Szfalerit
A szfalerit (cink-vas-szulfid) cinktartalmú szabályos kristályrendszerű a II. Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályon belül az önálló szfaleritcsoport ásványegyüttes tagja. 12 lapból álló rombdodekaéder és a tetraéderes kristályforma a jellemző előfordulása. Vaskos, tömeges kifejlődése is gyakori. Színe a vastartalom növekedésével sötétebbé válik. A 20%-ot meghaladó vastartalom esetén az elnevezése: marmatit. A legfontosabb cinkércásvány. A kadmium (Cd), gallium (Ga) és indium (In) kinyerése is gyakran szfaleritből történik, mert nyomelemként tartalmazza ezeket az elemeket is.
| Szfalerit | |
 | |
| Szfalerit Kapnikbányáról (Románia) | |
| Általános adatok | |
| Kémiai név | cink-szulfid |
| Képlet | ZnS |
| Kristályrendszer | köbös |
| Kristályosztály | hexakisztetraéderes |
| Tércsoport | F43m |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Szulfid- és rokon ásványok |
| Alosztály | 1:1 típusú fém-szulfidok és rokonaik |
| Csoport | Szfaleritcsoport |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | rombdodekaéder, tetraéder, vaskos, tömeges |
| Szín | színtelen, sárga, szürkésbarna, vörös, fekete |
| Porszín | világosbarna |
| Fény | gyanta, gyémánt |
| Átlátszóság | gyengén áttetsző vagy opak |
| Törésmutató | 2,369 |
| Keménység | 3,5-4 |
| Hasadás | kitűnő, a rombdodekaéder szerinti |
| Törés | kagylós |
| Rugalmasság | rideg |
| Oldhatóság | salétromsavban kénkiválás mellett oldódik |
| Sűrűség | 3,9–4,2 g/cm³ |
| Különleges tulajdonság | piroelektromos, lehet triboluminenszcens és fluoreszcens |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szfalerit témájú médiaállományokat. | |
Neve a görög szfalerosz (σφαλερὀς = csaló) szóból származik, ugyanis hasonlít a galenithez, de ólmot nem lehet belőle előállítani.[1]
A 2018-as év ásványa címre jelölték, a fluorit és a kalcit mellett. A címet a fluorit nyerte el.
Kémiai és fizikai tulajdonságai
szerkesztés- Képlete: (Zn,Fe)S.
- Szimmetriája: a köbös kristályrendszerben, több tengely és lapszimmetriája létezik.
- Sűrűsége: 3,9-4,2 g/cm³.
- Keménysége: 3,5-4,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
- Hasadása: kitűnően hasad a lapok mentén.
- Színe: sárga, szürkésbarna, vörös, néha fekete, ekkor marmatitnak nevezik. A sárga átlátszó változatot klejofánnak hívják
- Fénye: gyémánt vagy gyantafényű.
- Átlátszósága: gyengén áttetsző vagy opak.
- Pora: világosbarna.
- Elméleti cinktartalma: 67,0%.
- Tartalmazhat még: 25,0% Fe (vasat) és 1,7% Cd (kadmiumot).
Keletkezése
szerkesztésHidrotermás eredetűen a leggyakoribb, különböző érctelepekben. Keletkezése során a mélyből feltörő oldatok átitatják a környező kőzetféleségeket, azokat átalakítják. Üledékes képződése is előfordul. Hasonló ásvány: a fakóércek, tetraedrit, kassziterit, volframit.
Előfordulásai
szerkesztésGyakran előforduló cinkércfajta, melynek telepszerű előfordulásai nagy mennyiségben találhatók A volt Jugoszláviában Trepča térségében. Erdélyben Kapnikbányán. Csehországban Příbram környékén. Szlovákiában Selmecbánya (Banská Štiavnica) bányáiban. Ausztria területén Bleibergben és a Keleti-Alpokban. Olaszországban Szardínia szigetén. Oroszországban az Urál hegységben és Kelet-Szibériában, az Amerikai Egyesült Államokban Montana, Kansas, Missouri és Oklahoma szövetségi államok területén. Kanadában Sullivan környékén. Bolívia bányáiban találhatóak gazdag érctelepei.
Előfordulásai Magyarországon
szerkesztésNagyobb mennyiségben Recsken és Gyöngyösoroszi bányáiban bányászták, Recsken a megkutatott de felhagyott mélyszinti ércesedésben is előfordul. A Velencei-hegységben, ahol az utóvulkanikus környezetben több helyen előfordul, így Nadapon és Pátkán, ahol bányászták is, de a bányászat gazdaságtalansága miatt a termelést beszüntették. Telkibánya és Rudabánya bányaüzemeiben is termeltek szfaleritet. Gánton a bauxitban találtak finoman hintve kristályait. De találtak a Börzsönyben is.
Kísérő ásványok
szerkesztésKépek
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 132. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
szerkesztés- http://evosmaradvanya.hu/
- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
- Koch Sándor – Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. 487–490. o.
- Handbook of Mineralogy
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
- J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
- Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.
