mező

See also: mezo, Mezo, and Mező

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *mećɜ- (“to put on clothing, to don”) + -ő (present participle suffix).^[1]^[2]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈmɛzøː]
Audio: (file)
Hyphenation: me‧ző
Rhymes: -zøː

Noun

mező (plural mezők)

field (land area free of woodland, cities and towns; open country)
- 1974, Tibor Fehér, chapter XIX, in Vasjogar‎^[1]:
  A tarlók sárgán ragyogtak, a mezőkön marhák és lovak legelésztek.
  The stubbles were shining in yellow, cattle and horses were grazing in the fields.
field (section in a form which is supposed to be filled with data)
- 2010, “Kézhigiénés Világnap”, in Epinfo‎^[2], volume 17, number 4:
  A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező!
  Fields marked with an asterisk are required.
(board games) square, space (cell on a board where a piece can be moved)
- 2002, Attila D. Láng, “Gazdálkodj okosan!”, in Játékvilág‎^[3]:
  A szerencsekártyából a játékosok akkor húznak, ha "Szerencsekártya" mezőre lépnek.
  Players get to draw a chance card if they land on a chance space.
(physics) field (physical phenomenon that pervades a region)
- 2016, József Kovács, “Káoszba taszította az üstökös a Mars mágneses mezejét”, in Meteor‎^[4], volume 46, number 4:
  A Földtől eltérően a Marsot nem védi a bolygó belsejében generált mágneses mező.
  Unlike the Earth, Mars is not protected by a magnetic field generated inside the planet.
(heraldry) field (the background of the shield)
- 1883, Vince Bunyitay, “A végső küzdelem korszaka (1566–1606)”, in A váradi püspökség története, volume IV:
  A címer kék mezőben egy angyal, ki csatabárdot nyújt a vele szemben álló oroszlánnak.
  The coat of arms is an angel in a blue field, who hands a battle axe to the lion in front of him.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	mező	mezők
accusative	mezőt	mezőket
dative	mezőnek	mezőknek
instrumental	mezővel	mezőkkel
causal-final	mezőért	mezőkért
translative	mezővé	mezőkké
terminative	mezőig	mezőkig
essive-formal	mezőként	mezőkként
essive-modal	—	—
inessive	mezőben	mezőkben
superessive	mezőn	mezőkön
adessive	mezőnél	mezőknél
illative	mezőbe	mezőkbe
sublative	mezőre	mezőkre
allative	mezőhöz	mezőkhöz
elative	mezőből	mezőkből
delative	mezőről	mezőkről
ablative	mezőtől	mezőktől
non-attributive possessive - singular	mezőé	mezőké
non-attributive possessive - plural	mezőéi	mezőkéi

Possessive forms of mező
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mezőm	mezőim
2nd person sing.	meződ	mezőid
3rd person sing.	mezője, mezeje	mezői
1st person plural	mezőnk	mezőink
2nd person plural	mezőtök	mezőitek
3rd person plural	mezőjük, mezejük	mezőik

Plural variants:

Possessive forms of mező
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	—	mezeim
2nd person sing.	—	mezeid
3rd person sing.	—	mezei
1st person plural	—	mezeink
2nd person plural	—	mezeitek
3rd person plural	—	mezeik

Derived terms

Compound words

Expressions

References

^ Entry #1807 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
^ mező in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)