Krím
A Krím a Fekete- és Azovi-tenger között elhelyezkedő félsziget, melyet a 30 km hosszú és 9 km széles Perekopi-földszoros csatol a kontinenshez és kelet felé a hosszan elnyúló Kercsi-félszigetben, a Kercsi-szorosnál végződik.
| Krím | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | de jure Ukrajna de facto Oroszország |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2 340 921 fő (2017) |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 26844 km² |
| Legmagasabb pont | Roman Qoş (1545 m) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
| Krím domborzati térképe | |
 Krím
Pozíció a Fekete-tenger térképén
| |
 é. sz. 45°, k. h. 34°45.000000°N 34.000000°EKoordináták: é. sz. 45°, k. h. 34°45.000000°N 34.000000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krím témájú médiaállományokat. | |
Területén 1954-től 2014-ig az Ukrajnához tartozó Krími Autonóm Köztársaság és az ettől különálló Szevasztopol város régiója volt található. A többségében orosz lakosságú félszigetet 2014-ben az ukrán forradalmat követően Oroszország megszállta. A két régióban 2014. március 16-án vitatott legitimitású népszavazást tartottak, amin a szavazás szervezői szerint a részvételi arány igen magas volt és a résztvevők elsöprő többsége a terület Oroszországhoz csatlakozása mellett foglalt állást. A helyi vezetés a döntésre hivatkozva kezdeményezte a csatlakozást Oroszországhoz, Putyin orosz elnök pedig bejelentette a terület bekebelezését. Két hónappal később az orosz elnök Civil Társadalmi és Emberi Jogi Tanácsának honlapjára rövid időre kikerült egy jelentés, ami szerint a részvétel 30%-os volt, a csatlakozást pedig csak körülbelül a megjelentek fele támogatta. A „népszavazás” eredményét és a terület orosz bekebelezését a nemzetközi közösség elsöprő többsége elutasítja.
A cári Oroszország idején a Krím félsziget a luxusnyaralóhelyek közé tartozott.
Földrajz
szerkesztésA szabálytalan formájú félsziget többnyire tagolt partjainak teljes hossza 1000 km, az Azovi-tenger felől alacsonyak. A folyók nem hajózhatók; köztük a legjelentősebb a Szalgir, a Buzulcsa, a Buiuk-Karaszu, az Alma és a Kacsa. A tavak száma mintegy 400, de mind kicsi. A hőmérséklet enyhe, különösen a félsziget déli részén található Krími-hegység által a hideg szelek ellen védett délkeleti partvidéken. Az északi rész sztyepp, a jellemző éghajlattal, a hegyekben jajlák, a nyári legeltetésre használt erdőmentes legelők találhatók.
A félszigetnek nincs elegendő saját édesvízkészlete. Korábban csatornákon keresztül a Herszoni területről kapott vizet, amit az orosz annexió után az ukránok elzártak.
Klíma
szerkesztésSzimferopolban a nyári középhőmérséklet 28,5 °C, Szevasztopolban 26,4 °C, a téli amott −0,9 °C, emitt −2 °C. A hegyes vidékek termékenyek, a sík részek sztyeppék.
Élővilág
szerkesztésA partok közelében a növényzet olyan, mint a Földközi-tenger mellékén: megterem a szabadban a babér, füge, gránátalma, pisztácia, mandula, datolyaszilva stb. A sztyeppék ellenben ásványkincsekben gazdagabbak; a són kívül porfírt bányásznak rajtuk és különböző színű márványt. Lakosságát és gazdasági életét l. Tauria.
Természetvédelem
szerkesztés
Védett területek:
- Krími természetvédelmi terület (Кримський природний заповідник) Alusta közelében, területe 44 175 ha, 1923-ban alapítva.
- Krími Nagy Kanyon (Великий каньйон Криму) közel a Jalta–Bahcsiszeráj hegyi úthoz. 3 km hosszú, legmélyebb része 320 m, legkeskenyebb 3–5 m.
- Aja-fok, állami védett terület (Державний ландшафтний заказник «Мис Айя») Szevasztopol közelében, a Balaklavai járásban. Területe 1132 ha.
- Új Világ védett terület (Новий Світ заказник) Novij Szvit település körül, Szudák város közelében. Területe 477 ha.
- Ak-Kaja hegy (Ак-Ка́я, Aq Qaya, jelentése fehér szikla) természetvédelmi terület a Krími-hegység keleti felén, Bilogorszk város közelében. Magassága 315 m.
- Medve-hegy vagy Ajudag (Ведмі́дь-гора́, Аюда́г), hegy Krím déli partján. A Nagy-Alusta és a Nagy-Jalta szélén található. Magassága 577 m, északnyugati irányban 2400 méter, a tengertől 2-2,5 km-re. Teljes területe 4 km². 1947 óta védett természeti terület.
- Nikitszkij állami botanikus kert (Державний Нікітський ботанічний сад) 7 km-re Jaltától,[1] Nikita településnél.
- Kazantip Természetvédelmi Terület (Казантипський природний заповідник, oroszul Казантип, Казан-Тип, tatárul Qazan), földnyelv az Azovi-tenger északkeleti részén.[2] Területe 450 ha. Kelet-Krím, Leninszkij járás, Scsolkino város közelében.[3]
- Karadag Természetvédelmi Terület (Карадазький природний заповідник) 28,74 km², Délkelet-Krímben, Feodoszijától 36 km-re, Koktebel közelében.[4]
- Martjan-fok (Мис Мартьян) Természetvédelmi Terület, Jalta közelében. 240 ha.[5]
- Mogabi (Могабі)-hegy, az Aj-Petri hegységben Krím déli partján, Livagyija és Koreiz falvak között található. Tengerszint feletti magassága 804 m. A Jaltai Hegyi Erdő természetvédelmi terület része. Az északi részen Karagol hegyi tó 578 m magasságban.
- „Varázskikötő” Nemzeti Park (Національний природний парк «Чарівна гавань») Nyugat-Krímben, Jevpatorijától 70 km-re, Csornomorszke (Чорноморське) településnél. Területe 6270 ha.[6]
- Opukszkij Természetvédelmi Terület (Опукський природний заповідник). Jellegzetes pusztai táj 5 km-re a Fekete-tenger partjától. Határos az Uzunlarszkoje-tóval. Teljes területe 1 593 ha.
- Oreandai Kereszt-hegy (Хрестова гора (ukránul), Ур'янда, Ургенда-Ісар tatárul: Uryanda İsar) 204 m magas. A hegyen egy középkori vár-település (XV. század) romjai láthatók.
- Jaltai hegyi erdő (Ялтинський гірсько-лісовий) Természetvédelmi Terület. Teljes területe mintegy 14 523 ha. 1973-ban hozták létre. Találhatók itt védett fenyők, bükk- és tölgyerdők, mediterrán aljnövényzet. A növényvilága 1356 fajból áll, közöttük 115 őshonos. Állatvilága 37 emlősfajt, 113 madárfajt, 11 fajta hüllőt és 4 fajta kétéltűt tartalmaz.[7]
Története
szerkesztés
Krím ógörög neve Tauriké Kherszonészosz (Ταυρικὴ Χερσόνησος 'Tauriké félsziget') vagy egyszerűen Kherszonészosz volt, latinul Chersonesus Taurica. Már az i. e. 6. században görög gyarmatosításnak volt színhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosziát (ma Feodoszija). Pantikapaion később külön állammá nőtte ki magát, és Boszporoszi Királyság néven hatalmát csaknem az egész Kherszonészoszra kiterjesztette. Ez államot meghódította a pontoszi VI. Mithridatész, akinek legyőzetésével a Római Birodalomhoz került. Mint a Bizánci Birodalom része, Gótia thémát alkotta; 375-ben a gótokat a hunok győzték le. Később a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került.
A kunokat 1237-ben a tatárok űzték el, és Krímet 1441-ig a Kipcsak kánság alkotórészévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa (ma Feodoszija) tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441-ben a Krími Tatár Kánságnak vált jelentékeny részévé. 1475-ben II. Mehmed szultán ezt török fennhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt támadni kezdték a félszigetet, és az Oszmán Birodalom az 1774-es kücsük-kajnardzsi békében beleegyezni kényszerült Krím függetlenségébe. A félsziget azonban a függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783-ban Sagin-Girei, az utolsó tatár kán birtokáról évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A félszigeten találkozott II. József császár és király 1787-ben II. Katalin cárnővel, akivel szövetséget kötött a törökök ellen, és ez alkalommal mutatta Patyomkin herceg az általa építtetett falvakat (Patyomkin-falu).[8] Potyomkin a „Tauriai” melléknevet kapta. Tartja magát a mítosz, hogy a falvak fele csak papíron létezett. Valójában ezt valószínűleg csak Potyomkin moszkvai ellenfelei terjesztették. (Lásd még a II. Katalin szócikket.)
1853–56-ban Krím volt a színhelye a krími háborúnak.
Az oroszországi polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte a területet. A vörösök 1921-ben foglalták el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság (Krími ASZSZK) lett. 1941/42-során elfoglalták a németek. 1943 novemberétől 1944. májusáig tartottak a felszabadító harcok, a szovjet hadsereg ekkorra foglalta vissza a félszigetet.
1941-ben a németeket, 1944-ben pedig a tatárokat deportálták a félszigetről, valamint az oroszok által is letelepített bolgárokat, örményeket és görögöket.
1945. február 4–11. között Krímben, Jaltában rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői közötti találkozót, a jaltai (esetenként krími) konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét.
1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az 1945-től már mint Krími terület az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságtól átkerült az Ukrán SZSZK-ba a Perejaszlavi Rada összehívásának 300. évfordulója alkalmából.
1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt.
Ukrajnának Oroszországgal 2010-ben Harkivban kötött szerződése szerint az orosz Fekete-tengeri Flotta 2042-ig tarthat fenn haditengerészeti támaszpontot Szevasztopolban és használhatja a parti kikötői infrastruktúrát, valamint a feodoszijai kikötőt.[9][10]
2014-ben a Krími Autonóm Köztársaság orosz vezetői kinyilvánították az ún. Krími Köztársaság függetlenségi szándékát Ukrajnától, amit egy vitatott legitimitású népszavazás március 16-án nagy többséggel megerősített. Orosz közlések szerint a népszavazáson részt vevők 95,7 százaléka tette le voksát az Ukrajnától való elszakadás mellett, míg a maradásra csupán 3,2 százalék szavazott. Valamivel több mint egyszázaléknyi szavazat érvénytelen volt.[11] Március 16-án, a népszavazási eredmények közzététele után, Vlagyimir Putyin elnöki rendelet értelmében „figyelembe véve Krím népeinek akaratnyilvánítását a 2014. március 16-án tartott referendumon” Oroszország szuverén és független államként ismerte el a Krími Köztársaságot, amelyen belül Szevasztopol város különleges jogállással rendelkezik. Március 17-én az elnök a moszkvai Kreml György-termében soron kívüli beszédet intézett a parlament mindkét házához a félszigetnek és Szevasztopol városának az Oroszországi Föderációhoz csatlakozása iránti kérelmével kapcsolatban.[11]
Március 18-án az orosz elnök jóváhagyta Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet.[12]
Április 26-án Ukrajna elzárta Krím vízellátását biztosító 402,6 kilométer hosszú Észak-krími-csatornát. A rendszert 1961-71 között építették, a Kahovkai-víztárolónál kezdődik, és a félsziget keleti csücskén fekvő Kercs városánál ér véget. A rendszer másodpercenként háromszáz köbméter víz áteresztésére képes.[13]
A Forbes magazin május 6-án közölte, hogy egy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető szervezet olyan adatsort tett közzé véletlenül az interneten, amely szerint a krími népszavazáson a hivatalosan közöltnél sokkal alacsonyabb részvételi arány volt, és sokkal kevesebben szavaztak az orosz csatlakozásra. A valós részvételi arány csak 30 százalék volt, és csak 50 százalék (vagyis az összes szavazópolgár 15 százaléka) szavazott a félsziget Oroszországhoz csatlakozására.[14][15]
Oroszország 2018-19-re megépítette a Krími hídat, (köznyelvben Kercsi-szorosi híd) amely összeköti a Krím félszigetet és az orosz Krasznodari határterületet. A híd vasúti és közúti forgalmat biztosít.
Lakossága
szerkesztésLakossága 2001-ben 2 024 056 fő (ebből 58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,1% krími tatár, 1,4% fehérorosz, 0,5% tatár, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel, moldován, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német, mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz és mári, valamint karaimok, krimcsákok és egyéb nemzetiségűek).
Az oroszok, ukránok, görögök és bolgárok többsége ortodox hitű, a krími tatárok a szunnita iszlám követői. Elterjedt az izraelita, a görögkatolikus és a protestáns vallás is.
2014 májusában közölt adatok szerint 7723 menekült érkezett Krímből Ukrajnába – leszámítva az elszakadt területen szolgálatot teljesítő katonákat –, de sokan vannak még, akik nem jelentkeztek a hatóságoknál. A menekültek közül 1862 nyugdíjas. A menekültek közül 2111 ember Kijevben tartózkodik.[16]
Városai
szerkesztés| név magyar átírásban | ukrán név | orosz név | krími tatár név | lakosság 2006. január 1. |
|---|---|---|---|---|
| Szimferopol | Сiмферополь | Симферополь | Aqmescit | 340 644 |
| Szevasztopol | Севастополь | Севастополь | Aqyar | 340 295 |
| Kercs | Керч | Керчь | Keriç | 151 327 |
| Jevpatorija | Євпаторiя | Евпатория | Kezlev | 106 456 |
| Jalta | Ялта | Ялта | Yalta | 79 796 |
| Feodoszija | Феодосiя | Феодосия | Kefe | 71 725 |
| Dzsankoj | Джанкой | Джанкой | Canköy | 39 664 |
| Krasznoperekopszk | Красноперекопськ | Красноперекопск | Krasnoperekopsk | 30 677 |
| Alusta | Алушта | Алушта | Aluşta | 29 913 |
| Bahcsiszeráj | Бахчисарай | Бахчисарай | Bağçasaray | 26 395 |
| Szaki | Саки | Саки | Saq | 26 389 |
| Armjanszk | Армянськ | Армянск | Ermeni Bazar | 22 893 |
| Bilohirszk | Бiлогiрськ | Белогорск | Qarasuvbazar | 18 399 |
| Szudak | Судак | Судак | Sudaq | 14 772 |
| Primorszkij | Приморський | Приморский | Hafuz | 14 338 |
| Hvargyijszke | Гвардiйське | Гвардейское | Sarabuz | 12 621 |
| Scsolkine | Щолкiне | Щёлкино | Şçolkino | 11 419 |
| Inkerman | Інкерман | Инкерман | İnkerman | 11 263 |
| Oktyabrszke | Октябрське | Октябрьское | Büyük Onlar | 11 100 |
| Haszpra | Гаспра | Гаспра | Gaspra | 11 063 |
| Csornomorszke | Чорноморське | Черноморское | Aqmeçit | 10 976 |
| Hreszivszkij | Гресiвський | Грэсовский | Gresovskiy | 10 713 |
| Krasznohvargyijszke | Красногвардiйське | Красногвардейское | Qurman | 10 661 |
-
Szimferopol központja -
Szevasztopol kikötője -
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ botanikus kert. [2013. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 31.)
- ↑ Казантипський природний заповідник. ukrainaincognita.com. [2022. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ Karadag. [2013. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 31.)
- ↑ Природний заповідник “Мис Мартьян”. ukrainaincognita.com. [2022. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ Про створення національного природного парку "Чарівна гавань". zakon.rada.gov.ua. [2022. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ Jalta hegyi erdő. ukrainaincognita.com. [2022. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ A személy neve az OH. 1202. oldala szerint Grigorij Alekszandrovics Potyomkin (o-val).
- ↑ Archivált másolat. [2014. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
- ↑ Az orosz Fekete-tengeri Flotta Ukrajna területén történő állomásoztatásról Oroszország és Ukrajna között 1997-ben között szerződés az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukránul)
- ↑ a b (2014. március 17.) Szankciókkal válaszolt a Nyugat a krími függetlenségre +VIDEÓ. magyarhirlap.hu. [2014. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
- ↑ (2014. március 18.) Putyin jóváhagyta a Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet. hirado.hu. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
- ↑ (2014. április 26.) Elzárták a krími vízellátást. kitekinto.hu. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
- ↑ (2014. május 6.) Véletlen kiderült, mi lett a krími népszavazás csalás nélküli eredménye. vg.hu. [2014. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
- ↑ Paul Roderick Gregory: Putin's 'Human Rights Council' Accidentally Posts Real Crimean Election Results (angol nyelven). Forbes, 2014. május 5. (Hozzáférés: 2016. július 15.)
- ↑ (2014. április 7.) Majdnem nyolcezer ukrán menekült el eddig a Krímből. hvg.hu. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Krím, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2010. november 25.
- mno.hu
