kel
Kiejtés
- IPA: [ ˈkɛl]
Ige
kel
- alvása után fekvőhelyét elhagyja; felkel
- égitest a látóhatár fölött az égre emelkedni látszik (Kel a nap, a hold.)
- növény növekedésnek indulva a földből fokozatosan kibújik; sarjad
- madár, rovar a tojásból, illetve a petéből kezd kibújni
- tészta az élesztő hatására egyre jobban dagad, majd szétterül
- keletkezik, kezdődik, támad
- áru a forgalomban, a piacon fogy, mert keresik és megveszik; kereslete van, el lehet adni
Etimológia
- Átkel jelentéssel ősi örökség a finnugor korból, vö. erza келемс.
- Más jelentéssel is vannak hasonló finnugor igék, vö. finn kahlata, komi кевны, udmurt колыны.
Fordítások
Származékok
Szókapcsolatok
- ki korán kel, aranyat lel
- birokra kel, fegyverre kel, hadra kel, harcra kel, életre kel, lábra kel, szárnyra kel, tengerre kel, útra kel, versenyre kel
Főnév
kel
Szókapcsolatok
Fordítások
- kel - Értelmező szótár (MEK)
- kel - Etimológiai szótár (UMIL)
- kel - Szótár.net (hu-hu)
- kel - DeepL (hu-de)
- kel - Яндекс (hu-ru)
- kel - Google (hu-en)
- kel - Helyesírási szótár (MTA)
- kel - Wikidata
- kel - Wikipédia (magyar)
Főnév
kel
Melléknév
kel