Leucit

A leucit (KAlSi₂O₆) kőzetképző ásványi anyag, amely kálium- és alumínium-tektoszilikátból áll. Forró magmából kristályosodva először szabályosan, majd pedig kb. 600 °C alá hűlve tetragonálisan kristályosodik. 1791-ben Abraham Gottlob Werner német mineralógus-geológustól kapta a nevét a görög leukos (fehér) szóból, a színváltozat gyakorisága miatt.

Leucit
Leucit ásvány
Általános adatok
Kémiai név	Kálium-alumínium-szilikát
Képlet	KAlSi2O6
Kristályrendszer	tetragonális
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Szilikátásványok
Alosztály	Tektoszilikátok: zeolitok
Csoport	szilikátok
Azonosítás
Megjelenés	gömbölyded
Szín	szürkésfehér vagy sárgásfehér, néha halványpiros
Fény	átlátszó, áttetsző üvegfényű
Törésmutató	nω = 1,508 nε = 1,509
Keménység	5,5-6
Hasadás	nagyon rossz
Törés	kagylós
Sűrűség	2,47 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Leucit témájú médiaállományokat.

Képződése

Nagyobb hőmérsékleten képződik kálidús magmákból. Káliföldpáttá alakulhat, és instabillá válik a huzamos kristályosodási állapotok között. Így kizárólag kiömlési kőzetekben fordul elő.

A leucit általában a vulkáni kőzetekben fehér, sárgásfehér színű, ritkán színtelen. Megjelenése gömbölyded.

Előfordulása

Főleg Olaszország vulkánvidéke gazdag leucitban. Gyakori jelenség, hogy szabad leucitkristályok kerülhetnek a felszínre a Vezúv kitörésekor. De említésre méltók még a Kilimandzsáró és Meru, a közép-afrikai nagy vulkánok. Elszórtan a badacsonyi bazaltban is fellelhető. További lelőhelyei: Németország, Brazília, Amerikai Egyesült Államok, Kanada.

Műtrágya előállításához káliumtartalma miatt használták fel. Néha fogászatban alkalmazzák adalékanyagként, valamint kerámiához és ékszer készítéséhez.

További információ

• Koch Sándor – Sztrókay Kálmán: Ásványtan I-II. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. ISBN 963-18-5971-1  

Források

• Leucit. (Hozzáférés: 2018. július 6.)
• Kislexikon: Leucit. (Hozzáférés: 2018. július 6.)
• Leucit (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. július 6.)