szellő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

A diminutive form of szél (wind).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛlːøː]
  • Hyphenation: szel‧lő
  • Rhymes: -løː

Noun

[edit]

szellő (plural szellők)

  1. breeze, zephyr
    Synonyms: see Thesaurus:szél

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative szellő szellők
accusative szellőt szellőket
dative szellőnek szellőknek
instrumental szellővel szellőkkel
causal-final szellőért szellőkért
translative szellővé szellőkké
terminative szellőig szellőkig
essive-formal szellőként szellőkként
essive-modal
inessive szellőben szellőkben
superessive szellőn szellőkön
adessive szellőnél szellőknél
illative szellőbe szellőkbe
sublative szellőre szellőkre
allative szellőhöz szellőkhöz
elative szellőből szellőkből
delative szellőről szellőkről
ablative szellőtől szellőktől
non-attributive
possessive - singular
szellőé szellőké
non-attributive
possessive - plural
szellőéi szellőkéi
Possessive forms of szellő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szellőm szellőim
2nd person sing. szellőd szellőid
3rd person sing. szellője szellői
1st person plural szellőnk szellőink
2nd person plural szellőtök szellőitek
3rd person plural szellőjük szellőik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ szellő in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • szellő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN