Maschinengewehr 42

A Maschinengewehr 42 (rövidítve MG 42) a második világháború egyik legismertebb géppuskája volt. A fegyvert a német Mauser cég fejlesztette ki és 1942-től állították hadrendbe a német hadseregnél. A 7,92 mm-es kaliberű géppuskát az MG 34 alapján fejlesztették ki, és annak leváltására szánták. Mindezek ellenére mindkét fegyvert gyártották és használták a háború végéig. A korábbi típusok gyártási tapasztalatait Lengyelországban zsákmányolt műszaki elképzelésekkel ötvözték, melyből megszületett a végeredmény, egy valóban kiváló fegyver, ami 1942-ben állt hadrendbe. Tűzgyorsasága miatt a " Hitler fűrésze" becenevet kapta.

Maschinengewehr 42
Típus	Géppuska
Ország	Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Háborús alkalmazás	Második világháború Portugál gyarmati háború
Műszaki adatok
Űrméret	7,92 mm
Lőszer	7,92×57 mm Mauser
Tárkapacitás	Hevederes adogatás
Tömeg	11,57 kg
Fegyver hossza	1120 mm
Csőhossz	533 mm
Elméleti tűzgyorsaság	1500 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	860 m/s
A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinengewehr 42 témájú médiaállományokat.

Gyártása

Az MG42 jelentősen olcsóbb préselt acélból készült. Csak a legfontosabb részei készültek drágább, forgácsolással megmunkált acélból. Ily módon a fegyvert gyorsan, olcsón és nagy mennyiségben lehetett gyártani. A kissé primitív és egyszerű hegesztései miatt a szövetségesek kezdetben úgy vélték, hogy Németország már komoly problémákkal küzd a gyalogsági fegyverek előállításában. Azonban az MG 42 mérföldkövet jelentett a lőfegyverek kialakításában. Bár az MG34 ára még 327 (ma kb. 1170 €) német birodalmi márka (RM) volt, az új MG 42 köszönhetően a hatékony termelésnek már csak 250 RM-ba (940 €) került. Elkészítése 75 órába tellett, amíg az MG34 150 órát vett igénybe. A háború alatt 400,000 darab készült belőle (17,915 darab 1942-ben, 116,725 1943-ban, 211,806 1944-ben, 61,877 1945-ben).

Üzemeltetése

Az MG 42 11,57 kg volt kétlábú állvánnyal (könnyített változat), vagyis könnyebb, mint az MG 34. Állandó és hosszú üzemeltetés során a Lafette 42 nevű háromlábú állvánnyal (tripoddal) szerelték fel, ami önmagában már 20,5 kg. A Lafette 42 egy bonyolult eszköz volt, amely azonban nagy távokra is (1km+) biztosította a pontos tüzelést. A cső kisebb tömege miatt hamarabb felmelegedett, mint az MG-34-es típus. Egy három főből álló, tapasztalt géppuskakezelő csapat 5-6 másodperc alatt kicserélte a túlhevült csövet. A cső kb. 150 hosszú sorozatban leadott lövés után túlhevül.

Bár a német taktikában egy egész raj a géppuskást támogatta, a lövészrajok géppuskáit 2 fő szolgálta ki, ők pisztolyt is viseltek, valamint lőszerrakaszokban szállították a lőszert. A lövész századok nehézfegyver szakaszaiban és a zászlóaljak lövész századaiban az MG 42-höz az optimális hadrendben előírt személyzet hat főből állt: egy parancsnok, egy géppuskalövész, aki lőtt a fegyverrel és szállította az, egy fő az állványt cipelte, és három katona a lőszert, csöveket, szerszámokat vitték magukkal és puskáikkal, gránátokkal biztosították a géppuska közel védelmét. Így összességében 1.800 lőszert tudtak szállítani. A parancsnok és a géppuskalövész csak egy pisztollyal rendelkezett, a többi négy karabéllyal. Ezt a létszámot később háromra csökkentették: egy géppuskalövészre, egy töltőkezelőre (a cserecsövekkel), és egy irányzóra. A géppuskalövész általában tiszthelyettes volt (legtöbbször Unteroffizier).

A kor amerikai és angol doktrínái a lövészekre koncentráltak, a géppuska csak támogató szerepet töltött be. A német doktrína ennek az ellentéte: a géppuska áll középpontban, a lövészek csak támogatnak. Ez azt jelentette, hogy a német hadsereg egységeire jóval több géppuska jutott, mint a szövetségesekére, egyúttal a német ellenállásba ütköző szövetségesek óvhatatlanul egy vagy több MG 42-esbe botlottak. A géppuska feladata volt az ellenség lefogása, egyes célok leküzdése, és zavarótúz leadása az ellenségre a saját gyalogosok mozgása közben. A kezelőszemélyzet számára lehetőség volt a folyamatos zárótűz, és csak akkor kellett megállni, mikor a cső túlhevült. Mind az amerikai és angol csapatokat arra képezték ki, hogy ha MG 42-essel találkoznak, vonuljanak fedezékbe, és csak a cső kicserélésekor rohamozzanak.

• 
  SS Landser Caenben MG 42-essel.
• 
  Fallschirmjägerek Monte Cassino romjai között szövetséges csapatokra tüzelnek.

Típusváltozatok és továbbfejlesztések

Az MG 42 és különböző típusai.

• Maschinengewehr 45, a nyersanyagok hiányában kifejlesztett változat.
• T24 géppuska, amerikai másolat.
• M53, jugoszláv másolat.
• MG 3, a mai napig a Bundeswehr által használt géppuska.
• Maschinengewehr 74, osztrák változat.

Források

• Angol nyelven: Bishop, Chris (1998), The Encyclopedia of Weapons of World War II, New York: Orbis Publiishing Ltd, ISBN 0-7607-1022-8
• Angol nyelven: Willbanks, James: Machine Guns: An Illustrated History of Their Impact, ABC-CLIO, 2004.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a MG 42 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• Nazarian`s Gun`s Recognition Guide (FILM) MG42
• Modern Firearms and Ammunition: MG-42
• U.S. jelentés az MG42-ről, második világháború