Piktek
A piktek törzsszövetség volt Skócia középső és északi részein a 3. század és a 10. század között. A Forth folyótól és a Clyde folyótól északra éltek. A rómaiak által caledon-oknak nevezett és más törzsek leszármazottjai. A Piktföld, vagy más néven Pictavia lett Alba királyság a 10. században és a piktekből alakult ki az Albannach nép, vagyis a skótok.
Piktek | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Piktek témájú médiaállományokat. |
Nem ismert, hogy a piktek eredetileg milyen néven nevezték magukat. A latin Picti szó jelentése „festett” vagy „tetovált” emberek volt (bár nincs rá bizonyíték, hogy valóban festették vagy tetoválták volna magukat). A Pict szó először Eumenius egy írásában jelent meg 297-ben. (Noha a szót általában latin eredetűnek tekintik, lehet kelta eredetű is, lásd a Pictones nevű gall törzs nevét a Loire völgyében.)
Írország és Dál Riata gaeljei Cruithne néven ismerték a pikteket. (Például óír cru(i)then-túath.) A cruithne nép az ír Ulster tartományban is élt, Dál nAraidi királyságban. A britonok és a korai walesiek Prydyn néven ismerték a pikteket; ugyanebből a tőből erednek a Britain (Britannia) és briton szavak is.
A pikt nyelv kihalt, írásos emlékek nem maradtak fenn – a Pikt Köveknek is nevezett stilizált bevéséseket kivéve, amelyeket egyelőre nem sikerült értelmezni.[1] Csak a helynevekből és az emlékműveken talált személynevekből következtethetünk, hogy a piktek vélhetően egy kelta nyelvet beszéltek, amely a délebbre lakó britonok nyelvével lehetett rokon. A feliratok egy része egyes vélemények szerint nem kelta, tehát lehetséges, hogy más nyelveket is használtak.
Társadalmuk
szerkesztésA piktek társadalmáról főleg csak régészeti forrásaink vannak. Pikt írott forrás nagyon kevés maradt fenn, de a 6. századtól számos forrásból vannak értesüléseink a pikt történelemről, beleértve a Szent Kolumba és Szent Adomnán életéről szóló forrásokat és különböző ír évkönyveket.
Mint a legtöbb korabeli északi nép, a piktek kis földművelő és állattenyésztő közösségekben éltek. A római időszakban gyakran hozták őket összefüggésbe a kalózkodással, de ha ez igaz is, valószínűleg tengeri kereskedelemmel is foglalkoztak. A pikt kőemlékeken talált feliratoknak csak egy részét fejtették meg, jó részük talán egyszerűen csak azoknak a nevét tartalmazza, akiket a köveken meg akartak örökíteni.
A Skóciában sok helyen romos formában megtalálható, Broch néven ismert vaskori kör alaprajzú kőtornyok építését gyakran tulajdonítják a pikteknek. Valójában ezeknek az építése 100 körül befejeződött, de valóban használták őket a pikt korszakban is. A crannóg nevű kőkori mesterségessziget-építmények közül néhányat szintén használtak a piktek.
Vallásuk
szerkesztésA piktek vallása kezdetben kelta típusú többistenhit lehetett. Pontosan nem ismert, mikor vették fel a kereszténységet, de vannak olyan hagyományok, amelyek szerint Szent Palládiusz (5. század) Írország után a Piktföldre ment, illetve amelyek írországi Szent Brigittát (451–525) a skóciai Abernethy faluhoz kötik. Szent Patrik „hitehagyott piktekre” utal, a 7. századi Y Gododdin elégiák viszont nem említik, hogy a piktek pogányok lennének. A pikt elit megtérése valószínűleg hosszú időn keresztül zajlott, az 5. század kezdetétől, és minden bizonnyal nem fejeződött be egészen a 7. századig. A Portmahomack mellett zajlott ásatások egy kolostor alapítását valószínűsítik ott a 6. század végén, egy olyan régióban, amely feltételezhetően az utolsók közt tért a kereszténységre. Ez I. Bridei pikt király és Szent Kolumba kora.
Történelmük
szerkesztésAz Angolszász krónika első mondatai:
„Britannia szigetén öt nép volt honos, angol (english), velszi (welsh vagy british), skót (scotish), pikt (pictish), latin (latin)... A piktek Szkítiából érkeztek néhány hosszú hajóval, és partra szálltak Írország északi területén. Mondták a skótoknak, hogy itt kell letelepedniük, de a skótok nem engedték mindannyiuknak, hogy ezen a területen telepedjenek le, viszont ajánlottak egy másik szigetet keleten, és támogatást is ígértek a pikteknek a letelepedéshez. Valamint feleséget is a skótoktól szereztek annak fejében, hogy királyt mindig a női ágból választanak, és ez hosszú időn át így is működött. Azután a skótok egy része Írországból brit területre ment Reoda vezetésével, akiket Dalreodi-nak vagy Dalreathian-oknak is neveznek.
Kr. u. 443: A britek Rómához fordultak segítségért a piktek elleni harcban, de Róma hadban állt Attilával, a hunok királyával, így nem segítettek.
Kr. u. 560: Columba, egy lelkész érkezett a piktekhez, hogy Jézus hitére térítse őket.”
Források
szerkesztés- Ball, Martin J. and James Fife, eds. The Celtic Languages. London, 2001.
- Forsyth, K.: Language in Pictland - The Case Against 'Non-Indo-European Pictish'. in: Studia Hameliana 2. Utrecht 1997.
- Bruford, A.: Trolls, Hillfolk, Finns, and Picts - The Identity of the Good Neighbors in Orkney and Shetland. In: The Good People: New Fairylore Essays. (Peter Narváez ed.) New York and London 1991, 116-141.
- Laing, L. - Laing, J.: The Picts and the Scots. London 1993.
- Cummins, W. A.: The Age of the Picts. Stroud: Alan Sutton (1995) Rev. David Rollason in Early Medieval Europe 6 (1997), pg. 126;
- Foster, S. M.: Picts, Gaels, and Scots. London 1996.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Azonosították a középkori nép elveszettnek hitt nyelvét (Múlt-kor, 2012. május 23.)
Külső hivatkozások (angolul)
szerkesztés- Glasgow University ePrints szerver, benne Katherine Forsyth-tól:
- CELT: Corpus of Electronic Texts at University College Cork
- The Corpus of Electronic Texts, benne az Annals of Ulster, Tigernach, the Four Masters és Innisfallen, a Chronicon Scotorum, a Lebor Bretnach, geneológiák és szentek életei. (A legtöbb már angolra fordítva.)
- The Pictish Chronicle (A Pikt Krónika)
- The Chronicle of the Kings of Alba (Alba királyainak krónikája)
- Annals of Clonmacnoise at Cornell
- Bede's Ecclesiastical History (Egyháztörténet és folytatása (pdf), at CCEL, A.M. Sellar fordításában.
- Annales Cambriae (angolra fordítva) Archiválva 2010. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben at the Internet Medieval Sourcebook.
- Proceedings Archiválva 2008. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben of the Society of Antiquaries of Scotland (PSAS) through 1999 (pdf).
- Tarbat Discovery Programme beszámolókkal a Portmahomacki ásatásokról.
- SPNS the Scottish Place-Name Society (Comann Ainmean-Áite na h-Alba), benne kommentárok és kivonatok Watson The History of the Celtic Place-names of Scotland (Skócia kelta helyneveinek története) című könyvéből.