béta

See also: beta, Beta, Běta, bêta, bèta, and betą

Hungarian

Etymology

From Ancient Greek βῆτα (bêta).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbeːtɒ]
• Hyphenation: bé‧ta
• Rhymes: -tɒ

Noun

béta (plural béták)

1. beta (the name of the second letter of the Greek alphabet (Β (V),  β (v)))

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	béta	béták
accusative	bétát	bétákat
dative	bétának	bétáknak
instrumental	bétával	bétákkal
causal-final	bétáért	bétákért
translative	bétává	bétákká
terminative	bétáig	bétákig
essive-formal	bétaként	bétákként
essive-modal	—	—
inessive	bétában	bétákban
superessive	bétán	bétákon
adessive	bétánál	bétáknál
illative	bétába	bétákba
sublative	bétára	bétákra
allative	bétához	bétákhoz
elative	bétából	bétákból
delative	bétáról	bétákról
ablative	bétától	bétáktól
non-attributive possessive - singular	bétáé	bétáké
non-attributive possessive - plural	bétáéi	bétákéi

Possessive forms of béta
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bétám	bétáim
2nd person sing.	bétád	bétáid
3rd person sing.	bétája	bétái
1st person plural	bétánk	bétáink
2nd person plural	bétátok	bétáitok
3rd person plural	bétájuk	bétáik

Derived terms

Compound words

• béta-sejt

 

Further reading

• béta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• béta in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).