Szintipop
A szintipop (synth pop, synthpop) pop és az elektronikus zene egyik ága, ahol a szintetizátor a domináns hangszer. A stílus a '70-es évek végétől a '80-as évek közepéig alakult ki és mind a mai napig létezik. A 21. században újra emelkedni látszik a népszerűsége.
Szintipop | |
Stíluseredet | Elektronikus zene • New wave • Post-punk • Pop • Krautrock |
Kulturális eredet | Az 1970-es évek közepe-vége, az 1980-as évek eleje Európában, Észak-Amerikában és Japánban |
Hangszerek | Szintetizátor - Dobgép - Basszusgitár - dob - gitár - billentyűs hangszerek |
Népszerűség | Világszerte nagy, az 1980-as években (első hullám), a 2000-es évek végén (második hullám) |
Leszármazott stílusok | |
Electroclash • Bubblegum pop • Ambient pop | |
Társműfajok | |
Electropop • Futurepop | |
Alműfajok | |
Szintipunk | |
Alműfajok régiók szerint | |
Coldwave |
Jellemzők
szerkesztésA szintipop zene sajátossága – amiről a nevét is kapta – a szintetizátor. Egy szintipop dal hangzásvilága általában a populáris zenéhez hasonlít.
Történet
szerkesztésKezdetek
szerkesztésA 20. századi avantgárd és musique concrète zeneszerzők, mint például Karlheinz Stockhausen úttörő szerepet játszottak az elektronikus zene kialakulásában. Az eszközök eredetileg nagyok, bonyolultak, temperamentumosak és drágák voltak. A szintetizátort már az 1960-as években a rock zenében is használták, többek között a Beatles is. Az 1960-as évek vége felé megjelent albumokon a Moog-szintetizátort használták többek között Perrey and Kingsley, Dick Hyman, és a legnagyobb mértékben, Wendy Carlos. Az 1970-es években a szintetizátor egyre szélesebb körben használták a progresszív rock és a fúziós jazz csoportok, mint a Pink Floyd, a Yes, az ELO, a Genesis, a Return to Forever, az Emerson, Lake & Palmer, és a Weather Report. Sok Krautrock együttes, többek között a Tangerine Dream és a Kraftwerk is beépítette saját zenéjébe a szintetizátort.
Az 1970-es évek közepén lettek ismertek az elektronikus zene olyan nagyjai, mint Jean-Michel Jarre, Vangelis, Brian Eno és Tomita, akik nagy hatással voltak a New Age zenei stílus kialakulására. Az 1970-es évek végén egy kéttagú New York-i zenekar, a Suicide, éneket és billentyűsöket kombinált nyers, avantgard és gyakran ellentmondásos formában. Az olasz Giorgio Moroder producer is nagy befolyást gyakorolt az elektromos zene további fejlődésére, amikor számos szintipop előadó karrierjét egyengette.
A brit szintipop első hullámára leginkább David Bowie, a Roxy Music és a Kraftwerk gyakorolt befolyást.[1]
Az első hullám: 1970-es évek és 1980-as évek
szerkesztés1990-es évek, a korai 2000-es évek
szerkesztés
Második hullám, 2000-es évek eleje
szerkesztés
Előadók
szerkesztés- Aurora
- Plazmabeat
- 8BIT
- a-ha
- Alphaville
- CHVRCHES
- Depeche Mode
- Duran Duran
- Erasure
- Eurythmics
- Dave Gahan
- Jean-Michel Jarre
- Kraftwerk
- Lorde
- Nik Kershaw
- New Order
- Metro Station
- Modern Talking
- Orchestral Manoeuvres in the Dark
- Owl City
- Pet Shop Boys
- Talk Talk
- Tears for Fears
- Re-Flex
- Bonanza Banzai
- Populär
- Lady Gaga
- Grimes
- Billie Eilish
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Synthpop című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés- Synthpop (angolul)
- Allsynthpop (angolul)