[go: up one dir, main page]
Wikipédia

Jean-Lambert Tallien

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. október 8.

Jean-Lambert Tallien (Párizs, 1767. január 23. – Párizs, 1820. november 16.) francia forradalmár, kulcsfontosságú figura volt a Francia forradalom egész periódusában (1789-99), majd Napóleon szolgálatába állt.

Jean-Lambert Tallien
Született1767. január 23.[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Elhunyt1820. november 16. (53 évesen)[1][3][4][5]
Párizs[7]
Állampolgárságafrancia
HázastársaThérésa Tallien
Foglalkozása
Tisztsége
  • a francia nemzetgyűlés tagja
  • az Ötszázak tanácsának tagja
  • a Nemzeti Konvent képviselője
  • a Nemzeti Konvent elnöke (1794. március 21. – 1794. április 5.)
Halál okalepra
Sírhelye
Jean-Lambert Tallien aláírása
Jean-Lambert Tallien aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Lambert Tallien témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés
 
Tallien thermidor 9-én: „Polgártársak, a múlt éjjel a jakobinusok gyűlé­sében, reszkettem a köztársaságért. Így szóltam magamban, ha a convent nem meri lesújtani a zsarnokot, majd merem én; s ezzel fogom megtenni, ha szükség lesz rá"[8]

Tallien a forradalom kitörésekor még írnokként dolgozott, miután félbeszakította teológiai és papi tanulmányait. Belépett egy nyomdába és XVI. Lajos varenne-i elfogása után hetente kétszer egy plakátot ragasztott a város falaira Ami des Citoyens, journal fraternel címmel.

1792. augusztus 10-én az újonnan alakult forradalmi községtanács főtitkárává választották. 1792 végén a Konvent tagja lett, ahol a Hegypárthoz csatlakozott és a király pere alatt, annak sürgős kivégzése mellett voksolt. 1793. január 21-én a Konvent elnökévé választották.

1793 tavaszán a vendée-i lázadás kitörése után a Konvent a lázadás helyszínére küldte, ahol Tallien véres megtorlásokat alkalmazott. Ezután Bordeaux-ba küldték, hogy az esetleges lázadókat kinyomoztassa és a bíráknak kiadja.

1794 júliusában Collot d'Herbois-val és Fouchéval egyetemben előkészítette, majd végrehajtatta a thermidori fordulatot, ami Robespierre és hívei hatalomból való eltávolítását jelentette. Ezután, bár tagja lett az Ötszázak Tanácsának, a Direktórium lényegében véget vetett Tallien politikai karrierjének.

Ezután részt vett Bonaparte tábornok 1798-as egyiptomi hadjáratában, ahol állást nyert és lapot is alapíthatott. Miután Bonaparte visszatért Európába, Tallien követni akarta őt, de angol fogságba esett, és csak 1802-ben térhetett ismét haza.

Alicantében élt, ahol konzullá választották egészen addig, amíg meg nem vakult sárgaláz miatt. Párizsba visszatérve a Bourbon-restauráció (1815) idején népszerűsége megcsappant (hisz 1793-ban a király halálára voksolt), politikai támogatói elhagyták, élete hátralévő életét nyomorban élte le.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. ↑ Thomas Carlyle: A francia forradalom története, mek.oszk.hu

Források

szerkesztés
  • Fekete Sándor: A francia forradalom. Bp. 1972.
  • A nagy francia forradalom dokumentumai. Összeáll., ford. és a jegyz.: HAHNER Péter. Bp. 1999,Osiris
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jean-Lambert_Tallien&oldid=24284096”