Csöcsiang
Zhejiang/Csöcsiang (浙江省 Zhèjiāng Shěng) | |
Rövidítés: 浙 pinjin rövidítés: Zhè | |
Név eredete | A Qiantang folyó régi neve |
Közigazgatás | |
Ország | Kína |
Közigazgatási szint | Tartomány |
Székhely | Hangcsou |
Prefektúrák (地区) | 11 |
Megyék (县) | 90 |
Járások (乡) | 1570N |
A KKP tartományi bizottságának titkára | Hszi Csin-ping |
Kormányzó | Lu Zushan |
Terület | 101 800 km², 25. a rangsorban |
ISO 3166-2 | 33 |
Népesség | |
Teljes népesség | 64 567 588 fő (2020)[1] |
Népsűrűség | 464 fő/km² |
Főbb nemzetiségek | Han – 99,2% She – 0,4% |
GDP 2004 | |
GDP | 1120 milliárd CNY, 4. a rangsorban |
GDP per fő | 23 800 CNY, 4. a rangsorban |
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek. | |
Zhejiang/Csöcsiang weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csöcsiang témájú médiaállományokat. |
Csöcsiang (浙江; pinjin: Zhèjiāng) Kína egyik keleti tartománya.
Történelem
Ez a terület kívül esik a legősibb kínai civilizáció területén. Önállóan szerveződött itt állam, amely beavatkozott a tőle északra fekvő kínai államok viszályaiba. Végül az i. e. 3. században az egységes kínai császárság része lett. A han kínaiak nagyobb arányú betelepedése az i. sz. 4. századtól indult meg. Ekkoriban Kína északi területei nomád dinasztiák uralma alá kerültek, előlük sokan menekültek délre.
1127-ben Észak-Kínát ismét egy nomád dinasztia foglalta el, ezúttal a dzsürcsenek. A császári székhely Csöcsiang tartomány mai székhelyére, Hangcsouba költözött. Ez az időszak a tartomány első virágkora. Hangcsou gazdasági jelentőségét akkor sem vesztette el, amikor a császári udvar elköltözött innen. A tartományban volt az exportra termelő kínai porcelánipar központja. Délkelet-Ázsiába, Közel-Keletre, később Európába szállították az itt készült porcelán tárgyakat. Ezek kifejezetten exportra készültek, kínai belső piacra más edénytípusokat gyártottak. A Ming-dinasztia idejére az itt gyártott porcelán minősége leromlott, a termelés súlypontja áthelyeződött a szomszédos Csianghszi tartományba.
1368-ban szervezték meg Csöcsiang tartományt. Azóta lényegében változatlanok a határai.
1758-ban innen kerültek át Európába az első páfrányfenyők (Ginkgo biloba).[2] Itt volt az I. ópiumháború hadszíntere. A háborút lezáró békében Ningbo kikötőt Kína kénytelen volt megnyitni a külföldi hajók előtt.
A II. világháború alatt japán megszállás alá került a tartomány. A japánok pekingi bábkormánya igazgatta.
A kommunista hatalomátvétel után Kína más vidékeihez viszonyítva kevés beruházás történt Csöcsiang tartományban. Vasúthálózata fejletlen maradt. Teng Hsziao-ping reformjai után azonban megugrott a fejlődés. Az addig fejletlennek számító tartomány gyorsan a legfejlettebbek közé került Kínán belül.
Jegyzetek
- ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
- ↑ Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3