] és [[1986]] között [[Svédország]]ba, [[Norvégia|Norvégiába]] és [[Finnország]]ba is exportálták, ahol a [[Németország]]ban gyártott, alacsony árú Escort L modelleket váltották. Ezeknek az [[autó]]knak azonban meglehetősen rossz volt a megítélésük [[Skandinávia|Skandináviában]], elsősorban a [[rozsda|rozsdásodásra]] való hajlam és a [[Renault]]-alapú motor nedvesperselyes kialakításából adódó problémák miatt. Emellett a [[Brazília|brazil]] motorokat úgy tervezték, hogy 15-20%-os [[etanol]]tartalmú [[benzin]]nel működjenek, így a tisztán benzines üzem is problémákhoz vezetett.<ref>{{cite web | title = My cars through the years | url = http://oye.no/My_cars.htm | last = Øye | first = Geir Olav | accessdate = 2017-02-26 }}</ref> A [[Dél-Amerika|dél-amerikai]] hőség miatt a [[Brazília|Brazíliában]] gyártott háromajtós Escortok hátsó ablakai kibillenthetők voltak, szemben az [[európa]]i változatokkal. Az LX felszereltségű modellek [[Svájc]]ban is kaphatók voltak, de kizárólag a nagyobb hengerűrtartalmú motorral.<ref name="AR85">{{cite journal | title = Automobil Revue 1985 | ref = AR85 | editor-last = Büschi | editor-first = Hans-Ulrich | publisher = Hallwag, AG | language = German/French | page = 64 | location = Berne, Switzerland | volume = 80 | date = 7 March 1985 | isbn = 3-444-06081-5 }}</ref> [[Brazília|Brazíliában]] volt egy XR-3 nevű sportváltozat, mely csak [[etanol]]os üzemű változatban volt elérhető. A kocsik három- és ötajtós [[ferde hátú (autó)|ferde hátú]] karosszériával voltak kaphatók, de később megjelent egy kétajtós [[limuzin|szedán]] is, [[Ford Verona]]/[[Volkswagen Apollo]] néven. Ez teljesen más volt, mint az [[Európa|Európában]] az Escort szedán változataként ismert [[Ford Orion|Orion]].
Az Escort gyártása [[1983]] júliusában kezdődött meg [[Brazília|Brazíliában]], ahol 1341 és 1555&nbsp;cm³-es, [[Renault]]-alapú Ford CHT [[motor]]okkal szerelték őket. Ezek közül mindkettő elérhető volt [[etanol]] üzemanyagú változatban is, melyek teljesítménye némileg magasabb volt.<ref name=TAM852>''[[#TAM85|Tutte le Auto del Mondo 1985]]'', 383–384 o.</ref> A [[Brazília|brazil]] gyártású Escortokat [[1983]] és [[1986]] között [[Svédország]]ba, [[Norvégia|Norvégiába]] és [[Finnország]]ba is exportálták, ahol a [[Németország]]ban gyártott, alacsony árú Escort L modelleket váltották. Ezeknek az [[autó]]knak azonban meglehetősen rossz volt a megítélésük [[Skandinávia|Skandináviában]], elsősorban a [[rozsda|rozsdásodásra]] való hajlam és a [[Renault]]-alapú motor nedvesperselyes kialakításából adódó problémák miatt. Emellett a [[Brazília|brazil]] motorokat úgy tervezték, hogy 15-20%-os [[etanol]]tartalmú [[benzin]]nel működjenek, így a tisztán benzines üzem is problémákhoz vezetett.<ref>{{cite web | title = My cars through the years | url = http://oye.no/My_cars.htm | last = Øye | first = Geir Olav | accessdate = 2017-02-26 | archiveurl = https://web.archive.org/web/20140907075000/http://oye.no/My_cars.htm | archivedate = 2014-09-07 }}</ref> A [[Dél-Amerika|dél-amerikai]] hőség miatt a [[Brazília|Brazíliában]] gyártott háromajtós Escortok hátsó ablakai kibillenthetők voltak, szemben az [[európa]]i változatokkal. Az LX felszereltségű modellek [[Svájc]]ban is kaphatók voltak, de kizárólag a nagyobb hengerűrtartalmú motorral.<ref name="AR85">{{cite journal | title = Automobil Revue 1985 | ref = AR85 | editor-last = Büschi | editor-first = Hans-Ulrich | publisher = Hallwag, AG | language = German/French | page = 64 | location = Berne, Switzerland | volume = 80 | date = 7 March 1985 | isbn = 3-444-06081-5 }}</ref> [[Brazília|Brazíliában]] volt egy XR-3 nevű sportváltozat, mely csak [[etanol]]os üzemű változatban volt elérhető. A kocsik három- és ötajtós [[ferde hátú]] karosszériával voltak kaphatók, de később megjelent egy kétajtós [[limuzin|szedán]] is, [[Ford Verona]]/[[Volkswagen Apollo]] néven. Ez teljesen más volt, mint az [[Európa|Európában]] az Escort szedán változataként ismert [[Ford Orion|Orion]].


===Dél-Afrika===
===Dél-Afrika===


Az új Escort [[1981]] [[március]]ában jelent meg a [[Dél-afrikai Köztársaság]]ban, 1,3 és 1,6 literes motorokkal a kínálatban. Az ottani változatok néhány apró részletben különböztek az [[Európa|Európában]] ismert modellektől, a helyi beszerelésű alkatrészekre vonatkozó szabályozások miatt.<ref>''[[#TAM85|Tutte le Auto del Mondo 1985]]'', 427–429 o.</ref> A sportos XR3 változat is kapható volt az országban, Ford XR3 néven, Escort XR3 helyett.
Az új Escort [[1981]] márciusában jelent meg a [[Dél-afrikai Köztársaság]]ban, 1,3 és 1,6 literes motorokkal a kínálatban. Az ottani változatok néhány apró részletben különböztek az [[Európa|Európában]] ismert modellektől, a helyi beszerelésű alkatrészekre vonatkozó szabályozások miatt.<ref>''[[#TAM85|Tutte le Auto del Mondo 1985]]'', 427–429 o.</ref> A sportos XR3 változat is kapható volt az országban, Ford XR3 néven, Escort XR3 helyett.


<gallery>
<gallery>
465. sor: 465. sor:
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}} [[Saarlouis]], [[Németország]]<ref name="autogenerated2"/><br>{{zászló|Spanyolország}} [[Almussafes]], [[Spanyolország]]<ref name="autogenerated1"/><br>{{zászló|Brazília}} [[São Bernardo do Campo]], [[Brazília]]<br>{{zászló|Argentína}} [[General Pacheco]], [[Argentína]]<br>{{zászló|Venezuela}} [[Valencia (Venezuela)|Valencia]], [[Venezuela]]
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}} [[Saarlouis]], [[Németország]]<ref name="autogenerated2"/><br>{{zászló|Spanyolország}} [[Almussafes]], [[Spanyolország]]<ref name="autogenerated1"/><br>{{zászló|Brazília}} [[São Bernardo do Campo]], [[Brazília]]<br>{{zászló|Argentína}} [[General Pacheco]], [[Argentína]]<br>{{zászló|Venezuela}} [[Valencia (Venezuela)|Valencia]], [[Venezuela]]
| év = [[1986]] – [[1992]]
| év = [[1986]] – [[1992]]
| modellvariánsok = Három- és ötajtós [[ferde hátú (autó)|ferde hátú]]<br>Három- és ötajtós [[kombi]]<br>Kétajtós [[kabrió]]<br>Háromajtós kisáruszállító
| modellvariánsok = Három- és ötajtós [[ferde hátú]]<br>Három- és ötajtós [[kombi]]<br>Kétajtós [[kabrió]]<br>Háromajtós kisáruszállító
| kategória = Alsó középkategóriás autó
| kategória = Alsó középkategóriás autó
| tervező =
| tervező =
490. sor: 490. sor:
}}
}}


[[1986]] [[március]]ában mutatták be az Escort negyedik generációját, mely nem tartogatott olyan komoly változtatásokat, mint korábban a harmadik generáció. Az "Erika-86" kódnevű [[autó]] könnyedén megkülönböztethető volt elődjétől modernizált orrészéről és a sima felületű hátsólámpáiról. Belül néhány kisebb változtatás mellett a műszerfal is némileg átalakult. Az opcionálisan rendelhető új berendezések közé tartozott egy mechanikus [[ABS]] (alapfelszereltség az RS Turbo modelleken), az üzemanyag-befecskendezős modellek esetén egy üzemanyagfogyasztás-mérő fedélzeti [[számítógép]], valamint fűtött első szélvédő. Az alacsony üzemanyagszintre, olajszintre, ablakmosófolyadék-szintre és a kopott [[fékbetét]]ekre figyelmeztető ellenőrzőlámpa-rendszer azonban egyik felszereltségi csomaghoz sem járt. Légkondicionáló berendezés nem volt rendelhető [[Európa|Európában]], de az [[Argentína|Argentínában]] és [[Brazília|Brazíliában]] eladott modellekhez elérhető volt.
[[1986]] márciusában mutatták be az Escort negyedik generációját, mely nem tartogatott olyan komoly változtatásokat, mint korábban a harmadik generáció. Az "Erika-86" kódnevű [[autó]] könnyedén megkülönböztethető volt elődjétől modernizált orrészéről és a sima felületű hátsólámpáiról. Belül néhány kisebb változtatás mellett a műszerfal is némileg átalakult. Az opcionálisan rendelhető új berendezések közé tartozott egy mechanikus [[ABS]] (alapfelszereltség az RS Turbo modelleken), az üzemanyag-befecskendezős modellek esetén egy üzemanyagfogyasztás-mérő fedélzeti [[számítógép]], valamint fűtött első szélvédő. Az alacsony üzemanyagszintre, olajszintre, ablakmosófolyadék-szintre és a kopott [[fékbetét]]ekre figyelmeztető ellenőrzőlámpa-rendszer azonban egyik felszereltségi csomaghoz sem járt. Légkondicionáló berendezés nem volt rendelhető [[Európa|Európában]], de az [[Argentína|Argentínában]] és [[Brazília|Brazíliában]] eladott modellekhez elérhető volt.


Az Escort megújítása már esedékes volt, hiszen a riválisok közül a [[General Motors]] már másfél évvel korábban bemutatta az [[Opel Kadett E]]-t (az [[Egyesült Királyság]]ban Vauxhall Astra), a [[Volkswagen]] még korábban megjelentette a második generációs [[Volkswagen Golf|Golfot]], illetve az [[Austin Maestro]] és a [[Peugeot 309]] is a piacokon volt már.
Az Escort megújítása már esedékes volt, hiszen a riválisok közül a [[General Motors]] már másfél évvel korábban bemutatta az [[Opel Kadett E]]-t (az [[Egyesült Királyság]]ban Vauxhall Astra), a [[Volkswagen]] még korábban megjelentette a második generációs [[Volkswagen Golf|Golfot]], illetve az [[Austin Maestro]] és a [[Peugeot 309]] is a piacokon volt már.
508. sor: 508. sor:
Az AutoLatina egyezmény értelmében a [[Brazília|Brazíliában]] gyártott Escortokhoz megrendelhető volt a [[Volkswagen]] 1,8 és 2,0 literes motorja, míg néhány Volkswagen modellhez kaphatóak voltak a [[Ford Motor Company|Ford]] CHT erőforrásai. Emellett 1,0 és 1,6 literes CHT motorok voltak elérhetők az Escorthoz. [[Brazília|Brazíliában]] [[1992]]-ig gyártották a negyedik generációt, kivéve a Hobby nevű változatot, mely egészen [[1996]]-ig a piacon maradt.
Az AutoLatina egyezmény értelmében a [[Brazília|Brazíliában]] gyártott Escortokhoz megrendelhető volt a [[Volkswagen]] 1,8 és 2,0 literes motorja, míg néhány Volkswagen modellhez kaphatóak voltak a [[Ford Motor Company|Ford]] CHT erőforrásai. Emellett 1,0 és 1,6 literes CHT motorok voltak elérhetők az Escorthoz. [[Brazília|Brazíliában]] [[1992]]-ig gyártották a negyedik generációt, kivéve a Hobby nevű változatot, mely egészen [[1996]]-ig a piacon maradt.


A Hobby egy [[1993]]-ban bemutatott változat volt, mely az 1,3 [[liter]]es CHT motor 1,0 literesre "zsugorított" változatát kapta, 50 lóerős (37 kW) [[teljesítmény|teljesítménnyel]]. Ez a motor kizárólag [[Brazília|Brazíliában]] volt elérhető, a világ többi részén az 1,1 literes erőforrás volt a legkisebb. A nem egész egy literes motor nem volt erős, de üzemanyag-takarékos volt, ráadásul kis hengerűrtartalma miatt kiemelkedően kedvező adózási feltételek vonatkoztak rá. Az elérhető legerősebb változat a 105 [[lóerő]]s (77 kW) XR3 Formula volt, mely [[1991]]-ben jelent meg. Fedélzeti számítógép egyik modellhez sem volt rendelhető az országban.
A Hobby egy [[1993]]-ban bemutatott változat volt, mely az 1,3 [[liter]]es CHT motor 1,0 literesre "zsugorított" változatát kapta, 50 lóerős (37&nbsp;kW) [[teljesítmény|teljesítménnyel]]. Ez a motor kizárólag [[Brazília|Brazíliában]] volt elérhető, a világ többi részén az 1,1 literes erőforrás volt a legkisebb. A nem egész egy literes motor nem volt erős, de üzemanyag-takarékos volt, ráadásul kis hengerűrtartalma miatt kiemelkedően kedvező adózási feltételek vonatkoztak rá. Az elérhető legerősebb változat a 105 [[lóerő]]s (77&nbsp;kW) XR3 Formula volt, mely [[1991]]-ben jelent meg. Fedélzeti számítógép egyik modellhez sem volt rendelhető az országban.


<gallery>
<gallery>
528. sor: 528. sor:
| képaláírás =
| képaláírás =
| gyártó =
| gyártó =
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}} [[Saarlouis]], [[Németország]]<br>{{zászló|Spanyolország}} [[Almussafes]], [[Spanyolország]]<br>{{zászló|Törökország}} [[Isztambul]], [[Törökország]]<br>{{zászló|Brazília}} [[São Bernardo do Campo]], [[Brazília]]
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}} [[Saarlouis]], [[Németország]]<br>{{zászló|Spanyolország}} [[Almussafes]], [[Spanyolország]]<br>{{zászló|Törökország}} [[Isztambul]], [[Törökország]]<ref>{{cite web|title=Rise in Ford exports from Western Europe|url=http://www.thefreelibrary.com/RISE+IN+FORD+EXPORTS+FROM+WESTERN+EUROPE-a013126653|publisher=PRNewswire|accessdate=2017-03-01|date=3 November 1993|archívurl=https://web.archive.org/web/20160409174522/http://www.thefreelibrary.com/RISE+IN+FORD+EXPORTS+FROM+WESTERN+EUROPE-a013126653|archívdátum=2016-04-09|archiveurl=https://web.archive.org/web/20160409174522/http://www.thefreelibrary.com/RISE+IN+FORD+EXPORTS+FROM+WESTERN+EUROPE-a013126653|archivedate=2016-04-09}}</ref><br>{{zászló|Brazília}} [[São Bernardo do Campo]], [[Brazília]]
| év = [[1990]] – [[1997]]
| év = [[1990]] – [[1997]]
| modellvariánsok = Három- és ötajtós [[ferde hátú (autó)|ferde hátú]]<br>Négyajtós [[limuzin|szedán]]<br>Ötajtós [[kombi]]<br>Kétajtós [[kabrió]]<br>Háromajtós kisáruszállító
| modellvariánsok = Három- és ötajtós [[ferde hátú]]<br>Négyajtós [[limuzin|szedán]]<br>Ötajtós [[kombi]]<br>Kétajtós [[kabrió]]<br>Háromajtós kisáruszállító
| kategória = Alsó középkategóriás autó
| kategória = Alsó középkategóriás autó
| tervező =
| tervező =
| modell =
| modell =
| hossz = 4036 mm (ferde hátú)<br>4268 mm (limuzin)<br>4268 mm (kombi)
| hossz = 4036 mm (ferde hátú)<br>4268 mm (limuzin)<br>4268 mm (kombi)<ref>http://www.automobile-catalog.com/model/ford_europe/orion_3gen.html</ref>
| szélesség = 1692 mm
| szélesség = 1692 mm
| magasság = 1395 mm
| magasság = 1395 mm
555. sor: 555. sor:
}}
}}


Az Escort ötödik generációja (és az [[Ford Orion|Orion]] harmadik generációja) [[1990]] [[szeptember]]ében jelent meg, teljesen megújult karosszériával és egy egyszerűsített torziós rudas hátsó felfüggesztéssel (a harmadik generáció teljesen független kialakítása helyett). A motorkínálatban eleinte elérhetők voltak az előző változatból már ismert 1,3 literes HCS, az 1,6 literes CVH és az 1,8 literes [[dízelmotor|dízelmotorok]]. Ezek a motorok szinte teljesen változatlanul kerültek be az új modellbe, amiért sok kritika érte a [[Ford Motor Company|Fordot]] a fejlesztések hiánya miatt. A kocsiról nem volt jó véleménnyel az [[autó]]s szaksajtó, főleg középszerű vezetési dinamizmusát és könnyen felejthető formavilágát emelték ki negatívumként.
Az Escort ötödik generációja (és az [[Ford Orion|Orion]] harmadik generációja) [[1990]] szeptemberében jelent meg, teljesen megújult karosszériával és egy egyszerűsített torziós rudas hátsó felfüggesztéssel (a harmadik generáció teljesen független kialakítása helyett). A motorkínálatban eleinte elérhetők voltak az előző változatból már ismert 1,3 literes HCS, az 1,6 literes CVH és az 1,8 literes [[dízelmotor]]ok. Ezek a motorok szinte teljesen változatlanul kerültek be az új modellbe, amiért sok kritika érte a [[Ford Motor Company|Fordot]] a fejlesztések hiánya miatt. A kocsiról nem volt jó véleménnyel az [[autó]]s szaksajtó, főleg középszerű vezetési dinamizmusát és könnyen felejthető formavilágát emelték ki negatívumként.


[[1992]] elején megjelentek az új 16 szelepes Zetec [[motor]]ok, melyek javítottak az [[autó]] vezethetőségén és menetdinamikáján. Visszatért az XR3i változat is, melybe kétféle 1,8 literes Zetec motort szereltek. Az RS2000 [[1991]] [[ősz]]étől volt megvásárolható, a [[Ford Sierra|Sierra]] 2,0 literes, 16 szelepes erőforrásával, mely 148 [[lóerő]]s (110 kW) [[teljesítmény]] leadására volt képes. Utóbbi változatnak a felfüggesztését is módosította a gyár, így könnyebben kezelhetővé és kényelmesebbé vált. A rendelhető berendezések listája is tovább bővült az elődhöz képest, az Escorthoz most már szervokormány, [[elektromosság|elektromos]] ablakemelő, központi zár, elektromos [[ABS]] és légkondicionáló is kérhető volt. Ezek közül néhányat a belépő szintű modellhez is meg lehetett rendelni.
[[1992]] elején megjelentek az új 16 szelepes Zetec [[motor]]ok, melyek javítottak az [[autó]] vezethetőségén és menetdinamikáján. Visszatért az XR3i változat is, melybe kétféle 1,8 literes Zetec motort szereltek. Az RS2000 [[1991]] őszétől volt megvásárolható, a [[Ford Sierra|Sierra]] 2,0 literes, 16 szelepes erőforrásával, mely 148 [[lóerő]]s (110&nbsp;kW) [[teljesítmény]] leadására volt képes. Utóbbi változatnak a felfüggesztését is módosította a gyár, így könnyebben kezelhetővé és kényelmesebbé vált. A rendelhető berendezések listája is tovább bővült az elődhöz képest, az Escorthoz most már szervokormány, [[elektromosság|elektromos]] ablakemelő, központi zár, elektromos [[ABS]] és légkondicionáló is kérhető volt. Ezek közül néhányat a belépő szintű modellhez is meg lehetett rendelni.


A [[Ford Sierra|Sierra]] Sapphire RS [[Cosworth]] változat leváltására hivatott Escort RS Cosworth [[1992]] elején jelent meg. A sikeres raliversenyzés mellett a [[Ford Motor Company|Ford]] a szuperautó-vásárlókat is szerette volna megszólítani az [[autó]]val, melynek 2,0 literes, 16 szelepes motorja 224 [[lóerő]]s (167 kW) teljesítményre volt képes 241 [[A sebesség mértékegységei|km/h]]-s végsebesség mellett. A négykerék-meghajtás mellett a kocsi másik fő jellegzetessége a "bálnafarokra" hasonlító hátsó légterelő szárny volt.
A [[Ford Sierra|Sierra]] Sapphire RS [[Cosworth]] változat leváltására hivatott Escort RS Cosworth [[1992]] elején jelent meg. A sikeres raliversenyzés mellett a [[Ford Motor Company|Ford]] a szuperautó-vásárlókat is szerette volna megszólítani az [[autó]]val, melynek 2,0 literes, 16 szelepes motorja 224 [[lóerő]]s (167&nbsp;kW) teljesítményre volt képes 241 [[A sebesség mértékegységei|km/h]]-s végsebesség mellett. A négykerék-meghajtás mellett a kocsi másik fő jellegzetessége a "bálnafarokra" hasonlító hátsó légterelő szárny volt.


Eredetileg mindössze 2500 darab készült volna az RS [[Cosworth]] modellből, homologizációs célokból, de a nagy érdeklődére való tekintettel a Ford folytatta a gyártását. Az [[1995]] utáni modellekbe kisebb [[turbófeltöltő]] került, mint az első 2500-ba, és a bálnafarok spoiler is csak felárért volt megrendelhető hozzá. A mára klasszikussá vált változat gyártása [[1996]]-ban fejeződött be. Mindössze a karosszériája hasonlított a hagyományos Escort modellekre, műszakilag közelebb állt a [[Ford Sierra|Sierrához]], hiszen annak a négykerék-meghajtáshoz kialakított padlólemezét kapta és [[motor]]ja is hosszában lett beépítve.
Eredetileg mindössze 2500 darab készült volna az RS [[Cosworth]] modellből, homologizációs célokból, de a nagy érdeklődére való tekintettel a Ford folytatta a gyártását. Az [[1995]] utáni modellekbe kisebb [[turbófeltöltő]] került, mint az első 2500-ba, és a bálnafarok spoiler is csak felárért volt megrendelhető hozzá. A mára klasszikussá vált változat gyártása [[1996]]-ban fejeződött be. Mindössze a karosszériája hasonlított a hagyományos Escort modellekre, műszakilag közelebb állt a [[Ford Sierra|Sierrához]], hiszen annak a négykerék-meghajtáshoz kialakított padlólemezét kapta és [[motor]]ja is hosszában lett beépítve.


[[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] [[1992]]-ben kezdték el gyártani az új generációt, [[Brazília|Brazíliában]] és [[Argentína|Argentínában]], a [[Ford Motor Company|Ford]] és a [[Volkswagen]] közös üzemeiben ([[Autolatina]]). A kínálat legerősebb tagja, az Escort XR3i 2,0 [[liter]]es [[Volkswagen]] [[motor]]t kapott, mely 114 [[lóerő]]s (85 kW) volt. Ugyanezen generáció műszaki alapjain létrejött két [[Volkswagen]] modell is [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]], a [[Volkswagen Pointer|Pointer]] (ötajtós ferde hátú) és a [[Volkswagen Pointer|Logus]] (kétajtós [[limuzin|szedán]]).
[[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] [[1992]]-ben kezdték el gyártani az új generációt, [[Brazília|Brazíliában]] és [[Argentína|Argentínában]], a [[Ford Motor Company|Ford]] és a [[Volkswagen]] közös üzemeiben ([[Autolatina]]). A kínálat legerősebb tagja, az Escort XR3i 2,0 [[liter]]es [[Volkswagen]] [[motor]]t kapott, mely 114 [[lóerő]]s (85&nbsp;kW) volt. Ugyanezen generáció műszaki alapjain létrejött két [[Volkswagen]] modell is [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]], a [[Volkswagen Pointer|Pointer]] (ötajtós ferde hátú) és a [[Volkswagen Pointer|Logus]] (kétajtós [[limuzin|szedán]]).


===Facelift===
===Facelift===


Bár az [[autó]] népszerű volt a vásárlók körében, a sajtótól sok kritikát kapott megjelenése és menetkomfortja miatt, ezért a [[Ford Motor Company|Ford]] [[1992]] [[szeptember]]ében az [[Ford Orion|Orionnal]] együtt megújította. Új hűtőrács és motorháztető került a kocsira, a [[ferde hátú (autó)|ferde hátúaknak]] pedig a hátulja is átalakult. Az ütközésbiztonságot is javították oldalmerevítőkkel, megerősített biztonsági utascellával, fejlettebb [[gyűrődési zóna|gyűrődési zónával]], első biztonságiöv-előfeszítőkkel és légzsákokkal. Megjelent egy új, 16 szelepes, 1,6 literes Zetec [[motor]], 89 [[lóerő]]vel (66 kW), mely leváltotta a korábbi CVH erőforrást. Az üzemanyag-befecskendező rendszer minden [[benzin]]es modellen alapfelszerelés lett, és az RS2000-ből is megjelent egy négykerék-meghajtású változat, melynek irányítása sokkal jobb volt, mint a korábbi elsőkerék-meghajtásúaké. Az Escort modellek közt elsőként az RS2000 és XR3i változatokon alapfelszereltség lett a négy [[tárcsafék]].
Bár az [[autó]] népszerű volt a vásárlók körében, a sajtótól sok kritikát kapott megjelenése és menetkomfortja miatt, ezért a [[Ford Motor Company|Ford]] [[1992]] szeptemberében az [[Ford Orion|Orionnal]] együtt megújította. Új hűtőrács és motorháztető került a kocsira, a [[ferde hátú]]aknak pedig a hátulja is átalakult. Az ütközésbiztonságot is javították oldalmerevítőkkel, megerősített biztonsági utascellával, fejlettebb [[gyűrődési zóna|gyűrődési zónával]], első biztonságiöv-előfeszítőkkel és légzsákokkal. Megjelent egy új, 16 szelepes, 1,6 literes DOHC [[motor]], 89 [[lóerő]]vel (66&nbsp;kW), mely leváltotta a korábbi CVH erőforrást. Az üzemanyag-befecskendező rendszer minden [[benzin]]es modellen alapfelszerelés lett, és az RS2000-ből is megjelent egy négykerék-meghajtású változat, melynek irányítása sokkal jobb volt, mint a korábbi elsőkerék-meghajtásúaké. Az Escort modellek közt elsőként az RS2000 és XR3i változatokon alapfelszereltség lett a négy [[tárcsafék]].


[[1993]]-ban bemutattak egy új 1,3 literes és egy 1,4 literes CFi [[Otto-motor|benzinmotort]], valamint az 1,8 [[liter]]es [[dízelmotor]] is megújult. [[1993]] [[szeptember]]ében a [[Ford Motor Company|Ford]] elhagyta az [[Ford Orion|Orion]] márkanevet, és a [[limuzin|szedán]] karosszériás változat is az Escort kínálatának a része lett. Néhány hónappal később leállt az XR3i gyártása.
[[1993]]-ban bemutattak egy új 1,3 literes és egy 1,4 literes CFi [[Otto-motor|benzinmotort]], valamint az 1,8 [[liter]]es [[dízelmotor]] is megújult. [[1993]] szeptemberében a [[Ford Motor Company|Ford]] elhagyta az [[Ford Orion|Orion]] márkanevet, és a [[limuzin|szedán]] karosszériás változat is az Escort kínálatának a része lett. Néhány hónappal később leállt az XR3i gyártása.


<gallery>
<gallery>
582. sor: 582. sor:


==Hatodik generáció (1995–2004)==
==Hatodik generáció (1995–2004)==

{{Autó infobox
| név = Hatodik generáció
| kép = Ford Escort front 20070523.jpg
| képméret = 300px
| képaláírás =
| gyártó =
| gyártás helye = {{zászló|Egyesült Királyság}} [[Halewood]], [[Anglia]]<br>{{zászló|Németország}} [[Saarlouis]], [[Németország]]<br>{{zászló|Törökország}} [[Isztambul]], [[Törökország]]<ref>{{cite web|url=http://www.fordotosan.com.tr/tarihce.htm|title=Tarihçe|publisher=Ford Otosan|accessdate=2017-03-01}}</ref><br>{{zászló|Fehéroroszország}} [[Obcsuk]], [[Fehéroroszország]]<br>{{zászló|Argentína}} [[General Pacheco]], [[Argentína]]
| év = [[1995]] – [[2004]]
| modellvariánsok = Három- és ötajtós [[ferde hátú]]<br>Négyajtós [[limuzin|szedán]]<br>Ötajtós [[kombi]]<br>Kétajtós [[kabrió]]<br>Háromajtós kisáruszállító
| kategória = Alsó középkategóriás autó
| tervező =
| modell =
| hossz = 4136 mm (ferde hátú)<br>4293 mm (limuzin)<br>4300 mm (kombi)<ref name="mark vi_specs">http://www.automobile-catalog.com/model/ford_europe/escort_europe_7gen.html</ref>
| szélesség = 1691 mm
| magasság = 1398 mm
| tömeg = 989 – 1140 kg
| alváz =
| tengelytáv = 2525 mm
| üzemanyag =
| tank =
| motor = 1,3 literes, soros négyhengeres ''Endura-E''<br>1,4 literes, soros négyhengeres ''CVH-PTE''<br>1,6 literes, soros négyhengeres ''Zetec''<br>1,8 literes, soros négyhengeres ''Zetec''<br>2,0 literes, soros négyhengeres ''DOHC''<br>1,8 literes, soros négyhengeres ''Endura D'' ([[dízelmotor|dízel]])<br>1,8 literes, soros négyhengeres ''Endura D'' ([[turbófeltöltő|turbódízel]])<br>1,8 literes, soros négyhengeres ''Endura D TDDi'' (turbódízel)
| felépítés = Orrmotoros, elsőkerék-meghajtású
| váltó = Ötsebességes manuális<br>Háromsebességes automata
| teljesítmény =
| nyomaték =
| fogyasztás =
| gyorsulás =
| végsebesség =
| kapcsolódó modellek =
| előző = -
| következő = [[Ford Focus]]
}}

A hatodik és egyben az utolsó generáció [[1995]] januárjában jelent meg, és nagyrészt az előző változatra épült. Az új modellre új motorháztető, fényszórók, első sárvédők, külső visszapillantó tükrök, négyféle új hűtőrács és új kilincsek kerültek. A belsőtér is megújult, mivel az [[1990]]-ben bemutatott ötödik generáció belsejét sok kritika érte az olcsó hatású [[műanyag]]ok miatt. Az új Escort belseje minőségibb és versenyképesebb lett, de ezzel együtt a kocsi műszaki alapjai már ötévesek voltak, miközben a rivális modellek teljesen megújultak vagy készültek a megújulásra.

A két belépő szintű motort is modernizálták. Az 1,3 literes benzinmotor most már a Kent/Valencia motorcsalád utolsó változatába, az Endura-E-be tartozott, melyet a negyedik generációs [[Ford Fiesta|Fiestában]] és a [[Ford Ka|Kában]] is használtak, míg az 1,4 literes CVH-t egy ugyanekkora CVH-PTE egység váltotta. Az 1,8 literes [[dízelmotor]], valamint az 1,6 és 1,8 literes Zetec motorok változatlanok maradtak. A már jól ismert BC sorozatú manuális [[sebességváltó]] helyére egy frissített iB5 nevű darab került.

Az előző generációhoz képest javult az irányíthatóság és a menetkomfort is, a felfüggesztés átalakításának köszönhetően. A sportos Si modellek felfüggesztését keményebbre hangolták, de felszereltsége megegyezett az LX változatokéval, néhány változtatástól eltekintve. Ilyenek voltak például a sportosabb kinézetű lökhárítók, a sportülések és a [[fehér]] számlapos műszerek.

Az RS modellek gyártása [[1996]] júniusában befejeződött, ezután nem készült több változat a híres RS Escortokból. Az RS név legközelebb [[2002]]-ben, a [[Ford Focus|Focus]] RS bemutatásável tért vissza. [[1996]]-ban elérhetővé vált egy Ghia X nevű variáns, melyben alapfelszereltség volt a légkondicionáló és a hatlemezes [[CD]]-lejátszó. A hagyományos Ghia modellek felszereltségét némileg korlátozta a gyár, amivel megfizethetőbbé váltak az ilyen [[autó]]k.

Az Escort utolsó új változata, a GTi [[1997]]-ben került a piacokra. Ez volt az egyetlen Ford modell [[Európa|Európában]], mely a GTi nevet kapta. Ebbe ugyanaz az 1,8 literes, 114 [[lóerő]]s (85&nbsp;kW) Zetec-E motor került, amit más modellekhez is meg lehetett vásárolni, de megkapta a korábbi RS2000 karosszéria-kiegészítőit, valamint félbőr ülésekkel és [[ABS]]-szel szerelték. A GTi három- és ötajtós [[ferde hátú]], valamint [[kombi]] karosszériával volt megvásárolható.<ref>{{cite web |url=http://www.parkers.co.uk/cars/owners-reviews/search.aspx?range=390 |title=Ford Escort owners' reviews, problems and advice |publisher=Parkers |date= |accessdate=2017-03-01 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110928052603/http://www.parkers.co.uk/cars/owners-reviews/search.aspx?range=390 |archivedate=2011-09-28 }}</ref>

[[1998]]-ban a [[Ford Motor Company|Ford]] bemutatta a [[Ford Focus|Focust]] az Escort leváltására. Az is eldőlt, hogy 30 év után nem készült több [[autó]] Escort modellnév alatt. Az Escortot [[Európa|Európában]] még tovább két évig gyártották, a Focusszal párhuzamosan, de az [[Egyesült Királyság]]ban már csak "Flight" és "Finesse" változatban volt elérhető, kizárólag 1,6 literes [[benzin]]es és 1,8 literes [[turbófeltöltő|turbó]][[dízelmotor|dízel]] motorral, valamint a háromajtós ferde hátú, a négyajtós limuzin és a [[kabrió]] gyártása is leállt.

A Flight ára 10 380 [[font sterling|font]] volt, amelyért cserébe első [[elektromosság|elektromos]] ablakemelő, háromsebességű ventilátor és [[magnókazetta|kazettalejátszó]] járt. További 1000 fontért az [[autó]]hoz rendelhető volt légkondicionáló, [[CD]]-lejátszó, ködlámpa, metálfény és könnyűfémfelni. A versenyképes áraknak köszönhetően az Escort eladásai kedvezőek maradtak, egészen addig, amíg [[2000]] júliusában be nem fejeződött a gyártás a [[halewood]]i üzemben. A gyárat a [[Jaguar Cars|Jaguar]] vette át, és [[2001]]-től itt gyártotta az [[Jaguar X-Type|X-Type]] [[limuzin|szedán]] változatát. A [[Ford Motor Company|Ford]] jelenleg csak egy kis részleget tart fenn [[Halewood]]ban, ahol [[sebességváltó]]k összeszerelésével foglalkoznak. [[Argentína|Argentínában]] [[2004]]-ig folytatódott a [[ferde hátú]] és a [[kombi]] karosszériás Escortok gyártása, melyeket a gyártás utolsó éveiben a [[Ford Focus|Focusszal]] párhuzamosan árultak.

A kisáruszállító változat gyártását tovább folytatták egy a [[halewood]]i gyár mögött található üzemben, amíg [[2003]]-ban le nem váltotta azt a [[Ford Transit Connect|Transit Connect]]. Egészen [[1968]] óta kaphatók voltak Escort-alapú furgonok, melyek az [[Egyesült Királyság]]ban jóval nagyobb népszerűségnek örvendtek, mint [[Európa]] kontinentális részén. Az Escort elődjéből, az [[Ford Anglia|Angliából]] szintén készültek kisáruszállító változatok. Az újonnan bemutatott [[Ford Tansit Connect|Transit Connectet]] már nem [[Halewood]]ban, hanem [[Törökország]]ban gyártották.

[[Chile|Chilében]] a hatodik generációs Escortokat EuroEscort néven árulták, hogy elkerüljék az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[Ford Escort (Észak-Amerika)|Escortokkal]] való összetévesztést, melyek szintén kaphatóak voltak az országban.


===Új-Zéland===
===Új-Zéland===

Az utolsó generáció nem volt kapható [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]], [[Új-Zéland]]ra azonban szállítottak az [[Egyesült Királyság]]ban gyártott darabokat [[1996]] és [[1998]] között, melyek a [[Ford Laser]]t váltották. Minden karosszériaváltozat kapható volt, beleértve a furgont is. [[1999]]-ben a kedvezőtlen valutaváltási árfolyam miatt a ferde hátúak és a [[limuzin|szedán]]ok behozatalát leállították. Ugyanennek köszönhető, hogy a [[Ford Laser|Laser]] visszakerült a piacra, és a [[Ford Focus|Focus]] csak [[2003]]-ban jelent meg az országban. A [[kombi]]k és a furgonok árusítása [[1999]] végéig folytatódott, amikor is az [[Egyesült Királyság]]ban elfogytak a kivitelre szánt darabok. A [[kombi]]k viszonylag sikeresek voltak az [[Új-Zéland|új-zélandi]] piacon, mivel a helyi összeszerelésű és meglehetősen korszerűtlen [[Ford Laser|Laser]] KE [[kombi]] gyártása [[1996]]-ban befejeződött. Az [[autó]]k 1,6 és 1,8 literes benzines, valamint 1,8 literes [[dízelmotor]]ral voltak kaphatók.


===Motorok===
===Motorok===

{|class="wikitable"
!Modell!!Modellév!!Motor!!Hengerűrtartalom!!Teljesítmény @ ford.!!Nyomaték @ ford.!!Végsebesség!!Ü.a.-ellátás
|-
|'''1.3 CFi/H Endura-E'''||1995–1998||Soros négyhengeres, 8 szelepes, [[Otto-motor#Vezérlés|OHV]]||1299&nbsp;cm³||60 LE @ 5000||101 Nm @ 2500||153&nbsp;km/h|| rowspan="6" | [[Benzin]]es,<br>üzemanyag-<br>befecskendezés
|-
|'''1.4 CFi CVH-PTE'''||1995–1998||Soros négyhengeres, 8 szelepes, [[Otto-motor#Vezérlés|SOHC]]||1391&nbsp;cm³||75 LE @ 5500||106 Nm @ 2750||169&nbsp;km/h
|-
|'''1.6 EFi Zetec'''||1995–2000|| rowspan="4" |Soros négyhengeres, 16 szelepes, [[Otto-motor#Vezérlés|DOHC]]||1597&nbsp;cm³||90 LE @ 5500||134 Nm @ 3000||177&nbsp;km/h
|-
|'''1.8 EFI Zetec'''||1996–1998||1796&nbsp;cm³||116 LE @ 5750||160 Nm @ 4500||196&nbsp;km/h
|-
|'''1.8 EFI ZETEC'''
|1996–1998
|1796&nbsp;cm³
|130 LE @ 5750
|160 Nm @ 4500
|200&nbsp;km/h
|-
|'''RS2000 I4 DOHC'''||1996||1988&nbsp;cm³||150 LE @ 6000||190 Nm @ 4500||210&nbsp;km/h
|-
|'''1.8 D Endura D'''||1995–1998||rowspan="3" |Soros négyhengeres, 8 szelepes, [[Otto-motor#Vezérlés|SOHC]]||rowspan="3" | 1753&nbsp;cm³||60 LE @ 4800||110 Nm @ 2500||152&nbsp;km/h||[[Dízelmotor|Dízel]]
|-
|'''1.8 TD Endura D'''||1995–1998||69 LE @ 4500||135 Nm @ 2500||163&nbsp;km/h||rowspan="2" | [[Turbófeltöltő|Turbó]][[dízelmotor|dízel]]
|-
|'''1.8 TDi Endura D'''||1995–2000||90 LE @ 4500||180 Nm @ 2000–2500||172&nbsp;km/h
|}

<gallery>
File:Ford Escort rear 20070523.jpg|Ferde hátú Escort hátulról
File:Ford Escort Euro 1.4 GL 1998 (14677591654).jpg|1998-as 1.4 GL szedán Escort
File:Ford Escort Kombi rear 20071205.jpg|Kombi Escort hátulról
File:Interior Escort Ghia 1998.JPG|Egy Ghia felszereltségű változat belseje
File:1998 Ford Escort Van 1.8TD 70 (9251151822).jpg|1998-as kisáruszállító változat
File:RS2000.jpg|RS200 változat, melyet 1996 nyaráig gyártottak
</gallery>
{{clear}}


==Források==
==Források==
602. sor: 692. sor:
==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==


*[http://www.fordescort.hu/news.php Magyar Ford Escort klub]
*[https://www.autonavigator.hu/ford_escort-454 Ford Escort vételi tanácsadó]

{{commonskat|Ford Escort (Europe)}}
{{portál|Közlekedés|–|Autó|–|Németország|-}}
{{portál|Közlekedés|–|Autó|–|Németország|-}}


{{DEFAULTSORT:Escort Ford}}
{{DEFAULTSORT:Escort Ford}}
[[Kategória:Ford modellek]]

A lap jelenlegi, 2023. június 13., 02:53-kori változata

Nem tévesztendő össze a következővel: Ford Escort (Észak-Amerika).
Ford Escort
Gyártási adatok
GyártóFord of Europe
Gyártás éve1967 – 2004
KategóriaAlsó középkategóriás autó
A(z) modell műszaki adatai
Hossz3607 mm
Magasság1468 mm
Tömeg767 kg
Tengelytáv2400 mm
Teljesítmény
ElőzőFord Anglia (Egyesült Királyság)
KövetkezőFord Focus
Ford Laser (Ausztrálázsia)
Ford Meteor (Ausztrália)
Kapcsolódó modellek
Ford Orion
A Wikimédia Commons tartalmaz Ford Escort témájú médiaállományokat.

A Ford Escort egy alsó középkategóriás autó, melyet a Ford of Europe gyártott 1967 és 2004 között. A Ford Escort nevet Észak-Amerikában is alkalmazták, egy 1981 és 2003 között gyártott járműre. 2014-ben Kínában ismét visszatért az Escort típusnév: egy a második generációs Ford Focuson alapuló autót neveztek el így.

Ford Escort 100E (1955–1961)

[szerkesztés]
Ford Escort 100E

A Ford Escort név először az 1950-es években jelent meg. A Ford Anglia 100E Ford Squire nevű kombi változatának alacsony felszereltségű változatát nevezték így.

Első generáció (1967–1975)

[szerkesztés]
Első generáció
Gyártási adatok
GyártóFord of Europe
Gyártás helyeEgyesült Királyság Halewood, Anglia
NémetországSaarlouis, Németország
Írország Cork, Írország
Izrael Názáret, Izrael
Ausztrália Homebush, Ausztrália
Új-Zéland Seaview, Új-Zéland
Tajvan Tajpej, Kínai Köztársaság (Ford Lio Ho)[1]
Belgium Genk, Belgium[2]
Gyártás éve1967 – 1975
ModellvariánsokKét- és négyajtós szedán
Háromajtós kombi
Kétajtós kisáruszállító
KategóriaAlsó középkategóriás autó
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz4045 mm (szedán)
4084 mm (kombi)
Szélesség1570 mm
Magasság1486 mm
Tömeg767 kg
Tengelytáv2400 mm
Teljesítmény
Motor0,9 literes, soros négyhengeres Crossflow
1,1 literes, soros négyhengeres Crossflow
1,3 literes, soros négyhengeres Crossflow
1,6 literes, soros négyhengeres Crossflow
1,6 literes, soros négyhengeres Lotus-Ford Twin Cam
1,6 literes, soros négyhengeres Cosworth BDA
1,7 literes, soros négyhengeres Cosworth BDB
2,0 literes, soros négyhengeres Pinto TL20H
FelépítésOrrmotoros, hátsókerék-meghajtású
A Wikimédia Commons tartalmaz Első generáció témájú médiaállományokat.

Az első generációs Ford Escortot[3] 1967 végén mutatták be az Egyesült Királyságban, míg szélesebb közönség előtt az 1968 januári Brüsszeli Autószalonon mutatkozott be.[4] A Ford európai részlege a hosszú időn át gyártott, sikeres Anglia leváltására tervezte a modellt. Az Escort gyártása elsőként Angliában, a halewoodi gyárban kezdődött meg, 1967 utolsó hónapjaiban, míg az Európa kontinentális részére szánt balkormányos változatok gyártása 1968 szeptemberében indult be, Genkben, Belgiumban.[5] Az Egyesült Királyságban gyártott darabok eleinte némileg eltértek az Európa többi részén kaphatóktól, például az első futómű hangolása és a kormányáttétel is más volt, továbbá a Genkben készülő Escortok dupla hidraulikakörös fékeket kaptak és szélesebb felnik kerültek rájuk.[6] 1970-től az Európa kontinentális részén értékesített modellek gyártása áttevődött Németországba, az új saarlouisi gyárba.

Az Escort Európa több részén is sikeres modellé vált, de a legkomolyabb sikereket az Egyesült Királyságban érte el, ahol az 1960-as évek legsikeresebb modellje, a BMC által gyártott Austin/Morris 1100 egyre inkább elavulttá vált, a Ford Cortina pedig méretben és árban is kinőtte a kompakt osztályt, ahová eredetileg szánták. 1974 júniusában a Ford bejelentette a kétmilliomodik Escort elkészülését. Ezt a mérföldkövet korábban egyetlen Egyesült Államokon kívüli Ford modell sem érte el.[7] A kétmillió Escort 60%-át az Egyesült Királyságban gyártották.[7][8] Nyugat-Németországban az autók némileg lassabban készültek, évente körülbelül 150 ezer darab gördült le a gyártósorról. Ez a szám a gyártás utolsó évére 78 604-re csökkent.[9] A Saarlouisban készült modellek nagy részét a Benelux államokba és Olaszországba exportálták. Nyugat-Németországban nem aratott különösebb sikert az Escort, mivel az országban gyártott Opel Kadetthez képest kényelmetlen volt, az olyan sikeres importmodellekkel szemben pedig műszaki jellemzők terén maradt alul, mint a Fiat 128 vagy a Renault 12.[10] A későbbi generációk megítélése ugyan javult Németországban, de sosem tudták felvenni a versenyt az Opel Kadett-tel és utódjával, az Astrával.

A kocsi a kor hagyományainak megfelelően hátsókerék-meghajtású volt, és négysebességes kézi vagy háromsebességes automata sebességváltóval volt kapható. Előre MacPheerson rugóstagok kerültek, míg hátra laprugók. Az Escort volt az első kis méretű Ford, melybe fogasléces kormányművet szereltek. Az autó néhány külső meghatározó dizájneleme az amerikai autógyártást idézte, ilyen volt például a kólásüvegre emlékeztető övvonal vagy a kutyacsont alakú hűtőrács. A jellegzetes övvonal a szintén Nyugat-Németországban gyártott Cortinán is visszaköszönt.

Az Escort elsőként kétajtós szedán karosszériával volt elérhető. A "De Luxe" változat kerek fényszórókat és gumiborítású padlót rejtett magában, míg a "Super" fantázianevű variánsba szögletesebb fényszórók, szőnyegborítás, szivargyújtó és vízhőfokmérő került. 1968 márciusában megjelent a háromajtós kombi változat, ami a gyártó szerint ledöntött hátsó ülésekkel 40%-kal több rakteret biztosított, mint a korábbi Anglia 105E.[11] A kombi ugyanazokkal a felszerelésekkel bírt, mint a szedán, de nagyobb, 190 mm átmérőjű kuplungtárcsával és merevebb hátsó rugókkal készült, valamint a legtöbb esetben nagyobb fékdobokat és -tárcsákat is szereltek rá, mint a lépcsős hátúra.[11] 1968 áprilisában piacra került a hátsó ablakok nélküli kisáruszállító variáns, majd 1969-ben a négyajtós szedán (az Anglia soha nem volt elérhető ilyen karosszériával).

A motortérbe ugyanolyan Kent Crossflow típusú keresztöblítéses motorok kerültek, melynek 1,6 literes változatát a belépő szintű Pintóban is alkalmazták Amerikában. A dízelmotorok ekkoriban ritkák voltak a kis családi autókban és ez alól az Escort sem volt kivétel. A kocsi eleinte csak 1,1 és 1,3 literes, soros négyhengeres erőforrásokkal volt kapható. Néhány exportpiacon, például Olaszországban és Franciaországban egy még kisebb, 940 cm³-es motor is elérhető volt. Olaszországban olyan népszerű volt az apró motor, hogy az autó második generációjához is megtartották, Franciaországban viszont 1972-ben kikerült a kínálatból.[12]

Létezett egy 1300GT nevű változat, melybe az 1,3 literes Crossflow (OHV) motor sportosabb hangolású, Weber karburátorral szerelt változata és spotosabb futómű került. Ebbe olyan plusz műszereket szereltek, mint fordulatszámmérő, akkumulátortöltés-jelző és olajnyomásmérő. Ugyanezt a motort egy Escort Sport nevű modellben is alkalmazták, melynek eleje szintén a Ford korabeli sportos modelljeit idézte, de belső felszereltsége közelebb állt a hagyományos változatokhoz. Később bemutattak egy 1300E nevű luxusváltozatot, melyre ugyanazok a szélesített első sárvédők és 13 colos kerekek kerültek, mint a Sportra, de gazdagabb felszereltséggel bírt és faberakások kerültek a műszerfalára és az ajtókárpitjára is.

A Gruppe 2 nemzetközi raliversenyekhez és egyéb versenycélokra kifejlesztett Escort Twin Cam változat létrehozásában a Lotus is közreműködött.[13] A kocsi 1557 cm³-es erőforrása a Lotus Elan dupla vezérműtengelyes, eredetileg 1498 cm³-es, nem keresztöblítéses motorjára épült. A Twin Cam halewoodi gyártása befejeződött, miután megjelentek a Cosworth motoros RS1600-asok (az RS a Rallye Sport rövidítése). A leghíresebb Twin Cam egy 16 szelepes, 200 lóerős motorral szerelt darab lett, mely az Alan Mann Racing csapat színeiben 1968-ban és 1969-ben is elindult a British Sallon Car Championship nevű bajnokságban, könnyedén megnyerve az 1968-as kiírást.

Az első generációs Escortból készült rali változatok a világ valaha volt legsikeresebb raliautói közé tartoznak. A Ford gyári csapata az 1960-as évek vége és az 1970-es évek eleje között szinte verhetetlen volt. Ebben az időszakban az Escort legnagyobb sikeres az 1970-es London–Mexikó Világkupa megnyerése volt. A verseny során a finn legenda, Hannu Mikkola vezette az autót és a svéd Gunnar Palm ült mellette navigátorként. Ez a siker ihlette az 1598 cm³-es, keresztöblítéses motoros Escort Mexico változat létrejöttét. Ezt 1970 novemberében mutatták be és összesen 10 352 darab készült belőle.[14]

Az RS1600-ba egy 1601 cm³-es Cosworth BDA motor került, mely egy Crossflow (keresztöblítéses) blokkra épült, és 16 szelepes Cosworth hengerfej került rá. A BDA a Belt Drive A Series (szíjas hajtás, A-sorozat) kifejezés rövidítése volt. A Mexico és a BDA is a Ford különleges járművekre specializálódott Advanced Vehicle Operations (AVO) üzemében készült, Dél-Essexben. Ezeknek a modelleknek nem csak nagyobb teljesítményű motorjuk és sportosabb futóművük volt, de karosszériájuk ponthegesztés helyet varrathegesztéssel készült, ezzel erősebbé téve őket, jobban megfelelve a versenykörülményeknek.

1972-ben megjelent egy 1701 cm³-es Cosworth BDB nevű változat, majd később bemutatták az injektorral szerelt BDC motort is. A "heves" viselkedésű RS1600 alternatívájaként aztán megjelent az RS2000 variáns is, melybe egy 2,0 literes Pinto motor (OHC) került. Ez szintén elért néhány jelentős sikert a raliversenyzés világában, és egyúttal előrevetítette a ferde hátúak későbbi sikerét is, mint megfizethető, ugyanakkor gyakran nagy teljesítményű személyautók. Az RS1600 és a Mexico mellett ez is az AVO üzemben készült.

Új-Zéland

[szerkesztés]

Új-Zélandon a seaview-i gyárban 1,1 és 1,3 literes változatok készültek, Deluxe (1,1) és Super (1,3) néven, kétajtós szedán és kisáruszállító karosszériával. A négyajtós szedán 1970-ben lett a kínálat része. Az 1972-es Egyesült Királyságbeli modellfrissítés után megújult az új-zélandi Escortok felszereltségi szintje. Megjelent az 1.3XL (GT műszeregységgel), aminek a helyét később átvette az alacsonyabb L felszereltség. Ezt követően a gyártás végéig csak alap és L felszereltségi csomaggal készítették a modelleket. 1973 és 1974 között néhány 1,6 literes Mexico is érkezett az országba, miután a kormány engedélyezte az importot a túl kevés új autó miatt. Ezekből főleg kombi karosszériás változatok érkeztek Új-Zélandra.

Ausztrália

[szerkesztés]

Az első generációs Ford Escortot 1970 és 1975 között gyártotta a Ford Australia, kétajtós szedánként és háromajtós kisáruszállítóként.[15] Az 1,1 és 1,3 literes motorok mellett az 1558 cm³-es dupla vezérműtengelyes is elérhető volt.[15] Az utóbbi erőforrással szerelt modelleket 1971 végén Escort Twin Camről átnevezték Escort GT 1600-ra. 67 146 Escort készült el Ausztráliában, ahol 85%-ban helyi alkatrészeket használtak fel a gyártáshoz.[16]

Izrael

[szerkesztés]

Az izraeli Názáretben az első generációs Escortok összeszerelését az Automotive Industries végezte, az Israeli Automotive Corppal együttműködve. Az Egyesült Királyságból érkező egységcsomagok összeállítása 1968-ban kezdődött meg, az utolsó darab 1975. november 14-én készült el, világoszöld fényezéssel, kétajtós szedán karosszériával és 1,1 literes motorral. Összesen 14 905 darab első generációs Escortot szereltek össze Izraelben.

Japán

[szerkesztés]

Az Escort első generációját az Egyesült Királyságból importálta Japánba a Kinetsu Motors, csakúgy, mint a Cortinát és a Caprit. A kocsi kizárólag 1,3 literes motorral, négyajtós szedán karosszériával és GT felszereltségi csomaggal volt kapható az országban. Az értékesítés során az előnyére vált, hogy a karosszéria méretei és a motor lökettérfogata alapján kedvező adózási feltételek vonatkoztak rá. Ez volt az Escort egyetlen generációja, ami megvásárolható volt Japánban.

  • 1968-as Ford Escort 1100 Deluxe
    1968-as Ford Escort 1100 Deluxe
  • 1972-es 1,1 literes motoros kétajtós szedán
    1972-es 1,1 literes motoros kétajtós szedán
  • Egy kombi változat hátulról
    Egy kombi változat hátulról
  • Mikkola és Palm 1970-es győztes raliautója
    Mikkola és Palm 1970-es győztes raliautója
  • A Lotusszal közösen fejlesztett Twin Cam motor
    A Lotusszal közösen fejlesztett Twin Cam motor
  • Egy Ausztráliában összeszerelt Escort GT 1600
    Egy Ausztráliában összeszerelt Escort GT 1600

Második generáció (1974–1981)

[szerkesztés]
Második generáció
Gyártási adatok
GyártóFord of Europe
Gyártás helyeEgyesült Királyság Halewood, Anglia
NémetországSaarlouis, Németország
Írország Cork, Írország
Ausztrália Homebush, Ausztrália
Új-Zéland Wiri, Új-Zéland
Hollandia Amszterdam, Hollandia (1975–1978)
Dél-afrikai Köztársaság Silverton, Pretoria, Dél-afrikai Köztársaság
Gyártás éve1974 – 1981
ModellvariánsokKét- és négyajtós szedán
Háromajtós kombi
Kétajtós kisáruszállító
KategóriaAlsó középkategóriás autó
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz3975 mm (szedán)
4140 mm (kombi)[17]
Szélesség1570 mm
Magasság1414 mm
Tömeg880 kg
Tengelytáv2400 mm
Teljesítmény
Motor0,9 literes, soros négyhengeres Crossflow (csak Olaszországban)
1,1 literes, soros négyhengeres Crossflow
1,3 literes, soros négyhengeres Crossflow
1,6 literes, soros négyhengeres Crossflow
1,6 literes, soros négyhengeres Pinto TL 16G
1,8 literes, soros négyhengeres Cosworth BDE
2,0 literes, soros négyhengeres Pinto TL20H
2,0 literes, soros négyhengeres Cosworth BDG
FelépítésOrrmotoros, hátsókerék-meghajtású
A Wikimédia Commons tartalmaz Második generáció témájú médiaállományokat.

A második generációs Ford Escort gyártása 1974. december 2-án kezdődött meg, az elkészült autókat pedig 1975 januárjától lehetett megvásárolni.[3] Az első és második generáció gyártása hat hónapig párhuzamosan folyt. Amíg az első Escortot kizárólag a Ford nagy-britanniai részlege tervezte, a második generáción a britek már a nyugatnémetekkel közösen dolgoztak. A "Brenda" gyári kódnév alatt futó kocsi ugyanazokra a műszaki alapokra épült, mint elődje, de a karosszéria alá megújult tartószerkezet került.

A 940 cm³-es motor Olaszországban elérhető maradt, mivel ott ez az erőforrás adózási szempontból nagy népszerűségnek örvendett, Európa többi részén azonban kikerült a kínálatból. A hátsó felfüggesztés továbbra is laprugós maradt, annak ellenére, hogy több konkurens, például a Hillman Avenger is tekercsrugókra váltott. Az új modellt leginkább belső tárolórekeszek hiánya (kesztyűtartó például csak a magasabb felszereltségű modellekhez járt) és a bajuszkapcsolóra helyezett kürt miatt kritizálták.[18]

Az alap (később Popular) modellek voltak a legszegényesebben felszereltek, a két- és négyajtós szedánként elérhető L és GL változatok igyekeztek kielégíteni az átlagos vásárolók igényeit, a Sport, RS Mexico és RS2000 nevű darabok a nagyobb teljesítményre vágyók számára készültek, a Ghia a luxusfelszereltséget jelentette. Ipari célú felhasználásra kisáruszállító változatok is készültek. Az 1975-ös Ghia modellekbe került 1,6 literes motor 84 lóerős (63 kW) teljesítmény leadására volt képes, 125 Nm-es nyomaték mellett, az autó súlya pedig 955 kg volt.

Az Escort 1978-ban kisebb külső változtatásokon esett át, például az L változat is megkapta azokat a szögletes fényszórókat, melyek korábban csak a GL és a Ghia variánsokon voltak láthatók. Emellett az autók belső felszereltségében is voltak kisebb változások, valamint az első nyomtáv szélesebb lett. Az Egyesült Királyságban 1980 augusztusában ért véget a gyártás, de néhány országban 1981-ig folytatódott.

Oceánia

[szerkesztés]

Ausztrália

[szerkesztés]

Homebush-ban, Ausztráliában 1975 márciusa és 1980 között szereltek össze két- és négyajtós szedán, valamint háromajtós kisáruszállító karosszériás második generációs Escortokat. A háromajtós kombi nem volt elérhető az országban. A szedán változatok L, XL (később GL) és Ghia felszereltségi csomagokkal voltak kaphatók, valamint egy Sport csomag is rendelhető volt az autóhoz, mely hasonló kiegészítőkkel járt, mint a többi piacon az 1300 és 1600 Sport nevű modellek. Más országoktól eltérően – valószínűleg a kombi hiánya miatt – a kisáruszállító variáns a szokásosnál magasabb felszereltséggel is megvásárolható volt, GL és Sport csomag is kérhető volt hozzá. A "kutyatál" becenevű keréktárcsák és a magas támlájú első ülések kizárólag az ausztrál Escortokhoz voltak elérhetők.

A kocsikat eleinte az Európában megszokott 1,3 és 1,6 literes, OHV vezérlésű Crossflow motorokkal szerelték, amikhez négysebességes manuális vagy háromsebességes automata sebességváltó volt választható. 1977-ben az ausztrál károsanyag-kibocsátási normák miatt az 1,3 literes egység kikerült a motorválasztékból, helyére a Ford Cortina 2,0 literes OHC Pinto motorja került, mely az Európában ismert változatnál gyengébb volt, az emissziós szabályokból eredő egyedi hangolása miatt. Felár ellenében ez szinte minden modellhez megrendelhető volt. A Ford Australiánál BC kódnév alatt futó Escortok karosszériáját némileg át kellett alakítani, hogy a nagyobb motor beleférjen. A kocsi új üzemanyagtartályt is kapott, melynek betöltőnyílása a hátsó rendszámtábla mögött helyezkedett el.

1978-ban a Ford Australia bevezette a kék ovális Ford-embléma használatát az Escort összes változatánál, az hűtőrácson és a csomagtartófedélen. Emellett a fiatalok felé is szeretett volna nyerni, ezért bemutatta a kisáruszállító változat Sundowner nevű variánsát, látványos külső dekorációkkal és kör alakú, domború hátsó oldalablakokkal. Ez 1,6 és 2,0 literes motorral volt elérhető. 1979-ben némileg módosultak a felszereltségi csomagok, és a G és GL felszereltségű modellek is szögletes fényszórókat kaptak, ami korábban csak a Ghia felszereltséghez járt. A fiatalok és a nagy teljesítmény kedvelői számára az ausztrálok bemutatták saját változatukat az RS2000-ből, döntött orral. A kocsi két- és négyajtós szedán karosszériával volt megvásárolható, ötféle egyszínű fényezéssel. Bár kinézetük eltért a kínálat többi tagjáétól, a 2,0 literes motor változtatás nélkül került a motorterébe, és manuális és automata sebességváltóval is szerelték. Összesen 2400 ilyen autó készült.

Bár többféle változatban is elérhető volt, a Cortinához hasonlóan az Escort sem tudott jelentős sikereket elérni az ausztrál piacon. Ennek fő oka az volt, hogy a vásárlók jobban kedvelték az általuk megszokott hathengeres autókat, míg a négyhengeresek piacán egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a Japánból importált járművek. A gyártás 1980 végén fejeződött be Ausztráliában, 79 142 elkészült darab után.[15] Az Escortot az elsőkerék-meghajtású, Mazda 323/Familián alapuló Ford Laser (három- és ötajtós ferde hátú) és Ford Meteor (négyajtós szedán) váltotta.

Új-Zéland

[szerkesztés]

Új-Zélandon 1975 elején mutatták be a második generációs Escortot, melyet Aucklandben, Wiriben szereltek össze. Az ausztrál modellektől eltérően az új-zélandi darabok a brit változatok specifikációit követték, eltekintve a metrikus műszerektől. Minden karosszériaváltozatot gyártottak az országban, beleértve a kombit is, melynek első generációját még az Egyesült Királyságból importálták.

A Wiriben gyártott autók 1,1 (alap), 1,3 (L, GL, Sport 1300, kombi és kisáruszállító) és 1,6 literes (Ghia, 1600 Sport) motorokkal voltak megvásárolhatók. Az 1,1 literesek voltak a legolcsóbbak, az 1,3 literesek voltak a legnépszerűbbek az átlagos vásárlók körében, míg az 1,6 literes változatokat a sportosabb vezetési élményre vágyók vásárolták. Utóbbi gyártása csak 1976-ban kezdődött meg. A legtöbb 1,3 és 1,6 literes modellhez felárért megrendelhető volt egy háromsebességes automata sebességváltó.

Ausztráliától eltérően Új-Zélandon népszerű volt az Escort és a Cortina is, gyakran a havi eladási statisztikák élén állva. Az 1600 Sport mellé 1979-ben megjelent a szintén 1,6 literes motorral rendelkező Ghia változat, illetve az alacsonyabb felszereltségű modellek is megkapták a GL változatok szögletes fényszóróit. Ugyanebben az évben került fel minden Escortra az ovális embléma, illetve a G és GL felszereltségű kocsikra is sportosabb felnik kerültek. 1980-ban a Ghia felszereltség mellé alapáron könnyűfémfelnik jártak.

A brit alkatrészekből összeszerelt második generációs Escortok gyártása 1980 második felében fejeződött be. A kereskedők komoly árcsökkentéssel igyekeztek eladni utolsó Escortjaikat, hogy helyüket 1981-ben átvehessék a Mazda 323-on alapuló Ford Laserek, melyek szedán és ferde hátú változatban voltak kaphatók.[19]

A világ többi része

[szerkesztés]

Izrael

[szerkesztés]

Az Escortok összeszerelése 1975 augusztusában vette kezdetét Izraelben, ahol a kocsi a legnépszerűbb modellek közé tartozott. A legjobb évét 1976-ban produkálta, amikor 8301 darab készült el. A motorkínálatban csak az 1,1 és az 1,3 literes egység volt kapható, az 1,6 literest nem vezették be az országban. A modellek túlnyomó többségét négyajtós szedán karosszériával adták el. A legritkább az 1,1 literes kétajtós szedán volt, ilyenből mindössze 150 darab készült. A gyártás 1981 áprilisában, 12 700 darab után fejeződött be, azóta nem szereltek össze Ford modelleket Izraelben.

Dél-Afrika

[szerkesztés]

Silvertonban, Dél-Afrikában 1975 és 1980 között szereltek össze második generációs Ford Escortokat, melyek alkatrészei az Egyesült Királyságban készültek. A kocsik eleinte 1300 L és 1600 GL változatokban készültek, két- és négyajtós karosszériával.[20] A jobb felszereltségű GL-t színre fújt keréktárcsákkal, szögletes fényszórókkal, tolatólámpákkal és oldalsó díszlécekkel szerelték. Az 1,3 literes motor 56 lóerős (42 kW), az 1,6 literes pedig 70 lóerős (52 kW) volt.[18] 1979 elején bemutattak egy 1600 Sport nevű variánst, sportosabb kinézettel és váltóáttételezéssel. Ez az 1,6 literes motoros modell jelenleg is népszerű az országban.

  • 1977-es Ford Escort 1.3 L
    1977-es Ford Escort 1.3 L
  • 1977-es Ford Escort 1600 Ghia
    1977-es Ford Escort 1600 Ghia
  • 1978-as Ford Escort Mexico
    1978-as Ford Escort Mexico
  • Ford Escort RS2000
    Ford Escort RS2000
  • Kisáruszállító változat
    Kisáruszállító változat
  • Ford Escort rendőrautó
    Ford Escort rendőrautó

Raliversenyzés

[szerkesztés]

Elődjéhez hasonlóan az Escort második generációja is komoly sikereket ért el a rali világában. Az első generáció összes versenymodellje megjelent a második generációban is, azzal a különbséggel, hogy a Mexico változat RS emblémát kapott, és OHV helyett OHC vezérlésű 1,6 literes Pinto motort szereltek bele. Megjelent egy Sport nevű modell is, 1,6 literes Crossflow (keresztöblítéses) motorral. Emellett bemutatták az új RS1800-at is, 1790 cm³-es, üzemanyag-befecskendezéses Cosworth BDE erőforrással szerelve. Utóbbi kimondottan raliversenyzési célokból készült.

A Ford gyári csapatának versenyautói több speciális alkatrészt is tartalmaztak. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb a szilikon-folyadék kenésű középső differenciálmű volt, mely automatikus nyomatékvektorálású összkerékhajtást hozott létre (a fix négykerékhajtás helyett). Ennek a tervezési folyamatát Tim Howard, a Ford dagenhami részlegének mérnöke vezette. Alapelve jelenleg is visszaköszön a legtöbb összkerékhajtású autóban.

Az Escort raliautók jellegzetességei voltak a kiszélesített kerékjáratok és a négy plusz szúrófény az éjszakai szakaszokhoz. 1979-ben a Cosworth BDE motort lecserélte egy BDG kódú 2,0 literes egység, alumínium blokkal, mely 250 lóerőt (186 kW) adott le. Emellett megerősített, ötlengőkaros felfüggesztés és egyenes fogazású ötsebességes ZF sebességváltó került az autóba, néhány további kisebb módosítás mellett.

Ford Escort RS1800

Az autó elődjéhez hasonlóan egyeduralkodóvá vált a Walesi raliban, 1975 és 1979 között minden világbajnoki szezonban megnyerve azt. A rali-világbajnokság 1979-es szezonjában Björn Waldegård az első, Hannu Mikkola a második, Ari Vatanen pedig az ötödik helyen végzett Escort R1800-zal versenyezve. Ebben az évben a Ford megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet, melyre ezt követően egészen 2006-ig nem volt példa, amikor Marcus Grönholm és Mikko Hirvonen Ford Focus RS WRC-vel elért sikereinek köszönhetően hódította el a díjat a vállalat. 1981-ben Vatanen ismét világbajnok lett az RS1800-zal, annak ellenére, hogy ebben az évben mutatkozott be a legendássá váló Audi Quattro. A Ford sorozatban hatodszor is a dobogón végzett a konstruktőrök versenyében.

A döntött poliuretán orr-résszel rendelkező RS2000, mely a Cortina 2,0 literes Pinto motorját kapta, 1975 márciusában debütált az Egyesült Királyságban,[21] majd augusztusban Németországban.[22] Gyártása mindkét országban zajlott.[21] A 110 lóerős autó végsebessége 177 km/h volt és 8,9 másodperc alatt gyorsult fel álló helyzetből 100 km/h-ra.[22] A 2,0 literes motor könnyedén beszerelhető volt az első generációs Escortokba is, a Sierra ötsebességes sebességváltójával, rali- és egyéb sportcélokra.

Rali világbajnokság – versenygyőzelmek

[szerkesztés]
# Verseny Szezon Pilóta Navigátor Autó
1 24. Walesi rali 1975 Timo Mäkinen Henry Liddon Ford Escort RS1800
2 25. Walesi rali 1976 Roger Clark Stuart Pegg Ford Escort RS1800
3 25. Szafari rali 1977 Björn Waldegård Hans Thorszelius Ford Escort RS1800
4 24. Akropolisz-rali 1977 Björn Waldegård Hans Thorszelius Ford Escort RS1800
5 27. Finn rali 1977 Kyösti Hämäläinen Martti Tiukkanen Ford Escort RS1800
6 26. Walesi rali 1977 Björn Waldegård Hans Thorszelius Ford Escort RS1800
7 13. Sarkkör-rali 1978 Ari Vatanen David Richards Ford Escort RS1800
8 28. Svéd rali 1978 Björn Waldegård Hans Thorszelius Ford Escort RS1800
9 19. Skót rali 1978 Hannu Mikkola Arne Hertz Ford Escort RS1800
10 9. Új-zélandi rali 1978 Russell Brookes Peter Bryant Ford Escort RS1800
11 27. Walesi rali 1978 Hannu Mikkola Arne Hertz Ford Escort RS1800
12 13. Portugál rali 1979 Hannu Mikkola Arne Hertz Ford Escort RS1800
13 26. Akropolisz-rali 1979 Björn Waldegård Hans Thorszelius Ford Escort RS1800
14 10. Új-zélandi rali 1979 Hannu Mikkola Arne Hertz Ford Escort RS1800
15 7. Kanadai rali 1979 Björn Waldegård Hans Thorszelius Ford Escort RS1800
16 28. Walesi rali 1979 Hannu Mikkola Arne Hertz Ford Escort RS1800
17 27. Akropolisz-rali 1980 Ari Vatanen David Richards Ford Escort RS1800
18 28. Akropolisz-rali 1981 Ari Vatanen David Richards Ford Escort RS1800
19 3. Brazil rali 1981 Ari Vatanen David Richards Ford Escort RS1800
20 31. Finn rali 1981 Ari Vatanen David Richards Ford Escort RS1800

Harmadik generáció (1980–1986)

[szerkesztés]
Harmadik generáció
Gyártási adatok
GyártóFord of Europe
Gyártás helyeEgyesült Királyság Halewood, Anglia
NémetországSaarlouis, Németország[23]
Spanyolország Almussafes, Spanyolország[24]
Brazília São Bernardo do Campo, Brazília
Gyártás éve1980 – 1986
ModellvariánsokHárom- és ötajtós ferde hátú
Három- és ötajtós kombi
Kétajtós kabrió
Háromajtós kisáruszállító
KategóriaAlsó középkategóriás autó
TervezőUwe Bahnsen
Patrick Le Quément
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz3907 mm (ferde hátú)
4033 mm (kombi)
Szélesség1640 mm
Magasság1400 mm
Tömeg767 kg
AlvázFord CE14
Tengelytáv2393 mm[25]
Teljesítmény
Motor1,1 literes, soros négyhengeres Valencia
1,1 literes, soros négyhengeres CVH
1,3 literes, soros négyhengeres CHT
1,3 literes, soros négyhengeres CVH
1,6 literes, soros négyhengeres CHT
1,6 literes, soros négyhengeres CVH
1,6 literes, soros négyhengeres CVH Turbo
1,6 literes, soros négyhengeres LT (dízel)
FelépítésOrrmotoros, elsőkerék-meghajtású
VáltóNégysebességes BC4 manuális
Ötsebességes BC5 manuális
Háromsebességes ATX automata
Kapcsolódó modellek
Ford Orion Mk I
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmadik generáció témájú médiaállományokat.

Az "Erika" gyári kódnév alatt fejlesztett modellt 1980 szeptemberében mutatták be, mely a Ford európai részlegének mindössze a második elsőkerék-meghajtású autója lett. Eredetileg kódnévhez hasonlóan a modellnév is "Ford Erika" lett volna, de végül a gyár mégis megtartotta az Escort elnevezést. Ennek okáról nincs hivatalos feljegyzés, de egyesek szerint a britek nem voltak hajlandók lemondani a kimondottan sikeres Escort névről, míg mások szerint a németek vetették el az új modellnév ötletét, mivel úgy gondolták, sokan a Waffen-SS-hez köthető Erika című dalra asszociálnának róla.[26] Az észak-amerikai Escort ekkor került a piacra, melynek volt néhány közös műszaki vonása az európai változattal. Az Escort eladási adatai még tovább növekedtek az Egyesült Királyságban, és 1982-re megelőzte az öregedő Cortinát, az ország legkelendőbb modelljévé válva.

Míg az Escort második generációja tulajdonképpen csak egy felújított változata volt az elsőnek, addig a harmadikat az alapoktól kezdve teljesen újratervezték. Ennek eredményeképp egy fejlett technológiájúnak és hatékony üzemanyag-felhasználásúnak számító kocsi jött létre, melyet a Ford a Volkswagen Golf riválisának szánt. Az autót "Simple is Efficient" (az egyszerűség hatékony) szlogennel népszerűsítették. Az elődökhöz képesti legnagyobb különbség az volt, hogy az új Escort elsőkerék-meghajtású lett, és a szedán helyett ferde hátú alapkarosszériát kapott. A gyárnak addig mindössze egy elsőkerék-hajtású modellje volt, az 1976-ban debütáló Fiesta, és ferde hátúakból is mindössze egy szerepelt korábban a kínálatban, a Crapri.

A harmadik generáció külső kialakítása követte a Ford akkori dizájnnyelvezetét, például a zsalus fekete hűtőráccsal és a recés burájú hátsólámpákkal. Érdemes még megemlíteni a csomagtartófedél végének egyedi kialakítását (Aeroback), mely 0,37-ra csökkentette a kocsi légellenállási együtthatóját, mellyel bemutatásakor kategóriavezető volt. Ezt a technológiát később a Scorpióban és a Sierrában fejlesztette tovább a gyár.

Szintén újdonságnak számítottak a felülvezérelt 1,3 és 1,6 literes CVH motorok. Ezek mellett egy Kent-alapú felülszelepelt, alulvezérelt "Valencia" nevű 1,1 literes motor is kapható volt, amit a Fiestában is alkalmaztak. Néhány piacon rövid ideig a CVH-ból is kapható volt egy 1,1 literes változat, de ennek gyártását 1982-ben leállították. Az új Escortból az elődökből ismert laprugós hátsó felfüggesztés is kikerült, és mind elöl, mind hátul független felfüggesztéssel szerelték. A kocsit 1981-ben megválasztották az Év Autójának. A szavazáson a Fiat Panda végzett a második, az Austin Metro pedig a harmadik helyen.[27]

Bemutatásakor az autó alap (Popular), L, GL, Ghia és XR3 felszereltségi csomagokkal volt kapható. 1982 közepétől elérhetővé vált egy új, ötsebességes manuális sebességváltó a teljes kínálathoz, mely az 1,6 literes változatok esetén az alapfelszereltség része volt, az 1,3 literesekhez pedig felárért volt megrendelhető. Számos kiegészítő felszerelés és berendezés volt választható, ilyen volt többek között a dönthető és csúsztatható napfénytető, a központi zár és az elektromos ablakemelő. Az alap és L felszereltségű modelleken kívül minden Escortba került egy ellenőrzőlámpa-rendszer, mely az alacsony üzemanyagszintre, motorolajszintre, hűtőfolyadékszintre, ablakmosófolyadék-szintre, illetve a fékbetétek kopására figyelmeztetett. Az észak-amerikai Escortokkal ellentétben az európai darabokhoz nem volt rendelhető szervokormány. Az 1983-as modellévben az 1,6 literes motorral szerelt darabokhoz elérhetővé vált a kimondottan az amerikai változathoz kifejlesztett háromsebességes ATX automata sebességváltó.

1983 augusztusában megjelent egy új, 1,6 literes dízelmotor. Az Angliában, Dagenhamben fejlesztett motor az L és GL felszereltségű autókhoz volt elérhető, és a mai viszonyokhoz képest is kedvező üzemanyag-fogyasztási értékeket produkált. Teljesítménye azonban meglehetősen alacsony, mindössze 54 lóerős (40 kW) volt, és mindössze 140 km/h-ig gyorsította a kocsit.

Az Év Autója díj és a kedvező eladási adatok ellenére a szaksajtó eleinte meglehetősen rossz véleménnyel volt az Escort felfüggesztéséről, melyet a pozitív első és a negatív hátsó kerékdőlésszög miatt "ikszlábúnak" is csúfoltak. A harmadik generáció hamar hírhedtté vált kemény és kényelmetlen menettulajdonságairól. A problémát az 1984-es modellévre sikerült megoldani, az Escort alapú Orionból származó felfüggesztés-alkatrészekkel, valamint a nagyobb Sierrából átvett kormányműfogasléccel.

Az Escort kombi változata eleinte csak háromajtós karosszériával volt kapható, majd 1983-ban megjelent az ötajtós változat is. Az elődöktől eltérően szedán változat nem készült az autóból, ezt az űrt kívánta betölteni a szintén 1983-ban bemutatott Orion, mely a ferde hátú Escorttal azonos műszaki alapokra épült, de magasabb presztízsű modellnek számított, amit az is jelzett, hogy az 1,1 literes motor nem volt kapható hozzá. Az Orion egyúttal a Cortinát is helyettesítette a Ford szedán kínálatában, mivel az 1982-ben megszüntetett modell utódjából, a Sierrából sem létezett még ekkoriban lépcsős hátú változat.

Szintén 1983-ban került piacra a kabrió variáns, melynek karosszériáját a Karmann karosszériaépítő vállalat készítette. Ez volt a Ford európai részlegének első kabriója az 1960-as évekbeli Corsair óta. Az Escort Cabriolet eleinte XR3i és Ghia felszereltségi csomaggal is kapható volt, de a Ghia változatot később elvetették.

1989 decemberében a harmadik generációs Escort volt a leggyakoribb autó az Egyesült Királyság útjain, az akkori adatok szerint ugyanis csaknem 1,5 millió forgalomban lévő darab volt belőlük az országban.[28]

Sportváltozatok

[szerkesztés]

A Ford szerette volna felvenni a versenyt a Volkswagen Golf GTi változatával, ezért bemutatta a sportos XR3-at. A sportosabb hangolású futómű és a sportos külső kiegészítők mellett az autóba eleinte az 1,6 literes CVH motor nagyobb teljesítményű változatát szerelték, duplatorkú Weber karburátorral. 1982 októberében jelent meg az üzemanyag-befecskendezős változat, mely az XR3i nevet kapta. Fél évvel korábban debütált a szintén injektoros, RS1600i nevű limitált példányszámú (8659 db) variáns. A Kölnben tervezett RS számítógép által vezérelt gyújtást és módosított hengerfejet kapott, aminek köszönhetően teljesítménye 115 lóerőre (85 kW) nőtt.

1984 októberében elkészült az RS Turbo nevű turbófeltöltős változat, mely 132 lóerős (97 kW) teljesítmény leadására volt képes.[29] Az RS Turbo 1985 elején került piacra, de sokakban csalódást keltett, mivel bemutatását többször elhalasztották, illetve felépítése miatt is komoly kritikákat kapott.[30] A kocsi első sorozatából mindössze 5000 darab készült, és csak néhány európai országban árulták. Az RS 1600i könnyűfémfelnijei kerültek rá, Recaro sportüléseket és részlegesen önzáró differenciálművet szereltek bele.[30] Egy kivételével mindegyik fehér fényezéssel készült, az egyetlen fekete példányt kimondottan Diana hercegnő számára gyártották.[31] A második sorozat az 1986-os facelift után jelent meg.

RS 1700T

[szerkesztés]

A Ford Escort RS 1700T egy hátsókerék-meghajtású prototípus volt, melyet a Ford tervezett 1980-ban a B csoportos ralibajnokságban való részvételre. A harmadik generációs Escorton alapuló prototípusokba 1,8 literes, turbófeltöltős Cosworth motorok kerültek, melyek csúcsteljesítménye több mint 300 lóerő (224 kW) volt. 1982-ben egy 2,4 literes Hart motoros változat is elkészült. A motor alapjául egy Formula–2-es egység szolgált. A tervezés során fellépő állandó problémák miatt azonban a Ford úgy döntött, hogy lemond a harmadik generációs Escort alapján készülő versenyautókról, és teljesen az alapoktól tervez egy új, négykerék-meghajtású autót, mely képes felvenni a versenyt az Audi Quattróval. Így jött létre a legendássá vált Ford RS200.

Haszongépjármű-változatok

[szerkesztés]

A háromajtós Escort Van új generációja 1981 februárjában jelent meg a piacokon. A késlekedést az okozta, hogy a generációváltáskor a kereskedésekben még számos eladásra váró második generációs Van állt.[32] A duplaszárnyú hátsó ajtókkal szerelt harmadik generációs Escort Van egyik sajátossága volt, hogy az első oldalablakok mögött egy további kisebb ablak kapott helyet, elősegítve a vezető jobb kilátását, mely ezek nélkül meglehetősen korlátozott lett volna.[32] A kisáruszállító változat alapján létrejött egy pickup is, Bantam néven, amit Dél-Afrikában gyártottak.[33]

Latin-Amerika

[szerkesztés]

Az Escort gyártása 1983 júliusában kezdődött meg Brazíliában, ahol 1341 és 1555 cm³-es, Renault-alapú Ford CHT motorokkal szerelték őket. Ezek közül mindkettő elérhető volt etanol üzemanyagú változatban is, melyek teljesítménye némileg magasabb volt.[34] A brazil gyártású Escortokat 1983 és 1986 között Svédországba, Norvégiába és Finnországba is exportálták, ahol a Németországban gyártott, alacsony árú Escort L modelleket váltották. Ezeknek az autóknak azonban meglehetősen rossz volt a megítélésük Skandináviában, elsősorban a rozsdásodásra való hajlam és a Renault-alapú motor nedvesperselyes kialakításából adódó problémák miatt. Emellett a brazil motorokat úgy tervezték, hogy 15-20%-os etanoltartalmú benzinnel működjenek, így a tisztán benzines üzem is problémákhoz vezetett.[35] A dél-amerikai hőség miatt a Brazíliában gyártott háromajtós Escortok hátsó ablakai kibillenthetők voltak, szemben az európai változatokkal. Az LX felszereltségű modellek Svájcban is kaphatók voltak, de kizárólag a nagyobb hengerűrtartalmú motorral.[36] Brazíliában volt egy XR-3 nevű sportváltozat, mely csak etanolos üzemű változatban volt elérhető. A kocsik három- és ötajtós ferde hátú karosszériával voltak kaphatók, de később megjelent egy kétajtós szedán is, Ford Verona/Volkswagen Apollo néven. Ez teljesen más volt, mint az Európában az Escort szedán változataként ismert Orion.

Dél-Afrika

[szerkesztés]

Az új Escort 1981 márciusában jelent meg a Dél-afrikai Köztársaságban, 1,3 és 1,6 literes motorokkal a kínálatban. Az ottani változatok néhány apró részletben különböztek az Európában ismert modellektől, a helyi beszerelésű alkatrészekre vonatkozó szabályozások miatt.[37] A sportos XR3 változat is kapható volt az országban, Ford XR3 néven, Escort XR3 helyett.

  • A háromajtós ferde hátú változat hátulról
    A háromajtós ferde hátú változat hátulról
  • Ötajtós kombi változat
    Ötajtós kombi változat
  • Rendőrkutya-szállítóként használt Escort Van
    Rendőrkutya-szállítóként használt Escort Van
  • A limitált példányszámú Ford Escort RS1600i
    A limitált példányszámú Ford Escort RS1600i
  • Ford Escort XR3
    Ford Escort XR3
  • Az RS 1700T prototípus egy kiállításon
    Az RS 1700T prototípus egy kiállításon

Negyedik generáció (1986–1992)

[szerkesztés]
Negyedik generáció
Gyártási adatok
GyártóFord of Europe
Gyártás helyeEgyesült Királyság Halewood, Anglia
Németország Saarlouis, Németország[23]
Spanyolország Almussafes, Spanyolország[24]
Brazília São Bernardo do Campo, Brazília
Argentína General Pacheco, Argentína
Venezuela Valencia, Venezuela
Gyártás éve1986 – 1992
ModellvariánsokHárom- és ötajtós ferde hátú
Három- és ötajtós kombi
Kétajtós kabrió
Háromajtós kisáruszállító
KategóriaAlsó középkategóriás autó
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz4022 mm (ferde hátú)
4080 mm (kombi)[38]
Szélesség1640 mm
Magasság1385 mm
Tömeg767 kg
AlvázFord Erika
Tengelytáv2400 mm
Teljesítmény
Motor1,0 literes, soros négyhengeres CHT
1,1 literes, soros négyhengeres Valencia
1,1 literes, soros négyhengeres HCS
1,3 literes, soros négyhengeres Valencia
1,3 literes, soros négyhengeres HCS
1,4 literes, soros négyhengeres CVH
1,6 literes, soros négyhengeres CHT
1,6 literes, soros négyhengeres CVH
1,6 literes, soros négyhengeres CVH Turbo
1,8 literes, soros négyhengeres VW EA827
1,6 literes, soros négyhengeres LT (dízel)
1,8 literes, soros négyhengeres Lynx (dízel)
FelépítésOrrmotoros, elsőkerék-meghajtású
VáltóNégysebességes BC4 manuális
Ötsebességes BC5 manuális
Fokozatmentes (CVT) CTX
Kapcsolódó modellek
Ford Orion Mk II
A Wikimédia Commons tartalmaz Negyedik generáció témájú médiaállományokat.

1986 márciusában mutatták be az Escort negyedik generációját, mely nem tartogatott olyan komoly változtatásokat, mint korábban a harmadik generáció. Az "Erika-86" kódnevű autó könnyedén megkülönböztethető volt elődjétől modernizált orrészéről és a sima felületű hátsólámpáiról. Belül néhány kisebb változtatás mellett a műszerfal is némileg átalakult. Az opcionálisan rendelhető új berendezések közé tartozott egy mechanikus ABS (alapfelszereltség az RS Turbo modelleken), az üzemanyag-befecskendezős modellek esetén egy üzemanyagfogyasztás-mérő fedélzeti számítógép, valamint fűtött első szélvédő. Az alacsony üzemanyagszintre, olajszintre, ablakmosófolyadék-szintre és a kopott fékbetétekre figyelmeztető ellenőrzőlámpa-rendszer azonban egyik felszereltségi csomaghoz sem járt. Légkondicionáló berendezés nem volt rendelhető Európában, de az Argentínában és Brazíliában eladott modellekhez elérhető volt.

Az Escort megújítása már esedékes volt, hiszen a riválisok közül a General Motors már másfél évvel korábban bemutatta az Opel Kadett E-t (az Egyesült Királyságban Vauxhall Astra), a Volkswagen még korábban megjelentette a második generációs Golfot, illetve az Austin Maestro és a Peugeot 309 is a piacokon volt már.

1987-ben megjelent egy új, LX nevű felszereltségi csomag, mely az L és a GL modellek között helyezkedett el. Ugyanebben az évben megújult a kocsi belsőtere, és egy 1,4 literes CVH motor is bekerült a kínálata. Emellett a mérnökök igyekeztek orvosolni azokat a felfüggesztéssel kapcsolatos problémákat, melyek miatt a vásárlók nehézkes irányíthatóságra és rossz menetkomfortra panaszkodtak, de nem jártak sikerrel.

1988-ban bemutattak egy nagyobb, 1,8 literes dízelmotort, az 1,1 és 1,3 literes Valencia motorok helyét pedig átvették a velük közös alapokon nyugvó CHS egységek, melyeket eredetileg a harmadik generációs Fiestához fejlesztettek. Az XR3i és Orion Ghia modellekben egy Ford által tervezett üzemanyag-befecskendező rendszer váltotta a Bosch K-Jetronic injektorokat, míg az 1,4 literes motorral szerelt autókba karburátor helyett központi üzemanyag-befecskendező került.

Az előző változatból ismerős háromsebességes automata sebességváltó sokáig a negyedik generációhoz is kapható volt, majd a gyártás vége felé leváltotta azt egy CTX nevű fokozatmentes váltó, ami néhány évvel azelőtt a Fiestában mutatkozott be. Az Escort-alapú Orion hasonló változtatásokon esett át. 1989 és 1990 között gyártottak egy 1600E nevű luxusfelszereltségű Oriont, bőrülésekkel, üzemanyag-befecskendező rendszerrel, könnyűfémfelnikkel és Ghia felszereltségi csomaggal. Emellett egy alacsony felszereltségű L változat is megjelent.

Az európai piacokra szánt Escortok továbbra is Angliában, Halewoodban és Nyugat-Németországban, Saarlouisban készültek. Az eladási adatok folyamatosan kedvezőek voltak, és az 1980-as évek második felében a venezuelai Valenciában is elkezdték gyártani a modellt, az eredetileg a Fiesta számára létrehozott üzemben. Az európai gyártás 1990-ben ért véget.

A gyártás befejezése után Dél-Afrikában az Escort helyét átette a Laser és a Meteor.[39] Az Escorton alapuló Bantam pickupot továbbra is gyártották, újabb verziót is kiadtak belőle, melyek közül néhány Mazda Rustler néven került a piacra.[33]

Brazília

[szerkesztés]

Az AutoLatina egyezmény értelmében a Brazíliában gyártott Escortokhoz megrendelhető volt a Volkswagen 1,8 és 2,0 literes motorja, míg néhány Volkswagen modellhez kaphatóak voltak a Ford CHT erőforrásai. Emellett 1,0 és 1,6 literes CHT motorok voltak elérhetők az Escorthoz. Brazíliában 1992-ig gyártották a negyedik generációt, kivéve a Hobby nevű változatot, mely egészen 1996-ig a piacon maradt.

A Hobby egy 1993-ban bemutatott változat volt, mely az 1,3 literes CHT motor 1,0 literesre "zsugorított" változatát kapta, 50 lóerős (37 kW) teljesítménnyel. Ez a motor kizárólag Brazíliában volt elérhető, a világ többi részén az 1,1 literes erőforrás volt a legkisebb. A nem egész egy literes motor nem volt erős, de üzemanyag-takarékos volt, ráadásul kis hengerűrtartalma miatt kiemelkedően kedvező adózási feltételek vonatkoztak rá. Az elérhető legerősebb változat a 105 lóerős (77 kW) XR3 Formula volt, mely 1991-ben jelent meg. Fedélzeti számítógép egyik modellhez sem volt rendelhető az országban.

  • A negyedik generációs Escort hátulról
    A negyedik generációs Escort hátulról
  • 1987-es kombi változat
    1987-es kombi változat
  • 1987-es XR3i kabrió
    1987-es XR3i kabrió
  • A kisáruszállító változat hátulról
    A kisáruszállító változat hátulról
  • 1988-as Escort XR3i
    1988-as Escort XR3i
  • 1990-es Escort RS Turbo
    1990-es Escort RS Turbo


Ötödik generáció (1990–1997)

[szerkesztés]
Ötödik generáció
Gyártási adatok
GyártóFord of Europe
Gyártás helyeEgyesült Királyság Halewood, Anglia
Németország Saarlouis, Németország
Spanyolország Almussafes, Spanyolország
Törökország Isztambul, Törökország[40]
Brazília São Bernardo do Campo, Brazília
Gyártás éve1990 – 1997
ModellvariánsokHárom- és ötajtós ferde hátú
Négyajtós szedán
Ötajtós kombi
Kétajtós kabrió
Háromajtós kisáruszállító
KategóriaAlsó középkategóriás autó
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz4036 mm (ferde hátú)
4268 mm (limuzin)
4268 mm (kombi)[41]
Szélesség1692 mm
Magasság1395 mm
Tömeg900 – 1070 kg
Tengelytáv2525 mm
Teljesítmény
Motor1,3 literes, soros négyhengers HCS
1,4 literes, soros négyhengeres CVH
1,6 literes, soros négyhengeres CVH
1,6 literes, soros négyhengeres Zetec
1,8 literes, soros négyhengeres Zetec
2,0 literes, soros négyhengeres DOHC
2,0 literes, soros négyhengeres VW AP
2,0 literes, soros négyhengeres Cosworth YBT
1,8 literes, soros négyhengeres Endura D (dízel)
1,8 literes, soros négyhengeres Endura D (turbódízel)
FelépítésOrrmotoros, elsőkerék-meghajtású
VáltóNégysebességes BC4 manuális
Ötsebességes BC5 manuális
Ötsebességes MTX-75 manuális
Háromsebességes ATX automata
Fokozatmentes CTX
Kapcsolódó modellek
Ford Orion Mk III
A Wikimédia Commons tartalmaz Ötödik generáció témájú médiaállományokat.

Az Escort ötödik generációja (és az Orion harmadik generációja) 1990 szeptemberében jelent meg, teljesen megújult karosszériával és egy egyszerűsített torziós rudas hátsó felfüggesztéssel (a harmadik generáció teljesen független kialakítása helyett). A motorkínálatban eleinte elérhetők voltak az előző változatból már ismert 1,3 literes HCS, az 1,6 literes CVH és az 1,8 literes dízelmotorok. Ezek a motorok szinte teljesen változatlanul kerültek be az új modellbe, amiért sok kritika érte a Fordot a fejlesztések hiánya miatt. A kocsiról nem volt jó véleménnyel az autós szaksajtó, főleg középszerű vezetési dinamizmusát és könnyen felejthető formavilágát emelték ki negatívumként.

1992 elején megjelentek az új 16 szelepes Zetec motorok, melyek javítottak az autó vezethetőségén és menetdinamikáján. Visszatért az XR3i változat is, melybe kétféle 1,8 literes Zetec motort szereltek. Az RS2000 1991 őszétől volt megvásárolható, a Sierra 2,0 literes, 16 szelepes erőforrásával, mely 148 lóerős (110 kW) teljesítmény leadására volt képes. Utóbbi változatnak a felfüggesztését is módosította a gyár, így könnyebben kezelhetővé és kényelmesebbé vált. A rendelhető berendezések listája is tovább bővült az elődhöz képest, az Escorthoz most már szervokormány, elektromos ablakemelő, központi zár, elektromos ABS és légkondicionáló is kérhető volt. Ezek közül néhányat a belépő szintű modellhez is meg lehetett rendelni.

A Sierra Sapphire RS Cosworth változat leváltására hivatott Escort RS Cosworth 1992 elején jelent meg. A sikeres raliversenyzés mellett a Ford a szuperautó-vásárlókat is szerette volna megszólítani az autóval, melynek 2,0 literes, 16 szelepes motorja 224 lóerős (167 kW) teljesítményre volt képes 241 km/h-s végsebesség mellett. A négykerék-meghajtás mellett a kocsi másik fő jellegzetessége a "bálnafarokra" hasonlító hátsó légterelő szárny volt.

Eredetileg mindössze 2500 darab készült volna az RS Cosworth modellből, homologizációs célokból, de a nagy érdeklődére való tekintettel a Ford folytatta a gyártását. Az 1995 utáni modellekbe kisebb turbófeltöltő került, mint az első 2500-ba, és a bálnafarok spoiler is csak felárért volt megrendelhető hozzá. A mára klasszikussá vált változat gyártása 1996-ban fejeződött be. Mindössze a karosszériája hasonlított a hagyományos Escort modellekre, műszakilag közelebb állt a Sierrához, hiszen annak a négykerék-meghajtáshoz kialakított padlólemezét kapta és motorja is hosszában lett beépítve.

Dél-Amerikában 1992-ben kezdték el gyártani az új generációt, Brazíliában és Argentínában, a Ford és a Volkswagen közös üzemeiben (Autolatina). A kínálat legerősebb tagja, az Escort XR3i 2,0 literes Volkswagen motort kapott, mely 114 lóerős (85 kW) volt. Ugyanezen generáció műszaki alapjain létrejött két Volkswagen modell is Dél-Amerikában, a Pointer (ötajtós ferde hátú) és a Logus (kétajtós szedán).

Facelift

[szerkesztés]

Bár az autó népszerű volt a vásárlók körében, a sajtótól sok kritikát kapott megjelenése és menetkomfortja miatt, ezért a Ford 1992 szeptemberében az Orionnal együtt megújította. Új hűtőrács és motorháztető került a kocsira, a ferde hátúaknak pedig a hátulja is átalakult. Az ütközésbiztonságot is javították oldalmerevítőkkel, megerősített biztonsági utascellával, fejlettebb gyűrődési zónával, első biztonságiöv-előfeszítőkkel és légzsákokkal. Megjelent egy új, 16 szelepes, 1,6 literes DOHC motor, 89 lóerővel (66 kW), mely leváltotta a korábbi CVH erőforrást. Az üzemanyag-befecskendező rendszer minden benzines modellen alapfelszerelés lett, és az RS2000-ből is megjelent egy négykerék-meghajtású változat, melynek irányítása sokkal jobb volt, mint a korábbi elsőkerék-meghajtásúaké. Az Escort modellek közt elsőként az RS2000 és XR3i változatokon alapfelszereltség lett a négy tárcsafék.

1993-ban bemutattak egy új 1,3 literes és egy 1,4 literes CFi benzinmotort, valamint az 1,8 literes dízelmotor is megújult. 1993 szeptemberében a Ford elhagyta az Orion márkanevet, és a szedán karosszériás változat is az Escort kínálatának a része lett. Néhány hónappal később leállt az XR3i gyártása.

  • Az ötödik generációs Escort hátulról
    Az ötödik generációs Escort hátulról
  • 1992-es kisáruszállító változat
    1992-es kisáruszállító változat
  • 1992-es RS2000
    1992-es RS2000
  • 1993-as RS Cosworth a jellegzetes "bálnafarokkal"
    1993-as RS Cosworth a jellegzetes "bálnafarokkal"
  • A faceliften átesett Escort elölről
    A faceliften átesett Escort elölről
  • ...és hátulról
    ...és hátulról


Hatodik generáció (1995–2004)

[szerkesztés]
Hatodik generáció
Gyártási adatok
GyártóFord of Europe
Gyártás helyeEgyesült Királyság Halewood, Anglia
Németország Saarlouis, Németország
Törökország Isztambul, Törökország[42]
Fehéroroszország Obcsuk, Fehéroroszország
Argentína General Pacheco, Argentína
Gyártás éve1995 – 2004
ModellvariánsokHárom- és ötajtós ferde hátú
Négyajtós szedán
Ötajtós kombi
Kétajtós kabrió
Háromajtós kisáruszállító
KategóriaAlsó középkategóriás autó
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz4136 mm (ferde hátú)
4293 mm (limuzin)
4300 mm (kombi)[43]
Szélesség1691 mm
Magasság1398 mm
Tömeg989 – 1140 kg
Tengelytáv2525 mm
Teljesítmény
Motor1,3 literes, soros négyhengeres Endura-E
1,4 literes, soros négyhengeres CVH-PTE
1,6 literes, soros négyhengeres Zetec
1,8 literes, soros négyhengeres Zetec
2,0 literes, soros négyhengeres DOHC
1,8 literes, soros négyhengeres Endura D (dízel)
1,8 literes, soros négyhengeres Endura D (turbódízel)
1,8 literes, soros négyhengeres Endura D TDDi (turbódízel)
FelépítésOrrmotoros, elsőkerék-meghajtású
VáltóÖtsebességes manuális
Háromsebességes automata
KövetkezőFord Focus
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatodik generáció témájú médiaállományokat.

A hatodik és egyben az utolsó generáció 1995 januárjában jelent meg, és nagyrészt az előző változatra épült. Az új modellre új motorháztető, fényszórók, első sárvédők, külső visszapillantó tükrök, négyféle új hűtőrács és új kilincsek kerültek. A belsőtér is megújult, mivel az 1990-ben bemutatott ötödik generáció belsejét sok kritika érte az olcsó hatású műanyagok miatt. Az új Escort belseje minőségibb és versenyképesebb lett, de ezzel együtt a kocsi műszaki alapjai már ötévesek voltak, miközben a rivális modellek teljesen megújultak vagy készültek a megújulásra.

A két belépő szintű motort is modernizálták. Az 1,3 literes benzinmotor most már a Kent/Valencia motorcsalád utolsó változatába, az Endura-E-be tartozott, melyet a negyedik generációs Fiestában és a Kában is használtak, míg az 1,4 literes CVH-t egy ugyanekkora CVH-PTE egység váltotta. Az 1,8 literes dízelmotor, valamint az 1,6 és 1,8 literes Zetec motorok változatlanok maradtak. A már jól ismert BC sorozatú manuális sebességváltó helyére egy frissített iB5 nevű darab került.

Az előző generációhoz képest javult az irányíthatóság és a menetkomfort is, a felfüggesztés átalakításának köszönhetően. A sportos Si modellek felfüggesztését keményebbre hangolták, de felszereltsége megegyezett az LX változatokéval, néhány változtatástól eltekintve. Ilyenek voltak például a sportosabb kinézetű lökhárítók, a sportülések és a fehér számlapos műszerek.

Az RS modellek gyártása 1996 júniusában befejeződött, ezután nem készült több változat a híres RS Escortokból. Az RS név legközelebb 2002-ben, a Focus RS bemutatásável tért vissza. 1996-ban elérhetővé vált egy Ghia X nevű variáns, melyben alapfelszereltség volt a légkondicionáló és a hatlemezes CD-lejátszó. A hagyományos Ghia modellek felszereltségét némileg korlátozta a gyár, amivel megfizethetőbbé váltak az ilyen autók.

Az Escort utolsó új változata, a GTi 1997-ben került a piacokra. Ez volt az egyetlen Ford modell Európában, mely a GTi nevet kapta. Ebbe ugyanaz az 1,8 literes, 114 lóerős (85 kW) Zetec-E motor került, amit más modellekhez is meg lehetett vásárolni, de megkapta a korábbi RS2000 karosszéria-kiegészítőit, valamint félbőr ülésekkel és ABS-szel szerelték. A GTi három- és ötajtós ferde hátú, valamint kombi karosszériával volt megvásárolható.[44]

1998-ban a Ford bemutatta a Focust az Escort leváltására. Az is eldőlt, hogy 30 év után nem készült több autó Escort modellnév alatt. Az Escortot Európában még tovább két évig gyártották, a Focusszal párhuzamosan, de az Egyesült Királyságban már csak "Flight" és "Finesse" változatban volt elérhető, kizárólag 1,6 literes benzines és 1,8 literes turbódízel motorral, valamint a háromajtós ferde hátú, a négyajtós limuzin és a kabrió gyártása is leállt.

A Flight ára 10 380 font volt, amelyért cserébe első elektromos ablakemelő, háromsebességű ventilátor és kazettalejátszó járt. További 1000 fontért az autóhoz rendelhető volt légkondicionáló, CD-lejátszó, ködlámpa, metálfény és könnyűfémfelni. A versenyképes áraknak köszönhetően az Escort eladásai kedvezőek maradtak, egészen addig, amíg 2000 júliusában be nem fejeződött a gyártás a halewoodi üzemben. A gyárat a Jaguar vette át, és 2001-től itt gyártotta az X-Type szedán változatát. A Ford jelenleg csak egy kis részleget tart fenn Halewoodban, ahol sebességváltók összeszerelésével foglalkoznak. Argentínában 2004-ig folytatódott a ferde hátú és a kombi karosszériás Escortok gyártása, melyeket a gyártás utolsó éveiben a Focusszal párhuzamosan árultak.

A kisáruszállító változat gyártását tovább folytatták egy a halewoodi gyár mögött található üzemben, amíg 2003-ban le nem váltotta azt a Transit Connect. Egészen 1968 óta kaphatók voltak Escort-alapú furgonok, melyek az Egyesült Királyságban jóval nagyobb népszerűségnek örvendtek, mint Európa kontinentális részén. Az Escort elődjéből, az Angliából szintén készültek kisáruszállító változatok. Az újonnan bemutatott Transit Connectet már nem Halewoodban, hanem Törökországban gyártották.

Chilében a hatodik generációs Escortokat EuroEscort néven árulták, hogy elkerüljék az amerikai Escortokkal való összetévesztést, melyek szintén kaphatóak voltak az országban.

Új-Zéland

[szerkesztés]

Az utolsó generáció nem volt kapható Ausztráliában, Új-Zélandra azonban szállítottak az Egyesült Királyságban gyártott darabokat 1996 és 1998 között, melyek a Ford Lasert váltották. Minden karosszériaváltozat kapható volt, beleértve a furgont is. 1999-ben a kedvezőtlen valutaváltási árfolyam miatt a ferde hátúak és a szedánok behozatalát leállították. Ugyanennek köszönhető, hogy a Laser visszakerült a piacra, és a Focus csak 2003-ban jelent meg az országban. A kombik és a furgonok árusítása 1999 végéig folytatódott, amikor is az Egyesült Királyságban elfogytak a kivitelre szánt darabok. A kombik viszonylag sikeresek voltak az új-zélandi piacon, mivel a helyi összeszerelésű és meglehetősen korszerűtlen Laser KE kombi gyártása 1996-ban befejeződött. Az autók 1,6 és 1,8 literes benzines, valamint 1,8 literes dízelmotorral voltak kaphatók.

Motorok

[szerkesztés]
Modell Modellév Motor Hengerűrtartalom Teljesítmény @ ford. Nyomaték @ ford. Végsebesség Ü.a.-ellátás
1.3 CFi/H Endura-E 1995–1998 Soros négyhengeres, 8 szelepes, OHV 1299 cm³ 60 LE @ 5000 101 Nm @ 2500 153 km/h Benzines,
üzemanyag-
befecskendezés
1.4 CFi CVH-PTE 1995–1998 Soros négyhengeres, 8 szelepes, SOHC 1391 cm³ 75 LE @ 5500 106 Nm @ 2750 169 km/h
1.6 EFi Zetec 1995–2000 Soros négyhengeres, 16 szelepes, DOHC 1597 cm³ 90 LE @ 5500 134 Nm @ 3000 177 km/h
1.8 EFI Zetec 1996–1998 1796 cm³ 116 LE @ 5750 160 Nm @ 4500 196 km/h
1.8 EFI ZETEC 1996–1998 1796 cm³ 130 LE @ 5750 160 Nm @ 4500 200 km/h
RS2000 I4 DOHC 1996 1988 cm³ 150 LE @ 6000 190 Nm @ 4500 210 km/h
1.8 D Endura D 1995–1998 Soros négyhengeres, 8 szelepes, SOHC 1753 cm³ 60 LE @ 4800 110 Nm @ 2500 152 km/h Dízel
1.8 TD Endura D 1995–1998 69 LE @ 4500 135 Nm @ 2500 163 km/h Turbódízel
1.8 TDi Endura D 1995–2000 90 LE @ 4500 180 Nm @ 2000–2500 172 km/h
  • Ferde hátú Escort hátulról
    Ferde hátú Escort hátulról
  • 1998-as 1.4 GL szedán Escort
    1998-as 1.4 GL szedán Escort
  • Kombi Escort hátulról
    Kombi Escort hátulról
  • Egy Ghia felszereltségű változat belseje
    Egy Ghia felszereltségű változat belseje
  • 1998-as kisáruszállító változat
    1998-as kisáruszállító változat
  • RS200 változat, melyet 1996 nyaráig gyártottak
    RS200 változat, melyet 1996 nyaráig gyártottak


Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Facilities | Ford Motor Company Newsroom. Media.ford.com. [2009. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  2. ↑ Facilities | Ford Motor Company Newsroom. Media.ford.com. [2010. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  3. ↑ a b Ford Escort, la storia (olasz nyelven). Panorama Auto, 2012. március 24. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  4. ↑ (1968. január 25.) „Show in Brussels”. Autocar 128 (3754), 44–47. o. 
  5. ↑ (2008) „Auto Motor und Sport”, Stuttgart 18, 162. o. 
  6. ↑ (1968. szeptember 5.) „News from Germany: New German Fords”. Autocar 129 (3786), 66. o. 
  7. ↑ a b Peter Garnier (ed) (1974. június 22.). „News: Ford's two millionth Escort”. Autocar 141 (4053), 28. o. 
  8. ↑ Oswald 1945–90 (vol 3), p 397 : 1,297,308 Mark I Escorts were built in Britain, while 848,388 were built by Ford Germany at Genk in Belgium and at Saarlous.
  9. ↑ Oswald 1945–90 (vol 3), pp 396 & 397: "Der grossere Teil der Produktion ging ins Ausland, weil der Ford Escort [Mk I] auf dem deutschen Markt wegen seiner pummeligen Form, seiner simplen Konstruktion, seiner holprigen Straßenlage und seines bescheidenen Komforts nur mäßigen Zuspruch fand... 848 388 [Escort Mk Is fertigten] die deutschen Ford-Werke, doch nur 234 667 Exemplaren fanden deutsche Käufer."
  10. ↑ Oswald 1945–90 (vol 3), pp. 396 & 397: Of the 848,388 Escort Mk Is built by Ford Germany, only 234,667 were actually sold in Germany.
  11. ↑ a b Charles Bulmer (ed) (1968. április 6.). „Escort estate”. Motor, 26–27. o. 
  12. ↑ (1973. szeptember 1.) „” (francia nyelven), Paris (14 & 15), 103. o, Kiadó: l'Auto Journal. 
  13. ↑ 42ème Rallye Automobile de Monte-Carlo. Rallybase.nl. [2011. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 29.)
  14. ↑ Ford Escort Mexico Mark I. 4 Press. Channel Four Television. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  15. ↑ a b c Ford Escort Production Numbers And Identification Guide
  16. ↑ Darwin, Norm. The History of Ford in Australia, 184. o. (1986) 
  17. ↑ (1975. július 26.) „Autotest: Ford Escort RS1800”. Autocar 143 (4107), 33–37. o. 
  18. ↑ a b (1975. december 1.) „Ford Escort 1300 L: bigger and better”. SA Motor, Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság, 22. o, Kiadó: Scott Publications. 
  19. ↑ Webster, Mark (2002), Assembly: New Zealand Car Production 1921–98, Birkenhead, Auckland, New Zealand: Reed, p. 156, ISBN 0-7900-0846-7
  20. ↑ bigger and better, 21. o.
  21. ↑ a b (1975. március 8.) „New Escorts..RS 2000 Revived: Sporting version of new Escort with 2-litre ohc engine and 112 mph maximum speed, developed by FAVO.”. Autocar 142 (4089), 68. o. 
  22. ↑ a b (1975. augusztus 16.) „Nasenkorrektur: New von Ford: Escort RS 2000 mit 110 PS (nose correction: New Ford Escort RS 2000 with 110 bhp)”. Auto, Motor und Sport 17, 11. o. 
  23. ↑ a b Facilities | Ford Motor Company Newsroom. Media.ford.com. [2010. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  24. ↑ a b Facilities | Ford Motor Company Newsroom. Media.ford.com. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  25. ↑ http://www.automobile-catalog.com/make/ford_europe/escort_europe_3gen/escort_europe_3gen_hatchback/1980.html
  26. ↑ (1981. szeptember 1.) „{{{title}}}” (francia nyelven), Paris (14 & 15), 80. o, Kiadó: Homme N°1. 
  27. ↑ Previous winners. Car of the year. [2012. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  28. ↑ Car theft in England and Wales: the Home Office car theft index (PDF). [2011. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 4.)
  29. ↑ szerk.: Mastrostefano, Raffaele: Quattroruote: Tutte le Auto del Mondo 1985 (olasz nyelven). Milano: Editoriale Domus S.p.A, 400. o. (1985). ISBN 88-7212-012-8 
  30. ↑ a b Bernardet, Alain (1985. április 1.). „Dans la lignée” (francia nyelven). Echappement, Párizs, Franciaország, 66–67. o, Kiadó: Michael Hommell. 
  31. ↑ Bevins, Daniel: A short history of... the Ford Escort. Covered mag. gocompare.com, 2013. augusztus 20. [2017. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 26.)
  32. ↑ a b Minnis, Peter (1982. május 1.). „Long Term Test: A van for all seasons”. TRUCK, London, Egyesült Királyság, 79. o, Kiadó: FF Publishing Ltd. 
  33. ↑ a b International Motor Business, 137-140. sz., African Business Publications, 1989, 114. o.
  34. ↑ Tutte le Auto del Mondo 1985, 383–384 o.
  35. ↑ Øye, Geir Olav: My cars through the years. [2014. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 26.)
  36. ↑ (1985. március 7.) „Automobil Revue 1985” (german/french nyelven), Berne, Switzerland 80, 64. o, Kiadó: Hallwag, AG. 
  37. ↑ Tutte le Auto del Mondo 1985, 427–429 o.
  38. ↑ http://www.automobile-catalog.com/model/ford_europe/escort_europe_4gen.html
  39. ↑ Financial Mail, Volume 104, 5-9. kiadás, 221. oldal
  40. ↑ Rise in Ford exports from Western Europe. PRNewswire, 1993. november 3. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 1.)
  41. ↑ http://www.automobile-catalog.com/model/ford_europe/orion_3gen.html
  42. ↑ Tarihçe. Ford Otosan. (Hozzáférés: 2017. március 1.)
  43. ↑ http://www.automobile-catalog.com/model/ford_europe/escort_europe_7gen.html
  44. ↑ Ford Escort owners' reviews, problems and advice. Parkers. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 1.)

Ajánlott olvasmányok

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Ford Escort (Europe)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ford Escort témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ford_Escort&oldid=26203948”