Ankarai csata

Az ankarai (törökösen angorai) csata 1402. július 16-án zajlott le az I. Bajazid szultán vezette Oszmán Birodalom és Timur Lenk mongol-türk seregei között, s a mongolok elsöprő győzelmével végződött. (A csata napja 1402. július 20.)

Ankarai csata
Konfliktus	Oszmán–mongol háború
Időpont	1402. július 20.
Helyszín	Çubukovasi mező, Ankara közelében
Eredmény	mongol győzelem
Szemben álló felek
Timurida Birodalom Oszmán Birodalom Szerbia
Parancsnokok
Timur Lenk I. Bajazid Lazarevics István
Szemben álló erők
140 ezer tatár és török 65 ezer török 20 ezer szerb
Veszteségek
kb. 15-25 000 fő 15-40 000 halott
Térkép
Ankarai csata Pozíció Törökország térképén
é. sz. 40° 09′, k. h. 32° 57′40.15, 32.95
A Wikimédia Commons tartalmaz Ankarai csata témájú médiaállományokat.

Előzmények

Timur Lenk 1390-ben meghódította Grúziát és Örményországot, ezáltal közép-ázsiai birodalma az Oszmán Birodalom szomszédja lett. A konfrontáció hamarosan bekövetkezett: amikor Bajezid sarcot követelt az egyik Timur Lenknek hűséget esküdött török emirátustól, és annak megszállásával fenyegetőzött. A mongol fejedelem ezt személyes sértésnek vette. 1400-ban hadai kirabolták Szebaszteia (ma Sivas, Törökország) városát, amivel kivívta a szultán haragját és bosszúvágyát. Így történt, hogy amikor 1402-ben Timur keletről ismét Anatóliára tört, Bajezid sereget gyűjtött. A mongol sereg Bajezid haderejét kikerülve vonult Kisázsia belseje felé. Ezt érzékelve az oszmán sereg visszafordult és 1402. július 28-án az Kizilirmak folyótól északra, Ankara mellett kiharcolta az összecsapást. Timur Lenk haderejét a Kelet-Anatólia területén nomadizáló türk Akkojunlu serege is erősítette Kara Jülük Oszmán vezetésével. A mongol hada így körülbelül 140 000 főre duzzadt, míg Bajezid hada 65 ezer törökből és 20 ezer szerbből állt, utóbbiakat Lazarevics István fejedelem vezérelte, s a csatában ő irányította mind a szerb, mind a török lovasságot.

A csata

Az összecsapás nagyerejű török támadással kezdődött, amit a mongol lovasíjászok nyílzáporral fogadtak. A Lazarevics István vezérelte török-szerb jobbszárny eleinte sikereket ért el, de az anatóliai szpáhik árulása és átállása következtében a csata menete megváltozott. A szárnyak lovassága összeomlott, melynek következményeként - a szultán vezette janicsároknak a centrumban több mint tíz órán át kitartó védekezése ellenére - a túlerő győzedelmeskedett. Ezrek haltak meg, és sokan megadták magukat Timur Lenk hadseregének. A csata hevében a mongolok rátették kezüket a közeli Çubukovasi falu kútjára, ami az oszmán haderő egyetlen vízforrása volt. A török hadvezetés megpróbálta visszaszerezni, ekkor azonban hátba támadták őket, és rengeteg oszmán katonát lemészároltak. Még maga Bajezid is fogságba esett, noha szerb nehézlovasai egyszer kiszabadították. Végül a szultán mongol rabságban halt meg a következő évben.

Jelentősége

Az európai országok eleinte támogatták Timur invázióját (a genovaiak állítólag felhúzták a mongol lobogót konstantinápolyi (Galata) városnegyedük falaira támogatásuk jeléül), hatalmas győzelme láttán azonban félni kezdtek, hogy esetleg tovább jönne nyugat felé. Ez azonban nem történt meg, sőt a Sánta Timur halálával óriási országa is felbomlott. A török szultán halála után négy fia egymással harcolt a hatalomért.

Az Oszmán Birodalom megbénítása egy időre késleltette a jó ideje törökök szorításában vergődő Bizánci Birodalom bukását, ám nem akadályozhatta meg. 1413-ban I. Mohamed megnyerve a hatalmi harcot a testvéreivel szemben, már egyeduralkodóként ült a szultáni trónon. Az Oszmán Birodalom talpra állt, és addigra a közép-ázsiai Mongol Birodalom már részeire bomlott, melyek már nem képviseltek elég erőt a hódító törökök megállítására. S a török támadások a Balkánon is újrakezdődtek.

Források

• Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona. Maecenas Kiadó 2000. ISBN 963 645 080 3
• Magyarország hadtörténete. Zrínyi Katonai Kiadó 1985. ISBN 963 326 335 2