Berlini kongresszus
A berlini kongresszus egy 1878-ban (június 13. és július 13. között), a nagyhatalmak (Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Olaszország és Németország), valamint az Oszmán Birodalom és a balkáni népek (görögök, szerbek, románok, montenegróiak és albánok) között lezajló konferencia elnevezése, amelynek célja az orosz–török háború után a balkáni térség országainak meghatározása volt. A kongresszus a berlini szerződés aláírásával ért véget, amely a San Stefanó-i békeszerződést írta felül.
Előzményei
szerkesztés
A San Stefanó-i béketárgyalások során az orosz és a török felek a nagyhatalmak megkérdezése és érdekeik figyelembevétele nélkül kötöttek egyezséget. Nagy-Britannia és az Osztrák-Magyar Monarchia nem fogadta el a békét, és kényszerítette Oroszországot, hogy a berlini konferencián a nagyhatalmakkal együtt újra tárgyalja a kérdéskört.
a drinápolyi béke (1829) szerint (1.),
San Stefanó-i béke (1878) szerint (2.)
és a berlini kongresszus (1878) szerint (3.)
Résztvevői
szerkesztés
- Benjamin Disraeli (miniszterelnök)
- Robert Cecil (külügyminiszter)
- Odo Russell (berlini nagykövet)
- Alekszandr Gorcsakov (külügyminiszter)
- Pjotr Suvalov (londoni nagykövet)
- Pável Ubri (berlini nagykövet)
- Otto von Bismarck (birodalmi kancellár)
- Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst (párizsi nagykövet)
- Bernhard Ernst von Bülow (külügyminisztériumi államtitkár)
- id. Andrássy Gyula (közös külügyminiszter)
- Károlyi Alajos (berlini nagykövet)
- Heinrich Karl von Haymerle (római nagykövet)
- William Henry Waddington (külügyminiszter)
- Charles Raymond de Saint-Vallier (berlini nagykövet)
- Paul L. Desprey (miniszteri megbízott)
- Luigi Corti (külügyminiszter)
- Eduardo de Launay (berlini nagykövet)
- Alexander Karatheodori pasa (római nagykövet)
- Sadullah Bey pasa (berlini nagykövet)
- Mehmed Ali pasa (tábornagy)
Moldva–Havasalföld Egyesült Fejedelemségek
- Ion C. Brătianu (miniszterelnök)
- Mihail Kogălniceanu (külügyminiszter)
- Theodoros Deligiannis (külügyminiszter)
- Jovan Ristić (kormányfő)
- Božo Petrović
- Stanko Radonjić
Fontosabb döntései
szerkesztés
- Bulgária elveszítette Macedóniát, Trákiát és a Balkántól délre fekvő összes többi területét.
- A Bulgáriától délre fekvő térség keleti része Kelet-Rumélia néven az Oszmán Birodalom autonóm tartománya lett.
- Románia megkapta Dél-Dobrudzsát, Szerbia pedig Pirot vidékét.
- Anglia megkapta Ciprus szigetét.
- Az Osztrák–Magyar Monarchia jogot kapott Bosznia-Hercegovina 30 évre történő katonai megszállására.
Következményei
szerkesztésA kongresszus gátat vetett az 1877–78-as orosz–török háború következtében a Balkán felé megindult orosz térfoglalásnak. A Balkán helyzetét rendező nagyhatalmi konferencia során az Osztrák–Magyar Monarchia lehetőséget kapott, azonban id. Andrássy Gyula közös külügyminiszter Bosznia-Hercegovina megszállása kapcsán, főleg a nagy költségek és az elrendelt mozgósítás miatt, számos bírálatot kapott, és ezek hatására lemondott.
Létrejöttek a balkáni nemzetállamok, de határaikat a nagyhatalmak nem etnikai, hanem hatalmi–stratégiai alapon húzták meg. Az etnikai kérdések szinte néhány évtizeden belül kezelhetetlenné váltak, és a mai napig területi konfliktusok alapját képezik.
További információk
szerkesztés- A keleti ügyekre vonatkozó okmányok. St. Stefanoi előleges béke / A congressus jegyzőkönyvei és berlini szerződés; Állami Ny., Bécs, 1878
- N. M. Gelber: A zsidó kérdés három béketárgyaláson. Wien – Berlin – Paris, 1814 – 1878 – 1920; ford. Strausz Béla; Az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség, Cluj, s.a. (Az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség cluji helyicsoportjának szabadegyetemi előadássorozata)
- Palotás Emil: Az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikája a berlini kongresszus után, 1878–1881; Akadémiai, Bp., 1982
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
- Berlini szerződés
- Montenegró
- Albánia oszmán uralom alatt
- Prizreni Liga
- Kelet-Rumélia
- San Stefanó-i béke
- Bulgária történelme
- Bolgár–török határ
- I. Miklós montenegrói király
- Friedrich von Beck-Rzikowsky
- Otto von Bismarck
