Odilo bajor herceg
Odilo (vagy Oatilo, Uatilo; † 748. január 18.) Bajorország hercege volt 737-től 748-as haláláig.[1] Ő állíttatta össze a Lex Baiuvariorum-ot, a germán bajorok első törvénykönyvét.
| Odilo | |
 | |
| Odilo 17. századi ábrázolása. Jobb kezével királyi koronát nyújt, baljával pedig a hercegi koronát markolja (azt a választófejedelmi kalapot, amelyet csak 1623-ban kapott meg Bajorország). | |
| Bajorország hercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 737 – 748 | |
| Elődje | Hugbert |
| Utódja | III. Tassilo |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Agilolfing-ház |
| Született | nem ismert nem ismert |
| Elhunyt | 748. január 18. nem ismert |
| Édesapja | Gotfrid |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Hiltrud |
| Gyermekei | III. Tassilo |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Odilo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésOdilo az Agilolfing-dinasztiába (innen származtak a bajorok hercegei) tartozó Gotfrid alemann herceg fia volt. Apja 709-ben meghalt és az Alemann Hercegséget bátyja, Lantfrid örökölte; ő annak thurgaui részét kapta meg. 737-ben Hugbert bajor herceg halálával a dinasztia idősebbik ága kihalt és Odilo megörökölte Bajorországot.
739-ben Bonifác érsek az ő engedélyével szervezte át a hercegség egyházi rendszerét, megalapítva Regensburg, Freising, Passau és Salzburg püspökségeit. Az érsek 741-ben a szomszédos Frankóniában a würzburgi püspökséget is megszervezte. Intézkedései miatt a nemesség fellázadt és a herceg egy ideig hűbéruránál, Martell Károly frank majordomusnál keresett menedéket. Itt megismerkedett Károly lányával, Hiltruddal, akit 741-ben feleségül vett.[2] Apósa azonban még abban az évben meghalt és a herceg hamarosan fegyvert fogott sógorai, Karlmann és Kis Pippin majordomusok ellen.
Odilo 742/743-ban csatlakozott a frank vazallusok, Theudebald alemann és I. Hunald aquitániai hercegek függetlenségi harcához.[3] 743-ban a Lech folyó mellett vereséget szenvedett és meg kellett hódolnia, de herceg maradhatott.[3] Sikerült kiterjesztenie befolyását, amikor a szláv karantánok fejedelme, Boruth hajlandó volt a vazallusává válni, cserébe az avarok elleni segítségért.
747-ben Martell Károly legfiatalabb fia, a bátyjai által kolostorba zárt Grifo hozzá menekült. A következő évben Odilo meghalt. Grifo elrabolta Odilo özvegyét és kiskorú fiát, III. Tassilót és maga ült a hercegi trónra. 749-ben Kis Pippin elűzte Grifót és visszahelyezte a hét éves Tassilót a hercegség élére.[4]
Odilo több kolostort is alapított, többek között 739-ben Benediktbeuernben, 741-ben Niederalteichben.[5] és 748-ban Mondseeben.[6] Az alemanniai gengenbachi apátságban temették el.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Couser, Johnathan (2010. november 4.). „The Changing Fortunes of Early Medieval Bavaria to 907 AD”. History Compass 8 (4), 333. o. DOI:10.1111/j.1478-0542.2009.00671.x.
- ↑ Riché, Pierre. Les Carolingiens, une famille qui fit l'Europe, Paris, Hachette, 1983 (réimpr. 1997), 490 p. (ISBN 2-01-278851-3
- ↑ a b Wood, Ian. The Merovingian Kingdoms 450-751. Taylor & Francis Group, 287–288. o. (1993). ISBN 9780582493728
- ↑ Airlie, Stuart (1999. december 1.). „Narratives of Triumph and Rituals of Submission: Charlemagne's Mastering of Bavaria”. Transactions of the Royal Historical Society 9, 93–119. o. DOI:10.2307/3679394. ISSN 0080-4401. JSTOR 3679394.
- ↑ "The History of Abtei Niederaltaich", Benediktinerabtei Niederaltaich
- ↑ "Lake Mondsee", Mein Osterreich
Források
szerkesztés- Borgolte Michael, Die Grafen Alemanniens in merowingischer und karolingischer Zeit. Eine Prosopographie, Jan Thorbecke Verlag Sigmaringen 1986.
- Borgolte Michael, Geschichte der Grafschaften Alemanniens in fränkischer Zeit, Jan Thorbecke Verlag Sigmaringen 1984.
- Geuenich, Dieter, Geschichte der Alemannen, Kohlhammer Verlag Stuttgart Berlin Köln 1997.
- Couser, Johnathan (2010). "The Changing Fortunes of Early Medieval Bavaria to 907 AD". History Compass. 8 (4): p.. 333.
- Wood, I. N.. The Merovingian kingdoms, 450-751. Longman (1994. november 4.). ISBN 0-582-21878-0. OCLC 27172340
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Odilo, Duke of Bavaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
szerkesztés- Sigmund Ritter von Riezler: Oatilo. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 24. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1887, 83 f. oldal (németül)
- Jörg Jarnut: Odilo. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 19. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1999, ISBN 3-428-00200-8, 419. oldal (Digitalisat) (németül)
