kocsma

Hungarian

Alternative forms

• korcsma (dialectal)

Etymology

From a Slavic language (compare Serbo-Croatian krčma), from Proto-Slavic *kъrčьma.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkot͡ʃmɒ]
• Hyphenation: kocs‧ma
• Rhymes: -mɒ

Noun

kocsma (plural kocsmák)

1. pub, bar, tavern (a drinking place)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kocsma	kocsmák
accusative	kocsmát	kocsmákat
dative	kocsmának	kocsmáknak
instrumental	kocsmával	kocsmákkal
causal-final	kocsmáért	kocsmákért
translative	kocsmává	kocsmákká
terminative	kocsmáig	kocsmákig
essive-formal	kocsmaként	kocsmákként
essive-modal	—	—
inessive	kocsmában	kocsmákban
superessive	kocsmán	kocsmákon
adessive	kocsmánál	kocsmáknál
illative	kocsmába	kocsmákba
sublative	kocsmára	kocsmákra
allative	kocsmához	kocsmákhoz
elative	kocsmából	kocsmákból
delative	kocsmáról	kocsmákról
ablative	kocsmától	kocsmáktól
non-attributive possessive - singular	kocsmáé	kocsmáké
non-attributive possessive - plural	kocsmáéi	kocsmákéi

Possessive forms of kocsma
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kocsmám	kocsmáim
2nd person sing.	kocsmád	kocsmáid
3rd person sing.	kocsmája	kocsmái
1st person plural	kocsmánk	kocsmáink
2nd person plural	kocsmátok	kocsmáitok
3rd person plural	kocsmájuk	kocsmáik

Derived terms

• kocsmai
• kocsmázik

 

Compound words

• romkocsma

 

Further reading

• kocsma in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN