Szár (botanika)
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A szár (caulis) a szövetes növények korlátlan növekedésű hajtástengelye. Lefelé gyökérben folytatódik, az oldalhajtásokat, leveleket, a virágot és a termést tartja.
A levelek a száron meghatározott rendben, a szárcsomókon (nodus) erednek, ezek tövében leveles oldalágak fejlődnek. A szárcsomók közötti szakaszokat szártagoknak (internodium) nevezzük. A szárcsomók közti távolság függvényében beszélhetünk hosszú szártagú és rövid szártagú szárról. Keresztmetszete szerint beszélhetünk hengeres, félhengeres, összenyomott, 3-4 vagy több oldalú, illetve 3-4 vagy több szárnyú szárról (utóbbiról akkor, ha lemezek futnak rajta végig). Van föld feletti és föld alatti szár.
Magszárnak a generatív hajtást nevezzük.
Szártípusok
szerkesztésFás szárak
szerkesztésÉvről évre másodlagosan vastagodó, fás szár a több évig élő növényekre jellemző. A nyitvatermők mindegyike, a kétszikűek többsége fás szárú, az egyszikűek közül csak a pálmák. A fás szárak típusai:
- Fatörzs: magasan elágazó, általában erősen megvastagodott szár. Az ezzel rendelkező növény a fa. A rövid fatörzsű növény a bokor.
- Cserjeszár: közvetlenül a talajfelszín felett elágazó, törzs nélküli szár. Az ezzel rendelkező növény a cserje, ami nem tévesztendő össze a bokorral.
- Félcserjeszár: átmenet a cserjék és a lágy szárú évelők között. Alsó része rövid szártagú, fás, áttelelő, amiből a felső részen lévő, hosszú, lágy szárú hajtások erednek. Az ezzel rendelkező növény a félcserje.
- Pálmatörzs: oszlopszerű, ág nélküli szár. A törzsön levélmaradványok, a csúcson levélkoszorú van. Az ezzel rendelkező növényt is fának, a pontosabb megjelölés végett gyakran pálmafának nevezik.
Lágy szárak
szerkesztésA lágy szár az 1-2 évig élő növényekre jellemző, sosem fásodik el. A lágy szárak típusai:
- Dudvaszár (dudvás szár): gyakran elágazó, sok élő parenchimát tartalmazó, puha, hosszú szártagok jellemzik (pl. paradicsom, a burgonya, a napraforgó).
- Szalmaszár: vékony, üreges, csőszerű, hosszú szártagok jellemzik. A szárcsomók szövete tömött. Többnyire csak a szár tövén vannak oldalelágazások (pl. perjefélék).
- Palkaszár: alsó vagy felső részén lévő törpe szártaghoz egy megnyúlt szártag kapcsolódik. Általában üregesek (pl. szittyó, káka, vízipálma).
- Tőszár: rövid szártagú, tőlevélrózsát viselő szár. Egyes kétéves növények (pl. répa) az első évben tőszárat növesztenek, a második évben dudvaszárat.
- Tőkocsány: tőszárból, vagy évelő föld alatti szárból, például hagymából vagy gyöktörzsből kihajtó, egyetlen szártagból álló, el nem ágazó, leveleket nem viselő, virágban vagy virágzatban végződő szár (pl. tulipán, gyermekláncfű).
Módosult szárak
szerkesztésA szárak módosulhatnak speciális működés ellátására. A módosult szárak lehetnek a föld felszíne fölött vagy alatta is.
A módosult szárak típusai és legfőbb funkcióik:
- Módosult föld feletti szárak:
- Inda: ivartalan szaporodás (pl. szamóca, kerek repkény).
- Kacs: kapaszkodás (pl. szőlő).
- Tövis: védelem (pl. kökény).
- Asszimiláló szár:
- Pozsgás (szukkulens) szár:[1] vizet raktározó törzs (pl. kaktuszfélék, pozsgás kutyatejfélék). Korlátlan növekedésű.
- Fillokládium:[1] fotoszintetizál, virág és termés fejlődhet ki rajta (pl. szúrós csodabogyó). Korlátolt növekedésű.
- Kladódium:[2] vizet és tápanyagokat raktároz (levélkaktusz). Korlátlan növekedésű.
- Módosult föld alatti szárak:
- Gyöktörzs: áttelelés, tápanyag-raktározás (pl. erdei pajzsika).
- Tarack: ivartalan szaporodás; lényegében föld alatti inda (pl. tarackbúza).
- Szárgumó: tápanyag-raktározás (pl. burgonya).
- Hagyma: tápanyag-raktározás (pl. vöröshagyma, tulipán).
- Hagymagumó: tápanyag-raktározás (pl. kikerics, sáfrány).