tünékeny
Hungarian
editAlternative forms
edit- tűnékeny (misspelling)
Etymology
edittűnik (“to appear”) + -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)
Pronunciation
editAdjective
edittünékeny (comparative tünékenyebb, superlative legtünékenyebb)
Declension
editInflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | tünékeny | tünékenyek |
accusative | tünékenyet | tünékenyeket |
dative | tünékenynek | tünékenyeknek |
instrumental | tünékennyel | tünékenyekkel |
causal-final | tünékenyért | tünékenyekért |
translative | tünékennyé | tünékenyekké |
terminative | tünékenyig | tünékenyekig |
essive-formal | tünékenyként | tünékenyekként |
essive-modal | — | — |
inessive | tünékenyben | tünékenyekben |
superessive | tünékenyen | tünékenyeken |
adessive | tünékenynél | tünékenyeknél |
illative | tünékenybe | tünékenyekbe |
sublative | tünékenyre | tünékenyekre |
allative | tünékenyhez | tünékenyekhez |
elative | tünékenyből | tünékenyekből |
delative | tünékenyről | tünékenyekről |
ablative | tünékenytől | tünékenyektől |
non-attributive possessive - singular |
tünékenyé | tünékenyeké |
non-attributive possessive - plural |
tünékenyéi | tünékenyekéi |
Derived terms
editFurther reading
edit- tünékeny in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN