Csu-zsung
Csu-zsung () (más néven: Csung-li () 重黎) a tűz istene az ókori kínai mitológiában.
| Átírási segédlet | |
| Csu-zsung | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 祝融 |
| Egyszerűsített kínai | 祝融 |
| Mandarin pinjin | Zhùróng |
| Wade–Giles | Csu4-jung2 |
Neve
szerkesztésA régi kínai kommentárok szerint Csu-zsung () neve azt jelenti, hogy „nagy fény”. A Han-dinasztia hivatalos történeti műjének, a Han su ()nak szerzője, Pan Ku () szerint nevének jelentése: „(az ősi mitikus uralkodók ügyének) folytatója”. Mori Jaszutaro japán történész pedig a „tüzes kígyó” értelmezést javasolja.[1]
Alakja és legendái
szerkesztésA Hegyek és vizek könyve (6. fejezet) szerint a déli vidékeken élő Csu-zsung ()nak vadállat teste, ember arca (sou-sen zsen-mien () 獸身人面) volt, és két sárkányon utazott (cseng liang lung () 乘兩龍). Egyes kommentárok szerint méhszeme és darázsorra volt. A Dél kormányzójának is tekintették, mivel a hagyományos kínai öt elem elmélet szerint a déli égtájhoz a tűz elem kapcsolódik.[2]
Ugyancsak a Hegyek és vizek könyve az utolsó fejezetében (18. fejezet) arról tudósít Egy forrás szerint Csu-zsung () egy alkalommal alászállt az égből, megtelepedett a Csiang ()-folyónál (Csiangsuj () 江水), és tőle született a vizek szelleme, Kung-kung ().
Később több forrás is beszámol Csu-zsung () és Kung-kung () küzdelméről, amelyben a modern mítoszkutatók szerint talán az apa és fia harcának hagyományos motívuma tükröződik.[3]
A legendás, mitológiai alakokat historizáló hagyományos kínai történeti művekben Csu-zsung () már Csuan-hszü () uralkodó unokájaként jelenik meg.
Ezenkívül tekintették még a tűz parancsolójának, vagy a tűz istenének (Huo-sen () 火神), de tisztelték a Nap isteneként, tartották Jen () császár segítőjének, és a Déli-tenger istenének is.[4]
Megjegyzések
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kínai mitológia 1988 401. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 401. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 401. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 401. o.
Irodalom
szerkesztés- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
