Angyal Imre
Angyal Imre (Veszprém, 1950. március 28. –) magyar politikus, tanácselnök, országgyűlési képviselő.
| Angyal Imre | |
| Magyar országgyűlési képviselő | |
| Hivatali idő 1975 – 1990 | |
| Tihany tanácselnöke | |
| Hivatali idő 1987 – 1990 | |
| Született | 1950. március 28. (74 éves)[1] Veszprém[1] |
| Párt | Magyar Szocialista Munkáspárt (1977–1989) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
Életpályája
szerkesztésIskolái
szerkesztés1968-ban fejezte be a veszprémi Vegyipari Technikumot és a veszprémi zeneiskolában a hegedű szakot. 1971–1974 között elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem szakosító tagozatát. 1978-ban államvizsgázott az Államigazgatási Főiskola hallgatójaként. 1999-ben közigazgatási szakvizsgát tett.
Pályafutása
szerkesztés1968–1972 között bedolgozó csoportvezető volt az Inotai Aluminiumkohónál. 1972–1974 között a felsőörsi Lövész Klub titkára volt. 1972–1975 között Magyar Hajó és Darugyár, balatonfüredi ifjúmunkás klubvezetője volt. 1972–1987 között a Magyar Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységében öntödei csoportvezetőként dolgozott. 1990–1991 között munkanélküli volt. 1991–1992 között a balatonfüredi SZOT Sétahajózás műszaki vezetője volt.
A Balatoni Panteonban elhelyezett Kisfaludy Sándor, Berda József emléktáblát, Jókai Mór plakettet, valamint a Berzsenyi Dániel Forrás halfej-kifolyóit[2] öntötte ki bronzból.
Politikai pályafutása
szerkesztés1972–1975 között az Alsóőrs–Felsőőrs–Lovas községekben tanácstag volt. 1975–1990 között országgyűlési képviselő (Balatonfüred) volt.[3] 1977–1989 között az MSZMP tagja volt. 1985–1990 között a Veszprém megyei képviselőcsoport elnöke volt. 1987–1990 között Tihany tanácselnöke volt. 1992-től a veszprémi TÁKISZ szervezési osztályvezetője volt.
Családja
szerkesztésSzülei: Angyal Imre bognármester (1924–2000)[4] és Bugovics Terézia voltak. Felesége, Ács Margit kárügyintéző. Két gyermekük született: András (1978) és Katalin (1980).
Díjai, kitüntetései
szerkesztés- Kiváló Dolgozó (1978)
- Honvédelmi Emlékérem (10 év, 15 év) (1982, 1987)
- Tanácsi Munkáért (1990)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. december 14.)
- ↑ Helyismeret.hu
- ↑ Füredi História - 6. évf. 1. (13.) sz. (2006. május)
- ↑ Magyar Rekord.hu
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Kovács József: Tizennégy hajócsavar. = Napló, 1975. jún. 8.
- Suha Andor: És cseng a bronz. = Hétfői Hírek, 1975. jún. 2.
- Gáldonyi Béla: A közélet sűrűjében. = Napló, 1978, jún. 21.
- Kellei György: Nem vagyok gyalogos szenátor. = Füredi Hírek, 1989. 2. sz.
- Rapai Piroska: Tihany gondokkal. = Szabad Föld, 1990. 1. sz.