Fiat M11/39
A Fiat-Anslado M11/39 egy olasz közepes harckocsi volt, melyet 1939-es bevezetésétől a második világháború korai szakaszában alkalmaztak. A hivatalos olasz megjelölése a Carro Armato (harckocsi) M 11/39 volt. Az M11/39 jelölés a következőképpen értendő: „M” a Medio (magyarul: közepes), ezt követi a tömege tonnában (11), majd a szolgálatba állítás éve (1939).
| Carro Armato M11/39 | |
 | |
| Két M11/39 harckocsi (elöl) és egy M13/40 harckocsi, melyeket az ausztrálok zsákmányoltak Tobrukban, 1941 január | |
| Típus | közepes harckocsi |
| Fejlesztő ország |  Olasz Királyság |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok | Olasz Királyság Olasz Szociális Köztársaság Ausztrália |
| Gyártó | Fiat |
| Gyártási darabszám | 100 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 3 fő |
| Hosszúság | 4,7 m |
| Szélesség | 2,2 m |
| Magasság | 2,3 m |
| Tömeg | 11,175 tonna |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6-30 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 37 mm Vickers-Terni L/40 löveg 84 darab gránáttal |
| Másodlagos fegyverzet | 2 darab 8 mm Breda 38 géppuska 2808 darab lövedékkel |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Fiat SPA 8T V-8 dízelmotor |
| Felfüggesztés | 8 futógörgő, fél-elliptikus laprugók |
| Sebesség | 32,2 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 105 LE |
| Hatótávolság | 200 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carro Armato M11/39 témájú médiaállományokat. | |
Fejlesztés
szerkesztésAz M11/39 páncélost áttörő harckocsinak (Carro di Rottura) tervezték. Tervezetére nagy hatással volt a brit Vickers 6-Ton könnyű harckocsi. Ez a hatás a lánctalpakon és a felfüggesztés kialakításán tapasztalható. A tervezet egyik innovációja az áttételek elhelyezése volt a jármű elejébe épített láncmeghajtó kerekeken belül, így nincs szükség a homlokpáncélon belül további tér biztosítására.
Az M11/39 pályafutását rövidre szabták tervezetének gyengeségei. Az egyik legnagyobb hátrányosság a 37 mm-es harckocsiágyú elhelyezése volt. A 37 mm-es löveg egy rögzített foglalatban kapott helyet, ahol jobbra és balra is csak 15°-os oldalszögben lehetett irányozni. Ezen kívül mindössze két 8 mm-es géppuskát építettek a járműre egy forgatható toronyban. A géppuskákat csak egy fő kezelte, a torony pedig szűk volt és kézzel kellett forgatni.
A jármű kivitele hasonlított az amerikai Grant/Lee harckocsikhoz, melyek ugyancsak 1939-ben jelentek meg. Eredetileg úgy tervezték, hogy a páncéltörő löveget a toronyban helyezik el, de helyszűke miatt ez nem volt lehetséges. Az M11/39 újratervezése, és ezzel együtt a főlöveg áthelyezése a toronyba az M13/40 közepes harckocsi kifejlesztését eredményezte. Az M11/39 harckocsiból 100 darabot gyártottak.
A rossz lövegpozíción kívül az M11/39 más hiányosságokkal is küzdött: teljesítménye és üzemképessége gyenge, sebessége igen lassú, mechanikai megbízhatósága nagyon szegényes volt, maximális 30 mm-es szegecselt páncélzatát csak a 20 mm-es kaliberű lövedékek kivédésére tervezték, a brit két fontos löveg könnyen elbánt vele bármekkora távolságból.
Az összes M11/39 harckocsit rádió hordozására tervezték, de egyetlen darabot sem láttak el vele. Az M11/39 páncéltestének tervezetét módosításokkal a sokkal sikeresebb Fiat M13/40 fejlesztésénél is felhasználták.
Harctéri alkalmazás
szerkesztésAz M11/39 harckocsik többsége (nagyjából 72 a 100-ból) részt vett az észak-afrikai hadjáratban, de valamennyit bevetettek Olasz Kelet-Afrikában is. Az L3 és az L3/35 kisharckocsikkal összehasonlítva az M11/39-esek hatalmas fejlődésnek minősíthetőek.
Az M11/39 harckocsik a háború elején kisebb sikereket értek el a brit könnyű harckocsik ellen, mint például az Mk VI. A 37 mm-es főlöveg hatásos volt ezek ellen a gyors, de vékony páncélzatú, és csak géppuskával felszerelt járművek ellen. Ezen harcjárművekkel ellentétben az M11/39-nek már nem sok esélye volt a nehezebb brit cirkáló és gyalogsági harckocsik ellen, mint az A9, A10, A13 és a Matilda II.
Észak-Afrika
szerkesztés1940 szeptemberében az M11/39 harckocsik részt vettek az olaszok egyiptomi inváziójában. 1940 decemberében védekező hadműveletben vetették be a brit ellentámadás nyitó szakaszában, az Iránytű hadműveletben. Mikor a hadművelet elkezdődött, a legtöbb M11/39 sérült, lerobbant vagy mozgásképtelen állapotban volt valamelyik olasz pozícióban. A britek Matilda harckocsikat vetettek be az olasz pozíciók ellen, az M11-esek pedig csekély ellenállást fejthettek ki a nehéz páncélzatú Matildák ellen.
1941 április 10-étől, Tobruk ostroma alatt, néhány zsákmányolt M11-est is bevetett a 6. Australian Division Cavalry Regiment. A harckocsik oldalára nagy fehér kenguru szimbólumokat festettek a könnyű megkülönböztethetőség miatt. Az ausztrálok több M11-est és néhány M13-ast is használtak, egészen addig, amíg ki nem fogytak a dízel üzemanyagból. Ezután a harckocsikat megsemmisítették, hogy az 1941 tavaszán előretörő tengelyhatalmak ne tudják ismét használni őket.
Kelet-Afrika
szerkesztés1940 júniusában, nagyjából 24 darab M11/39 harckocsit vezényeltek az Olasz Kelet-Afrikába. Ezeket a kelet-afrikai hadjáratban vetették be. Kelet-Afrikában az M11-esek az egyetlen közepes harckocsik voltak az olaszok oldalán. 1940 augusztusában több M11-est is bevetettek a sikeres olasz invázióban a brit Szomáliföld ellen. 1941 januárjában az M11-eseket védekező feladatkörben alkalmazták Eritreában, mikor a britek elindították ellentámadásukat. Az olaszok szerencsétlenségére a britek rendelkeztek néhány Matilda harckocsival a kereni csata idején, melyek semmissé tették az M11-esek erejét. 1941 május végére az olasz erőket legyőzték a kelet-afrikai frontokon, ahol az M11-eseket bevetették. Novemberre a szervezett olasz ellenállásnak vége lett.
Galéria
szerkesztés-
Német ejtőernyősök egy M 11/39 tankon, amely a római Colosseum előtt halad el 1944-ben. -
Források
szerkesztés- Pignato, Nicola, Storia dei mezzi corazzati, Fratelli fabbri Editore, 1976, Vol.1
- Pignato, Nicola. Italian Medium Tanks in action. ISBN 0-89747-426-0
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Fiat M11/39 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
