Vadzsra
A vadzsra szanszkrit szó, melynek jelentése mennykő vagy gyémánt.[1] Ezen felül egy fajta fegyverként is szolgál, amelyet szertartásokon használtak, ugyanis az szimbolikusan rendelkezik a gyémánt elpusztíthatatlanságának és a mennykő ellenállhatatlan erejének tulajdonságaival.
További elnevezései különböző buddhista országok nyelvein: vadzsram (tamil), bodzsro (bengáli), badzsra (maláj), dordzse (tibeti),[1][2][3] dordzsi (Dzongkha), vadzsra (indonéz), csinkáng (kínai), geumgangjeo (koreai), kongóso (japán) és Очир ocsir / Базар bazar (mongol).
A vadzsra lényegében egy fajta ütő egy bordázott gömbbel a végén. A bordák labdaalakot formázhatnak vagy szúrósan állhatnak, amikkel szúrni lehet. A buddhizmus dharma hagyományaiban, a dzsainizmusban és a hinduizmusban szimbolikusan használják a vadzsrát, amely a spirituális erőt testesíti meg.[4] Az indiai vallásokból és kultúrákból ered a vadzsra használata szimbolikus és szertartásos eszközként. Később Ázsia más országaiba is elterjedt ez a szokás.
Korai források
szerkesztésA Rigvédában
szerkesztésA vadzsra legkorábbi írásos említése a négy Véda közül a Rigvédában szerepel. A mennyország istene és a Rigvédikus pantheon legfőbb istensége, Indra fegyvereként említik. Indra a vadzsrát arra használja, hogy a bűnösöket és tévelygőket megölje.[5] A Rigveda szerint a fegyfert Tvasztar, az isteni hangszerek készítője, készítette az Indra számára. Az említett történetben Indra a kígyó formát öltött Vritra aszura ellen fordítja a fegyverét.[6]
A Rigvédában a vadzsra használatáról szóló történetek díszítő jelzőkkel írják le Indrát: Vadzsrabhrit (a vadzsrát viselve), Vadzsrivat vagy Vadzsrin (vadzsrával felfegyverkezve), Vadzsradakszina (a vadzsrát jobb kezében tartva) és Vadzsrabahu vagy Vadzsrahaszta (a vadzsrát kezében tartva). A vadzsra társítása Indrához a későbbi puránikus irodalmakban és buddhista művekben valamelyest módosult. Buddhagósza, a théraváda buddhizmus jelentős történelmi alakja Vadzsrapáni bodhiszattvával azonosítja Indra alakját.[7]
A Puránákban
szerkesztésSok későbbi purána jellemzi a vadzsrát. Ezek a korábbi Rigvédikus történetek módosított változatai. Az egyik fontos változatba bekerült Dadhicsi, Siva egyik hű követője. Egy elbeszélés szerint Indrát egyszer elűzte a Dévaloka birodalomból Vritra, a védák egy démonikus alakja. Vritra olyan áldást kapott korábban, hogy semmilyen odáig ismert fegyverrel nem lehetett őt megölni, illetve semmilyen fából vagy fémből készült fegyver nem árthatott neki.[8]) Indra minden reményét elvesztette, hogy visszaszerezze a birodalmát. Felkereste ugyan Sivát, de ő sem tudott segíteni neki. Indra Sivával és Brahmával együtt mentek Visnuhoz tanácsot kérni. Visnu elmondta Indrának, hogy csak a bölcs Dadicsi csontjából készült fegyverrel lehetséges legyőzni Vritrát. Indra és más dévák felkeresték hát a bölcset (akit Indra egyszer már lefejezett), aki azt mondta, hogy segít nekik, de mielőtt meg kellene halnia, szeretne még elmenni zarándokútra az összes szent folyóhoz.[9] Indra ekkor össze hívta az összes szent folyót a Naimisa erdőbe,[9] hogy rögvest teljesítse a bölcs kívánságát és ne vesztegessenek további időt. Dadhicsi ezután a jóga művészetét használva vetett véget saját életének. Az istenek ezután fegyvert készítettek a gerincéből, amellyel Indra már képes volt legyőzni Vritrát és vissza tudta foglalni a birodalmát.
A történet egy másik változata szerint Dadhicsit kérték meg, hogy vigyázzon az istenek fegyverére. Dadhicsi sokáig őrizte a fegyvert, ám egy idő után megunta és szent vízben feloldotta azt és megitta.[10] Később, amikor a dévák eljöttek a fegyverért, hogy a Vritra vezette aszurák ellen használják, de Dadhicsi elmondta nekik, hogy mit tett és a fegyver immár a csontjaiban van. Dadhicsi miután megértette, hogy a dévák csak az ő halálán keresztül győzhetik le az aszurákat önszántából odaadta az életét.[10] Brahma Dadhicsi csontjaiból rengeteg fegyvert készített, köztük a vadzsrajudhát is, amelyet a gerincéből készített. Az így készült fegyverekkel ezután a dévák le tudták győzni az aszurákat.
Egyes történetekben a háborús isten Szkanda (Murugan) hordozza a vadzsrát.[11] A mahájána buddhizmusban Szkandának hívják a vadzsrát forgató bodhiszattvát.
A vadzsrajána buddhizmusban
szerkesztésA buddhizmusban a vadzsra a buddhizmus három fő ágához tartozó vadzsrajána szimbóluma. A vadzsrajána fordítása "A mennydörgés útja"[12] vagy "Gyémánt Út", amely utalhat a buddhista megvilágosodásra vagy bodhira. Elpusztíthatatlanságot is kifejez,[13] ahogy a gyémánt is keményebb, mint bármely más drágakő.
A tantrikus buddhizmusban (vadzsrajána) a vadzsrát és a ghantát (csengő) mindenfele szertartások alkalmával használják a lámák vagy a szádhaná bármely buddhista gyakorlója. A vadzsra egy hímnemű poliszemikus szimbólum, amely a tantrában sokféle dolgot jelképezhet. Jelenthet ügyességet (upája), míg a kiegészítő tárgya, a csengő női szimbólum, amely a bölcsességre (pradzsnyá) utal. Néhány istent úgy ábrázolnak, hogy az egyik kezében vadzsra, a másikban csengő van, amely a bölcsessés és az együttérzés erőinek unióját szimbolizálja.
A buddhizmus tantrikus hagyományában a vadzsra a valóság természetének (súnjata), a végtelen kreativitásnak, a potenciának és az ügyességnek szimbóluma. A tantrikus irodalmakban gyakran használt fogalom: a spirituális tanító elnevezése vadzsracsarja, a bódhiszattva megfelelője a vadzsraszattva, és így tovább. A fogalmak, nevek, helyek stb. előtt álló szótag a folyamatos igyekezetet jelképezi, hogy a gyakorló felismerje, hogy minden jelenség átmeneti.
Szimbolizmus
szerkesztésA vadzsra több részből áll. A közepében van egy golyó, amely a súnjatát (üresség) jelképezi,[13] a világmindenség eredeti természetét, a dolgok összességének egységét. Ebből a golyóból két nyolclevelű lótuszvirág indul ki.[3] Az egyik a jelenségek világát (a buddhista elnevezés szamszára), a másik a jelenségek nélküli világot (nirvána) szimbolizálja. A meg nem világosodott tudat eszerint a kettősség szerint szemléli a világot.
A lótuszvirág szájánál kettő, négy vagy nyolc lény van, amelyeket "makarának" neveznek. Ezek mitológiai, félig hal, félig krokodil lények,[4] amelyek az ellentétek egységét jelentik (vagy a megszokott tapasztalatokon túl eső képességek behangolását). A makarák kiöltik nyelveiket, amelyek egy pontban összeforrnak.[4]
Az ötágú vadzsra (négy makara és a központi villa) a legáltalánosabb fajta vadzsra. Ez utalhat az öt "méregre" és az öt bölcsességre. Az öt méreg mentális tényezőkre vonatkozik, amelyek elhomályosítják a lények eredeti tiszta tudatát. Az öt bölcsesség a megvilágosodott tudat öt legfontosabb tulajdonsága. Mind az öt bölcsességi tulajdonságot egy buddha alakjához kötik. (lásd még: Öt bölcsességbuddha)
Az alábbi táblázat az öt mérget, az öt bölcsességet és az azokhoz kapcsolódó buddhákat tartalmazza:
Méreg | Bölcsesség | Buddha |
---|---|---|
vágy | az egyén bölcsessége, megkülönböztető bölcsesség | Amitábha |
harag, gyűlölet | tükörszerű bölcsesség | Aksobhja |
tévelygés | valóság bölcsesség | Vairócsana |
kapzsiság, büszkeség | egykedvűség bölcsesség | Ratnaszambhava |
irigység | mindent megvalósító bölcsesség | Amóghasziddhi |
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés- Gyémánt szútra
- Tibet művészete
- Phurba
- Pradzsnyápáramitá
- Triratna (három drágaság)
- Trisula
- Vadzsradhára
- A három vadzsra
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Vadzsra vagy Dordzse. [2011. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 21.)
- ↑ Sarat Chandra Das (1902), A Tibetan-English dictionary with Sanskrit synonyms, vol. 2, Bengal Secretariat Book Depôt
- ↑ a b Vajra - Dorje - Benzar - Thunderbolt - Firespade - Keraunos
- ↑ a b c Ritual Implements in Tibetan Buddhism: A Symbolic Appraisal
- ↑ Rigveda 2.12
- ↑ Rigveda 1.32, translated by Ralph T.H. Griffith
- ↑ DeCaroli, Haunting the Buddha, 182. o.
- ↑ Story of Sage Dadhichi and the Vajrayudha. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
- ↑ a b The Great Sage Dadhichi. [2007. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
- ↑ a b Dadhichi Rishi. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
- ↑ Fred W. Clothey and AK Ramanujan. 189-190. o.
- ↑ Vajrayana
- ↑ a b Vajra at Encyclopædia Britannica
Források
szerkesztés- Dallapiccola, Anna L. Dictionary of Hindu Lore and Legend. ISBN 0-500-51088-1
- McArthur, Meher. Reading Buddhist Art: An Illustrated Guide to Buddhist Signs And Symbols. Thames & Hudson Ltd, 2002.
- Vessantara. Meeting The Buddhas. Windhorse Publications, 2003.
- Vessantara. Vajra and Bell. Windhorse Publications, 2001.
Külső hivatkozások
szerkesztés- A Gyémánt szútra (angolul)
- The Essential Songs of Milarepa / VI. Songs About Vajra Love 46. Answer to Dakini Tzerima (angolul)
- Vajra szeretet - esszék (angolul)