[go: up one dir, main page]

Noferuptah

ókori egyiptomi hercegnő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 4.
Noferuptah
nfr.w-ptḥ
p
t
Hnfrnfrnfr

Noferuptah vagy Ptahnoferu (nfr.w-ptḥ; jelentése: „Ptah szépsége/jósága”) ókori egyiptomi hercegnő a XII. dinasztia idején. III. Amenemhat leánya, Szobeknoferuré testvére. Élete vége felé neve előfordul kártusba írva, ami hercegnőknél korábban nem fordult elő; lehetséges, hogy leendő uralkodóként tekintettek rá.[1][2] Végül azonban nem ő követte apját a trónon (talán fiatalon meghalt), hanem IV. Amenemhat, akiről vitatott, hogy a testvére volt-e, őt pedig III. Amenemhat másik leánya, Szobeknoferuré.

Noferuptah

UralkodóházXII. dinasztia
Születetti. e. 19. század
Elhunytnem ismert
Nyughelye
ÉdesapjaIII. Amenemhat
Testvére(i)
A Wikimédia Commons tartalmaz Noferuptah témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eredetileg valószínűleg apja hawarai piramiskomplexumába temették, szarkofágja III. Amenemhat sírkamrájában állt. Később saját piramist kapott ettől délre, itt találták meg érintetlen temetkezését 1956-ban, köztük ékszereket, három ezüstvázát, illetve a gránitszarkofágot, benne két egymásba helyezett fakoporsó maradványaival; a külsőnek az aranyborítását ugyanolyan feliratok szerepelnek, mint Hatsepszut királynő szarkofágján háromszáz évvel később.[3] A leletek ma a kairói Egyiptomi Múzeumban találhatóak. Ábrázolják egy domborművön Medinet Maadiban, apja mellett állva; egy szobron Elephantinéban, valamint apja egy sinxén; sírját említi egy Káhúnban talált papirusz.[1][4]

Noferuptah nyakéke (arany, karneol és földpát)
  1. a b Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.98
  2. Dodson & Hilton, op.cit., p.25
  3. W. Grajetzki, The Coffin of the "King's Daughter" Neferuptah and the Sarcophagus of the "Great King's Wife" Hatshepsut, Göttinger Miszellen: Beitrage zur ägyptologischen Diskussion, 205 (2005), 55-66
  4. Petrie Museum UC 32212, published in: M Collier, S. Quirke: The UCL Lahun Papyri: Letters, Oxford 2002 ISBN 1841714623, p.138-139